Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-17 / 167. szám

Mecjfefe?ő i* sikértaiia'om Telnek a tárolók Ismer? hiba kontra ismeretlen erény Vezetővé vélni Aki eddig azt hitte, hogy g'bona fölvásárlásban ebben és a többi megyében a gabo- n '.forgalmi vállalatok az egyeduralkodók, most majd alaposan csalódik. Mert nem így van. Igaz ugyan, hogy a lisztnek valót nagy tétel­ben senki más nem tudja fölvásárolni, csak ez a cég. Az is igaz, hogy a termelő­szövetkezetek és állami gaz­daságok nem rendelkeznek ön­álló exportjoggal. S az is, hogy szinte minden szem ga­bonát a GMV vesz meg tőlük szabott áron. De az is igaz, hogy így a gazdaságok szinte percekkel az aratás után pénzhez jut­hatna!? — kivált az idén —, nem kell raktározniuk és ke­zelniük a termést, ami újabb költségeket jelentene. (így az a GMV főkönyvében mutat­kozik. ..) — Az árakat nem mi talál­juk ki — szögezi le a Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat keres­kedelmi igazgatóhelyettese, Schuchmann Rezső —, azt éven­te a Mezőgazdasági Minisz­térium és az árhivatal közös rendeletben szabályozza — majd fölajánlja, hogy meg is keresi ennek a rendeletnek a számát, ha fontos. Nem fon­tos. Az már sokkal fontosabb, amit ezután tudunk meg. A vállalat az idén 87 ezer ton­na kenyérgabona fölvásár­lására kötött szerződést a megyei mezőgazdasági nagy­üzemekkel. Némiképp fölborzolta a kedélyeket, hogy korábban mennyiségi termelésre ösz­tökélték a termelőket, a mag­vak béltartalma különösebben nem izgatta az á l ami fő'vá­sárlót. Az idén azonban gon* dósán vizsgálják a nedves si­kértartalmat és a sütőipari értéket. Ha 27 százalék vagy annál magasabb a sikértarta­lom, akkor a gazdaság meg­kapja az ármaximumot, a 360 forintot. Egyszázalékos csökkenés öt-, újabb egy szá* xalék már tízforintos csökke­nést jelent. A 25 százalékos sikértartalom alatt egységesen 3M forintot fizetnek a takar­mánygabonáért. A búzát pél­dául A, B, illetve C kate­góriákba sorolják beltartalmi értéke szerint Nógrádban az eddig kiala­kult szokások, tehát a meny- nyiséget hozó búzafajták ve­tése miatt, a termés döntő többsége B—2 minősítést kap, azaz még éppen őrölhető, de nemegyszer föl kell javítani jobb minőségű búzával. Hát csoda, ha most a szövetkeze­tek és államj gazdaságok ber­zenkednek? Mi több, az aszá­lyos esztendő nem segítette a szemek érését, így a mennyi­ség sem éri el a tervezettet. Értik persze, hogyne értenék a mezőgazdászok, hogy csak a kifogástalan minőségű ga­bonáért lehet jó pénzt kapni a világpiacon, s azt is, hogy most a keményebb szemű bú­za élvez kedvezményeket. Csakhát ebben a megyében nem ezekre a fajtákra álltak rá... Van-e baj? A kérdést a GMV balassagyarmati, köz­ponti laboratóriumában tesz- szük föl Zsinka Zoltánnénak, aki a gabonaátvevő helyekről érkezett mintákat méri ,,be”. Hártyavékonyságú papírokat tesz elénk, azon magyarázza a valiográf tűjének nyomán kialakult vörös csík értelmét, lényegét. Ha sokat nem is, annyit azért megértlink, hogy az eddig beérkezett minták jók, 30 százalék fölötti a si­kértartalmuk. Előttünk a pásztói állami gazdaság, a romhányi, a szurdokpüspöki és az ecsegi termelőszövet­kezetek valiogramja: — A béltartalommal nincs baj — magyarázza a fiatal- asszony —, bár a magas si­kértartalom nem feltétlenül jelent jó sütőipari értéket is. Ezek többsége — mutat a hártyapapírok felé — B—2- es. Hogy a szövetkezetek el­fogadják-e a GMV laborató­riumának megállapításait? Még nem tudni, hiszen 15 na­pon belül kell eredményt el­juttatniuk az eladókhoz. Rek­lamálni csak azután lehet. Előbb a megyei állategész­ségügyi és élelmiszer-ellenőr­zési állomásnál a béltarta­lom miatt, a Magyar Keres­kedelmi Kamaránál pedig a fizikai vizsgálatok kedvezőt­len volta miatt lehet vétóval élni. De mint Schuchmann Rezsőtől megtudjuk, nekik semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy alulminősítsenek akár egy vagon gabonát, és mi készséggel elhisszük ezt. Így aztán Érsekvadkertre autózunk, ahol a vállalat egyik malma dolgozik, s ahol gabo­naátvétel is zajKk. A szűk udvaron két teherautó is, az egyik a hely; szövetkezeté, a másik a romhányi közös gaz­daságé, Kinn, a 21-es úton másik kettő vár sorára, amíg ezek felöntik a garatra a bil­lenős tartalmát. Czibulya Gyu­lával együtt markol kísérőnk, a kereskedelmi igazgatóhe­lyettes a búzába és egyszerre állapítják meg, hogy az bi­zony elég nedves. Czibulya Gyulának ritka szakmája van: molnár, egyben ennek a malomnak a vezetője is. Tő­le tudjuk, hogy az öt siló kö­zül már csak egyben van ógabona, a többi várja az újat, — Összesen 275 vagont tá­rolhatunk helyben — mondja a széles vállú, erős fiatalem­ber. — A többit a környéken raktározzák. Az ógabona eb­ben a hónapban lefut a hen­gereken. Augusztusban kezd­jük az új őrlését. Hogy mi­lyen az idei termés? — néz ránk. s ebben a pillantásban majd’ húsz esztendő tapasz­talata. — Vékonyak a sze­mek, megszorultak a száraz­ság miatt. Így azután majd többet kell tisztítani és keve­sebb liszt jS lesz belőle. Némiképp meglep bennün­ket azzal a ténnyel, hogy az ország első pneumatikus mal­mában állunk, (három és fél évtized telt el az avatás óta!), no, meg azzal, hogy nem túl magas itt a fizetés, így azu­tán ember is hiányzik. Per­sze, szakember. — Vita? Milyen vita? — tárja szét hatalmas tenyereit Czibulya Gyula. — Az átvé­telnél? Hiszen minden kocsi­ból veszünk egy maréknyit. Egy dobozban gyűjtjük és a szállítás végén vesszük a min­tát. Ott áll a téesz képvise­lője is. Vele együtt zárjuk le a zacskót. Min vitázzunk? Néha a gépkocsivezetők fá­radtak, türelmetlenek, han­goskodnak. Ilyenkor ez így van. Amikor ismét autóba szél­iünk, Schuchmann Rezső el­mondja, hogy három mintát vesznek minden szállításból, amiből egyet vizsgál az 6 la­boratóriumuk. Ha utóbb vita lenne, akkor a másik két minta még újabb vizsgálatok tárgyát képezheti. A szövet­kezetek kérésének eleget té­ve rövid időn belül előleget fizetnek a leszállított gabona után. Nagyjából a takar­mánybúza árát adják. A vizs­gálatok befejezése után pe­dig a minőség szerinti felárat is leszámlázzák a közös gaz­daságoknak. Eddig még vita nem volt Igaz, minősítést még nem kaptak a szövetke­zetek. H. SS. szervek öt észtén- gaZaalKOaO dóré szóló tervé­nek elkészítésekor ismét elemi erővel vető­dött föl: észre kell venni, hogy a kitűzött, nem is csekély célok megvalósulásának leg­fontosabb garanciája adott, s ez nem más, mint a tehetséges, tenni tudó és akaró szak­emberek képessége, a vezetői munka szín­vonala. Azaz: az emberi tényező, amelynek igazi értékét még mindig nem érzékeljük eléggé. Legutóbb a MÉSZÖV megyei elnöksége te­kintette át, hogy milyen kádermunkával iparkodnak középtávú tervük teljesítését se­gíteni a fogyasztási szövetkezetek. Vajon, tudnak-e, s mennyire a tehetséges szakem­berekkel gazdálkodni a szövetkezetek? Rá- éreznek-e a bennük rejlő képességekre? Ipar­kodnak-e saját hasznukra fényesre csiszolni azokat? A kép, mely az áttekintés során kialakult, sokszínű. A testület leszögezte: a fogyasztá­si szövetkezetek személyzeti és kádermun­kája messze elmarad attól a nívótól, amelyet az ellátásban, a gazdálkodásban hosszú évek óta igazolnak. , Figyelmeztető jel például, hogy a szövet­kezetek nem szívesen nyúlnak a kettős, a többes jelöléshez. Noha, sok területen bizo­nyított, hogy korszerűbb, demokratikusabb választási eljárás ez minden korábbinál. Az esetek egy részében nincs is igazi választási lehetőség, annak meg valóban semmi értel­me, hogy formális alternatívát állítsanak a tagság elé. Az is számtalanszor előfordul, hogy a kívülről pályázó szakember behozhatatlan hátránnyal próbál a szövetkezeti taggal, dol­gozóval versenyezni: a kollektíva a belőle kiemelkedő vezetőt ismert hibáival együtt fogadja el, míg az „idegent” ismeretlen eré­nyeivel együtt utasítja vissza. A kettős jelöléstől való .gyakori tartózko­dás azonban arra is utal, hogy a fogyasztási szövetkezetek nem ismerik eléggé saját ká­dereiket. Ezért aztán úgy vélik, hogy szűké­ben vannak a jó szakembereknek, noha mi­nimális rizikóval saját embereik közül is vá­laszthatnának megfelelő utánpótlást a meg­üresedett vezetői posztra. Az utóbbi években nem egy példa akadt arra, hogy a szövetke­zetben halványnak, közepesnek tartott szak­ember szakított munkahelyével, s más terü­leten adta bizonyságát kiemelkedő képessé­geinek, rátermettségének. Egy-egy ilyen eset súlyos veszteség a szövetkezeteknek, hiszen Növeli exportját a győri Gardénia A győri Gardénia Csipke- íirggönygyár felküzdötte ma­gát a sikeresen exportáló vál­lalatok sorába. Az évekkel ezelőtt még szinte kizárólag a hazai piacra dolgozó vállalat tavalyi árbevételének több mint 30 százalékát exportból teljesítette, s az idén az első fél évben további 15 százalék­kal növelte exportját a múlt esztendő hasonló időszakához képest. Az eddigi eredmények annál is biztatóbbak, mivel a gyár külföldi partnerei a ta­pasztalatok szerint a harma­dik és a negyedik negyedév­ben rendellik a nagyobb téte­leket. A7 előirányzott csak­nem 540 millió forintos idei árbevételükből mintegy 160— 170 millió forint értékű ter­mékük a tőkésországokban ta­lál gazdára. A dinamikusan fejlődő vál­lalat gyártmányait, a mintás, bordűrrel díszített függönyö­ket, térítőkét a világ 31 or­szágában értékesíti. Az új pi­acok megnyerése, illetve a meglévők megtartása érdeké­ben fokozott figyelmet fordí­tanak áruik megbízható mi­nőségére, rugalmasan alkal­mazkodnak a vevők igényei­hez, kis tételek gyártására is vállalkoznak és intenzív gyártmányfejlesztéssel bővítik kínálatukat. Injekció — halaknak Sikeres kísérletek után egy skóoiai halgazdaságban első ízben oltottak be halakat nagyüzemi méretekben. Hat óra leforgása alatt több mint öt tonna szivárványos piszt­rángot (mintegy 25 000 halat) kábítottak el, majd oltottak be a baktérium okozta vibriózis ellen. Ez a halbetegség nagy veszteségeket szokott okozni a halgazdaságoknak. Bár a ha­lak a vibriózis ellen úgy is megvédhetek, hogy az oltó­anyag oldatába mártják őket, a Skóciában használt injekci­ózás hatékonyabb: a veszteség valószínűsége öt százalék alá szorul. Az akciónak az volt a cél­ja, hogy bebizonyítsa: lehet nagyüzemifeg, gazdaságosan sok halat injekcióval beolta­ni. meglévő értéket hagynak veszendőbe menni, A személyzeti és kádermunka egyik gyen­gesége az, hogy nem terjed eléggé a megha­tározott időre történő kinevezés vagy alkal­mazás, holott ez a megoldás igen kedvezően hat a szakember magatartására, teljesítmé­nyére. Ugyanilyen jó hatású lenne az is, ha rendszeresen értékelnék a teljesítményeket, miután a gyakori megmérettetés is a maga­sabb produktum irányába mutat. Ehelyett inkább a négy-öt évenként esedékes minősí­tés jellemzi a gyakorlatot. Aprónak tűnő, következményeiben azonban súlyos hiba, ha az utánpótlásra kiválasztott szakemberrel nem közlik idejében, hogy mit terveznek vele. Megfosztják ezzel a nagyobb feladatra való felkészülés lehetőségétől, nincs élég ideje, hogy megeméssze, saját magával is „elintézze” az életében bekövetkező vál­tozást. Sok esetben ugyanis, éppen a várat­lan közlés kiváltotta riadalom mondatja a nemet a jelölttel. Lassúnak tetszik a számítástechnikai ok­tatás előrehaladása, ennek folytán nem tud felgyorsulni a begyakorlás, s a döntést elő­készítő folyamat sem. Néhány szövetkezet megvásárolta ugyan a számítógépet, mivel azonban kevés szakember készült fel az új technikára, a gépek alkalmazása a gyakor­latban messze lemarad a lehetséges mérték­től. Nemcsak a fogyasztási szövetkezetekre ér­vényes a tétel, noha most éppen érdekkép­viseleti szervük fogalmazott így: minden új munkaerőben, felkészült szakemberben, még ha pályakezdő is. potenciális vezetőt kell lát­ni. Kisszerű gondolkodásra vall az, ha a ru­tintalanság okozta bizonytalanságok, esetle­ges melléfogások képezik a pályakezdő meg­ítélésének alapját. Lehet az indulás bukdá­csoló, segítőkész kollektívában akkor is gyor­san magára talál a kezdő szakember. C_nem mindig így történik. In­0U|f10b, dokolatlanul göröngyös a te­hetséges szakemberek előrehaladásának útja, mert irigységgel, féltékenységgel Is meg kell küzdeniük. A fogyasztási szövetkezetekre épp úgy érvényes, mint bármely más gazdálko­dóra: biztonságosabban támaszkodhatnának saját utánpótlási bázisukra, ha önzetlenebb, egészségesebb szemlélettel közelítenék meg a kérdést. Gsak hát, éppen ea a legnehezebb — vál­toztatni a szemléleten. — sam — Gyorsírógép A Velotype nevű holland írógéppel percenként ezer be­tű sebességgel lehet írni. A gyártó cég szerint ez világ­rekord. Ez a gép azonban jobbára nem betűket, hanem —, miként a gyorsírásban szo­kás — szótagokat ír le. Bil­lentyűzetét úgy alakították ki, hogy a kéz mozgása a lehe­tő legkisebb legyen, s egyfor­ma teher háruljon a két kéz­re. Három mezőre oszlik; a bal oldali mezőben a szótag- kezdő, a jobb oldaliban a szó­tag végi mássalhangzók bil­lentyűi találhatók. A középső mezőben helyezték el a ma­gánhangzókat. A leggyakoribb mássalhangzókat szétosztot­ták a bal és a jobb mező kö­zött. A gépben lévő mikro­processzor bizonyos fajta sor­rendi hibákat kiigazít, ezekre tehát a gépelőnek kevésbé kell figyelnie — ezzel is nö­vekszik a sebesség. (Például a szó végén az ign szótagot ing végződésre javítja.) A gépet hamarosan alkalmazni fogják számítógépes szövegszerkesz­tő rendszerek bemeneti bil­lentyűzeteként is. Munkában az öntözőtelepek Július közepén a mezőgaz­dasági nagyüzemek öntözöte- lepein fokozottan öntöznek, mivel a talaj vízkészlete az elmúlt napokban túlságosan kimerült, megcsappant. A hó­nap elejei esőzések kevés he­lyen áztatták át kellő mély­ségben a földeket, és így nagy .szükség van a hiányzó ned­vesség pótlására. A mérések szerint a talaj felső 50 cen­tis rétegében többnyire mind­össze 50 százalékos a víztar­talom, ami túlságosan alacsony mérték. Azt, hogy immár hu­zamosabb ideje hiányzik egy igazán kiadós esőzés, jelzi: a talaj 0,5—1 méteres szelvényé­ben is csak 50—60 százalékos a nedvességfelitöltődés, tehát innen sem jut elegendő éltető víz a növények gyökeréhez. A gazdaságok az Országom Vízügyi Hivatal kezelésében lévő főművektől egyelőre még távoliról sem igényelnek amy- nyi vizet, mint amennyinek átadására a műszaki berende­zések képesek. A főművek ki­használása néhány nappal ez­előtt még csak 50 százalékos volt. A felhasznált öntöző­víznek csak kétharmadát ad­ják ezek a létesítmények, a további részt ugyanis az üze­mek az úgynevezett csőkutak- ból, illetve a felszíni vizekből „vételezik”, és az ezzel kap­csolatos adatok csak később lesznek ismertek, annyi bizo­nyos: a talaj vízkészletének ismeretében több öntözővízre lenne szüksége a növények­nek. Az OVH adatai szerint június végéig 117 millió köb­méter vizet használtaik fel, s ez a tervezett éves „forgalom­nak’’ mindössze egyharmadát jelenti. A gazdaságok azon­ban még behozhatják a lema­radást, amennyiben a nyár hátralévő részében és kora ősszel az eddiginél nagyobb mértékben hasznosítják a szá­mukra tartalékolt öntözővizet. A várakozáshoz képest ki­sebb' fogyasztás annak ellep re következett be, hogy az idén 80 százalékkal csökkent a víz alapdíja. Országszerte jő ütemben folytatódik az öntözőtelepek rekonstrukciója. Eddig 240 kor­szerű osztrák gyártmányú, Baúer-féle öntözőgép érkezett, ezek túlnyomó többségét már munkába is állították. Új lé­tesítmények kezdték meg az öntözést a Fegyvernek! Vörös Csillag, a Kenderesi Novem­ber 7., és például a Kengyeli Dózsa Tsz-ben, A téli forgalom többszörösére, olykor ötszörösére is megnő ezekben a hetekben a Nógrád Megyei Patyolat és Kelme­festő Vállalat tennivalóinak száma. Az idegenforgalmi idény beindulásával a szállodák és kempingek ágynemű-garnitú­ráit gyakrabban kell mosni, vasalni. így a napi hatmázsás mennyiséget csak túlműszakokkal lehet friss állapotba hoz­ni. Szezonja van a téli ruhaneműk vegy tisztításának is, ezen­kívül a szőnyegeket is ilyenkor hozzák a vevők felújításra. A Patyolat salgótarjáni üzemében tehát dandárja van a munkának, az egyébként is kánikulai napokat itt tovább fűti a vasalógépek és a gőz melege. — kulcsár — NÓGRÁD — 1986. júlkis 17., csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents