Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
Kudarc, vagy valami más? Kulturális helyzetkép Magyarnándorból Kiváló pedagógus „Csak szerettem a r Ä Népművelési Intézet a Nyolcvanas évek elején hirdette meg az ország művelődési központjainak intenzív előtéri programját. A ma- gvarnándoriak az elsők- között vezették be, a helyi igényeknek megfelelően. Minden adott volt: a jó személyi és tárgyi feltételek, a népművelők megkapták a tanács támogatását, és néhány környező vállalat komoly anyagi segítséget is nyújtott. A lakosok hamar megszerették a kultúrház „előszobáját”, ahol mindig történt valami. A faliújságok hasznos információkkal látták el a betérőket, rendszeresen tartottak előadásokat a mezőgazdaság időszerű problémáiról, az építkezni vágyók szép tervrajzok között válogathattak, varrógépek álltak rendelkezésre, s itt találkoztak a falu bélyeggyűjtői is. A közkedvelt, jól induló kezdeményezés azonban az évek során kudarcba fulladt. Ennek okairól, körülményeiről faggattuk Sándor Istvánt, Magyarnándor Községi Közös Tanácsának elnökét. — Sajnos mindennek van égy bizonyos kifutási ideje. Egyik héten elromolott ez, másik héten az, és úgy maradt, mert nem javították meg őket. Az első hibát itt követtük el: nem gondoskodtunk a folyamatos karbantartásról. Ezenkívül sok minden eltűnt... A mai napig sem tudom, hova lehetett a permetezésről szóló diasorozat?! Közrejátszhatott, hogy az eltelt évek alatt történt néhány személyi változás. Népművelőink, sajnos, még mindig nem kapják meg a kellő anyagi és erkölcsi elismerést. — Mindezek az okok vezet, tek a kudarchoz.... — Az elmondottak ellenére vallom — vág közbe a tanácselnök —, hogy helytelen kijelenteni, nem vált be a nyitott előtéri program. Mondjuk inkább úgy, mert ez a pontos: nincs meg munkánkban a kellő folyamatosság. — S mi van beljebb, a színházteremben? — Kemény dió... Rendezvényeink lebonyolítása néha komoly akadályba ütközik. A művészek tiszteletdíjai magasak, s olykor olyan direkt korlátokat állítanak elénk, mint a budapesti Népszínház, amelynek művészei azért nem lépnek fel nálunk, mert néhány centiméterrel kisebb a színpadunk, mint a szabvány... Szerintem jelenlegi ánjagi helyzetünkben, nemcsak nálunk, hanem az egész országban a .kiscsoportoké, a jövő. Azoké az ama- tői művészeké, akik rájöttek arra, hogy a művelődés nem egyenlő a nagytermi rendezvényekkel. — Hogyan lehetne a kiscsoportokat felkarolni? — Több bizalmat kell adnunk nekik! Legyenek öntevékenyek, önállóak, ne várják a „hátúiról” jövő segítséget. Tudják azt, hogy mivel rendelkeznek, csináljanak bevételes rendezvényeket is! Ma már erre van igény. Társközségeink is egyre jobban kíváncsiak egymás produkcióira, és növekszik az érdeklődés a közös programok iránt. Kénytelenek vagyunk mindenben a rentábi- lisságot keresni. Törekednünk kell arra, hogy ne legyenek veszteséges rendezvényeink. Annyiból jó, hogy kevesebb a pénzünk, hogy sokan rájöttek arra, nemcsak diplomás színészt érdemes meghallgatni szavalni, hanem — mondjuk — az iskola irodalomtanárát is; és előfordulhat, amikor az utóbbi nyújt nagyobb élményt. Ügy érzem, korunk a kiscsoportok működésének kedvez, őket kell elsősorban támogatnunk! A művelődési ház fiatal igazgatója, Bőgős Tamás nemrég vette át az intézmény irányítását. Először őt is a »yitott előtérről kérdeztük. — Tulajdonképpen itt minden a régi, csak azok a tárgyak, amik induláskor „csodának” számítottak, most már megtalálhatók szinte minden háztartásban. Gondolok itt például a varrógépre. És az idők során néhány szolgáltatásunk is elavulttá vált. Található még ugyan itt különböző utazási prospektus, és mi is szervezünk autóbuszkirándulásokat, de nem vehetjük fel a versenyt egyik IBUSZ-irodával sem. Véleményem szerint ez az intenzív előtérakció inkább a szemléletre kell, hogy vonatkozzon. Legyen a nyolcvanas evekben mindenki számára nyitott a házunk! Bár, ennek megvalósítása nem lesz felhőtlen! — Mik ások, amik hátráltatják munkájukat? — Minden a gazdasági háttérre vezethető vissza. Azoknak az embereknek, akik eljárnak falunkból dolgozni, mindegyiknek van kertje. Amint letelik a fő munkaideje, máris kis íöldecskéjén tevékenykedik és a kerti munkának sosincs vége. Aztán itt vannak a televízió műsorai, amivel lehetetlen konkurálni. Keddre például —, ami a sorozatfilmek napja — nem érdemes semmit szervezni. Sokan rendelkeznek autóval, és inkább elmennek a közeli városok valamelyikébe szórakozás után nézni. — Ha itt is volna miért, bizonyára itt maradnának, nem? — Ez nem ilyen egyszerű! — Tulajdonképpen, mi csak a gyerekekre számíthatunk, mint állandó közönségre. De, rájuk is csak azért, mert rendkívül jó a kapcsolatunk az iskolával és a könyvtárral. — Az üzemek segítenek? — Igen. A gyerekeken kívül a környék egy-egy üzemére számíthatunk. Rendszeresen váltanak bérletet nagytermi előadásainkra. Arra egyelőre gondolni sem merek, mi lesz akkor, ha a vállalatok megkurtitják a közművelődésre szánt összegeket. Akkor ki veszi meg a bérleteket ?... Az itt eltöltött egy év kudarcaiból sok mindent megtanultam. Például azt, hogy jövőre kevesebb pódiumelőadást szervezünk. Vagyis: mindenből csak annyit, amennyire igény mutatkozik. Alkalmazkodnunk kell a megváltozott életkörülményekhez, az újonnan felnőtt nemzedékhez és igényeihez. Ha a változások felől nézzük a magyarnándori művelődési viszonyokat, helyzetet, akkor —, talán valóban — fontosabb másról beszélni, a kudarc helyett. Hiszen ma sok minden más, mint korábban volt, ami meghatározó a kulturális tevékenységben és aktivitásban. Vankó Magdolna HÁROMÉVESEN nem könnyű az óvoda ajtajánál elengedni az édesanyák kezét. A küszöbön túl új élet kezdődik az apróságok számára. Az újszerűség vonzza őket befelé, ugyanakkor az ismeretlentől való félelem nemritkán pityergésre görbíti a kicsinyek ajkát. Hányszor, hány gyerekkezet szorongatott bátorítóan; menynyi könnycseppet törölt le a maszatossá lett kis arcokról? — nem tudná megmondani. De nem mehet úgy végig Salgótarján főutcáján, hogy valaki rá ne köszönne a szülők vagy a gyerekek közül. Dr. Mészáros Ottóné, a salgótarjáni Arany János úti óvoda vezetője, az idei pedagógusnapon — munkája elismeréséül — Kiváló pedagógus kitüntetést kapott. Tenyérnyi irodájában a kollégák gratulációinak, a szülők hálájának, a gyerekek szeretetének jelei, a virágok illatoznak mindenütt. A szoba falán egy-egy jól sikerült gyermekrajz, a még bizonytalan kézzel rótt ákom-bákom — a kis emberkék megannyi próbálkozásai. A „nagy család” e parányi szobájában beszélgetünk Mészáros Ottóné val. — Mióta dolgozik a pályán? — Harminckét éve friss diplomásként kerültem — szinte magam is gyerek — Karancskeszibe, az óvodások közé. Egyszál magam voltam az óvoda vezetője és csoport- vezetője is. Akkoriban törNépszerű a basic Népszerűek a tanfolyamok. A TIT Nógrád megyei szervezete a most befejeződő oktatási évben száznyolcvan tanfolyamot szervezett, közel ötezer résztvevővel. Legnagyobb érdeklődés a számítástechnikai, a basic-nyelvi előadások, valamint a szakmai át- és továbbképző tanfolyamok iránt nyilvánult meg. A résztvevők e hónap végéig adnak számot megszerzett ismereteikről, s ezt bizonyítvánnyal ismerik el. A nyugdijaskrizisr Játékfa Ä kemenesaljal napok keretében új köztéri szobrot avattak Celldömölkön a Mikes úti lakótelepen. Tóth Júlia budapesti szobrászművész Játszóplasztika című alkotása sut- tói mészkőből készült. A kompozíció egy fa törzsén s lombkoronáján jeleníti meg a gyerekek kedvelt állatfiguráit, a bölcs bagolyt, a Micimackót és társait Az ember dolgozhat kizárólag pénzért, és dolgozhat a hivatásáért, mindennap örömöt lelve a munkájában. A köztudatban úgy él, hogy az orvos, a hidat építő mérnök, az igen, nekik érdemes dolgozni, alkotó munkát végeznek. De minek örüljön a szövőnő, aki részmunkát végez, nem is látja feltétlenül, hogy milyen munkában vett részt, mit hozott létre? És mi ösztönzi a bányászt, aki min. dennap nagyon nehéz munkát végez, állandóan veszélyeztetett helyzetben? Függetlenül a munka jellegétől, maga a tevékenység is okozhat örömöt. Természetesen a munka minősíthető társadalmi haszna szerint, de magának a tevékenységnek, a munkának az öröme bármilyen munkánál egyenlő lehet, egyenlőnek kell lennie. A nyugdíj tehát, a megszokott, megszeretett tevékeny, ség elvesztése ezt az örömöt veszélyezteti. Tétlenné válik az emiber, új tevékenységet kell választania, keresnie magának. A városlakók ebben a te. kintetben hátrányosabb helyzetben vannak, mint a falusi emberek. A földművelés, az állattenyésztés állandó tág teret, mindennapi gondot, izgalmat, örömöt és megélhetést nyújt az embernek. A fő probléma a kötelesség, vagy a fontosság érzése, Minden ember fontos akar lenni egy-több ember vagy egy munka, ügy számára. Csak ez lehet élete értelme. Ez nem valósítható meg tevékenység nélkül. A nyugdíjas ember krízise tehát a következő szempontokból közelíthető meg: elveszítheti a munkáját és a hivatását, ezáltal a tevékenység örömét, elveszítheti saját fon. tosságának éltető élményét, és nem utolsósorban megváltozhat az életkörülménye, — általában hátrányosan. Ezekkel a változásokkal egyéb változások is együtt jár. hatnak. Például nagyon gyakori nemcsak életkorhoz, de a nyugdíjas állapothoz is kapcsolódva a megszokott szexuális harmónia felborulása. Gyakori férfiaknál, nőknél egyaránt, hogy az elvesztett munkatevékenység helyett most szexuálisan törekszik teljesítményre, önbecsülésre. A nők erőszakolhatják, elsősorban a külsőségekben, a fiatalságot. Előfordul, hogy társaságban sem koruknak megfelelően viselkednek. A férfiak szexuális alkalmasságukat bizonyítják, jóval fiatalabb partnert keresnek, de előfordulhat, hogy feleségükkel akarnak a2 eddigiektől eltérő szexuális kapcsolatot megvalósítani. Ez utóbbi törekvés ellentmondásos lehet, például ha az ötvenes éveiben járó asszony szexuálisan megöregedett, esetleg számos szülés, műtét következtében. Így a férj nem talál megértésre szexuális törekvéseiben. Ez a diszharmónia tovább ronthat a házaspár amúgy is zavart helyzetén, ki vész az érzelem érintkezéseiből, és ezáltal kapcsolatuk éppen azt a mozzanatot veszti el, amely ennek az időszaknak a köny- nyítésében feltétlenül segítene. A nyugdíjas férfi lehetőségei bővebbek, mint a nyugdíjas nőé, még a szabad idő eltöltésében is. Általában a nő nem szívesen megy egyedül moziba, presszóba, emberek közé. Beszorul a négy fal közé, még sétálni sem szeret egyedül, és a háztartás vezetése is öncélúvá válhat. Értelmét vesztetten takarít, főz. Két dolgot fontos megtanulni ebben a megváltozott helyzetben. Talán a legfontosabb: megtanulni az önszabályozást. A dolgozó ember ideje tőle függetlenül szabályozott, az életritmus kialakítása szinte alig függ tőlünk, csupán néhány órát töltünk ki saját tetszésünk szerint. Egy családban még ezt a néhány órát is kötelező tevékenységek szabályozzák. Tehát bizonyos értelemben önállósulni kell abban a korban, amikor már esetleg nehezére esik az embernek életritmusának, tulajdonságainak megváltoztatása. Ugyancsak az önállósodással függ össze egy másik tényező is: találnunk kell önálló tevékenységet és szórakozást magunk számára. Már többet nem mondja senki, mit, hogyan, mennyi ideig lehet esi. nálnunk. nekünk kell tudni, mire mennyi időt szánunk. És nem utolsósorban meg kell tanulni úgv egvedül lenni, hogy ne érezzük magunkat magányosnak. Az egyedüllét nem magányosság. Ezekben az években ráérünk bővíteni emberi kapcsolatainkat. És egy baráttal vagy barátnővel, egymás gondjainak az átélésével, megbeszélésével egyszeriben fontosak leszünk, vagyis célunk lesz az életben. Dr. Varjast Edit 4 NÓGRÁD — 1986. június IÁ, szombat tént, hogy ellátogatott ide a megyei szakfelügyelő és kereste az óvónőt. Nem akarta elhinni, hogy én vagyok az, hisz’ a szőnyegen ülve, gyerekfejektől körülvéve, játékok között talált. Ötvenöttől aztán Itt dolgozom, Salgótarjánban. Huszonkét évet töltöttem az acélgyár óvodájában, ide pedig tíz éve kerültem. AZ ARANY JÁNOS úti óvoda az irodalmi és az anyanyelvi nevelés módszertani központja is egyben, ami állandó készenlétet, többlet- munkát követel beosztottól, vezetőtől egyaránt. Az itteniek sokat munkálkodnak az újon, nem ódzkodnak a bevezetésétől, örömmel adják át ismereteiket a megye ösz- szes óvodájának. — Melyik volt a kedvesebbik: a gyakorló óvónő munkája, vagya vezető feladata? — Vezetőként sem csak az irányítást érzem magaménak. Huszonnyolc éve vezetek óvodát, de — úgy hiszem — a gyakorlattól egyetlen óvónőnek sem szabad elhatárolnia magát, mert az, ha egy óvónő a gyerekektől elszakadna, végzetes lenne a hivatás szempontjából. — Mit tart %z óvónői hivatás legfontosabbikának? — Mostanság, mikor a szülők majdnem mindegyike dolgozik, gyerekeink elszomo- rítóan kevés időt tölíenek a családban. Pedig mérhetetlenül többre lenne igényük. Ezért próbáljuk kicsit az otthont is pótolni. Családias hangulatú kis közössegekben a gyerekek jobb kedvvel, játékosan töltik napjaikat. Mert mindennél fontosabb, hogy eleget játszhassanak, elégszer beszélgethessenek az ember- palánták. Nem győzöm hangsúlyozni — szülőknek, nevelőknek egyaránt — a beszélgetések fontosságát. Mert borzasztóan szeretnek beszélgetni velünk, felnőttekkel. Erre pedig az óvónőknek mindig rá kell érniük. Ha három év alatt az óvodásaink megtanulnak élni a felelősség, a tiszteletadás és a szeretet lehetőségeivel, fáradozásunk nem volt eredménytelen. .. — Mit jelent önnek a Ki-' váló pedagógus kitüntetés? — Az elismerés kötelez; Gondoltam már rá, hogy leköszönök tisztségemről, mert néha elfáradok. De most még nem tehetem. Ügy érzem, az elismerésért még a hátralevő időben kell megdolgoznom, hisz eddig semmi különöset nem tettem, csak dolgoztam és szerettem a gytere- keket. AZT, HOGY dr Mészáros Ottóné talán mégis többet, jobban dolgozott, mint hiszi, a pályán töltött évtizedek alatt kézbe kapott számos oklevél, kitüntetés is igazolja. No meg jelzik a szülői hála, a gyerekszeretet — kertet is megtöltő — virágszálai. Tuza Katalin SZOT-beufalóval Sopronban Soproni városkép Az Alpok déli lábánál fekvő festői várost nemcsak páratlan szépségű műemlékei, híres múzeumai és környékének vonzó kirándulóhelyei végett keresik fel az év minden hónapjában, ide igen sokan hosszabb időre, pihenni is szívesen jönnek. Bizonyíték rá, hogy Sopron tizenegy vállalati és SZOT-üdülő- jében egész éven át minden turnusban telt ház van. Az üdülőkbe legtöbben kedvezményes beutalóval érkeznek, de nem kevés azoknak a száma sem, akik néhány napos önköltséges elhelyezés iránt érdeklődnek. Nekik azt tanácsoljuk, hogy szándékukat telefonon vagy levélben, előre jelezzék a soproni üdülőkben, mivel sok a jelentkező. A SZOT-beutal- takat — csoportonként ezer személyt — öt üdülő várja egész éven át. Nyaranta még bővül a lehetőség az erdészeti és faipari egyetem zöldövezetben fekvő, II. kategóriába sorolt kollégiumával. Itt idén június 26 — augusztus 12. között két- és három- gyermekes családokat fogadnak, turnusonként 165 személyt. A soproni SZOT-beutalók közül sokáig az 1974-ben megnyílt KPVDSZ-üdülőbe érvényes jegyek voltak a legkeresettebbek, mivel korábban ez volt a város legmodernebb üdülője, ahol turnusonként csaknem hatszázan pihenhettek. Ma már több összkomfortos SZOT-üdülő működik Sopronban. 1981 óta fogadja a vendégeket az újjáépített pedagógus családos üdülő. Két esztendeje pedig a Csepel üdülő két épületét is korszerűsítették. Ez utóbbiban egyszerre kétszáz felnőtt, nyaranta még plusz százhúsz gyermek pihenhet. A korszerűsítés lehetővé tette, hogy az öt SZOT- üdülőben több szolgáltatást központosítsanak. Így a sport- és játékterem a Csepel üdülő A épületében található, kon- díci ónál óeszközök kel és játék- automatákkal. Sokan látogatják az ugyanitt kialakított zenés-táncos éjszakai bárt, valamint a pinceborozót. A többezer kötetes központi könyvtár a szemben levő KPVDSZ-üdülőben vehető igénybe. A vendégek számára az is kedvező, hogy szinte a SZOT-üdülők szomszédságában 5—10 percnyi járásra található a város fedett uszodája. A soproni SZOT- és vállalati üdülők nem tartoznak a gyógyüdülők közé, mégis meg kell említeni, hogy a szubal- pin klíma, a tiszta levegő különösen szívpanaszokra é9 idegkimerültségre kedvező hatású. Az üdülők közelében fekvő erdőkbe sétákat, gyalogtúrákat és autóbuszos kirándulás sokat is szerveznek a beutaltak számára. Félnapos túrákra indulnak Bükfürdőre, Fertőrákosra, Fertődre, valamint Nagycenkre. A távolabbi helyek iránt érdeklődők pedig választhatnak Győr. P »non* halma. Sárvár, Bükfürdő, Kapuvár, Fertőd, Nagycentc, Kőszeg, Ják, Szombathely között. Külföldre is lehet aa üdülés alatt kirándulni, mégpedig Pozsonyba. B. J.
