Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-14 / 139. szám

ÁTONYTEREMYÉN Átadás előtt a rendelőintézet Két éve, hogy a nagybáto- nyi rendelőintézetből kiköltöz­tek az orvosok, s az egészség- ügyiek. Mindennek az oka, az eső volt. Éppen a tetőt alakí­tották át az épületen, amikor egy beázás kiderítette, rosz- szabb állapotú az épület an­nál, minthogy elegendő lenne csupán a tetőcsere. A félre­vert harangok aztán a megyei tanács anyagi támogatását is meghozták a nagyba tonyi rendelőintézetnek. — Az épület teljes felújí­tására volt szükség — mond­ja Erney Attila, a művelődési osztály vezetője. — Tavaly év eleién kezdte meg a ki­vitelezést az Agrofil. Nemré­giben!, május végén átadták a felső szintet, és meg a nyá­ron az alsó szint is elkészül. Minden bizonnyal néhány hó­nap múlva már megkezdhe­tik ott az orvosi rendelést. A felújítás után ugyanazt az egészségügyi funkciót töl­ti majd be a rendelőintézet mint az előtt, de emellett még bővül is. — A szénbányák anyagi hozzájárulásával még fiziko­terápiás részleg is lesz, sőt kisebb laboratóriumot is fel­szerelnek, hogy ne kelljen minden vizsgálat miatt a be­tegeknek Salgótarjánba utaz­niuk. Helyet kap itt még egy gyermekorvosi körzet is — tájékoztat az osztályvezető. A rendelőintézetnél még Kastéliftakók Népszerű az idősek napközi otthona Ma is léteznek Magyaror­szágon kastélyok, és termé­szetesen lakóik is vannak. Persze, nem hercegek és gró­fok, hanem munkában meg­fáradt öregek, akik jól érzik magukat egymás társaságá­ban. Bátonyban, az egykori bányai kastélyban rendezték be az öregek napközi ottho­nát, ahol 26 ráncos arcú, bot­ra támaszkodó ember éli mindennapjait. A legifjabb bejáró 56 éves, természetesen neki még nincs szüksége a bot­ra. s Margit néni, akinek kiju­tott á tisztes korból, ő sem azért cipeli magával, mert muszáj, hanem talán mert így szokta meg. — Járt itt nemrégen egy ember — meséli Obrecán Ist- vánné, egyfajta mindenese a kastélynak —, s felajánlott tízezer forintot az otthon cél­jaira. Ha jól tudom, francia volt. de Magyarországról ment el. Margit néni emlékszik is rá, mert szomszédok voltak. De itt jön, kérdezze meg tőle. Ebéd végeztével csendes­pihenőre vonulnak a kedves arcú, idegenhez ritkán szo­kott lakók. Margit néni, neve hallatára, felkapja a fejét és szinte kérdés nélkül mesél. — Ügy bizony, a szem­közti házban lakott. Annak idején együtt fürödtünk a patakban. Sőt Franci néni, meg Rozi néni is, akikkel idekerültünk. Ladislau Herrzog látogatá­sakor mind elérzékenyültek. Hiába, ha a régi szép emlé­kek előjönnek... Közben megtudjuk Bakosné Dudás Éva ápolónőtől, hogy a ház felújítása nemrég feje­ződött be. Az utolsó munkák még folynak, de már nem sokáig. Időközben az otthont bentlakásossá alakították ; csu­pán néhányan térnek haza estefelé, a többség itt éjsza­kázik. A fotózáshoz készül­ve ' még megjegyzi Margit néni: — Tudja, otthon min­denki dolgozik, nincs idejük az öregekkel törődni —, s előveszi zsebkendőjét... Poldi néni a lépcső tetejéről már nem akar visszafordulni, hiá­ba hívják a többiek. Az ab­lakon kilesve azonban ő sem marad le a „fontos” ese­ményről. nagy a sürgölődés, Nagy Gyu­la művezető irányítja a mun­kát. — Minden szakmából har­mincán dolgoznak most itt. Terveink szerint e hó végen átadjuk az alsó szintet is — mondja. — A felsőn hova­tovább lehetne kezdeni az orvosi műszerek beszerelését. Az orvosok már nézegették, milyen lesz a rendelő, de a szerelőik még nem jelentkez­tek. .. Valószínűleg nemsokára he­lyükre kerülnek az orvosi felszerelések, és a télen már nem az előszobából, konyhá­ból átalakított várókban kell várakozniuk a betegeknek. Keit már eqif üdülőkörzet! No nem, mintha híján vol­nának a bátonyterenyeiek a szép erdőknek, parkoknak. Aki idegen tájról erre té­ved, aligha találja meg a nagyközség egyetlen éjjeli „menedékhelyét”, a szorospa­taki Mátra fogadót. Éppen a szép környék kínál remek le­hetőséget egy üdülőkörzet ki­alakítására. A Mátra fogadó mind külső, mind belső meg­jelenésével roppant impo­záns, de egyedül, hosszabb távon képtelen, lenne megol­dani a turistaforgalom szál­lásigényét. Mindössze 6 szo­ba, ebből három lakosztály várja az idelátogatót, össze­sen 26 vendég kényelméről gondoskodnak. * A nagyközségi közös ta­nács középtávú tervében már szerepel Szorospatak fejlesz­tési elképzelése. Eszerint az egykori bányakolónia helyett üdülőházak épülnének, sőt az első ilyen, at Üvegipari Műr vek pihenőházának építése már a befejezéséhez közéle- ’ dik. A külső munkálatokkal végeztek a bátonyterenyei vá­rosgazdálkodási üzem dolgo­zói, jelenleg a szakipari tevé­kenység folyik. Mellette terül el az úttörőtábor, melynek többcélú hasznosítását most készítik elő. A középtávú tervben szerepel egy kemping kialakítása is, hiszen ez is a hiánylistán szerepel. A terület rendezéséhez azon­ban még vagy fél tucat épü­letet kell lebontani, és az sem kis feladat, hogy a bánya még üzemelő irodaházai szer­vesen illeszkedjenek a táj végleges arculatához. És vé­gül a környék ellátásának ja­vítása, mely sajnos, megyei szinten sem tartozik a leg­jobbak közé. Természetesen nem soroltuk ide a kömvék gazdag gombázó-, szedrezőhe- lveit, valamint az évente egy­szer erre vonuló Salgó Ral­ly t, mint látványosságot. Mi hir a (fáz körül? Ügy ment minden, mint a karikacsapás. Azaz, hogy majdnem. Ám, ez a majdnem nem az ügy fő szervezőjén, Klimó Istvánon múlott, aki, amikor megkérdeztem, mitől volt benne ennyi kitartás, azt válaszolta: — Csak azt akartam, hogy legyen ebből a vállalkozás­ból valami. Ma úgy néz ki, lesz is. Ha minden a terv szerint halad, november elején már nyomás alatt lesz Maconkán a gáz­vezeték, és télen már a kert­városban, a Népköztársaság, a Jó szerencsét úton és kör­nyékén gázzal fűthetnek a családiiház-tulnjdonosok. Pedig nem így indult. — Tavaly az egyik vb-ülé- sen adott a Tigáz tájékoztatót a-ról. hogv lehetőség van magánerőből a maconkai há­zakhoz a gáz bevezetésére Akkoriban a falugyűléseken é« más fórumokon gyorsan híre ment ennek, és a lakók részéről nagy volt az érdek­lődés. A tanácstagi beszámo­lta is beszéltünk erről, s utá­na meg is kezdtük a felmé­rést, a szervezést. A megépítendő három kilo­méteres gázvezeték 274 csalá­dot érintett, közülük már az első akcióban 228-an vállal­ták, hogy támogatják a veze­ték megépítését, a gáz beve­zetését. A hivatalos álláspont erre mégis azt mondta: ke­vés. Az egy lakosra eső be­kerülési összeg ugyanis meg­haladta a 20 ezer forintot. Üjabb erőteljes szervezésbe kezdtek hát Maconkán: már 250 volt a jelentkezők szá­ma. A hivatalos kalkuláció azonban most is úgy vélte: kevés — nem engedélyezték a gázvezeték magánerős épí­tését. Klimó Istvánék nem hagy­ták annyiban. Végül is az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt adta meg az en­gedélyt a gázvezeték építésére. A körzetben jól működő ut- cabizalmi-szervezet gyorsan mozgósította az érintett lakó­kat, kialakították a közös álláspontot: februártól októ­Mu totók a várossá fejlődéshez Mostanában tartják megyeszerte azokat a tanácsüléseket, amelye­ken a helyi tanácsok a VII. öt­éves terv feladatait, a terület- fejlesztés tennivalóit határozzák meg. Kijelölni' 1990-ig a legszük­ségesebb intézkedéseket sehol- sem jelent kis felelősséget, még különösebb jelentőséggel bír a tervezés olyan településeknél, ahol a távlati elkéüzelések már a vá­rosiasodás feltételeinek megte­remtését szolgálják. Bátonyterenyén a középtávú terv szem előtt tartja ezt a le­hetőségét. Gyetva! Gvörgyné dr., a városi jogú nagyközségi ta­nács vb-titkára azt mondja, hogy a városi jelleget meghatározó infrastrukturális mutatók Bátony- terenyén ma sem rosszabbak, mint a megye nemrégiben vá­rossá nyilvánított két települé­sén. Egyrészt a születések szá­mának emelkedése, másrészt a munkaerő letelepítése miatt dina­mikusan növekszik Bátonytere- nye népessége, s 1990 végére vár­hatóan eléri a 16 ezer 500-at. — Am ami igencsak hiányzik, az a Kisterenyét és Nagybátonyt összekötő új közút, s az itt la­kók mozgását ezen az úton meg­teremtő helyijárati autóbusz-köz­lekedés — említi a vb-titkár. — Nem valószínű azonban, hogy ez ebben az öt évben megvalósul, hiszen most is a lakásellátás fej­lesztése a kiemelt feladatunk. Ha már a városiasodó jellegről szó esett, meg kell jegyezni, hogy / Fátonyterenyén, a megve m Ivó­dik legnagyobb ,.ioarlakta” tele­pülésén a jövedelmek növekedé­sének mér*éke jóval tneghaladia a többi városét, azonban a ke- r***sketíe,Am és a vendéglátás szín­vonala annyira alacsonv, hogv az itt keresett pénzt az itt lakók, itt dolgozók nem itt költik el. Miért? Többek között azért is, mert a ttiepülés üzleteiben tartós fogyasztási cikkeket alig lehet vásárolni. Az egr lakosra jutó bolti kiske-e-ked^Jmi forgalom sokkal kisebb m’nt Szécsényben vagy akár Vésztőn is. S mit mutat az, hogy a ven­déglátás forgalma meghaladja Rzécsénv városáét? A vendéglátás alacsony színvonalát tekintve nem nehéz kitalálni. Péntek helyett szerdán A héten új ügyfélfogadási rendet állapított meg a bá­tonyterenyei tanács végrehaj­tó bizottsága. Ez jobban iga­zodik a lakosság szabad ide­jéhez, és biztosítja azt, hogy az ügyfelek saját munkaide­jükön kívül keressék fel ügye­ik intézésére a tanácsot. A leglényegesebb változás, hogy a tanácselnök és a vb- titkár fogadónapja az eddigi pénteki napról szerdára te­vődött át. Ezek szerint a tanácselnök Kisterenyén minden hó el­•í, ». bérig havi 500 forintot fizet­nek be a leendő gáztulajdo­nosok. Rövidesen kész a terv, a költségvetés és július elején kezdődhet a kivitelezés. — Itt, helyben pedig szer­vezünk majd egy kiállítást, ahol a Házépítők boltja kü­lönböző gázkazánokat, tűzhe­lyeket mutat be, hogy már most kiválaszthassák a lakók, milyen készülékre lesz szüksé­gük — mondja Klimó István. A sikeres szervezések hal­latán igazán nem csodálko­zom azon, amikor Klimó Ist­ván, aki a szénbányák gép- üzemében a osztályozó és kö­télpályarészleg vezetője, azt mondja: — Nemcsak kézfelemelgető testület ma a tanácsülés és a végrehajtó bizottság Több­órás vitáink vannak Én úgy látom, hogy a bátonyterenyei tanácsi testületek a demok-1 ratikus munkában ma sok más települést megelőznek. ö maga pedig csak a ta­valyi választások óta tagja a tanácsnak és a vb-nek. ső szerdai napján, Nagybá- tonyban pedig minden hónap harmadik szerdáján 7—10 órá­ig és 15—19.30 óráig fogad­ja a település lakóit. A vb- titkár fogadóórája Kistere­nyén minden hónap máso­dik, Nagybátonyban pedig minden hónap negyedik szer­dai napján lesz, ugyancsak 7—10 óráig és 15—19.30 órá­ig. • „ 9 - ?'■ ■ Családi házak tucatjai épülte k fel a bányászcsaládok kor* szerű otthonait biztosítva /ifi# a jeffenifésben Pajkos gyerekeik jutnak eszembe, akik egymást túlli­citálva sorolják, mi minden van az egyik háza táján, bez­zeg a másiknak olyan nincs... Nos, ha ilyenre vetemedne egv bátonyi, meg egy terenyei, valószínűleg van olyan ap­róság, mellyel csak az utóbbi dicsekedhet: egy csevicekút a község szélén, árnyas liget közepén. Lassan dagasztjuk a sarat a bekötő úton; saj­nos egy-egy nagyobb jármű teljesen tönkreteszi az egyéb­ként kedves oázist. Valaha — gondolom — pihenőpar­kot szerettek volna kialakíta­ni itt, erre utal az a néhány pad meg asztal, ami a kút mellett található. Hogy még­sem lett az, arra nemigen tud választ adni senki. Ennek el­lenére sokan látogatják a mes- tereséges forrást, elsősorban kiváló élettani hatása miatt. Az éppen indulni készülő há­zaspár férfi tagja megjegyzi: no azért fröccsnek sem utolsó! Kovács István bátonyi nyugdíjas Trabanttal érkezett. Gyakori vendég itt; egy po­hárral a gyomorba, egy üveg­gel otthonra! Családja is szívesen fogyasztja a kénes vizet. — Valamikor az üzlet előtt volt egy kifolyónyílás — em­lékszik vissza Vincze Mihály- né, aki kerékpáron hozta a két műanyag kannát. — Ez a front után lehetett, azóta megszüntették. „Erősebb” volt a vize is. Sajnos, ezzel most már alig törődik vala­ki. Talán csak az üzemiek, akik innen hordják az inni­valót. Amíg ott dolgoztam, én is kijáirogattam. Kevés ecetet öntöttünk hozzá, úgy ittuk. Ahogy most látja a ku­tat, az Juhász Ferencnek kö­szönhető. ö az üzem tmk- lakatos brigádjának művezető­je. Egy IFA teherautó is érke­zik ; az ötvözetgyáriak sem ve­tik meg ezt a nedűt. Szeretik a békák is, hiszen az elfolyt víz ragyogó tócsát képezett számukra. Pedig talán érde­mes lenne palackba gyűjteni, hiszen azért több pénzt fi­zetnének, mint a békáért.. j Semmit nem bíznak a véletlenre Összeállította: T. Németh László, Vankó Magdolna, Zsélv András és Kulcsár József Hazánk általános iskolái a nyolcvanas évek végére rend­kívül zsúfolttá válnak, mert tanuló korba cseperednek a demográfiai hullám csúcsán született gyermekek. Ez min­denhol komoly gondot, sok munkát, átszervezést hoz ma­gával. A városokban, vagy az olyan helyeken, ahol magas a beköltözők száma, még ége­tőbb a probléma. A bátonyte­renyei Bartók Béla Általános Iskola jövőre 42 osztályt in­dít, amiből hat tanulócsoport lesz elsős. Már ebben az év­ben el kell kezdeniük tervez­ni, hogy jövőre zökkenőmen­tesen kezdhessenek az okta­tómunkához. — Több mint két hónapja készülünk az új tanévre és az azt követőre, mert előze­tes felméréseink szerint 1987/ 88-ban leszünk a legtöbben — mondta Gyenes Lászlóné igazgatónő, r—. A személyi feltételeink biztosítottak, je­lenleg 72 pedagógussal dol­gozunk, és már érkeztek a következő tanévre is szép számmal pályázatok. Egyelő­re tanteremgondunk sincs, ami volt, azt megoldottuk bel­ső átalakításokkal. De ha a zsúfoltság tovább növekszik, s ahogy azt mondani szokták, „minden kötél szakad”, ak­kor a második évfolyamosok váltott műszakban járnak majd iskolába. — Miért a szinte legkiseb­bek? — Mert csak a nyolcévesek óraszáma engedi ezt meg Harmadiktól oroszt tanulnak diákjaink, vannak zeneisek, testnevelés-csoportosok. Itt le­hetnének este nyolcig is. A felső tagozatosoknak majd­nem minden nap hat órájuk van, őket igazán nem fog­hatjuk itt! A létszámemelést azonban nem lehet a végtelenségig fo­kozni! A megoldás egy új is­kola lenne. — Sokakban most felmeu rülhet a kérdés: ugyan mi­nek? Hiszen a sok gyermek csak átmeneti állapot, a nyolcvanas években már ke­vesen vállalták a szülői sze­repet. .. — A statisztikák szerint va- lóban így igaz. Csakhogy Bá- tonyterenyén a hetedik öt­éves tervben 700 lakás épül azoknak a családoknak, akik betelepednek a környező fal­vakból. Legyen csak minden második családban egy álta­lános iskolás, máris rengeteg kisdiákkal kell számolnunk. Ezen kívül nálunk az orszá­gos átlagnál jóval több gyer­mek jön a világra, a bányász- fiatalok ugyanis jól keresnek; szívesen vállalnak több ba­bát is — Jelent valamilyen pluszt az, hogy bányászlakótelepen dolgoznak? — Több munkát. Már reg­gel hattól nyitva vagyunk, hétkor megkezdődik az első étkeztetés, nyolckor pedig a tanítás. Hallatlan fegyelmet és szervezettséget kíván mind a tanulók, mind a pedagógusok részéről az, hpgy minden rendben men­jen. Nem panászkodhátom di­ákjainkra, mert egy-két csíny­tevést leszámítva igazán jó gyerekek. Nálunk sosincs fe­jetlenség. — Mi ennek a titka? — Az állandó szervezett­ség. Semmit sem bízunk a véletlenre, a legkisebb ren­dezvénynek is komoly forga­tókönyve van. Jó előre a leg­apróbb részletekre kiterjedő­en dolgozunk ki mindent, ami,i röl időben tájékoztatjuk a kollégákat. Például már azt is tudja mindenki, hogy me­lyik tanterem lesz az övé ,ó- vőre. Én továbbra is itt ma­radok az irodámban, csak jó lenne újrafesteni — mond­ta mosolyogva és sebtében el­köszönt, mert a csengetés ne­ki is szólt. '1 1 NOGRAD — 1986. június 14., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents