Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-16 / 166. szám

Koiiársak és volt népi kollégisták a NÉKOSZ-mozgaiomrói Emlékek, vélemények Sok, vagy kevés az ötvenmillió? A gyártmányváltás alapjai Bethlen Gábor erdélyi feje­delem M>22-ben alapítványt tett évenként negyven szegény sorsú, főként jobbágygyermek kollégiumi ellátására. Gyula- feliérvárott az idő tájt 10—15 százalékra rúgott a jobbágy- kollégisták száma. A Horthy - korszakban — három évszá­zad múltán — annak ellenére, hogy fennhéjázóan hirdették a „kultúrfölény” hamis tanát, a magyar egyetemeken tanu­lóknak 1,3 százaléka volt sze- gényparasztszülők gyereke . -. SÜTŐ ANDRÁS: Bethlen Gabor nyitotta meg nekem az utat a kollégium felé. Ugyan­is megtiltotta a Kúráknak, ■hogy a jobbágyfiak tanulását bárminő formában is meg­akadályozzák. Akkor tisztázó­dott, hogy még püspök is le­bet belőlem; annak előtte — a rendiség ismert tiltása sze­rint — nem lehettem volna. S imé, háromszáz és tizen­egy esztendő múltán ez az idő is bekövetkezett; első kö­vetét a mi famíliánk is indí* tóttá. Leendő iskoliafársaim is: sármási, köbölkuti, ölvesi ta­nítójelöltek. Némelyiket, zsí­rozott bakancsán s a kinyúlt fülén kívül, zabszalmával tö­mött szalmazsákjáról lehetett fölismerni. GYENES ANTAL; Kezdet­ben — mi kollégisták — pro­pagandamunkát végeztünk. 3 044 őszétől pedig valameny- jwi akciócsoport fegyveres, trikettős és kézigránátos ak­cióban is részt vett. Főként német katonai autókat semmi­sítettünk meg, s nyilasházakat kézigránátozbunk, nem első­sorban azért, hogy kárt okoz­nunk a fasisztáknak, hanem, hogy a lakosság előtt jelezzük létünket. Kézigránátokhoz és egyéb robbanóanyagokhoz ka­tonai kapcsolatunk, Kerék­gyártó Elemér, volt Eötvös- kollégista révén jutottunk. SZABÓ PÁL; Február vé­gén az idő még egyszer havat lökött, takaros tél lett, s dél- tájban egy motorbiciklis ci­vil, egy fiatalember jött be a faluba a Gátvég felől... — A debreceni kormány... koa­líciós kormányzás... demokr rácia. 1, — hullanak a szar vak, mint a forgácsok, szinte csillognak, fehérlenek mögöt­tük a havon. A fiatalembe­ren viselet.es bőrkabát van, s szinte tejfeles a szája. Ezek • fiatalemberek, ezek a Győrffy-kollégisták, jöttek Debrecenből vagy a pesti romházakból, s nekivágtak az országnak egyenest. Remény­séget hoztak a csüggedőknek, bitet a hitetleneknek, tavaszt hoztak az irgalmatlan télbe. (Isten malmai — regény. 1950.) HEGEDŰS GÉZA: A Győrffy-kollégiumi — majd NÉKOSZ-beli — oktatómun­ka határozta meg 1945 és 1948 között egész elméleti ismeret- terjesztő tevékenységemet... Én magam saját fejlődésem­ben is nagyon sokat köszön­hetek a NÉKOSZ-élménynek. Ott tanultam meg tanárnak lenni, ott bontakozott ki pe­dagógiai gyakorlatom, ott kapcsolódtam élményszerűen korunk történetéhez... PÁL LÉNÁRD: 1945 őszén kerültem a Petőfi-kollégium­ba, amelyik — legjobb tudá­som szerint — a Győrffy- kollégium után a második né­pi kollégium volt az ország­ban. Valahányszor eszembe jutnak az akkori idők, az el­ső, ami megfogalmazódik ben­nem: egy bizonyosfajta nosz­talgia az iránt az őszinteség, egyenesség iránt, amely nagy ragaszkodásokban és jól meg­határozott elutasításokban nyilvánult meg... Jól tesz- szük, ha megőrizzük a régi erényeket, és azokat az új kö­vetelményekhez nemesítjük. A népi kollégiumi mozgalom­nak pedig sok megőrzésre méltó erénye van. SZIRTES ÁDÁM: Mit kö­szönhetek a kollégiumnak? Ebben a romos épületben, a kollégium közösségében let­tem én igazán emberré. Nap­számosként, summásfcént, csépi ömu nkásként közössé­gekben éltem addig is, de ez a közösség szabadított fel. Itt kezdtem figyelni a világra, itt kezdett kiegyenesedni ben­nem a lélek.. Ez a közösség ajándékozott meg ikét tündé­rt ember és pályatárs — Soós Imre és Horváth Tériké — barátságával is. Sose felejtem el a napot, amikor Soós Im­re megérkezett. Akkor már jó idő volt. Soós Imre a hosszú gyaloglás után vállára akasz­tott csizmával lépett a kollé­giumba, a úgy állt ott élőt­Nem kicsi a kisszövetkezet Nem hiány a hiánycikk Ha azt mondom előszobafal, ágyneműtartó, hanglemeztá­roló kisszekrény, cipőtartó — erre a legtöbb ember azt fe­leli: Ugyan, hiánycikk. Nem az, pontosabban nem minde­nütt az. Balassagyarmaton a faipari kiszövetkezetben ezekből nincs hiány, ugyan­is ilyen kiegészítő kisbútoro­kat gyártanak itt. A kisszövetkezet másfél esz­tendeje önálló, addig a helyi építőipari szövetkezet aszta­losüzemeként működtek. Nye­reségesen. Az önállósulás mel­lett döntöttek nem kis ellen­állásba ütközve. Az idő őket igazolta. A kisszövetkezetnek 27 tag­ja van, közülük 4 a „nem termelő”. A tagok kéthavi bérükkel váltottak részjegyet, ezzel egyféle tulajdonjogot, de ugyanakkor lehetőséget is á részesedésre. (Tavaly min­den rész jegy forintra 1 forint 53 fillért fizettek!) Az átlag­bér az elmúlt esztendőben 77 ezer forint volt, amihez ez a főkönyv elkészítése után 13 ezertől 28 ezer forintig ter­jedő nyereség még „csak­lakozott”. A kis híján 3 millió forin­tos nyereségből az adó és egyéb fizetési kötelezettségek levonása után egymillió 200 ezer forint mar adu Ebből fél­milliót fejlesztésre fordítanak az idén. A 15 millió 300 ezer forintos tavalyi árbevétel azt jelentette, hogy a kisszövet­kezet tagjai 566 ezer forint értéket termeltek meg fejen­ként. Most is folytatják a ha­gyományos — és hiányt pótló — kisbútorok gyártását. Elő­zetesen azt tervezték, hogy az idén 16 millió forintnyi árbe­vételhez jutnak majd. Ami­kor az év első felének végén számvetést készítettek, öröm­mel állapíthatták meg, hogy több mint 8 millió 270 ezer forint mutatkozik a számlá­jukon. Az év második felé­ben még ennél is jobb ered­ményre számítanak. Meg­rendelőik között ott van a Vas-Edény Vállalat, a Nógrádker, a Skála—Coop Szövetkezeti Társulás, vala­mint a gödöllői, a szécsényi és a rétsági áfész. A kisszövetkezet jó esz­tendő elé néz. A gárda össze­szokott. A csoportbérezés a lazítókat hamar kiszűrte a munkaközösségből. Minőségi munkát követelnek önma- guktól és társaiktól, a tisztes jövedelem érdekében. Jel­lemző, hogy négy harmadéves tanulójukból a bizonyítvány megszerzése után csupán egy^t vettek fel tagjaik sorá­ba. tünk mezítlábasán, kicsit szo­rongva, kicsit hetykén, mint egy népmesehős. Amíg élek, nem tudok kitörölni emléke­zetemből e,gy képet: a poros, izzadt lábnyoma ott maradt a parkettán. JUHÁSZ FERENC: A kol­légiumban mi költők annyira egymással éltünk, annyira egy csoportban, és egy világnak vagy egy leendő eszmélkedés- nek vagy egy költészeti lét­nek a csíráit próbáltuk ott kibontakoztatni vagy megva­lósítani, hogy ez az önma­gunkban élés kevés lehetősé­get hagyott nekünk arra, hogy másra is figyeljünk. HORVÁTH MÁRTON: 1949 nyarán a Politikai Bizottság határozatot hozott a NÉKOSZ feloszlatására. A határozatot Révainak kellett volna kép­viselnie és indokolnia, de a közgyűlés időpontjában a betegsége akadályozta. így ke­rült rám a sor ,egy rögtönzött felszólalás erejéig... Nyers formájában árulkodóbb a fel­szólalás, akaratlanul híveb­ben fejezi ki a kor politikai atmoszféráját... ACZÉL GYÖRGY: Az egy­kori népi kollégiumok társa­dalmi érdemeit ma már sen­ki sem vitatja. A felszabadu­lás után jelentős szerepük volt abban, hogy a nevelés­ügyben, a népi értelmiség megteremtésében olyan de­mokratikus-plebejus hagyo­mányok alakuljanak ki, ame­lyek beépülnek fejlődésünkbe. KÁDÁR JÁNOS: A kollé­gium megalakulása része volt azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a hatalomra jutott dolgozó nép tett az uralkodó osztályok műveltségi mono­póliumának megtörésére, a munkás- és parasztfiataíok tanulási, művelődési lehető­ségeinek biztosítására. A kol­légium megalapítása fontos politikai tett volt, mert tömö­rítetté azokat a munkás- és parasztfiatalokat, akikre a népi hatalom támaszkodni kí­vánt. (Részlet Kádár János leveléből, amelyet a József Attila Népi Kollégium, meg­alakulásának 25. évforduló­ján, 1971. IX. 9-én frt| Saruk helyei! A MÁV részére automati­kus fékezőber endezések gyár­tását kezdi meg a Ganz-MÁ- VAG zalaegerszegi gépgyára. Osztrák tervek alapján ké­szítik majd az automata fé­kezőszerikezeteket, amelyek fölöslegessé teszik a baleset- veszélyes és fárasztó, úgyne­vezett kézi saruzást. A MÁV elsőként a ferencvárosi ren­dező pályaudvaron alkalmazza az automata fékezőberendezé­seket. A zalaegerszegi gyár a felkészülés után 1987 au­gusztusáig 12 000 ilyen beren­dezést szállít le. A Ferencvá­ros után a MÁV a többi ren­dező pályaudvaron is automata sarufékek félszer elését terve­zi. Csincsik András az új vizsgá lóműszerrel az adó-vevő be; rendezéseket ellenőrzi. A BRG gyárai közül sze­rénytelenség nélkül állít­hatjuk, hogy a salgótarjáni üzem az' egyik legdinami­kusabban fejlődő egység. Termelési értékük ma már jóval túlszárnyalja az egy- milliárd. forintot. Ha csupán az idei első félévet tekint­jük, az ipari átlagos előbb* relépéshez viszonyítva is jelentős eredményt könyvel­hetnek el: a hat hónap alatt 100 millió forinttal haladták meg a tervezettet, azaz már a fél év alatt el­érték az 1986-ra kitűzött többleteredményt. Termé­szetesen ilyenkor mindig az előző esztendőt tekintjük bázisévnek. A kérdés most már csak az, hogy abból a bizonyos „kalapból”, mely­be az egyes gyárak helye­zik forintjaikat, arányosan többet kap-e vissza az a gazdálkodó egység, ame­lyik jobban húzott? Ügy is fogalmazhatnánk: kap-e annyit, amennyivel megte­remtheti fejlődése tárgyi feltételeit? Erre az esztendőre 90 mil­lió forint áll a gyár rendel­kezésére műszaki fejlesztés céljából. Hogy sok ez, vagy kevési erre is kerestük a választ Alb Ferencnél, a műszaki fejlesztési osztály vezetőjénél. — Soknak sok, de meny­nyire mondhatnám azt, hogy elegendő — feleli. — Ismer­ve az iparág műszerigényét és a különféle katalógusok árait, ennél valószínűleg sokkal többet is el tudnánk költeni. Tudni kell, hogy egy valamire való mikro­processzoros vezérlésű esz­köz több millióba kerül és többnyire devizát emészt fel. Nemrég szereztünk be egy Stabiloek gyártmányú komplex pádióbemérő mű­szert, melyért 44 ezer nyu­gatnémet márkát fizettünk ki. Átszámolni fölösleges, de ha megtesszük, akkor a nyolcmillió forint hallatán lehet, hogy sokan elsápad* nak. Másrészt, ha nem lé­pünk egyszerre a technika fejlődésével, ®gy idő után elveszítjük versenyképes­ségünket. Az ötvenmiUiőt Hyen megvilágításban látni már korántsem olyan lenyűgö­ző, mint előtte. S ha csak a műszerpark fejlesztésére fordítaná a BRG, hogyan lehetne új raktárakat épí­teni, nagy tudású gépeket beszerezni. — Az összeg nagyobbik hányadát, mintegy 35 millió forintot szeretnénk költeni gépekre, műszerekre. Gépek alatt a rendkívül korszerű NC- és CNC-vezérlésű me gmunkál őközpontokat értem — folytatja Alb Fe­renc. — Terveink közt sze­repel a különleges fejlesz­tésre alkalmas mérőeszkö­zök beszerzése, valamint a termelést közvetlenül ki­szolgáló mérőműszerek megvásárlása. Az utóbbinál az a cél, hogy rövidüljön a mérés időtartama, növe­kedjen a pontossága. Ezért olyan berendezésekben gondolkodunk, melyek egyetlen gomb megnyomá­sára képesek elvégezni a szükséges méréseket. Ilyen a már említett Stabiloek bevizsgáló js. Valamelyest nehezíti a beszerzést, hogy a gépek 30, a műszereknek pedig nyolc­vanöt százaléka igényel de­vizát. Ez a tény okoz-e fej­törést az igazgatónak, Klug Nándornak? — Azt már tudjuk, hogy erre az esztendőre mennyi konvertibilis valutát ka­punk. Ügy tűnik, hogy a tervezett összeg a rendel­kezésünkre áll, függetlenül attól, hogy a Mikroelektro­nikai Vállalatnál történt tűzeset némi átcsoportosí­tást igényelt. Ami a fej­lesztés irányát illeti, előtér­be helyeztük a nagyfokú automatizálást és digitalizá­lást. Természetesen nem egyik napról a másikra, ha­nem fokozatosan. A VII. öt­éves tervidőszak végén tel­jes termékváltást tűztünk ki célul. Jelenleg a DRSZ— 3 rendszer gyártmányai fut­nak, 1990-re viszont kez­dődik a DRSZ—4. Ezeket a termékeket az jellemzi, hogy alkalmasak lesznek számítógéphez való csatla­koztatásra, de már a pa­nelek elkészítés) módja is különbözni fog a mostani­tól. A műszerpark megújítá­sával, korszerűsítésével te­hát javítani kívánják a munkák előkészítését és csökkenteni szeretnék a végmérés idejét. A »agy tudású berendezések mási k előnye, hogy kizárja a szub­jektivitást. Mindezek hoz­zájárulnak a gyárból kike­rülő termékek megbízha­tóságának növeléséhez, a selejtarány csökkentésé­hez. S amiről még nem esett szó: a tervezett rak­tárépületekről, melyek hozzávetőleg 15 millió fo­rintot emésztenek M idén.' Két fedett csarnok építése kezdődik ebben aa évben, melyből az egyik a vegyi anyagok, másik az alap­anyagok számára biztosít megfelelő elhelyezést. Szinte eltűnik a milliók sűrűjében az a kisebb összeg, melyei a tűzoltóvíz-kiamelő rend­szerre fordítanak. Ez a Pél * millió, torpesége ellenére rendkívül fontos helyre ke­rül, s ezt az utóbb) időben bekövetkezett tűzesetek mi­att talán magyarázni is fö­lösleges. f*. W. 1 Robotprogram Csepelen A csepeli gyárakban foly­tatják a robotprogram meg­valósítását, vagyis a legfonto­sabb munkafolyamatok auto­matizálását. Az ehhez szüksé­ges robotok egy részét a Cse­peli Egyedi Gépgyárban ál­lítják elő a japán DAIDO cég­től vett licenc alapján. A ro­botok és manipulátorok típus- választékát japán partnerük­kel együttműködvs folyama­tosan bővítik. A Csepeli Vasműben már egész robotrendszer műkö­dik. Csepeli mérnökök tervez­ték a két robotból, manipu­látorokból és különféle kiszol­gálóegységekből álló gép­rendszert, amit a közelmúlt­ban tovább korszerűsítettek, s a napokban helyeztek üzem­be. A vasmű mechanikus üze­mében a présgépek működér sével kapcsolatos munkafo­lyamatokat automatizáló ro­botprogramhoz átalakították a présgépek előtti szállítórend­szert, változtattak az anyag- mozgatás módszerén is az indukciós kemencéknél. A rabotok sok ember munkáját helyettesítik. Korszerűsítés MÁV-segítséggel Hogyan szállít az SVT? Az elmúlt héten a megyei szállítási bizottság megtartot­ta soros ülését, melyen — im­már hagyományosan — be­mutatkozik egy-egy nagyobb vállalatunk. Ez utóbbin a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár kapott alkalmat arra, hogy beszámoljon szállí­tási eredményeiről, az esetle­ges gondokról. Termékeik értékesítéséből fakad, hogy fuvarozásaik zö­mét vasúton végzik. A tűzhe­lyek 90—95 százaléka bel-, 4—5 százaléka külföldön ke­rül a boltokba. Exporttevé­kenységük teljes egészében tőkésmegrendelésekniek tesz eleget. A vasúti szállítás kéthar­madát a készáru-kiszállítás je- kmíW Evek éta problémát okozott számukra a vagonok kihasználatlansága, melyre az utóbbi években hasznos meg­oldást dolgoztak ki. Elsősor­ban a szilárd 'tüzelésű ter­mékeknél bevezették az egy­ségrakományos raklapos szál­lítást, ezáltal nőtt a kocsik területi kihasználtsága és csök­kent a szállítás során kelet­kezett törésből eredő kár nagysága. A vagonok súlyha­tárig történő terhelését a gyár nem fontolgatja, mivel áruik fajlagos tömege alacsony. Ép­pen ezért tonnatervet nem is készítettek. A MÁV, az SVT kocsiren­delését majdnem teljesen ki­elégítette. Megegyeztek abban is, hogy fedett vagonok híján 20 lábas konténerekkel pótol­ják a hiányzó járműveket. Gond leginkább a napi, illet­ve a heti kocsirendelések ütamtelem kiszolgálásánál je­lentkezett Ennek áthidalására jelentős túlműszakot vettek igénybe. Nyersvas-, koksz- és finomlemez-szállítmányoknál is előfordultak torlódások, melynek közvetlen okozója nem a MÁV, hanem szállító- partnereik ütamtelen árufel­adása volt. Megkeresték az alapanyag-ellá tó vállalatokat és kérték a szállítási ütem be­tartását — csekély eredmény­nyel. Csupán az elmúlt évben 354 ezer forint kocsiálláspénzt fizetett az SVT a MÁV kas­szájába. A vasúti szállítást figye­lembe véve a kiszállítás 1986- ban időarányos, viszont a ra­kodásnál, az elmúlt éviihez képest nem történt előbbrelé- pés. Továbbra is megmaradt a kézi munka, mivel a gépe­ket leköti az öntödei kiszol­gálás. Sajnos a sorozatos figyel­meztetések éHemére még min4 dig nem veszik komolyan a kocsiikon feltüntetett és az árutovábbításra vonatkozó jel­zéseket. Csak tavaly közei egymillió forintot tett ki a szállítások miatt bekövetkezett kártérítés összege. Ae SVT szeretné igénybe venni a MÁV elkülönített fej­lesztési alapját a rakodás kor­szerűsítésére, gyorsítására. Eh­hez szükséges lenne egy 109 méter hosszúságú összekötő vágány kiépítése, valamint célrakodógépek beszerzése. Amennyiben más vállalatok is készséget mutaítnak a vago­nok bér javításár a, úgy a gyér is mozgósítja tartalékait erre a feladatra. A vasút mellett jelentős szállítást bonyolítanák le ka­mionokkal. Tavaly 80-at rak­tak mee. melyek főként ex­portszállításaikat végezték! Idén — terveiknek megfelelő-; em — az első negyedévben 20 jármüvet bocsátottak útra, | NQGRÁD - ,1986. július 16, werdet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents