Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

Szovjet—francia csúcs Moszkvában Ma folytatódnak a tárgyalások Kedden délelőtt a moszkvai Ki-emlben folytatódtak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára és Francois Mitterrand francia köztársaság elnök megbeszélései. Amint a hétfői megbeszélé­sekről kiadott jelentésben hangsúlyozták, a két vezető annak tudatában ült asztal­hoz, hogy megbeszéléseik konkrét, pozitív eredmények elérését szolgálják. A keddi központi szovjet lapok részletesen beszámol­nak a csúcstalálkozó hétfői eseményeiről. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Fran­cois Mitterrand, francia köz- társasági elnök kedden' a moszkvai Kremlben folytatta négyszemközti megbeszéléseit, jelentette a TASZSZ szovjet hírügynökség. A két politikus mélységé­ben elemezte a nemzetközi helyzetet, amely — mint meg­állapították — aggodalomra ad okot, mindenekelőtt ami­att, hogy nem mutatkozik előrehaladás a fegyvenkezési hajsza beszüntetésében. Mihail Gorbacsov megerősí­tette, hogy a szovjet vezetés a jövőben is konstruktívan, fe­lelősségteljesen vesz részt a nemzetközi helyzet javításá­hoz vezető utak felkutatásá­ban és kész a megalapozott kompromisszumokra a felek egyenlő biztonságának figye­lembevételével. Hasonló hoz­záállást vár tárgyalópart­nereitől is. A két vezető véleményt esé­séit arról, hogyan viszonyul­nak a nyugati országok, a Varsói Szerződés tagállamai ál­tal előterjesztett, a hagyomá­nyos fegyverzet és a haderő csökkentését célzó javaslatok­hoz. Az Európában telepített szovjet és amerikai közepes hatótávolságú rakétáik felszá­molásáról kötendő megállapo­dás lehetőségeinek megvitatá­sa során szóba került annak kérdése is, hogy milyen sze­repet játszanak a francia fegyverek a nukleáris fegyve­rek általános egyensúlyában. Mihail Gorbacsov tájékoz­tatta a francia köztársasági elnököt a csernobili atomerő­műben történt szerencsétlen­séggel kapcsolatos problémák­ról is. A jóakarat szellemében le­zajlott nyílt és tartalmas megbeszélés ismételten meg­erősítette a két ország közöt­ti személyes kapcsolatok je­lentőségét a nemzetközi lég­kör javítása, a szovjet—fran­cia együttműködés általános lehetőségeinek bővítése szem­pontjából. A francia köztársasági el­nök este feleségével ellátoga­tott a moszkvai Nagvszínház­ba. ahol balettösszeállítást te­kintett meg. A Franciaország és a Szovjetunió nemzeti lo­bogóival földíszített központi páholyban helyet foglalt Mi­hail Gorbacsov és felesége is. Ülésezett a megyei pártbizottság (Folytatás 02 1 oldalról) környéki településekkel a ve­zetői munka színvonalában nem jelentett visszaesést. Zsuffa Miklós, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja, a Nógrádi Szénbányák vezér- igazgatója a vezetők munká­jának folyamatos megítélésé­ről, erkölcsi és anyagi elisme­résük vállalati tapasztalatai­ról fejtette ki véleményét. Be­szélt azokról a gondokról is, amelyet a szénbányászat visz- szafejlesztése okozott a ká­dermunkában. Szólt arról, hogy az Állami Tervbizottság közelmúltban hozott döntése egyértelművé tette a nógrádi bányászat jövőjét. Szükség van a jó minőségű nógrádi szénre a továbbiakban is. Am e széntermelés gazdaságossá­gát éppúgy javítani keik mint a kiegészítő tevékenységét. Mindezek az intézkedések szo­rosan összefüggnek a káder­munkával, a vezetők hozzáér­tő tevékenységével, a mun- báskollektfvák igyekezetével, szorgalmával. Kovács Istvánná, a Mátra- verebélyi Általános Iskola Igazgatója a közoktatási ká­dermunka tapasztalatait tett« közzé, így a fiatalok, a nők vezetővé nevelését. Hütter Csaba, a szécsényi II. Rákó­czi Tsz elnöke a kádermun­ka meglévő lehetőségeinek jobb hasznosítását hangsúlyozta, hogy azok még inkább a kö­zösségek teljesítményének nö­velését, az egyének boldogu­lását szolgálják. Füssy József, a pásztói pártbizottság első titkára, a kádermunka demok­ratizmusának szélesítését, a ve­zetők képzésének, felkészült­ségének fontosságát említette. Hangsúlyozta: a politikai és szakmai felkészültségnek, a hozzáértésnek a gyakorlati munkában kell érvényesülnie. Zentai István, a balassagyar­mati kábelgyár esztergályosa ti munkások vezetővé nevelé­sének helyi tapasztalatairól adott számot. Péter Balázs, a munkásőrség megyei parancs­noka a káderpolitikai elvek komplex alkalmazásával, a pártszervek irányító, koordi­náló tevékenységével foglalko­zott. Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke a napi politikai és a kádermunka kapcsolatát elemezte a megye fejlődése, gyarapodása tükré­ben. Részletesen kitért a ká- dermunk'a új elemeire, a na­gyobb követelményekre. Ki­emelve a kollektívák szerepét, a vezetők megválasztásában, a kreatív vezetők tevékenységé­nek támogatásában. Szabó Ist­ván, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgatója a ve­zetők tervszerű cseréjéről; Le- tovai Ildikó, a Hazafias Nép­front Nógrád megyei titkára pedig a kádermunka demokra­tizmusáról, annak nyíltságáról beszélt. Skoda Ferenc összefoglalója «tán a testület jóváhagyta az előterjesztést, a feladatokat, s ellenőrzési tervet fogadott el a káder- és személyzeti mun­káról szóló központi és helyi határozatok végrehajtásának segítésére. Ezt követően Gordos Já­nos, az MSZMP Nógrád Me­gyei Bizottságának titkára a XIII. kongresszus határozatai feldolgozásának tapasztalata­iról tájékoztatta a pártbizott­ságot. Többek között szólt a feldolgozás céljáról, így a ha­tározatok megismertetéséről, a párttagok, a lakosság tudatá­nak formálásáról, a határoza­tok eredményes megvalósítá­sa érdekében. Tételesen ele­mezte azt az átgondolt, terv­szerű politikai munkát, ame­lyet a pártszervek, az alap­szervezetek végeztek, megemlítve, hogy több mint 19 ezer párttag és pártonkívüli vett részt szer­vezett formában a kongresz- szusi dokumentumok tanul­mányozásában. Hatására a párttagság és a megye lakossága széles körben megismerte a kongresszusi ha­tározatot, azoi.jsul a célki­tűzésekkel, cselekvőén támo­gatja megváló tásukat. Ele­mezte a tartalmi munka ta­pasztalatait, szólt azokról az ellentmondásokról, amelyek a feldolgozást kísérték. Befeje­zésül megállapította, hogy a kongresszusi határozat fel­dolgozása nem fejeződött be. Tanulmányozása, értelmezése további figyelmet igényel a pártszervektől, az alapszerve­zetektől, a párttagságtól. Hi­szen a cél a mindennapi mun­ka hatékonyabbá, eredménye­sebbé tétele. A pártbizottság a tájékoztatót tudomásul vet­te. A továbbiakban a testület meghallgatta Géczi Jánosnak, az MSZMP Központi Bizott­sága tagjának a Nógrád me­gyei pártbizottság első titká­rának tájékoztatóját, a KB jú­nius 18-i üléséről, majd pe­dig a legutóbbi pártbizottsági ülés óta végzett munkáról. Végezetül a pártbizottság személyi kérdésekben döntött Bozó Gyulát, az MSZMP Nóg­rád Megyei Oktatási Igazga­tóságának tanszékvezető taná­rát, a pártbizottság mellett működő pártépítési munkabi­zottság tagját felmentette meg­bízatása alól, mert más szak­területre került. Ozsvár Ist- vánnét, az oktatási igazgató­ság tanszékvezetőjét megvá­lasztotta a munkabizottság tagjának. A testület saját kér- résére. fölmentette tisztségé­ből Maruzs Józsefet, a me­gyei pártbizottság gazdasági és ügykezelési osztályának ve­zetőjét, aki ugyancsak más munkaterületre került. Osz­tályvezetőnek pedig megvá­lasztotta Páncél Ferencet. Hazánkba érkezett Lev Voronyin Marjai Józsefnek, a Minisz­tertanács elnökhelyettesének meghívására kedden Buda­pestre érkezett Lev Voronyin mi n iszterei nőik -he 1 yet bes, a Szovjetunió állami anyag- és műszaki ellátási bizottsá­gának elnöke. A 1 nap folyamán Marjai József és Lev Voronyin a Parlamentiben megkezdte tár­gyalásait. Ugyancsak kedden került sor a szovjet minisz­terelnök-helyettes és Szikszay Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke megbeszé­lésére. ☆ Lázár Gyöngy, a Miniszter- tanács elnöke kedden hivata­lában fogadta Lev Voronyint. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen részt vett Mar­jai József, Szikszay Béla, va­lamint Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. (MTI) Pál Lénárd Berlinben Pál Lénárd, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának titkára, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottságának meghívására kedden Berlin­be érkezett. Kíséretében van Knopp András, a KB osz­tályvezető-helyettese. Várkonyi Péter hazaérkezett Kedd délután befejezte az NSZK-ban tett hivatalos lá­togatását és az esti órákban hazaérkezett Budapestre Vár­konyi Péter külügyminiszter. A külügyminiszter, aki hét­főn tárgyalt vendéglátójával, Han#-Di«trich Genscher kül­ügyminiszterrel, majd Helmut Kohl szövetségi kancellárral, elutazása előtt udvariassági látogatást tett Richard von Weizsäcker szövetségi elnök­nél. A keddi nap folyamán tárgyalásokat folytatott dr. Martin Bangemann gazda­sági miniszterrel, a szabad- demokrata párt (FDP) elnö­kével, valamint Wolfgang Mischnickkel, az FDP parla­menti csoportjának vezető­jével is. Ugyancsak kedden talál­kozott dr. Friedrich Zimmer­mann belügyminiszterre . a keresztényszociális unió (CSU) elnökhelyettesével. A tárgyalásokon részt vett dr. Horváth István, a Magyar Népköztársaság bonni nagy­követe. Waldheim beiktatása r Kedden az ez alkalomból összehívott szövetségi gyűlés előtt Rudolf Kirschläger sze­mélyesen átadta a szövetsé­gi elnöki hivatalt utódjának, Kurt Waldheimnek. A má­sodik osztrák köztársaság történetében most került sor első alkalommal ilyen ese­ményre, tekintve, hogy 1945 óta Ausztria minden állam­fője még hivatali idejében eltávozott az élők sorából. Kurt Waldheim az esküté­telt követő beszédében ígé­retet tett arra, hogy mindig ez alkotmány szellemében fog cselekedni, és érzékeltet­te: nem kívánja átlépni a szövetségi elnök hatáskörét. Fontos feladatának tekinti, hogy „a konfliktusok meg­oldásában pártatlan közvetí­tőként” tevékenykedjen és hozzájáruljon a történelmi tudat formálásához, a máso­dik világháború tanulságai­nak levonásához. A feldübörgő tankok és pán­célozott járművek gyorsan megtették hatásukat: a szál­lodában összegyűlt többszáz katona a túlerő láttán ellen­állás nélkül megadta magát. Néhány órás alkudozás után távozott a frissen kikiáltott „ellenkormány” vezére is, így viszonylag nyugodtan, na­gyobb összecsapások nélkül zá­rult le a legújabb politikai válság a Fülöp-szigeteken. A hírügynökségek rövidesen már tényként röpítették világgá a hírt: megbukott Arturo Tolen- tino puccskísérlete, kudarcba fulladt Marcos egykori alel- nökének próbálkozása, hogy átvegye' a hatalmat Corazon Aquino államfőtől. Manila legnagyobb hotel­óriása körül tehát ismét nyu­galom uralkodik, bebizonyo­sodott, hogy a hadsereg — csakúgy, mint a közvélemény döntő része változatlanul az év elején Marcos elnök he­lyére lépő Aquino asszony mellett áll. Tisztázatlan ugyan­akkor a puccs háttere, az a távolról sem mellékes körül­mény például, vajon saját sza­kállára próbálkozott-e Tolen­NÖGRÁD — 1986. július 9., szerda Puccsisták a hotelben tinó, vagy — bár Marcos cá­folja — a Hawaii-szigeteken élő exelnök utasításait követ­te? Nem világos az sem, va­lóban támogatást ígér­tek neki a fegyveres erők felső vezetésében, s a tábor­nokok csak az események bal­jós alakulása láttán visszakoz­tak, vagy igazat mond-e a hadügyminiszter és a vezér­kari főnök, amikor azt állít­ja, hogy visszautasított min­den tisztséget egy esetleges ellenkormányban ? Kisebbfajta vihart kavart a hatalomátvételi kísérlet Wa­shingtonban is, hiszen a Fe­hér Ház egyszerre két lovat akar megülni: menedéket nyújt Marcosnak, a „kipróbált, öreg barátnak” (így nevezte Reagan a megbukott elnököt), ugyan­akkor politikai és gazdasági okokból egyaránt jó viszonyt akar fenntartani az új ma- nilai vezetéssel. Az amerikai külügyminisztériumban egye-, lőre csak annyit szögeztek Inl/ hogy „ilyen politikai tevé­kenység nem egyeztethető össze, Marcos jelenlegi „ven­dég” státusával. A Tolentino-féle kísérlet — még ha elvetélt is, arra azon­ban szemléletesen utal, hogy Aquino pozíciója korántsem tökéletesen szilárd. Az el­lenzékbe szorult Marcos-hí- vők nem adták fel terveiket egy újabb hatalmi fordulat­ról, a munkanélküliség és a külföldi kölcsönök szorításá­ban igen kényes a gazdasági helyzet, s nem sikerült vég­leges megállapodásra jutni a gerillaharcot folytató szél­sőséges erőkkel sem.. Márpe­dig épp ezek voltak Cory asszony programjának fő pontjai. A törékeny belső tűzszünet, a hitelezőkkel folytatott átütemezési tár­gyalások, a vontatottan ha­ladó reformok kétségtelenül támadási felületül szolgálnak ellenfelei számára, s a mani- lai hotel körül felsorakozó tankok jól mutatták, hogy adott esetben a szembenáLó csoportok ellen komoly ka­tonai erővel is fel Kell lép­nie. QeJus tL-vm, Végső búcsú Lékai Lászlótól Gyászszertartás Esztergomban Kegy ele tes szertartáson vet­tek végső búcsút kedden Esz­tergomban a 77 éves korában elhunyt Lékai László bíboros­tól, esztergomi érsektől, a Magyar Római Katolikus Püs­pöki Kar elnökétől. A bazilika előtt téren 9 órától a felravatalozott ko­porsó előtt több ezer gyászoló vonult el, megadva a vég­tisztességet. Ezt követően — 11 órakor — kezdődött a gyászszertartás. A szertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Cse- hák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. A Vatikánt Roger Etchegar&y bíboros képviselte. Jelen vol­tak a magyarországi egyhá­zak és vallásfelekezetek ve­zető képviselői, továbbá kül­földről érkezett katolikus egyházi vezetők. Ott volt a magyarországi diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak Zala. Veszprém, Somogy, Komárom megye és Esztergom Város Tanácsának elnökei, valamint a hazai katolikus intézmények, szerzetesrendek képviselői. Fábián János kanonok, fő­egyházmegyei kormányzó üd­vözölte az egyebegyűlteket, s felolvasta azt a részvéttáv­iratot, amelyet II. János Pál pápa küldött Lékai László ha­lála alkalmából. A gyász- szertartást — több főpap köz­reműködésével — Franz König nyugalmazott bécsi érsek, bí­boros, a pápa személyes kép­viselője vezette. A szertartás során négy búcsúbeszéd hangzott el. Pas- kai László érsek, a Magyar Római Katolikus Püs­pöki Kar képviseletében mél­tatta Lékai László főpásztori munkásságát, életútját. Kállai Gyula, a Hazafias Népfont Országos Tanácsának elnöke szólt ezután az egybe­gyűltekhez: — Eljöttünk ide mi le, álla­mi és társadalmi szervezeteink képviselői — mondta —, hogy a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s egész népünk nevében kifejezzük részvétünket, és együttérzé­sünket Lékai László koporsója előtt. — A magyar római_ ka­tolikus egyház kiemelkedő vezetője távozott az élők so­rából Lékai László elhunyté­val. Személyében olyan fő­paptól búcsúzunk, aki egész életében egyháza, népe és nemzete érdekeit képviselte. Azon fáradozott, hogy a ma­gyar katolicizmus tekintélyét, hazánk jó hírnevét Itthon és a nagyvilágban egyaránt öreg­bítse. A szolgálatot nemcsak hirdette — gyakorolta is. Egyéniségéből sugárzott az igaz keresztény humánum, minden megnyilatkozásában az ember örömeiről és gond­jairól szólt. Mint nagyművelt­ségű, a mai társadalmi való­ságban élő ember felismerte és nagyra értékelte azt a szo­ciális harmóniát, amelyet á mai magyar társadalom való­sított meg. Ez volt minden, cselekedetének a kiinduló­pontja. Lékai László —, aki mun­káscsaládból származott, s ezt magas egyházi tiszségeiben sem feledte el — mélyen megértette és magáévá tette a magyar nép társadalmi és politikai törekvéseit, s tevé­kenyen segítette azok meg­valósítását. Elválaszthatatla­nul egybeforrt népével, vallási közösségével, s nemcsak ki­emelkedő egyházi, hanem ki­emelkedő világi, közéleti ve­zetőinek, igazi hazafinak is bizonyult. Koporsója előtt ezért hajtja meg fejét vallá­si és világnézeti meggyőződés­től függetlenül, tisztelettel és kegyelettel az egész magyar nép. Kállai Gyula ezután fel­idézte: — Lékai Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy ha­zánkban az állam és az egy­házak viszonya immár hosszú idő óta felhőtlen. Alkotmá­nyunk minden magyar állam­polgár számára biztosítja a vallás szabad gyakorlását. Államunk teljesíti ezzel kap­csolatos feladatát: garantálja polgárai lelkismereti szabad­ságát, őrködik annak zavar­talansága fölött, s ugyanakkor mindenkitől — hívó és nem hívő embertől egyaránt — megkívánja törvényeink tisz­teletben tartását. Ez a köl­csönösség egyaránt kifejezi j az állam és az egyház érde­keit. Nemcsak a mi törekvé­sünknek és kitartó munkánk­nak köszönhető, hogy ez a példás együttműködés és part­neri viszony az állam és az egyházak között létrejöhetett. Történelmi jelentőségű sze­repe van ebben a magyar egyházak vezetőinek is, akik tevékenységükkel jelentős mértékben elősegítették e jó viszony kialakulását. Végezetül Kállai Gyula azt mondotta; Lékai László mun­kában és küzdelmekben gaz­dag élete lezártával nyugod­jék békében, és éljen tovább népünk emlékezetében! Ezt követően Tóth Károly református püspök a magyar- országi egyházak nevében el­mondott búcsúszavaiban egye­bek között arról szólt, hogy Lékai László egy nagy múltú egyház legmagasabb tisztségé­ben is emberséges, s szerény tudott lenni. Ügy maradt hű egyházához, hogy egyidejűleg nyitott és szívélyes volt Ma­gyarország többi vallásos em­bere iránt is. Magyar Ferenc. az Üj Em­ber című lap főszerkesztője búcsúzott ezután a világi hívők nevében. Hangsúlyozta: Lékai László sokat fáradozott azéri, hogy a hívő emberek élethivatásuk, foglalkozásuk, munkájuk során is tanúságot tehessenek igazi emberségről^ mindennapi helytállásról. A gyászszertartás végéit elhangzott a Szózat., majd a gyászolók elénekelték a Him­nuszt. Ezután a főszékesegyJ ház kriptájába végső nyugJ helyére vitték Lékai Lászlót) (MTI) 1 Ülést tartott a püspöki kar A Magyar Római Katolikus László érseket, aki a püspöki Püspöki Kar kedden Eszter- konferencia szabályzatának gomban rendkívüli ülést tar- megfelelően betölti a püspöki tott és köszöntötte Paskai konferencia elnöki tisztét. Új főegyházmegyei kormányzó Az esztergomi főszékesegy- Mátyás-templom plébánosai házi káptalan dr. Fábián Já- főegyházmegyei karmáQysóvé J_&aa kanonokot. » budavári választotta. (MTI} ^

Next

/
Thumbnails
Contents