Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
Tanácskozik a LEMP kongresszusa Zsebesi Zsolt és Scipiades Iván, az MTI tudósítói jelentik: Hétfőn Varsóban a Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második napján folytatódott a vita a Központi Bizottság vasárnap elhangzott beszámolójáról. A délelőtti órákban kilenc küldött szólalt fel. Ezután került sor a nap legnagyobb érdeklődéssel várt eseményére, Mihail Gorbacsov- nak, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának felszólalására. A beszédet, amelyet a lengyel televízió egyenes adásban közvetített. többször szakította meg a kongresszusi küdöttek hosszan tartó tapsa. A LEMP kongresszusát egyébként is jellemző szívélyes légkört. a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja közötti testvéri kapcsolatokat demonstrálta a beszéd meleg fogadtatása, a véget érni nem akaró taps és Wojciech Jaruzelski és Mihail Gorbacsov meleg baráti összeölelkezése a kongresszusi emelvényen. A beszéd utáni kedves jelenet volt, amikor a lódzi szövőnők egy kis csoportja Lenint ábrázoló faliszőnyeget nyújtott át Gorbacsovnak. Az SZKP főtitkára a munkásasszonyokat megölelve köszönte meg a kedves ajándékot. Mihail Gorbacsov beszéde után a tanácskozás soros elnöke mondott köszönetét a kongresszushoz intézett meleg szavakért és a küldöttek nevében sok sikert kívánt a szovjet népnek az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött célok megvalósításához. Ezt követően folytatódott a Központi Bizottság beszámolójának megvitatása. Mihail Gorbacsov: A szocializmus megújítása szerepel napirenden A Lengyel Egyesült Munkáspárt X. kongresszusának második munkanapján szólalt fel Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, a kongresszuson részt vevő szovjet pártküldöttség vezetője. Az SZKP KB nevében szívből üdvözölte a lengyel kommunisták tanácskozását, az egész baráti lengyel népet. A LEMP X. kongresszusára az ország történelmének felelősségteljes szakaszában került sor. Ez a tanácskozás összegzi egy o'yan periódusnak a tapasztalatait, amelyet az éles eszmei-politikai összetűzések, a helyzet normalizálásáért folytatott nehéz harc, a kibontakozás perspektíváinak feltárása jellemzett — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A történtek osrtálytartahna közel sem volt mindig és mindenki számára nyilvánvaló. De, ez nem változtat a lényegen. Végső soron magáért « szocializmus létezéséért folyt a harc Lengyelországiban. A szocialista Lengyelország kiállta a próbát — ez a legfontosabb eredmény, amely- lyel a küldöttek erre a kongresszusra érkeztek, s amihez ma teljes joggal gratulálhatunk önöknek” — mondta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov rámutatott, hogy a szovjet kommunisták, mint elvtársak, érdekeltek a LEMP kongresszusán megfogalmazódó elképzelések és kezdeméiiyezések sikerében, abban, hogy Lengyelország erős, független szocialista állam, a szocialista közösség aktív tagja, szilárd láncszeme legyen. „Lengyelország és a Szovjetunió — a két' legnagyobb európai szocialista állam — szoros együttműködése, szövetsége elengedhetetlen feltétele országaink sikeres fejlődésének, Európa stabilitásának és békéjének” — mondta. Nemcsak lengyel tanulság A továbbiakban Mihail Gorbacsov részletesen elemezte azt a válságot, amely a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején megrázta az egész lengyel társadalmat. Rámutatott, hogy ez a • válság ugyanakkor nemcsak a belső ellentmondásokat tükrözte, hanem magában foglalta a két rendszer mai harcának minden bonyolultságát, kiélezett formában vetette fel mindazokat a problémákat, amelyekkel a szocializmus fejlődésének mostani nagyon összetett, döntő szakaszában szembekerül. „A lengyelországi válság tanulságai éppen ezért nemcsak a lengyel kommunisták számára fontosak” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. „A leglényegesebb tapasztalat az, hogy a lengyel események — minden bonyolultságuk és sokrétűségük ellenére — világosan bebizonyították: a szocializmus mély gyökereket vert, országaink dolgozói életüket nem a szocializmuson kívül képzelik el. Ez pedig azt jelenti, hogy a szocializmusban elért előrehaladás visszafordíthatatlan” — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Ugyancsak beigazolódott, hogy a szocializmus ma már nemzetközi valóság, mint olyan államok szövetsége, amelyeket szoros politikai, gazdasági, kulturális és védelmi érdekek fűznek össze. A szocialista rendszert kívülről ért támadások, azok a törekvések, how ezt vagy azt az országot kiszakítsák a szocialista közösségből, azt jelentik, hogy nemcsak a nép akaratára, hanem a háború után kialakult egész rendezésre törnek, végső soron a békét fenyegetik — állapította meg az SZKP KB főtitkára. Az események azt Is megmutatták, hogy csak a munkásosztály lehet a szocialista építés fő mozgató ereje és csak a munkásosztály pártja tudja megszervezni és az új társadalom létrehozására irányítani a néptömegek energiáját. A lengyel válság nem a munkásosztály tiltakozása volt a szocializmus ellen. A válság mindenekelőtt a szocializmus gyakorlatban való elferdítésével szembeni elégedetlenség volt. A szocialista Lengyelország belső és külső ellenségei saját céljaikra tudták kihasználni ezt az elégedetlenséget. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a szocializmus ügye történelmileg új, a szocialista építés feltétlenül összekapcsolódik az imperialista erők ellenállásának leküzdésével, az imperializmus gazdasági, politikai, propaganda- és katonai nyomásával való szembeszállással. „Végezetül az elmúlt időszak tapasztalata ismét határozottan bizonyította, hogy milyen veszélyesek a hibák, a szocializmus politikai rendszerének alapjait jelentő elvektől való szubjektív elhajlások, a párt- és az állami élet normáinak megsértése, a szociális-gazdasági politikában elkövetett számítási tévedések” — mondta az SZKP KB főtitkára. A szocialista forradalom tág tarét nyit a társadalom mindenoldalú haladásának. De, ez a haladás távolról sem következik be automatikusan, nem lehet a termelési viszonyok és a termelőerők kérdését egyszer, s mindenkorra elintézettnek tekinteni. A termelés, a tudomány, a technika, a kultúra, az emberi személyiség fejlődése új követelményeket támaszt a , társadalom megszervezésével szemben. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, hogy most a szocializmus saját alapjain történő, fokozatos megújítása szerepel a napirenden. Ezzel kapcsolatban részletesen szólt az SZKP XXVII. kongresz- szusán megfogalmazott feladatokról, a határozatok végrehajtásának kezdeti tapasztalatairól. „Pártjaink előtt az a történelmi feladat áll, hogy a szocializmus természetéből fakadó társadalmi igazságosságot összekapcsoljuk a legnagyobb fokú gazdasági hatékonysággal. A szocializmust erősebbé, dinamikusabban fejlődővé, a kapitalista társadalommal minden mutató tekintetében sikeresen vetélkedővé kell tennünk” — mondta a továbbiakban Mihail Gorbacsov. Ehhez a tudományos-műszaki forradalom lehetőségeinek teljes és hatékony kihasználására van szükség. „Érthető, hogy ezen a téren közösen, erőinket egyesítve kell cselekednünk. Ezt követelik meg országaink nép- gazdasági érdekei, a nemzetközi színtéren kialakult politikai helyzet, s nem utolsósorban a gazdasági biztonsági megfontolások” — tette b< zzá. A t őkésországokka! való gazdasági kapcsolatok-ól szóivá rámutatott, hogy káron az az elképzelés, miszerint egyszerűbb valamit a kapitális, a piacon megvenni, mint aat magunknak megteremteni. „Természetesen nem a nyugattal való gazdasági kapcsolatok megszakításáról van szó, hanem arról, hogy ezeket a kapcsolatokat észszerűen kell kihasználni, s el kell kerülni a túlzásokat, nem lehet megengedni a függőséget” — mondta Mihail Gorbacsov. jSiÓGRÁD - 4986. július 1., kedd Konkrét javaslatok „Feltétlen elsőbbséget kell biztosítanunk a baráti országokkal meglevő kooperációs kapcsolatoknak, a szocialista gazdasági integráció felgyorsításának. Ezen a téren a legnagyobb jelentőségű a tudományos-műszaki haladás kérdéseire kidolgozott komplex KGST-program végrehajtása lesz” — hangsúlyozta az, SZKP KB főtitkára. Külpolitikai kérdésekre áttérve az SZKP KB főtitkára emlékeztetett rá, hogy a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének júniusi ülésén a résztvevők közösen elemezték a nemzetközi helyzetet, s mogáiiapodtak a közös cselekvés hányáiban. ■ Januárban a Szovjetunió közzétette nagyszabású programját a nukleáris fegyvereknek az évezred végéig történő felszámolásáról, az SZKP XXVII. kongresszusán pedig elhangzott az átfogó nemzetközi biztonsági rendszer kialakítására vonatkozó elképzelés. „Ezeket olyan konkrét javaslatok követték, amelyek megkönnyítették annak lehetőségét, hogy megállapodás szülessen a közepes hatótávolságú rakéták eltávolításáról Európából. Nem maradt figyelmen kívül annak lehetősége sem, hogy külön megállapodás megkötésére kerülhessen sor a nyugat-európai nukleáris hatalmakkal — Franciaországgal és Nagy- Britanniával.” A vegyi fegyverek felszámolásra tett indítványt, és a nukleáris rob- brntások minden fajtájára augusztus ß-ig meghosszabbí- -cti egyoldali szovjet nnrató riumot követte a VSZ tagállamainak részi íies javaslata az európai hadékor és hagyományos fegyverzet csökkentésére. „A leszerelés ügye azonban egy centit sem jutott előre az amerikai kormányzat nvílü n obstrukciós magatartása miatt. S ami még énnél is rosz- szabb, Washington m;g akarja semmisíteni a fegyverkezési hajszát még visszafogó utolsó fékeket — a SALT—II. szerződést és más szovjet— amerikai megállapodásokat” — mutatott rá Gorbacsov. Ez az álláspont — állapította meg a szónok — ellentétes a világközösség alapvető érdekeivel, s nincs összhangban a múlt évben Genfben elért megállapodások szellemével. Ellentétesen cselekszenek Az amerikaiak bőségesen tesznek fennkölt nyilatkozatokat arról, hogy békére és leszerelésre törekszenek, de ezekkel ellentétesen cselekszenek. Ezt az állítólagos szovjet szerződésszegésekkel igyekeznek igazolni. Arról is beszélnek, hogy megváltozhat álláspontjuk, amennyiben a Szovjetunió, „jól fog viselkedni”. A kioktató szerepében tetszelgő amerikai magatartást akár humorra! is lehetne szemlélni, csakhogy Itt, nem kevesebbről van szó, .mint az emberiség tú! óléjéről, s a Szovjetunió úgy véli hos-y minden politikusnak a légi o- molyabban kell közelítenie ehhez a kérdéshez. „Ez természetesen nem csupán Washingtonra vonatkozik. Csak sajnálattal lehet szólni arról, hogy más NATO- tagállamok kormányai — köztük olyanok is, amelyek szavakban igyekeznek elhatárolódni az amerikai politika szélsőségeitől — végső soron engednek az óceánon túlról rájuk nehezedő nyomásnak, s vállalják a fegyverkezési hajsza fokozódásáért rájuk jutó felelősséget.” Ü« tűnik, hogy „ellopják és az óceánon túlra viszik egyes nyugat-európai országok önálló politikáját, s a biztonság védelme ürügyén alku tárgyává teszik a 700 milliós európai kontinens népeinek nemzeti érdekeit és sorsát”. Ezzel összefüggésben a főtitkár határozottan leszögezte: a Szovjetunió nem kíván éket verni az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei közé, s szovjet részről a kontinens politikai és katonai realitásaiból indulnak ki. Annak idején — idézte fel a hetvenes éveket Gorbacsov — a szocialista országok kedvezően fogadták az Egyesült Államok részvételét az összeurópai folyamatban. Akkor arról volt szó, hogy a folyamatban részt vevő minden egyes állam milyen módon járulhat hozzá az európai biztonság szilárdításához, az együttműködés bővítéséhez. Jelenleg úgy látszik, hogy az Egyesült Államok pontosan ellentétes célokat követ — a fegyverkezési hajsza fokozására és a konfrontáció szítására törekszik. A Szovjetunió és a többi szocialista ország természetesen levonja következtetéseit Washington kihívó katonai akcióiból. ,.A leghatározottabban vissza fogjuk verni az Egyesült Államok kalandor, romboló akcióit. Nem szabad megengedni, hogy az amerikai imperializmus önkénye határozza meg a világ sorsát”. — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov, s hozzáfűzte: a Szovjetunió a jövőben is felelősségteljes politikát folytát, s türelmesen fogja alakítani a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavításához szükséges alapokat. A párbeszéd szükségszerű A Szovjetunió a párbeszéd híve. Ennek a párbeszédnek azonban olyannak kell lennie, amelyben mindkét fél reális eredmények elérésére törekszik. Nem szabad megengedni, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza álcázását szolgálják. A Szovjetunió nem működik együtt az Egyesült Államokkal abban, hogy ilyen módon félrevezessék a világot. „A békét csak valamennyi ország és nép közös erőfeszítéseinek eredményeként lehet megóvni. Arra van szükség, hogy nyugaton mindenki megértse: nukleáris töltettel felszerelt rakéta indítása lényegében nem csupán gyilkosság, hanem öngyilkos akció is . egyidejűleg”. A továbbiakban a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára szólt a csernobili atomerőműben bekövetkezett szerencsétlenségről, amely újólag felhívta a figyelmet arra, milyen hatalmas erő rejtőzik az atomenergiában. Gorbacsov egyúttal megköszönte azt a szolidaritást, amit a lengyel nép tanúsított a Szovjetuniót ért baj idején. Beszéde további részében Mihail Gorbacsov rámutatott arra, hogy ameddig létezik az imperialista agresszió veszélye, addig a szocialista országok kénytelenek gondoskodni biztonságukról. Ezt a célt szolgálja a Varsói Szerződés szervezete, amelynek keretében a szovjet katonák fegy- venbarátaifckal együtt őrzik a békét, egyebek között egész sor szövetséges ország területén. A szocialista országok senkinek sem engedik meg, hogy idegen uralmi érdekek szférájának tekintsék őket. Ugyanakkor azt mondják a nyugatnak: vegye komolyan a közepes hatótávolságú rakéták felszámolására vonatkozó javaslatot, és a hagyományos fegyverzetek csökkentésére tett Indítványt. Ebben az esetben lehetővé válik, hogy jelentősen csökkenjen a feszültség Európában. A szovjet csapatok nem örök időkre állomásoznak más országok területén: a horgonyt azonban mindenkinek. és egyszerre kell felszednie. A szocialista országok kötelességüknek tartják, hogy elősegítsék az európai népek közötti jó szándékú, és kölcsönösen előnyös együttműködést minden lehetséges területen: a sportban, a kultúra terén, a kereskedelemben, a műszáki^ tudományos kapcsolatokban, a termelési kooperációban. az emberek közötti kapcsolatokban. Csakis igy lehet erősíteni mindazt, ami a társadalmi rendszerekben meglevő különbségektől függetlenül egyesíti Európát. Az élethez való jog Üjabb témára áttérve az SZKP KB főtitkára kijelentette: az emberi civilizáció nem csupán a háború és béke kérdésében érkezett válaszúihoz. Az emberiség fejlődésének olyan századába lépett, amikor egyre élesebben látszik az élethez való jog szoros ösz- szefüggése a fejlődéshez való joggal. Nem szabad belenyugodni abba, hogy hatalmas pénzöszszegeket fordítanak fegyverkezésre. miközben emberek százmilliói .iheznek, s naponta milliók halnak éhen. Ez mindenekelőtt a fejlődő világ államait sújtja, de a szegénység nem kerülte el az imperialista államokat sem, beleértve az Egyesült Államokat. Az az ország, amelyik évente 300 milliárd dollárnál többet költ fegyverekre, nem tudja, vagv — ami még rosszabb, — nem akarja saját országában megszüntetni az elégtelen táplálkozást. nem akaria felszámolni az írástudatlanságot, nem kíván tetőt biztosítani azok fele fö’é. akik nem rendelkeznek lakással. A legélesebb problémának nevezte a szovjet vezető a gazdaságilag fejlett és fejletlen államok közötti, növekvő távolságot. Az imperialista országok ma eltartásét itt sem lehet máskán, t jellemezni!, mint nemzetközi méretű uzsn. rásmódszert. vagv egvs zenien rablást. Az imoerializmus a pánz,ügyi és technológiái függőség mind szorosabb hálói áb a főni a országok tucatjait, s eközben nem riad vissza a régi módszerektől, az erő alkalmazásától sem. „A mi álláspontunk ezzel kapcsolatosan ismert. Minden nép joga, hogy maga határozza meg sorsát. Éneikül n^m lehetséges normális nemzetközi kapcsolatok • kialakítása sem. A múlthoz hasonlóan a jövőben is törekedni fogunk a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok átalakítására ésszerű, igazságos alapokon, s társadalmi orientációjától függetlenül, támogatni fogunk minden antiimperialista mozgalmat és szervezetet”. Beszéde befejező részében a főtitkár megállapította, hogy olyan korban élünk, amikor globális méretekben fonódtak össze az ellentmondásos tendenciák. Forradalmi tanításiunk a megismerés nagyszerű eszköze. Lehetővé teszi, hogy a maguk egészében és összefüggéseiben értékeljük a korszak ellentmondásait, feltárjuk okait, s ‘megleljük az igaz választ a legfontosabb problémákra. Azonban a forradalmi tanítást is állandóan fejleszteni kell. Ma kijelenthetjük, hogy a kommunisták teljes mértékben tisztában vannak a legfontosabb tanulsággal: bátran kell fejleszteni elméletünket, s állandóan előre kell haladni — mondotta befejezésül Mihail Gorbacsov, Viharos hét vége Az olasz államfői rezidencia, a Quirinale-palota a mostani vasárnapon enyhén szólva nem a megszokott álmos-békés képet mutatta, inkább felbolygatott méhkasra emlékeztetett. Ez a vasárnap Francesco Cossiga, az O! asz Köztársaság (kereszténydemokrata) elnöke számára nem a pihenés jegyében telt, hanem igencsak kemény munkanap volt. Eljött ugyanis a perc, amit sok megfigyelő már korábban megjövendölt: Itália kék ege alatt kormányválság robbant ki, és ennek megoldásában az alkotmány betűje és szelleme szerint kulcsszerep jut az államfőnek. Mi a mostani krízis háttere? A válaszhoz először azt kell tudnunk, hogy Olaszországot ötpárti kormánykoalíció kormányozza, méghozzá úgy, hogy ezúttal — a szokásos gyakorlattól eltérően — nem a koalíció legnagyobb, legerősebb tagja (az Olasz Kereszténydemokrata Párt) adja a kormányfőt, hanem a nála jóval kisebb, méreteit tekintve inkább közepes nagyságrendű Olasz Szocialista Párt (Bettino Craxi személyében). Voltaképpen nem meglepő, hogy ez a helyzet irritálja a CD bizonyos köreit. A dolog jellegénél fogva azokról a csoportokról és személyekről van szó, akik úgy érzik: nekik járna a nagy hatalmat jelentő bársonyszék, amit most a szocialisták „bitorolnak” A cél tehát, már világos volt, csak az volt a kérdés, hogyan próbálják megvalósítani. Az elmúlt hét végén ennek is eljött az ideje. A parlamentben egy minden ország számára fontos kérdés, a helyhatósági költségvetés vitája során nyílt szavazáson a nemzetgyűlés még megszavazta — igaz, már akkor is kissé vonakodva — a Craxi-kabinet javaslatát. De amikor ugyanerről a kérdésről titkos voksolásra került sor, a többség már nemet mondott. Ez a polgári porond szabályai szerint felér egy olyan döntéssel, hogy a parlament gyakorlatilag megvonja bizalmát a hatalmon levő kormánytól. Craxit a holland fővárosban érte a hír, amire annak hord'í treje szerin* reagált.: tartózkodását látványosan megszakítva azonnal hazatért az örök városba és — ahogy i’h'is — benyújtotta kabinetje lemondását. __ Harmat Endre • i
