Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
Vidám parki m m m mw zsorto A Vidám Park — régóta tudjuk — veszélyes üzem. A nagy sürgés-forgásban ezernyi veszedelem fenyegeti a felszabadulni, örülni akaró látogatót. Az ilyen hely éden- kertje a lecsúszott, gyanús egzisztenciáknak: zsebtolvajoknak, markecolóknak. De, hogy tartani kell azoktól is, akik itt dolgoznak, azt végérvényesen most, legutóbbi fővárosi kiruccanásomkor ismertem fel. Természetesen ebben az esetben sem szabad határokat összemosva általánosítanunk, ezért lássuk a konkrétumokat. Helyszín a játékterem galériája. Elszánt férfiak nyomogatják, ütögetik a gombokat. A gépek nyelnek, de nem adnak ki pénzt — legalábbis az alatt a negyedóra alatt, amíg ott szemlélődtünk. Egy nyuzga fiatalember mérgében valóságos bírókra kel a masinával. Rángatja, billegteti, hátha jobb belátásra tér, és kiad magából valamit. De nem. „Nyolcszáz forintomat nyelte el” — magyarázza a ráfigyelőknek. Hát, szó ami szó, nem csekély summa; ám ha fiatalemberünk sajnálja a pénzét, ajánlatos lett volna előbb gondolkodnia... A Colorama golyós, húzo- gatós játék. Egy fogantyút meghúzva a golyó körbeszalad, és valamelyik színes mezőn, középen megáll. Az nyert, akinél a fogantyú — ebből annyi van, ahány szín — és a mező színe megegyezik. A szerencse ennél az asztalnál sem lepett meg senkit. Persze itt tapasztalni egyféle rafinériát. A fehér fogantyút a cég leragasztotta, így annak perselyét nem lehet etetni a kétforintosokkal. A fehér mezőt ugyanakkor „elfelejtették” kiiktatni a játékból, s az a fránya golyó pedig mintha csak tudná, a legszívesebben odacsalinkázik. Így aztán persze hogy nem stimmelnek a színek: a játékos nem nyer, a pénz meg a gépben marad. Köztünk maradjon; ez olyasmi, mint zsugában a cinkelt kártya. Sebaá, nyomás további Üljünk fel a szomszédos barlangvasútra, nézzük meg újra János vitéz és Itaska csodálatos szerelmi történetét. Gyermekkori kíváncsisággal helyezkedünk el a pádon, és elindul velünk a sárkányvchat Olyan anyagból, és úgy készült a díszlet, hogy érezzük az anyagszerűséget, elhisszük, barlangban vagyunk. De itt a mi illúziónkkal nem sokat törődnek. „Lebrenoltuk” a belépőt, s örüljünk, hogy egyáltalán itt lehettünk. Lépten-nyomon nyitott ajtókra bukkanunk, amelyeken háborítatlanul kukucskál be a kinti fény. Jó, jó, elfogadjuk, hogy a vasút már megérett a felújításra, de helyzetén emberi nemtörődömséggel rontani felelőtlenség. Nem lehetünk annyira igénytelenek saját munkánkkal és tiszteletlenek ä közönséggel szemben! A zsörtölődések közepette megszomjaztunk. Fedett tetejű, nyitott büfésor az űrrakéta közelében. Harmad- osztály. Kérünk egy-egy Platán sörkülönlegességet Nagykanizsáról származva, citromüdítőt és két deci riz- lingbort műanyag pohárban. Negyvenöt húsz. A kiírás szerint a Rajnai és a Pusz- tamérgesi rizling litere 49 forint 80 fillérbe, illetve ötvenegy kilencvenbe kerül. Kicsit sokalljuk, de hát nem kötelező fogyasztani. Végül a rendkívül kedves büfésúr visszaad öt forintot, betét címén. Persze, hogy ez lehetséges, azt meg kellett kérdezni, mert — hiába a Belkereskedelmi Minisztérium előírása — itt a betétekről egy sor kiírás nincsen. Ugyanígy a többi helyen sem. Minek? Hadd tépje a száját a hivatal; az emberek ide különben is szórakozni jönnek, nem fil- léreskedni, mi pedig mármint büfések kemény ven- dégfosztást — pardon, vendéglátást — végzünk. Az emberek kivétel nélkül a könyöklőkön hagyták üres üvegjeiket, poharaikat löd és S ha már megszedhettek a vendéglátók, nosza, szé- , dűljünk tovább. Mostanában emlékezünk az űrrepülés 25. évfordulójára, nem hagyhatjuk ki a vidám parki űrrakétát. No smoking olvassuk a rakéta belsejében, a mennyezeten végig. A sok gyerkőc ügyet sem vet rá. Te, jó ég, mi lehet az?! Angolnak angol, de hát akkor hol ülünk? Amerikai, vagy magyar űrrakétán? — Persze költői a kérdés, költői a felháborodás. Alapja az a széltében- hosszában tapasztalható sznobizmus és idegenmaj- molás, ami úgy látszik nem csak a maszekbutikosokat, -sütödéseket kerítette hatalmába, megérintette az állami ipart is. A hullámvasúton sikongatnak a lányok. A kígyózó sorokból ítélve, a parkban ez a legvonzóbb örömforrás. A vasúttal szemben a Hullámvasút büfé, az Észak-pesti Vendéglátó Vállalat szerződéses üzlete. Az asztalok koszosok, kenyér- morzsázottak, gusztustalanok. Ne csodálkoznunk, ez nem egyedülálló „vívmány”. Hitel van, de csak 100 éven felülieknek — tudatja velük tapintatosan egy szerény felirat. Persze az árakra vonatkozóan már nincs ilyen világos eligazítás és az üveg vissza váltásról sem. Fölösleges, az nem a vendéglátósokra, hanem a vendégekre vonatkozna úgyis. Rendelés, számolás, jegyzékkérés. A ,főnök” rosszalló, furcsa szemeket mereszt, szokatlan neki ez az „incidens”. Nehéz gyermekkora lehetett, mert a számolás nem megy neki. Három papírt tép össze, míg átadja a jegyzéket. 62 fe- rint 50 fülért fizetünk. A kijárat felé sétáiul*. Jó napúi* vott. Fényes, szép, tavaszi nap. Hátira még zsebre vághatnánk azt a különbözetiét, ami a valóságos és a számított árak között van — az egész park területén. tok) z idővel, mindig baj van. Gyorsan jár az óra. Egykettőre átsiklik a mutató az este és a hajnal között. Kovács Andrásné ilyenkor úgy érzi, mintha nem is aludt volna. Az ébrenlét illúziójához az álmok is hozzátartoznak. ]B03LIDi00S.Ä.0‘ KERESŐK véteti énül pottyant közéi* Hogy miről szökött álmodni? — mosoiyodík el a fiatalasz- Csupa hétköznapi, semmit tartanak, aztán továbbáönak. A szobánkat megszokott tármondó történésről. Azt mondja, neki még álmában sem gyesen van. És egyedül kell adatik meg az, ami sok em- megbirkóznia a gyermekneve- bernek a szokványos életet lés nehézségeivel, jelenti. — Nem, nem váltunk el a Akkor hát boldogtalan? In- férjemtől. Pesten dolgozik gatja a fejé* — igaz, kicsit egy építőipari vállalatnál, szony, aki fodrászként dolgo- saság alkotja. Esténkéin ösz- zott Balassagyarmaton. Most szeülünk, elbeszélgetünk. Babkon zerve* vacsoráztam, felmelegítve. Nagyon várom már, hogy hazaérjek hozzátok-.” „Tudod, Jutka, csak az éltet, hogy a boríték egyre vasbizonytalanul. Szó sincs róla. ezért csak a hét végéket tölti tagszik. Megveheti ük neked a Amit vállalt, saját elhatáro- itthon. Hogy ez mennyire zásából tette. Senki sem kény- egészséges, vitatni lehet. Min- szerítette rá, hogy három gye- denesetre mi már megszok- tort...1 reket szüljön, neveljen. Bár- tűk. Megvettük. prémes kabátot, amit kinéztél. A srácoknak a gyerekbúA gyerekbúmilyen rövid az éjszaka, nyomasztó az álom, amikor reggel meglátja a színes párnákon nyugvó, kipirult kis arcokat, azonnal elmúlnak a sötétség gyűrődései. Hatkor ébred Jankó, a ieg- kisebbik. Azonnal a kakaóját követeli, éles kis hangja fel— Meg lehet azt szokni, tort is, meg a kabátot is — hogy a társ, a segítő, a tá- büszkélkedik Jutka asszony, masz távol éljen a szerettei- — És sok-sok mindent tűtől? dunk vásárolni, mert az uram — Megszokni nem, inkább józan ember. Nem iszik, nem beletörődni. De az uram azért dohányzik. Minden fillért az szeret minket. Ha van ideje, élére állít. Akkor boldog, ha olvasson bele ebbe a levélkö- az otthonunkat gyarapíthatja, tegbe. Valamennyit ő írta. — Mégis, nem gondoltak veri a többieket is. Viki reg- Még abban az időben, amikor arra, hogy a férj helyben, a gelire csak szalonnát hajlandó enni. Hogyan szokott rá, az ég tudja— Nem látszik rajta a felesleges kalória, vékonyka kislány. A három gyerek közül kis Jutka a legderűsebb. Testvérei már régen vaságyak, tömik a fejüket, ő nyugodtan játszik a mackójával. Három gyerek. Öt-, három- és kétévesek. — így akarták, ilyen egymásután? — Kettőt igen, a harmadik városban találjon munkalehehosszú hetekig nem tudott ha zajönni hozzánk. Munkája az tőséget? ország távoli vidékeire szófí- Elgondolkozik tóttá. „Jutkám! A munkásszállás nem paradicsom. Emeletes fáradt emberek. a fiatalasz- fontolgatja a szony. Látszik, választ. — Meghánytuik-vetettük a kérdést. Ügy döntöttünk, egyVan, akit a szükség szólított két évet még ráhúzunk egyel a háztól, mint engem, hogy más nélkülözésére. Talán sitöbb legyen a kereset, jobban éljen a család. Aztán vannak köztünk vándormadarak kerül összespórolni annyit, hogy egy kis fodrászüzletet nyithassak. Tudja, állami is, akik a helyüket sehol sem gondozott voltam, intézetben találják. Egykét hónapig kiNÓGRÁD - 1986. április 19., szombat nőttem fel, a szüléimét soha nem láttam. Nem vagyok önző, de szeretném, ha valami jo is kijutna az életből, s ebHarmincéves az Express Utazási iroda — ifjúságpolitikai küldetéssel Sajátos helye van az utazási irodák között a fennállásának harmincadik évfordulóját idén ünneplő Express Ifjúsági és Diák Utazási Irodának. Szolgáltatásaiban, munkájában természetesen a többihez hasonló színvonalat vár el tőle a nagyközönség, a KISZ -hez való kötődése miatt mégsem klasszikus idebcü a gyerekeimnek is juttatnék ezerszeresen. A férjem egyetértett velem. Talán ez volt a döntő ok, amikor úgy határoztunk, maradjon még Pesten. Valamit valamiért. A szomszédasszonyok, akikké: a játszótéren beszélgetünk, gyakran elhúzzák a szájukat, hogy ők ezt bizony nem csinálnák semmi pénzért. Kogy egyedül gürizzenek három gyerekkel, hogy ne tudják merre jár, mit csinál a férj. Én soha nem voltam féltékeny. Mindig bíztam az uramban. A kettőnk kapcsolata kölcsönös bizalomra, szeretette épül. — Mindez szépen hangsak. Am a beszélgetés elején azt mondta, még álmában sem adatik meg az, ami sok embernek a szokványos életet jelenti. Nem keseríti meg ez a várakozás ? — Néha elgondolkodom. Már mondtam a férjemnek, hogy egyszer — persze, csak ha megengedhetjük magunknak — szeretném látni a Balatont. Vinnénk a gyerekeket is. Csak fürödnénk, nagyokat sétálnánk, elmennénk hajókirándulásra... Bizakodom, egyszer eljön ennek is az ideíe. lnézem ezt a huszonöt éves, háromgyerekes asszonyt, akit a tervezget és, ábrándozás tizenéves kislány- nyá varázsol. Talán most, egv pillanatra elfelejti a mindennapok terheit, az olykor nyomasztó éjszakákat. A csendet Jankó töri meg. Visítva kapaszkodik az anyjába, mert Viki homokozólapáttal veri a fejét... Kiss Mária genforgakm vállalat. Az ifjúsági szövetség vállalataként megalakulása óta fő profilja az ifjúsági turizmus segítése. Emellett a három évtized alatt történt társadalmi-gazdasági változások sok tekintetben újat, mást hoztak a kezdetekhez képest. — Az eiső huszonöt évben mind kínálatunkat, mind árainkat nézve erősen igazodtunk az ifjúság igényeihez — tekint vissza Fülep János, az Express igazgatóhelyettese. — Azt mondtuk, elsőrendű feladatunk az ifjúság szabad idejének speciális kitöltése, a nevelés. Az utóbbi években kialakult gazdasági követelményrendszer azonban rákóny- szerített bennünket, hogy társadalompolitikai küldetésünk mellett jobban odafigyeljünk a gazdaságosságra. Ez a jövőben sem lesz másként. A nehezebb körülmények ellenére az Express szép eredményekkel büszkélkedhet. Alátámasztására álljon itt néhány adat. A harminc év alatt 13 millió emberrel állt kapcsolatban, majdnem 10 millió fiatalnak biztosított valamilyen belföldi szolgáltatást. A kiutazási kínálatban szereplő 25 országba 1,7 milttió fiatal jutott el. Az utóbbi évek jelentős felfutást hoztak a nógrádi kirendeltségnek is. Bizonyára sokan emlékeznek még azokra a mostoha körülményekre, amikor az iroda munkatársai a KISZ-bizottság egy szűk szobácskájába szorítva végezték munkájukat. Örömteli fordulatot jelentett, mikor három évvel ezelőtt — az utolsók között a megyei kiren - deiteégek sorában — a mostani új, igazán utazási irodához méltó helyükre kerültek. Azóta országosan is figyelemre méltó előrelépést tettek. Tavaly az árbevételi forgatom négyszerese vodt az 1982-nek. Az idén — úgy számolnak az ötszörös fölé emelkedik. Az utóbbi években szerkezeti váltás ment végbe a forgalomban. Míg a nyolcvanas évek elején a nyugati kiutazás elhanyagolható volt, 1984 —85-ben az árbevétel 40—45 százalékát tette ki, s a nyereségben is meghatározó volt. Sikerült az irodának önálló üzleti pozíciót szerezni a határ menti forgalomban. Két esztendővel ezelőtt erőteljes volt a lengyel beutazó-, tavaly pedig a kiutazóiargatom. Az anyagi szempontok erősödése mellett továbbra is fontos az ifjúságnak nyújtott szolgáltatás. Az utóbbi két évben szorosabb lett a kapcsolat a KlSZ-bizottsággai és az úttörőelnökséggel. Ennek egyik eredménye, hogy 1984 után az idén újra indítanak külön vomato* aa NDK-ha. Ami a beMöidi forgalmai illeti, hosszú stagnálás után két éve dinamikus fejlődés kezdődött. Kedvezőtlen a kirendeltség szántóra, hogy i tanulmányi kirándulások sze. vezésében csak alapszolgáltatásaikat veszik igénybe, a programok szervezését a pedagógusok vállalják magukra. Az Express szeretné visszanyerni az e téren elvesztett bizalmat. Széles repertoárral rendelkezik a rendezvényi ágazat. Az országos labdarúgótornától a Hofi-kabaréig, a salgótarjáni Karancs Szállóban elkezdett videoestekig, diszkói é igen változatos a kínálat. Ahol érdekeltsége* és a siker lehetőségét látják, felvállaJják az újszerű kezdeményezéseket. — A mai gazdasági helyzetben többel, jobbal kell a közönség elé lépni. Cetünk a jó gazdálkodós, és ifjúságpolitikai küldetésünk betöltése _ f oglalja össze munkájuk lényegét Varga György, a salgótarjáni kúendettség vezetője. * ( I
