Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

Milyen tegyen a szakmunkás? Az iskola figyel a gazdaságra Világszínvonalú berendezéseken tanulnak az iskola tanulók fotó: kulcsár A zöldülő térségben mez­telen felsőtesttel, megfeszí­tett izmokkal, ökölbe szorí­tott kézzel áll a munkás. Becfc András szobrászművész alkotása az ötvenes évekből. Az „archaikus” szemléletű szobor mögött a salgótarjáni 211. Sz. Ipari Szakmunkás- képző Intézet modern épüle­te magasodik. Milyen mun­kások lesznek holnap a ma itt tanulók? A megyeszékhelyi intézet kitűnik a többi szakmunkás- képző közül nagyszerű felté­teleivel. A tízéves épülethez modern kollégium és tanmű­helyek tartoznak, s olyan szemléltetőberendezések, ok­tatóeszközök, amelyek ke­vés helyen találhatók meg az országban is. Számjegyvezérlésű szer­szám- és esztergagép, EMCO- Didactic márkajelzésű be­rendezés az automatikai, hid­raulikai, pneumatikái folya­matok tanulmányozására, jár­mű-diagnosztikai felszerelé­sek, lézerkeltő műszer, több mint tíz számítógép, zártlán­cú videorendszer, profiszin- vonalú kamerával. S, ezeket nem üvegfal mögül nézege­tik a gyerekek, hanem a megfelelő szakmák tanulói naponta dolgoznak velük. Horváth László igazgató ki. egészíti a sort: — Folyamatosan munkál­kodunk a jobb technikai fel­tételek megteremtésén. Tár­gyalásokat folytatunk az ÉMCO-programon belül egy ipari robot megvásárlásáról. A berendezést a tavaszi BNV-n mutatják be, még az idén sze­retnénk a meglevő gépeink kiszolgálására alkalmas robo­tot beszerezni. Már érkezne,k a villamosgép-laboratórium berendezései, felszerelései. Terveink szerint az is elké­szül az idén. Bár az iskola falain belül •nem mindennapiak a neve­lő-oktató munka feltételei, s vannak berendezések, amelyik még a termelésben is ritkák, a 211. Sz. ISZI mégis sok szállal kapcsolódik a magyar valósághoz. A vélt, vagy valós ellentmondásokat hogyan igyekeznek feloldani, hogy a képzési idő végére önállóan gondolkodó, szakmáját jól is­merő, a közösségbe beillesz­kedni tudó szakembereket bo­csássanak ki? — Valóban, sok rajtunk kí­vül álló tényező határozza meg azt a munkát, amelynek középpontjában a gyerek áll. Számba kell venni a gyerek indíttatását —, miért jött hoz­zánk, ő választott, vagy má­sok —, a családi hátteret, meglevő ismereteit. Ezt hoz­zá kell kalkulálni a csúcs- technológiát képviselő esz­közeinkhez. Tudomásul kell vennünk, hogy jönnek hoz­zánk tehetséges gyerekek és olyanok, akik szótagolva, si- labizálva olvasnak és nem képesek megfelelni a szak­munkásképző elvárásainak. — Ilyen gyerekekkel meg tudjuk tartani a színvonalat? — Igen, mert vannak di­vatszakmák, ahol többszörös a túljelentkezés, és vannak hiányszakmák ... Folytatva azonban az előbbi gondola­tot, meghatároznak bennün­ket a tantervek, tankönyvek, amelyek gyakran elavult is­mereteket és szemléletet hor­doznak. Ez azonban kiküszö­bölhető: ha a pedagógus al­kalmas rá. A mi tanáraink gyakran készítenek maguk jegyzeteket a gyerekeknek. Fontosak ugyanakkor az üze­mi feltételek, ahol munkáskör­nyezetben nevelődnek a ta­nulók. A jó kapcsolatoknak megfelelően a vállalatok so­kat tettek a szakmunkás- utánpótlásért. A közelmúltban tanműhely épült az SKÜ-nél, a Volánnál, az ÉMÁSZ-nál, a NOTÉV-nál, a ruhagyárban, a cipőipari szövetkezetben, s most épül a NÁÉV-nál és az öblösüveggyárban. A gyár­kollektívák igazi hatása a harmadik évben érvényesül, mert akkor már brigádokban dolgoznak. A vállalatok való­ban sokat tehetnek, például azzal is, hogy a szakmunkás- képzés rendelkezésére bo- csátják a beállított új gép­sort, technológiát. Erre van példa a NÁÉV-nál, az ÉMÁSZ-nál, a postánál. Mi, velés területén. Az alapvető­en egységes irány ellenére érvényesül a sokféleség is — magyarázza az intézmény ne­velési igazgatóhelyettese, Molnár György. — A cél megvalósulása elsősorban a szakemberektől függ, de nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a jó szakmai és pe­dagógiai felkészültségű ta­nárok, szakoktatók olykor olvasni tanítják a gyereke­ket, hogy a hallás utáni ta­nulásra kénytelenek támasz­kodni az olvasástechnikai ne­hézségek miatt. Ugyanakkor, az üzemekkel tartott közvet­len kapcsolat számunkra ér­zékelhetővé teszi az elvárá­sokat. — Mindezek figyelembe­vételével, ön szerint mennyi­re közelíthető meg a neve­lési eszmény? — Közelebb vagyunk a praktikumhoz, még akkor is, ha a gyerekeink rendelkez­nek olyan kvalitásokkal, kon­vertálható tudással, amely al­igen nyitottak vagyunk a vállalatokkal szemben, meg­győződésem ugyanis, hogy a szakmunkásképzésnek nem­csak gyerekcentrikusnak, de vállalat- és gazdaságcentri­kusnak is kell lennie. Figyel­nünk kell, merre tart a gaz­daságpolitika, s gyerekeinket úgy kell nevelnünk, hogy helyt tudjanak állni. •ár A gazdaságpolitika iránya­it tekintve, a magyar ipar­nak olyan szakmunkásokra van szüksége, akik mindenek­előtt jól tudják a szakmáju­kat, de tudásuk mindenkor átváltható, ahogy mondani szokták, konvertálható, s ez az általános műveltség magas fokát tételezi fel. Fegyelme­zettek a munkában és a tech­nológiai szabályok betartásá­ban, de kreatívak és vállal­kozó szelleműek, ezen kívül pedig a szocialista embertí­pust képviselik világnéze­tükkel, fejlett erkölcsiségük- kel. A szocialista nevelő iskola célja is ez: a mindenoldalúan fejlett, képzett ember kiala­kulásának elősegítése. — Hol tartunk a valóság­ban az eszményképhez ké­pest? — A tudatosság érdekében megfogalmazott célrendszer alapján neveljük a gyereke­ket. A középtávú nevelési terv pontosan tartalmazza, hová kell eljuttatnunk a fi­atalt világnézeti, erkölcsi, esz­tétikai téren, mit kell végez­nünk a testi és munkára ne­kalmassá teszi őket a mai gazdasági helyzetben a helyt­állásra. Hisz irányítástechni­kát, mechanikát, üzemgaz­daságtant, számítástechnikát, informatikát, automatikát ta­nítunk a kvalifikáltabb szak­mák esetében. Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem be­fejezett tudást adunk a bizo­nyítvánnyal, de mindenkép­pen megfelelő alapot, amire az ipar építhet. Az iskola az életmódra is hatással van —, de hatásá­nak messzire mutatónak kell lennie. Vagyis, a nehézségek dacára ki kell alakítania bi­zonyos igényeket, szokásokat, amelyekből a majdan dolgo­zó ember sem enged. Balázs László, a kulturális nevelő­tanár ezen fáradozik kollégá­ival együtt, de nincs könnyű helyzetben. — Csak a közvetlen hatása mérhető a különböző szabad­idős-programoknak, művelő­dési alkalmaknak. Hogy a színházi élmény, a múzeum- látogatás, az előadás, fórum, s a többi hagy-e olyan mély nyomot, ami a leendő élet­módra is hatással van, nem bizonyítható. Csak a pedagó­giai optimizmusra apellálha­tok. A nevelési eszmény per­sze nem azért van, hogy meg­vizsgáljuk a végzős szakmun­kásokat szoros szempontok szerint, elég harmonikusan fejlettek-e. Inkább a tenden­cia fontos. S, eszerint már ma sem a megfeszített izmok jellemzik a munkást... H NÓGRÁD — 1986. május 1., csütörtök ( y. e. Í!S adás Salgótar jánból Nem a gondok csokorba kötése a feladatunk Beszélgetés Pauovits Ágoston stúdióvezetővel öt esztendeje annak, hogy Nógrádból is sugároz műso­rokat a Magyar Rádió miskolci stúdiója. Ebből az alka­lomból Paulovits Ágoston stúdióvezetővel beszélgettünk, aki készségesen vállalkozott arra. hogy felidézze a fél évtized eredményeit — A megyei stúdióból ho­gyan lett körzeti és nemze­tiségi szerkesztőség? — A vidéki rádiózás több mint három évtizedes törté­netében az utolsó nyolc esz­tendő jelentős változásokat hozott. Bővült az eszközrend­szer, a technika. Javultak a személyi és tárgyi feltéte­lek. Növekedett az adásidő: 1978-ig csak Borsodban ké­szültek a műsorok. Ekkor lé­pett be Heves, majd 1981- től az észak-magyarországi régiónak megfelelően Nóg­rádiból is jelentkezünk élő műsorokkal. — Miként értékeli Salgó­tarján bekapcsolását? — Az első élő jelentkezés 1981. május 1-én történt. Az­óta évente 365 alkalommal, azaz naponta szólalunk meg Salgótarjániból. Beszédes adat az, hogy egy esztendő alatt ezer hírt adunk Nógrádból. Külön műsortérkópe van, ez­zel ellenőrizzük önmagunkat: eljutunk-e a legkisebb nóg­rádi településekre is. Néha úgy érezzük: kicsit Salgótar- ján-centrikusak vagyunk, de ez már a jelen feladatai kö­zé tartozik. Arra törekszünk a jövőben, hogy arányosan szerepeljen Nógrád vala­mennyi helysége. Az öt esz­tendő legnagyobb eredménye, az, hogy elkészült Salgótar­jániban a bejátszóstűdió. Fő­foglalkozású rádiós munka­társ és négy-ot tudósító adja az anyagokat. De a legbüsz­kébb arra vagyok, hogy nem­csak elfogadtak és befogad­tak Nógrádban, hanem meg is szerettek bennünket. — Mire alapozza ezt a ki­jelentését? — A Nógr ádból érkező le­velekre. Bizonyítja ezt az el­ső helyszíni közvetítés rend­kívüli érdeklődése, sikere. A három megyében meghirde­tett gvermeieraj apáivá zatra Nógrádból többet küldtek, mint Borsodból és Hevesből együttvéve. Ezért is vittük el a pályázat válogatásából készült- kiállítást Salgótar­jánba. És amikor a gyere­kekkel beszélgettünk, kide­rült: nemcsak rajzolnak a rádiónak, hanem rendszere­sen hallgatják is. — Fzek szerint minden okuk megvan az elégedett­ségre... — Szó s-'ncs erről. Két nagy atíóssáiguink van. Kölcsönös türelmetlenség van a fiata­lok és az idősek között, Töb­bet kellene foglalkoznunk ve­lük. Ez azért is fájó. mert a gyerekeinkről és a szüléink­ről van szó. összességében azonban kedvező a kép. Öt esztendő alatt sok személyes barátság szövődött a rádió és a nógrádi emberek között. Az egész műsort színesítette Nógrád belépése, hiszen programjainkban semmi más­sal nem helyettesíthető szí* nek jelentek meg Palócföld­ről. A hagyományok csodá­latra méltó ápolásáról. Az új törekvésekről, a régi Salgó­tarján mai arcáról, az ipar nagyszerű teljesítményeiről. És olyan tsz-ekkel ismertet­tük meg a hallgatót, mint a szécsénvá és a karancslapuj- tői. Számos olyan kerekasz- tal-beszélgetés és fórum volt, amelyben a helyszínről vagy a stúdióból kapcsolódtak be a nógrádiak. — Milyen a körzeti rádió­zás politikai arculata, hely­zete, egyáltalán a műsorké­szítés és a -sugárzás lehető­sége? • — Munkánk politikai arcu­latában meghatározó az, hogy elkötelezetten szolgáljuk az olyan belpolitikai rádiózási igényeket, mint a társadalmi önismeret fokozása a felada­tok elvégzéséhez. A cselek­vőkészség, a kezdeményező- képesség. a felelősségválla­lás erősítése. Talán úgy fo­galmazhatnék: offenzívon po­litizáló rádiózás. Ezeket a nagy szavakat kelKene) ap­rópénzre váltani műsoraink­ban. a krónikákban, a 3—4 perces riportokban, a két­perces kommentárokban, nap mint nap érvelőén, meggyő­zően és őszintén. Igyekszünk valósághűen, figvelve irá­nyokra és arányokra, gyor­san reagálni arra. amiről körzetünkben az emberek be­szélnek. Szeretnénk elérni, 'hogv az emberek többet be­széljenek arról, ami a poli­tika szempontjából lényeges. Ennek rendeljük alá a téma- választást és a -feldolgozást egvaráat. Műsorainkat négy adóállomás, a közéohullámú miskolci, az URH-sávon le­vő tokaji, kékesi és miskol­ci adó sugározza. Ez azt je­lenti: elég nasv a hallgató­táborunk. Nagyon sok visz- szajelzést kapunk és volta­képpen a körzet minden te­rületén jó! fosható adá-unk. Naponta 90 perc a műsor­időnk. Szombaton és vasár­nap két óra magvar n vei vő adás van, valamint négyszer •?0 nerc szlovák nvekni Műsorainkat 17 úi®ágíró ké­szíti és kö"®’’ 50 külső mun­katárs. Ebből nsóűik sfüátos helyzetünk: különösen az in­formációs és szolgáltató mű* soroknál, valamint a publi­cisztikában nagy a szerepe a külsős csapatnak. — Megfelelően érvényesül"« így a szakmai felelősség? — Arra törekszünk, hogy közös nyelven beszéljünk. Igen fontos a sajtó és a va­lóság kapcsolata. Riportere* ink felspanolt állapotban is pontos tájékoztatást adnak. Alapvető követelmény a hi­telesség, a gyorsaság és az őszinteség Ha az ügy úgy kí­vánja, merünk ütközni a köz­véleménnyel is. A rendelke­zésünkre álló eszközökkel se­gítjük a politika megvalósí­tását. Nógrádi sajátosság az. hogy a kisebb terület és kö­zösség emberközelibb he’v- zetet teremt. ..Személvesebb” a kapcsolat a hallgatóval, mint az országos adóknál. Élőbb és gyorsabb a vissza­csatolás, a reagálás. Hamar csörög a telefon. Leszólítják az újságírót az utcán, mert ismerik. A kontroll lehetősé­ge így nagyobb. Van internt, ahol a riporter mersz és fe'- készülés híján olvan témáró’ kérdez, amiről neki kellene véleményt mondania. Elég .svakori az „alákérdezés” és előfordul mellébeszélés ts. De a túlzott illedelmesség is ká­ros Ma is tartja magát a szólás: ..Amiről nem beszé­lünk, abból nem lehet bal’” Ez nemcsak az újságíróra vonatkozik, hanem a riport­alanyra is. — Ez az önkritikus hang megszabja feladataikat is... — Fontosnak tartjuk, hogy műsorainkkal ne a tűrés ha­tárát toljuk ki, hanem a cselekvési szándékot erősít­sük. Azt a fajta magatartást, amelyből akár direkt módon is kiérződik: a nehéz hely­zetben csak előre menekül­hetünk, tehát nem a gondok csokorba kötése a feladatunk, hanem az eredményes gaz­dálkodás segítése. Nem sí- rajtük el a válságipa Tága­kat, hanem mozgósítunk * kibontakozásra, a megújulási készség fokozására. A kivá­rás helyett a küzdésre. Hi­tem szerint úgy szólhatunk felelősen napi dolgainkról, hogy közben azért jól érzé­keltetjük a holnapot is. Mű­sorainkban ezért módszere­sen visszatérünk i a különbö­ző fórumokon elhangzott vé­leményekre. javaslatokra. Nem valamiféle számonkérő hangon, hanem a tájékozta­tás: ha úgy tetszik: az ori­entálás felelősségével, azonos nyomvonalon haladva a há­rom megye pártvezetésével. I’venfsita célok érd-kében értékeljük át műsorainkat — kihasználva a helyi rádiózás minden kínálkozó élőn vét — buzafalvj — Felszereltségről és továbbtanulásról A pásztói Mikszáth Kálmán taigazgatósághoz, amely a Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában évek óta 320 körül ingadozik a tanulói létszám. A hét gimnáziumi — csak az első évfolyamon nincs párhuzamos tanulócsoport — és a négy szakközépiskolai osztály diákjait 26 pedagógus oktatja, neveli, s tíz ügyvite­li, technikai dolgozó vesz részt a működtetésben. — Iskolánkra nagy figyel­met fordít a városi politikai és állami vezetés — mondja Deák Kálmán igazgató —, s ez jótékonyan hat az itt fo­lyó munkára. Megfelelő anya­gi, erkölcsi támogatással ké­pesek vagyunk szakembere­inket letelepíteni. biztosíta­ni számukra a szükséges élet- körülményeket munkafeltéte­leket. Az intézmény felszerelt­sége a követelményeknek meg­fő’-lő Szakközépiskolai vo- ban — ez következik ..álból — szorosan kap­csolódnak a postához, konk­rétan a Búdapest-Vidék i Pos­szakmai tárgyak oktatásához gépeket ad. Természetesen nemcsak az iskola, a posta ér­deke is, hogy jó szakemberek kerüljenek ki az alma mater falai közül. S, ezt érzik is t z igazgatóságon, és ennek meg­felelően cselekszenek A gimnáziumi tanulmá­nyok számára szükséges esz­közökkel szintén rendelkezik az intézmény. A szokásos is­kolai számítógépekből három, a Commodore ’64 típusból egy van az iskola tulajdonában. Szívesen dolgoznak a tanulók a video-szaktanteremben. Általában a jelentkezők 50—60 százalékát felveszik — tavaly éppen a felét. A leg- kiugróbb esztendőt hat éve je­gyezték: akkor 86 százalékos volt a felvételi arány. Innen elsősorban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre, az egri tanárképző főiskolá­ra, valamint a közgazdasági és az orvosegyetemre jelent­keznek. örülnek annak is, a nyolcvanas évtizedben alig Pásztón múlt el év, hogy valamelyik tanítványuk ne került volna be egy külföldi egyetemre. A tapasztalatokat Deák Kálmán emigyen összegzi: — Nálunk nem magas a bukási arány, de az első két évben, figyelembe véve a kölcsönös érdekeket, igyek­szünk megszűrni a „népiét’', és aki nem való a középisko­lába, azt eltanácsoljuk. Tan­testületünk átlagéletkora 34 év körül van. Jól érzik magukat a pedagógusok, s igyekeznek jól elvégezni munkájukat Ta­nulmányi versenyeken vi­szonylag kevesen vesznek részt, de főleg biológiából és kémiából eljutnak a megyei döntőkig. Idén a gimnázium 39 ái_ ákjából 17, a szakközépiskola 27 tanulójából 3 jelentkezett egyetemre, főiskolára. Három fiú katonai pályát választott. Reméljük, hagyományosan jól szerepelnek a felvételi vizs­gákon valamennyien. tok) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents