Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-28 / 176. szám

Síppal dobbal és...

Termékeink életkora

Harmadikként valószínűleg mindenki a nádi hegedűre gondol, az ismert dalocska folytatásaként. Ha már hangszereknél tartunk, talán szemléletesebb lenne a harangot, azt a bizonyos vészharangot megemlíteni, amelyet az utóbbi időben igencsak sokszor megkongatunk, ha a munka- időalap védelméről esik szó. Nos. az említett hangszerek egyike sem képes pótolni azt a gyógyírt, amit e probléma megoldására javasolhatunk. A tucatnyi medicina közt most egy olyat szerelnénk a kedves olvasó elé tárni, amellyel a salgótarjáni bányagépgyárban — ha nem is csodákat, de — mutatós eredményeket értek el.

Pár hónapja — ottjártunk- kor —. a vészharang érces pengésébe halk, de kivehető ..anyaghiány”, „motorhiány” repkedett a levegőben. Akaratlanul is felvetődik a kérdés: hogyan lehet , védeni a munkaidőalapot, ha a dolgozónak 25-ös gömbacél, meg az ég tudja miféle anyagok után kell futkosnia a műszak nagy részében. Vagy, ha — uram bocsá’ — kiderül, hogy a tervező asztalán még oly tökéletesnek álmodott gumiszalag a gyakorlatban egyszerűen megépíthetetlen. Mert ezek bizony elég gyakran megestek ebben a nagy múltú gyárban. Hogy mi történt azóta, erre kerestük a választ a termelési osztály vezetőjétől, Németh Endrétől:

— örülök a kérdés ilyetén felvetésének, tudniillik a munkaidőalap védelme elsősorban termelési feladat, hiszen azt segíti. A fél évet jelentős túlteljesítéssel zártuk, ami azt mutatja: úrrá lettünk az év elején jelentkező nehézségeken. Ahhoz, hogy eredményt érhessünk el, szükségszerűen javítanunk kellett az időkihasználást. Javult is. Szerepet kapott a folyamatban a gyárban működő valamennyi kollektíva és p munkaverseny-felajánlások is. Nekünk vezetőknek még számos feladatot kell megoldanunk, például az anyagi ösztönzésben. Léteznek tőlünk független negatív jelenségek is, mint például as alapanyagellátás- Ha az ózdi üzemtől nem kapunk időben acélárut, kénytelenek vagyunk megvásárolni a drágább salgótarjánit. Közben telik az idő, s mikor végre van miből dolgom jelentős túlórát kell elrendelnünk a sikeres terv- le' .lesités érdekében.

A brigádok egy része példamutatóan szervezi munkáját, csökkentve a kényszerű állásidőt. Amíg a kért alkatrész be nem érkezik, a következő feladataikat készítik elő. A tartalmi munkáról kérdezzük Kiss János versenyfelelőst.

— Kollektíváink csatlakoztak a pásztói felhíváshoz. Emellett egy hosszabb távú programot is kidolgoztunk számukra. A munkaidőalap védelmét jobban ki kellene domborítani a vállalásoknak, elsősorban termelési szempontból.

— Csatlakozom Kiss elvtárshoz — folytatja Németh Endre. — Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban a jobb időkihasználás nem minden esetben szerepelt a vállalásokban. Csakhogy ez is kétélű fegyver, mivel a munkák szervezése és előkészítése ezt nem minden esetben teszi lehetővé. A problémát komplex módon szükséges értelmezni. Ha egy dolgozónak biztosítjuk a feltételeket az adott munkadarab elkészítéséhez, szinte egészen biztos, hogy a nyolc óra alatt alig hagyja ott a gépet. Megint más kérdés, hogy milyen morális következményei vannak az állandóan jelentkező hiányosságoknak? Mielőtt túldramatizálnánk helyzetünket leszögezem: az utóbbi fél évben helyenként jelentősen javult a munkafegyelem gyárunkban. Lényegesen csökkentek a késések- Érezhetően javult az alkohol elleni harc. Az viszont érdekes tanulság a jövőre nézve, hogy a különféle bérezési formákban dolgozók mind másképpen reagálnak a hasznos idő letöltésének követelményére.

A termelési feladatok között talán legjelentősebb az előkészítés. Hasznosan segítette a bányagépgyáriak munkáját a

darabolni telepítés átszervezése, amely szintén az előkészítő tevékenység része. A következő feladat az előkészítés következetesebb ellenőrzése, szigorítása.

Az eltelt hat hónap eredményeiről kértünk helyzetjelentést két művezetőtől. Elsőként Megves Páltól:

— Alapvetően két dolog hátráltatta munkánkat: az egyik a kései kiszolgálás, a másik a hiányos dokumentáció. Sokszori hetekig áll a munka ezek miatt. Az előbbiben megtettük a szükséges intézkedéseket. Rengeteg idő ment veszendőbe, amíg a tervező — a gyakorlati tapasztalatok alapján —, új dokumentációt készített az F—8-as gumiszalaghoz. De hátráltatta a munkánkat a gázpalackok kései beérkezése, főleg a kampány Időszakában. Tőlünk viszont a megrendelő pontos munkát kíván, és határidőre. Különösen a németek. A teszegetés-veszegetés időszaka lejárt, ezzel mindenkinek tisztába kell lennie- Aki nem áll be a sorba, attól végleg megválunk.

A görgőgyártó főművezetője Széphalmi László. Látogatásunk napján egyetlen kilépőcédulát sem kellett írnia. ..

— Előfordul, hogy hetekig nem kérnek — magyarázza. — Nálunk a munkafegyelem sokat javult. Főleg az elmúlt fél év alatt. Ami mégis hátráltatja a munkát: az időszakos anyaghiány. Sajnos, akkor nincs mit szervezni, csak átcsoportosítani lehet a dolgozókat.

Az asztalán a júliusi görgőprogram módosítása.

— Ezt is az anyagok pontatlan érkezése miatt kellett megváltoztatni. Még az a szerencse, hogy a ntiódosítás hamar elkészül- Tényleges veszteségidőt jelent viszont a gépbeállítónak, akiknek „műsoron” kívül kell átszerelni a berendezést. Egyébként a kilépések száma minimális. Mivel sok a kismama, legtöbbször ők veszik igénybe. No, meg a különféle iskolák hallgatói, de ezt szerződés szabályozza,

¥. Németh László

Nyári szünet a Tungsramban

JHa kéthetes nyári szünet kezdődik a Tungsram 14 gyárában, köztük a budapesti törzsgyárban. Sokéves hagyomány, hogy a nyári hónapókban a mintegy húszezer dolgozónak egy időben adják ki szabadságát, s a kéthetes leállás alatt elvégzik a gyártósorokon a nagyjavításokat, valamint az energiahálózat karbantartását. Az alkatrészgyártó üzemekben néhány nappal korábban kezdődött a nyári szabadság, de a munka is egy héttel előbb indul,

mint a többi gyáriban, hiszen augusztus 11-re, a nyári szünet végére újra fel kell tölteni alkatrészekkel, részegységekkel a késztermékeket gyártó üzemek raktárait. A karbantartási munkákat mintegy 1500 dolgozó végzi el.

Gazdasági öngyilkossághoz hasonlította az ipari termékszerkezet esetleges konzerválását a Kereskedelmi Kamara elnöke, az ipar- politikai tanács ülésén. Majd hozzátette: „Tudomásul kell venni, hogy a fejlett ipari országokban jelentkező fellendülés nem a beruházási javak piacán következik be, hanem inkább a lakosság fogyasztását szolgáló termékekben. A fejlesztésnek tehát ebben az irányban érdemes haladnia ...”

S, micsoda fejlesztésre lenne szükség! Igaz ugyan, hogy az ipar lényegében teljesítette az elmúlt ötéves tervidőszakra meghatározott feladatait, s hogy a nemzeti jövedelem 42 százaléka ebből az ágazatból származik. Az is igaz, hogy az ipar szerepe ma is meghatározó az exporttevékenységben: a rubel- elszámolású kivitel 83 százalékát, a dollárelszámolású export 60 százalékát adja. Sőt: még a sokat vitatott ipari termelékenység is nőtt 18 százalékkal — a gépiparé 30 százalékkal — az elmúlt öt évben. E tendencia töretlensége nélkül elképzelhetetlen a magyar ipar nemzetközi versenyképessége, nem javítható érdemlegesen a külgazdasági egyensúly, s nem élénkíthető a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk.

Tehát: még többet, még termelékenyebben, még jobb minőségben, és főleg a piaci igényekhez igazodva. De, mit? Ez a nagy kérdés! Ha az állami ipar termékeinek „kor- fáját” nézzük, akkor bizony a nemzetközi versenymezőnyben egyre rosszabb helyezésre számíthatunk csak, s az is csoda, hogy iparunk például a dollárelszámolású export 60 százalékát adja jelenleg.

Már azért is, mert azt olvasom, hogy az egyik nagy nyugat-európai iparvállalat kutatási központjaiban és laboratóriumaiban több mint 13 ezer ember dolgozik. Olvasom, hogy az új eljárások, technológiák és termékek kutatására és fejlesztésére naponta 6 millió nyugatnémet márkát költenek. S, olvasom azt is, hogy e roppant méretű fejlesztő munka eredményeként a szóbanforgó cég, az elmúlt tíz évben 2000-nél is több új terméket dobott piacra, s hogy a mai gyártmányprogramjuk fele olyan termékekből áll, amelyek 10 évvel ezelőtt még nem léteztek.

Egyetlen — és csakis mellékesen említett — példa a sokat emlegetett nemzetközi piacról, annak halvány illusztrálására, hogy miféle versenytársakkal kell(ene) megmérkőzni, s hogy e versenytársak milyen felkészültséggel vetik magukat a külpiacokon dúló kíméletlen harcokba.

S, e ponton kell visszatérni a hazai ipar

termékeinek életkorára, mintegy jelezve —j s egyúttal aggódva megkérdőjelezve — az ágazat export- és versenyképességét. É termékek átlagéletkora ugyanis fél évtizede gyakorlatilag változatlan: 1980-ban és 1984- ben is egyaránt 15,7 év volt. Napjainkra legfeljebb csak néhány hónapot fiatalodhatott, ám ez aligha hihető, hisz’ a legfeljebb három éve gyártott termékek aránya az elmúlt öt évben folyamatosan csökkent: 1980-ban 17,2, 1984-ben már csak 14,2 százalék volt. Egyébként az 1950-ig gyártásba vett és ma is létező, tehát 35 éves termékek aránya 12 százalék; mindössze 3 százalékot csökkent az elmúlt öt év alatt. így néz ki nálunk a termékcsere, a termékkorszerűsítés. Vagyis: egyre kevesebb, valóban új és valóban korszerű gyártmánnyal jelentkezhetünk a vevőknél, következésképpen az ipar termék- szerkezete — már csak gyártmányainak életkora miatt is — szükségképpen veszélyezteti az exportlehetőségeket.

Ez akkor is pódfelett nyugtalanító jelenség, ha jól tudjuk, hogy a beruházási lehetőségek mérsékeltebbek, s hogy a kutatásra, fejlesztésre fordítható vállalati jövedelmek jelentős részét a legkülönbözőbb adók formájában elvonják a vállalatoktól.

Napjaink legnagyobb gondja, hogy az ipari termelés tavaly, s az idei első három hónapban megtört fejlődési üteme miként gyorsítható fel? Miként lehet pótolni az elvesztegetett időt? De, vitatható-e, hogy nemcsak a gyorsítás a — meglehet: aktuális — gond, hanem sokkal inkább az, hogy a hazai ipar miként készíthető fel, s miként kényszeríthető a most már végképp elodázhatatlan —, mert létkérdéssé vált — termékszerkezet- váltásra?

Gyanítható, hogy ehhez nem elegendőek az újabban beígért „rásegítő” intézkedések: hasznos, de kevés a mostanság elhatározott exportpályázati rendszer, s minden más tüneti kezelés. Ehhez — és végre — átgondolt iparpolitika kellene, amely nem korlátozódhat az úgynevezett „húzóágazatok” központi kijelölésére. Olyan gazdálkodási környezet megteremtésére van szükség, ame' ben nem lehet kérdés, hogy a vállalatok most mihez alkalmazkodjanak: az éppen érvényes —.

amúgy pedig gyakorta változó — szabályozó rendszerhez, vagy a piac diktálta követelményekhez és körülményekhez?

Mert —, s ezt is tudni kell — manapság még ez a dilemma gyötri a vállalatok vezetőit ■ • t

V. Cs.

lobban hőszigetelő téglák

Az idén tovább szigorodott a lakásépítési hőszigetelési szabvány. Az új igényeknek megfelelően, új típusú, korszerű falazóanyagokat gyárt a Tégla- és Cserépipari Tröszt solymárvölgyi gyára is. A két éve átadott üzemben évente több mint 40 millió téglát készítenek. A modem technológiai berendezéseket az NSZK- beli Lingl cégtől vásárolták. Az automatizált üzemben emberi kéz érintése nélkül készülnek el a különböző típusú falazóanyagok.

A képen: a szárazátrakót Mola Kálmánné kezeli.

Az élmúlt öt esztendő alatt rém kevesebben, mint hatszá- zam fejezték be tanulmányaikat Balassagyarmaton, a marxista—leninista esti egyetem különböző tanfolyamain. A helyben szervezett káderképző tanfolyamoknak 300 hallgatója volt, és félszáznál többen tanultak öt hónapos, vagy egyéves pártiskolán. Visszatekintve az elmúlt évekre, ezernyolcszáz-kétezer párttag és pártonkívüli járt1 el a tömegpropaganda tanfolyamokra. Ebben az oktatási évben pedig még ennél is többen, legalább kettőezerháromszázan tanulmányozták a XIII. párt- kongresszus dokumentumait.

Hatásos ösztönző

Imponáló statisztika. Méltán állapította meg a balassagyarmati városi pártbizottság legutóbbi ülésén azt is, hogy a képzés rendszere, színvonala tovább gyarapította a párttagok politikai műveltségét. Jobban eligazodnak az ideológiai kérdésekben. Áttekinthetőbbnek tűnik számukra a munkánkkal, az életünkkel együttjáró sokféle érdekek szövevénye és egyértelműbb a közösségi, az egyéni igények kielégítését szorgalmazó követelményrendszer. Az egységes szemlélet nedig mindig is hatásos ösztönzője volt a közös cselekvésnek.

A város és a városkörnyéki üzemekben, intézmények.

Közösen gondolkodva

lőlük. S ebben is a párttagoknak kell elöl járná.

Fiatalokat, köztük kezdő szakmunkásokat oktató, nevelő pedagógusok hívták fel a

ben sokféle jele van ennek alapvető politikai céljaival az sze mögött aggodalom feszül Iái ja a sikereket és mi a gon. figyelmet, hogy egyrészük a

most is. Gazdasági vezető ma- emberek alapvetően egyetérte- és bizonytalanság. Nyomukban dókat? S hogyan lehet még tanult képet és a szocialista

gyarázta a testület ülésén, , A lmk elméleti alan kétségek élednék, hogy mer- jobban felkészíteni az alap- építőmunka napi valóságát

hogy a fegyelem, a hatóko- . ' . . " re tartunk, hová jutunk? szervezetekben dolgozó kom. nem kis konfliktusokkal tudnyabb munka, a vállalkozás, -ia’. a marxizmus—lemnizmus jyj^ha divattá vált volna le- munistákat, a jó két és fél ja csak összevetni. S eligazoaz értékes, az exportpiac ki- azerft , I?y<:r meg közülük egy- 5ecsüinj eredményeinket, a ezres párttagságot arra, hogy dásukat okos, értő szavakkal,

méletlen kritikáját is biztosan valóságosnál is nagyobbnak egyértelműbben és meggyő- bizton követhető cselekedetekálló termékek ma már nem

rében. A szocializmus szép, hibáinkat. Ügy tű- zőbben szóljanak a politikáról, kel, sajnos nem mindig segícsupán bűvös szavak csengése . _.

a

z emberek fülében. Mind több t megújuló készségé, szoc.

helyen érlelődnek természetes, mindennapi gyakorlattá esett arról is, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek születése heves vitákat káváit Balassagyarmat üzemeiben is. A vihar valójában még ma sem ült el, szele azon. ban sokat szelídült. Szükséges, de mégis csak átmeneti megoldásnak tartják azok is, akik a nem kevés pénz reményéemberi eszmeinek bizonyossá- hogy növekszik azok szá- dolgozzanak a politikáért.

... ma, akik a megvásárolható Hogy a [jártmunka ne párhualista epitömunkank eleven -tárgyak bűvkörében élnek, zamosan, hanem azonos sínen

g f gyakorlata adja. Csakhogy ma nehezebben dolgozunk, nehezebben boldogulunk, mint ahogy azt megszoktuk a korábbi években.

Segíteni a felismerésben

A kérdések mögött aggodalom

idejüket, erejüket nem ki- fusson mindennapi dolgaink- mélve, futnak a pénz után. A kai. közösségért végzett munka, az értelmes emberi élet igény.e mintha kevesebb embert lelkesítene.

S a páirttitkárok jól érzik: nyugtalanító, hogy az érdek, lődö, a felelősen gondolkodó

tik a tapasztaltabb felnőttek.'

Tanulságos esetet mondott el az a nevelő, akiinek iskolájából fiatalok szép számú serege jelentkezett nyári építőtáborba. A legs7^-calmasabb öt brigád csaknem 'upláját végezte el annak a mi WrwV, amit kértek tőlük, s akkor „figyelmeztették” őket a felnőtt társak: ne kapkodjanak, mert

Így esett szó arról is, hogy az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai bizonyítják, anyagi, szellemi gyarapodásunk akkor holnap ez is kevés lesz.

emberek kérdései gyakorta gyorsabb léptékű volt, mint Nem kevésbé lényeges a köA taggyűlés, de méginkább halnak el válasz nélkül. Mert amelyet az alapszervezetek vetkeztetés sem, amelyet az

ben vállalják a hosszúra a pártcsoport-összejövetel, a ma még nem tartunk ott, hogy ideológiai munkája, az agitá- eset kapcsán levontak: az isnyújtott napot, hetet. Létezé- munkás- és falugyűlés a leg- a tisztségviselőik, a propagan- ció, a propaganda követni tu- kólának, a családnak, a munsük mellett a' legtöbben csak több helyen megannyi őszinte, disták és maguk a párttagok dott. Higgadtan, józanul mér- kahelyi közösségeknek ©gyáridig voksolnak° amíg nem felelős véleménycsere színhe. valamennyi alapszervezetben téli fel az alapszervezetek a formán felelősségük van abértékeljük, becsüljük °jobban ly€- Különösen akkor erősödik felkészülten fogadják a kér- kommunisták feladatait is, ban. hogy a fiatalok testben

a tudóst, a hozzáértő munkát fel a kérdészuhatag, parázs- déseket, s megnyugtató ér- hogy a városban és környé. és szellemben egészséges fela nyolc óra alatt, és nem kér- .ük fel a vita, ha gazdasági vekkel oszlassák el az embe- kén mind többen ismerjék, nőitekké érjenek. S ennek

jük számon következetesebben gondjainkról, megtorpanása- rek kétségeit. A politika ere- becsüljék mindazokat az ér- legbiztosabb módja a tásatesa szervezetlenséget, a fegvel- tökről és haladásunkról. a jét. az elmélet, a képzés ki- tékeket. amelyekkel gazdagod- séses munkára nevelés.

több és jobb munka anyagi és nálta lehetőségeket nem hasz- tunk. Ismerjék, értsék nehéz- Megszívlelendő tanács;

erkölcsi elismeréséről, az élet- nálják fel mindenütt igazán' ségeinket és tudják azt is, amely éppúgy szffl a mának,

jól a napi pár tanunkéban. hogy a rend. a fegyelmezett, mint a következő esetemétől*.

A városi pártbizottság tag- a jól szervezett munka árán nek.

jai nem álltak meg a sikerek, tudunk mielőbb kilábalni be- V. G. '

a nehezedő gondok porolásar

mezetlenséget, az elmaradást.

Megnőtt tehát az ideológiai munka rangja a pártbizottság irányításával tevékenykedő csaknem száz alapszervezetben. Párttitkárok adták közkörülmények alakulásáról esik szó. Vannak, akik értetlenül állnak a gondok garmada előtt. Illúziókat kergetnek; valahogy majd csak rendbe jónál. Közösen töprengtek, gonre tapasztalataikat. A párt vünk. Ám a kérdések egyré- dolkodtak azon, hogy má tápNÓGRÁD - 1986. július 28* hétfái