Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
„Éreztem, hogy nincs rendben a dolog!” Elment a főkönyvelő R ég volt olyan viharos közgyűlés a Kishartyáni Egyesült Erő Termelőszövetkezetnek, mint ez a legutóbbi. Mindenki arra számított, hogy az előre kiküldött napirendek szerint meghallgatják a hetedik ötéves tervi tennivalókat, megválasztják a területi szövetség küldött- gyűlésének delegátusait, meg a döntőbizottság elnökét, s azut^fri mindenki megy haza. Nem így történt. Ezen a közgyűlésen Csábi Sándorné, a főkönyvelő felállt és kérte a fölmentését. Váratlan bejelentés volt. — Nézze, én nem akarok erről beszélni — mondja napokkal később a főkönyvelő asszony, a termelőszövetkezet irodájában. — Nem látom értelmét a beszédnek. Ez a dolog, akárhogyan is, de lezárult, nem hiszem, hogy használna bárkinek, ha újra fölbolygatnánk. Ma már mindenki tudomásul veszi azt, ami van. j — Mégis mi történt? — Nem most kezdődött ez az egész — feleli felhős szemmel a szövetkezet főkönyvelője. — Már régebben. Még amikor az elnök.... hagyjuk, úgysem tudom bizonyítani. — Síit? — Már nem érdekes. A közgyűlésen úgy alakult, hogy nem tehettem mást. Föladtam, nincs hozzá már erőm. Még az ősszel is, egyszer, behívott magához az elnök és azt mondta, hogy itt az új főkönyvelő, egy férfi, én lehetek belső ellenőr. Én ezen úgy meglepődtem, de úgy... Huszonegy éve dolgozom a szövetkezeti mozgalomban, tizenhat éve ebben a szövetkezetben és akkor a hátam mögött — folytatja akadozva. . — Volt a munkája eilen kifogás? — Soha semmi. Én ezért a téeszért dolgoztam, elégedettek voltak a munkámmal mindig, öt évet dolgoztam csupán másutt, a területi szövetségben, odajött értem az elnök, Kovács János: gyere vissza. Hát ezért? — Fegyelmi? — Nekem, soha. Megbecsültek, kitüntetéseket kaptam, azt hiszem a közéletben is tettem valamit... — Mit gondol, miért akart az elnök új főkönyvelőt maga helyett? — Nem tudom, csak sejtem, de mondom, nem tudom bizonyítani. — Maga tagja a vezetőségnek is, volt-e a szövetkezet vezetősége előtt egyszer is az említett megromlott viszony? — Nem, nem beszéltünk róla. Csak éreztem, hogy nincs rendben a dolog. Amikor azután az új főkönyvelő személye fölmerült, én ezt leírtam a pártalapszervezet vezetőségének. — A válasz? — Ügy foglaltak állást, hogy nem látnak okot a személyi változásra, a munkámra szüksége van a termelőszövetkezetnek. — Ezután jött a tervtárgyaló közgyűlés. — Hát igen. Ott fölállt valaki és azt mondta, hogy hallották, valami baj van a vezetőségben. Az elnök pedig beszélni kezdett. Amit mondott, azt én rendre megcáfoltam, az ellenkezőjét bizonyítottam. Ö viszont fegyelmi bizottság alakítását kérte Erre mondtam én azt: fölösleges.' elmegvek. értse meg. nem bírtam tovább. Kovács János, a termelő- szövetkezet elnöke másfél évtizede áll a posztján, a tagság bizalmából. A közös gazdaság jó színvonalon, megbízhatóan teljesíti terveit, nyereségesen gazdálkodnak. ☆ — Csábiné ezerkilencszáz- hetvcnhattól négy éven át a TESZÖV munkatársa volt. Maga hívta vissza. — Én, igen. Éveket dolgoztunk együtt, erre emlékeztem. — Megbízható, jó munkaerő? — Annak tartottam. — És most? — Régebbi dolog ez. Különösen az emberi magatartása változott meg annak az asz- szonynak. Októberben robbant a dolog, akkor került ki a köztudatba is. Szakmai melléfogás is tetézte a helyzetet, egyik szakcsoportunkat föl kellett volna számolni, de nem ez történt Most az a szakszövetkezet, amelyik átvette, pénzt követel tőlünk. — Emberi magatartása változott meg Csábinénak? — Igen, különösen mióta a TESZÖV-től visszajött. Szeretne a középpontban lenni, irányítani, s mondom, szakmai gondok is akadtak. — Maga javasolta a közgyűlésen, hogy, fegyelmi bizottság vizsgálja ki a főkönyvelő ténykedését? — Én. De ő fölállt és lemondott. Gyorsan ment, ami azt illeti, hiszen talán egy hét múlva már itt volt a kikérője. Szer-'ntem készült. — Jól ismeri Csábinét? — Jól. régóta dolgozunk együtt. Megváltozott, nem olyan, mint régen volt. — Vezetőségi ülésen fölvetette-e kettejük megromlott viszonyát? — Nem. — És a munkáját tárgyal- ták-e? — Nem, konkrétan azt sem. — A pártalapszervezet vezetősége tudott a „helyzetről”, hozott is egy határozatot, amelyben a főkönyvelőm» mellet» voksoltak. — A vezetőség akkor ült össze, amikor én nem is voltam itthon. Meg sem hallgattak. de Csábinét igen. — És a közgyűlés? — Jogszerűen járt el. A közgyűlés választotta főkönyvelővé, attól kérte felmentését. — Korábban volt-e gond a főkönyvelőnő munkájával, magatartásával ? — Nem. húsz évet dolgoztunk együtt. Sírkő Béla alaptevékenységi főágazat vezető, aki maga is tagja a termelőszövetkezet vezetőségének, így vélekedik: — Vezetőség elé sohasem került a főkönyvelő dolga. — Miért nem? — Én azt nem tudom... — Volt a munkája ellen kifogás? — Nem tudok róla. — Személy szerint mi a véleménye? — Szakmai munkája ellen kifogás nem lehet, szinte együtt nőttünk föl, jól ismerem, lelkiismeretes asszony. — Szakmai munkája ellen tehát nem merült föl kifogás. Akkor... ? — Emberi. Megváltozott. Talán ahogy öregszünk... ? Lehet, hogy én is megváltoztam? Zsidal Zoltán műszaki fő- ágiazatvezetőt, a terme löszé, vetkezet pártalapszervezeté- mek titkárát lakásán érem el. Beteg, épp’ kivizsgálásról érkezik, de készséggel fogad. — Évek óta Ismerem mindkettőjüket, jó viszony is fűz hozzájuk. Nekem tavaly novemberben szólt a főkönyve- lönő, hogy az elnök elvtárs főkönyvelőt keres, őszintén szólva meglepődtem, hiszen semmit sem tudtam róla, márpedig. mint vezetőségi tagot, de mint párttitkárt is érint a dolog. Csábiné beadványát megvizsgáltuk. Leültem a7 elnökkel beszélgetni, beismerte, hogy valóban szólhatott volna nekem a tervéről, de ez már eldöntött dolog, ő Csábinéval együt dolgozni nem tud! Engem nem kérdezett meg az elnök elvtárs, de a vezetőséget sem! Pedig annak az a törvényes rendje. Mi Csábiné mellett foglaltunk állást, nem találtunk egyetlen indokot sem elmozdítására. — A közgyűlés? — Nem tudom, honnan kerülhetett ki a köztudatba az elnök és a főkönyvelőnő rossz viszonya, ha mi, a vezetőség nem tudtunk róla semmit. Semmi komolyat, úgy értem. A vezetőségi ülésen soha rossz szó nem esett közöttünk, de az irodákban sem. Nem tudom... Azután a közgyűlésen sem az aktív dolgozók hozták szóba. Szóval nem tudom, hogyan kerülhetett ki a köztudatba. — Az a hír járta, hogy az a férfi, akit főkönyvelőnek szánt a szövetkezet elnöke, egy másik, föloszlatott szolgáltató szövetkezet elnöke volt. Ott bizonyos pénzeket vissza kellett fizetnie. — Nekem az elnök sosem mondta, hogy azt az embert főkönyvelőnek szánta. Belső ellenőrként alkalmazta volna, de végül árkalkulátor lett. A másik két funkcióra az előzmények ismeretében nem alkalmazhatta volna a termelő- szövetkezet. Egyébként ezen a közgyűlésen választottuk meg a TESZÖV-küldöttgyűlés két tagját. A jelölőbizottság sem engem, sem a főkönyvelőt nem kérdezte meg, nem keresett meg. Én a legutóbbi téesz- vezetőségi ülésen azt mondtam, hogy Csábiné emelt fővel hagyja itt a szövetkezetei, mert nem ő, hanem a termelőszövetkezet veszített — ez meggyőződésem is. — A véleménye a történtekről? — Törvénysértés nem történt, a jog szerint minden a legnagyobb rendben zajlott... Azt gondolom most is, hogy főkönyvelőnőnfcnek nem kellett volna a fölmentését kérnie, de megértem őt. Sajnálom a kiváló szakembert ☆ A Heti Világgazdaság június 14-i számának 29. oldalán ezt olvashatjuk: „Nagy munkabírású, gyakorlott, felsőfokú végzettségű főkönyvelőt keresünk. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet személyesen a személyzeti vezetőnél. .. ” Hogy ki adta föl a hirdetést? A Kanancslapuj- tői K aran cs Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Nem az egyetlen a megye harminchat közös gazdaságából, amelyiket ugyanilyen cipő szorít. A hírek szerint négy kereste meg Csábinét, de egyik ajánlatot sem fogadta el. „Kilép” a szövetkezeti mozgalomból. Július elsejétől új munkahelyen dolgozik majd. Tart a vizsgálat, amit ő kezdeményezett, hogy „tiszta” főkönyvet hagyjon maga után Kishartyánban. Hortobágyi Zoltán munkában nincs udvariasság Asszony o betoBikeeseB’iis'aiBl Tűző napon dolgoznak a salgótarjáni szolgaitatóház építői. A kemény fizikai munka és a meleg alaposan megizzaszt ja az erős férfiakat is. A betonkeverő gépnél —szokatlan látvány — egy asszony sürgölődik, Hranek Magdolna. Több mint 20 éve dolgozik a STÉSZ-nél. — Mindig „fizikai” voltam és a hosszú évek alatt kitanultam hogyan kell megfogni a munka végét. Előbb segédmunkás voltam. Ma már gépkezelő vagyok. Persze nemcsak annyi ez. hogy bekapcsolom a gépet, belelapátolom a homokot, sódert... — Férfiak között dolgozik. Nem kímélik meg a nehezétől? — Itt én ugyanolyan dolgozó vagyok, mint bármelyikük. Ha leteszem a kalapácsot, csak akkor érze-r-, hogy nő vagyok. Olyankor nekem is jólesik. ha előre engednek az ajtón, vagy átadják a helyet a buszon. De a munkában nincs udvariasság! — Hány építkezésen vett részt? — Lehet úgy 50—50. A nagy építkezéseket szeretem igazán- ahonnan nem kell rövid időn belül eljönni. A legszívesebben a mai napig is a megyei rendőrkapitányság renoválására emlékszem vissza. Nagyon jó voll ott dolgozni. Jól ment a munka. Még dicséretet is kaptunk. — Sokat épített. Saját háza van már? — Nincs. Bérlakásban lakom a nővéremmel. Ö sajnos. beteg. Kettőnkre keresek Szerencsére elég jól. Annyira persze nem, hogy házat építsek. De amúgy sem esne jól még hét végeken is maltert keverni. Érti. ugye. .? — Ha ház nincs is. legalább egészség legyen. .. — Nagyon keveset voltam betegállományban. Utoljára hét éve, három napot. — Egy kis megfázás? — Nem, csak a gyomromat rontottam el. Akik kint vannak egész nap hidegben. melegben, ar ■k megedződnek. Nem egykönnyen kapja el őket a baj. Ügy gondolom — habár van még egy jó pár évems a nyugdíjig — ezen a munkahelyen maradok, gépkezelői beosztásban. Persze csak akkor, ha bírom. .. Abban pedig, hogy még sokáig így lesz. hízni lehet. A röpke beszélgetés után visszamegy munkahelyére, és szó sincs arról, hogy csak a gépet kezelné. Lapátot fog. Maltert kever Asszony létére végzi nehéz munkáját. Tisztességgel, férfiasán. .. ,. M. A nyári kánikulában szinte megkétszereződik a termelés a szécsényi áfész szikvízkés zítő üzemében. Naponta mintegy százharminc ballon és négyszáz üveg szódavizet palackoz be Tóth Györgyné Á Szigorú intézkedések Szigorú intézkedésekre szánta el magát a kormányzat a teljesítmény nélküli keresetkiáramlás megfékezése érdekében. Nem volt más választása. Tavaly például — miközben csökkent a nemzeti jövedelem —, mindössze kétszáza-J lékos ipari teljesítménynövekedés állt szemben 10 százaiéi# körüli bérnövekedéssel. Kétszáznál is több vállalatnál és szövetkezetnél 20 százalékkal magasabb béremelést hajtottak végre, sőt volt példa 40 százalékos emelésre is. A napisajtó is foglalkozott az Országos Kőolaj és Gá»* ipari Tröszt esetével, ahol nem kevesebb, mint 24 százalékos béremelést hajtottak végre, s az idén — a nagy költekezés után — önként vállalt bérstoppot kellett elrendelniükJ Igaz: az OKGT vezetői váltig állítják és bizonyítják, hogy minden forintnyi bér mögött komoly teljesítménynövek- mény áll, s ebben senkiinek sincs oka kételkednie. Az általánosítható helyzetkép azonban mégiscsak azt mutatja^ hogy a tavalyi gazdasági eredmények jócskán elmaradtak a bérezési „eredményektől”, vagyis megint csak: jobban költekezhettünk, többet fogyaszthattunk, mint amire a termelőmunka val rászolgáltunk. A jelenség nagy veszélye, hogy ha egyszer az indokolt* nál több bér áramlik ki, vagyis ha ennek nincs meg a kel* lő teljesítmény-, illetve árufedezete —, akkor a bérkiáramlást, éppen az infláció fokozódásának elkerülése miatt, ár* emelésekkel kell „visszaszívni”. És ez senkinek nem jó, kiváltképp’ azoknak nem, akik nem jutottak, mert nem juthattak többletjövedelemhez; például a nyugdíjasok. Vagy az amúgy is meglehetősen gyatrán fizetett pályakezdők, az alacsony jövedelmű többgyermekesek. A bérnövekmény áremelésekkel történő ellentételezése szükségképpen vezet a reálbér csökkenéséhez, végső soron az életszínvonal stagnálásához, vagy további romlásához. Ezért is központi törekvés, hogy az idei — ötszázalékos fogyasztói árnövekedést meghatározó — ártervet mindenképpen be kell tartani, ehhez azonban egy szigorúan betartandó bérkááramlási terv is kell. S e terv lényege, hogy ér* tékelhető, és valódi munkateljesítmény nélkül senki nem juthat többletbérhez. Az elhatározás persze problematikus, mert ma már nént titkolt munkáltatói gyakorlat, hogy a mindenkori áremelések mértékéig mindenkinek, úgymond, kijár a béremelés. A munkáltatókat ezI ügyben egyre erősödő társadalmi nyomás szorítja, ám gondoljuk csak meg: társadalmilag vajon igazsógos-e, hogy mindenkinek, végzett munkája mennyiségétől és minőségétől függetlenül,' csakis afféle szociális megfontolások alapján emeljék a bérüket? És legfőképpen megfontolandó, hogy az áraik emelése, az inflálódás csakis a teljesítmények növelésével előzhető meg. S, mert másként — a jelek szerint — nem megy, hát ki kell kénvszeriteni a teljesítménynövekményt. Emiatt születtek a mostani kényszerítő intézkedésele; Lényegük, nagyon leegyszerűsítve: minden olyan vállalat, szövetkezet — mezőgazdasági termelőszövetkezet is! —, amely a kívánatos teljesítménynövekmény nélkül emeli a béreket, részben büntetőadókat fizet, részben pedig kényszertakarékosságra ítéltetett. A megoldás speciális, nem változtatja meg a keresetszabályozás lényegét és konstruk* eióját. és mégis hatásosnak látszik. És nem csak általános jellegűek — afféle mindenkire és senkire sem érvényesek — e szigorítások, hanem egyúttal személyre is címzettek, ■mégpedig f vezetők személyére. <3k, akárcsak időlegesen eredménvtelen gazdálkodás esetén js, prémiumaik, iutalmaik felét, vagy akár az egészét is elveszthetik mindaddig, amíg a keresetek növelése mögött meg nem jelenik a kívánatos teliesítménynövekménv. Ami persze nerri csak a munkásokon. hanem mindenekelőtt a folyamatos munkavégzés feltételein múlik Ez pedig a vezetés feladata. Ismerve a mai vállalatvezetői jövedelmeket, ez az intéz* kedés bizonv negvon keménv szigorítás. És persze, az érintettek körében nem lesz népszerű. De az most már még kevésbé találna közmegyegyezésrej ha változatlanul folvtatódna az értékelhető teljesítmények 'nélküli bérkiáramlás, ha emiatt nem sikekrülne tartani az idei ártervet, ha további áremelésekre kerülne sor, s ha tovább csökkennének a reálbérek, ha tovább fokozódna a manapság már nehezen elviselhető infláció. A gazdaság mai állapota — valamennyiünk közreműködésének eredményeként közveszélyes: tehát tarthatatlan. A helyzet súlyosbodásának elkerülése viszont közérdek! Ehhez pedig határozott és kérlelhetetlenül szigorú intézkedések kellenek, amelyeket egyébként elkerülhettünk volna. .. Valamenyiünkön múlott... ___ t. oe 4
