Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-13 / 138. szám

Nyifvatarfás Elismerés — energiagazdálkodásért 1. A szénbányáknál Ének Az állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Fel. ügyelet budapesti körzete több mint tíz éve rendezi meg a budapesti, a Pest és Nógrád megyei iparvállalatok ener­giagazdálkodási — energetikus! munkaversenyét. A hatvan­három résztvevő elmúlt évi rangsorában a megosztott má­sodik helyezést érdemelte ki a Nógrádi Szénbányák Vál­lalat, valamint a Salgótarjáni Vasötöde és Tűzhelygyár. Az elismerést dokumentáló oklevelet a közelmúltban, Buda­pesten adták át a termelőegységek főenergetikusainak. Két­részes írásunkban arra keressük a választ: hogyan, milyen eredménnyel gazdálkodnak, az energiával a két nagyüzem­nél? — Vállalatunknál mind na­gyobb göndot fordítunk az energiagazdálkodásra. Ennek megfelelően, jelentős a javu­lás. A mostanihoz hasonló sikert viszont még nem ér­tünk el — kezdi beszélgeté­sünket Márkus István, a Nógrádi Szénbányák Válla­lat főenergetikusa, aki tíz éve van beosztásában. Kérésemre elmagyarázza, milyen szempontok alapján értékelték a munkaversenyt. A lényeg: a fajlagos energia­felhasználást és a fajlagos energiaköltséget vették figye­lembe, hiszen csak így ha­sonlíthatták össze a különbö­ző tevékenységeket folytató gazdasági szervezetek muta­tóit. Az adatokat az előző esztendő hasonló értékeihez viszonyították. Megyénkben közismerten régi bányák termelnek. Hosz- szúak a vágatok, sok kilomé­terre tehetők a szállítási út­vonalak. A levegőt egyre na­gyobb távolságokra kell el­juttatni. A szivattyúk a bá­nyavizet mind hosszabb cső­vezetékeken nyomják a fel­színre. Mindezek növekvő mennyiségű energiát követel­nek. A szénbányáknál általá­ban évről évre több energiát használnak fel, tavaly azon­ban megfordult ez a folyamat. — Számottevő energia-meg­takarítást értű'•te ?1 a koráb­bi évhez képest •- magya­rázza Márkus István. — Amíg ugyanis 1984-ben 393 ezer 846 gigajoui volt válla­latunk energiafogyasztása, ad­óig' ez 1985-ben 374 ezer 755 gigajoui ra mérséklődött. A költségek ugyanakkor növe­kedtek, mert a villamos ener­gia és a szén ára tovább emelkedett. A mi energia- igényünk pedig olyan, hogy a felhasznált energia hetven százalékát a villamos áram és a szén biztosítja. Előttem a szénbánya vál­lalat 1985. évi komplex szer­vezési-intézkedési terve. A vaskos dokumentum egyik fejezete az energiatakarékos­sággal kapcsolatos feladato­kat tartalmazza. A tennivalók végrehajtása alapvetően hoz­zájárult az energiagazdálko­dás javulásához. Az üzemeknél széntüzelésű kazánok szolgáltatják a fűté­si éi a használati mejeg vi­zet. Ezért az intézkedési terv előírja a berendezések és a fűtéshálózatok tervszerű kar­bantartását, az eltávozó füst­gázok hőmérsékletének és összetételének mérését. Utób­biak a tüzelés gazdaságossá­gát jelzik. A program meg­határozza a létesítményekben megengedhető legnagyobb hő­mérsékletet, s hogy a fűtők részére megfelelő érdekeltsé­gi rendszert dolgozzanak ki. Közel 110 gépjármű üzemel a vállalat területén. Forga­lomszervezési intézkedés, hogy az öítonnás és ennél nagyobb teherbírású gépkocsiknál, 100 kilométert meghaladó szállítá­si távolság esetén, az üres futás ne legyen több a ra­kottam megtett útszakasz 30 százalékánál. Előírja a terve­zet a földfúró gépek hálózati villamos energiával történő üzemeltetését, mert ez olcsóbb, mint a dízelmotoros meg­hajtás, . .. ,.A bányámoadonyek, a mim- , kagépek csak kifogástalan ál­lapotban üzemelhetnek, kü­lönben az előírtnál több gáz­olajat fogyasztanak. Hatásfok­mérést irányoz elő a prog­ram a szivattyúk, a szellőzte­tő gépi berendezések, a komp­resszorok esetében, hiszen így feltárhatók a veszteség- források, kevesebb villamos energiára lesz szükség. — A vállalati intézkedési tervben foglaltakat az üze­meknél lebontották a saját területükre — közli a főener­getikus. Azok betartása kötelező érvényű. De az üze­meknél rá is vannak szorít­va az intézkedések végrehaj­tására, különben képtelenek eleget tenni a rendkívül fe­szes energiafelhasználási ter­veknek. Az - elmúlt évben szénből 15 százalékot, 1533 tonnát, benzinből 3 százalé­kot, 17 tonnát takarítottunk meg, s ez többmilliós költ­ségcsökkenést eredményezett. Az energiagazdálkodást se­gítik az energiahálózat tag­jai, akik javaslataikkal hoz­zájárulnak a veszteségek csökkentéséhez. A brigádok is számos energiatakarékossági felajánlást tesznek. Távolról sincs azonban minden rendben a szénbánya vállalat energiagazdálkodásá­ban. Az ösztönzőrendszer eny­hén szólva is hiányos. — Ránk, nógrádi szénbá­nyászokra az idén és az el­következendő években is egy­millió tonna szén kitermelé­se hárul — mondja beszél­getésünk végén Márkus Ist­ván. — Amennyiben a ter­vezett mennyiségű és minő­ségű szenet kibányásszuk, hozzájárulunk az ország energiamérlegének javulásá­hoz. Nem kell a drága im­portszenet behozni, de leg­alább is mérsékelhető a meny* nyisége. Nos, így takarékos­kodunk mi energia-felhasz­nálóként és energiatermelő­ként. 1 IPMptatjai# Kolafl Lástt)é Féltartós tej vasárnapra Vasárnaponként eeentúl féltartós tejet szállít a tej­árusításra kijelölt fővárosi vendéglátóhelyeknek a Bu­dapesti Tejipari Vállalat. Az érintett 170 vendéglátóegy­ség a hűtés nélkül hat na­pig is eltartható tejet már szombaton megkapja. A fővárost ellátó tejipari Vállalat a fogyasztók igényei­hez alkalmazkodva a „közön­séges” tej forgalmazása során szerzett tapasztalatok alap­ján vezeti be az új termék vasárnaponkénti árusítását. A vállalat egy-egy vasár­napra 28—30 ezer liter tejet szállít ezután is a vendéglátó- helyekre, eddig 15 kocsival hordták az árut, hogy nyi­tásra mindig legyen megfe­olcsó már negyed kilenckor elfogyott), válthatnak pénzt az IBUSZ-ban, ha épp Cseh­szlovákiába szottyan kedvük kirándulni és így tovább. Számtalan helyen viszont a munkaidő K.-né munkaidejé­hez hasonló. Ok nem mindig mosolyognak. Némelyikük nem átallja azt hangoztatni, hogy a szolgáltatás különböző „műfajaiban” fütyülnek rá­juk. A kocsmák — mondják ezek a rosszkedvűek — bez­zeg alkalmazkodnak a meg­változott szokásokhoz. Este tí­zig a városban legalább há­rom helyütt berúghat értel­miségi, munkás és a vele szövetséges paraszt, ám ugyan­ezek józanabb életű (számuk szerencsére jóval magasabb az előbbieknél) tömegei aznap nem javíttathatják meg el­romlott bojlerüket, mert a RAMOVILL négy óra körül már zárt ajtókat mutat, így azután aznapra lőttek a me­leg víznek. Másnap sem jobb a helyzet, hiszen az ember dolgozik, igyekezik kihasz­nálni a munkaidőalapot. de közben csak piszkálja a csőrét a hideg víz. Nem marad más hátra: odaáll a főnök elé és... Lám az autójavító kis­vállalat észbe kapott, náluk reesel hattól esti tízig meg­jelenthet az ügyfél és, ha nagy a. baj, ha nagyon sür­gős a dolog, akkor soron kívül javítják meg a hibás autót Csakhát nincs mindenkinek autója és az a tény, hogy a szomszédnak segített az au- tóiavító kisvállalat, nem eny­híti a megjaváthatatlan bojler okozta „stresszt”. Néhány városbeli elégedet­lenkedő az Ipoly hídján túlra mutogat, mondván, mások is elnézhetnének oda. Ott ugyan­is délben, amikor az isten sem teszi be a lábát a boltok­ba, mert vagy még a mun­kahelyén van a potenciális vásárló, vagy éppen oda ké­szül. Azután délután három­kor, amikor már van kinek kinyitni, hát ki is nyitnak. Ez alatt az idő alatt föltölt- hetik a megürült gondolákat, s nem a vasárlókat figyelmez­tetik: „vigyázztam, vigyázz* tam!” — harsány kiáltások­kal, ami egyben azt is jelen­ti, hogy tűnés az útból. Vi­szont este, amikor igazán sok ember ráér, amikor nézelőd­hetne, mérlegelhetné, többször is megkereshetné azt, amit venni akar, akkor bizony zárva az üzlet. Például a-z Ipoly Áruház fél hatkor „le­húzza a rolót”. Akár van vevő, akár nincs. Csütörtökön este hétig nyitva az ajtó, s magam is tapasztaltam, ak­kor elég sokan élnek a lehe­tőséggel. Szinte hálásak ér­te. .. (Ott hallottam ezt a megjegyzést: mintha mi len­nénk értük! Aki mondta, nem folytatta.) Fodrászhoz akár este ki­lencig i.s elmehet a balassa­gyarmati. bezzeg levált tal- pú cipőjét csak délután fél ötig viheti a szövetkezethez. A Nógrádi Sándor-lakótelep lakói fél hét előtt nem jut­hatnak friss tejhez, kiflihez. Szombaton zárva az TBUSZ és koronát az erre járó ott nem vehet? Vajon miért éri meg a szombat: nyitvatartás a takarékszövetkezetnek? Mert ók azután nyitva van­nak I Ki érti ezt? Egy ideje nem is kérdez­getnek. Ha lerobban a bojler akkor átballag az ember a szomszédba, tudja, hogy Jó­zsinak éppen van egv fűtő- szála, amit a rossz helyébe kétszáz forintért beszerel. Ke- zetráznak egymással, a boj­ler jó. Józsi még leu,górhat a ..Kapcába” egy sörre. Az este kilencig nyitva van. A ven­dég kedvéért. Ott másként néeik a munkaidőalapot.? H. Z. J % i — --------­x í :• v.- ........... A Tungsram PÁR-ja A Tungsram Rt, nagy tö­megben állít elő különböző típusú fényforrásokat. Termé. keik a világ számos országá­ban keresettek. A PÄR 38-as típusú fényforrásból mintegy 4 milliót készítenek, amely­nek 90 százalékát nyugati or. szagokba exportálják. A hő­mérséklet-változásokat igen jól tűrő PÁR típusú lámpák mintegy 2000 munkaórát használhatok Napjaink műszaki fejlesz­tésének egyik jellegzetes vo­nása a tőkésországokban, hogy megjelentek az úgynevezett tudományos parkok. Rendsze­rint egy-egy nagyhírű egye­tem köré kezdtek csoporto­sulni az innovatív vállalatok, amelyek építhettek e „par­kok” kutatási, fejlesztési bá­zisára, szakismeretére, kor­szerű berendezéseire. Ezek a tudományos központok állami segédlettel indultak virágzás­nak először a tengerentúlon és ma már tucatnyi társuk működik Nyugat-Euirópa or­szágaiban is. Fejlődésük mai szakaszának jellemző vonása — állapítják meg a szakér­tők —, hogy az állam, egye­tem. vállalat eddigi együttmű­ködését kiegészíti a pénztőke és a bankszektor intenzív részvétele. KÖZVETETT BEAVATKOZÁS A műszakilag élenjáró ipar­ágak fejlesztésének általános vonása a tőkésországokban az, hogy teret nyer a „közvetett iparpolitika”, vagyis a kívánt célok elérésekor egyre na­gyobb szerepet kapnak a pénzügyi intézmények — az állam közvetlen szerepválla­lásának rovására. Esetenként persze ma is előfordul, hogy a tőkésállam egyedi esetek­ben, mondjuk a textilipari ágazat, vagy adott acé’iparl, vegyipari vállalat érdekében beavatkozik, konkrét terme­iéin mennyiségben tej as üz­letekben, most kevesebb Jár­mű is elegendő lesz, hiszen a szokásos szombati fuva­rokkal együtt küldhetik a te­jet a forgalmazókhoz. Bő­séges ellátást ígérnek, és nem változtatnak az eddigi gya­korlaton sem; a fel nem használt tejet hétfőn vissza­veszik a vendéglőktől. kekre, azok forgalmazására, vagy árára vonatkozó dönté­seket hoz, az iparpolitika meghatározója mégsem ez. A nyolcvanas években az állam inkább „csak” a gazdálkodá­si környezetet befolyásolja. Csökken a költségvetés köz­vetlen újraelosztó funkciója, a fejlesztések finanszírozásá­ban visszaesőben van az ál­latná pénzeszközök részará­nya, növekszik a termelő és a pénztőke súlya. Ez a folya­mat persze együtt jár azzal, hogy a költségvetés egyre in­tenzívebben befolyásolja a fejlesztések keretfeltételeit —, a beruházásokat elősegítő ked­vezményes kamatokkal, elő­nyös részvénypiaci feltételek­kel, egyebekkel. Jelentős fejtörést okozott a2 amerikai kormányzatnak pél­dául az, hogy a magas kama­tok és a dollár erősödésének időszakában a vállalkozói tő­be nem a produktív befekte­tések, hanem az értékpapírok iránt mutatott érdeklődést. A meglévő vállalatok felvásár­lása iránt érdeklődött inkább és nem a kockázatosabb, de úi technológiai eljárások be­vezetésére törekedett. Az ál­lam 11 vénkor természetesen nem elégszik meg azzal. hogv. kedvező irányba tereli a pénzpolitikát és a vállalati érdekekert, as állami íperpott­Az alábbiak szigorúan Ba­lassagyarmatra és csakis Ba­lassagyarmatra vonatkoznak. Ha az írásban szereplő té­nyek más településeken meg­történtekkel és hasonlóságot mutatnak, az kizárólag a vé­letlen müve. K.-né immár tizenegy éve dolgozik ugyanannál az ipari vállalatnál, két kisgyermeket nevelnek. Munkaideje reggel nyolctól fél ötig tart. Minden hónap elsején odaáll a főnöke elé és ugyanazt mondja: — Főnök, az OTP-be kell mennem. A főnök persze mindig ugyanazt feleli: menjen. Tud­ja, hogy K.-né becsületes asz- szony (kitüntetése is van), s hogy más megoldás nincs. Az OTP ugyanis háromnegyed négyig hajlandó nyitva tartani pénztárát, csütörtökön vi­szont este hatig. Csakhogy K.-né, mint azt a főnök is tudja, becsületes asszony. Ha ő kölcsönt kapott az OTP- től és a papírok megírásakor olvasta, hogy a törlesztő rész­leteket minden hónap elsején kell fizetni, hát ő ebhez ra­gaszkodik. Az elsejék pedig fütyülnek arra, hogy éppen csütörtök van-e. vagy netán vasárnap. K.-né tehát min­den elsején — legföljebb má­sodikén — indul, munkaidő­ben, az OTP-be. Nem zavar­ja, hogy sokan furcsán néz­nek rá, ráérne akár húszadi­kán is fizetni, vagy egy hó­nappal később két részlettel állíthatna bé. Nem, ő ragasz­kodik a régi megállapodáshoz. Azt a negyvenöt percet, amit a befizetéssel tölt, bőven be­hozza. Néha túlórázik, szó nélkül. A városban az ipari mun­kahelyeken kél és három mű­szakban is dolgoznak. Nekik jut idejük és módjuk a be­vásárlásra, nem kell megelé­gedniük a tegnapi kenyérrel, kedvezményes vásárlásoknál a drágább holmival, (mert aa Bukósisak kötelező! Január l-től a segédmotora. soknak is kötelező a bukósi­sak használata lakott terüle­ten kívül. A megnövekedett igényeket próbálja kielégíteni a Kiskőrösi Ipari Szövetkezet, ahol a hagyományos bukósi­sakok mellett a fiataloknak Is készítenek kisebb méretű, tet­szetős fejvédőket. Ebben az évben 100 ezer darabot gyár­tanak a motorozóknak nélkü­lözhetetlen eszközből. Emel­lett az ipart is ellátják védő­sisakokkal. fikát emellett sokszínű, or­szágonként eltérő formában működő intézményi rendszer is kiegészíti. PROGRAMOKAT KÉSZÍTENEK Közös vonása a híres ja­pán ipari és kereskedelmi misztériumnak (MITI), a brit, vagy a francia gazda­ságfejlesztési hivatalnak, hogy programokat dolgoznak ki a dinamikusan fejlesztendő te­rületekről és maguk is részt vesznek e konvenciók meg­valósításában. Egyeztetik a résztvevők — vállalatok, szak- szervezetek — érdekeit, meg­állapodásokat kötnek a vál­lalatokkal, versenypályázatot írnak ki a számukra és pénz­zel is a rendelkezésükre áll­nak — igaz csak korlátozott mértékben. Jószerével ugyan­is csak az Egyesült Államok­ban meghatározóak a közvet­len állami megrendelések, az összes kutatási, fejlesztési ki­adás mintegy egyharmada ered a Pentagon megrendelé­seiből. Nyugat-Európában az állami közvetlen tőkeinjekci­óknál lényegesebb tényező, hogy a vállalkozói kör jog­gal számíthat az állami kon­cepciókban körvonalazott cé­lok. jövedelmezőségére és ar­ra, hogy az eszközöket érde­mes a profitkilátások miatt e területeik felé terelni. Az állami csúcsszervek, mi­nisztériumok, kutatási főha­tóságok és a vállalatok között többlépcsős a kapcsolat, kö­zéjük ékelődik a tőkésorszá- gokban a nagyszámú finanszí­rozó, tanácsadó, a „tudomá­nyos parkok” szolgáltatásait nyújtó szervezetek, intézmé­nyek köre. Egy-egy különle­ges fejlesztési témára szako­sodott pénzintézet vesz részt rendszerint a programok fi­nanszírozásában — igénybe véve az állam támogatását, meg a bankok hiteleit —. a programok kivitelezésében, a tervezésben, műszaki segítség- nyújtásban pedig tanácsadói cégek a partnerek. KIEMELT FEJLESZTÉSEK A közös piaci tagországok­kal foglalkozó egyik kutatóin­tézet a jelzett változások kap­csán azt állapítja meg, hogy a nyugat-európai vállalatok „csendben átveszik” a közös­piaci hivataloktól a kezdemé­nyezést a fejlesztésekben és a nyugat-európai gazdasági tömörülés szorosabbra ková­csolásában, A jelentés szerint a döntáaho&site« toSyematok elbürokratizálódása fékezőleg hatott az EGK-« belüli in­tegrációs törekvésekre, a tag­országok közötti kutatási kap­csolatok szorosabbá válásá­ra. A közös vállalati fejlesz­téseket. ennek révén az erő­források egyesítését a gya­korlati szükségszerűség még­is ki fogja kényszeríteni, mert Nyugat-Európának kereskedel­mi téren olyan kemény ve- télytársakkal kell felvennie a versenyt, mint az Egyesült Ál. lamok vágj' Japán. A jelenség egyik várható következménye, hogy a vál­lalatok nagyobb beleszóláshoz is jutnak olyan őket, érintő szakmai kérdésekben, mint a trösztellenes jogszabályok ki­alakítása vagy a szabványo­sítás, bár továbbra is a köz­ponti szabályozás fokozódásá­ra lehet hogy számíthatnak a dolgozók beleszólási jogát, valamint a környezetvédelmet érintő ügyekben. Az állam rendkívül fontos gazdaságirányító szerepe nem gyengül tehát, csal: módosul. A veszteségtérítő támogatá­sok átadják a helyűiket a ki­emelt fejlesztések közvetett finanszírozásának. Az állam olyan súlyponti feladatokra koncentrálja a figyelmét, mint a tudományos, kutatási poli­tika. a szakmai képzés vagy a k örn vezet védelem. M. .1. ( NÓGRÁD - 1986. júniu* péntek 3 A tőkésállamok iparpolitikája l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents