Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

Á megyei pártbizottság kibővített ülése r (Folytatás az 1. oldalról.) A VII. ötéves tervben az anyagi lehetőségek számot­tevő javulását a műszaki fej­lesztéshez szükséges felté­teleket csak az eddiginél ha­tékonyabb munkával lehet megalapozni. A képződő for­rásokat ide kell fordítani, a feladatokat pedig a szelek­tivitás jegyében megfelelő­en rangsorolni. A célok meg­valósítása megkívánja a bel­ső tartalékok mielőbbi hasz­nosítását, a meglévő állóesz­közök megóvását, minőségi karbantartását, javítását, a rend és a fegyelem megkö­vetelését. A beszámolót követő vi­tában Zsidai Zoltán, a kis- hartyáni termelőszövetkezet műszaki főágazatvezetője az új technika befogadásának szükségességét, a magas szin­tű szakmai műveltség meg­szerzését, a tudományos ered­mények hasznosítását és az ösztönző anyagi rendszer megteremtését jelölte meg a fejlődés további fontos kö­vetelményeként. Dr. Miklós Zoltán, a megyei pártbizott­ság tagja, a litkei termelő- szövekezet állattenyésztési ágazatvezetője ismertette nem éppen kedvező helyzetüket, majd kifogásolta, hogy ki­sebb teljesítményű gépeket nem lehet vásárolni. Bandúr Istvánná, a ka- rancsiapujtői termelőszövet­kezet háztáji agronómusa. a többi között elmondta, hogy a géppark és szállítóeszközök jobb kihasználása. pontos karbantartása, kifogástalan javítása érdekében oíyan ér­dekeltségi rendszert alakítot­tak ki, melyet eddig 57 ter­melőszövetkezet vásárolt meg tőlünk. Kun András, az end- refalvai termelőszövetkezet juhászati ágazatvezetője el­marasztalta a szabhatóságo­kat a lassú ügyintézés miatt, majd szóvá tette, hogy a ga­ranciális munkák időbeni el­végzéséhez nem lehet alkat­részt kapni. Német Antal, az érsekvadkerti termelőszövet­kezet párttitkára szerint, a gépesítésben minőségi cserét hajtanak végre és a mostani ötéves tervben 56 milliót költenek új gépek és jármű­vek beszerzésére. Nacsádi Árpád elismerte, hogy a műszaki-technikai fej­lesztés ütemében a megye 5 százalékkal elmarad az or­szágos átlagtól, ugyanakkor néhány mutatóban viszont jobb. Közölte, olyan feltétel- rendszer kialakításán fára­doznak, amelyek a jelenlegi­nél nagyobb biztonságot ad­nak a fejlesztési törekvések­hez. Fontosnak tartotta az üzemek vezetőinek kezde­ményezését. Kovács Imre felszólalásá­ban utalt arra. hogy az 1985- ös esztendő több hibára fi­gyelmeztetett. Elismerte, hogy a megyében a kedvezőtlen adottságok miatt a jó ered­ményekért többet kell dol­gozni, mint másütt. A VII. ötéves tervvel kapcsolatban el­mondta, hogy a műszaki-tech­nikai fejlesztés feltételeit, a termelésben, a hatékonyabb, termelékenyebb munkával, gazdálkodással szükséges meg­teremteni. Mivel nem lesz elég pénz a jogos igények kielégítésére, ezért minden gazdaságban rangsorolni kell a feladatokat. Végül két ja­vaslatot tett az előterjesztett határozat módosítására. A vitában elhangzottakra Devcsics Miklós válaszolt, majd a testület egyhangúlag elfogadta a módosító javas­latot a szóbeli. írásbeli elő­terjesztést és a választ. Ügy döntött, hogy a határozatot eljuttatja megyénk termelő- szövetkezeteibe, az irányító, érdekvédelmi szerveknek, a pártbizottságoknak, hogy megyénk termelőszövetkeze­tei VII. ötéves tervük össze­állításánál használják fel. Ezt követően a testület tá­jékoztatókat hallgatott meg a középtávú káderutánpótlási, -képzési terv végrehajtásának tapasztalatairól, a pártbizott­ság középtávú — 1986—1990- ig szóló — tervéről, továbbá az MSZMP Központi Bizott­sága 1986. március i8-i ülé­séről. A testület a tájékoz­tatókat, valamint a két párt­bizottsági ülés között végzett munkát jóváhagyólag tudo­másul vette. öt év alatt ötödször Kiváló gyár elismerés a síküveggyárnak Nem mindennapos egy gyár életében a-z a sikerszéria, me­lyet a salgótarjáni síküveg­gyár most magáénak mond­hat: a hatodik ötéves terv­időszakban tegnap ötödik al­kalommal kapta meg a Ki­váló gvá-r címet. A kitüntetés átadására a Zagyva III. cso­magolóüzemben került sor a gyár kollektívája előtt. Ott volt az ünnepségen Skoda Ferenc, az MSZMP megyei bizottságának titkára; Szálai íjász!ó. a salgótarjáni városi pártbizottság első titkára; Romasz Adolf, a megyei ta­nács elnökhe'vettese és Sarló Béla, az SZMT titkára is. Sápi Lajos, az Üvegipari Művek vezérigazgató-helyet­tese ünnepi beszédében cso­korba szedte azokat a sike­reket, amelyekkel a síküveg­gyár kiérdemelte s kitüntető címet- Tavaly az előző évek­nél nehezebb feltételek mel­lett is 162 millió forint nye­reséget ér* el a gyár, erőtel­jesen meghaladva ezzel az előirányzatban szereplő összeget. Évek óta kiemelke­dő exporttevékenységet foly­tat. régi vevői mellé új pia­cokat szerzett- Az itt gyár­tott ragasztott és edzett biz­tonsági üveg kivívta a hazai és a külföldi partnerek elis­merését, eéojárműüveee a világ számtalan országába el­jut. Szigorú követélményeket állított fel a gyári a minőségi munkában.- s ■ nagy gondot fordít az új termékek fejlesz­tésére, Figyelemre méltó el­múlt évi újítási tevékenysé­ge is: 110 újító javaslata alapján csaknem tízmillió fo­rinttal gyarapodott, a gyár gazdasági eredménye. E te­vékenység elismeréseként itt rendezik meg májusban az I. üvegipari újítási és találmányi konferenciát. Az elmúlt évi munkából kieme­lésre méltó az is, hogy a síküveggyáriak sikeresen át­telepítették a vízszintes edző gyártósort, elkészítették és beüzemelték az új rogyasztó- kemencét. A termelési feladatok «V végzése mellett nem feledke­zett el a gyáir arról sem, hogy felkészítse dolgozóit a-z elkö­vetkező nagy feladatokra, s gondoskodott szociális ellátá­suk javításáról is. , Az eredmények elérésében kimagasló érdemeket szerez­tek a szocialista és munka- brigádok. Tavaly 105 brigád több mint 1700 tagja tett fel­ajánlást a termelési, gazdál­kodási célok megvalósításá­nak segítésére. Jélentös si­kereket értek el a nemzetkö­zi munkaversenvben is. az NDK-beli torgaui üveggyár­ral folytatott vetélkedésben a Komarov és az Andropov brigád elnverte a nemzetközi munkaverseny élenjáró bri­gádja címet is. Miután a két gvár közötti versenvben ta­valy a síküveggyár bizonyult jobbnak, a torgaui gvár gaz­dasági igazgatója a tegnapi ünnepségen adta át az első­séret jelképező zászlót. A Kiváló gyár cím elnye­rését igazoló oklevelet Sáni Tjajas vezéTicazgató-helvet- tes nyújtotta át dr Juhász Gyula gvárigazga tónak. A továbbiakban kitüntetések és jutalmak átadására került sor. Döntött a zsűri Hollókőn „Uz év lakóháza” Harmadik alkalommal hirdették meg megyénk, ben „Az év lakóháza” pályázatot, amelyre az idén kilenc pályamű ér­kezett be. S jóllehet, ez­zel az érdeklődéssel nem volt elégedett a zsűri — Balassagyarmat é§ kör­nyékéről például senki nem pályázott —, mégis a korábbi éveknél több, tartalmasabb, s színvona­lasabb pályamű került az építészeti és hatósági szakemberekből álló ér­té kelőbizottság elé. A pénteken délután Salgótarjánban megho­zott döntés alapján Nóg- rád megyében 1986-ban „Az év lakóháza” címet Nagy Ignác és felesége, hollókői családi háza ér­demelte ki. A zsűri in­doklása szerint'S Kossuth út 34. szám alatti lakás kulturáltan kialakított, figyelembe veszi a mű­emléki íaiu építészeti ka­rakterét, s ezt jól ötvözi a modern formai eszkö­zökkel. A házilagos kivi­telezésű épületet dr. Kom- játhyné Kremnicsán Ho­na tervezte. A kollektíva munkáját az emlékpla­ketten és az elismerő cí­men túl. e zsűri 25 ezer forint jutalommal díjaz­ta. Második helven Havas Ferenc és neje. Salgótar­ján, Micsurin út 47. szám alatti családi háza vég­zett. Guzmics Gvörgv ter­vezésével, s a Kis-Zagy- vavölgye Termelőszövet­kezet építői részlegének kivitelezésével — jutal­muk dicsérő óklevél, s 15 ezer forint. A harmadik díjat a Kvartett építőkö­zösség kapta. Pataki Csa­ba tervezésében készült a megyeszékhelyi Erdész út 23—29. számú sorház, ők dicsérő oklevelet és 8000 forint jutalmat ve­hetnek át. A negyedik helyet Szolnoki Elemér salgótarjáni, az ötödiket dr. Berecz András, szán­tén salgótarjáni, míg a hatodik helyet Stadler Árpád ecsegi építtető ér­demelte ka. mmmmm—maam—mmmmmm Emlékfábla-avatás Salgótarjánban Hz éhségmenet évfordulóján Dr. Balogh Miklós avatóbeszédet mondja Városköszöntő szobor Salgó­tarján „bejáratánál”, Zagyva- pálfalván. Czinke Ferenc al­kotása előtt tegnap délután megjelentek a város üzeme­inek, intézményeinek, iskolá­inak képviselői, a Nógrádi Szénbányák dolgozói. Emlé­kezni jöttek. Emlékezni a 60 esztendővel ezelőtti, 1926. áp­rilis 27-i éhségmenetre. Ami­kor a bátor nógrádi bányá­szok szembeszállva az akkori rendszer erőszakpolitikájával, a munkanélküliséggel, a nyo­morral Budapestre indultak nyolcezren. Bányászok, család­tagok, ismerősök. A megmoz­dulás egyedülálló volt az or­szághatárokon túl is. Az eseményre emlékezőket, a tisztelgő utódokat a bányász­zenekar köszöntötte. A Him­nusz, majd a bányászhim­nusz elhangzása után Pata­kiné Kerner Edit adta elő Bertold Brecht 8000 szegény a város előtt című művét. Má­kos Nándor, a szénbányák pár+tbizotrtségának titkára üd­vözölte a megjelenteket, a vendégeket, akik között ott volt Brvtyó János, az MS7MP KB tagja, országgyűlési kén- viselő, a KEB nyugalmazott elnöke; Géczi János, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Devcsics Miklós, a Nógrád Megyei Tanács elnöke, vala­mint a város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek kép­viselői. Dr. Balogh Miklós, a Sal­gótarjáni Városi Tanács el­nökhelyettese ünnepi megem­lékezésében elmondta; négy évvel ezelőtt avattuk Czinke Ferenc térplasztikáját, amely a városunkba érkezőket kö­szönti, búcsúztatja. Ezt az emlékművet jelképül szánta a város, történelmi múl­tunk, formálódó jele­nünk jelképének. Hangsú­lyozta, Salgótarján fejlődése, várossá válása és a nógrádi bányászok története elválaszt­hatatlanul összefügg egymás­sal. Az elmúlt évszázad során történelemformáló szerep ju­tott az ítt élő és az ide tele­pülő bányászoknak, akik har­cuk, hősiességük, győzelmük és megpróbáltatásaik révén mindig a társadalmi haladá­sért vívott küzdelem részesei voltak. Az ő tevékenységük eredménye meghatározó abban is, hogv nem csupán egy vá­ros született a hajdani jelen­téktelen település helyén, ha­nem kialakult egy olyan mun­kásosztály, amely szervezett­ségével, politikai harcaival maga akarta sorsát formálni, kivívta az országos megbecsü­lést és tiszteletet. A múlt eseményeinek fel-' idézése után az előadó emlé­keztetett: ahol a történelem egy része játszódott, a régi alapokra új életet építettünk. Salgótarján fejlődő város lett, az elmúlt két évtizedben átala­kult, korszerűbbé vált a me­gye, a város ipara. A város­köszöntő szoborban bennefog- laltatik a múlt, a jelen és a jövő. A talapzatánál eddig el­helyezett kövek, a Kemero- vóval, Vantaaval és Beszter­cebányával kialakult testvéri, baráti kapcsolatokat jelképe­zik. Őrizze a legújabb, a negye­dik, Salgótarján _ múltjának emlékét, ahol a tegnapi ün­nepségen emléktáblát helye­zett el és avatott az MSZMP városi bizottsága, a Salgótar­jáni Városi Tanács, és a Nóg­rádi Szénbányák az éhség­menet 60. évfordulója tiszte­letére. Az avató után az üze­mek. iskolák képviselői virág­csokrokat helyeztek el az em­léktáblára. (Az éhségmenet eseményeiről szóló írásunk la­punk 7. oldalán olvasható.) Hírverés nélkül dolgoznak |J onotan, álmosító zú- gással működnek a dróthúzó gépek. Nagy sebesség­gel pörögnek a dobok. ,A fá­radtan pislákoló fényben vil­log a fényes huzal. Játékosan tekeredik le az egyik dobról, hogy szappanporba ágyazott húzókövön átbújva karcsúb­ban szaladjon fel a gyűjtő­dobra. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalművében va­gyunk, az „Alkotmány" drót­húzó női szocialista brigád í munkahelyén. Az átalakulás | állapotában levő munkate- I .emben nagy a rend.és a tisz­taság. A gépek mellett nők állnak s figyelik, hol, mikor kell közbeavatkozni. Egyikük megállítja a dobok szédítő forgását. Keze moz­dulatára engedelmes darugém hajlik a gép fölé, hogy segít­ségével leemelje a mázsás huzaltekercset a gyűjtődobról. Néhány gyors, gyakorlott moz­dulat, s a gép forog tovább... A délelőttös műszak a végéhez közeledik, de Menus Ferencné brigádvezető zok­szó nélkül hajlandó a beszél­getésre. Szemével keresi va­lamelyik társát. Csak a pil­lantásával jelez a szomszédos gépnél álló Klikkel Erzsébet­nek. ami azt jelentheti: Dol­gom van. figyelj mindenre1 Jobb híján az üres öltöző­ben ülünk le. — Vártam már. Akkor kér­dezzen 1 Nyújtja a brigádnaplót. Né­zem a kezét. Keménv mun­káskéz. Az arca fáradt, de a szemei élénkek és érdeklődő­ek. Eszembe villan, hogy ez az asszony csaknem negyed- százada brigádvezető Amikor 1963-ban megalakították a brigádot, még vegyes brigád­ként működött, s nagvrészt férfiakból állt. Időközben a férfiak a nehezebb munka- területekre mentek át, oda ahol egytonnás huzalkarikák­kal kell birkózni. Az asszo­nyok és lányok pedig a vé­konyabb méretű, a finomabb huzalokat készítik. — Ezen a munkaterületen sem könnyű ám dolgozni! A dróthúzás különben sem olyan munka amiről álmo­dozni lehetne — magyarázza Menusné. — Mi azonban vala­hogy megszerettük ezt a ke­mény munkát az évek során. Talán hiányozna is. Meg az­után mi egymás nélkül nem tudjuk elképzelni magunkat... Ebben á családias hangu­latú női brigádban — ahol csak egy férfi van. Angyal József termelésirányító a műszaki patronáló,] uk — már a legfiatalabb is túl van a harmincon. A brigádvezetó mellett Sági Imréné és Kukkéi Erzsébet tartozik az alapítók közé. A többiek is csaknem másfél évtizede brigádtagok. Ez a csapat valóban na­gyon összeszokott, ahogy mondják, szemvillanásból ér­tik egymást. A munkáról, a helytállásuk­ról beszélgetünk. A brigádta­gok napi normája átlagosan 19—25 mázsa. Időnként ne­hezen teljesítik, mert nagyon változó az alapanyag minősé­ge. ők viszont vállalták, hogy nagyon vigyáznak a minő­ségre. Egyszerűen nem tűrik a selejtes munkát. Évek óta nincs reklamációjuk, hiszen öneilenőrzéssé] dolgoznak. A brigádvezető mutatja a naplójukat, ami hű tükre a kollektíva munkájának. Az események krónikája, az esetenkénti értékelések szám­adatai értékes. szorgalmas munkáról tanúskodnak. A kollektíva minden lehetőséget megragad munkája értéké­nek gyarapítására. Minden méter huzalt megmentenek, s első osztályú árut készíte­nek belőle. Bevezették a forgógépes műszakváltást — két műszakban dolgoznak —, hogy a dróthúzó gépek ebben a holtidőben is termeljenek. A beteg brigádtársak helyett — vagy ha valakinek hirtelen más elfoglaltsága támad — ugyanúgy működtetik a gé­peket, mintha ők is ott len­nének. — Szőcs Tibor, az üzem­vezetőjük azt mondja a bri­gádról,- hogy minden szocia­lista brigádnak ilyennek kel­lene lennie — jegyzem meg Menusnénak. Enyhe pír ül az arcára, — Öröm ezt hallani — vá­laszolja —, de dolgozhatnánk még jobban is. A termelési eredményeink jók, takaré­koskodunk minden fillémvi anyaggal és energiával, évek óta baleset nélkül dolgozunk. Vannak azonban még tarta­lékaink... Meglepve hallgatom. Vajon milyen tartalékokra gundoW Ez a vékony, szerény, de na­gyon határozott asszony ko­rántsem mondta el eredmé­nyeik töredékét sem! A sok­száz óra társadalmi munkát, az. üzem átköltöztetése ide­jén vállalt harmadik műsza­kokat. a kongresszusi és fel- szabadulási munkaverseny­ben játszott vezető szerepet, a zagvvai Szalvay Mihály Ál­talános Iskola és a mizserfai öregek otthona patronálásá- bó! adódó sok-sok elfoglalt­ságot. Négyszer nyerték el a Vállalat kiváló brigádja cí­met, s kétszer a nemzetközi munkaversenyben a gur- jevszki kohászati kombinát — a kohászati üzemek szov­jet testvérvállalata — kitün­tető vándorzászlaját. — Nem kenyerünk a di­csekvés — jegyzi meg Menus­né. — Mi megszoktuk, hogy mindenféle hírverés nélkül dolgozzunk. Fegyelmezetten, figyelmesen és becsülettel, Nálunk ez járja! Szavai felidézik bennem, amit pártunk XIII. kongresz- szusán mondott küldöttként: „A becsületes fegyelmezett munka az eredmények zálo­ga.” Ez a kollektíva valóban ebben a szellemben dolgozik. Az üzemben és a közéletben is, mert majd mindegyikük­nek van közéleti tisztsége. Van köztük megyei, nagyüze- mi párt-végrehajtóbizottsá­gi tag, vállalati tanácstag s más tisztségviselők. Egyikük pedig az egyetlen női mun­kás őr. T őrödnek önmagukkal ’ is. Mindannyian elvé­gezték az általános iskolát, szaktanfolyamokon gvarapí- tották ismereteiket. Napró' • napra figyelemmel kísérik a belpolitikai eseményeket s ag­gódva figyelik a külpolitika alakulását. Foglalkoznak a brigádon kívüliekkel, hogv brigádtageá neveljék őket. s felkészítsék őket a közéleti szerepvállalásra is. Eseten­ként szakítanak időt a csalá­dos brigád ki rándulásra is. Elköszönök. Menusné visz- szamesv társaihoz. Az üzem­be csillogóan szórja be su­garait az ánrilisi nap. Ragvogóak az ablaküvegek — a brigádtaeok tisztítják. Pádár András NÖGRÁD — 1986. április 26., szombat 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents