Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-12 / 86. szám
Aki a húsos fazékba nyúl... Volt egy időszak, amikor nagyítóval kellett • keresnünk a maszekokat. Sokáig vasvil- laszemekkel meredtünk rájuk. Ma is vannak — könnyen táborba verődő, egymás hah- goskodásából erőt merítő — ellenfeleik; éppen úgy, mint a gmk-knak, a vállalati gazdasági munkaközösségeknek, szakcsoportoknak, polgári jogi társaságoknak. A miért megválaszolására Berend T. Ivánt, a történettudomány doktorát, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét hívjuk segítségül, aki az április 4-i Magyar Ifjúságban nyilatkozta: „Ezek elítélése azon az elgondoláson alapul, hogy a szocializmusban a magán- szektor legfeljebb 2—3 százalék lehet. Ha ennél több, különösen, ha növekszik is, az gyanús. Holott csak annyi történt, hogy a negyvenes évek végén balos szélsőséggel, szükségtelenül és elsietve számoltuk fel a kis magántevékenység úgyszólván minden formáját.” Jobbítani a helyzeten A hatvanas évek vége, a gazdasági reform kezdete, s még inkább megújulása óta mind többet beszélünk a kezdeményezésekről, a magánvállalkozásokról. Az irányítás és a végrehajtás megoldásokat keres mindennapi gondjainkra. Fejletlen a szolgáltató hálózatunk, erőtlen a munkafegyelem, szervezetlen vagy rosszul szervezett a munka — és sorolhatnánk bajainkat —, amelyekre megfelelő, hatékony és lehetőleg' gyors intézkedést várunk. Munkás és nem munkás, paraszt és értelmiségi. Hiszen aki az anyagi javakat termeli, annak bére a produktumtól függ, a produktum pedig — többek között — a már említett szer ■ vezettségtől, vagy a gépi berendezések állapotától, minőségétől. S a társadalom más tagjai is csak a megtermelt javakból részesedhetnek. PróbáSjunk meg emlékezetünkben összevetni egy két- három évtizeddel ezelőtti és egy mai utcaképet. Salgótarján főutcáján végigmenve, akkor is találkozhattunk a magánkisiparosok cégjelzéseivel, de elvétve. Ma alig győzzük számolni a felüatokát; ilyen meg olyan butik, zöldséges, virágárus, fodrász, órás és tudj’ isten, mi még. Egyre többen maguk igyekeznek megoldást találni, javítani helyzetükön, saját lábra állva, kihasználva az egyéni tehetséget, képességeket, a szorgalmat. Nyilván ez az országos tapasztalás magyarázza, hogy a februári magyar filmszemlén annyi film foglalkozott a vállalkozások dolgával. Egyik ezek közül Szomjas György Falfúró című alkotása, amellyel a rendező a közelmúltban előbe- mutatóként Salgótarjánban járt, és a számvitelis főiskolásokkal folytatott a témáról beszélgetést. Szomjas filmjének hőse egy gyári gépmunkás, aki megelégelve a nagyüzemi nehézkességet, bizonyos szempontból kiszolgáltatottságot (elavult gép), otthagyja a végtére is egzisztenciális biztonságot nyújtó munkahelyét, és vállalkozásba kezd. Az eddiginél teljesen mást és máshogyan csinál, aminek óhatatlanul tudati következményei lesznek. A falfúró csak magára és szerszámaira támaszkodhat. Annyit dolgozik, amennyit tud, amennyi kell négytagú családja ellátásához, és annyi munkát szerez, amilyen ügyes. Mindenki kérdései Géza a húsos fazékba nyúlt — ahogyan maga fogalmaz —, csak éppen azzal nem volt tisztában, hogyan kell azt tenni. Összevissza ragasztgat, fest, miközben még iparengedélye sincs. Felesége sem nézi jó szemmel szándékait. De nem hátrál meg, legyűri az akadályokat, a korábbinál jobb anyagi körülmények közé kerül, ha nem is dúskál a földi jókban. Szomjasnak és alkotótársainak sikerült általánosítható jelenségekre irányítani a figyelmet. Az egyik: nagyon fontos, hogy mire vállalkozunk. Mennyire van szükség rá, mennyire támogatja az állam? A másik: ismerjük-e eléggé a lehetőségeket, a vállalkozásra vonatkozó jogszabályokat, illetve a vállalkozó kaphat -e valahol, valakitől jogszolgálatot? A harmadik: mellette áill-e a család, segíti vagy akadályozza kibontakozását? Ezekkel a kérdésekkel minden vállalkozónak számot kell vetnie, s jó, ha már előre. Több az előnye A felszabadulásunk évfordulójára Balázs Béla-díjjal kitüntetett rendező mondta el a filmankéton: A Falfúró a nyolcvanas évekre jellemző általános zűrzavarról, értékválságról beszél, de nem elégedve meg annak puszta bemutatásával. Ezért választottak kezdeményező hőst, nem tagadva azt a törekvést, hogy ezzel egy nagyon fontos gazdaságpolitikai aktualitáshoz kapcsolódnak: manapság a vállalkozói magatartás terjedése gazdasági életünk továbblépésének feltétele. A Pénzügyminisztérium utolsó összeírásakor, novemberben 34 392 nem jogi személyiségű - kisvállalkozást tá - láttak. Ez nemzetközi összehasonlításban kevés. A fejlettebb ipari országokban ezer személyre 25—35 vállalkozás jut, nálunk 1,5—2. Vagyis bármennyire is az a látszat — mert viszonylag új, mert anv- nyit beszélünk, vitatkozunk róla —, hogy Magyarország a vállalkozók paradicsoma, szó sem lehet róla. Pedig több az előnye, mint a hátránya. Az utóbbiként valóban fennáll az emberektől, a közösségektől való elszakadás, a pénzimádat hajszoltsága, vagyis egyfajta tudati, társadalmi elszigeteltség, esetleg erkölcsi torzulás. A másik oldalon viszont ott van az egyéni képességek kibontakoztatása, a fegyelem és felelősség, a mennyiség és minőség, a rugalmas alkalmazkodás, a bizonyítani akarás igyekezete. S mindez a versenyt jelenti, az egészségeset, a közösségért valót, ami végső soron az egyént és a társadalmat egyaránt gazdagítja. Sulyok László Virágdísz és baracknyilás A nagy késéssel, de szinte nyárias meleggel berobbant tavaszban egyik napról a másikra virágba borultak a Balaton partján az elmúlt hét végén még zártan rügyező mandulafák. A sok ezer halvanyrózsaszínbe öltözött mandulafa valóságos virágkoszorút von a tó köré. A szakemberek vizsgálatai szerint a rövid, de kemény tél ezúttal is megtizedelte az e vidéken rendkívül elterjedt csonthéjas gyümölcstermő rügyeit. A terméskilátások azonban még így is jobbak a tavalyinál, és ha virágzás idején, tehát a következő napokban nem lesz fagy, közepes mandulatermésre lehet számítani a Balaton vidékén. Feslenek a rügyeik, néhány nap múlva felöltik párját ritkító tavaszi virágpompájukat a híres kiskunsági kajszisok is. Az először szirmot bontó korai fajtákat követve összesen csaknem egymillió barackfa virágzik ezen a tájon. A gyümölcstermesztők szerint itt főleg csak a hidegre érzékeny fajták rügyeiben tettek kárt, a kemény téli fagyok. Emiatt gyér virágzásuk nem ígér jó termést. A többi fajták termésének becslésével is nagyon óvatosak, mert, mint mondják, a termékenyülés és a későbbi időjárás még gyökeres változást hozhat. M/ rejlik a puszik mögött? Az első kérdés után úgy éreztem: hibát követtem el. Mert az anyuka sírni kezdett, majd megkérte a két fiát, menjenek ki a szobából. Aztán, amikor hirtelen felindulással, higgadni látszott, elnézést kért; ők erről, így soha nem szoktak beszélni. Tudják, hogyne tudnák, de nem vesznek róla tudomást. Akkor hát meg sem írhatom? Mély sóhajtás a válasz; — Tudja, én az ikreket sajátomnak tekintettem mindig. Nem meséltem nekik arról, honnan jöttek, milyen soft várt volna rájuk, ha... Édesanyjuknak fogadtak ők is, amíg kicsik voltak, nem észleltek semmi feltűnőt, a két saját lányommal szemben eltérőt. Ha tüdőszűrésre mentek én előzőleg kikészítettem a kartonjukat, hogy még véletlenül sem tehessék fel nekik a kérdést: • anyja neve? Aztán a személyi! ga- zolvány-osztás után azzal jött haza a két gyerek: anya, miért nem a te lánykori nevedet írták be? Mert a szü- ilőanyátokét kell — ezzel elvolt intézve minden. Fátylat borítottunk e kis apróságra. A beszélgetés elején azt gondoltam a szendehelyi Ben- kó Bélánéról, hogy érzelgős, hamar pityergő alkat, Ahogy azonban belelendül a történetbe, egy kemény, céltudatos, egézséges szellemű asszony bontakozik ki előttem. — Említette, hogy van két saját lánya. Mi ösztönözte arra, hogy melléjük még kettőt fogadjon? — Szomorúságból fakadt a későbbi boldogságunk. A kisebbik lányom súlyos beteg lett, élet és halál között volt. Fohászkodtam, és azt fogadtam, ha megmarad, felnevelek melléjük egy árvát is. ha nem, az életben nem kell több gyerek. A lányom meggyógyult. Elindultam hát — ígéretemet megtartva — Felsőpeténybe, keresni melléjük még egy apróságot. Kikötésem volt, hogy lány legyen. Helyettük két ikerfiú- val, Tibivel és Attilával tértem haza. Négyévesek voltak akkor. A ma már tizenöt éves ikrek néha bekíváncsiskodnak a nyitott szobaajtón, de mert anyjuk nem hívja őket visz- sza, ismét eltűnnek. — Szófogadó, derék gyerek mindkettő. Igaz, annak ellenére, hogy ikrek, eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Tibi lányos alkat, szereti a szépet, szeret öltözködni a barátai is mind lányok. Attila, keményebb, amolyan munkástípus. Egyik kőműves-, a másik festőtanuló. Nem mondom, volt rumli, a pályaválasztás körül, mert Tibi mindenáron szakács akart lenni. Mondtam, fiam szállj le a magasságból, hol vesznek fel téged szakácsnak 3,2-es tanulmányi átlaggal? Nagy fanyalogva beállt festőnek. Az első napokban sírva jött haza; anya én nem bírom elviselni magamon a piszkos ruhát! Próbáltam magyarázni, az a ruha, amely a napi munka nyomait viseli, n§m tekinthető piszkosnak. Azzal is szerencsénk van, hogy egy vállalatnál, a váci magasépítőknél dolgozunk. Így állandóan szemmel kísérhetem a két fiú haladását, munkáját, jó a kapcsolatom a szakoktatójukkal. Különösen a Tibi életében meghatározó az oktatója egyénisége, aki maga is nevelőotthonban dolgozott, így aztán kiválóan megértik megérzik egymás hangulatait, neki köszönhető, hogy Tibi végül is megnyugodott; szakács helyett festő lesz. — Kemény nevelést kaptak a fiúk, nem kényeztette őket, az eddigiekből legalábbis ez derül ki. Menynyiben fér össze a keménység a szeretettel? — Én úgy mondanám, nemhogy összefér, hanem szükséges. A majomszeretetben nevelkedő gyerekek később sokszor megbuknak az életben. Viszont az egészséges szigort megszökök megállják a helyüket. Szigorúan fogtam a lányokat, fiúkat egyaránt. Semmiben nem tettem köztük különbséget. Elégedett soha nem vagyok velük , (legalábbis nem mutatom) mindig találok valami kis kifogást. . Mindezt értük teszem, azért mert nagyon szeretem őket. Aztán annak idején a faluval szemben is védekeznem kellett. Szendehely kis település, mindenki, mindenkit ismer. Amikor meghoztam a fiúkat,' az öregasszonyok kérdezősködtek; hát ezek honnan vannak neked ? Lettek — válaszoltam. Később meg a postást faggatták, mennyi pénzt hord a gyerekekért? — Hadd jöjjenek be most már a fiúk is! — kérem az anyukát. — Hagy beszéljék el ők is a család mindennapjait, az apró-cseprő gondjaikat! — Jó — egyezik bele — do a régmúltról, egy szót sem...! Tibi és’ Attila. Félszeg, zavart kamaszok. A nagy hasonlatosság mellett valóban van bennük sok-sok eltérő vonás. Tibi oldottabb, beszédesebb: — Anyuka takarékosságra szoktatott minket. Gyűjtjük a pénzt. Én magnót veszek, Attila pedig kutyát szeretne. Az a jó, amikor együtt megyünk nyaralni. Voltunk már a Balatonon, Romániában, az ország különböző részeiben. Vágyaik, elképzeléseik? Attila, ha nagy lesz, házat épít. Tibinek eszébe sincs elhagyni a szülői házat, ő az anyja mellett akar maradni. Az anya mellett állt a két fiú akkor is, amikor átvette a nevelőszülői munkáért járó miniszteri dicséretet. Ám az utána következő puszik. .. Igen, azok már az édesanyának szóltak. Kiss Mária , Úttőrómúzeum Befejezéséhez közeledik Vaján az országos úttörőmúzeum feliújítása. A XIV. században épült Vay-kastély egyik épületrészéből 1977- ben kialakított úttörőmúzeumot májra 17-én nyitják meg ismét, a múzeumi világnap és gyermeknap alkalmából. A Szafoolcs-Szatmár Megyei Tanács 500 ezer forint értékű anyagi támogatásával alig egy esztendő alatt elvégzett munkák során nemcsak a helyenként két méternél is vastagabb több száz éves falvak újultak meg, hanem a belső berendezés is. Az ország történelmi hagyományőrző úttörőinek tevékenységét, emlékeit, dokumentumait bemutató kiállítás gazdagításához az országos úttörelnökség 300 ezer forinttal járult hozzá. Násztánc Megkezdődött a túzokkakasok násztánca, a dür- gés, a Fejér megyei Sárréten. A Bakony hegység által körülölelt nagy pusztán, ahol 70—80 túzok él és költ háborítatlan körülmények között, hajnalban és alkonyaikor tűnnek fel a méltóság- teljes táncukat járó dürgő kakasok. Kifordított díszes szárnytollaikkal, igen szép látványt nyújtanak. Fejér megyében egyébként nagy becsben tartják az ott „vadpókának” nevezett ritka, védett madarakat. A vadászok, a természetjárók és az élőhelyük környékén gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemek féltő gonddal óvják nyugalmukat Üdülőfalu épül Tihanyban A Magyar Nemzeti Bank 1,7 milliárd forintos hitelt adott a Club Tihany üdülőfalu építéséhez. Az erről szóló végleges hitelszerződést a napokban írták alá, a bank és a Club Tihany Rt. magyar—osztrák-dán vegyes vállalat képviselői. Az üdülőfalu építése, amelyben osztrák és dán fővállalkozók mellett magyar alvállalkozók vesznek részt, már 1984-ben megkezdődött. A Magyar Nemzeti Bank 1984 óta előszerződés alapján folyósít hitelt az építkezéshez. Mivel a vállalkozás úttörő kezdeményezésnek számít Magyarországon, csak az építkezés előre haladtával, a költségek ponNÓGRÁD - 1936. április 12., szombat tos felmérése után kötötték meg a végleges hitelszerződést Az 1,7 milliárd forintos hitel az eddigi legnagyobb amelyet a hazai idegenforgalmi fejlesztéshez nyújtott az MNB. A beruházás számottevően hozzájárult a népgazdasági devizabevételek növeléséhez. A tihanyi félsziget csúcsán lévő 13 hektáros ősparkban az üdülőfalu elkészülte után 161 luxusfaház, négycsillagos 330 szobás szálloda, uszoda, óvoda nyitott és fedett sportcsarnok várja a vendégeket. Egyidejűleg csaknem 1200 vendég pihenhet a Balaton mellett luxus- környezetben. Az üdülőfalu télen sem zár be, mert a szálloda és a faházak egyaránt fűthetők. Az építkezés előrehaladtával a faházak egy része mái' a múlt évben elkészült, s ezekbe a nyáron vendégeket is fogadtak. Az üdülőtelepet teljes egészében idén júliusban adják át. A Club Tihany építésére és működtetésére 1984-ben részvénytársaság alakult. A 450 millió forintos alaptőkével rendelkező vegyes vállalatok nyolc részvényes; négy hazai — köztük a fő részvényes a Hungarhotels —, valamint három osztrák és egy dán cég hozta létre. A részvénytársaság a Magyar- országon még újnak számító formát, a klubüdülést honosítja meg a Balaton partján. A vendégek mindent megtalálnak a klub területén a szállásitól és az ellátástól a legkülönfélébb szórakozási és pihenési lehetőségekig. Tevék és gépkocsik I W A sivatag hajója Az arab országokban nem ritka eset, hogy az életét addig jórészt teveháton töltött pásztor, vagy jobb módú földműves szinte egyik napról a másikra „nyergei át”, a XX. század közlekedési eszközére, a gépkocsira. A japán furgonok, kisteherautók ma már Marokkótól Eszak- Jemenig mindenhol közkedveltek, s előfordul, hogy az újdonsült sofőrök gyakorlatlanságának épp a kétpúpúk esnek áldozatul. (Tavaly csak az Egyesült Arab Emirátusokban körülbelül 300 tevét gázoltak el — nem sokat segített az ilyenkor kirótt tetemes, ezer dollárnak megfelelő büntetés sem.) A borsos bírság egyébként teljesen érthető. A sivatag hajóját nagy becsben tartják. Nemcsak munka- és tűrőképességével tűnik ki, hanem — bármilyen furcsán hangzik — élelmezési és környezetvédelmi szempontból is hasznot hajt. Igénytelenebb a szarvasmarháknál (közismert, milyen sokáig elviseli a szomjúságot), teje gazdagabb proteinben, s hozama sem alacsonyabb: egy jól táplált állat ugyanannyit adhat naponta, mint egy átlagos friz tehén F.Urónáhov. S a környezetvédelem? Nos. a teve sokkal szárazabb, tüskésebb növényzettel is megelégszik. kevesebb kárt okoz leaelésével. Sok szakértő azt javasolja, hogy n félsivatagos, pusztuló növényzetű ré- I ■ ‘ giókbcui, ahol tartam keil a zöldterületek további gyors visszahúzódásától, változtassák meg az állatállomány összetételét, s részesítsék előnyben a hagyományos tevetartást. Külföldi tudósok ts folytatnak kísérleteket. Dt. Reuven Yagil, a Ben Gurion egyetem professzora például egy tenyésztőtelepet akar létrehozni Dél-Egyiptomban vagy Észak-Szudánban, ahol hormonkezeléssel az állatok szaporodását befolyásolná. A gépkocsik térhódításán, s az ezzel szorosan összefüggő életmódváltáson persze mindén ilyen „agrárhaszon” édeskeveset módosít. Az arab országokban — különösen a tehetős, olajtermelő államokban — az automobilizmus terjedése kiugró ütemű. Mástel évtizede Ománban öt (!) kilométer hosszú aszfaltút volt, Kuvaitban negyven éve még semennyi — míg napjainkban a kisebb sejkségeket is korszerű autósztrádák hálózzák bq. S a változás még gyorsabb lehetne, ha vallási és szemléleti okokból a gépkocsivezetés nem lenne szinte kizárólag az „erősebb nem” előjoga, Szaúd-Arábiában válódul a nők egyáltalán nem vezethetnek, s ez eleve csökken* ti a. gévkocsiforgalmat. Rosszmájú hazai úrvezetők erre valószínűleg azt mond iák- ez a gyanútlanul bóklászó, inénu- telen, turistacsalogató tevék igazi szerencséje. . Sz. G.
