Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
Múltunkról — reálisan Szabó Bálint: f Az „ötvenes évek” Aki érdeklődik közelmúltunk történései, a szocializmus hazai építésének első évei iránt — azzal a tudattal veheti Szabó Bálint új könyvét kézbe, hogy a vizsgált időszak sokszínű, és ellentmondásos társadalmi eseményei mindenekelőtt a politikai élet fősodrába engednek betekintést és nyújtanak eligazítást. Ez igen fontos, hiszen közismerten a hazai történelmi közgondolkodásban változatlanul szélsőséges, gyakran egymásnak ellentmondó ítéletek, vélemények élnek erről az időszakról. Az ötvenes évekről szóló visszaemlékező írásokban, művészeti, irodalmi alkotásokban, nemkülönben az iskolai tankönyvekben, egyáltalán a korszakra vonatkozó -szemléletben egy árnyalatiam, két póluson jelentkező véleményeket lehet felismerni. S a választóvonal e tekintetben nem a szaktörténész és a szélesebb közvélemény között húzódik, hanem megosztja a szakmai és a laikus tábort is. Hiányt pótol Szabó Bálint munkája jelentős hiányt pótol, az időszak politikai életének, fejleményeinek, főbb eseményeinek minden korábbinál árnyaltabb, elméletileg megalapozott bemutatásával. Elemzéseivel és következtetéseivel pedig helyes orientációt nyújt a történések lényegének, indítékainak megismeréséhez. Akár a kötet előtanulmányaként is felfogható a szerző Űj szakasz az MDP politikájában című kismonográfiája, amely szintén nemrég látott napvilágot, a Négy évtized sorozatban. A könyv — amely több mint 4C0 oldal terjedelmű — hat főfejezetből áll, és a vizsgált időszak fontosabb csomópontjaihoz kapcsolódva bontja ki mondanivalóját. A szerző mindenekelőtt arra keres választ, hogy milyen társadalmi események, nemzetközi hatások, elméleti, politikai megfontolások vezettek a szocialista építés kezdetén elkövetett súlyos hibákhoz. A hazai események részletezése. kronológiai felsorolása nyomán főleg a párt politikájának alakulására, • a politika és elmélet kölcsönhatására, összefüggéseire irányítja a figyelmet. Eközben rámutat, hogy pontatlan és félrevezető az „ötvenes évek” kifejezéssel jelölni azokat az eseményeket, negatív jelenségeket, amelyek a szocialista építés első éveiben mentek végbe. A hibák ugyanis már korábban, az 1940-es évek végétől mutatkoztak, • és 1953 júniusától lényeges változások következtek be a párt politikájában. Elkezdődött a hibák feltárása és kijavítása, még ha e folyamat nem is a szükséges ütemben, eredménnyel haladt előre. De 1956 végétől gyökeresek a változások. Kezdetét vette a hibák következetes felszámolása, és a szocializmus viszonylag gyors konszolidációjával, az évtized végére az építőmunkában új sikerek születtek. Az adott időszak fő kérdéseinek megértéséhez a könyv fontos útbaigazítást ad. Ilyen mindenekelőtt a hatalom jellegének a megítélése. A negyvenes évek második felére — a hatalom osztálytartalmában bekövetkező fokozatos balra- tolódás eredményeképpen — békés úton megszületik a munkásosztály hatalma, a proletariátus diktatúrája. Minden hiba és torzulás ellenére ez a nép hatalma volt. Osztálytartalma, népi jellege lényegében nem. módosult, de erejét a torzulásoik lényegeden gyengítették. Elemzésével a szerző azt sugallja, hogv a korszak reális megítélésében abból az alapvető tényből kell kiindulni. hogy a szocialista át- flakítással a társadalomban, Azdaságban és a politikában igya ránt nagy lendületű fejlődés vette kezdetét. Népünk történeti fejlődésének valóságos pályamódosítására került sor. A társadalmi, politikai átalakulás síkján egyszerre indulnak el a történelmet formáló folyamatok és torzulások. A szocializmus dogmatikus felfogása alapján, nem tudták megoldani a marxista —leninista elvek hazai adaptációját. A társadalomirányításnak egy bürokratikus, szigorúan felülről vezérelt rendszerét alakították ki, igen fontos demokratikus intézmények elsorvasztása mellett. Ugyanakkor, mégsem foghatjuk fel ezeket a torzulásokat úgy, hogy nem tették lehetővé az ez időben meginduló folyamatokban rejlő értékek meggy ok eresítését, hazai feltételeinkhez való igazítását. Ez azt is jelenti, hogy az ötvenes években megindult sok folyamat alkalmas volt a reformra, a továbbfejlesztésre, hogy benne rejlett az az érték is, amely akkor nem, vagy csak részlegesen é ivén vesülhe tett. Az 1953. június és 1956. november közötti időszak elemzése is sok tanulsággal szolgál. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége 1953 júniusában fontos ülést tart. Az itt elfogadott döntések a pártpolitika új szakaszát nyitják meg, hiszen a határozat alapvetően helyes és ' így lehetőséget teremthetett volna a korábbi évek hibáinak kijavításához. De mint a könyv is sokoldalúan bemutatja, a határozat végrehajtását több tényező gátolja, késlelteti. Ezek sorában legfőbb a párt felső vezetése, maid a párt egésze egységének fellazulása, megbomlása. Sok tanulsággal szolgál Külön fejezetben foglalkozik a szerző az újjászervezett párt, az MSZMP politikai irányvonalával. Segítségével a párt a korábbi időszakban elkövetett hibákat felszámolta, és új szakaszt nyitott a marxista elmélet fejlődésében Magyarországon. A könyv bemutatja, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormány hogyan lett úrrá a nehézségeken. Az MSZMP vezetésével 1956. november 4-e után nem egyszerűen a korábbi hibák kijavítása történik meg. Visszaállítják megillető „jogaiba” a marxizmus—leninizmust, megteremtik a szocialista fejlődés meggyorsításának valóságos feltételeit is. Az MSZMP sok régebbi módszerrel, dogmává avult elvvel szakított a gazdaság- politikában, a művelődéspolitikában és más területeken. De mindenekelőtt megújította a tömegekhez való viszonyát, szakított a vezetés és a tömegek, a társadalomirányítás és a társadalommal kapcsolatos, elavult szemlélettel, módszerekkel. Az utóbbi három évtized eredményei, egészében annak a politikának sikereit bizonyítják, amely a szocializmus építésének sok szempontból új koncepcióját, megújult szemléletét, felfogását valósította és valósítja meg az ország életében. Ez a megújulás szocialista megújulás volt, a szocializmus ta*. Iáján ment végbe és halad előre. A szocialista építés korábban, 1956-ig elért lényegi vívmányainak fenntartásával és továbbfejlesztésével teszi ezt, valamint a szocializmustól idegen módszerek. törvénytelenségek megtagadásával, elítélésével. Az új forradalmi központ 1956 novemberében, szovjet segítséggel megvédte a néphatalmat, a szocializmus fennmaradásának biztosítékát Magyarországon. A szocializmus megújulásának is ez volt legfőbb záloga, alanfel- tétele. A szocialista konszolidáció lehetséges alternatívái -közül a progresszív, a megújulás irányába mutató változat valósult meg. Ez pedig a magyar forradalmi erőit, az MSZMP politikájának történeti jelentőségű érdeme. ☆ A történelem kutatójának a múlt sokrétű és bonyolult valóságát a maga ellentmondásaival egyetemben kell feltárnia. Vonatkozik ez természetesen az 1947—1957 közötti időszak történetére is. Ezért nem hallgathatja el azokat a torzulásokat és a következményeket, amelyek az MDP vezetőinek, a Ráko- si-csoport — a szocializmus elveit súlyosain sértő — politikájában' gyökereznek. Ugyanakkor & kutató, ha meg akar felelni társadalmi hivatásának, nem befolyásolhatják azok az indulatok sem, amelyek százezrek, milliók erőfeszítéseit, munkáját veszik nemegyszer semmibe, s megkérdőjeleznék az építő- munka azon vívmányait, értékeit is, amelyek jórészt alapot nyújtanak a megújuláshoz. Készség a megújulásra A múltat nemcsak „bevallani”, hanem vállalni is kell, s ezt szégyenkezés nélkül tehetjük. Annak a kornak még élő nemzedéke emelt fővel mondhatja: igen, azért cselekedtünk, harcoltunk, ami a tévedések, a hibák, a tragédiák ellenére is megvalósult. Azon vitatkozni persze lehet, hogy amit akkor elértek, kevés-e vagy sok, de azon már nem, hogy a jövőt csak erre lehet építeni’, a folytatás csak azon a talapzaton történhetett. Ez a szemlélet, a múlt ilyen megközelítése egyáltalán nem csökkenti az elkövetett hibák súlyát, azok okozóinak felelősségét. Sokkal inkább tudatosítja a tanulságok levonásának szükségességét, s ezzel hozzájárul a megújulásra való képesség növeléséhez. Egyedül a tárgyilagos történelemábrázolás segítheti elő annak a köztudatnak a kialakítását, amely nem téveszti össze a részt az egésszel, a szóban forgó időszakot a népi demokratikus korszak sikerekben és tévedésekben, győzelmekben és kudarcokban olyan gazdag történetével. Nem húzhatunk szigorú választóvonalat a történelmi szakaszok közé. Természetesen van különbség az ötvenes évek eleji — sok tekintetben hibás, szektás-doismna- tikus —. és az azt követő 1953—1956 közötti évek tétova, egyszerre előrevivő és visszahúzó politikája, illetve az ellenforradalom leverését követő, gyökeres megújulási korszak között. Ám a folytonosság, ami a stratégiai célokait, az alapvető elvekét, a szocialista szándékokat illeti, vitathatatlan. A jelenkor, a közelmúlt történeti feldolgozása és az eredmények elfogadtatása mindig nehéz történetírói feladat. De történelmi törvényszerűségekre — ahogyan Szabó Bálint könyve is példázza — rá lehet bukkanni akkor is. ha a kutató „rövid időben” gondolkodik és — a ..nagy tablótól” eltérően arra törekszik, hoev a lehető legtöbb részlet feltárásával jusson el reális következtetésekhez. Ilyen eljárást kifejezetten hasznos követni a történelem néhány olyan területén, amelvet a sokszoros félreértés, téves értelmezés, tudatos és öntudatlan félremagyarázás. hamisítás köde burkol. E területek feltárása társadalmi. politikai érdekünk. Szabó Bálint munkáját ilyennek minősíthetjük. A szocialista építés hazai kezdeteinek izgalmas és fontos kérdéseit vizsgáló, polemikus hangvé+elű írást a szakemberek, történelemoktstó propagandisták körén túl. az olvasók széles táborának is figyelmébe ajánljuk. Dr. Bandur Károly A helyét- kereső művészeiMészáros Erzsébet vallomása a gobelinről Ha meghaLljuk azt a szót, hogy gobelin: paloták, kastélyok, gazdag udvarházak, meghitt, barátságos hangulatát, melegségét adó textilképei, hatalmas falkárpitjai jutnak eszünkbe. Ezek is inkább film. és múzeumbeli élményeinkből, mert bizony napjainkban hiányzik világunkból a gobelin. A hajdan oly fenséges, arisztokratikus művészeti ág mára mintha kiszorult volna a képzőművészetből. Miért? Tény, hogy határeset. Az elkészítés technikája kézműipari munkát igényel. A tervezés és ahogyan az alkotó lelket lehel az anyagba, az már művészet. Szűkebib pátriánkban nemes feladatot vállalt magára Mészáros Erzsébet. Megkísérli továbbvinni és megújítani a régi, nagy hírű, iskolát teremtő mesterek gobelinművészetét. m a hazai elődök, Kőrös- fői-Kreitsch és a Ferenczy család óta nagyon nehéz országosan ismert neveket találni. Hogyan választotta ezt a buktatókkal teli hivatást, ahol bármely más művészeti ágnál is kevesebb a remény a népszerűségre? — Diósgyőri születésű vagyok. Iskoláimat is itt végeztem. Az indíttatást a család adta. Nagyon korán megmutatkozott ez az örökletes rajzkészség mindannyiunknál. Evidens volt, hogy rajztanár, festő vagy jelmeztervező leszek. Családunk barátai és tanáraim kézről kézre adva, el nem engedve ezt szem elől, az iparművészeti főiskola textilszakát ajánlották nekem. Itt kaptam diplomát 1966-ban. ü A gobelin egyedi alkotás és nem is olcsó portéka. Miként csinál ön be. lőle mégis mindenki számára hozzáférhető művészetet? — Valóban hosszadalmas, költséges, vesződséges maga a munka is. A kultúrtörténet során azonban nemcsak a gazdagok számára volt elérhető és megérthető. A középkori gótikus gobelinek biblia gyanánt készültek. Amikor az írástudás, az olvasás még nem vált közkinccsé a »szegények bibliájaként szolgált a katedrátokban. Ma változatosabb a helyzet. Az építészet gondoskodik — sajnos nem eléggé gyakran — arról, hogy a gobelin mindennapjaink részévé váljon. Ott ahol van mód rá, középületeknél alkalmaznak textíliákat, a hideg-rideg betonfalatoat oldot- tabbá teszik vele. A Május című munkám a verpeléti házasságkötő terembe készült. Nagyon büszke vagyok rá. Kiállításokon egyébként min. denki láthatja az alkotásokat. Hivatali, közületi vásárlásokkal is a köz szeme elé jut a munka. Műgyűjtőhöz került Augsburgba a Család című művem. De hát továbbra is az a célom, hogy a köztéri helyeket tegye szebbé, bensőségesebbé alkotásom. Atmoszférateremtő hatása, ereje kapcsán legyen gondolatébresztő, indítson el egy érzést. A modern lakásba a hétköznapok embe. re is beviheti a kisebb méretű gobelineket. Ezek árban is elérhetőbbek, hozzáférhetőbbek. IK Hogyan alakította ki egzisztenciáját és találta meg a helyét a salgótarjáni művészvilágban? — Férjem a megyei kórház főorvosa. HúSz év távlatában ő is végigjárta velem az ösz- szes garádicsot. Tarján egy nagy falu — vagy egy kis város. Itt az emberek tudnak egymásról! Amikor idejöttem, lassan alakultak Id a kapcsolatok. Minden kulturális megmozduláson ugyanazok az arcok vettek körül minket. Műterem-látogatások, majd a Művészeti Alap-tagság. Ügy érzem, egy idő után befogadtak. — A párom művészi szimpátiája és mecénássáiga nélkül azonban tényleg nem létezhettem volna. Neki fontos volt, hogy haladjak. Általában a családoknál az egyik fél az, aki nagyobb lehetőséget kap, és egzisztenciát tud kialakítani. Ilyenkor a másik háttérbe szorul. Mi mindketten engedtünk az elképzeléseinkből, hogy mindkettőnké velameny- nyire realizálódjon. — És az anyagiak? Mindenki többet képzel, mint ami van. Az orvosok között sok az igen magas anyagi jólétben élő és ugyanakkor vannak kevésbé jól szituáltak is. A műteremlakás — amelyet pályázat útján kaptam meg — a közös otthonunk. Arra, hogy házat építsünk, ráment volna egy emberöltő. A férjem olyan ember, aki tetemes mennyiségű tudományos munkát tett I® az asztalra. Elképzeltük már azt is, hogy felmegyünk Budapestre, mert szinte minden textiles kolléga ott van. A férjem, mint orvos is hamarabb sínre került volna fővárosi gyökérrel. Pesten maradva. De nekünk — így ara» szólva is — talán megadatott az, ami másnak már az első lépéseknél az ölébe pottyant. H Az ön elmondása szerint maga tervezi és szövi kárpitjait. Nagy ritkán - ha szorítja a határidő - vesz csak igénybe kisebb segítséget a szövésnél. Megalkotott müvei a klasszikus francia gobelinhagyományokat követik: bár a megbízásos mu- rália, a térelválasztó, a nagy. méretű textil, a gobelin módra szövött szizál is közel áll az egyéniségéhez. Ezek között van-e már nagy mű? Megszületett-e már az igazi szívszerelme? — Ügy érzem, hogy még adós vagyok önmagámnak a gobelinnel, amit igazán szeretnék megszőni. Amit eddig megcsináltam, azt ma már másképpen valósítanám meg. Sajátomnak vallom ezeket is, így nehezen válók meg tőlük. Van egy korai alkotásom. a Régi tárna álma, mely a miskolci téli tárlaton szerepelt legelőször. Kérték a soproni múzeumba is, de képtelen voltam odaadni. — Most „nagyméretű” terveket szövögetek, természetesen csak álmaimban, látomásaimban. A témát a környezetem adta. A helyet, ahol lakom, á Karanc.g vonulata veszi körül. A várost és az azt ölelő hegyek kulisszáját szeretném úgy összehozni, hogy az a gobelin kánonjának, írott és íratlan szabályainak megfelelő legyen. Buzafalvf Győző Kartonfestés £épi Kulcsár József
