Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

„Minden film egy újabb kaland' Beszélgetés Szomjas György filmrendezővel Szomjas György —, akár. csak filmjeinek hősei — ne­héz sorsot választott: hiva­tásos magyar filmrendező. Mesterségét — minden álta­lános és speciális hazai ne­hézség ellenére — nagy él­vezettel műveli. Negyvenhat éves és 1930 óta készít fil­meket. Előbb kisfi’mjeivel aratott itthon és külföldön is szép sikereket, majd 1976-tól érdekes játékfilmekkel je­lentkezett a mozikban. Az idei XVIII. magyar játék­filmszemlén a Falfúró című alkotása elnyerte a társadal­mi zsűri különdiját. a na­pokban pedig „sikeres játék­filmjei elismeréseként” Ba­lázs Béla-díjjal tüntették ki. — A hazai filmgyártás helyzetét. tekintve, ma már az is sikernek számit, ha valaki filmrendező létére fil­met készíthet Magyarorszá­gon. Szom jas György számá­ra mi a siker? — Számomra nem igazán a díj jelenti a sikert. Azt, hogy egy film milyen, azt én úgyis jobban tudom azoknál, akik a díjat adják. Ugyanis nem tartom jó dolognak, ha valaki csupán a díjak alapján elfogulttá válik saját magá­val szemben, vagy túl szub­jektiven értékeli a saját mun­káját. Persze, ez alkati kér­dés. Én igyekszem hideg fej­jel értékelni — különösen utólag — azt, hogy amit csi­nálok. mit ér és abban mi a jó, vagy mi a rossz. Erre módszeresen odafigyelek, és ez így teljesen más dolog, mint amit a díjak jelentenek. — Talán ennek a szemlélet­nek is köszönhető, hogy az igazi díjakat valóban a kö­zönség ítélte oda azzal, hogy szép számmal ment el film­jeire a moziba. Gondolok itt a Talpuk alatt fütyül a szél és a Rosszemberek című al­kotásokra, amelyek a magyar western, vagy eastern meg­teremtésének eredményes pró­bálkozásai. Az ezeket követő Kopaszkutya és a Könnyű tes­ti sértés azonban már abszo- lút napjainkban játszódó tör­téneteket mesél el. Minek köszönhető ez a nagy fordu­lat? — Én nem érzem ezt a **agy változást. Csak a történetek koca változott, nie azt hiszem, ami rám jel­lemző, az igazából ugyanaz maradt ezekben az újabb fffmekben is. No, persze kor/— ben én is igyekeztem tanulni és próbálok szakmailag újí­tani, előre menni. De a va­lóság kezelésének módja — akár múltbeli dokumentumok anyagára épül, akár mai tör­ténet — ugyanaz maradt, és ebben nagy szerepet szánok például az ironikus ábrázolá­si módszernek. A műfaj részletkérdés. Ezt egyébként is több tényező befolyásolja, így például még az is, hogy mennyi pénz fordítható egy- egy filmre. Ma egy történel­mi vagy „betyárfilmet” meg­csinálni nagyon drága dolog lenne. — A sajátos irónián túl, speciális, „Szomjas-effektus” az egyes jelenetek ismétlése és a színvaltások használata, különösen a Könnyű testi sér­tés és a mostani Falfáró cí­mű filmekben. Mi a vissza- visszatérö technika alkotói célja? — Ha úgy vesszük ez is az iróniának egyik fajtája, va«y öniróniának is nevezhetném. Megpróbálom magát a filmet a színéről és fonákjáról egy­szerre kezelni. Ez persze már elég mély speciális szakmai kérdés, amivel a közönség így nem foglalkozik... A dolgo­kat leegyszerűsítve arról van szó, hogy olyan elidegenítő effektusok is ezek egyben, amelyek a nézőt nem hagy­ják elandalítani, hanem idő­ről időre figyelmeztetik, hogy nem a valóságot, hanem an­nak csak mását látja. — Milyen belső indítékok vezették a filmkészítéshez? — Tulajdonképpen egy fu­ra kettősség a magyarázat. Eredetileg építészmérnöknek tanultam és így képesnek ér­zem magam arra, hogy mód­szeresen körüljárjak dolgokat és apró kavicsokból, téglákból építsek fel valamit. Ugyan­akkor érzek magamban egy­fajta kalandvágyat is. És a film, az kaland! Egyrészt, mert kilépés a hétköznapból — a néző is azért megy a moziba, hogy kilépjen hét­köznapjai vili iából. Más­részt maga a film készítése is kaland. Minden eeves film olyan mintha meg akarna az ember mászni egy hegycsú­csot. Minden film egy újabb izgalmas út, amibe az ember belevág. A két dolgot sze­rencsére úgy össze tudtam egyeztetni, hogy egyben ez a munkám is. — Eddigi pákái jón végigte­kintse, úgy tűnik, egűre ma­gasabb csúcsokat hódit meg. A betyárvilág felidézésétől egészen a mai zavaros, bo­nyolult és az egyes ember számára szinte már követ­hetetlenül változó világnak az ábrázolásáig. — Szerintem az a bizo­nyos „beftyárvíiág” is zava­ros a maga módján. Az sem voft egyszerű képlet Tele volt eilentmond ásókkal az a társadalom is és maga a be­tyárok világa is. Éppen as volt a célom, hogy érmék a be iyárm nusanak valamiféle bouyoluiuaoD es dialektiku­sa oo verzióját adjam elő.. bök szó esik arroi, hogy a 80-as évek különleges zűrza­varos, átmeneti korszak. Sze­rintem lényegében az egesz életünk egy ilyen nagyon át­meneti korszak, különböző periódusaival együtt. Észre sem vettem volna ezeket a régi történeieket, ha ilyen­fajta átcsengések sem lettek volna benne. Azoknak a fil­meknek ugyanaz a lényege, mint a maiaknak. Még mód­szereit tekintve is azonosak: egy hőssel együtt megyek, követek egy történetet és azon keresztül tudok érzelmileg azonosulni, vagy szembeszáll­ni bizonyos dolgokkal. Egy­szerűen az érzelmi viszo­nyulások szintjén fogalma­zódnak meg a dolgok. — Legutóbbi filmje, a Fal- fúró, mit jelent alkotója szá­mára? — Nagyon szeretem a fil­met, mert sikerült az erede­ti célkitűzéseimhez hűnek maradni. Vagyis, hogy első­sorban közönségsikerre tart­hat számot, másrészt, úgy ér­zem, sikerült azokat az apró szakmai kísérleteket folytat­ni, amit filmről filmre pró­bálok végigjárni. Ezeket per­sze vagy észreveszi a közön­ség, vagy nem, mindeneset­re n agyon figyelek a reak­cióikra. Végső soron számom­ra ez egy kedves film, és re­mélem. a közönség is fogja szeretni. — Bízzunk ebben és lás­suk az utolsó kérdést: mit csinál holnap Szomjas György? — Van egy új érdekes film­témánk. amit. ha minden igaz, akkor sikerül is meg­csinálni. Rövidesen utazunk az USA-ba, mivel amerikai —magyar koprodukcióban ké­szül. A sztoriró1 pedig csak annyit, hogy Micky Hargi­táról szól. aki nagyon ér­dekes és összetett figurája volt ez 5fl-es, SO-as évek hol- Ivwootí «im w-vf hágónak. Fzvébkérrt a kvdomestí G-artz- M A VAG-kokVmó'ifíl indult 1947-ben. és mint bod^-bH- d«”\ mint Mister Universum, mint színész és mint a híres szexfanmbe és fUmsztár. Jayne MansfSetd fűtötte be furcsa kesrSerjyt ez a téhet- séfjes fiú. Amerikai réssvr&l ezvébkérsf fi az e^vik fűienszározó. A fűm elkészí­tésének az ad reeWást. hogy márrfkét fél számára kfWéső- ■nüjspn prőnyös az eeyöttmű- k^diés. Hiszem nemr.részt az U^A-tvan foptmtk foreztntí és mwwtwon pom Vet?. T>e**v az egyébként ir*** SZOT-díjas kuftúrház-igazgató Vratni József Az elmúlt években sok­szor szerepelt a NOGRÁD hasábjain a salgótarjáni öblösüveggyár Kossuth Lajos Művelődési Háza és igazgatója, Vratni Jó­zsef. A róluk szóló ripor­tok, tudósítások mindig va­lamilyen rendezvényhez kapcsolódtak. Ez az írás azonban más kíván lenni. Az embert és több évtize­des tevékenységét állítja a középpontba. A magya­rázat egyszerű: Vratni Jó- szef április 30-án vette át Budapesten a SZOT-díjat. A csendes, megfontolt sza­vú igazgató 1954 októberétől tölti be tisztét. Munkáját gép­lakatosként kezdte, ám érdek­lődése hamarosan a politika, a közélet felé fordult. — Az öblösüveggyár első függetlenített ifjúsági titkára voltam — emlékezik vissza. — Ezzel párhuzamosan több évig tevékenykedtem a DISZ megyei bizottságában. 1954- től .32 éven át az ÉFÉDOSZ megyei szervezetének kul­turális, ágit-prop. munkabi­zottságát irányítottam. Ala­kulása óta tagja vagyok a NEB-nek, beosztásomból kö­vetkezően pedig a gyári és az Üvegipari Művek művelő­dési bizottságának. Megala­pítója vagyok a megyei fotó- klubnak, amelynek vezetését a főiskolai tanulmányok mi­att adtam át másnak. — Hogyan lehetett, lehet ilyen „háttérrel” eredmé- n-nesen igazgatni egy művelő­dési házat? — Az időt be lehet és be kell tudni osztani! — feleli Vratni József. — Én úgy ér­zem, eddig sikerült ezt ered­ményesen megvalósítani mun­kámban és magánéletemben egyaránt. Az általa vezetett művelő­dési ház 1934-ben 20 ezerfo­rintos költségvetéssel és mint­egy 14 ezer forintos leltári értékkel bírt. Napjainkban csak a könyvtár állománva meghaladja á 200 ezer forin­tot, a napilapok mellett 35- •Zéle folyóirat áW az olvasók rendelkezésére. S a mai na­pig folyamatosan ólakul-bő­ből az igazgató birodalma. Például 1955-ben filmszínház­zal és gépteremmé gyarapo­dik a ház. A fUidsZínrlS és az emeteSi rész átépítése, aíhoi ktefook, szakkörök leltek ott­honra, 1979-461 t981-ig tar­tott. — Milyen törekvésekkel pá - emuit az intézmény korszerű­södése? — Az kkhriäs viszonylag ráaós hónapjait a társadalmi vezetőség életre hívásával próbáltam segíteni. Ma már tudom, hogy ezzel minden hi­vatalos lépést megelőztem... Én egyszerű munkásember- ként kezdtem. Talán ezért éreztem szívügyemnek — és érzem ma is — a munkások művelődését. Ez az oka, hogy már 1955-ben megszerveztem a munkásakadémiát, amely lényegében ismeretterjesztő előadások sorozata volt. Az ÉFÉDOSZ segítségével való­sítottuk meg elsőként az or­szágban a felnőttek kihelye­zett általános iskolai tago­zatát, még 1957-ben. A 60-as évek elején szerveztük meg a megyei Ki mit tud?-ot, amely később országos ren­dezvénnyé vált. Néhány ha­sonló szintű rendezvényt kez­deményeztem 1972-től: Sal­gótarján 50 éves születésnap­ját köszöntötte a munkásfia­talok országos vers- és pró­zamondóversenye. A váci FORTE gyárral közösen ren­deztük az Üveg szépsége és a Munka. munkásábrázolás című kiállításokat. — Milyen kezdeményezések történtek a gyerekek szóra­koztatása, művelődése érdeké­ben? — Hat évvel ezelőtt a gyá­ri dolgozók fiainak, lányai­nak gyermekkulturális he­tet szerveztünk. A ház egész napos programokkal fogadta őket. Ebből nőtt ki később az üzemi pártbizottság támo­gatásával a munkások gye­rekéinek bentlakásos műve­lődési tábora. 1984-ben, a munkásfiatalok előadói ver­senyének mintájára, javasol­tam a szakmunkástanulók or­szágos vers- és prózamondó­versenyének megszervezését. Idén májusban már a má­sodiknak ad ot fii ont a műve­lődési ház. A riportalany szerénysége tiltja. ho«y a mnrká«rnűvelő- dés érdekében kifejtett te­■MHHMHIIMfMttMH ilHIHH IUI 11 titlIH WIIMMI ‘ MIM IIH /é'kanységéért adományozott SZOT-dijat megelőző kitün­tetéseiről szóljon, e soron írójának viszont kötelessége felsorolni azokat, hiszen hoz­zátartoznak az életúthoz. Kez­dettől fogva aktív, megújulni tudó, nemcsak gyári, hanem városi-megyei, sőt országos érdekeket szolgáló , igazgató.- emberi értékeket jutalmaz­tak az illetékesek. íme: két­szeres Szocialista Kultúráért kitüntetett, tulajdonosa a Felszabadulási Jubileumi Em­lékéremnek, a Szakszervezeti Munkáért arany és a Munka Érdemrend bronz fokozatá­nak. Kiemelkedő munkáját Salgótarján Város Tanácsa Salgótarján városért oklevél­lel és plakettel jutalmazta. — A mostani kitüntetésnek van egy érdekessége. Mi az? — SZOT-díjat eddig a mű­vészeti tevékenység elisme­réseként adományoztak. Én elsőként kaptam meg a köz- művelődésben végzett mun­kámért. S ha már erről be­szélünk, el szeretném mon­dani, hogy nekem nagyon so­kat jelentenek a munkatár­saim. összeszokott, rugalma­san dolgozó kollektívának vagyok a vezetője. Az én ki­tüntetésemben ott éreztem az ő lelkiismeretes munkájukat is. Vratni Józsefnek van egy megszívlelendő elve: „10—15 évvel ezelőtt elég volt éven­te egy-két új ötlettel kiruk­kolni. Ma ez kevés, ma na­ponta kell új ötleteket be­vezetni a közművelődésben.” Tehát feltételezem, hogy a szabad idejében kertészkedő igazgató nemsokára bevezeti a kiskerttel rendelkezők klub­ját, az ehhez kapcsolódó’ tan­folyamokkal együtt. Ugyan­csak feltételezés,, hogy a vá­rosi alkoholellenes klub min­tájára más, hasonló aktuali- tású közösségek fognak szer­veződni. Erre minden alao megvan, hisz’ az eddigiekből is kiderülhetett, hogy a mű­velőd ésiiház-igazga tó gyorsan alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez, eredménye­sen ülteti át az elméletet a mindern a tjí közművelődési gyakorlatba. Ám a folyamatban levő munkák alól sincs fe’mentés! Továbbra is biztosítani kell a szakkörök, klubok, a Temp- ress működési feltételeit, szervezni, irányítani kell a gyári kisközösségeknek nyúj­tott szolgáltatásokat, folytat­ni iflik a munkásfiatalok, iro­dalmi ízlését fejlesztő orszá­gos versenyt... E sokrétű tevékenységhez kívánunk erőt, egészséget. O. Gy. HitiimHtitm«tHHtiiiiiiiim mmm Anna Frank naplója — teljes kiadásban A fasiszta rémuralom zsidó áldozatainak nemzetközi jel­képévé vált kislány, Anna Frank naplójának teljes vál­tozata ebben a hónapban je­lenik meg Hollandiában. A napló, egy képzelt barát­nőhöz Ént levelek formájában, megrendítő beszámoló a két évig tartó rejtőzködésről a megszállt Amszterdamban. A család rejtekhelyét végül el­árulták és a kislány a bergen- belseni koncentrációs tábor­ban végezte fiatal életét. Az auschwitzi borzalmat túlélő apja Amszterdamba vissza­térve megtalálta a naplót, amely először 1947-ben látott nyomtatást. Az eddigi kiadások azon­ban nem foglalták magukba az egész naplót. A naplón már Anna is változtatott. A naplóírást 13. születésnapján kezdte el, és 15 évesen átírt tragy áthúzott egyes, általa túlságosaid gyerekesnek ítélt részeket. A szövegen apja, Oteó Frank és a kiadó is sti­lizált és rövidített, s ez a változat jelent meg 19<f7 óta *6 millió példányban, 56 nyel­ven. Otto Frank hat évvel ez­előtt meghalt és a kéziratot a holland államra hagyta. A holland háborús dokumentá­ciós intézet kutatói most a tejes kézirat kiadása mellett döntöttek. A kötetben benne lesz Anna Frank naplójának eredeti és az általa 1944-ben átírt változat, valamint az 1947-es kiadás. Mint David Barnouw, az egyik társkiadó a Reuter brit hírügynökség­nek indoklásul elmondotta, a teljes változat átfogóbb ké­pet ad a kislány életének és szemléletének alakulásáról a rejtőzködés éveiben és a legjobb módja azoknak a szél­sőjobboldali rágalmaknak a cáfolására, amelyek a naplót egyszerűen hamisítványnak kiáltották ki. A szélsőséges nácibarát írók vádaskodásai a koncentrációs táborok zsidó áldozatainak jelképét szeret­nék lerombolni — hangsú­lyozta Dávid Baroouw. Kepes György műveiből rendeztek kiállítást a Vigadó-galériában i it Túliét „minta-erdőben” Juliet pávatollas szemmel Juliét árnyékráccsal (Hauer Lajos reprodukciói) Múzeumi világnap Immár 8 esztendeje, hogy május 18-án szerte a világon a múzeumokra irányul a fi­gyelem. Az idei múzeumi vi­lágnapon — vasárnap — a hagyományokhoz híven szá­mos múzeum kínál változa­tos programot az érdeklődők­nek, s e napon az ország va­lamennyi gyűjteményében in­gyen látogathatók a kiállítá­sok. A Magyar Nemzeti Múze­umban 10 órától várják a kö­zönséget. A felnőtteknek az intézmény legfrissebb bemu­tatójában — a Liszt-emlékiki- állításon — tartanak tárlatve­zetést, majd koncertet ren­deznek: Liszt Ferenc zongo­ráján Kovalszki Mária főis­kolai hallgató játszik. A ki­sebbek ez idő alatt gyermek- foglalkozásokon sajátíthatják el az árnyképkészítés forté­lyait, s saját maguk is elké­szíthetik a tárlaton feleleve­nített jeles magyar történel­mi személyiségek portréit. A Néprajzi Múzeumban vasárnap délelőtt a Régi mu­zsika és a népek zenéje című sorozat programjaként a kő­szegi gyermekkórus ad htiP certet. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents