Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
Arvalányhaj (olaj) Réti Zoltán kiállítása Sátoraljaújhelyen A táj és az ember arca A múló idő nem rombolta le Réti Zoltán festőművész eszményeit, aki —, s ezt már régóta állíthatjuk — elkötelezte magát a szűkebb haza, Nógrád tájaival és embereivel, akik közül maga is vétetett. Számára nem választott táj a palóc vidék, ahol 1923-ban meglátta a napvilágot, s amelyhez — ez a na- x gyobb ritkaság — azóta is hűséges maradt, elvágyódások, távolabbi országrészek iránti nosztalgiák nélkül. Nagyoroszi, Érsekvadkert, Balassagyármat, Csesztve, a Börzsöny, a Cserhát gyermek- és ifjúkorának tája, emberi, művészei érlelődésé- nek színhelye, s a mai napig ihletője. Voltak ugyan hosszabb-rövidebb ideig tartó kitérők életében, főiskola, katonaság, fogság, 1950 óta azonban Balassagyarmat és környéke jelenti azt a világot, amelyben él, ahol ránéz a táj és az ember arca. Mit alvás le erről az arc- lói? Eddigi munkássága bizonyítja, hogy sok mindent lát a tájban, a világban,' az emberben. Mindenekelőtt látja nemcsak mai arcát, hanem kicsit a történelmit is, legalábbis annyibein, amennyi - ben ő maga átélte a tegnapot és a tegnapelőttet. Ez a törtónelmiség elsősorban nem a tematikában jelentkezik, hanem művészetének szellemiségében, akár tájképfestő- 'ként lép a közönség elé, akár a figurális ábrázolás művelejeként, vagy éppen Ma- dáchot illusztrál. A sátoraljaújhelyi kiállótí- teremben április 1-ón nyitotta meg Végvári Lajos művészettörténész Réti Zoltán kiállítását, a közönség élénk érdeklődése közepette. Az érdeklődés indokolt, a Fehér József által nagy gonddal rendezett tárlat a művész munkásságát műfajilag <js tematikailag is változatosan mutatja be, több olajkép. negyedszáz akvarell, majdnem egy tucat rajz szerepel a kiállításon, néhány kivételiéi eltekintve a nyolcvanas .évek termésének kitűnő válogatóin űvészá sikerei itthon és külföldön, Liondontói Tokióig elsősorban akvarelljeihez fűződnek, a műfaj egyik legkiválóbb művelője napjainkban, érdemes azonban figyelni olaj képeire is. Ezek egyik sajátossága, hogy nem különböznek merőben az akva- rellektől. Ezért kétségkívül születhetnek vitatható megoldások, ugyanakkor viszont az olajfestés bizonyos gazdagítását is jelezhetik ezek a képek. Szuverén ecsetkezelés és színvilág jellemzi őket, s az akvareliistánál már megismert szerkezeti megoldások elemei is föl-föltünedeznek a képeken. Kitűnően megfigyelhető ez például az Ár- valányhaj, vagy a Szántás című képeken, amelyeken a jellegzetes hullámvonal alkalmazása a művek sajátosan egyéni dinamizmusát erősíti. A nógrádi tájakon kívül a muzsikáló ember, s a min - dennapi megtartó munka, paraszti tevékenység jelenetei is megjelennek a képieken, csakúgy, mint az emlékeit idéző, a balladát mondó-élő palóc figura. Réti Zoltán súlyt helyez arra, hogy festményein is megőrizze az atmoszféra erejét, a képiek méreteitől független meghitt intimitást. Ez utóbbi jellemzők adják akvarelljeinek egyéni voltát is. Ezek szintén a művésznek a szűkebb hazával való lírai kaptesolatárói vallanak. Úgyszólván topográfiai szenvedéllyel és hűséggel járja be a számára legkedvesebb tájakat, az Ipoly partjait, a nyírjesi nádasokat, a banki tóvidéket, Ipolyszöget, a ma- gyarnándori pincesort, a felszántott Karan csőt, a hollókői utcákat, a gyarmati szőlőket. Ugyanakkor az egyediben is az általánost keresi és találja meg, nem a látványt, hanem a lényeget foglalja össze. A tájaik, a munkajele- netek a világban bárhol érvényes etikai és észtéi kai üzenetekkel bírnak, az élet, a tisztességesen végzett munka, a megbecsült ünnep, a felelősséggel idézett múlt elengedhetetlen és megtartó követelményének emberi igényéről szólnak. A művész a világgal és önmagánkkal való békét, az élet harmóniáját keresi, de távolról sem alkuszik meg a látszatokkal. Ez adja a derűs színek és a finoman lágy formák mögött mindig megbúvó komolysá • got és mélységet. Sátoraljaújhely közönsége a kiállításon megismerkedhet' Madách Imre Az ember tragédiája című művéhez készített akvarellekkel is, amelyek albumban is megjelentek, s amelyekben a „palóc Éden” (Kelényi István szavai) süt ránk. A rajzok tovább gazdagítják a látogatóban a Réti Zoltán munkásságáról kialakítandó képiét, a Zeneiskolások. az Anyaság és a Londonban című sorozatok alkotják a rajzi anyag gerincét. A kiállítás május 1-ig tart nyitva Sátoraljaújhelyen. T. E. sa. A nógrádi közönség a művek jó részét ismerheti, hiszen a korábbi években már megjelentek a megyében rendezett kiállításokon. Sátoraljaújhelyen mégis bizonyos újdonságot jelent a képek ismerői számára is azok csoportosítása, a •hangsúlyok szervezett rendje. Bár ezen a tárlaton is hangsúlyosan vannak jelen az akvarellek, ezúttal jó arányban ott vannak az olajok is. Utóbbiak közül elsőnek említendő a más tárlatokon szintén elismerést szerzett Arvalányhaj című sorozat három képe,- a Szántás, a Palóc lakodalom, Kaszafenő. Többi között, érdemes emlékeztetni arra, hogy Réti Zoltán olajképei néhány ellenkező vélekedés ellenére munkásságának szerves részét jelentik. Való igaz, Az oktatás, amelyben egy magas, sovány, barna kisasszony részesítette őket, két pilléren nyugodott, azon a két sajátosságon, amely megkülönbözteti az . embert az álattól, és a franciát az embertől: a Nyelvtanon és az Erkölcsön. (POZNER) Erkölcsileg kiállni némi gyakorlattal minden csirkefogó tud. (FEUQHTW ANGER) Egy jól megterített asztal legyekben nem szűTöprengő az erkölcsről Az mindig nagyon szomorú, mikor a megbántott Erkölcsnek nincs annyira ereje, hogy közvetlenül fenyegethetné a bűnöst. (MAUGHAM) (Helene mondja: — Még ha minden helytelen volt is, amit csak tettem, de legalább tudtam, mindig, hogy helytelen. (OSBORNE: DÜHÖNGö IFJÚSÁG) kölködik. (KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN) 8 NÓGRÁD - 1986. április 12., szombat Helyi társadalom, művelődési érdek M agyarországon napjainkban 2500 művelődési otthon (központ, ház, klubkönyvtár) található. Döntő többségüket a tanácsok üzemeltetik. Látogatóinak háromnegyede gyermek és fiatal. Az intézmények jelentős része az 1950-és évek első felében jött létre, többnyire elődjei, a munkásotthonok, olvasókörök, legényegyletek, gazdakörök címtábláinak átfestésével. A következő évtizedben aztán több száz már e célra- készült épületet vehet birtokba a lakosság, főleg falun, a 70-es években pedig elsősorban nagy, városi művelődési központok nyitották meg kapuikat (Kecskemét, Nyíregyháza, Debrecen stb.) • 1 Az intézményeket a 60-as évek elejétől hálózatba szervezte a művelődési irányítás, hogy a nagyobbak, a jobban felszereltek segítsék a kisebbeket. A művelődési otthonok feladatait utoljára 1979-ben — a korábbi dokumentumokkal összhangban — a következőkben határozta meg a Minisztertanács: a helyi közösségi művelődési és szórakozás feltételeinek megteremtése, a kul- turális alkotótevékenység kibontakoztatása, valamint a tudományos, művészeti alkotások és a közönség találkozásának biztosítása. Ma a szociológiai vizsgálatok és művelődéspolitikai elemzések szerint azonban az intézményeknek csupán harmada végzi kielégítően munkáját, döntően a tekintélyesebb, városi házak, központok. Az említett hálózati törekvések is mindmáig jobbára papíron maradtak. Vagyis a művelődési otthoni gondolat hazai megszületése után több mint 35 évvel a szó szoros értelmében csupán „felében-harmadában” valósultak meg a célok. Mi ennek az oka? Nyilván sokminden. A magam részéről az elsők között említeném, hogy e művelődési mozgalom és az intézmények működésének szabályozása az elmúlt két évtizedben csak részben és megkésve alkalmazkodott a megváltozott társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokhoz. Például még az MSZMP KB 1974-es közművelődési határozatát követően is az állampolgárokat „kiskorúsító” felvilágosító alapállás volt a jellemző, túl sokáig váratott magára az ésszerűbb, hatékonyabb, a gazdaságirányítási rendszer változását követő gazdálkodás bevezetése, nem haladt kellő ütemben az intézmények tevékenységének demokratizálása. Sarkosan fogalmazva: többségük ma is inkább a helyi tanácsok, mintsem az érintett állampolgárok és közösségeik intézményei. Kevés képes a helyi, reális művelődési érdekek alapján dolgozni. Ez akkor is igaz, ha az elmúlt években a ne. hezebb gazdasági körülmények szorításában a művelődési otthonok gazdálkodásában is nagyobb tekintélye lett a ..fizetőké* pes művelődési keresleteknek”. Ugyanakkor nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a három évvel ezelőtti gazdasági szabályozás is a nagyobb intézményeknek kedvezett, tovább nőttek a különbségek. A következő években az intézményrendszer látványos mennyiségi fejlesztésére nincsenek meg a feltételek. De hiba lenne a művelődési otthonok szerepét — az említett nehézségek miatt — általában lebecsülni, hiszen a szocialista tömegművelődés fejlődésében szolgáltatásaikkal, tevékenységükkel pótolhatatlan szerepet játszhatnak. Az elmúlt időszak vitáiban három jól körülhatárolható nézet fogalmazódott meg a továbblépés lehetőségeit illetően. Az első úgy véli, hogy a kialakult társadalmi munka, az intézményrendszer és az irányítási szisztéma jó. A hiányosságok fő oka az alacsony állami, tanácsi támogatás. Magyarán: #csak pénz kell, s az eredmények jobbak lesznek. A másik elképzelés szerint a tartalom, az intézmények és az irányítás egyaránt elavult. Működésük jelenlegi formája jobbára kidobott pénz. s befektetett szellemi és anyagi tőke csak rendkívül alacsony fokon kamatozik a társadalom műveltségében. A megújulás útja: a tevékenység tartalmat teljesen a helyi társadalom mindennapi kultúrájához kell igazítani, tovább kell fokozni a kulturális (közművelődési) piac szerepét, az irányítást radikálisan az önigazgatás irányába kell fejleszteni. A harmadik álláspont abból indul ki, hogy a művelődési otthoni mozgalomnak — hibái mellett — vannak komoly, megőrizendő eseméry s ezekre épülő reformmal kell a tevékenységet hatékonyabbá tenni. Ez az elképzelés ugyanakkor tartalmilag szintén sürgeti az igazodást a helyi társadalom valóságos művelődési igényeihez, mindennapi kultúrájához, szorgalmazza a mozgalmi jelleg fokozását, a demokratikusabb irányítási formákat, komoly szerepet szánva ebben a szakszervezetnek, a KISZ-nek, a népfrontnak, illetve az ezekhez kapcsolódó művelődési egyesületeknek, kulturális közösségeknek. A z itt felvázolt megoldások közül sze-. rintem az utóbbinak lehet esélye arra, hogy a művelődési otthonokat olyan új fejlődési pályára állítsa, amelyen egyre inkább egy szocialista értékekkel telített művelődési tömegmozgalom otthonává válhat a nemzeti vagyonunk fontos részét képező 2500 intézmény. K. U Fotoszféra Nagy gyakorlati jelentősége miatt világszerte obszervatóriumok tucatjai kísérik figyelemmel a Napot, hiszen innen jut el a Földre az energia, amely nélkül az élet nem alakulhatott volna ki. A Nap belsejében uralkodó viszonyokat csak elméleti számítások alapján tudják meghatározni, mert közvetlen észlelésre nincs mód. Az a legbenső réteg, amelyet Földünkről közvetlenül láthatunk a Nap felszíne, a fotoszféra. Az energiatermelés a Nap legbenső részében, a középponti magban történik. Az ott uralkodó fizikai állapotok lehetővé teszik, hogy négy hidrogénatommag egyesüléséből egy héliumatommag keletkezzen. A kereszteszténység hol a béke, hol a háború mellett van, érzelmei vagy érdekei szerint: nincs saját erkölcstana. Olyan erkölcsei vannak, mint az őt tápláló népeknek, s akárcsak a kaméleon, átveszi annak a földnek a színét, amelyre rátelepszik. (A. FRANC© v Az erkölcsöt önmagáért viseljük; és ha felöltjük néha maszkját más alkalomból, hamarosan lehullik arcunkról. Élénk, erős festék, s ha egyszer már a lelket átitatta, csak azzal együtt tűnik el. (VERCORS) Minden elszenvedett fájdalom után erkölcsileg egy fokkal tökéletesebbek leszünk. (DIMOV) Gyűjtötte; H. L. Művészeti díjasok *86 Almósi — kiváló Almási Éva arra is képes, ami talán a legnehezebb: két órán keresztül egyedül uralná a színpadot, lekötni a néző figyelmét ezernyi színt felvillantani egyetlen nagy — dal okikai megszakított — monológban. Egyedül — annak a drámának is ez a címe, amelyben partnerek nélkül játszik, amelyben torokszorítóén idézi fel egy színésznő, egy magányossá vált ember: Dómján Edit portréját Almási Éva éppen csak érettségiző diáklány volt, amikor Dómján Edittel felváltva játszotta el Polly szerepét, a Petőfi színházbe- li Koldusoperában. — Még el sem kezdtem főiskolai tanulmányaimat, amikor Szinetár Miklós,, a Petőfi Színház alapítója, és igazgatója szerződést ajánlott Melyik 18 éves lány tudna visszautasítaná, ilyen lehetőséget? 1965-ben végzett aztán négy évadot töltött Angyalföldön, a József Attila Színházban. Sorozatban játszott el kihívó dekoratív nőket, könnyűvérű lányokat. A Skatulyán ez volt a címke: démon. Tizenhat éve, 1970-ben ke. rült jelenlegi munkahelyére, a Madách Színházba. S lett egyik vezető színésze, akire — mint mondani szokás — színházat lehet alapítani. Aki egyforma magas színvonalon játszik Shakespeare-t, musicalt, mai magyar drámát, akitől nem áll távol a humor, a zene és a tánc sem. Nem panaszkodhat arra, hogy sok a szabad ideje, a színháza^ kívül foglalkoztatja a szinkron, a rádió, a televízió. — Az évek során sok szerepet eljátszott Melyeket tartja fontosnak, emlékezetesnek? — A Gellérthegyi álmok lányalakját; azt hiszem ez hozta meg számomra az igazi kiugrást. A Vígszínházban vendégként játszottam el a Popfesztivál női főszerepét nagyon szép feladati naik tartom ma is. — Milyen újabb feladatokra készül, min dolgozik? — Két filmben kaptam naigyon szép szerepet, mindkettő a televízió számára ké. szül. Az egvik a Bánk bán, Szónyi G. Sándor rendezésében (ebben Gertruch’st látszom), a má(jik a Kreutzer szonáta, emelvet Zsurzs Éva rendez, Tolsztoj híres regényének tévévé! tozatá- ban Liza szerepét alakítom. K. Gy.
