Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
fanyaréi nagyszülők bánata Dallamosan gördülnek a szavak A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségé" nek legutóbbi kongresszusán megállapították, hogy az utóbbi években érezhetően erősödött hazánk szlovákságának nemzeti tudata. Azonban továbbra is kettős tendencia figyelhető meg ezen a téren: egyrészt az anyanyelvi oktatás kiszélesedése ellenére erősödik a nyelvhagyás, a nyelvi váltás folyamata, másrészt sokoldalúan érezhető a szlovák népi kultúra lebecsült elemeinek újrafelfedezése, értékeinek megbecsülése. Megyénkben — köztudott — 22 szlovák nemzetiségi település van. Legtöbb helyütt a közoktatás intézményeiben nemzetiségi nyelvoktatás is folyik. Venarec — Vanyarc. A megye déli csücskében megbúvó településen is kétnyelvű felirat fogadja a látogatót a köz- intézmények homlokzatán: a tanácsházán, az óvodán, az iskolán. Látható jelei a nem. zetiségi létnek. Milyen a nyelvi képzés, a nyolvoktatás helyzete, milyenek a nyelvhasználat lehető, ségei? Igényliik-e a gyerekek, a szülők a nemzetiségi nyelv oktatását Vanyaircon? Utunk először az óvodába vezetett, hiszen az intézmény szerepe alapvető a nyelvi előkészítés terén. — Mi, harminc év körüliek már nemcsak szüléinktől ta- tanultük a szlovák szavaikat, hanem az általános iskolában is képeztek bennünket, — mondja Sinkó Pálné vezető óvónő. — Ennek ellenére a mi korosztályunk is még többnyire a rögzített irodalmi nyelv létrejötte előtt élő nyelvet (nyelvjárást), általában az archaikus nyelvi változatot beszéli. Olyat, amely az országon belül sem alkot egységet és erősen különbözik az irodalmi nyelvtől — magyarázza az óvónő. — Milyen az óvodai nyelvképzés Vanyarcon? — A nyelvképzés a mostani helyzetre kicsit túlzó megfogalmazás. Betöltetlen még a nyelvszakos óvónői állás. Reménykedünk, hogy a nyár folyamán sikerül idecsábítanunk Valakítt. Mert a 65 óvodás mellé nagyon kellene a nem. saetiségi nyelvet is okitaitni tudó pedagógus <— említi Sinkó Pálné. Addig én foglalkozom heti két alkalommal, az úgynevezett nemzetiségi nyelv! napon a gyerekekkel Anyanyelvi légkört igyekezem teremteni számukra a kömve- zetismereti. az ének-zenei és »7. irodalmi tárgyú foglalkozásokon. T '***' — Eszerint ön nem nyelvszakos? — Nem bizony. Általánosban tanultam csak én is szlo. vákul, de mint említettem inkább a szüleim, nagyszüleim által használt nyelvet bírom jobban. Nehéz így az óvodásokat előkészíteni az iskolai oktatásra, bár a szlovák szakfelügyelet sokat segít a munkámban. — A szülök igénylik-e, hogy gyerekeik értsék a me inkább csak a nagyszülők ajkán élő nyelvet? — Többségük igen, bár kicsit elszomorít bennünket, hogy most már évek óta csak az iskola alsó tagozatában folyik képzés — kapcsolódik a beszélgetésbe Várszegi János- né, két óvodás és egy iskolás gyermek édesanyja. — Pedig a gyerekek is szeretik a szlovákot — jegyzi meg Tóth Jánosné egy hetedikes és egy nyolcadikos kislány mamája. — Az ön gyermekei is tanulták? — Csupán két esztendeig. Pedig hasznát vették volna. Bár annyit ez idő alatt is megtanultak, hogy eladni ^nem lehetne őket Szlovákiában. — Itthon szokták használni a nyelvet? — Én beszélgetek velük — büszkélkedik Csanyi Pálné, a két kislány ma is népviseletben járó nagyanyja. — Mióta az én édesanyám nem él köztünk, nincs kivel beszélgetnem, hát mondom a magamét a két unokának. Ajkáról daUamoean gördülnék a szlovák szavak. Érdeklődve várjuk a választ, de meglepetésünkre magyarul hangzik az unokák szájából. — Hát ilyen a mi beszélgetésünk! Én szlovákul mondom, ők .pedig magyarul fe. lelnek. Hallhatják, mindent megértenek. Csak a beszéd megy nehezen, pedig az lenne kedves az én füleimnek! — Néz rájuk szeretetted a „mamiko”. — Miért szeretné, ha szlovákul diskurálhatna a lányokkal? — Minden nagymama azt szeretné! A mi gyerekeink magyarul csak az óvodában tanultak meg rendesen. Ök meg — mutat a lányokra Csányi Pálné — az iskolában sem tanulhattak meg ezen a nyelven beszélni. De hát ha nincsen tanáruk, mit tehetünk? Mi, öregek próbáljuk átmen-ekíteni a szavakat. Ám ez nem elégséges egy nyelv megtanulásához. Ha továbbra sem kapnak melléjük tanárt az iskolába, — egy-két évtized és — velünk, régiekkel kihal majd apáink, anyáink nyelve is — sóhajtja bánatosan a vanyarci nagymamaEgy szakképzett szlovák nyelvet oktató pedagógusa van a vanyarciak tantestületének, ám ő gyesen van. Második nyelvszakost — az iskola vezetői és a községi tanács vezetésének minden erőfeszítése ellenére — ez idáig nem sikerült kapniuk. A nemzetiségi kultúra,, az anyanyelv átörökítésében a családnak elsőrendű szerepe van. De nélkülözhetetlen az oktatási intézmények — az óvodák, az iskolák — munkája is. Ez pedig nyelvszakos pedagógusok nélkül nem oldható meg sehol sem. Az utóbbi húsz év alatt, — mint a statisztikák mutatják — megnőtt az érdeklődés a nemzetiségi nyelvek iránt. A nemzetiségi közoktatás az intézmények és a gyereklét. szám tekintetében folyamatos mennyiségi növekedést mutat. Míg 1968-ban 21 615-en, addig 1985-re már 55 004 gyermek tanulta a nemzetiségi nyelvek valamelyikét. Az intézmények, ahol nemzetiségi nyelvoktatást folytatnak, többségében ezernél kisebb lélekszámú településeken működnek. Sok helyütt, — minit Vanyarcon is — pedagógushiánnyial küzdenek. Megoldás az lehetne, ha a helyi tanulókból tudnának nyelvszakos pedagógusokat kinevelni a tantestületek. Művelődési ház és tornaterem Nézsán Tn?* Katalin Megjelent a zsidó dalok nagylemeze Zsidó népdalok és románcok, zenés-költői szvitek alkotják annak a nagylemeznek az összesen egyórás anyagát, amelyet a „Melogyija” össz-szövetségi hanglemez- gyár készített Moszkvában. Adóhálózatra van szükség ahhoz, hogy egy közepes méretű ország területét televízióműsorral besugározzuk. Vannak viszont a földünkön olyan hatalmas területek, ahol adóhálózatot csak óriási költségekkel építhetnének. Ilyen például Brazília, India, Kanada, vagy a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Hasonlóképpen nehézségeket okozna Indonézia vagy Japán több ezer szigetének ellátása tv- programmal a hagyományos módon. Ez a kérdés már régóta foglalkoztatja a szakembereket. A feladatra szinte egyedüli megoldást kinált a több mint 15 éves múltra visszatekintő űrhírközlés. Az alapgondolat: olyan műholdra helyezik a televízióadót, amely úgy kering a föld körül, hogy mindig ugyanazon pontja felett van (a földről nézve „áll”). Ilyen műholdról kontinensnyi területet lehet egyszerre besugározni. Már több éve működnek olyan műholdak, amelyek a földi mikrohullámú hálózatokhoz kapcsolódva nagy távolságokra juttatják el a televízióadók modulációs jelét. Ezzel a módszerrel azonban a nagy területek besugárzási nehézségein nem tehet segíteni. Ahhoz, hogy a földi állomás mérete csökkenthető leA lemezen szereplő felvételek szerzői a szovjet zsidó kultúra ismert személyiségei: Vlagyimir Tyerleckij zeneszerző és Áron Vergilisz költő, a Moszkvában megjelenő Sowjetische Heimiand („Szovjet Haza”) folyóirat főszerkesztője. A hanglemezen régi dalok és románcok — az „Álom”, az „Anyai szív”, „A bölcs dala” — szerepelnek, amelyek ma is műsoron vannak a Szovjetunió koncerttermeiben. A Rétsági ÉPSZÖV kivitelezésében új művelődési ház és tornaterem épül Nézsán. A tervek szerint ez év decembe rében adják át a létesítményt, — melyhez külön kazánház i* kapcsolódik — és harmincmillió forintba kerül. Jelenleg az építők teljes erővel dolgoznak, hogy karácsonyi aján dákként birtokba vehesse a nógrádi település apraja* nagyja. (Bábel László felvételei) Harminchárom éve szolgálatban Döntsenek az érdekeltek A régi Rokkant-telepet foglalja magába a salgótarjáni belváros hármas számú népfrontkörzete. A városnak ezen a részén több ezren élnek, zömük időskorú. Elsősorban velük foglalkozik a városkörzet! népfrontbizottság is, amelynek Rákos József a titkára. A Nógrádi Szénbányák anyag- és áruforgalmi osztályának csoportvezetője már 1953-ban is a bányánál dolgozott. Szolgálata 33 éve alatt megkapta a Bányászati Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst, majd arany fokozatát Televízióvétel műholdról gyen, növelni kell a műhold kisugárzott teljesítményét. Ezzel viszont rohamosan nő a műhold költsége, és az energiaellátás is problémát jelent. Egyszerűbb, olcsóbb földi állomást használva a műholdnak 50—100 watt teljesítményt kell adnia, ha szinkronpályán kering. Ez esetben már 6 méter átmérőjű vevőantenna is elegendő egyszerűbb berendezéshez csatlakoztatva. Ezt félközvetlen tv-elosztó rendszernek nevezik. Ilyen rendszer már számos országban sikeresen működik. A harmadik — és várhatóan a jövőben szélesebb körben elterjedő — műholdas műsorsugárzást Japánban valósították meg. Föld körüli pályára juttatták a Juri—2 a nevű mesterséges holdat, Japán első telvíziós műholdját, amelyet a központi televíziós adásoknak Japán távoli vidékeire történő továbbítására használnak. Ezeket több helyen még központi antennával veszik. Japánnak nagy szüksége volt erre a rendszerre, mert 3325 szigetből áll, és a legtávolabbi pontjai 2600 kilométerre vannak egymástól. Területén 250 2000 méternél magasabb hegy található. Az egyenlítő fölött szinkronpályán keringő műholdat úgy tervezték, hogy az ország nagy távolságú hírközlését és tv-besugárzását ellássa. Ennek érdekében minél nagyobb kisugárzott teljesítményre törekedtek. Néhány helyen a műhold olyan térerősséget biztosít, hogy például egy-egy háztömb közösségi vevőantennával közvetlenül veheti a műsort. Képünkön: ez az antenna egy különleges hangolóberendezés segítségével lehetővé teszi a műholdakról sugárzott adások vételét. Átmérője mintegy egy méter. A nem is távoli jövőben megszokott látvány lesz a házak tetején az ilyen antenna. és kétszer lett kiváló dolgozó. Az utóbbi időben a szak- szervezeti bizottság titkárává is megválasztották az immár tíz éve párt-alapszervezeti vezetőségi tagot. Rákos József több mint két évtizede népfrontaktivista is. Először bizottsági tag lett, majd harmadszorra is újraválasztott városkörzet) titkár. Tevékenységét többször Érdemes társadalmi munkás kitüntetéssel ismerték el. Kérdésemre — hogyan tudja rengeteg elfoglaltságát a bányánál végzett munkájával összeegyeztetni — így felelt: — Igen egyszerűen. Mindezek munkaidőn túlra maradnak. Népfrontos dolgaimmal csak rendkívüli esetben foglalkozom. Olyankor, amikor dolgozni kell nemigen akad rá példa. Egyszer egy dél-amerikai küldöttséget kellett a körzetben fogadni, oda kértek el két órára. A rendezvényeket, bizottsági értekezleteket a délutáni, esti órákra szervezzük. — Említene a legutóbbi teendői közül valamit? — A Lovász József úti játszótér rendbehozatalát vállaltuk. A földmunkát és a betonozást már megcsináltuk, a játékok újrafestése maradt még hátra. A harmadik körzetben kevesebb ilyen társadalmi munkára van lehetőség, mint másutt, mert itt a zöldterület adott, füvesítéssel és fásítással nem kell foglalkoznunk. Másfajta társadalmi munkára viszont nagyon nagy az igény. Sok időskorú él itt, a velük való törődés, foglalkozás az, amit elsősorban fontosnak tartok. Ez olyan munka, amelyből nem lehet társadalmi munkaversenyt szervezni. Mert ami nekünk csak egy kis ügy, ami mellett észrevétlen elsétálunk, az a nyugdíjasnak nagyon fontos lehet. Például, mikor nemrégiben megtudtuk, hogy a hatvan éven felüliek tetanuszoltást kapnak, mindenféle rémhírek terjedtek el. Miután erről értesül* tünk, szerveztünk a körzeti orvossal egy találkozót, ahol színvolnalas, közérthető előadásban és beszélgetésben mindent megtudhattak erről az oltásról. Erre a találkozóra szükség is volt, hogy megnyugodjanak az emberek. Hasonló találkozókat évente többször is megrendeznek a TIGÁZ, az ÉMÁSZ vagy a városi tanács képviselőivel, ahol a lakók a felelős vezetőkkel beszélhetik meg problémáikat. Most is lesz egy fórum, a Schuyer Ferenc úti kisboltnak változtatni kell a nyitva tartásán. — Mikor legyen nyitva?,— kérdezték tőlem. — De nem időpontot javasoltam, hanem azt, hogy ekkor és ekkor jöjjenek vissza. Itt lesznek az érdekeltek, majd ők döntenek a kérdésben. Én is a körzetben lakom és tudom, mennyien élnek errefelé, akiknek már nem mindegy, hogy egy liter tejért be kell-e buszozni a központba, vagy megvehetik százméteres «éta árán. A népfronttitkár büszke a házfelügyelőkkel kialakított jó viszonyra is. Nemcsak a Vöröskereszttel és a tanácscsal tartanak fenn hagyományosan jó kapcsolatot, hanem velük is. Ez közelebb hozza egymáshoz a bérházban élőket. — Végezetül: Milyen programokkal tölti fennmaradó üres perceit? — Szeretem a focit. Any- nyi időt mindig szakítok magamnak, hogy a Stécé mécseséit megnézzem. Akkor is, ha nem a legfényesebben szerepelnek. Elképzelhető, hogy ennyi szórakozást mások ke- vesellnének. De én szívesen csinálom a pluszmunkát is. Aki még nem érezte, talán elképzelni sem tudja, micsoda öröm egy idős ember arcán a boldog meghatottságot látni, ha segíthettünk valamit. Mégegyszer mondom, szívesen csinálom. Csak egészség legyen hozzá. (romhányi)
