Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

Új szervezeti keretekkel, új reményekkel Diáksportkörök, -egyesületek alakulnak A téma egy esztendeje adott. A Minisztertanács 1985. ápri­lisában járult hozzá a Magyar Diáksport Szövetség megala­kításához, a kezdeményező szervek tervezőmunkájának elindításához. Az első lépést a múlt év májusában tették az előkészítő, majd decemberben az ideiglenes intézőbizottság megalakításával. Ez év ja­nuárjában nyilvánosságra ke- lült a diáksportkörök és diák* sportegyesületek alapszabály­zatának tervezete, melyet nyil­vános vitára bocsátottak. A tervezettel több fór imon, értekezleten foglalkoztak. A végleges alapszabály a közel­jövőben válik ismertté. A Magyar Diáksport Szövetség életre hívásának céljáról, a sportkörök, sportegyesületek működésének feltételeiről és az ezzel kapcsolatos megyei elképzelésekről beszélgettem a Nógrád Megyei Tanács mű­velődési osztályán Véghseő Tamás főeladóval; Szepesi An­tallal, az iskolai testnevelés megyei vezető szakfelügyelő­jével és Tóth András szak­felügyelővel. ☆ — Diáksportkörök eddig is működtek, rendszeresen le­bonyolították az iskolai baj­nokságokat, a testedzés, a mozgás lehetőségei — mégha változó színvonalon és felté­telekkel — mindenütt meg­vannak. Ezek ismeretében ad-e újat a Magyar Diáksport Szövetség? Egyáltalán mi volt az életre hívás eélja? Véghseő: A válasz eléggé összetett, ezért nézzük meg az alapvető okot, melyre a kezdeményezés visszavezet­hető. Bebizonyosodott, hogy a magyar tanulóifjúság test­edzésének színvonala nem megfelelő, a többség fizikai állóképessége nagyon gyenge. Ez a tény olyan kritikus pon­tot jelentett, amely a helyzet javítását elengedhetetlenné tette. A témában érintett il­letékes szervek rádöbbentek arra, hogy az egészséges élet­módra nevelést, a rendszeres mozgást, a testedzés megsze­rettetését az alapoknál, az iskolában kell kezdeni, azaz szükséges a jelenlegi iskolai sport megreformálása. Szepesi: Már ott tartottunk, hogy az iskolák tömegsport­órái, foglalkozásai is edzések voltak, a versenysportot szol­gálták. Így a gyerekek több­sége a kötelező tanórai test­nevelésen kivül nem jutott mozgáslehetőséghez. A jelen elképzelése ennek az ellenke­zőjét kívánja megvalósítani: a tömegsport legyen min­denkié, ez legyen a legfonto­sabb célkitűzés! Tóth: A reform meghozata­lát egy másik ok is szüksé­gessé tette. A ma még műkö­dő Magyar Diáksport Tanács ugyanis nem tudta megfelelő­en irányítani az iskolai spor­tot. Megyei példával illuszt­rálnám állításomat. Az or­szágos viszonylatban jól mű­ködő megyei diáksporttanács megrendezd a versenyeket, koordinál a sportegyesületek és az iskolák között, de a me­gyei iskolák sportéletének irá­nyításában számos hiányos­ság mutatkozott. A leendő Magyar Diáksport Szövetség alulról felfelé építkezik, te­Edzés a „Madáchban” Gyakorolnak a „Táncsics” tornászlányai hát a képviselet biztosított a diák-sportegyesületből az or­szágos szövetségig. — Melyek azok a legfonto­sabb működési feltételek, ame­lyek a diáksportkört és diák­sportegyesületet jellemzik? Mennyiben különböznek a ma működő diáksportköröktől? Véghseő: Nézzük meg elő­ször, mi a helyzet ma! A működő diáksportkörök ta­nulónként 40 forint állami tá­mogatást kapnak, ezzel az összeggel az iskola rendelke­zik. Ez annyit jelent, hogy a sportkör tevékenysége az is­kolavezetés hatáskörébe tar­tozik Ez a szervezeti forma a továbbiakban is megmarad­hat, ha az iskola nem a' akit önálló diák-sportegyesületet. Azokban az intézményekben, ahol megalakítják a DSE-t, lényegesen más lesz a helyzet. A megalakított sportegyesü­let „önálló jogi személy”. Le­hetőségeit kihasználva gaz­dálkodik, a rendelkezésre álló pénzeszközöket saját céljaira használhatja fel. Ha van „elég” pénze, akár ügyvezető elnököt, főfoglalkozású edzőt is alkalmazhat, a törvényes keretek között szabad keze van. Röviden: független az iskolai irányítástól! Tóth: Felmerül a kérdés: honnan lesz pénz? Nos, a di­ák-sportegyesül étek tagjai után is jár a fejenkénti 40 forint, amit a központi el­képzelések alapján 1990-ig — évi tíz-húsz forintos emelés­sel — száz forintra kívánnak növelni. Ez az összeg termé­szetesen kevés, így patroná­lok után kell nézni. Lehetőség van vállalatok, üzemek, in­tézmények bevonására. A tervek szerint ez anyagi tá­mogatásban is jelentkezne. Egy példát mondanék. Te­gyük fel, hogy a salgótarjáni síiküvéggyár kiadási költség címén bizonyos összeget meg­szavaz a megyeszékhely egyik leendő diák-sportegyesületé- nek. A gyár képviselője tag­ja lehet a DSE elnökségének, így beleszólhat az irányításba. Szepesi: A vállalatok, üze­mek eddig is támogatták az iskolai sportot a szociálpoli­tikai alapjukból. A változás a jövőben annyi lesz, hogy a támogató cég a saját kiadási költségéből nyújthat támoga­tást, tehát nem a saját dol­gozóitól von ed bizonyos pénz­eszközöket. — Hol és hogyan alakul­hatnak diák-sportegyes öle­tek? Milyen elképzelések van­nak a megyében? Szepesi: Az alapszabály­tervezet szerint területenként, szakmai csoportonként, isko­lánként alakulhatnak. Ma még folynak a viták az eredeti ál­láspontról, annak megváltoz­tatásáról. Egy biztos: a DSE alakítása az általános iskolák számára előrelépést jelent, mert mostanáig alapfokú ok­tatási intézményeinkben sem sportkör, sem egyesület nem működött szervezeti keretek között. Véghseő* Nemrégiben vet­tem részt Pécsett egy orszá­gos tanácskozáson, amelyen a DSK—DSE megalakításáról, a társadalmi vita során el­hangzott véleményekről, ja­vaslatokról konzultáltunk az ott részt vevő kollégákkal. Mind a megalakulás feltéte­lei. mind a működés terüle­tén várható sz,ámos változás az alapszabály-tervezethez képest, de a konkrétumok még váratnak magukra. Má­jus első hetében lesz egy újabb tanácskozás Zánkán, ahol várhatóan — összegezve a viták tapasztalatait, a mó­dosító javaslatokat — végle­ges formában nyilvánosság­ra hozzák a diáksportkörök és diák-sportegyesületek mű­ködési szabályzatát. Ez már időszerű lenne, hiszen a kö­vetkező tanévtől már működ­hetnek az újjászervezett „egy­ségek”, s addig a megalaku­lást nekünk is elő kell Ké­szíteni. Tóth: A diák-sportegyesület megalakulását többségében az adott település, az iskola lehetőségei, a végleges alap­szabály kötöttségei határoz­zák meg. Megyei szinten vannak elképzeléseink, ezek­ről néhány iskolában már be­szélgettünk is, de terveink még nem véglegesek. Elkép­zelhetőnek tartjuk, hogy a Salgótarjáni Petőfi Általános Iskola, a balassagyarmati Dó­zsa Általános Iskola, valamint a Nagyoroszi Általános Iskola önálló diák-sportegyesületet alakítson. — Mit várnak önök személy szerint az Országos Diákszö­vetség. a diák-sportegyesüle­tek megalakulásától? Véghseő: Én a központilag kitűzött cél megvalósítását vélem a legfontosabbnak: nö­vekedjen a rendszeresen spor­toló tanulók száma, minden fiatalnak legyen lehetősége a rendszeres testedzésre, spor­tolásra. Remélem, hogy az új szervezeti formák bevezetésé­vel eltűnnek korábbi hiá­nyosságaink, s egy elkövetke­ző értékelő periódusban el­mondhatjuk majd, nem vo t hiábavaló a reform. Tóth: Azt gondolom, hogy a tanulóifjúság testedzésében az értékrendszerünk akkor tükrözi a valóságot, ha az is­kolai testnevelés színvonalát a tömegsport területén muta­tott tevékenységgel mérjük le. Éppen ezért várok sokat a Magyar . Diáksport Szövetség megalakításától, a diák-sport­egyesületek létrehozásától, hiszen az alapvető cél az is­kolás korú ifjúság minél szé­lesebb tömegeinek bevonása a rendszeres testedzési for­mákba. Szepesi: Elsődlegesen azt várom, hogy testnevelő kol­legáink szemlélete is megvál­tozzon. Eddig a többség a mi­nőségi sportra koncentrált, ecy-egy szakosztály eredmé­nyével, sikereivel próbálták a munka minőségét bizonyítani. Remélem, hogy a fő célkitű­zést mindenütt megvalósítják, mindennap megtelnek a pá­lyák, a tornatei mek gyerekek- Kf\ Ekkor majd bátran kije­lenthetjük: az új szervezeti forma megyénkben is hozzá­járult az iskolai sport és test­nevelés fellendüléséhez. Vaskor István Labdarúgós Visszapillantó tükör Rossz szólással élve „az SBTC baja” a Baja volt a vasárnapi fordulóban. Üjabb vereségével nehéz helyzetbe került a Stécé, már csak két pont választja el a legjobb kieső helyen tartózkodó H. Szabó L. SE-töl. A pontszer­zésre volt lehetőség, de a nagy ziccert Sváb elpuskáz­ta, majd a „jól küzdő Sal­gótarján pontszerzési , remé­nyei Juhász kiállításával el­szálltak” — írta a bajai tu­dósító a mérkőzésről. A DVTK elleni hazai baj­nokin az SBTC-nek égetően nagy szüksége van a két pontra. Miután a Diósgyőr sem mondott még le kitűzött céljáról, igazán remek mér­kőzésre van kilátás, s remél­hetőleg a hazai szurkolók is győztes mérkőzésről távozhat­nak. A területi bajnokság „Mát- ra”-csoportjában a XXII/5. forduló mérkőzéseit játszot­ták a. csapatok. Megyei szar pontból a forduló „slá- germerkőzését” a Romhány és a Nagybátony vívta. Á kerámiások — folytatva ta­vaszi kitűnő sorozatukat — meglepően magabiztosan győzték le a rivális bátonyi „legénységet”. Tavasszal négy mérkőzésből hét pontot sze­reztek, amely remek teljesít­ményre utal. Másik sikercsapatunk, a Síküveggyár vasárnap „cső­döt mondott” Gyöngyösön. Vereségükkel kettős hagyo­mány szakadt meg. Egyrészt véget ért az 1985. október 7- től tartó hosszú veretlenségi sorozat, másrészt a Gyön­gyös elleni bajnoki mérkő­zéseken öt éve tartó veret­lenség szakadt meg. Negyedik csapatunk a Ba­lassagyarmat egy héttel ko­rábban a sereghajtótól hazai pályán szenvedett vereséget, s most az élmezőnyhöz tar­tozó Hatvan otthonából „pon­tosan” tért haza. Ki érti ezt ? ... Lehet, hogy ven­dégként felszabadultabban játszik a „társaság”, hazai környezetben pedig a min­denáron való győzni akarás görcsös erőlködéssé faiul. Ez az eredmény bizonyítja, hogy több van a „gárdában”, mint amelyet a tabellán elfoglalt helye mutat. A fordulóban egyébként 25 gól született, amelyből a vendégek csak ötöt értek el. A mesterlövészek közül az ózdi Kanyok kétszer is be­talált a borsodnádasdi test­vércsapat kapujába, így is­mét átvette a vezetést a gól­lövőlistán. Az élmezőny ál­lása: Kanyok 15, Csányi (Recsk) 13. Tamás (HKSE), Orlóczki (Sajóbábony), Klei­ber (Edelény) 12, Utassi (Özd), Homonnai (Özd) és Hodur (Romhány) 10 gólos. A forduló mérkőzéseit 6200 néző látta, amely tavaszi né­zőcsúcs. A forduló Nógrád megyei válogatottja: Balogh (Rom­hány), Földvári (Bgy. SE). Nagy (Bgy. SE), Filiczki (Romhány), Kaliczka (Rom­hány) — Pincze (Romhány), Balga (Síküveggyár), Tóth (Bgy. SE), Szabó L. (Nagybá­tony) — Hodur (Romhány), Szalánczki (Bgy. SE). t — pilinyi— XXXV. falusi spartakiád Felszabadulás utáni falusi sport­életünk legnagyobb múltú sport- mozgalma a falusi spartakiád. A rendezvénysorozat 1951-ben indult útjára, azóta egy esztendő kivé­telével minden évben megrende­zik. A spartakiádmozgalom, fenn­állásának közel négy évtizede alatt a községek tömegsport­életének meghatározó eseményé­vé vált. A korábbi Időszakban éven­ként, manapság négyévente, az országos sportnapok keretén be­lül bonylítják le az országos dön­tőket, míg a közbülső eszten­dőkben a megyei döntőkig tar­tanak a feljutásos versenyek. Az idén a spartakiád téli sport­ágainak döntőit — sakk-, aszta­litenisz- és tekesportágakban — Szolnokon rendezik. A város az előző év novembere óta terv­szerűen készül e nagy esemény­re. a 19. országos döntő meg­rendezésére. A versenyek április 4. és 6. között zajlanak le. Az egyéni és csapatversenyeken in­duló sportolók hosszú meneteles után jutottak idáig, hiszen mind- annyiuknak eredményesen kellett szerepelni a községi, körzeti és megyei döntőkön. A szolnokiak jóvoltából — íz­léses programfüzetet készítettek — Ismerjük megyénk csapatainak sorsolását is. Asztaliteniszben a nőknél a vendéglátó megye és Zala csapata az ellenfél a cso­portküzdelmekben, míg a fértial. Baranya és Haidú-Bihar egvütt»- seivel mérkőznek. A sakk verse­nyeit 8 fordulós svájci rendszer­ben bonyolítják le. Tekében Szol­nok megye II. együttesével mér­kőznek a nógrádiak. Az országos döntő eredmény- hirdetésére április 6-án a tis/.a- ligeti sportcsarnokban kerül sor a délelőtti órákban. — vi — „Elindult" a Salgó-Express Salgótarjánban, a tóstran­di pályán tegnap délután ti­zenöt csapat részvételével elkezdődött a Salgó-Express elnevezésű, országos serdülő­labdarúgótorna. Több NB I- es és NB Il-es klub serdülő- csapata is indul a rendezvé­nyen, így a Zalaegerszeg, a Debrecen — az első osztá­lyúak közül —. valamint az Éger és a Nyíregyháza — a második vonalból. Megyénket az SBTC két csapata, valamint a Balassagyarmati SE képvi­seli. A tömegsport aktivistája Egy munkás az öblösüveggyárból (Simon Imre, a salgótarjáni öblösüveggyár faesztergályosa a tömegsportban és az ifjúság nevelésében végzett eredmé­nyes és sikeres munkájáért a forradalmi ifjúsági napok ke­retében a Magyar Népköztár­saság Minisztertanácsa Kiváló munkáért kitüntetését kapta.) Előzetesen nem jeleztem lá­togatási szándékomat, így nem lepett meg, hogy várni kellett beszélgetőpartneremre. „Vagy munkaügyi dologban, vagy sportügyben inézkedik” — ^tá­jékoztattak munkatársai. Né­hány perecéi később megér­kezett Simon Imre, a sport­köri elnöknél járt egy rögtön­zött megbeszélésen. A kölcsö­nös bemutatkozás után gratu­láltam kitüntetéséhez. — Nem gondoltam sosem — mondja —, hogy ilyen kitün­l tetést kapok. Ámít itt a gyár­ban a tömegsportért, a sport­élet fellendítéséért tettem azt mindig társadalmi munkában végeztem. Fel sem merült bennem az a gondolat, hogy ezért a tevékenységemért ilyen szép elismerésben részesíte­nek. — Hogyan került kapcso­latba a sporttal? — 1953-tól — mióta itt dol­gozom — állandóan sportolok. A labdarúgás áll hozzám a legközelebb, a gyár csapatá­ban aktív játékos voltam, majd 1971-ben edzői munkát vá Haliam. Két évvel később, 1973-ban megszűnt az Öblös SC, s ezzel együtt a szerve­zett sportélet is. Valamit ten­ni kellett, s a hosszas gon­dolkodás helyett azonnal cse­lekedtünk. Megalakítottuk a gyári törnegsportbizcuttságot, ennek én lettem a vezetője. Abban az időben bizony egye­dül csináltam az összes sport­tal kapcsolatos dolgot. Alap­vető célkitűzéseinket sike­rült elérni, dolgozótársaimat „megnyertük” a rendszeres mozgásra, a gyári bajnoksá­gokon való szereplésre. — Két éve újraalakult 03 Öblös SC. Ez annyit jelentene, hogy a tömegsport háttérbe került? — Szó sincs róla. Ma az egyesület elnöksége irányítja, ezen belül a tömegsport irá­nyítása továbbra is az „én asztalom” maradt. — Miből áll az ön tevé­kenysége? Hogyan végzi a szervező-, irányító munkát? — Először is felsorolom azo­kat a testedzési lehetőségeket,' melyekkel „élhetnek” dolgozó­társaim. Folyamatosan' zajlik a kispályás labdarúgó-bajnok­ság, a teke-, a sakk. & az asztalitenisz -verseny. Több alkalommal szervezünk ter­mészetjáró-túrákat is. A baj­nokságok kiírása után „vál­tamra veszem” az egész gyá­rat, összeírom a jelentkező csapatokat, versenvzőket. Ve­zetésemmel készítjük el a sorsolást, majd folyamatában figyelemmel kísérjük a mér­kőzéseket. — Mennyi időt igényel ez a munka? — Nézze, az én munkaidőm hajnal 4-től déli 12-ig tart. Ezután intézem az aktuális sportügyeket, majd délután 2-re már az Öblös focipályá­ján vagyok, mert a megyei II. osztályban szereplő csapat­tal is én foglalkozom. A hét­fői és a pénteki nap a leg­zsúfoltabb, ekkor zajlanak a gyári bajnokságok, melyeken nemcsak szervezőként, hanem versenyzőként is részt veszek. Ha pályán vagyok, akkor se­gítőtársaim veszik át az irá­nyító munkát. A hét vége egyik napja bajnoki mérkő­zést jelent, így tényleg nincs sok szabad időm. — Milyenek a tömegsport anyagi feltételei a gyárban? — A gyár gazdasági veze­tése és a sportkör elnöksége minden támogatást megad a tömegsport fejlesztésére. Évi százhúszezer forinttal gazdál­kodunk, ezt kizárólag a tö­megsportra fordítjuk. Felsze­reléseket, sporteszközöket vá­sárolunk, s marad pénz a házi­bajnokságok díjazására is. Ügy gondolom, ilyen lehető­ségiekkel, ilyen jó körülmé­nyek között a további idő­szakban is jó színvonalon „űzhetik” dolgozóink a spor­tot. — Hogyan tovább9 Mit ter­veznek a jövőben, melnek a legfon+osn'öh feladataik? — A tömegsport színvona­lának emelése, még több dol­gozó bevonása jelenti elsődle­ges feladatunkat. E célunk mellett létesítménveinket sze­retnénk bővíteni. A labdarúgó- pályánk feletti hegyoldalon egy hétvégi pihenőt kívánunk kialakítani, kielégítve és bő­vítve ezzel a természetiárárt kedvelek ipénveit. Tervezzek esv erősítő-kondicionáló te­rem éoítését is. A társadalmi munkafela ián lások már mecr. történtek, most már a kivit-«, lezés következik — mondotta befejezésül Simon Imre. V I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents