Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-14 / 164. szám
Nyújtott müszakrend, vagy AFtKMZ? Egy kísérlet Tiribesen A boríték „beszél” A Varsányi IIj Kalász Termelőszövetkezet rimóci varrodájában 27 helybeli asszony dolgozik, akik bérmunkában a Salgótarjáni Ru hagyár részére varrnak női divatruhákat. .Jelenleg egy 1500 darabból álló nőiszoknya- kollekción dolgoznak, amelyet a Szovjetunióba szállítanak. Az itt dolgozó Dobó Katalin Szocialista Brigád tagjai munkájukat nagy szakértelemmel és pontossággal végzik. A brigád vezetője Balázs Istvánná — alsó képen — a termelésben mindig a legjobbak közé tartozik. Kezei között naponta mintegy hatvan szoknya készül el. Veres Istvánná üzemvezető a Mócsány Erzsébet által készített terméket vizsgálja a felső képen. Balázs Ferencné és Jusztin Istvánná — a bal oldali képen — az üzem megalakulása óta dolgoznak a varrodában, akik képünkön a szoknyák szélezését végzik. — Fotó: Rigó Tibor — Öregednek a kombájnok Aratók nyomában Dél-Nógrádban A gépkocsi falja a kilómé- gya éppen a helyszínen ellentereket. Györgyi Ferenc, a őrzi, hogy rendben van-e min- Mezőgazdasági és Élelmezés- den. A szemle végeztével ügyi Minisztérium Nógrád me- megállapítja: semmi kivetni- gyei referense, valamint Vr- valót nem talált. Ecsegen bán Imre, a Nógrád Megyei megszólal a déli harangszó. Tanács mezőgazdasági és élei- Árnyékba vonulnak a kommezésügyi osztályának helyettes vezetője élénk eszmecserébe feledkezik. A téma természetesen az aratás és a hőség összefüggése. Az idei aratás sajátossága Nógrádban — mondják, hogy a számos közös gazdaságban tapasztalható kényszerérés miatt, a szokásosnál korábban kezdődött az őszi és tavaszi árpa, valamint a búza betakarítása. Az ország déli és északi részén az aratás között csupán egy-másfél hét az eltérés a korábbi években tapasztalt három-négy hét helyett, Emiatt gyakorlatilag csak a megyén belüli kooperáció jöhet létre, mert a gabona érése csaknem egybeesik. Sok szó esik az alkatrész- ellátásról is. Öregednek a kombájnok. Bizony, kell az alkatrész-utánpótlás, a csapágy, az ékszíj és más szerkezet. Ezekből több termelőszövetkezetben átmenetileg hiány tapasztalható. Másutt viszont ,,bespájzolták”. Az anyagbeszerzők járják az országot, mindenki úgy segít magán, ahogy tud. A kazáriak például a Ganz-MÁVAG mátrate- renyei gyáregységének sebájnosok és a kisegítők. A zöldbablevest és a babfőzeléUrbón Imre. Mielőtt az olvasó hőgutára gyanakodna, eláruljuk, hogy „magyarul” mit is jelent e mondat. A napra forgóból köztudottan olajat állítanak elő, amely egyre inkább kiszorítja a sertészsírt Nógrádban. Az idén már 12 ezer hektáron termesztenek jól két sült oldalassal, jó étvággyal jövedelmező napraforgót. elfogyasztják, aztán ismét felzúgnak a motorok. Amíg látnak — aratnak. A gazdaságban közelednek az aratás félidejéhez. — Jó lenne, ha hektáronként öt tonna búza összecsorogna — vélekedik az üzemág vezetője. Serény munka folyik a pásztói vasútállomással szemben, a Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat átvevő- és tárolóhelyén is. Szabó Mihály, a Mátraaljai Állami Gazdaság kerületvezetője a búzatáblák és az átvevőhely között „cirkulál”, — Pénteken kezdtük az aratást. Nyújtott műszakban szombaton és vasárnap is dolgozunk. Azt már az átvevő vállalat képviselőjétől, László József körzeti üzemvezetőtől tudjuk meg, hogy nincs különösebb gond a gabona folyamatos átvételével. — Nincs torlódás. A gabona újszerű, minőség szerinti átAz ötezerszáz hektáron gazdálkodó, hét íaiu határát magába foglaló palotáshalmi határban is szorgos munka folyik, kilenc kombájn takarítja be az 1200 hektár termést. Ugyanez a kép fogad Kálló, Ecseg, Szurdokpüspöki, Pásztó határában is. Egyedül Alsótoldon nem vágják a búzát. Még éretlen. Fehér Sámuel elnök Szurdokpüspökibe irányította a gépeket. Szervezetten, zökkenőmén tesen, minden különösebb szenzáció nélkül, serényen aratnak Dél-Nógrádban. Nemsokára észak felé indulnak kombájnok, hogy arrafelé is. mielőbb biztonságba kerüljön a kenyérnek való értékes gabona. Mert: ki mint vet, úgy arat., Rozgonyi István A címben feltett kérdés immár eldőlt: július elsejétől — kísérleti jelleggel —, nyújtott műszakrendben dolgozik szorospataki bányaüzem tiribesi aknájának 208 dolgozója. Hogy mit jelent az üzem életében ez a változás, illetve mit takar a bűvös AFIKMZ-elnevezés, erre kerestünk választ először Sipos Ervin üzemigazgatónál, majd 4. számú frontfejtés bányászainál. Elöljáróban csak annyit, hogy a tervezetről mindenkit értesítettek és az egybehangzó vélemények alapján döntött úgy a bányaüzem vezetése, hogy a nyújtott műszakrendet „honosítják” meg, a még év végéig termelő bányában. Régi bányászszerszámok és ritka kőzetek díszítik Sipos Ervin szobáját. Hamarosan új kellékkel gazdagodik a helyiség fala: a megváltozott műszakrend táblázatával, amely nem is annyira szobadíszi mivoltával vívja ki az idelátogató f'gyeimét, mint inkább eredeti tartalmával. — Nem másolni szerettünk volna — fejtegeti az igazgató —, hanem az itt dolgozók életéhez legjobban illeszkedő megoldást találni. Az már közismert, hogy a szakszervezetünk jogos felvetése alapján mindegyik üzem csökkentette vagy beszüntette a szabadnapi termelést. Való igaz, hogy a múlt esztendő rendkívül feszített munkatempója éreztette káros hatását. Ugyanakkor — és erre kevesen gondolnak —, nagy értékű gépek tueatjai maradnak kihasználatlanul a hét végeken, Vállalati érdek LJ Nos, ezt a két dolgot figyelembe véve határoztunk úgy, hogy megkeressük az arany középutat és kidolgoztuk a már említett kétfajta műszakrendet. Az AFIKMZ egy régebbi változat, erről csupán annyit, hogy hatfelé kellett volna „szétszedni” a csapatokat (ezért a hat betű) és a hé‘ különböző napjaira kerüljek a szabadnapok. Az elfogadott és bevezetett munkarend szerint csak négyfelé osztódott a létszám. Közülük három a megszokott beosztáshoz hasonló rendszerben dolgozik, egy pedig a szabadhetét tölti. Ez a táblázat — mutatja a végleges dokumentumot —, tartalmazza a műszakelosztást, amelyből kitűnik, hogy szombatokon mindhárom szakban zavartalan a termelés és vasárnap délelőtt is. A bányászok ugyan elfogadták az indítványt, de vajon ennyire felhőtlen a gyakorlat is ? A Tatabányán nemrég bevezetett ún. meiegcsá- kány-váltásos munkarend okozott némi felfordulást az ott dolgozók életében. Mit szólnak a tiribesiek a szombat és időnként a vasárnap „elvesztéséhez”? Bár kétségtelen, hogy jól jöhet a szabadhét, meg a 15 százalékos bérkiegészítés, amit a többlettonna fejében előlegeztek meg a dolgozóknak. A tervek szerint ugyanis a hátralevő hat hónapban 90 ezer tonna he- ljrett kereken 100 ezer tonna szén hagyja el csilléken a Nógrádi Szénbányák legkisebb üzemét. S mindez a hatékonyabb gépkihasználás eredményeként. Vélemények a mélyből Záródik a kas ajtaja, megszólal a jelzőkürt; irány a Mátra „gyomra”. Közel háromszáz métert liftezünk, majd nekivágunk a délkeleti sikló enyhén meredek vágatának. Kísérőnk Tóth György körletvezető. Két éve még az iskolapadban tanulmányozta a különféle fejtési módokat. Most a gyakorlatban bizonyíthatja képességeit. Jövetelünk célját ismeri, s talán ezért is magyarázza oly’ részletesen, mit is jelent a művelés szempontjából az új munkarend. — Ügy is mondhatnám, hogy nem hagyunk időt a kőzetekben megbúvó erőknek arra, hogy a hét végi kényszerpihenők alatt kárt tegyenek vágatainkban, a frontban. A munkahelyek ilyen szempontból veszélyesek: elég egy rosszul rögzített tám és máris beszakadhat a „fő- te”. Közei negyedórás gyaloglásunk alatt egy lélekkel sem találkoztunk. Végre aztán a 4. számú front légvágatában már nem érezzük Robinsonoknak magunkat; a fronti kisegítők „csomagolják” a már felesleges vasakat, csöveket, hogy csillékben kiszállítva újra hasznosíthatók legyenek. Még pár méter, s elérjük a szénpászta egyik szélét. Mintha sűrű erdőn hatolnánk át, úgy vesznek körül bennünket a nagy teherbírású tárnok. Kis vargabetűt teszünk, mivel a vető (geológiai torzulás a szénfalban) megcsonkította az egyébként egyenletesnek tűnő szénmezöt. A láncos vonszoló, vagy ahogy itt is hívják, kaparó mentén fénycsóvák jelzik a bányászok se- rénykediését. Kiss Antal brigádvezető és egyben frontmester arcán nem tükröződik lelkesdés, amint nekiszegezzük a kérdést. — Nem örültünk a változásnak, de megértettük: az üzemnek szükségé van rá. Nekem jutott az a hálátlan feladat, hogy két hónappal ezelőtt ismertessem a kollektívákkal a tervezetet. Azt hiszem két dolog miatt fogadták el a nyújtott műszakot! egyik a folyamatosan letölthető szabadhét, a másik a 15 százalékos borítékvasta- godás. Nem titok, hogy sokan járnak az Alföldre dolgozni, meg a decemberi disznóölések alkalmával is jól jön az a hét nap — magyarázza a tapasztalt bányász. — De kérdezgessenek nyugodtan, most úgyis robbantáshoz készülünk. Szinte lépnünk sem kell, mert az érdeklődők között hamar terjed a hír: újságírók jöttek, az új műszak- lendrői érdeklődnek. Nádas- di Antal először tanácstalan. — Mit szóljak? A pénz, az pénz ugye... Csak hát sajnáljuk a szombatokat, vasárnapokat. — No de druszám — vág közbe a frontmester —, végül is a szabadnapokat megkapod. Nem szabad tévedésbe esni... — Rendben van drusza, de a hét végi napokat nem lehet összevetni a hétköznapokkal — így a másik. Aztán megállapodnak abban, hogy majd a boríték „beszél”. Végül Nádasdi Antal megjegyzi: — Voltak, akiknek nem tetszett a dolog, azok meg is szöktek Szorosba. Csakhát ember nem nagyon jön helyettük. Ahogy a rangidőssel bujkálunk a tárnok között, felmerül egyéb is: — Bizony a létszámmal vannak még gondok. A készülő robbantás etol biztonságos helyre összegyűlt emberek közül Szarka Tibor lakatos-vájár lép közelebb. Fiatal ember, 1*0 esztendeje dolgozik a „szenvagök” között: —■ Ami szerintem probléma, a tok. Egyszerűen nem lesz idő rá, legietjébb vasárnap éjszaka. Azért örülök a folyamatos szabad hétnek, mert itt a nyár. Legalább lesz időm a strand«'« menni a gyerekekkel. Még csak most kezdődőit — Még csak most kezdődött, így nem tudjuk, milyen gondokat jelent majd — jön közelebb Józsa László, aki 5 esztendeje vájár. A hét nap mindenesetre jól jön, mert most vettem családi házat és hát van ott munka elég. .. Azt mondhatom, hogy eddig szombatokon, vasárnapokon bejöhettünk túl- műszakra, ezután nem. Pedig jól jött az a kis pénz... S illik szólni a munka mellett a pihenésről is. ezért Laci elárulja, hogy szeptemberben Lipcsébe készül, jutalom,útra. A szabadnapjai pont alma az időre esnék, így nem keW kivennie a szabadságot. Halk pukkanás jelzi a robbantás végét. Mindenki készülődik, hogy folytassa munkáját. T. Németh feásztó gítségét kérték egy hiányzó vétele rendben zajlik. Vita még kombájncsapágy elkészítéséhez. Nógrádban meghatározó gabonatermesztő a Mátraaljai Állami Gazdaság, amelynek központja Pásztón található. Ferik Mihály ágazatvezető 8 darab NDK-gyártmányú E—516-os kék-fehér kombájn aratási munkálatait irányítja. A kilencediket éppen javítják az Ecseg fölött elterülő táblában, ékszíj szakadás miatt. A búzatermés 4 tonna fölött van hektáronként, de elmarad a várakozástól, a korábbi hónapokban becsült mennyiségtől. Az sem éppen szívderítő, hogy a „mélynövésű” búzatáblában meglehetősen sok a gyomnövény. Emiatt bizony többletmunka hárul a tisztítókra. Ezen már változtatni nem lehet, viszont szigorúan betartják a tűzvédelmi előírásokat. Erre szükség is van, mert • tűzoltóság egyik főhadnanem kerekedett átadók és átvevők között. Elvégre közös az érdekünk. A gazdaságok kinek adnák el a gabonát, ha nem nekünk. Mi pedig azért vagyunk, hogy felvásároljuk. Tonnánként fizetjük a 311 forintos takarmánybúzáért dukáló alapárat. Mintavétel után készítjük el a végszámlát és kiegészítjük a gabona árát. Gond azért itt is akad. A vasúti síneken napok óta kilenc üres vagon vesztegel. Gabona van már bőven. Szovjet exportra mégsem tudták eddig elindítani, mert Záhonytól nem kapták meg a „zöld utat”. Urbán Imre tüstént papírt, ceruzát vesz elő, és megígéri, hogy visszatérve Salgótarjánba, azonnal intézkedik. A minisztériumi és tanácsi szakemberrel járjuk a határt. Itt-ott napraforgóerdő mellett haladunk el. — Az egylábú disznóknak szép a tányérja — jegyzi meg Megnyerni a termelés közvetlen irányítóit Szigorúbb intézkedések kevesebb energia Köztudott, hogy a ráfordítások csökkentése, az energiáival, az anyaggal való észszerű takarékosság, az ezt előmozdító technológiai fejlesztések, rekonstrukciók a következő hosszabb időszakban döntően befolyásolják a népgazdaság hatékonyságát, jövedelemtermelő képességét, a fejlődés ütemét és a külgazdasági egyensúly alakulását. Következésképpen érvényes ez $ megállapítás a vállalatokra is, ahol mindezeknek konkrétan meg kell valósulnia. Így a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben is. A vállalatnál a vezetés, az érintett szakemberek nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a ténynek, miszerint a fajlagos energiafelhasználást évi 1,5 százalékkal kell mérsékelni. A vállalat VII. ötéves tervidőszaki célkitűzéseiben ennek megfelelően megfogalmazódik az anyag- és energiatakarékos technológiák elsődlegessége, illetve a közvetlen takarékosságra való törekvés. A VII. ötéves tervidőszak első évének első fél évét tekintve, ezek a takarékossági törekvések figyelemre méltó eredményt hoztak. A kohászati üzemek energiafelhasználása az 1.5 százalékkal mérsékelt Ezeknek az értékeknek az kodhatnak az üzemek. A főalakulásában kétségtelenül sze- osztály havonta ad róla érté- repe van a termelés csőkké- kelést, hogy a?, egyes részle- nésének is, de nagyobb a sú- geknél miként alakul azener- lya azoknak az intézkedések- giafelihasználás;, tehát a térnék, amelyeket már tavaly, meló üzemek folyamatosom inilletve az év elején hoztak a vállalatinál a szigorítás hatására. Az energiafőosztály dolgozói — mint az energiafelhasználás legfőbb őrzői — tervszerűen arra törekszenek, hogy csak annyi energiát mennyiséghez viszonyítva, használjanak fel a vállalatnál, 91,7 százalékos. Ez tehát azt jelenti, hogy több mint 8 százalékkal kevesebb energiát használt fel a vállalat, mint lehetett volna. Természetesen ez az egyes energiahordozók tekintetében más és más: villamos energiából több mint 2 százalékkal, technikai gőzből csaknem 5 százalékkal, technikai földgázból pedig csaknem 14 százalékkal kevesebbet. formáltak arról, hogy menynyire eredményes a munkájúik, a megengedett keretek között gazdálkodnak-e vagy' helyi intézkedésekre van szükség a takarékoskodás érdekében. amennyi a termeléshez szűk- Az energiafőoeatályon azt séges. Önmagában az erejük is tervezik, hogy az eddigi jó módszereket tovább fejlesztik. Keresik a megoldást arra, hogyan lehetne azt a korábbi szemléletet megváltoztatni, miszerint az energiával központilag, vállalati saímten kell takarékoskodni. Fontosnak látják a közvetlen termelésirányítók megnyerését, • az érdekeltségük kUlafótáeág giakomw&enái, amivel gazdáit a takarékoskodás fokozásába«} azonban kevés lenne, éppen ezért segítségül hívták a szocialista brigádokat, akik vállalásba foglalták az energiatakarékosságot. Az idén bevezetett új módszer, hogy a szigorú gazdálkodós érdekében, gy árrés zie- geskre bontották azt a* ener-
