Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-26 / 98. szám

Egy névfefen levél nyomában Hová tűnt a mindennapi kenyerünk? A segítségét kérjük, a NÓGIiAD újságba kell ke­rülnie pár dolognak ahhoz, hogy a nógrádmegyeri üz­letben valami változás tör­ténjen. Kilenc fiatal anyuka ül itt mellettem, s már nem bírjuk tovább magunk­ban tartani a dolgokat”. Persze, hogy segítünk. Már­is! Dehát ki is a feladó? Név­telen. .. A kilenc anyuka kö­zül senki sem meri vállalni a nevét. Vajon miért? Félnek a megtorlástól? Avagy állí­tásaik mondataik —, hogy is mondjam — nem fedik a valóságot? Ennek utána kell nézni! „A nógrádmegyeri 7. szá­mú boltba járunk vásárolni, vagyis csak járnánk. Ugyan­is kenyeret és tejet csak olyan keveset rendelnek, hogy, aki kapja, marja... Kilenc órakor hozzák, de már tízkor nincs. Akinek kisgyermeke van, muszáj bemennie Tarjánba tejért, kenyérért. Ez így megy las­san fél éve”. — Mondja, Krafft elvtárs, milyennek ítélik meg itt a szécsényi áfésznél a hetes szá­mú egység munkáját? Milyen­nek tartják a falu kereskedel­mi ellátását? — Elnézést, de nálunk van egy „házi törvény”, hogy az újságnak csak elnöki enge­déllyel nyilatkozhatok... Pil­lanat, s telefonon kérek en­gedélyt. — Tárcsáz az árufor­galmi osztályvezető, az elnök­helyettest találja benn, aki közli, hogy „nincs ilyen házi törvény már”, nyugodtan be­szélhet. Ettől kezdve az osz­tályvezető készséggel segít tisztázni a dolgot. — Átlagosnak ítéljük meg a megyeri ellátást — mondja Krafft János, a . szécsényi afész áruforgalmi osztályának vezetője. — Bár a körülmé­nyek igen mostohák — teszi hozzá —, épp most foglalko­zunk egy felújítási tervvel. Nem tudok arról, hogy ke­nyér- és tejellátásban fenn­akadás lenne. — Menjünk ki együtt, néz­zük meg — javaslom, s ne­gyedóra múltán már Nógrád- megverben vagyunk. Délelőtti fél tíz, de olyan­nak tűnik a főtéri hangulat, mintha lakodalom lenne a fa­luban. Tereferézö asszonyok a bolt előtt, a tőszomszédság­ban lévő italboltban pedig zajlik a nagyüzem, a „kilenc- órások” már éppen készülő­ben — ki tudja -hová? Tucat­nyi munkarúh ás férfi ácsorog vöröslő arccal, hangosan vi­Kenyérre várva..; tátják a tegnap esti tévéfil­met, kezükben bontott sör. Épp hozzájuk érkezik néhány szatyros asszony, dühösen közük velük: — Má’ megint nincs ke­nyér. meg tej! Hát, most ho­vá menjünk? Való igaz, a pultokon egyet­len kenyér sincs, a tej is el­fogyott. Pedig még a tej­ipari vállalat gépkocsija a göngyöleget sem szedte ösz- sze. Tejből 140 litert rendelt a bolt, ám csak 120-at hoztak. Miért? — Mindenhová ennvi ju­tott! — magyarázza Wiltner Tamás gépkocsivezető, s elő­veszi a papírokat, amelyeken minden tételt hússzal megrö­vidítettek, vagyis más boltok is jóval kevesebbet kaptak. — Azonnal küldjenek ide 80 kiló kenyeret, hatvan liter tejet! — szól be a központba telefonon az osztályvezető el­lentmondást nem tűrő han­gon. — Néhány hónapja ka­pott elnöki figyelmeztetést az üzletvezető épp az ellátás mi­att, s most tessék, újra gond van... Mondják meg neki, ha hazajön külföldről, másnap reggel nyolc órára jelenjen meg a központba! — fordul Bacsa Andrásáé helyettes felé. — Kinek a számlájára ír­ják a visszárukat? Büntetik azért a dolgozókat, mert megmarad a kenyér, a tej? — kérdem. — Senkinek egyetlen fillé­rébe nem kerül! — válaszol az osztályvezető. — Soha nem büntettünk ezért senkit! Bár. a leírás az áfész nyere­ségének terhére megy... „Kb. három hónavia ír­tunk a közsém tanácsra is ez ügvben. harminc sze­mély cléirásával, és semmi változás”. — Kaptak önök valamilyen értesítést a tanácstól, erről a levélről? — Nem emlékszem, majd utána nézek! — mondja Krafft János. A nógrádmegyeri tanács illetékesei elmondottéit, hogy a múlt év őszén érkezett ez a levél, amelyet húsz-egy- néhányan írtak alá. Leíény- másoltatták és elküldték az áfész elnökének, aki intézke­déseket tett. Ám, mint a je­lenlegi helyzet is mutatja, érdemben nem változott a helyzet. Talán, ezért is tűzte napirendre a helyi pártveze­tőség a községi áruellátás helyzetét. Két nap múlva az áfész osztályvezetője telefonon föl­hívott és közölte, hogy múlt év december 3-án, valóban kaptak levelet a tanácstól, a kenyérértékesítési gondokról. Akkor rendelték e', hogy hét­fői napokon a volt kenyér­bolt épületében két órán át tartson az árusítás. Ugyancsak a tanács véle­ménye: korszerűsíteni kell a boltot, növelni az áruteret. Igaz, ez már négy évvel ez­előtti terv. Állítólag nem volt rá kivitelező. Az ügy azonban még nem ért véget. Olvassuk csak to­vább a levelet! „ ... a mérlegen öt-hat forintokat csalnak... a dobozos süteményeknek, ha lejárt a szavatossági iáeie, nem árazzák le... a kará­csonyfadíszekből mén hús- vétra is lehetett kann i... a k-'nai színeseket hef. torin*- trl, a vermmithnt tízzel ad­ják drágábban, mint má­sutt. .. ” Próbavásárlást végzünk. Fotóriporter kollégám vesz parízelt, paradicsomsavanyú­ságot, szalámit. Mi addig az osztályvezetővel —, hogy ne legyen gyanús a dolog — sé­tálunk egyet a falu másik ré­szén. Aztán ellenőrizzük. Minden tétel tíz fillérre stimmel, ta­lán a savanyúságnál lehetne vitatkozni és fél dekáért, ám a nejlon átereszti a folyadé­kot. • Végiglapozzuk az ellenőr­zési naplót. Akad olyan hét, amikoir két-három ellenőrzést is tartottak a különféle szer­vek. Nem találtunk jelentő­sebb kifogást sehol... Elő­vesszük a vásárlók könyvét, elvégre ebbe bárki, bármit beírhat. Nem akartuk elhin­ni: 1978 óta egyetlen beírás nem történt! Se dicséret, se bírálat... Folvtatiuk a sort a leárazást számlákkal: a cso­koládét. a karácsonyfadísze­ket március. 12-én árazták le. nem sokk 1 utána az egész tételt e“v cukrászdának adták el. elvileg tehát húsvft.kor már nem lehe'ett a pultokon. — Mi is tudnánk a vevők­ről egyet, s mást mondani! — emeli meg a hangját az esvik eladó. — Vaiamelvik nap az e»vik terhes anyuka Ipnott hórSt-yt § am’kor nt»“- kér+nk a dl a ide, ijav üvöl­tözött. mint egv sakál! F.gy má«ik aíiyuke vermouthot lo­pott de tudnék hőven hozni néMát a vásárlói magatar­tásra. .. ........ segítsen rnWvnk. p.-n»~,hen idegileg kikészü­lünk”. — Most akkor, mi legyen, Krafft elvtárs? — Levonjuk a tanulságot. Az üzletvezetővel nagyon ko­molyan elbeszélgetünk a ke­nyér- és tejellátást illetően. Hozzákezdünk még ebben az évben a korszerűsítéshez. h?gy jobbak legyenek a vá­sárlási feltételek. Azonban az ár<irá gitárra vonatkozó meg­állapításokat nem tudom el­fogadni. hiszen vizsgálataink, az ellenőrzések, a vásárlói ..beírások”, sőt az önök ál­tal végzett nróbavá®árlás ezeket a kifogásokat nem tá­masztották alá! Az ügy ezzel még nem fe­jeződött be. Közérdek, hogy mihamarabb rendeződjenek a dolgok Nógrádmegyerben, s az említett elképzelések meg is valósuljanak. Nem nagv vágyak ezek: legven elegendő kenyér, tej, megfelelő kiszol­gálással. F. akkor a vásárlói düh is alábbhagy Ellenkező esetben gondolkodni kell idegnvpsdató gyógyszerek be­szerzéséről is.. . Tanka László Kedvelt-e a szobabérlők háza? Három éve alakították át a Nógrád Megyei Építőipari Vállalat salgótarjáni mun­kásszállóját, és az épületben létrehozták — a megyében eddig egyetlen — szobabér­lők házát. Ennek az intézke­désnek az volt a célja, hogy a családalapító fiatal házasok és egyedülálló fiatalok részé­re az önálló életkezdést és a saját otthon megteremtését elősegítsék. Az eltelt évek alatt a ház 117 lakószobájában összesen 195 fiatal lakott, közülük öt­ven házaspár, a többi egye­dülálló. A szobabérlők házá­ban a mobilitás — a beköl­tözések és kiköltözések ará­nya 1 — az eddigi tapasztala­tok alapján meghaladja az előzetes várakozást. Az elmúlt időszak alatt a házból össze­sen 78-an költöztek ki. s á kiköltözőknek több mint a fele azért, mert őket OTP-la- kás vásárlására kijelölték. Négy lakószoba azért maradt üresen, mert az ottlakók gyermekük születése után máshol kaptak átmeneti el­helyezést. A kiköltözők egv- harmada pedig egyéb okból hagyta el a szobabérlők házát, például, mert elköltözött a városból. A tapasztalatok azt mutat­ják. hogy eddig többségében egyedülálló fiatalok vették igénybe a szobabérlők házát, de a városi tanács illetéke­sei úgy látják, hogy a jövő­Nógrádi filotelisták számvetése Csaknem 2500 filatelista képviseletében a napokban tartották meg küldöttérte' kezletüket a Nógrád megyei bélyeggyűjtő körök vézetői, küldöttei. A Salgótarjáni Ko­hász Művelődési Központ­ban rendezett küldöttérte­kezleten először Földi Jenő, a MABÉOSZ miskolci te­rületi bizottsága Nógrád me­gyei csoportjának vezetője adott számot az elmúlt öt esztendőben végzett filatelis- tamunkáról. Ezt követően Bábái László, a területi bi­zottság és iroda vezetője ér­tékelte a Nógrád megyei bé­lyeggyűjtők tevékenységét és szólt a következő időszak feladatairól. A beszámolókat követő vitában kilencen szólaltak fel. A felszólalók sérelmez­ték, hogy rendszertelen a bélyegújdonságok megjele­nése, s hosszú időbe telik, amíg a bélyeggyűjtőkhöz jut. Aggodalmuknak adtak hangot a filatélisták elöre­gedése miatt és szorgalmaz­ták a bélyeggyűjtő-után­pótlás nevelését. A megyei küldöttértekez­let végül megválasztotta a következő öt esztendőre kül­dötteit a miskolci területi értekezletre, valamint a ma­gyar bélyeggyűjtők őszi or­szágos értekezletére. Berceli számítógép Ä berceli művelődési ház múlt évi többletbevételéből, egy Commodore 64 típusú számítógépet vásárolt. Az intézményben minden pén­teken és szombaton játékbe­mutatókat tartanak a számí­tógéppel. A masina hasz­nálatát Kiss József progra­mozó-matematikus magya­rázza el az érdeklődőknek, akikből bőven akad Bercelen is. programozó-matemati­kus közreműködésével egy helybeli család Commodore 16-os számítógépet szerzett be, s ezt alkalmanként a kö­zösség szórakozására bocsát­ja. A művelődési Házban, most azon törik a fejüket, hogyan lehetne a számítógé­peket az intézményi munka segítésében hasznosítani. Egyébként mindkét gépre szívesen cserélnek számító- gépes programokat. NÓGRÁD — 1986. április 26., szombat Komplex játszóházi forma A pásztói Lovász József Művelődési Központban — mint több más megyei köz- művelődési intézményben — már hosszabb ideje működ­nek különböző profilú és eltérő életkorú gyerekcso­portoknak szóló játszóházak. A pásztóiak olyan formát dolgoztak ki, amely tulaj­donképpen végigkíséri egy gyerek egész általános isko­láskori életét. így az első, második osztályosoknak fő­ként a hagyományos kéz­ügyességet fejlesztő — gyöngyfűzés, fonás, bábké­szítés — foglalkozásokat kí­nálják. A nyolc-kilenc éves gye­rekek már egy-egy téma, foglalkozás alaposabb meg­ismeréséhez kapnak lehető­séget. Ezekre az ismeretekre alapozódik az ötödik és ha­todik osztályosoknak szóló különleges mesterségeket — például fazekasság, fafara­gás — felvonultató sorozat. A hetedik, nyolcadik osztá­lyosok pedig pályaválasztá­sukhoz kaphatnak segítséget. ben törekedni kell arra, mi­nél több házaspár éljen az átmeneti elhelyezésnek ezzel a lehetőségével. Ma a szoba, bérlők házában lakószobát igénylők számára nem nagy a várakozási idő: minden jo­gos igényt egy éven belül ki tudnak elégíteni. Az igénylés, az elhelyezés feltételei az évek alatt mó­dosultak, ma a gyermektelen házaspárokon, az egyedülálló fiatalokon kívül, az iskolás­korú gyermeküket egyedül nevelő szülők is kérhetik bérlőül való kijelölésüket. Mindezek feltétele az. hogy az igénylők a későbbi idő. pontban OTP-lakás vásárlá­sát vagy az egyéb, saját erőn alapuló lakásmegoldást vál­laljanak. Legutóbb a szobabérlők há­zára vonatkozó szabályok ak­ként módosultak, hogy ha valamelyik bérlőnek gyerme­ke születik, úgy a tanács biz­tosítja részére egy OTP-la­kás megvásárlásának lehe­tőségét. Ám, ha ezzel anyagi lehetőségei miatt a bérlő nem tud élni, akkor elhelyezését megfelelő tanácsi bérlakással keli megoldani. Nem kevés fiatal lakás­gondja oldódott meg átmene­tileg a szobabérlők házának létrehozásával, és a nem nagy összegű bérleti díj, s a kö­telező előtakarékosság lé­nyegesen elősegíti az önálló lakás mielőbbi megteremtését. Helyszínen fizettek a türdözök Szécsényi szabálytalankodók Évente 60—70 szabálysze­gést jegyeznek be a szécsé­nyi tanács szabálysértési hatóságánál. A törvénybe üt­köző cselekmények között még ma is a legtöbb a tulajdon elleni szabálysértés, köz- r.yeiven szólva — a lopás. Általában élelmiszerbolti lopások miatt tesznek fel­jelentést az üzietvezrtők a tanácsi hatósághoz, s csak igen ritkán fordul elő az úgynevezett mezőrendészeti lopás. Tavaly Szécsényben a felerííett és szabálysértésnek minősülő 20 lopásügyben 37 ezer forint pénzbírságot szabott ki a hatóság. Egy- egy ügyben tehát átlagban, 1860 forint bírságot kellett kifizetnie könnyelmű csele­kedetéért egy-egy állampol­gárnak. A lopáson kívül azonban szinte valamennyi szabály­sértési tényállás miatt volt eljárás Szécsényben: ezek között olyanok szerepelnek mint árdrágítás, jogosulat­lan kereskedés, köztisztasá­gi, környezetvédelmi sza­bálysértés, sőt. négy esetben kontárkodás miatt is indult eljárás. Ez utóbbiak azon­ban megszűntek figyelmez­tetéssel, mert a folyamatos, rendszeres és üzletszerűen végzett tevékenységet nem sikerült bizonyítani. Három­szor azért büntették a szü­lőket, mert gyermekük 10— 15 napos iskolai hiányzását nem tudták igazolni, hármó­juknak emiatt összesen 2600 forintot kellett fizetniük. Közel 20 ezer forintnyi pénzbírságot fizettek be a szécsényi szabálytalankodók az államkasszába, többek kö­zött jogosulatlan horgásza­tért, a gépjármű-menetlevél szabályos vezetésének el­mulasztásáért, a közterületen való szeszesital-fogyasztásért és tiltott fürdésért. A szécsényi sóderbánya medrében fürdőzőket azon­ban legtöbbször a helyszí* nen ellenőrizték és azon­nal be is szedték a bírságot. A múlt nyáron a tilos helyen fürdőzők közül 37 személyt kellett a helyszínen megbúj ságolni, mindegyikük 100 forintot fizetett. (S ha meg­gondoljuk, ebből már egy közeli fürdőbe is el lehet utazni és megváltható a be­lépőjegy is.) Tizenkét szé- csényi lakos azért nyúlt azonnal a pénztárcájába, mert lakcímének változá­sát felejtette el bejelenteni a tanácson. Az út mentén szemetelők közül, tavaly ha­tan, a közterületek enge­dély nélküli használatáért négyen fizettek helyszíni bírságot. Külön említést érdemel az az eset, amikor engedély nélkül kezdtek családi ház építésébe Szécsényben. Igaz. ezt a tevékenységet még ak­kor felfedezte a hatóság, amikor csak az alap volt le­rakva, ám a kiszabbtt pénz­bírság összege mégis hat­ezer forint volt. A szécsényi tanács sza­bálysértési hatóságának ala­pos, körültekintő munká­ját igazolhatja, hogy a sza­bálysértési ügyekben meg­hozott határozatai ellen egy esetben sem nyújtottak be fellebbezést a megbírságolt ügyfelek. Virág Zoltán, akiről alább szó lesz, igazán megnyerő, szimpatikus fiatalember, szemében azonban ott csillog valamiféle diákos huncutság. — Soha nem voltam „el- veszett” ember, otthon Pász- tón sem — kezdi a beszélge­tést a salgótarjáni 211. Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet volt géplakatos-tanuló­ja. A volt szó indoka: az idei szakmai tanulmányi verse­nyen az ország első ifjú gép­lakatosa lett, vagyis társainál korábban megkaphatja a szakmunkás-bizonyítványt. Mint elmondja, soha nem volt éltanuló, bár ennek in­kább egyszerűen az volt az oka, hogy nem törekedett rá. Az ipariban azonban meg­fordult a helyzet: — Itt bizonyítani kellett! — mondja, de úgy, mintha Egy megjavult „zsivány” Az ország első ifjú géplakatosa sikere is egyszerű csíny lett volna. — Ezt az egy iskolát jelöltem meg az általános után. Hogy miért? Vonzód­tam a gépekhez. Aztán, ami­kor bekerültem, kicsit ijesz­tő volt a nagy épület, szo­katlan az új iskola. De, ha­mar sikerült beilleszkednem. Az első osztályban az iskolai szakmai versenyen első helyet ért el, majd másodikban ezt megismételte, ami önbizalmat adott neki. Nem volt más vá­gya, akarata, mint minél jobban szerepelni a megyei és országos versenyen. — Naponta körülbelül hét órát készültem, hol gyakor­latban, hol elméletben. Hadd soroljam a felkészítő taná­raim nevét: az elméletet Ujj Ferenc, a gyakorlatot Szom­széd Lajos, a szakrajzot Fa­ragó László, az irányítás- technikát Hollandi István ta­nár úrral vettük át. De, a sok felkészülés tanulás el­lenére sem számítottam rá, hogy megnyerem az országos versenyt Csupán az első hat között szerettem volna vé­gezni. A verseny „hangula­táról” csak annyit, hogy hét­főtől a kezdéstől a szerdai eredményhirdetésig egyfoly­tában remegett a gyomrom. Végül is a legnagyobb ered­mény megszületett: megvan a szakmunkásvizsga. A kupa. amely tanúskodik, hogy a „zsivány”-ból valóban *Ó pandúr lett. Zoltán szobájá­nak fő helyén áll. A család — a győzteshez hasonlóan — nem kis örömmel vette tu­domásul a sikert, bár — mint Zoli elmondta — nem állt meg otthon az élet. Kedvenc időtöltése — ter­mészetesen — a foci, meg a motorozás. Az álmok pedig: egy jó munkahely,. jó társa­ság és nem utolsósorban — megfelelő fizetés. (hlavay)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents