Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
Á zenélő doboztól a sztereó magnóig Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban gették a fésűszerű fogaikat, A kiállítás polifonja egy hajdani pesti nyilvánosházból került a múzeum tulajdonába. Az ötvenes években szerezte meg a múzeum a kiállításon látható utcai verklit és két kintornát is. Szerepel a programzene-bemutatón több zenélő' doboz, zenélő óra. Ezek lemezei az óra járásától függetlenül működtek, bármikor megszólaltathatók voltak. Jóval újabb keletű, alig százesztendős a hangrögzítés technológiája. A tárlaton Edison két találmánya szemlélteti a kezdeteket. (1877.) Az egyiken tűvel ónfóliára, a tíz évvel későbbin viaszhengerre rögzítették a hangot. A hangtölcsér szűkebb végét lezáró membránhoz erősített tű a forgó viaszhengeren a hangnak megfelelően változó mélységű barázdát vág. Visz- szajátszáskor a barázda vezeti a tűt, ezáltal rezgésbe hozza a membránt, s az a fölvett hangot a tölcséren át visszaadja. Berliner szabadalmi leírása és rajza már a gramofont jeleníti meg. Az első gramofonfelvételek 1894-ből valók. Hazánkban az 1900-as évek elején tűntek fel az első ODEON-iemezek, s a hazai hanglemezgyárak már 1910. előtt készítettek felvételeket. A gramofongyártáshoz kapcsolódik két jeles magyar világszabadalom. Az egyik Preszter Rezső tölcsér nélküli gramofonja (ennek hasznosítására magyar gramofongyár is létesült 1907-ben, Eufon RT néven), a másik a Vadász Sistem elnevezésű találmány (ezt magyar gyártó hiányában Svájcban valósították meg). A magnetofon feltalálásához a telefonhallgató vezette el 1898-ban Waldemar Paulsen dán telefonmérnököt. A német Lorenz cég már 1900- ban elkészítette a huzalos, „drótos” magnót. Napjaink modem készüléked sztereó magnóik, Hi-Fi-tor- nyok zárják a kiállítást. K. M. Diktambo a BRG irodai használatra készült magnója, 1962-ból Ma, amikor a hangtechnikának. hangrögzítésnek és lejátszásnak annyi modern változata ismeretes, érdemes megismerkednünk az előzményekkel. Erre nyújt módot április végéig a Budapesti Történeti Múzeumban A zenélő doboztól sztereó magnóig című kiállítás. E szokatlan bemutatón korai hangtechnikái eszközök, zenélő dobozok, kezdetleges hanglemezek sorakoznak, s a századunk első évtizedeiben készült lemezeket meg is hallgathatják a látogatók. A kiállítás a programozott zenével és a hangrögzítéssel foglalkozik. Az előbbi tárgy-, körhöz tartoznak a polifonok; ezeket nyilvános szórakozóhelyeken használták. A zenedarabokat vékony acéllemezre programozták, a lemez felületén sajtolással kialakított tüskék voltak, ezek csillagkerekeket forgattak, s penZenélő doboz (XIX. század vége) Műtárgyhamisítások Valamikor az időszámítás előtti VI. században kezdtek el műtárgyakat hamisítani, amikor a képzőművészeti alkotások elvesztették eredeti kultikus, vallási szerepüket, és önálló esztétikai értékké váltak, s polgárjogot nyert a műkereskedelem, a képek, szobrok, érmék, bútorok adásvétele. S ahogy nőtt a gyűjtőszenvedély, úgy emelkedett a műkincsek ára; ezzel párhuzamosan pedig a hamisítók tevékenysége is. Már a XVI. századtól szó* kásos volt, hogy a művész vagy műhelye egy-egy sikerültebb alkotásról másolatot készített — gyakran több példányban is. De egyéb okokból is találkozunk egyazon mű több változatával. Nagy művészek gyakran másolták nagy elődeik műveit. Rafaelló Peruginóét, Rubens Tizianóét, Rembrandt Dürerét. Ránk maradtak ókori görög szobrok korabeli római másolatai. S hogy korunkhoz közelítsünk, ismerjük Barabás Miklós, Székely Bertalan külföldi tanulmányútjain készült, mesteri vízfestményeit, Tiziano. Palma Vecchio, Tintoretto, Giorgione festményeinek mesteri átkötéseit. Kovács'Mihály — az egyik legkorábbi magyar történeti festő — mint a mádridi Prado egykori restaurátora, számos másolatot készített spanyol 'mesterművekről. Hasonlóan Ballo Ede, aki jóformán egész életét remekművek másolásának szentelte, és e gyűjteményét a Szépművészeti Múzeumnak ajándékozta. A másolat' — nem hamisítvány. Akkor válik azzá, amikor a művész nevét, szignóját is rávezetik, azzal a céllal, hogy mint eredeti alkotást értékesítsék. Tudvalevő, hogy a kép valódiságának megállapításánál számottevő bizonyíték a művész névaláírása. Az egyik bécsi képtárban őrzött Greco-mű- ről — éppen a mester nevének hibás aláírása révén — derült ki, hogy hamisítvány. Tudunk olyan esetről is, amikor „jó szignó” hitelesített hamis képet; amikor például az eredeti mű részben vagy egészben megsemmisült, csak az aláírás maradt meg, és a képet idegen kéz átfestette. Szerepelhet hamis aláírás valódi képen is, mint egyik- másiik Mednyánszky-műnél, ahol a mester nem jelezte alkotását, és halála után barátja, Pálniay, pótolta a hiányt. Egry József esetében is ez történt; olykor az elmaradt aláírásokat utólag ka- nyarítottak a kép alá, sőt nemegyszer festményeit „be is fejezték”. , A műtárgyak „iparszerű” hamisítása a XIX. században kezdődött és azóta a szigorú büntetőintézkedések ellenére egyre nagyobb méreteket ölt. Az 1930-as ( évek elején óriási feltűnést keltett Berlinben az a bírói döntés, melynek értelmében Otto Wach ért egyévi és hét hónapi fegybáz- ra és 30 000 márka pénzbüntetésre ítélték Van Gogh képeinek hamisításáért, áruba bocsátásáért. A szélhámos festőkereskedő hosszú évekig a legavatottabb szakértőket is megtévesztette. Ugyancsak a bíróságon végezte — bár meglehetősen enyhe ítélettel — Hans van Meegeren, Vermeer zseniális hamisítója Bevallotta: tizennégy „klasszikus holland mesterművet” hamisított, közülük kilencet hozott forgalomba. Ügy beleélte macát Vermeer világába, festői módszereibe, hogy külön olasz korszakot alkotott. a művész oeuvre-jébe. Képei, múzeumokba, világhírű gyűjteményekbe kerültek, és csak akkor derült ki, honnan származnak, amikor Van Meegeren leleplezte magát. A régi képek hamisítói korabeli anyagot, fát, vásznat, festéket. alapozóanyagot, szerszámot szereznek, vagy a többé-kevésbé új anyagokat változtatják régivé, átfestenek régi képeket, de más anyagot is felhasználnak (például régi szekrény hátlapját). Túl az anyagismereten, a művész sajátos technikáját, ecsetkezelését, művészi törekvéseit is ismeri a hozzáértő hamisító, hogy elfogadható, megtévesztő képet festhessen. Ám a sokfajta. különféle technikai, kémiai vizsgálat, amely a ma művészettörténészének rendelkezésére álll, a legtöbb csalót leleplezi. A gyenge minőségű hamisításokat a fenti vizsgálatok' nélkül is észreveszi a műtörténész avatott szeme. Még a megtévesztésig sikerült hamisítások is röntgen-, kvarc-, elektronmikroszkópos, daktiloszkóDos vizsgálat, vegvelemzés, szín- kéoelemzés, fénykéoezés, nagyítás, különböző fényad ago- 1 ássál készült felvétel stb. segítségével „színt vallanak”. Röntgenfelvétel segített nél* dául a valódi és hamis Van Gogh óik megkülönböztetésében. / A legegyszerűbb hamisítási eljárás — a másolás — alkalmazása kockázattal jár. Előkerülhet ugyanis ez eredeti mű, és az összehasonlítás során minden kiderül. Nagyobb igényű vállalkozás a festő szellemében, több motívumának felhasználásával készült új kép alkotása. Genthon István írja, hogy a Rippl Rónai-hamisítványok között gyakoriak a nagyobb kompozíciókból kimásolt és önállósított részletek. Soká volt ismert Budapesten egy- pipás Piacsek bácsi, amelva jól ismert „Apám és Piacsek bácsi vörös bor mellett” című kép ‘egyik részletét ábrázolta. / Az ilyen és hasonló csalásokat leleplezi a szakértő, ha egyáltalán elé kerül a műtárgy. De ezeknek csak igen kis részük jut el múzeumi bírálatra, a hamis képek meglehetősen szabadon mozognak, cserélnek gazdát a magánkereskedelemben. K. M. I smerve a kinti várakozás hangulatát, a szélsőséges, esetenként a becsületsértés és rágalmazás tényét kimerítő megjegyzéseket, arra gondoltam, jó ierme belülről is megismerkedni a valósággal. Szerencsére, a bennem motoszkáló gondolat találkozott az ajtón túli dolgozókéval, akik a Nógrád megyei rendelőintézet szemészeti osztályán tevékenykednek. ☆ Pontosan 8 órakor már az első négy férfit szólítják abba a szobába, ahol dr. Bencsik Ildikó szemész szakorvos és felülvizsgáló orvos, valamint segítőtársa Geszti Józsefné asszisztens tevékenykedik. Ugyanígy történt az indulás a másik rendelőszobában, ahol dr. Vén Emese orvos, valamint Nagy Lászlóné és Micsik^ Nándor- né asszisztensek fogadják a betegeket. Az előbbi helyen a salgótarjániak, az utóbbin pedig a vidékiek, azaz a megye lakóinak kétharmad részét kitevő vidékiek részesülnek szemészeti ellátásban. •Ä A salgótarjániaknál az első kartonköteg tizenhármat foglal magába a kezdés időpontjában. Az első csoport idős férfiakból áll. A doktornő, miközben türelmesen kérdezget, alaposan figyeli a válaszokat, beinvitálja a sötétkamrába a pácienst, majd az egyiktől azzal búcsúzik el, hogy ne használjon más gyógyszert, csak amit felírt, mert így tudja lemérni a javulást. A másik beteg azzal kezdi, hogy „fel van borulva” a szeme. Az alapos vizsgálat után a végső szó a következő: műtétre kell mennie. Gésztiné telefonon gyorsan hávja a kőrtfez szemészeti osztályát. — Május 26-án reggel tessék jelentkezni a felvételi osztályon — mondja a, páciensnek és átnyújtja a beutalót. A férfiakat nők követik, aztán újból férfiak, majd ismét nők, gyerekek. Amikor az idő engedi, illetve a doktornő szükségesnek tartja, akkor a szemüveg felírásánál kihasználva minden percet, a passzív — megelőző — szűrést is elvégzi. Közben jönnek az újabb karton- kötegek, 8.20-kor, 8.35-kor. Az új betegek mellett sorra kerülnek a táppénzesek is. A doktornő munkáját könnyítendő, Gesztiné önállóan végzi el a jogosítványt kívánók „olvasópróbáját”. A betegek, az orvosnő, és segítőtársának kapcsolata szívélyes, egyetlen férfi magatartásában sem tükröződik vissza, a kint időnként tapasztalható furcsa magatartás. — Melyik a kellemesebb? — kérdi a betegtől a doktornő, miközben, válogatja a szemüveglencséket. Van köztük, akit pár nap múlva visszavár, de van akit táp- pénzesállományba vesz, amennyiben pedig szükséges elvégzi a múlhatatlanul fontos kezelést. Egy idős ősz hajú asszony azzal kezdi, hogy . gally szúrta meg a szemét. Vizsgálat, eredményes orvosi beavatkozás, majd a hölgy megtudja, hogy a kórházba kell mennie. Sirni kezd. — Meg kell csinálni — biztatják mindketten, mert ha elhanyagolja, komoly baj lehet belőle. A beteg szipogva hagyja el a rendelőt.« Az egyik édesanya azzal kezdi: Két éve nem hordja a gyerek a szemüveget. A kislány fintorogva jelzi, hogy nem díjazza ősének krtgyulkodását. A doktornő viszont veszi a lapot, majd a vizsgálat végén határozottan mondja: — Nincs mese, a szemüveged hordanod kell, máskülönben eltorzul a látásod. A szemüveg mellé még felír egy kontaktlencsét is, hogy ily módon is növelje az esélyét a fiúknál. Közben folyton folyvást hozzák az újabb betegek kartonjait. — Gyere nagylány, bemegyünk a sötétbe, — mondja zése közepette. Az itt dolgozók reggelijéből hasított ki magának egy részt a szép barnára sült kiflikből. — Korai kancsalságot vettem észre fordult felém a doktornő. — Ebben a korban még lehet gyógyítani. Iskolás gyerekek alkotják az újabb négyes csoportot. — Fáradj ki szívem... Nem eszlek meg, ne nézz úgy rám... Tudod-e mi akarsz lenni, no erre alkalmas is vagy... Tessék álsámap — mert szintén ketten dolgoztunk a rendelési idő alatt. Én mindennap 11 óráig vagyok s utána sietek haza a 10 hónapos kisfiámhoz. Ezután a kórházból jön a váltás. Tudom, hogy ha ketten dolgozunk, akkor is sokat kell kinn várakozni a betegeknek. Hát még akkor, amikor csak egyikünk tudja fogadni a salgótarjániakat és a vidékieket. Ilyen esetekben nem túlzók, ha azt állítom, hogy bolondokháza és kézenfogva vezeti az alig iskoláskorú kislányt dr. Vén Emese szemész szakorvos, akinek a mai napon a vidéki betegek jutottak, majd az előbbi helyiségből visszatérve, így folytatja: — Még egyszer eljösz, mondjuk három hét múlva... Nem sokkal később egy desszertet kap az a szemüveges kislány, aki ügyesen segítette a doktor nénit, feladatának gyors elvégzésében. — Szia, nagy ember. Hogy vagy? — köszönti a bő másfél éves csöppséget, miközben játékosan úgy tereli a kis apróság szemjátékát, figyelmét, hogy a szükséges vizsgálatokat jól el tudja végezni. — Na gyere velem, jön édesanyja is, vezeti . kézenfogva az apróságot a sötétkamrába, ahonnan az ennivaló csöppség élelmességét és életrevalóságát jelezve egy kiflivel tér vissza, édesanyjának zavart mentegetődlandóan viselni. Kedves kérdések, megjegyzések kíséretében zajlik le a gyerekek szemének mindenre kiterjedő vizsgálata, a szükséges szemüveg, gyógyszer felírása és a mikénti felhasználás ismertetése. Érdekességként említem azt a 74 éves nénit, akinek éleslátását megirigyelhetném. Most jött először szemüveget íratni. Nem feledve a megjegyzések közül azt, hogy vannak, akiknek kartonját előreveszik, — bárhogy is figyeltem, ilyet nem tapasztaltam. — Ma jó napunk van, mert a rendelési idő alatt ketten látjuk el a betegeket — kér ismét szót Vén Emese, aki a jó nevű és elismert szemészorvos szüleinek a nyomdokába lépett. — Hasonló volt a helyzet tegr..?.p is — v*. van. Én megértem, azokat, akik reggel óta várakoznak, s csak délre, vagy kettőre, vagy még ennél későbbre tudnak bejutni, de sajnos, ilyenek a lehetőségeink. Idekívánkozik a következő: a türelmetlenség, és a nyomdafestéket nem tűrő, emberhez méltatlan magatartás egyáltalán nem segíti az itt dolgozók munkáját. Ellenkezőleg: zavarja, növeli a feszültséget. .. • — Sok a balesetből adódó szembetegség is — veszi át a szót dr. Bencsik Ildikó. — Mert sajnos, sokan nem használják a védőfelszereléseket és a védőberendezéseket. Ugyanakkor nagy gondot jelent a rehabilitáltak- nak a foglalkoztatása is. ☆ Tíz óra 50 -kor Micsik Nándorné telefonon leszól a kartcmozóba, hogy csak * gyulladásos és a sérült betegeket tudják már fogadni. Ez idáig dr. Bencsik Ildikó 64 beteget látott el* s a kartonok szerint még 12-en vártak odakint. Dr. Vén Emese segítőtársaival együtt 74 beteget látott el és az asztalon volt még vagy 30 beteg karbonja. A doktornők feketekávéjukat és reggelijüket asszisztenstársaikkal együtt, két beteg ellátása közben, egy-egy falatot bekapva, egy-két korty tejet felhörpintve fogyasztották el. Csupán addig pihentek, amíg néhány kérdésemre sietősen válaszoltak. Végezetül dr. Fábián Zoltánnál, a rendelőintézet igazgató fővorvosánál kötötten» ki. Ö a következőket mondja: — ' A különböző megjegyzések, feljelentgetések elkerülése végett megpróbálkoztunk a számrendszer bevezetésével. Nem vált be! Volt aki eltépte, mások pedig a következő nap jöttek el. Az sem vált be, amikor az asszisztensnők közölték, hogy körülbelül kire, mikor kerül sor, addig intézze a dolgát. Senki sem mozdult el a helyéről. A kórházból naponta érkező fiatal szakorvos sem oldja meg gondjainkat. Ősszel egy ösztöndíjas pályakezdővel bővül a szemész orvosok száma. Végleges megoldást az egész napos kettős rendelés jelent. Ezért továbbra is azon fáradozunk, hogy szerezzünk egy-két gyakorlott szemorvost. Letelepítésükhöz segítséget kapunk a megyei tanácstól, mert hiány, szakmáról és alapellátásról van szó... Venesz Károly WÓG RÁD — 1986. április ÍZ, szombat
