Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

Mesterkedéseink Kinőtte falait a kallói óvoda. A településen a* eddigi 50 férőhelyes gyermekintéz* ményt újabb 25 férőhellyel bővítik, az eddigi kettő hely ett három csoportban helye* zik el a kicsinyeket. A nyári szezonban természetesen kev esebb látogatója van az óvo­dának, ezekben a hetekben már a húszfős létszám is soknak tűnik. Képünkön Dó­ra Rita, aki szintén nyári lakó, de itt is édesanyjával tölti az időt, mert ő óvónő­ként dolgozik az oviban. Kerékpárral a Bihar hegységben ■•ve meny Az életben gyakran szük­ségünk van lélek jelenlétire, egy. kis ügyességre — akár prak­tikára —, hogy sértetlenül ke­rüljünk ki az adott, szorult helyzetekből. Tanácsosabb len­ne azonban, ha nem ebben vitézkednénk, és inkább arról gondoskodnánk — humánum­mal, ötlettel, bölcsességgel —, hogy ne idézzünk elő szorult helyzeteket, hiszen azok adód­nak maguktól Is. Stúdió '86 A tévé kulturális hetilapjá­nak főszerkesztő-műsorveze­tője, Érdi Sándor olyan egész országot érintő témának szen­telt körülbelül fél órát, amely négy-öt éve egyre feszítőbb gond, de a nagy nyilvános­ság előtt átfogóan még nem szerepelt. Üjságokban — a NOGRÁD-ban is — időnként lehetett ugyan olvasni róla, de jobbára csak valamely írás részeként. Érdié az ér­dem, hogy milliók elé tárta azt a viszonyt, feszültséget, ami a vidéki művelődési há­zak és a művészek együtt- munkálkodását jellemzi, amelyről minden egyes alka­lommal szó esik, ha kuitúr- ház-igazgatökikal beszélge­tünk. Közművelődésünk jelenleg olyan állapotban van, ami­lyenre közel két évtizedes gyakorlatomban nem emlék­szem. S, nem egyszerűen csak arról van szó, hogy más, mint volt tíz-tizenöt évvel ezelőtt! Gyengélkedik, s olyan gigászi harcot folytat —, már ahol még képes —, amely mindin­kább veszít hősiességéből és kezd a donquijotizmushoz ha- aonlitani. A népművelő — akiben még maradt hit és erő — serénykedik, a művészek pedig, pontosabban szervező­ik azt csinálnak vele és kö­zönségével, amit akarnak, mi­közben a közönség is fittyet hány más, fontosabb teen­dőkkel lévén elfoglalva, min-: den Igyekezetére. De maradjunk csak a Stú­dió ’86 témájánál, a művészet vagy hakninál. A riportcím sarkított, de kifejező. A vidé­ki néző, a ma már nem is annyira kevés pénzéért, gyak­ran nem művészetet lát. A művésznők és -urak ugyan­is — nagyon kevés a kivétel — mielőbb igyekeznek letudni a játékot, mert egy óra múl­va újabb településen várja őket a közönség. Három-négy előadás egy délután és este, ugyanannyi gázsi, útiköltség, stb. A minőséget általában az állami szervezőirodák garan­tálják, de ők — a költségve­tésekhez viszonyítva — óriási összegekért közvetítenek, s a települések csekély hányadá­ra jutnak el. A falu, a kis­város a „bül-bül szavú”, ké­tes értékeket népszerűsítő, különböző rendű és rangú magánszervezőké. Akik —, mert rendeletéin,k szerint te­hetik — szinte semmiféle koc­kázatot nem vállalnak a mű­sorért, szereplőkért. De a kul- túrhéznak mindent állnia kell. Egyenlőtlen erők közösikö- déséből csak egyenlőtlenség születhet. Állami és központi szinten kellene intézkedni, átfogóan, több tárcának, hogy a jelenlegi jogállás, méltatlan helyzet megszűnjön. Addig pedig, tisztelt népművelők, ha látnak reménysugár!, tegyék a dolgukat. Zenés találkozás ... volt szombaton, ezúttal a Balatonnál és a Fekete-er­dőben. A Magyar Televízió és a Südwestfunk közös mű­sora még tavaly készült, s fogalmam sincs mi kívánja az ilyen késői bemutatást. A tá­jak, népviseletek — mindkét részről — pompásak, a felnőtt és gyermek zenészek, éneke­sek kiforrott művészek, illetve tehetségesek. Örömei nézte, hallgatta az ember —, mint minden ilyen vagy hasonló műsort, csak most a kelleténél több bájol- gást érezhettünk az összekötő jelenetekben a korábbiaknál. Az ilyen túlzások sértik az íz­lést, „el! enhan gszerelnek”, ráadásul gyanút ébresztenek az alkotókat illetően, még, ha nincsen is rá okunk. Tánczos Gábor rendezőnek legközeleb­bi zenés találkozójánál ezek­re a hatásokra is tekintettel kell lennie. ! Falak Kovács András filmje nem művészeti szempontból érde­kes, időtálló ma is. Publi- cisztikus hevülete, közéleti el­hivatottsága érdemli ki a fi­gyelmünket. A maga idejé­ben különösen bátor és fontos tettnek számított elkészíteni, hiszen 1967-ben először mon­dott ki számos, azóta közke­letű, sőt, közhelyszerű gon­dolatot. Csak emlékeztetőül és kérdésekké fogalmazva: disszidens, vagy kivándorló; minden disszidens politikai menekült; változtassunk, de hogyan; miért nem vállalko­zunk; hol a helye egyipárt- rendszeren bélül az eltérő akaratnak? Amikor a Falak készült, már döntés született a gaz­dasági reformról, de az új mechanizmust csak a követ­kező évben vezették be. Ko­vács András aktuális, elköte­lezett. felelős hozzászólása volt az akikori politikai küzdelmek­hez ez a film. Ráébresztett gondolkodásunk, cselekvése­ink korlátáira, s arra ösztön­zött, hogy tágítsuk magunk körül a falakat. Sőt, a falak nincsenek olyan közel, mint gondoljuk. És ez a serkentés érvényes mindeddig, amikor szinte ta­buk nélkül élhetjük társadal­mi és személyes életünket. S, az érvényesség alapvető oka: emberi gyengeség, kényelem- szeretet, kishitűség. A vasárnapi Telesportban Mezey György, a mexikói lab­darúgó-világbajnokság idején lemondott szövetségi kapitány válaszolt Knézy Jenő kérdé­seire. A csúfos szereplésről nem tudtunk meg semmit, s adott szituációban így a he­lyes. Az viszont megerősödhe­tett bennünk, hogy Mezey lelkiismeretes, tisztességes ember trénerként, kapi­tányként is. Ezen a világbaj­nokságon nem ő szerepelt le. De akkor kik? Miért nem mondják már végre azok, akiket ezért fizetnek, akiknek kellene! (sulyok) Nemrég érkezett haza Pásztora a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola hat tanuló­ja és a helybéli múzeum­igazgató, akinek vezetésével tíznapos kerékpártúrát tet­tek Romániában. Az út célja az országha­tárhoz közel eső Bihar hegy­ség természeti, földrajzi ne­vezetességeinek megismeré­se volt. Ezt a területet — kö­zelsége ellenére — hazánk­ban kevesen ismerik és jár­ják. A Romániába látogató magyarok többsége a Király­hágónál továbbrobog Erdély belseje felé. Pedig a Bihar csodálatos és vad szépségeit igazán kár kihagyni. Hatal­mas méretű barlangok, szin­te kész folyókat tápláló, bő­vizű karsztforrások, szédítő szurdokvölgyek jellemzik ezt a hegységet. Mindezeket kiválóan Jel­zett turistautakon járhatjuk végig. A fáradt utast pedig a hátizsákosok számára ideális és megfizethető árú „Caba- na”-k, turistaházak várják. Mindezeket a csodákat azonban igazi „tengelytörő” utakon kell megközelíteni. Mi igazán nem panaszkod­hattunk. Többszörösen túl­terhelt Csepel versenykerék­párjaink ragyogóan állták a sarat. Mindössze két defek- tünk volt, ami Ilyen úton igazán nem esemény. Űtvonalunk fölfelé, a Jád völgyében vezetett, fenyvesek és mészkősziklák között. Majd Biharfüreden (Stina de Vale) keresztül Belényes (Beius) felé kerekeztünk. Be­lényes környékén három fa­luban — Remetén, Tárkány- ban és Fenesen — laknak a bihari magyarok, akik a szé­kelyekhez és a csángókhoz hasonlóan, komoly igyekezet­tel őrzik nyelvüket és kultú­rájukat a túlnyomórészt ro­mánlakta területen. Belényesi elhagyva, Sud- rigiu és Pietroasa után várt bennünket utunk legnehezebb szakasza: a Padis-fennsíkra fölvezető 20 kilométeres szeH pentinút, ahol öt órán ke­resztül toltuk felfelé a bica­jokat. A padisi menedékházból kiindulva, három napon át gyalog jártuk a környéket. Legfontosabb úticéljaink voltak: a Csodavár (Cetatiie Ponorului), amely Közép- Európa leghatalmasabb bar­langi bejárata, még a pász­tói templom tornya is konv- nvedén beleférne: Jégbar­lang (Focul Viu), ahol a kék színű jégoszlopokat — nváH ron is — 10 Celsius-fokos le­vegő óvja az olvadástól; ai Sárga-Körös forrása, ahol a függőleges sziklafalon csak a bevert lánc segítségével ha­ladhattunk a rohanó folyó felett. Végül, de nem utolsósoH ban szeretném megjegyezni; hogy utunk sikeréhez nagy­mértékben hozzájárult, hogy mindvégig csak kedves, se­gítőkész és vendégszerető emberekkel volt dolgunk. Hír János J mKörben áll egy kislányka” az indiánoknak Megkezdődött a XII. nemzetközi kórusverseny Nyár Hajnal öt órakor az álmos őrszemek felszítják a parázs­ló tüzet, hogy a tábori éb­resztőre elkészüljön a reggeli teavíz. Nyolc órakor Fehér Galamb magyar és szlovák nyelven köszönti a három törzs: a mohikán, az apacs és a sziu harcosait. A reggeli el­fogyasztása után Ülő Bika törzsfőnök és varázsló ismer­teti a napi harci feladatokat. Az előző este elejtett „bi­valyok” bőréből a lányok ké­szítenek ruhadarabokat. A hozzávaló díszítéseket And­rás és felesége segédletével állítják elő agyagból, fonalak­ból. A nyelvi nehézségek sem okozhatnak problémát a ti­zenéves indiánok számára, mi­vel Milos összeállított egy szükség szótárat, amit a fő­nöki Wig-Wam oldalára is ki­tűztek. Természetesen még sorol­hatnánk az érdekes programok egész sorát, melyből már va­lószínű, mindenki kitalálta, hogy huszadik századi indián­táborba invitáltuk olvasóinkat. Olyan gyermekek számára rendezte meg a József Attila Városi-Megyei Művelődési Ház, akiknek szülei népművelők, kultúrintézmények dolgozói. A helyszín a vadregényes palo­táshalmi tó, a résztvevők pe­dig szlovák és magyar anya­nyelvűek — vegyesen. A táborozás célja, hogy mi­nél kevesebb kötöttség mellett megtanítsák az apróságokat a rég elfeledett mesterségekre; ilyen a horgos szövés, agyag­égetés, dísztárgyak készítése. De emellett lehetőségük van az önálló alkotókészség kibon­takoztatására. A mintegy har­minc gyerek számára felejt­hetetlen élmény, mikor meg­szólal a saját maguk által fab­rikált agyagsíp, felölthetik — — a közeli tsz-től kapott, bőr- hulladékból készült —, indián­öltözéket. A július elején szervezett táborozás valószínűleg a szlo­vák Jana számára életre szóló élmény lesz, mivel ragyogó játékkal köszöntötték születés­napja alkalmából. Tizenkét esztendejét égő gyertyákkal körben álló gyerekek szimbo­lizálták, s mindenkitől hallott néhány köszöntő szót. Közben magyarok, szlovákok vígan énekelték: „Körben áll egy kislányka... ” Zenei életünk jelentős ese­ménye a debreceni nemzetközi Bartók Béla kórusverseny. A korábbi fesztivál jelleget • vál­totta fel a mostani verseny- forma, melyet a XX. századi s főleg a kortárs zene jegyé­ben rendeznek meg kétéven­ként. A rendezvény 25 éve áll nyaranta a hazai és nem­zetközi zenei érdeklődés elő­terében. A kórusoknak ran­got jelent, ha részt vehetnek a versenyen, sok közülük Deb­recenben alapozta meg nem­zetközi hírnevét. A július 7-én megnyílt és 12-ig tartó kórusversenyen Salgótarjánból két kórus sze­repel: a gyermekkarok verse­nyében a Lovász József Álta­lános Iskola ének-zenei tago­zatának nagykórusa, a kama­rakórus kategóriában pedig a József Attila Művelődési Köz­pont Liszt Ferenc kamarakó­rusa. A felkészülés utolsó napjai­ban a felnőttek karnagyával, Guthy Évával beszélgettünk a feladatokról. (A gyerekek ve­zetőikkel ekkor már Duna- szerdahelyen, a táborban gya­korolták műsorukat.) Guthy Éva elmondta, hogy a kama­rakórus tagjai munkahelyükön és a közélet más területein is igen aktív emberek, így az utolsó hetek rendkívüli pró­báinak beiktatása nem kis gondot jelentett. Ezekre a próbákra viszont feltétlenül szükség ván, mi­vel a művek a verseny rang­jának és a kórusok színvona­lának megfelelően nehezek. A verseny többfokozatú, mind­egyiken kötelező és szabadon választott műveket kell beJ mutatni. A kórus december óta fog­lalkozik a szabadon választott művekkel: Bárdos Lajos két, valamint Károlyi Pál és Szó- kolay Sándor egy-egy alkotá­sával. A kötelező műveket va­lamennyi kórus egy időben, februárban kapta meg: Far­kas Ferenc, Babits-versre írt műve, s az új Lajtha-mú je­lentős próbatétel, mindegyik magas színvonalú megszólalta­tást, felkészültséget igényel. A kórusok színvonalas sze­replésének az évad során több­ször lehetett tanúja Salgótar­ján zenekedvelő közönsége. Ezért kíséri odaadó figyelem­mel szereplésüket a nemzet­közi mezőnyben, 22 ország leg­jobb kórusai között. Sz. Csáti | KOSSUTH RADIO: s.20: Társalgó 9.44: Nemzetközi mescfesztivál 1(1.05: Két keréken, Magyarorszá­gon 10.35: Éneklő ifjúság 10.50: Évszázadok mesterművei 11.40: Bethlen Kata önéletírása. 4 rész 12.45: A budapesti Ragtime együttes műsorából 13.05: A Rádió Dalszínháza 14.10: Magyarán szólva 14.25: Orvosi tanácsok 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Arcképek a lengyel Iroda­lomból 15.18: Nóták 16.05: A Nyitnikék postája 17.00: Északi kalandozások 17.30: Beszélni nehéz 17.45: A Szabó család 18.15: Hol volt, hol nem volt... 18.25: Mai könyvajánlatunk. (Ism.) 19.15: Gondolat 20.00; Népballadák 20.20: Hangportrék. Rádiós emlé­kek fényében 21.30: Kisvárosok 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Az operabál 22.45: Iskolapéldák 22.55: Világhírű előadóművészek felvételeiből 0.15: Ejfél után PETŐFI RADIOl 8.08: Slágermúzeum 8.50: tíz pere külpolitika. (Ism.) 9.05: Napközben 12.10: Fúvószene 12.30- Népdalok néptáncok 13.05: Popzene sztereóban 14.00: Az én rádióm 14.50: Maximális sebesség nincs... 15.05: Szakácsi Sándor énekel 15.20: Könyvről könyvért 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Kamaszpanasz 18.30: Talpalávaló 19.05: A Jóakarat-versenyekről jelentjük Moszkvából 19.15: Csak fiataloknak! 20.10: Esti fúvósmuzsika 20.25: A gyermek és világa 21.05: Kirándulás a spanyol pop­zenében 21.51: Népdalkörök pódiuma 22.16: Mikrofonok avagy fonákja nélkül, színe sincsen semminek 23.20: A mai dzsessz 24.00: Virágénekek 0.151 Éjfél után _ , . NÖGRAD - 1986. július 8., kedd miskolci STUDIO: 19.10: Esti mese 19.20: Reklám 17.00: Műsorismertetés. Hírek, 19.30: Híradó időjárás. 17.05: Döntött a bíróság. 20.00: Reklám Dr. Tímár László előadása. — 20.05: Nők a pult mögött. Fiatalok zenés találkozója. Szer- XII/10. rész kesztő: Beély Katalin és Zakar 20.>5: Betűreklám János. 18.00: Eszak-magyarországi 21.00: Stúdió 86 krónika. 18.25—18.30: Lap- és mű- 22.00: Mi forog az ágyak sorelőzetes. körül? MAGYAR TELEVÍZIÓ: 9.35: Tévétorna 9.40: Szünidei matiné. Vrungel kapitány kalandjai 11.40: Képújság 17.10: Hírek 17.15: Három nap tévéműsora 17.20: 20 a csúcson 17.50: Betűreklám 17.55: Vikingek. X/l. rész: Észak kalapácsa (ism.) 18.25: Képújság 18.30: Agrárvilág 18.50: Mini Stúdió '86. 18.55: Reklám 19.05: Tévétoma ***». 22.45: Híradó 2. 23.05: Himnusz 2. MŰSOR: 17.50: Képújság 17.55: Jóakarat-versenyek 19.50: Az ősi föld ifjúsága 20.00: Boszorkányszombat 21.00: Jóakarat-versenyek W 22.30:- Képújság BESZTERCEBÁNYA? 19.30: Tv-híradó 20.05: A kolndikeí aranyláz. Kalandfilm 21.50: Decin jelene és Jövője i 22.15: Kamarahangverseny 1 23.00: Hírek 2. MŰSOR: 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.10: Jóakarat-versenyek, összefoglaló MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: de. 10 órától: Aranyeső Yuccában! Színes, szinkronizált olasz wes­tern. Földrengés. (14) Színes, ame­rikai katasztrófafilm. — Kohász: Kicsi, de szemtelen. (14) Színes olasz fi>mvígjáték. — Tarján ven­déglő: Nincs kettő négy nélkül. Szinkronizált olasz filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: Aa elveszett frigyláda fosztogatói. (14) Színes amerikai kalandfilm. — Pásztói Mátra: Missouri fej­vadász. (14) Amerikai western, —■ Bátonyterenyei Bányász: A pro­fi. (16) Színes, szinkronizált fran­cia bűnügyi film. — Petőfi: Kis­kacsa a magaslesen. Szovjet ifiú- sági film. — Rétság: Zorro. Szí­nes olasz—francia kalandfilm. — Kisterenyei Petőfi: Egy maréknyi dollárért. (14) Színes, szinkron!« zált olasz western.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents