Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

Kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet

az országban

Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal megállapítása szerint az idei év első hónapjaiban az ország munkaerő- helyzete összességében a korábbiaknál kiegyensúlyozottabb volt. Az iparban —, főként az állami iparban — stabilizálódott a létszám. A tapasztalatok szerint azonban a vállalatok munkaerő-gazdálkodási létszám — elsősor- bann a kvalifikált szakem,vetkezeteknél foglalkoztatottak számának 0.8 százalékos csökkenésével számolt. Ezen belül termelő népgazdasági ágakban 1.3 százalékos csökkenést, a nem termelőkben pedig 0,8 százalékos növekedést irányzott elő. Az év első negyedében termelésben foglalkoztatottak száma 2 százalékkal, a számítottnál nagyobb mértékben csökkent.

Az eltérés döntően abból berek — megtartására tőre- adódott, hogy a mezőgazdasá- kednek sok esetben akkor is, gi szövetkezetekben 6,3 szá- ha a termelés munkaerőigé- zalékkal — a számítottnál lénye ezt nem indokolja. A nyegesen jobban — fogyott a nem eléggé körültekintő mun- létszám. Viszonylag nagy kaerő-gazdálkodás is .közre- létszámcsökkenés tapasztal- játszik abban. hogy_ nefei nö- ható az építőiparban, az ál- vekszik megfelelően a nép- , . „ , ... ,,,, 1TCL

gazdaság teljesítőképessege. lara* mez°- es erdogazdalko- száaal|k. Az idei népgazdasági terv dásban, valamint a belkeres. az állami vállalatoknál, sző- kedelemben is. A számítottnál kevésbé fogyott viszont az iparban dolgozók száma, s jelentás a létszámnövekedés a hírközlésben.

Az előrejelzések szerint a főbb . ágazatok létszámalakulásában várhatóan folytatódnak az előző évekre jellemző tendenciák. A mezőgazdaságban ez évben is számottevően — öt-hat százalék körül — csökken a foglalkoztatottak száma. Az iparban a számítottnál valamivel kisebb, az építőiparban és a belkereskedelemben pedig valamivel nagyobb mértékben csökken a létszám. Éves szinten összességében a tervezettnél valamivel nagyobb, egy körüli létszámcsökkenés várható az állami vállalatoknál és szövetkezeteknél.

Hagyott szorít a cipő...

ORRBA VÄGÄSNAK is beillő, kemény leckét kapott idén a hazai cipőipar. A kereskedelem, tudtára adva a gyártóknak, hogy áraik immár elérték az el- viselhetőség határát, nagy mennyiségű, olcsó lábbelit hozott be külföldről. Az importtal való versenyben alulmaradtak az itthoni cipő- sok.

A vásárló persze helyesel. Miért is ne? Ha akar, vehet lábbelit szerényebb összegből is, nincs kitéve a magyar topánkák egyhangúan magas árának. A lábbeligyártók Iá* bán viszont szorít a cipő.

Az értékesítés beszűkült lehetőségeit a nagy cipőgyárak is megsínylették. De mit tehet egy olyan kis termék- gyártó, mint a Salgó Cipőipari Szövetkezet.

— Két legnagyobb megrendelőnk, a Fővárosi Cipő- bolt Vállalat és a Corso Cipő Nagykereskedelmi Vállalat március után megrendelései egy részét lemondta — tudatja Szép Antal, a szőve :- kezet elnöke. — Több mint tízezer pár férficipőről volt szó mátraverebélyi üzemünk egyhavi termeléséről. Sőt, minőségi kifogás címén még a tavaly átvett lábbelikből is jócskán vissza'

kollektíva munkájának haszna mindössze 2,5—3 millió forint lesz.

AZ ELNÖK ŰJSÁGCIK- KEKET tesz elém, valameny- nyi a hazai eipősök nehéz helyzetét interpretálja. Az utóbbi tíz év alatt a magyar lábbeli átlagára jócskán megkétszereződött, noha éppen ez idő alatt iparkodnak a családok takarékosabban gazdálkodni: míg minden száz forintból 1966-ban 13 forintot költöttek ruházkodásra, 1970- ben 11-et, 1980-ban kilencet, s 1985-ben már csak hat forint jutott belőle ruhanemű vásár'ásóra. Csoda, ha sok«» a kimondottan olcsó Időbelire vadásznak?

eszerint fogyasztott energia esetében takarékos megoldás. A szállításnál, hacsak lehet, a konténer mellett döntenek, mert ez az olcsóbb. A bőr meredeken felfelé kúszó árát azonban így sem tudják ellensúlyozni.-r- Exportra kell termelni, lehetőleg minél többet, hogy cserébe olcsóbb bőrhöz jussunk — a megoldás nem könnyű, de más járható út aligha kínálkozik a szövetkezet számára. Olasz partner részére bérmunkát vállal a szövetkezet egy későbbi anyagbiztosítás reményében, s ugyancsak olasz modell alapján, olasz anyagból, kölcsönzött olasz gépekkel hótaposó csizma gyártását tervezi. Egy Tény az is, hogy az elmúlt csehszlovák kesztyűgyárral a bőrgyárak napokban veszi fel a kapcso- emelték latot kesztyű összevarrésa meg áraikat. Így aztán a kül- ügyében, s iparkodik az együrt@kw«al%ozcasoI«

évben a magyar három alkalommal

földi bőröknek nemcsak a minősége jobb, a beérkezésük pontosabb, hanem jóval olcsóbbak is, mint a hazaiak. Ezért nem tartják a késztermékgyártók igazságosnak azt, hogy az orrba vágástól csak az ő orruk fáj... A Salgó Cipőipari Szövetszer már beindult lengyel exportot is folytatni.

Ami pedig a hasá piacot illeti: inkább több kisebb rendelővel szerződést kötni, akár kiskereskedelmi vállalatokkal is, mintsem egykét nagy vevővelMiután idén kimondottan a

kezet központi üzeme tíz nap- férficipők nem kellettek az

ra kénytelen volt leállni, a mátraverebélyiből pedig több mint két hete töltik kényszerüzletekben, indokolt a kérdés: — Nem lenne előnyös a termékszerkezet-váltás végére a- szabadságukat a munkások. A férficipő elhagyásával kitenküldtek a kereskedelemből, szalagok csak akkor indulhatTöbb mint ötezer pár férficipő maradt emiatt a nyakunkon.

nak, ha megkezdhetik a második féléves programot.

— Lehetet volna a kiesés

Nem volt mit tenni, háza- több is, ha nem csapunk Je

mindem apró promtmegren- delésre — mondja az elnök. — Nemigen néztük a jövedelmezőséget, az vo’t a lényeg, hogy dolgozni tudjanak az emberek.

Saját költsége.k lefaragáló módjára próbáltak túladni rajta. Gyárakhoz, üzemekhez vitték ki az árut 30—35 százalékos engedménnyel kínálták. Csaknem a fele elkelt. Ha sikerül az egészet eladni, két és fél, három millió forint veszteséget könyvelhet sában egyébként eddig sem el ■ a szövetkezet. Ez annyit voltak restek. Mind a v.: letesz, hogy az idei évre terve- mosenergia-, mind a gázfo- zett 12 millió forint nyereség gyasztásban átálltak a telje- , fél év végéig esedékes 6 millió sítményelszámolásra, ami forintja helyett a szövetkezeti megfontoltan tervezett és

ni a pontot?

— ERRE MÉG MOST sem

gondolunk — ingatja a fejét Szép Antal. — Nálunk a férfilábbeli gyártásának hagyományai vannak, úgy véljük, nem mi csináljuk rosszul. Az igaz, hogy minden idők legnehezebb hónapjait a férficipő miatt éltük át, de lesz ez még másképp is.

Legyen neki igaza. Remélhetőleg a változás a magyar férficipők árának csökkenésével jár majd együtt, nem pedig fordítva.

Szeudi Márta

C _ L minden mérlegre kerül mostanában abból, amit értéknek tekintünk, követendőnek, megvalósítaridónak tartunk. Ma- .ga az élet veti alá próbának értékeinket, a gyakorlat tapasztalatainak mérlegén formálódik ki, mit érdemes féltőn megőriznünk, és mi szorul megújításra.

Érvényes-e ez a párt életére is? Első pillanatban talán hajlamosak lennénk nemmel felelni, hiszen a párt életét, munkáját ho.sz- szú távra szóló elvek, eszmények, célok vezérlik. Csakhogy ezek az elvek is másként kell, hogy érvényesüljenek a változó feltételek közepette, a politikai feladatok módosulása ebben a tekintetben is szükségképpen érezteti hatását- Éppen ezért a megőrzés és a megújítás itt is követelmény.

Vegyük szemügyre a párt életében érvényesülő értékek közül azokat, amelyek (alán a legfontosabbak: a kommunisták emberi- politikai magatartását meghatározó elveket. Ha néhány évtizedet, mondjuk éppen harmincöt esztendőt hátrább lépnek gondolatban, a párt idősebb tagjai felidézhetik, mekkora helyet foglalt el akkoriban a követelmények között a feltétlen fegyelmezettség. A párttagtól elvárták, hogy tekintse magát „a párt katonájának”, egyértelműen rendelje alá egyéni céljait, törekvéseit az irányító pártszervek akaratának, fel se merüljön benne bármiféle kétely azok helyessége iránt. A szocialista építés kezdeti szaifcaszában, amikor az osztályharc még eleven valóság volt, ennek a megközelítésnek volt is alapja, lét- jogosultsága. Ám az is tény, hogy a személyi kultusz légkörében ez a követelmény végletesen eltorzult, ami súlyos következményeikhez vezetett.

Ezen az alapon lehetett rábírni a párt nem egy kiváló aktivistáját arra, hogy vállaljon magára soha el nem követett bűnöket. De nem csekély kárt okozott az is, hogy mivel a több százezernyi párttag nem volt képes az irreálisan megfogalmazott követelményeknek a gyakorlatban eleget tenni, szakadék támadt a szavak és a tettek között.

Mint sok más kérdésben, ebben is levontuk a tanulságokat. De ezeket a tanulsá,gokat nem szabad egyoldalúan értelmezni. Mert juthatunk-e a tapasztalatokból olyan, következtetésre, ' hogy a fegyelmezettség voltaképpen nem is érték, hogy a határozatok következetes teljesítését nem szabad megkövetelni? Bizonyos, hogy legalább olyan súlyos tévedés lenne ilyen megállapításra jutni, mint amilyen nagy hiba volt annak idején az említett követelményeket egyoldalúan eltúlozni.

A fegyelmezettség, a párt politikája melletti egyértelmű kiállás, az elhatározások teljesítését szolgáló következetes fáradozás ma is alapvető és nélkülözhetetlen értékei a párt életének. Nem lenne jór ha eziránt bárhol is

kétely támadna. Kiváltképp nem lenne jő napjainkban, amikor nem kevés gonddal küszködünk, amikor nem éppen könnyű helyzetben igyekszünk megoldani kifejezetten nem könnyű feladatainkat. A helytállásra való készség, a fegyelmezettség, az áldozatkészség ilyenkor nem kevésbé, hanem még jobban kell, mint derűsebb, könnyedebb napokban. Megőrzésük, erősítésük ezért múlhatatlan kötelezettsége minden kommunistának.

De ha éppannyira szükség is van rájuk, nem ugyanúgy kell megmutatkozniuk, mint a fejlődés korábbi szakaszaiban. Mert a társadalmi-gazdaság! haladás a párt életében is felértékelt bizonyos vo/iásökat, régebben kevésbé elismert és igényelt értékeket állított előtérbe.

A pártmunka mai feladatait aligha lehetne megoldani, ha elavult értékrend vezérelné gondolatainkat, magatartásunkat. Ezért elengedhetetlen, hogy a szemlélet ebben a tekintetben is mindenütt megújuljon. Persze továbbra sem ideálunk ' a minden kákán csomót kereső, a mindent lefitymáló, a szüntelenül „hőzöngő”. De nem tekinthetjük „okos- kodónák”. aki a „fent” el határozottat további új elgondolásokkal bővítené, „pártszerűtlen- nek”. aki egy-egy kérdésben aggályainak, kételyeinek is hangot ad, „egyénieskedőnek”, aki szeret a dolgokról maga véleményt formálni, ítéletet alkotni.

Egy időben volt létjogosultsága, ha a párttagok egy részénél- elfogadtuk: ők elsősorban a munkaköri feladatok ellátásában való helytállással teljesítik . kommunista kötelezettségüket, a közélet fórumain viszont nem mondanak véleményt, mivel „nem kenyerük a szó”. Nem vonva kétségbe az ilyen típusú emberek elkötelezettségét, mégis azt kell mondanunk, hogy mind kevésbé lehet az eszményünk az effajta magatartás. A közéleti jelenlét, a gondolatok nyilvános kifejtése, közreadása, a döntések előkészítéséhez és meghozatalához való érdemi hozzájárulás ma feltétlenül az elterjeszkedő értékek első vonalába tartozik. Nyilván nem a tettek helyéne lépő fecsegésre van szükség, hanem a tet-S "telket előkészítő, megalapozó eszmecserékre,' az azokban való részvételre.

A _ 'Lj természetes rendjéhez tartozik^

AZ ©IwT hogy az ifjabb generációk fogékonyabbak az új értékek iránt, az idősebbek viszont jobban értik és érzik a megőr-J zésre érdemes hagyományos értékek ápolását nak fontosságát. Mégsem generációs kérdés ez. Rengeteg az egyéni kivétel e szabály alól^ kedvező és kedvezőtlen irányban egyaránt. Célunk csak az lehet, hogy a nemzedékek egymásra hatása ebben a tekintetben is a leginkább pozitív összeredményt alakítsa ki,

Gy. tu é

Merülési rekord

Észak-Karolina Duke egyetemének b úvárcsoportja az utánzóit (szimulált) búvár- merülés új világcsúcsát állította fel: olyan nyomást viseltek el a szimutátonkamrá- ban, amilyen 686 méteres mélységben uralkodik a vízfelszín alatt A korábbi világcsúcsot brit búvárok tartották 660 méterrel, erre a rekordkísérletre a múlt évben került sor. Az amerikai búvárak nemcsak túllépték ezt a határt, hanem munkáit is végeztek: egyikük öt percen át pedélozott az ergomé- teren egy lóerő terheléssel. A műszerek kimutatták, hogy agytevékenységük nem csökkent, egyikük sem érzett gyengeséget, vagy más • hasonló tünetet. A szakértők szerint a sikernek az a titka, hogy a három, búvár újfajta gázkeveréket lélegzett be, a trimexet, amely oxigén, hélium és nitrogén keveréke.

“ tJV

y*-.. - **•..

I

Naponta 1500—1800 tonna szenet termelnek ki a szénbányákvállalat Nyirmed H. külfejléséből.

jelentés a földekről

Milyen termés várható bogyósokból?

A májusi eső aranyat ér — mondják tapasztalatból a mezőigazdasági szakemberek, de abból az idén kevés jutott a nógrádi földekre. Ennek ellenére a bogyós gyümölcsök betakarításának vége felé kedvezőnek mutatkoznak a terméseredmények szűkebb pátriánk mezőgazdasági nagyüzemeiben.

Még június első napjaiban megkezdték a szamóca szedését Dirégelypalánk térségében, ahol nagyobb területen termesztik ezt a kedvelt gyümölcsöt. A termés nagyobb részét már megszedték, s bár az adat nein végleges, a Hektáronkénti átlag eléri a 11 tonnát — ez jobb, mint amit vártak a hozzáértők. A Szé- csányi II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Termelőszövetkezet öt hektáron termeszt szamócát, az idén takarították be az első termést: hat tonnát hektáronként.

Egy héttel ezelőtt már a szűrős szárú málna szedése is elkezdődött. Jobb lesz a termés a tavalyinál.. Akkor a mezőgazdasági nagyüzemek

466 tonnát mérhettek le. míg az idén várhatóan 550 tonna lesz a közös1 földek termése* Érdemes összehasonlítani á termelőszövetkezetek ez irátl nvú fölvásárlási tevékenység gét a korábbival. Míg 1985- ben 1623 tonna málna kerüli le a háztáji bokrokról, s vitték azt a közös gazdaságok fölvásárlóhelyeáre a kistermed lök, addig az idén 1750 tonna körül várható ez a mennyiség. Egyébként ebből a gyüí mölcsből a megyei áfészek is fölvásárolnak, idei tervük 1150 tonna. Málnáiból a várható termést az idén 3450 tonnára becsülték meg a szakemberek. Ez, ha így lesz, hat százalékkal haladja meg a tavalyit.

A termések jelentős része kerül a korábbi szokásokhoz és szerződésekhez híven, a Nógrád községben levő korszerű hűtőházba, illetve a dunakeszi konzervgyár tárolóiba. A hosszúra nyúlt száraz és meleg időjárás miatt egyébként a napokban kezdődött meg a piros- és fekete- riibizli-szüret is Nógrád megye dombjain.

Rekonstrukció a szénelőkészítőben

Befejező szakaszához érkezett a hazai szénbányászat fejlesztésének egyik nagyszabású programja, a pécsi szénelőkészítő rriű csaknem 1,4 milliárd forintos rekonstrukciója. s megkezdődött a technológiai berendezések műszaki átadása.

Az ország egyetlen feketeszén-medencéjének bányakincsét feldolgozó mecsefcaljaf nagyüzemet —, amely a századunk tízes, harmincas és ötvenes éveiben épült egységekből áll — működése közben korszerűsítették, s a rendkívüli feladat megoldása a rekonstrukció tervezőitől, kivitelezőitől és az üzemeltetőktől egyaránt nagy erőfeszítést és összehangolt munkát követelt meg.

{ NÓGRÁD - 1986. július 2., szerda