Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
Kiútkeresőben... Az ötvenes évek elejétől vegyesipari vállalat, harminckét szakma termelt ezen a helyen. Közülük a bútorgyártás nőtte ki magát és maradt meg. Az üzem az elmúlt év januárjától vált önállóvá, s ma ez olvasható a bejárati kapu fölötti névtáblán: Ipoly Bútorgyár Szécsényi Leányvállalata. Az igazgató. Burda Sándor „régi bútordarab”^ 1964-ben műszaki vezetőként kezdte az itteni páyafutását. Nála jobban senki nem ismeri a kollektíva múltját. Azét a kollektíváét, amely jelenleg ötvenhárom fizikai és tizenegy alkalmazotti beosztású dolgozót számlál, s amelyet nagyobb részben nők alkotnak. — Bizony kevés fejlesztés történt itt az elmúlt két évtizedben — mondja. — Tol- dozgattuik-foldozgattuk az elavult, szétszórt épületeket. A gépeink átlagosan tizenhat évesek. Még napjainkban is tetemes a kézi munka. Az ez évre tervezett árbe: vétel 30 millió 850 ezer forint. Az előirányzott nyereség 7 millió forint. Óvodai, iskolai és közületi bútorokat gyártanak. Meglepődöm, amikor megtudom: hazánkban egyedül itt készítenek óvodai bútorokat. — Nehéz helyzetben vagyunk — sóhajt a szimpatikus igazgató. — Az első hat hónapot várhatóan csak kilenc- venegy százalékkal zárjuk majd. A lemaradás okai összetettek. A legnagyobb gond, hogy megcsappant a kereslet a bútorok iránt. Ez országszerte így van. A potenciális vásárlók egyre-másra mérséklik az igényüket. A Tanért Vállalat 6,6 millió forint értékű kapacitásszerződést kötött az első fél évre, s végül csak 5,2 millióért rendelt bútorokat. A BÜTORKER’ ez idő alatt 6,3 millió forintért akart venni a leányvállalat termékeiből, s aztán mindössze 4,7 millióért vásárol. A remélt export megszerzése meghiúsult. De mivel a baj nem jár egyedül, közel fél évig, tavaly októbertől ez év február 20- iig nem érkezett import alapanyag' és irnpor tragasztó a fóliázott bútorok gyártásához. — Ügy nézett ki a helyzet — emlékezik az igazgató —, hogy szabadságra kell küldenünk az embereket. Végül ezt mégsem tettük, csináltuk, amit csinálhattunk. Egyedi megbízatásakat szereztünk. Közben levelezünk, könyörögtünk, megpróbáltunk üzleteket felhajtani. Nagy .nehezen nyélbe ütöttük a szlovák partnerral az exportszerződést, amely egyelőre egymillióra, hosszabb távon tízmillió forintra szól. Előtérbe került a vállalkozói tevékenység, egyetemeknek, iskoláknak, színházaknak akarunk bútorokat szállítani. Az előzetes tájékozódás után szétnézünk az üzemekben. Mit mondjak: a benyomások nem éppen szívderítő- ek. Azt hiszem, a szécsényiek emberhez méltóbb munkakörülményeket érdemelnének. Ósdi gépek, zsúfoltság. És sok cipekedés. derekat, csuklót fájdító nehéz kétkezi munka. — Falborítást készítünk — feleli kérdésemre Oravecz István lapsziabász, miközben leállítja a hangunkat elnyomó zajjal üzemelő gépet. — Egy helybeli lakos a megrendelő. Korábban szekrénysort, heverőt készítettünk, meg ami jött, sorba. Hiába, élni kell... Huszonhat éve dolgozik ezen a helyen. A feleségét is idehozta. Az órabére most már elfogadható, a tavalyi ló eredmények alapján 22-ről 28 forintra emelték, de egyedi munkákkal nem lehet megfelelő teljesítményt elérni. Úgyhogy az idén még nem kaptak mozgóbért. — Az elmúlt évben ilyenkor 270 ezer forintot osztottunk szét a dolgözók között — jegyzi meg Burda Sándor. — Valami most is lesz, de az összeget nem ismerem. Próbára teszem a lapszabászt. Arról faggatom, hoigy nem volt-e már szándékában innen elmenni? — Máskor is voltunk máir hasonló helyzetben. Aztán jolbb sorsunk lett. Most is bizakodunk... Tovább lépve, az igazgató büszkén magyarázza: az emberek kitartanak a munkahelyük mellett. A háromnegyedük tíz évnél régebben keresi itt a kenyerét. Kedvező számukra, hogy helybeliek, egy műszakba járnak, s délután a ház körül, a kertben, a kis földiparcellán is elvégezhetik a tennivalójukat. Szentkút! Ferenc, a leányvállalat egyik legjobb munkása. Többszörös kiváló dolgozó. Huszonhét évvel ezelőtt itt tanulta ki az asztalosszakmát. Ö is falburkolatot készít. Mint mondja, a szériamunka jobban fizet, de most ez van... Kérdésiemre, hogy készített- e már magának bútort, elneveti magát: — Innen rendeztem , be mindkét szobánkat. Mármint az üzemből, No, ne gondjol- jon rosszra, minden hivatalosan történt. Kifizetjük az anyagot, a géphasználati díjat. aztán műszak után lehet hazadolgozni. Nekünk ez a kedvezményünk, mint bányászoknak a szén... Elhaladunk egy új gép mellett. Kísérőm elújságolja: a lapmegmunkálót az első éves érdekeltségi alapból, másfél millióért vették. Több műveletet elvégez a ma:sina, mentesít a kézi munkától, s mivel nem kell ráhagyni a fóliából, jelentős a megtakarítás. — Legközelebb egy élfóliá- zót akarunk vásárolni — közli az igazgató. — Nem kell majd késsel nyiszálni a kemény műanyagot, gyalulni az éleket. Könnyebb, gyorsabb lesz a munka, javul a minőség. Importanyagot takaríthatunk meg. Távolabbi cél egy sorozatfúró beszerzése, amellyel gyorsabban, pontosabban elkészíthetők lesznek a túrátok. Vannak nekünk elképzeléseink — teszi hozzá —. csak ezen az átmeneti időszakon legyünk túl... Megszólal a villamos csengő — lehet reggelizni. Hegedűs Mihályné két harapás között mondja ki óhaját: minél hamarabb teremtsék elő a 29 ezer 500 nyugatnémet márkát az élfóliázóra. hogy végre letehesse a sziniópengét, a kést, a gyalut. Ugyanezt a kérést ismétli meg pár perccel később Bagi Istvánné, Artner Ferenoné és Gordos Ferencné, utóbbi á Tyeresko- va női brigád vezetője. Benézünk az alkalmi és az eredetileg is erre a óéira épített x’afctáirba. Bútor bútor hátán, bútor mellett. Legalább másfél millió forint a készlet. Ki tudja, mikor lesz ebből pénz?! — Tavaly ebben az időszakban 3—4 millió forint volt az egyszámlánkon. A közelmúltban hitelkérelmet nyújtottunk ba a bankhoz, hogy legyen miből fizetnünk a munkások bérét. Hát így állunk? — tárja szét a kezét kissé szomorúan Burda Miklós. Néhány lépés után viszont arról beszél, hogy tanműhelyt akarnak létesíteni. Az idén két, jövőre tíz tanulót kapnák, s van itt egy idős, kiváló szakember, aki oktatni fogja őket. Sóik a nyugdíjhoz közeledő asztalos, már most gondoskodni kell a pótlásukról. íme, egy újabb reménysugár! Mégis csak szebb napok köszöntenék egyszer a szécsényi bútorgyártókra... Kolaj László Másfél éves működés után végleges helyére költözött a megyeszékhelyen az ÉGSZI „Szinva” szervező és számítástechnikai leányvállalat Salgótarján kirendeltsége. Utánfutó alumíniumból Alumínium személygépkocsi utánfutó sorozatgyártását kezdték meg a Balassagyarmati Fémipari Vállalatnál. Súlya hozzávetőleg fele az acélból készült utánfutókénak, ezért vontatásához kevesebb energiára van szükség, kisebb autók is könnyűszerrel elhúzzák. Az alapszerelvény többféle építménnyel variálható, kétféle hosszmértékben készül hozzá teherszállításra alkalmas plató. Ta urus- űidonsáqok Üj termékek gyártását kezdték meg a Taurus Gumiipari Vállalat nyíregyházi gyárában; az éves termelési érték csaknem egyharmada — hétszáz millió forint — az újdonságokból származik. A mezőgazdasági nagyüzemeknek készítik az elemekből tetszés szerinti méretben összerakható napkollektorokat, amelyet a terményszárítókba befújt levegő felmelegítésére használhatnak. Elkezdődött Nyíregyházán a Rába 240 és 250-es erőgépek gumiabroncsainak gyártása is. r Érdekegyeztetés, vállalkozás Tanácsok és nagyüzemek a városfejlesztésért Felszámolják az SKÜ-kolóniát A hivatalos aktus -csak pár percig tart. Nélkülözi az ünnepélyes külsőségeket is. Az egyszerűség az esemény jelentőségéből természetesen semmit sem von le. Sőt! A dokumentumok aláírása után az egyik érintett így fogalmaz: az a vállalkozás, amibe a Nógrád Megyei Tanács, Salgótarján Város Tanácsa és a Salgótarjáni Kohászati Üzemek közösen fogott, „történelmi jelentőségű” a megyeszékhely életében. A tervezett nagyméretű munka ahhoz hasonlítható, mint amikor elkezdődött a városközpont rekonstrukciója. Ár Az erők összefogása nem előzmény nélküli. A hosszú távú településfejlesztési koncepció és a VII. ötéves terv kimunkálását megalapozó, mintegy kétéves tervezőmunka során, csaknem minden fórumon, hangoztatták: éiőrelépés ott lehetséges igazán, ahol kellő mélységű az érdekék feltárása és egyeztetése, sokoldalú az együttműködés, a rendelkezésre álló anyagi erők kihasználását hatékonyabbá teszi az okos vállalkozókedv. Hogyan valósul meg mindez a gyakorlatban? Erre ad szemléletes bizonyítékot a héten megkötött együttműködési megállapodás. Nem kevesebbről, mint az SKÜ kezelésében levő kolóniák felszámolásáról, felújításáról, korszerűsítéséről van szó. A tanácsok és a nagy- vállalat kézfogása, együttes anyagi ereje a városnak azt a pontját hivatott megújítani, ahol a közelmúltban ilyen találó megjegyzéssel kalauzolta Devcsics Miklós megyei tanácselnök Csehák Judit miniszterelnök-helyettest: „A fény mellett az árnyékot is meg akarjuk mutatni”. Az a bizonyos , árhyék remélhetően hamarosan a múlté lesz. Az aláírt megállapodás szerint a Salgótarjáni Kohászati Üzemek tanácsi kezelésbe adja a lebontandó nyolcvankilenc és a korszerűsítésre szoruló negyvennyolc lakást a hozzájuk tartozó földterülettel, közművekkel együtt, az üzemeltetés és a karbantartás költségeinek részbeni fedezésére pénzt is átutal a városi tanácsnak, hasonlóképpen részt vállal a szanálás költségeiből is. A városi tanács a szanálandó lakásokban élők elhelyezéséről, a kolónialakósok lebontásáról folyamatosan gondoskodik. A szanált terület későbbi hasznosításáról a rendezési tervnek — s a kohászati üzemek kérésének — megfelelően saját hatáskörben gondoskodik a tanács. Ami pedig a negyven- nyolc felújítandó, korszerűsítésre szoruló lakást illeti: a későbbi ütemezés szerint ez a tervidőszakban megkezdődik. A vállaikozókedvet természetesen a megyei tanács is méltányolja. Az anyagi fedezet megteremtését oly módon is segíti, hogy céltámogatásként 50 millió forintot ad a nagyszabású terv valóravál- tásához. Az együttműködés azonban a közös tevékenység más területeire is kiterjed, így például segíti a Kohász Művelődési Központ felújítását és közvetlen környezetének rendezését. A városrész megújítását elősegítő megállapodás aláírásakor erre is utalt dr. Szabó István, az SKÜ vezérigazgatója, amikor az együttműködésben döntő lépésnek nevezte a VII. ötéves terv kezdetét. A további szavaihoz pedig aligha kell kommentár. — A közösen végrehajtott szanálásnak köszönhetően, a Kis A.merika helyén a mai igényeknek megfelelő lakótelep létesülhet. Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke felidézte a dokumentum aláírásakor, hogy a tervkészítés idején felvetődött: hogyan lehetne a már elért eredmények mellett még tovább lépni a kolóniák ügyében. Ak'- indulópont pedig ez volt: mit tud termi • a városi és a megyei tanács, valamint a vállalat. A megoldás csakis ez lehetett. Mert ahogyan igaz, hogy külön-külön is minden félnek érdeke fűződik a változtatáshoz, úgy az is tény: küiön-külön nem elegendőek az erőforrások. A mostani időszak hosszú és nagy jelentőségű munka nyitánya. A megújuló — a városnak is fontos — telep azonban mégis csak a kohászati üzemek életében a legjelentősebb. Az összefüggéseket így világította meg Devcsics Miklós: — A tanácsnak is érdeke, hogy minél eredményesebben dolgozzon a nagy múltú üzem. Ehhez pedig hozzájárulhat, hogy a mainál összehasom- líthatatlanabbul jobbak lesznek a külső feltételek. Éppen ezért lenne kívánatos, hogy a majdan itt épülő korszerű, családi lakások jobbára az SKÜ dolgozóinak adjanak otthont. Bár az acélgyári a legnagyobb méretű vállalkozás, a tanácsi törekvéseket az együttműködés más példái is illusztrálhatják. A mostani dokumentum aláírásakor is szóba hozza Devcsics Miklós a Salgótarjánj Vasöntöde és Tűzhelygyárral közösen elvégzendő munkát. E szerint az SVT-nek a tanács anyagi támogatást nyújt egy 3000 adagos konyha és a kiszolgáló helyiségek kialakításához. Ennek fejében az SVT biztosítja, hogy a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat által üzemeltetett konyha üzemi igényeken felüli kapacitását a varos ellátására bocsátja. A városi tanács ezzel együtt vállalja, hogy a Hajek úti kolóniaépület lakóit a báziskonyha üzembe lépéséig elhelyezi. S hogy mi az újabb példában a haszon? Mindenki jól jár. A kolóniaépület lakója épp úgy, mint a vállalat, mert jobban ki tudja használni a konyhát. Emellett a város haszna sem marad el, hiszen beruházás nélkül jut konyhai kapacitáshoz. ☆ A Minisztertanács — a Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának munkáját tárgyalva — az elmúlt héten elismeréssel állapította meg: a különböző érdekeket szem előtt tartva, színvonalas és eredményes munkát végeznek Nógrádban. A kormány egyetértését nyilvánította a középtávú tervidőszak elgondolásaival is; Mindez annak is szól, hogy az ötletekkel sem fukarkodva, járják Nógrádban a tanácsi gazdálkodás új rendjének útját. Az egyre határozottabb, korszerűbb szellemnek bizonyítékai aa együttműködés példái. Kelemen Gábor NÓGRÁD — 1986. július 9„ «rard# Dr. Szabó István, az SKÜ vezérigazgatója, C. Becker Judit, Salgótarján tanácselnö ke és Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke aláírja az együttműködési megállapodást. képek: Bencze Péter
