Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

Közelebb az állampolgárokhoz Egyforma jogok Űrhalomban „Békében a népek csodát művelhetnek" Kél egykori partizán találkozója Salgótarjánban és torsközségeiben Számos kistelepülés él ma Magyarországon, közös tanácsi irányítással. Egyesülésükkor viták és félelmek jártak ház­ról házra: a székhelyközség előnyben lesz mindenben. „Ne­künk semmi sem fog jutni, vagy csak alig”. Azután a kö­zös munka rácáfolt a félelmekre. Bebizonyosodott, hogy a közös tanács igyekszik kielégíteni a társközségek igényeit. így történt ez Örhalomban is, ahol először 1970-ben Hu- gyag és örhalom egyesült, majd 1977-ben hozzájuk csatol­ták Ilinyt, Csltárt, Nógrádgárdonyt, meg két tanyát — Mária-majort és Burjas-pusztát. A közös községi tanács 3200—3300 ember ellátásáról gondoskodik. — Persze, hogy nálunk is voltak az egyesülésekkor el­lenérvek. Sokan féltek, hogy a társközségek majd rosz- szabb helyzetben lesznek, mint örhalom — mondja Ferencz Sándor, a közös ta­nács végrehajtó bizottságá­nak titkára. Az egyesülés óta Hugya- gon kialakítottak egy öre­gek napközi otthonát. Amíg önállóak voltak, az épített út csak 30 százaléka volt a köz- utaknak, az előrelépés azóta jelentős. Minden községben megoldott a szociális gon­dozás, az alapellátással csak Ilinyben vannak kisebb gon­dok. S örhalomban? Meg­épült egy nyolc tantermes is­kola, most telepítik át a vas­útállomást — régi helyétől két kilométerrel beljebb, a MÁV-val közösen. Itt is szük­ség lenne ugyan egy öregek napközi otthonára, de nincs megfelelő helyiség, amit át tudnának alakítani. — Az egyesülés óta igye­keztünk minden olyan igényt kielégíteni, amelyre tehető­ségünk volt. A hozzánk tar­tozó települések népessé­güknek, szerepüknek meg­felelően fejlődtek — magya­rázza Hegedűs József, a kö­zös tanács elnöke. A fejlődésből tulajdonkép­pen csak Mária-major és Burjas-puszta maradt ki. A Mária-majorban levő házak lassan elnéptelenednek, az ott lakók elöregszenek. En­nek ellenére van vezetékes víz és villany. — Nem egy ember véle­ménye alapján határozunk a kérdésekben, hiszen a dön­tések sokakat érintenek — folytatja az elnök. Munkájuk könnyítésére, s hogy jobban tudjanak alkal­mazkodni a helyi igények­hez, újszerű formában folyik a munka: — Minden negyedévben más és más község gondjait vesszük elő, s tárjuk a koor­dinációs bizottság elé. Ez azt jelenti, hogy a megbeszélé­sen részt vesz a helység elöl­járója, a Hazafias Népfront helyi szervezete és a KISZ képviselője is — folytatja Ferencz Sándor. — A legnagyobb előnye ennek a közös bizottságnak, hogy jobb az információ- áramlás a lakosság és a ta­nács között — teszi hozzá Hegedűs József. Méhes András, a HNF nógrádgárdonyi bizottságá­nak elnöke 1969 óta lakik Gárdonyban. — Ügy kétszáz lelket szám­lál ma Nógrádgárdony — mondja. — A koordinációs bizottság révén mindenféle lakossági panasszal, kíván­sággal gyorsabban tudunk a tanácshoz fordulni, mint ré­gebben. Persze, a problémá­ink nem oldódnak meg azon­nal, a közvilágítás például állandó témája a megbeszé­léseknek. — Gondok csupán az alap­ellátással vannak, de azt hi­szem, ez a szállítók hibája — mondja Dovicsin József, Iliny elöljárója. — Nagyobb probléma az, hogy a helyi KISZ-alapszervezet gyakran vált vezetőt, s ez érezteti ha­tását a közéletben is. Megoldatlan kérdések per­sze — az övékéhez hasonlók — máshol is vannak. De sza­vaikból érezhető, elégedettek a tanácsi munkával. Azzal a módszerrel, hogy nemcsak a tanácstag, vagy az elöljáró, hanem a tömegszervezetek is tevékenyen részt vesznek a döntések előkészítésében. Nem csak segíthetik a már meghozott határozatok vég­rehajtását, hanem azok meg­alkotásában is részt vehet­nek. — A végrehajtó bizottság és a tanácsülés is komolyan veszi a koordinációs bizott­ság javaslatait — magyaráz­za Rados János, az örhalmi Hazafias Népfront Mgtsz ipari, műszaki főágazat- vezetője, aki 1980 óta kép­viselj a megyei tanácsban a helybelieket. — Ezzel a munkaformával közvetlenebb a kapcsolat az állampolgárokkal, hiszen akik köztük élnek, jobban is­merik vágyaikat, kívánságai­kat. Aztán az is jó ebben a munkamódszerben, hogy kö­zös döntéseinkért közösen vállaljuk a felelősséget, egy­más gondjait sajátként ke­zelve — teszi hozzá. Négy község él az őrhalmi közös tanács irányításával. Életük már több mint tíz éve egymáshoz kötődött, de megtalálták a módját, hogy mindenkinek egyforma sza­va, joga tegyen. — hlavay — Érintkezünk... ' ‘.’.1, a ki ne tapasztalta volna még, hogy ez olykor milyen kellemetlen! Sokan naponta végigszenvedik a zsúfoltságot vonaton, piacon, autóbuszon, üzletben. Mert főleg ezeken a helyeken érik az embert azok az inzultusok, amelyek, bár, nem szándékosak, egész napunkat elronthatják. Nem a. tömeg, más ellen van kifogásunk. A baj az, hogy ezeket a helyzeteket nem tudjuk — nem akarjuk? — feloldani. Valljuk be, hiányzik a jó modor, a figyelmesség, mert a hajdan kispolgárinak minősített szo­kásokkal együtt kisöpörtük életünkből, és manapság sem a család, sem az iskola nem fordít elég gondot rá. Nehezen hangzik el: „Kérem!’’, „Bocsánat!”, „Legyen szíves!” Íme két példa, ahol a kellemetlen találkozást meg nem történtté lehetett volna tenni e szavak valamelyikével! . Termetes hölgy igyekszik a buszon a jegykezelő szerkezet felé. Van gondja, mert a jármű tele van. A kis masina fö­lött gondolataiba mélyedt férfi fogódzkodik, gátolva a jegy­kezelést. A hölgy pillanatnyi tétovázás után lerántja a férfi kezét, « lyukaszt. Az egyensúlyát vesztett utas pedig tarol­ja a körülötte állókat. A hölgy elvonul, csak méltatlankodó morgolódás, fájdalmas sziszegés, egy-két kiszakadt harisnya jelzi nem éppen finom megjelenését. Az üzlet ajtaján két nő igyekszik befelé. A fiatal látha­tóan siet, a másik nyugodtabb tempóban. A hűtőtárolók és & polcok között két bolti dolgozó buzaólkodik a mirelit árukkal, kissé eltorlaszolva a közlekedőteret. Az ifjú nő elviharzik mellettük, de néhány lépés után sarkon fordul, s csörtet kifelé. Mivel az utána jövő éppen beszorult a fent említett szűkületbe, gondolkodás nélkül oldalába nyomja üres kosarát, így jelezve, hogy el akar menni. A szokatlan közlési mód láthatóan bosszantja az áldozatot, nem mozdul, makacsul várja, hátha elhangzik: „Legyen szíves!”, vagy „Bocsánat, sietek”. Nem hangzik el. Az elegáns, finoman kozmetikázott nő morogva lép hátra, hogy az idősebbet ki­engedje szorult helyzetéből. Vajon miért hiányzik érint­kezési szokásaiból a külsején látható finomság?! Ha tudomásul vesszük, hogy ft körülöttünk mozgó, szo­rongó, igyekvő embertársaink hozzánk hasonló okból, és nem a mi bosszantásunkra vannak a közelünkben, talán könnyebb lesz elővarázsolni a megfelelő szavakat, s velünk elfeledtetni a kellemetlenségeket. Különben nem vesszük észre, milyen korán kezdenek kialakulni a másokat gyötrő szokások. Erre is egy példa! Gondjaiba merült anyuka rója a köröket a piacon, hogy a magas árak között megtalálja a számára, megfelelőt. Ke­zébe kapaszkodik négyéves forma fiacskája, aki láthatóan unja a dolgot. Hogy segítsen magán, sajátos szórakozást talál: a mellette elhaladók lábait igyekszik elkaszálni apró lábacskáival. Tetszik neki, ha sikerül. Különösebb bajt, fájdalmat nem okoz — kicsi még. De a lábak nem maradnak mindig aprók, csak a szokás marad meg. . S, akkor?. ^ __ Sz. Csáti Veronika Ü LT ÉS JELEN 1944. JÚLIUSA, KIJEV: Ma­gyar hadifoglyok és szovjet partizánok gyülekeztek a bá­zison. Partizániskola volt ez a javából. Általunk is sok isme­rős volt ebben a táborban. Nógrádi Sándor és csoportja. Szönyi Márton és a többi ma­gyar, akik vállalták a haza felszabadításáért nem kis koc­kázattal járó partizántevé­kenységet. Ott volt ebben a táborban a salgótarjáni Mol­nár István, a rudabányai Bráz Lajos, az orosz Larisza Pol- nyickaja. Jonov Jevgenyij Jo- novics és még sokan mások. A testvériség, a barátság szálai, Magyarország felszaba­dításáért szövődő kapcsolatok alakultak ki. Kemény és hosz- szan tartó volt a kiképzés. S amikor a csoport megalakult, kiderült, hogy a szovjet elv­társak orvost nem tudnak biz­tosítani. Márpedig a partizán­tevékenység orvos nélkül szin­te tehetetlen. Ezt a munkát vállalta magára Jevgenyij Jo- novics, aki akkor még csak íelcseri tevékenységet űzhetett. 1944. AUGUSZTUS 8, KI- JEV: Megérkezik a parancs. Szőnyi Márton 13 társával be­száll a repülőgépbe. Ott van Molnár István, Bráz Lajos, Larisza Polnyickaja, Jonov Jevgenyij Jonovics. meg a töb­biek. Larisza a rádiós, Jonov a felcser, a csoport orvosa. Éjszaka van. A repülőgép motorja halkan zümmög. A csoport parancsnoka Szőnyi Márton, a térképet nézi. És kiadja a parancsot. Domabá- Za, Járdánháza és Kissikátor térségében a Bükk hegység fe­lett megkezdődött a csoport bevetése. Három részben ug­rottak ki a repülőgépből. Ma­gyar és szovjet partizánok együtt. Sajnos, szétszéledtek. De augusztus 9-én és 10-én már találkoztak. Három ember hiányzott az együttesből. Megkezdődött az emberfe­letti munka. Kutatás, keresés a partizántársak felderítésére. Sajnos, hiábavaló volt.. A partizánvadászok, a csend­őrök gyorsan akcióba léptek. Szőnyi Márton kiadta a pa­rancsot a kutatás befejezésé­re. Hőseinknek menekülni kel­tett. Segített a lakosság étel­lel, itallal, ki mivel tudott. A Palina-tanyán már fel tudták állítani a rádió adó-vevő ké­szüléket. Létrejöhetett a kap­csolat a Nagy Földdel. Meg­kapták az újabb parancsot. Feladatuk: felderíteni, milyen katonai erő van a térségben. És következtek a nehéz órák. Két alkalommal tűz­harc a németekkel, a magyar csedőrökkel és leventékkel, alig tízen kétezer emberrel szemben. Nem sikerült a cso­portot felerősíteni, egyre ne­hezebbek tettek az üldözés órái. Nappal nem mozoghat­tak. Olyan erővel állt szembe a csoport, amely megbénította a partizántevékenységet. Sző­nyi Márton, a partizáncsoport vezetője szólt a magyarokhoz: Ne lőjetek ránk, mi is ma­gyarok vagyunk, magyarok, de partizánok... Pillanatnyi lélegzethez ju­tott a csoport. Hangony. majd Csehszlovákia felé vezetett a csoport útja. Három részre szakadt a csoport... Eljutottak Rudabánvára. Mások Beszter­cebányára. Ott szervezkedtek és harcoltak tovább a fasiz­mus elten... 1945. MÄJUS 9: Jevgenyij Jonovics visszatért szülőföld­jére. A nyolcgyerekes paraszt­családból származó fiú elvé­gezte a mezőgazdasági tech­nikumot és egy kísérleti állo­máson helyezkedett el. Aztán katonai iskola, Kijevben ka­tonai főiskola és orvossegéd. Főhadnagyként dolgozott a hadseregben, egészen 1958-ig, amikor mint politikai munkás őrnagyi rangban szerelt te. A Csuvas Autonom Köztársaság­ban volt személyzeti osztály- vezető, a megyei hadkiegészí­tő parancsnokság parancsno­ka, egészen 1980-ig, nyugdíj­ba vonulásáig. Négy évtized telt el, amíg Molnár Istvánnal egymásra találtak. Nyikolaj Nyikolevics Jancsekov történetíró kereste a Szőnyi-partizáncsoport élet­ben maradt tagjait. A vélet­len is közrejátszott. Jevgenyij Jonovics így talált rá Lari- szára, Molnár Pistára, a Mis­kolcon élő Báli Ferencre. 1985. OKTOBER 23., ŰZD: A város felszabadulásának év­fordulója. Három barát ölel­kezik át. Jevgenyij Jonovics, a salgótarjáni Molnár István és a miskolci Báli Ferenc. Itt találkoztak és azon a kiállí­táson, amelyet Ózd város párt- bizottsága és tanácsa, a Sző­tt -partizáncsoport emlékére készített. Akkor fogadták meg egymásnak: ha tehet minden évben találkoznak. A fel­gyülemlett emlékek sokaságát aligha tehetett pár nap alatt feleleveníteni... Rimócon régi palóc házak helyett már modem családi házak tucatjai épülnek a községben. ^ * 1986. JÚLIUS 1., SALGÓ­TARJÁN: Jevgenyij Jonovics és családja Molnár István és felesége meghívására a város­ba érkezik. A meleg kézfo­gás, a baráti ölelés most is olyan, mint amikor 1944. au­gusztus 8-án akcióba indul­tak. Semmi sem változott meg a két ember között. Mind a kettő megőszült, de a parti­zánokra jellemző cinkos mo­soly egyik ember arcáról sem hiányzik. Az MSZBT ötvözetgyári tag­csoportnál tett látogatás, a salgótarjáni városi pártbizott­ságon történt fogadás, a szov­jet síremlékre való virágelhe­lyezés, a káráncsberényi par­tizánmúzeumban tett látoga­tás, a Malino”szkij úti óvodá­sokkal, a Bajkál Szocialista Brigád tagjaival, a megyei munkásőrség parancsnokaival történt találkozás, szalonnasü­tés, a bográcsgulyás, az egri, a Csebokszári lakótelepen tett látogatás, a szécsényi, hollókői nevezetességek felkeresése mellett a legnagyobb benyo­mást a két partizánra a Macs­kás-tanyai partizánemlékmű megkoszorúzása tette. Két férfi, feleségek, gyerme-' kék és unokák álltak az em­lékmű előtt. A férfiak nem szégyelltek azt a könnyet, amely az egykori harcostár­sak emlékei előtt kicsordult.' Jevgenyij Jonovics fogalma­zott így: sajnos, a háború szörnyűsége maradt meg az emlékeimben a legjobban. A gyerekkor az szép, a háború kegyetlen. Nagyon jó a barát­ság. öröm tudni, hogy együtt vagyunk mi oroszok a magya­rokkal és a többi testvéri nép fiaival. A feleségem orvos. A fiam tengerész hajóparancs­nok. Lányom, Tánya. az orJ vostudományi egyetemet vé­gezte el. Három unokám van.’ Éppen ezért mit is kívánhat­nék? Elsősorban a békét. A békéért kell küzdeni, mert ha azt biztosítjuk, a népek cso­dát művelhetnek. Én az apró hangom hozzá teszem azoké- hoz, akik a békéért küzdenek. Ugyan 68 éves vagyok, da még mindig a békéért kiáltok. S ebben a harcban, ott van­nak az egykori partizántársa­im és ott van az egész embe­riség. .. 1986. JÚLIUS 8., SALGÓ­TARJÁN: Elköszönnek a har­costársak azzal, hogy viszont­látásra, doszvidányija... Somogyvári László " Magyar egyetemi hallgatók külföldön Háromnapos előkészítő tanfolyam kezdődött hétfőn az ELTE Budaörsi úti kollé­giumában, 240 magyar egye­temi hallgató részvételévei; a diákok az 1986—87-es tan­évben kezdik meg tanulmá­nyaikat szocialista országok felsőoktatási intézményeiben, A három nap alatt a hallga­tók szakemberekkel, külföl­dön tanuló diáktársaikkal ta­lálkozhatnak és ismerkedhet­nek a rájuk váró feladatoké kai. A következő tanévben a Szovjetunióba és az NDK- ba megy a legtöbb magyar diák. A Szovjetunióba 140-en, az NDK-ba pedig 50-en, el­sősorban műszaki, közgazda- sági és agráregyetemekre., Műszaki egyetemisták, böl­csészhallgatók mennek Cseh-, Szlovákiába, agrár szakembe­reket képeznek Bulgária egyetemein, s hatan bölcsész­karon, illetve műszaki egye­temen tanulnak majd Kínáé ban. A Szovjetunióba és az NDK-ba induló hallgatók eb­ben az évben mór szakmai tanulmányaikat kezdik meg, a többi országba jelentkezett diákok az első évben az ille­tő ország nyelvét tanuljak. Szeptember elején utaznak külföldre a hallgatók a Szové jetunióba készülök kivételé^ vek i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents