Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-30 / 126. szám

Magyar üdvözlet a Mongol Népi Forradalmi Párt kongresszusán Csütörtökön, a Mongol Né­pi Forrádalmi Párt XIX. kongresszusának második napján szólalt fel Szabó Ist­ván, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a kong­resszuson résztvevő magyar küldöttség vezetője. Beszé­dében köszönetét mondott az MNFP Központi Bizottságá­nak, a meghívásért, majd tolmácsolta az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, Kádár Jánosnak, a párt főtitkárá­nak, a magyar kommunisták­nak és a magyar dolgozóknak az üdvözletét. Küldöttségünk nagy figye­lemmel és érdeklődéssel hall­gatta a Mongol Népi Forra­dalmi Párt Központi Bi­zottságának Dzsambin Bat- mönh főtitkár elvtárs által előterjesztett beszámolóját, amely átfogó elemzést ad a XVIII. kongresszus óta el­telt időszak tapasztalatairól és vívmányairól. őszinte ötömmel tölt el bennünket, miként Mongólia minden igaz barátját, hogy nagy eredmé­nyeket értek el a szocialista építés különböző területein. A VII. ötéves terv megva­lósítása során fejlődött or­szágunk gazdasága, erősö­dött a szocializmus anyag­műszaki bázisa, emelkedett a mongol dolgozók életszín­vonala, újabb sikerek szület­tek a tudomány és az oktatás területén. Az eredménvek forrása a Mongol Népi For­radalmi Párt vezette mongol nép munkája és helytállása, a párt marxista—leninista, és internacionalista politi­kája — mondotta Szabó Ist­ván. Mongólia nagy nemzeti sorsfordulója, a népi forra­dalom győzelme óta eltelt hatvanöt év valamennyi eredménye és vívmánya el­választhatatlanul összeforrt a Mongol Népi Forradalmi Párttal, amely a szocialista építés általános törvénysze­rűségeit alkotóan alkalmazva híven szolgálja a nép ügyét, teljesíti történelmi külde­tését. A Központi Bizottság be­számolójában megfogalma­zott fejlesztési program meg­valósulásának biztosítéka a jövőben is a párt követke­zetes elvi politikája, a mon­gol nép szorgalma és haza­szeretete, a szocialista orszá­gokkal kialakult együttmű­ködés és barátság folyamatos elmélyülése — mutatott rá a szónok. Küldöttségünk örömmel tapasztalja ezen a kongresszuson is, hogy párt­jaink azonosan értékelik a nemzetközi helyzet fő kér­déseit, és azonosan ítélik meg a világpolitika főbb fej­leményeit. Sajnos, a nemzet­közi feszültség a szocialista országok következetes béke­politikája és kezdeményezései ellenére sem csökken szá­mottevően. Az ^ imperializmus szélsőséges körei részéről vál­tozatlanul törekvések tapasz­talhatók a világban kialakult erőviszonyok. különösen a katonai erőegyensúly meg­bontására. Megpróbálnak be­avatkozni a szocialista, a ha­ladó társadalmi rendszerű országok belügveibe, s konf­liktusokat provokálnak a vi­lág különböző térségeiben. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi problémák meg­oldásának egyetlen reális útja: tárgyalások folytatása. Ezért is tartjuk nagy je­lentőségűnek és támogatjuk meggyőződéssel a Szovjetunió rugalmas leszerelési javasla­tait, amelyek reális progra­mot kínálnak és tekintetbe veszik a másik fél biztonsá­gát is. Ilyen értelemben fog­lalt állást a Szovjetunió Kom­munista Pártjának a meg­újulás és a szocialista fejlő­dés meggyorsítása jegyében lezajlott történelmi jelentő­ségű XXVII. kongresszusa is. Valljuk, hogy a Szovjet­unió kezdeményezései szi­lárd alapot és lehetőséget biz­tosítanak az érdemi tárgya­lások folytatására — mondot­ta Szabó István. A magyar nép a Magyar Szocialista Munkáspárt ve­zetésével, négy évtizede ha­lad a szocialista fejlődés út­ján. A magyar kommunisták és dolgozó népünk pártunk XII. kongresszusa határoza­tainak végrehajtásán mun­kálkodik. A VII. ötéves terv­ben megfogalmazott gazda­sági programunk megvalósí­tása minden eddiginél na­gyobb egyéni és nemzetközi erőfeszítést igényel. Megkö- , veteli, hogy teljesebben tár­juk fel és hasznosítsuk tar­talékainkat, a szocialista rendszerben és tulajdonvi­szonyokban rejlő erőforrá­sokat, kiterjesszük az in­tenzív fejlődés követelmé­nyeit, a gazdaság és gazdál­kodás minden területére. Nem utolsósorban termé­szetesen arra is szükségünk van, hogy még hatékonvab- bá tegyük gazdasági, tudo­mányos és műszaki egvütt- működésünket a szocialista országokkal — mondotta Sza­bó István. Szabó István végezetül rá­mutatott: megelégedéssel ál­lapíthatjuk meg. hogy a ma­gyar—mongol kapcsolatok az elvtársi egyetértés és együtt­működés szellemében fej­lődnek. Együttműködésünk és barátságunk alapja esz­méink közössége. Vállvetve haladunk a szocializmus épí­tésének útján, együtt harco­lunk az imperializmus ellen a békéért és a társadalmi ha­ladásért. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt a jövőben is annak érdekében fog tevé- kenvkedni, hogy a kölcsönös tisztelet és megbecsülés szel­lemében, a marxizmus—le- ninizmus és az internaciona­lista szolidaritás jegyében tovább erősödjék pártjaink és országaink kapcsolata, népeink barátsága. Műszakiak is újságírók tanácskozása ? (Folytatót az 1. oldalról.) érvényre, a ösztönzőleg hat a tudományos eredmények hasznosítására. Végezetül Pál Lénárd rámutatott: az újságíróknak és a műszaki szakembereknek az együtt­működése sokat segíthet a tisztánlátásban, például an­nak a megvilágításában, hogy a műszaki fejlesztési folya­matok nem pusztán technikai, technológiai kérdések —mint 6okan vélik —, hanem egy­úttal társadalmi folyamatok is. Csak kulturált tájékozott, az összefüggéseket látó em­berek képesek arra, hogy befogadják az új technikát, az új megoldásokat. Ennek a szellemnek a kialakításában nagyon sokat tehetnek az együttműködő újságírók es műszaki szakemberek. Csurgay Árpád, az MTA főtitkárhelyettese előadásá­ban arról szólt, hogy a mű­szaki fejlesztés J/atékonysága azon is múlik, miként fo­gadja be, hasznosítja a tár­sadalmi közgondolkodás a tudomámms eredményeket. Búza Péter, a Magyar Nem­zet rovatvezetője a műszaki- tudományos újságírók nevé­ben tartott referátumot. Tóth János, a MTESZ fő­titkára mondott záróbeszédet a tanácskozáson. Abe Sintaro Moszkvában Abe Sintaro japán külügy­miniszter a szovjet kormány meghívására, csütörtökön hi­vatalos látogatásra, Moszkvá­ba érkezett. A repülőtéren Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió külügyminisztere és más hivatalos személyiségek fogadták. Zárónap a BNV-n Csütörtökön, a BNV utol­só napján egész nap a nagy- közönség látogathatta a vá­sárvárost. Már nyitás előtt hosszú sorokban várakoztak a pénztáraknál, vidékről ér­kező autóbuszokkal teltek meg az autóparkolók. A vásár utolsó napján is sok üzletkötésre került sor. A BNV-t, összesen mint­egy 350 ezren keresték fel, fele részben szakemberek látogatták a vásárt, a szak­mai napok rendezvényein. Az idei BNV iránt a koráb­binál sokkal nagyobb volt az érdeklődés, mind a hazai, mind a külföldi kiállítók kö­rében: kétezer kiállító száz­ezer négyzetméternyi terüle­tet foglalt el. Leválasztották a Szojuz 7M-t Leválasztották a Szojuz TM szállító űrhajót a MIR—Prog- resz—26 orbitális űregvség- ről. A műveletet csütörtökön a tervezett program befeje­zése után, moszkvai idő sze­rint 13.23-kor hajtották vég­re. A hatnapos program kere­tében a korszerűsített űr­hajó új fedélzeti műszereit, berendezéseit es szerkezeti elemeit próbálták ki. A Szo­juz TM kombinált hajtómű­ve segítségével módosította az űregység pályáját. A prog­ram szerint a Szojuz TM szállító űrhajó pénteken ér földet. Az űregység, a MIR—Prog- resz—26 a továbbiakban au­tomatikus rendszerrel mű­ködik. Jelenlegi pályája megközelítőleg kör alakú. KGB­tanácskozás Moszkvában május 27-28- érs országos tanácskozást tar­tottak a Szovjetunió Állam- biztonsági Bizottsága szervei­nek és csapatainak parancs­noki állománya számára. Az értekezleten azt tekintették át. milyen feladatok hárul­nak az állambiztonsági bi­zottság személyi állományára a* SZKP XXVII. kongresz- szusának határozataiból. Meghatározták, milyen intéz­kedéseket kell tenni annak érdekében, hogy tökéleteseb­bé váljon az állambiztonsági bizottság szerveinek és csa­patainak munkája. Az érte­kezleten Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, az államtoizton- sági bizottság elnöke mon­dott beszédet. A tanácskozás munkájában részt vett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. (MTI) Chirac kontra Mitterrand Az európai NATO-hatalmak előtt tornyosuló egyik legfon­tosabb időszerű kérdésben, az amerikai űrfegyverkezesi programhoz (SDI) való vi­szonyban nyílt konfliktus alakult ki a francia elnök és a miniszterelnök között. A szövetségesek sem az EGK, gem a Nyugat-Európai Unió keretében nem tudtak egysé­ges választ adni az ameri­kai programra: Anglia és az NSZK csatlakozott hozzá, a többiek nem. Most ez a kér­dés szembefordította egymás­sal a francia elnököt és mi­niszterelnököt, de a konflik­tus egyelőre nem ingatta meg Franciaország hivatalosan elutasító álláspontját. Mitterrand és Chirac ellen­tétes felfogása az SDI kér­désében közismert volt, de újólagos megfogalmazásuk inkább a kényszerű politikai társbérlet lappangó konflik­tusának éleződését és a ha­talmi harc új szakaszát jelzi, semmint közvetlen kísérletet a francia külpolitika felül­vizsgálására. A polémiát Chirac kezdte, amikor első saitószerepelése színteréül a diplomáciai tu­dósítók ebédjét választotta és ott egész sor olyan témáról beszélt, amelynek a francia alkotmányos rendben első számú illetékese nem ő, ha­nem az elnök. Mindjárt az első kérdésre válaszul részle­tesen kifejtette, hogy az SDI szerinte olyan visszafordítha­tatlan folyamat az amerikai fegyverkezésben, amelyet ő katonai szempontból teljesen indokoltnak is tart. Műszaki­lag pedig óriási távlatokat nyit, amelyekhez Franciaor­szágnak, mint a világ har­madik űrtechnológiai hatal­mának. felelőtlenség lenne nem társulnia. „Az én kor­mányom sokkal pozitívabb a megítélésében, mint az előző volt” — mondotta Chirac, mintha ez el is döntené a francia magatartást. A mi­niszterelnök olyan látható él­vezettel tartott védőbeszédet az SDI mellett, mintha hang­súlyozni akarná: nem ért egyet az elnök elutasításával és véleménye változtatni is fog az eddigi politikán. Mitterrand öt nap múltán kemény választ adott Chi- racnak. Egy tiszti iskola nö­vendékei előtt megalkuvás nélküli határozottsággal le­szögezte, hogy „országunk nem engedi magát bevonni olyan konfliktusba, amelyet nem fogadott el. Ez arra in­dítja, hogy kerülje ei a mé­lyebb beilleszkedést egy olyan mechanizmusba, ahol nem vehet személyesen részt a döntéshozatalban. Ez vo­natkozik a mai stratégiára és a jövendőre is.” És, hogy véletlenül se lehessen félre­érteni szavait, Mitterrand új­ból hitet tett a nukleáris elrettentés mellett, amelynek élét szerinte kicsorbítaná a két nagyhatalom esetleges űrvédelmi rendszere. Chirac és jobboldali kor­mányának felfogása jól vé­gigkövethető az RPR ég az UDF közös kormányprogram­jától a legutóbbi nyilatkoza­tig. Chirac, még ellenzékben, egyszer kifejtette a Le Mon- de-ban, hogy az SDI deklarált katonai célját, a hermetikus rakétáéi hárítást maga is illúziónak tartja, de a fejlesz­tésből akkora technikai ha­ladás várható, hogy ennek a kedvéért Franciaországnak is részt kell vennie benne. Ezt az óhajt így nvfltan ma­gáévá tette az RPR és az UDF közös választási prog­ramja, szembehelyezkedve az elnök, mint katonai főpa­rancsnok addigi elutasító ál­láspontjával. Chirac a kor­mányprogram parlamenti elő­terjesztésében mar mérték­tartóbb volt és csak tárgya­lásokat javasolt az NSZK- val és Angliával, lehetőleg közös nyugat-európai állás­pont kidolgozására. Ez lehe­tetlennek bizonyult és Chi­rac most a korábbiaknál jó­val erélyesebb formában állt ki az SDI mellett — (Mit­terrand pedig újból elutasí­totta. A dologban látszólag az a furcsa, mintha a szocialista Mitterrand elnök védelmezné a francia katonapolitika de Gaulle-i függetlenségi hagyo­mányát, a gaulleista párt ve­zére pedig atlantista vonal­ra állt volna át. Pedig erről még nincs szó: a kormány- koalícióban vannak ugyan atlantista erők, de inkább az UDF kebelében. Chirac ugyan­úgy elutasította az amerikai bombázók átrepülését Fran­ciaország felett, amikor meg­támadták Líbiát, mint Mitter­rand. Ha alanosan szemügyre vesszük a nyilatkozatokat, a lényeget illetően nincs is NÓGRAD - ,1986. május 30* péntek Orvosok békekongresszusa Kölnben Trom András, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: ötven ország ezer orvosá­nak részvételével csütörtökön reggel megkezdődött Kölnben a nukleáris háború megelő­zéséért küzdő nemzetközi or­vosmozgalom (IPPNW) hato­dik világkongresszusa. Az elnökségben foglalt helyet a kongresszus díszvendége. Olof Palme özvegye és David Lange Űj-Zéiand miniszterel­nöke. A megnyitó ünnepséget a meggyilkolt svéd minisz- telelnök emlékének szentelték, Palme asszonvnak átnvújtot- ták a mozgalom díszokleve­lét. A szervezet 49 tagországá­nak 150 ezer orvosát képvi­selő küldötteket Johannes Rau, ÉszakRajna-Vesztfália miniszterelnöke köszöntötte. Ezt követően ismertették szá­mos állam- és kormányfő, köztük Mihail Gorbacsov, Ronald Reagan, Pérez de Cuellar üdvözletét. A kong­resszust IT. János Pál pápa is köszöntötte. Losonczi Pál. az Elnöki Ta­nács elnöke üzenetében biz­tosította a mozgalmat arról, hogy Magyarország — lehe­tőségeihez mérten — mindent megtesz olyan nemzetközi lég­kör kialakítása érdekében, amelyben átfogó megállapo­dásokat érhetnének el a fegy­verkezési versenv megakadá­lyozása érdekében. A megnyitó beszédet Kari Bonhoeffer a kölni egyetem orvosprofesszora, a kongresz- szus elnöke mondotta el. A múlt évben Budapesten megrendezett V. kongresszust követően Nobel-békedíijal kitüntetett mozgalom világ­rendezvén vének jelmondata: „Együtt élni — nem együtt meghalni!” A szervezet két alapító társelnöke. Jevgenvij Csazov szovjet akadémikus és Bemard Lown amerikai professzor e jelmondat szel­lemében a nyitó napon arra figyelmeztetett, hogv amenv- nviben a Kelet és a Nyugat egvaránt felismeri: az igazi ellenséget nem egymásban kel! keresni, mivel az maga a nukleáris fegyver, s ha rá­ébrednek arra, hogv a leg­végső érdek nem lehet más. mint a túlélés közös érdeke — csak akkor lesz az embe­riség élete ténylegesen biz­tonságban. (MTI) • * Összecsapások a Fülöp-szigeteken Heves összecsapás robbant ki csütörtökön Aquino asz- szony szülőföldjén, a Mani­lától 110 kilométerre északra levő Tarlac tartományban a jelenlegi államfő hívei és a megbuktatott Marcos elnök követői között. A feldühö­dött tömeg kövekkel dobálta meg a Marcost pártolók, mintegy kétezer fős menetét, majd verekedés robbant ki. Többen megsebesültek, néhá- nyukat kórházba kellett szál­lítani. A megbuktatott elnö­köt támogató menet három hete indult az ország egyik északi városából, s Manilába tartva, az Aquino-kormánv- zat szerinte ..diktatórikus” kormányzása ellen kíván til­takozni. A Fülöp-szigeteki Kommu­nista Párt csütörtökön beje­lentette: küldöttet nevezett ki az A quino-kormánnyal foly­tatandó, magas szintű pár­beszéd előkészítésére, ame­lyen döntés születhet a fel­kelők és a katonaság egész országra kiterjedő tűzszüneté­nek megkötéséről is, (MTI) Jobb lakáskörülmények között a cigánylakosság fele A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa mellett mű­ködő Országos Cigánytanács csütörtöki ülésén többek kö­zött szociálpolitikai kérdé­sekről tárgyalt, Choli Daróczi Józsefnek, a cigánytanács el­nökének vezetésével. A szo­ciális körülményeknek meg nem felelő lakások felszámo­lásáról Várvölgyi Sándor, az ÉVM lakásfejlesztési és -fenntartási osztályának ve­zetője adott tájékoztatót. Szólt az elmúlt húsz év ered­olyan nagy különbség: Chi­rac sem sürgeti Franciaor­szág szerződéses belépését a programba és Mitterrand sem ellenzi, hogy a francia válla­latok magánalapon részt vegyenek benne. Chirac egyszerűen elérke­zettnek látja az alkalmat, hogy külpolitikai téren ki­kezdje az elnök tej hatalmát. Nemcsak az SDI témájában teszi ezt: mióta átvette a kor­mányfői posztot, nyitott Tö­rökország, Irán és Dél-Afri- ka felé. A diplomáciai tudó­sítók ebédjén gúnyosan be­szélt a korábbi kormány „nagyszívű” harmadikvilág­programjáról, amelyre sze­rinte Franciaországnak sem ereje, sem szüksége nincs. Hazavitte Tuniszból a fran­cia nagykövetet, Mitterrand egyik bizalmasát. Ilyen tű­szúrásokkal vág vissza azért, hogy Mitterrand kifogásolja a kormány egyes belpolitikai reform terveit és azzal fenye­getőzik, hogy nem írja alá rendeletéit A hatalmi harc tehát kezd láthatóbb formát ölteni Fran­ciaországban. Ma még csak taktikai ütésváltásoknál tar­tunk és a két főszereplő óva­kodik felmondani a társbér­letet. de mindkettőjük szeme már a közelgő elnökválasztá­sokra szegeződik. László Balázs ményeiről. melyeknek leg­főbb mutatója, hogy a ci­gánylakosságnak több mint a fele jobb lakáskörülmények közé kerülhetett Győr-Sop- ron. Vas és Tolna megye ta­nácsai — jelentős erőfeszí­téssel törekedve a cél eléré­sére — megszüntették a ci­gánytelepeket. A Miniszter- tanács Tanácsi Hivatala irá­nyításával tárcaközi koordi­nációs bizottság tekinti át évről évre a cigánylakosság lakáshelyzetét, az oktatási és foglalkoztatási kérdésekre is figyelve. 1986-ban Nógrád, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun és Szolnok megye számol be a tárcaközi bizottságnak. Az eredmények mellett a legtöbb problémát az jelenti, hogy a telepeken ma már zömmel olyan családok ma­radtak, melyek az OTP fel­tételei szerint hitelképesek, de az egy főre jutó alacsony jövedelem miatt, a törleszté­seket létfenntartásuk veszé­lyeztetése nélkül nem tudják vállalni. 1985-ben az előző évinél — amikor e folyamatban némi lemaradás volt — 30 száza­lékkal több lakás juttatását tűzték ki célul a tanácsok, különböző lakásgazdálkodási formákban. Az elmúlt húsz évi és a VI. ötéves tervi te1- jesítésről, illetőleg az 1986. évi tervről adott tájékoztatót az Országos Cigánytanács, több ajánlással és javaslattal kiegészítve, tudomásul vette. Az ülésen a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövet­ségének, mint egyesületnek megalakulásáról. valamint alapszabály-tervezetéről is k i alakították áll áspon t j ukat az Országos Cigánytanács tagjai. A szövetség megalapí­tásával egyetértettek, hosz- szas vita után az alapsza- bálv-tervezethez számos ja­vaslatot fűztek, s azt a leen­dő szövetségnek elfogadásra ajánlották, az egyesületet tá­mogatásukról biztosították.. i

Next

/
Thumbnails
Contents