Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
Rovásírásunk eredete és a szarvasi lelet pLm'^y A székelyudvarheiyí öreg koiíégium évkönyvéből A nagyszentmiklósi kincsek egyikén fennmaradt rovásírás jelek (bal oldalt). A székely- udvarhelyi Református Tanítóképző Intézet 1929-es évkönyvében közreadott rovásírásos ábécé. Avarobokán, Téged Imádlak. .. Törgüsz, a Te óhajod teljesüljön... — mondja egy imaszöveg első két sora, amely fohász manapság rendkívüli módon foglalkoztatja nyelvészeinket, régészeinket. Ez a néhány tisztelgő sor ugyanis a híres szarvasi rovásirásos leleten maradt fenn. Egy alig 6,5 cm hosz_ szú, csontból készült tű tar tó ez! Juhász Irén, a Tessedik Múzeum régésze egy avarkori sír női csontváza mellett találta meg 1383. április 27- én, tudományos értékelését pedig Róna-Tas András egyetemi tanár végezte el. Lássuk előbb, mit is nevezünk rovásírásnak! Szorosabb értelemben véve e fogalomkörbe a késsel fába írott jelek együttese tartósak, tágabb értelemben pedig a kemény tárgyakba — tehát a bronzba, kőbe stb. — rótt vonalkák különböző csoportjai is. 3500 éve, hogy a mezopotámiai eredetű képírást felváltotta az ékírás, amely jelrendszert már betűk módjára lehetett rögzíteni. Jobbról balra vonultak ezek a sorok, és összeállításukat mindig az az elv vezére fte, hogy minél kevesebb fáradtsággal minél több mondandót foglaljon össze a rovó. Rövidítettek tehát mindenütt, ahol lehetett. Általában csak a mássalhangzókat jelölték, s ezekhez „gondolták” hozzá a magánhangzókat silabizálás közben. Voltak persze „pazarlóbb” rovásírások is: ezekben külön jelük volt a magas, és külön a mély hangú magánhangzókat vonzó mássalhangzóknak. A mi őseink által használt rovásírás ezeknél sokkalta jobban „takarékoskodott”: sokat kurtított a maga tömör ligatúráival. (A ligatúra az összevonások elnevezése.) Hogy a magyarok által használt rovásírás honnan ered, jelei miképpen formálódtak, pontosan nem tudni. Tény viszont, hogy föníciai elemek is vannak benne, és a türkök szintén mássalhang- zós jelrendszere ugyancsak gazdagította. Amit biztosan tudunk; a székely-magyarnak nevezett rovásírás a XIII. századtól a XVII. századig élt. számos emléket hátrahagyva gazdagon virágzott. Kutatták, értelmezték is sokan. Az erdélyi Telegdi János emelte legelébb tudományos fokra e jelcsoport analizálását. 1958-ban írta meg híres Rudimén táját, amely tankönyvnek azt a feladatot szánta, hogy újból terjessze el — mégpedig a latin ellenében — a rovásírást. Telegdi fő érve az volt, hogy a mi ősibb írásunkkal sokkalta pontosabban lehet megjelölni a hangokat, mint a nehezebben alkalmazkodó latinnal. (Amikor eleink átvették eme holt nyelv betűkészletét, tizenkét hangunkra egyszerűen nem jutott jel!) A Rudimenta szerzője után egy olasz gróf. a tudós hadmérnök, a bolognai illetőségű Marsigli vette gondjaiba a székely-magyar rovásírás ügyét. Buda visszafoglalása után Erdélyben is járt, ahol térképezés közben egy páratlanul értékes rovásbotot talált. Ennek jeleit lemásolta, és így olyan szellemi kincset hagyott az utókorra, amely még mindig foglalkoztatja a tudós elméket A föltehetőleg 1690-ben meglelt — 130—150 cm hosszú, 3 em-nél vastagabb — botra ugyanis egy egész kalendáriumot véstek fel egykor. Mégpedig olyan, az 1300-as években használt naptárat, amely az év állandó ünnepeit —, s ezek társaságában a névnapokat is — tartalmazta a katolikus vallás előírásai szerint Több mint 200 szó rovásirásos jele maradt így ránk! Marsigli , bot-kalendáriuma után bő száz évvel, 1799- ben ismét egy világraszólóan érdekes és értékes lelet bukkant fel: a rovásírásos jeleket is magán viselő nagy- szentmiklósi aranykincs. Ezt már csak azért is meg kell említeni, mert így kanyarodhatunk vissza a szarvasi tűtartóhoz, illetőleg ahhoz a vitához, amely a kis juh- esontdarab jelei kapcsán kipattant. Róna-Tas András ugyanis úgy véli (e tárgykörben írott tanulmányait az Élet és Tudomány közölte nemrég), hogy a nagyszentmiklósi kincs ugyanúgy türk eredetű jeleket visel magán, mint a tű tartó. Mások ellenben viT tátják ezt, s amellett kardoskodnak, hogy a székely-magyar rovásírással van kapcsolatban a szarvasi lelet. (Vékony Gábor tett is egy kísérletet a magyar nyelvű megfejtésre.) Miután az 1983 tavaszán meglelt csontocska első, valóban tudományos igényű szemrevételezésére egészen a múlt év végéig kellett várni, nem valószínű, hogy a tűtartó jeleinek pontos eredetmagyarázata egyhamar megszületik. Annál kevésbé, mert az idő igencsak megviselte a VIII. század elejéről való parányi leletet. A bolgár kultúra napja Ä bolgár nép május 24- én emlékezik meg Cirillről és Metódról, a bolgár ábécé megalkotóiról, tanítványaikról és mindazokról, akik évszázadokon keresztül követték őket, nagy szerepet játszva a bolgár nyelv tökéletesítésében és elterjesztésében. A IX. században Cirill és Metód Szolunban (Szaloniki) a görög, latin és héber nyelv mellé megalkották beszélt nyelv nyomán az írott bolgár nyelvet. Lefordították bolgár nyelvre a szent könyveket, megírták első önálló alkotásaikat, amelyeket először a nyugati szlávok között terjesztettek el a Na.gymor- va fejedelemségben és Pannóniában. Hamarosan szembekerültek a szentszékkel es ezért a két fivér halála után tanítványaikat kiűzték Nagy- morvábiából és Pannóniából, tanaik terjesztését pedig betiltották. A menekülőket Bulgária fogadta be; Borisz hercegnek, aki nem sokkal korábban vette fel a keresztény vallást, szüksége volt a szláv írásbeliségre, hogy független politikát alakíthasson ki Konstantinápoly és Róma között. Cirill és Metód tanítványai jó feltételeket találtak munkájukhoz, oktattak, könyvtárakat alapítottak — a szláv írásbeliség nemcsak fennmaradt, hanem tovább fejlődött, elterjed Oroszországban, Szerbiában, Vlahiában és Moldáviában. Cirill és Metód ünnepéről 1851-ben emlékeztek meg először. Ez a plovdivi ünnep fontos állomásává vált az egyházi és nemzeti függetlenségért folytatott harcnak. 1858-tól kezdve össznemzeti ünnep, ezen a napon évente, kitüntetik a kultúra területén kiemelkedően dolgozókat. A legmagasabb kitüntetés a „Cirill és Metód díj”. 1979- ben létrehozták a nemzetközi elismerést is, amelyet a bulgarisztika és a szlavisztika területén tevékenykedő kiemelkedő alkotóknak ítélnek oda. Képünkön: Minden évben színes felvonulásokkal emlékeznek meg Bulgáriában a szláv írásbeliség és bolgár kultúra napjáról. $ NŰGRÁD - 1986. május 24., szombat Két évtized, félszáz szerep Beszélgetés Sólyom Nagy Sándorral Egy egészségesen jó kedélyű, magabiztosnak látszó fialalemoer nyitott be a budapesti Zeneakadémia 10-es termébe a tehetségkutató bizottság elé 1960-ban. A bizottság elnöke Forray Miklós volt, aki rögtön feltette a kérdést: „Mit akar énekelni?” Az ifjú sietve válaszolt: „Az idősebb Germont áriáját a Traviatából!” De már a> következő pillanatban megbánta, amit mondott. A Ger- mont-ária kottáját otthon hagyta. Egyáltalán semmiféle kotta nem volt nála, csak a Zöld' erdőben, sík mezőben sétál egy madár... zongorakísérete, azt is kinnfelejtette a folyosón, a nagybátyjánál. lévő táskában... Szívesebben énekelte volna a szép erdélyi népdalt, de Forray szigorú volt: „Halljuk a Germont- áriát, .. Valaki leütött egy Desz-dúr akkordot, és Sólyom Nagy Sándor —, mért ő volt az ifjú — rákezdett az áriára. Senki sem kísérte zongorán... Valahogy így indult az operaénekesi pályáján éppen húsz esztendővel ezelőtt kezdő, ma már Liszt-díjas, érdemes művész címmel kitüntetett énekművész életének legfontosabb szakasza, a siklósi gimnáziumi énekkar legszebb hangú diákjának művészi életútja. Aki egyébként szépen szavalt is az alma mater egy-egy ünnepi műsorában. Nemesen tiszta hangjának felfedezője az énekkar vezetője, Turza Imre volt, az ő kezdeményezésére került a fiatalember a főiskolai bizottság elé... — Nem voltam ott azért olyan magabiztos — vallja ma már operaházunk neves baritonistája. — A Germont- ária mindig magas volt nekem. ott pedig az e-edeti hangnemben énekeltették velem. Azt hiszem, annak köszönhetem, hogy felvettek a főiskolára, hogy az ária végére is megmaradtam az eredeti hangnemben. — Milyen előképzettséggel kezdte a főiskolai tanulmányokat? — Valójában semmiféle előtanulmányokat nem végeztem. Egy-egy féléven át tanultam zongorázni,, lustán és felületesen Édesapám a siklósi amatőr zenekarban játszott, nagybőgőn. Egyébként agro- nómus volt. Igaz, ha a rádióban operaközvetítés volt, azt az egész család csöndben, áhítattal hallgatta. Ennyi zenei indíttatásban részesültem csupán otthonról. Volt is gondom a főiskolán, ahol előbb kétéves előkészítőt kellett el« végeznem, mielőtt az operatanszakra járhattam volna. — Végül is — úgy tudom — a főiskolán behozta lemaradását. — Igen, sőt az opera tanszakon már a második és harmadik évet összevonva végeztem el. Ügy látszik, időközben javult a szorgalmam. 1966-ban végeztem a tanulmányaimmal. s még abban az évben felvettek az Operaházba — Hány szerepet énekelt az elmúlt két évtized alatt? — Félszáznál is többet, hat- vanat talán, ebből legalább negyven főszerep volt. Ezek persze csak számok, de hogy mit csináltam iól vagy rosz- szul. nem nekem kell eldön- tenem. . — A legújabb kitüntetés a SZOT-díj. s az előzőek, valamint mindaz a siker. f>molv már külföldön is ismertté tette a nevét, gondolom, eldöntötte, az előbbi kérdést. — Igen. magam is így érzem És ez is hozzásegített az évek során eev kevés önbizalomhoz. amiből bizonv ekkor. nem-ods-ázada. egvál- ta’áo nem bővelkedtem armn. ra. amennyire ez —. mint ön mondta — látszott vo’na <-nj- tam. S*. Gy. Könyvheti újdonságok Ha nem is térünk vissza a Supka Géza kezdeményezte könyvnap intézményéhez, tehát az egynapos könyvünn éphez, akkor sem lesz az idei könyvünnep a megszokott módon hétnapos, tudniillik az idei könyvhét a neve ellenére egy hétnél rövidebb ideig tart. Mit várhatunk? Nos, több mint nyolcvan könyvet felsorolni sem érdemes, de amit e sorok írója ismer, azt bátran ajánlhatja. Elsősorban egypár emlékiratot. Balogh Edgár, az erdélyi politikus és közíró Férfimunka címen számol be a felszabadulást követő évtizedről, mikori« az ottani magyarok nagy többségét tömörítő Magyar Népi Szövetség a szocialista átalakulás érdekében a román kommunistákkal vállvetve harcolt — megállítva ezzel a Maniu-féle nacionalista bandák gyilkos akcióit, és segítve a dolgozó magyar nép egyenjogúsítását, amelyben olyan szövetségesre találtak, mint Groza Péter. Igaz, a kezdeti eredmények egv idő után bizonytalanná váltak, s a személyi kultusz törvénytelenségei a magyarok legjavát is sújtották. Magának Grozá- nak is lesz egv kötete: A börtön homályában. Két nem baloldali, hanem gentry ember művét kell még említenünk. Egvikük a liberális nagypolgárságból régésszé vált Zolnav László, ö fedezte föl a Budai vár gótikus szobortöredékeit. A náci befnlvás növekedése ideien zsidó feleséget választott: Rákosi ideién ezt az asszon rí, mint knoítalistát teleníte+ték ki, de Zolnay ekkor is szolidáris maradt vele, noha akkor már egy grófnő volt a felesége. Szóval van miről mesélnie, miről emlékeznie. .. (Hírünk és hamvunk.) Akárcsak Pálóczi Horváth Lajosnak, aki a népi írókhoz és a Magyar Közösség titkos társaságához tartozott, mégis ellenálló és szovjetbarát tevékenységet folytatott. Sajnos, most csak gyermek- és ifjúkoráról olvashatunk Álom- páka sz című emlékiratában. Bizonyára nagy siker lesz Moldova György új szociográfiai kötete. A pénz szaga a kamionsofőrök üzleteiről, üzel- meiről, kiszolgáltatottságáról szóló sajátos, szókimondó könyv. Bármemnyine növekszik is a tényirodalom népszerűsége, a regény iránti érdeklődés mégsem csökken. Főként, ha jó regényről van szó! Szász Imre irodalmi rangját csak mostanság kezdjük igazán fölfedezni: A világ így ér vé~ net című. egv este elolvasható kisregénye immár legkülönb- jeink sokrába emeli. Művész- regény? Hazafias alkotás? Egy megnyomorított értelmiségi nemzedék regén ve? A külföldre futottaké vagy sza- laitottaké? Mindez és még sok minden. Kisregényben egy nagt: mű! Vannak aztán még rövidebb írások: a Körkép ez- idén 23. alkalommal megjelenő gyűjteménye az elmúlt és legjava elbeszéléstermésének foglalata. A folyóiratokban szétszórt harmincegy novella, így együtt, mai prózánknak, teljességét mutatja meg, akárcsak a Szép versek költészetünkét, vagy a Rivalda az előző évadbein bemutatott drámák színe-javát. Hogy nem maradtak-e ki számottevő írók vagy alkotások? Ezt a kérdést mindig föl lehet, tenni, de önmagunk ízlésének a válogatókéval történő szembesítése külön is kedves játékká teszi ezeknek az antológiáknak a lapozgatását. Élő klasszikusunk. Illés Endre Ezüstpénz című kötete a férfinemmel kapcsolatos írásait gyűjti egybe. Az újabb nemzedék kiemelkedő képviselője viszont Esterházy Péter. Bevezetés a szépirodalomba című, több kisregényből álló ciklusa először jelenik meg együtt. Minden mű más, egymástól független, mind nehezen kibogozható értelmű, rtt-ott már-már abszurdba hajló olvasmány. Az egyik a múlt század elején- közepén játszódik, a másik az ötvenes években, a harmadik — talán — ma. és így tovább, de ez a különös modern, sőt modemkedő ciklus valahogyan mégis igazi irodalommá áll össze. Eltávozott legkülönb költőink egyike, Kálnoky László, de itt van posztumusz kötete (Hőstettek az mókádban), akárcsak az ő „Lillájához” tartozó, élő. s alkot* Űjhold- kör íróinak antológiája; Nemes Nagy Ágnes gyűjteményes kötete (A Föld emlékei). És olvasható a szintén városi-polgári indítású java költészet művelőjének, Orbán Ottónak — tán túl is méretezett — nagy versgvűitemé- nye. valamint Szécsi Maróit A Betlphem-hlues című groteszk. illúziotlan és néni hagyományokat folytató új termése. Fontos dokumentum az Illyés Gyula szerkesztette ötven évvel ezelőtti Mat orosz dekameron, amit annak idején a Nyugat adott ki, és amely ma is frissen hat, bizonyítva, hogy a huszadik századi modernség nem kis mértékben szovjet írók ta- lálmánya-leleménye volt, már ameddig Sztálin, Zsdá- nov és társai megtűrték. Hogy aztán nálunk miként ment végbe a szocialista politika, gazdaság és kultúra eltorzítása, és mi az, ami ezeknek az esztendőknek mégis maradandó vívmánya, arról Szabó Bálintnak. Az „ötvenes évek”-ről szóló tanulmánya ad tárgyilagos kénét A bőség zavara? Nem. nem lesz itt zavar. Ki-ki foReTheti,, amit szeretne. Aki pedig azt akaria. hogy jövőre biztosan meelrania a legfontosabb kiadványokat, az már az ríei knnvyhéteo belérvhet a nén- frorrt kezdeményezte Kör—-, barát Körbe, ame’v k’“tön kedvezményeket, sőt illefmér,--kőtetet is juttat tntfíai- nak. K. N. L
