Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

Meglesz a mesterhármas? Sikerkouacs lakatosok — üvegiparban Nagykalapács táncol az acé­lon, a lángvágó gázlángot fúj, apró szikrák szökellnek a kö­szörűgép alól. A zaj meg­reked és felerősödik a falak között, a szót értéshez kiabál­nunk kell, A levegőben az olaj és a megpörkölődött vas szaga keveredik. Tágas, világos, csapa be­ton, csupa üveg műhelycsar­nok Pásztón, az Üvegipari Művek Szerszám- és Készü­lékgyárában. Itt, a lakatos­üzemben dolgozik a Szabad­ság Szocialista Brigád. A kö­zösség vezetője nincs mű­szakban, ezért kísérőnk, a termelési osztály vezetője a helyetteséhez, Nagy Istvánhoz irányit. A szemüveges, vörösesbarna Az eeymist i«1 kiegészítő páros-, hajú és harcsa bajtzszú fiatal­ember leemeli fejéről a fül- ■védőt, kezet nyújt, végighall­gatja, mi járatban vagyok, nrajd szemmel láthatóan örömmel kezd beszélni a kollektívájukról. — A gyár egyik legrégebbi brigádja a miénk. Az idén ünnepelhetjük megalakulá­sunk huszadik évfordulóját Remélhetően emlékezetes lesz a jubileum. A brigádvezető-helyettes arra céloz, hogy reményük van a Vállalat kiváló brigád­ja kitüntetés harmadszori el­nyerésére. Ez még egyétlen brigádnak sem sikerült a gyárban. Igaz, nem véletle­nül tartják őket a legjobb­nak ... Sietve felírom tehát a pásztói sikerkovácsok nevét. A brigádvezető Halász József. Brigádtagok: Nagy István, Berta Sándor, Ádám Sándor, Demény István, Tóth Márton, VKhalovics Tibor. Á patronáló Stdyok. Károly csoportvezető. — A teljesség kedvéért el fen mondanom —, így a kol­lektíva másodikszámú embe­re —, hogy Ludmányi János alapító tagja volt a brigád­nak. Hamarosan nyugdíjba vonal, a felmondási tölti. Jambrik Sándor katona, tőlünk vonult ha Nagy István brigádvezető-betyettes (balról) és két kollé­gája megbeszélik a tennivalókat. Fotó: Bencze Péter de máris összeszokott, egy- gozni a műhelybe. Azóta több­mást jói kiegészítő párost al- szőr megpróbálták már ki­idejet kotnak. emelni, ő azonban mindany­meg be és hozzánk. A brigádba lakatosok tö­mörültek. — Legfőbb profilunk az flveggyári hűtőszalagok gyár­tása. Évente kettő-négy da­rabot készítünk ebből a munkaigényes berendezésből, összetársulunk más brigá­dokkal, hogy gyorsabban be­fejezzük a munkát, hiszen a gyorsaságtól függ a pénzünk. A hűtőszalagoknak az üzem­it) helyezése is ránk tarto­zik. Egyéb gépi berendezése­ket is előállítunk. Letörő és bálázó gépünk üzemel a Sal­gótarjáni Síküveggyárban, szakító gépünk a miskolci üveggyárban. Nagyteljesítményű, egyedi gépekről van szó. Elkészíté­sük komoly szaktudást, ala- .......__ p os odafigyelést kivan. A bri- nyen képviselteti magát. Leg- gád tagjai mindkét lényeges utóbb Nagy István vett részt tulajdonsággal rendelkeznek. a Szovjet Kultúra és Tudo­— Présgép, élhajlító gép, mány Házának ünnepi műso­fúrógép, köszörűgép — nekem rán, amelyet az első űrhajós, egyremegy — büszkélkedik Jurij Gagarin űrutazásának 25. az 52 éves Bat« Sándor, aki évfordulóra rendeztek. 1967-ben kérte felvételét a — Szakszervezeti bizalmi- Szabadság brigádba. — Mind- helyettes vagyok — feleli ér­egyiken tudok dolgozni. De deklödésemre Mihalovics Ti- jól is néznék ki — méltatlan- bor, majd sorolja a brigádból kodik —, ha másnak kellene a tisztségviselőket. — A bi- szólnom, mondván: ugyan gyere már, segíts rajtam! Mindemellett a segítség el­kel itt, a lakatosüzemben. Hiszen az itteni dolgozók ki­adós munkákat végeznek, jó­— Egyenesen a Német De- nyiszor elzárkózott attól, hogy mokratifcue Köztársaságból odaüljön az íróasztal été. So- jöttem a műhelybe — tréfál- kan nem érők, miárt «aitMnt- toozik az ifjú munkatárs, majd már komolyan hozzáteszi: — Tudniillik, ott dolgoztam. Nem volt ismeretlen előttem a műhely, hiszen azelőtt itt lakatoskodtam. A brigádot is ismertem, ámbár egy másik­nak voltam a tagja. Most még próbaidős vagyok, bizonyíta­nom kell az alkalmasságo­mat. Bízom benne, hogy sike­rül, s talán be is vesznek ... Abba a munkásgárdába, amely nemcsak a kiváló mun­kájáról, hanem a jó közössé­gi szelleméről, a közéletiségé- ről, a sokirányú társadalmi munkájáról is közismert. A brigád évek óta patronálja a tári általános iskolát, csino­sítja a munkahelyét, gazda­gítja a várost, Pásztót, s szin­te valamennyi kulturális, vagy politikai jellegű rendezvé­jbl n rencm ft JeoeroacgcKJCt, 6 azonban rendkhNH egygao rűen és roppant meggyőzően magyarázza: — Szeretem a munkám, szeretek a vassal bánni. Ha­tártalan boldogságot érzek, amikor a társaimmal sikerül az élettelen anyagból embe­reket szolgáló gépeket és be­rendezéseket alkotnom. A ke­resetemre sincs panaszom, hazaviszem havonta a hat és félezret. De mégsem kizáró­lag ezért nincs szándékomban máshová elmenni. Maradok, mert hol is találnék én még egy ilyen kitűnő közösséget?! Kolaj László ÚJ ERŐKKEL Dmamiknsan élünk. Az elmúlt év­tized nagymérvű változásai folyamatosan új követelményeket vetettek és vetnek fel a vezetőkkel szemben. Meg kell tanulni a ne­hezedő körülmények között színvonalasan, eredményesen vezetni, irányítani. Legyen az politikai, tömegszervezeti vagy állami veze­tő — a társadalom azt várja tőle, hogy ne­héz helyzetekben is találjon megoldásokat; a rá bízott kollektívát lendületes, fegyelme­zett termelésre, alkotó munkára késztesse. Az elmúlt 30 év eredményei, nagyléptékű fejlődésünk is azt bizonyítják, hogy erősö­dött a kádermunka demokratizmusa, nyi­tottsága, igényesebbé vált a vezetők kivá­lasztása. A társadalom, előtt ismertté váltak a káderpolitikai elvek, egyetért azokkal, a gyakorlatban is érvényesíthető, jogos elvá­rásoknak tartja. Ebből adódóan a kisebb- nagyobb közösségek az elvektől való eltérést is érzékelik. Az elmúlt években több munka­helyen felvetődött, hogy a párt következe­tesen szerezzen érvényt, sehol ne tűrjön csorbulást a helyes káderpolitika végrehaj­tásán, mert annak számos negatív Hatása van a társadalmi közhangulatra, az emberek közérzetére, továbbá fékezően hat a gazdaság értékteremtő folyamataira. Többekben oly módon is megfogalmazódtak a kérdések, hogy káderpolitikái elveink elegendő, korszerű el­igazítást adnak-e a megváltozott körülmények között; alkalmazhatóak-e napjaink bonyo­lult helyzeteiben? Körültekintő elemzések alapján, ezekre a kérdésekre is választ adva — március 18-án — a Központi Bizottság a káderpolitikai elveket megerősítette és a fő hangsúlyt a munka gyakorlatának finomítására, a káder- munka eszközeinek, módszereinek fejleszté­sére, korszerűbbé tételére helyezte. Megál­lapította, határozottabb lépéseket kell ten­nünk annak érdekében, hogy megfelelő ke­retet biztosítson ehhez a személyi kérdések előkészítésének, eldöntésének és ellenőrzésé­nek demokratizmusa. Megfogailmazódott a Központi Bizottság vitájában, határozatában, hogy a párt fe­lelősséget érez és váltói a vezető káde­rekért. Mit jelent ez a pártmunka gyakor­latában? Elsősorban azt, hogy a pártszervek karolják fel a tehetséges, különböző szintű vezetői pozícióra alkalmas dolgozókat, és se­gítsék őket munkahelyükön. Hatásköri, vé­leményezési jogkörükkel élve vegyenek részt a vezetők kiválasztásában; adjanak politikai támogatást munkájukhoz, bátorításukkal nö­veljék biztonságérzetüket. Nem szabad meg- fetedJoczm viszont, arról sem: ha kell lép­jenek fei azokkal a vezetőkkel szemben, akik a szocialista erkölcsi normákat: megsértve, nem alkotó módon élnek, hanem visszaélnek hatalmukkal, akik életmódjukkal megütkö­zést váltanak ki környezetükben. A párt­szerveknek ilyen esetekben közbelépni nem­csak joga, kötelessége is. Ennek teljesítése megkívánja minden párttagtól, hogy vesse fel, ha eltérést lát a káderpolitikád elvektől. ■WjgMiirluiJiivmfciitfin jobban, mint bármikor AeAérbébelődött a vezetők, az emberi ténye­zők raerepe, különös tekintettel az intenzív gazdaságfejlesztés szükségességére. Tartalé­kaink, társadalmi értékeink feltárásának és hasznosításának egyik kulcsfontosságú terü­lete az ember, a maga ismereteivel, képes­ségével. A XIII. kongresszus határozata ér­telmében fejlődésünk felgyorsítása feltéte­lezi és sürgetően igényli a vezetés, az irá­nyítás színvonalainak emelését. Változatlan társadalmi, politikai érdekünk —, amelynek a legutóbbi KB határozat sze­rint is feltétlen érvényt kell szereznünk —, hogy olyan szakemberek vezessenek, akik munkájukkal, emberséges magatartásukkal kivívták a dolgozók bizalmát, akik az adott munkakörre alkalmasak, függetlenül attól, hogy párttagok, vagy pártonkívüliek. A ve­zetői beosztás betöltésének időtartamát min­den területen, minden vezető esetében az eredményes, színvonalas munkavégzés hatá­rozza meg! Ha egy vezető bármilyen okból már nem tud megfelelni a követelmények­nek, közösségi érdek, hogy ne maradjon be­osztásában. Elgondolkodtató, viszont az isi hogy ha ugyanazt a funkciót túlzottam hosz- szú ideig tölti be valaki, ugyan mindvégig megmarad-e lendülete, megújulási készségé, kreativitása? Tapasztalataink szerint —, bár kivételek itt is vannak — csökken a bizo­nyítási kedv, kialakul a rutin, és az is gya­kori, hogy nagyobb figyelmet fordítanak az egykori eredmények megőrzésére, mint az új utak kitaposására. Természetes, hogy ilyen esetekben az irányított kollektíva megúju­lási készsége is csökken. Mindezeket figyelembe véve tervszerűbben,' átgondoltabban és következetesebben kell megvalósítanunk az időszerűvé vált személy- cseréket. Ma még korai lenne azt állítani, hogy minden vezetői beosztás ' betöltéséhez több jelölt közül választhatunk. Ismert gond, hogy egyes termelésirányító pozíciókba e személyek kiválasztásában komoly nehézsé­geink vannak. Belátható időn belül ezen a területen is megoldást kell találnunk. A közéleti, politikai munkára történő függet- lenítés lehetőségei, útjai sem gond nélküli­ek. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy a veze­tői beosztások, funkciók egy részére a kivá­lasztás — magas minőségi mércével — több alkalmas jelölt közül történhet. Ehhez ter­mészetesen tisztességes yersenyhelyzetet kell teremteni a tehetséges, vezetői munkára al­kalmas dolgozók részére. A közelmúltban bővült a pályázati úton betölthető vezetői munkakörök száma. Ma már kevesebb a formális pályázat. A tár­sadalmi igazságosság azt kívánja, hogy to­vábbra is tegyük lehetővé a megfelelő fel­készültséggel, termelési és élettapasztalattal rendelkező fizikai munkások, alsóbb szintű vezetők esélyegyenlőségét a meghirdetett ve­zetői helyek elnyerésére. Azonos lehetőségek illetik meg a vezető funkciók betöltésénél a „külső” és „belső” pályázókat. Csak így ér­vényesülhet zavartalanul: győzzön a jobbik elve. Demokratikusnbbá és nyilvánosabbá vált az utóbbi két évben vállalatok százainál az igazgatói munkakör betöltése. A munkahelyi kollektívák választják meg vezetőiket, ez a munkáltatói jogkör gyakorlásának legtartal­masabb lehetősége. Olyan szemléletformáló politikai munkára van szükség, amely va­lóságosan is érdemivé, felelősségteljessé te­szi a közösségek ilyen irányú jogának gya­korlását. A vezetés hatalmi kérdés, hogy kinek szavazza meg ezt a lehetőséget egy- egy kollektíva, az a politikai érettség fok­mérője, a helyi pártszervezet munkájának is vizsgafeladata. Párt- és kormányzati döntéseknek megfe­lelően már korábban erőteljesen bővítettük a meghatározott időre — általában 5 évre — történő vezetőfoglalkoztatásk Kezdeti ta­pasztalataink jók. A meghatározott időszakra szóló kinevezés nagyobb önvizsgálatra, tu­dásuk, módszereik megújítására késztet a vezetőket. Erősödött a vezetői mobilizáció, javult a vezetés összetétele. Elsősorban ott, ahol körültekintően szélesítették a vezetői utánpótlás körét, erőt próbáló feladatokat adtak és időben felkészítették a vezetői munkára alkalmas utódként számbajöhető jó képességű dolgozókat. PáltlItSfllhC felkészítés, ismeretbő- bCtlUUaiUS vités, képeggégfeljesz- tés nélkül nem képzelhető el az.' hogy na­gyobb számban vonjunk be nőket, fiatalo­kat és fizikai dolgozókat a vezetésbe. Erő­síteni kell ezeket a folyamatokat, mert mint ahogy azt a Központni Bizottság határoza­ta is leszögezi: „társadalmi szükséglet, hogy a vezetők köre életünk minden területén új erőkkel frissüljön fel”. Csizmadia János az MSZMP KB munkatársa zalmi Ádám Sándor. Halász József tanácstag. Nagy Ist­ván, a pártalapszervezet tit­kára. Demény István mun­kásőr. _______________ u______ A mindössze 26 éves fiatal­kora munkadarabokat mozgat- ember, aki Szinte gyerekfej­n ak. Az idős szakember mel­lett serénykedő, fia korú Szilvás László ugyancsak ta­valy októbertől került mellé, jel érdemelte ki a brigádtag­ságot, nappali tagozaton vé­gezte el á gépipari szakkö­zépiskolát. Utána eljött dol­Bitumen a bezinUutaknál A ZaJai Kőolajipari V áflalat állítja elő a hawaá bitumenszük- Béglet felét. Zalaegerszegen mű­ködő gyárában ötvenféle bitu­ment készítenek, termékeiket fémhordókban és műanyag zsá­kokban hozzák forgalomba. Most azokra is gondoltak, akiknek kis mennyiségre van szükségük eb­ből az agyagból, például egy ga­rázstető szigeteléséhez. Ezért sze­mélygépkocsival is szállítható, húszliteres fémdobozban is árul­ják a szigetelőanyagot. Egyelőre 200 tonnát töltenek dobozba, két­féle minőségből. Az egyik meg­egyezik az útépítésnél használt bitumenéval, a másik pedig azo­nos azzal, amit a villamosipar használ. A dobozok arra is al­kalmasak, hogy bennük olvasz- szák feq a szigetelőanyagot. A kiscsomagolású bitument a ben­zinkutaknál árusítják. Pál Károly ólnak indul mit mond franciául asszonyé- det művelni kellett, külön- nak. Többnyire így beszél- ben éhen haltunk volna! getnek, ha maguk vannak. Harmincöt éve tanácselnök­ötvenegy éve annak, hogy nek választották Rétságon, tíz örök hűséget esküdött egy- esztendőn át viselte a tiszt­TÖBB, mint ötven éve an- vesebb éhes száj otthon, már nak, hogy az etesi bányász- ez, segítség gondolta Pál legény, Pál Károly fölült l a Károly. Vitte hát a 1 vonatra. Nem volt könnyű a Winterslagba, a kis bányavá- döntés, de hát mit tehetett rosl3a­volna? A dátumra pontosan — Hat hónap alatt minden ugyan nem emlékszik, de azt adósságomat kifizettem! Pe- tudja, hogy Rau-aknán kifüg- di§ küszködtem a flamand gesztették a négyszázötven nyelvvel, az egészen más műn­séget, majd a termelőszövet­kezetben kapott munkát, nyugdíjba onnan ment 1968- ban. — Négyezerháromszáz fo­rint a nyugdíjam. Ez már el­nevet: mehetnek a munka­könyvükért Salgótarjánba. Köztük volt az övé is. Élni pedig kell. — Édesapám akkor már Kanadában volt. Nem ment neki fényesen. Mostoha­anyánk meg itthon velem és a kicsikkel — emlékezik rét­sági házában egyenes derék­kal a hetvennyolc éves, inas férfi. — Sokan voltak már akkor itthonról szerte a vi kával. Mert, ami ott volt bányában, azt itthon hírből hallottuk. Ég és volt a különbség. Liegeben sok politikai me­nekült verődött össze akkori­ban, köztük magyar kommu­nisták, akik maguk közé fo­gadták az oda költözködő fi­atalembert. — A Theatre d’Serainben másnak a vékony kárpát-uk­rajnai leány, meg az etesi bá­nyász, Liege városházáján, vonat Díszes papír igazolja a dön­tést, elérzékenyedve nézege­tik. Második évében járt a világháború, amikor a né- fogadható. Kapok a belgáktól metek lerohanták Belgiumot is azért a tíz évért a kettő is. az idegeneket lágerbe vit- együtt elegendő nekünk, ték Németországba. Az utcá- Nagy a kert a ház körül, ra került család hazaindult de az idén már csak a felét csak Magyarországra. Rétságon te- műveli Pál Károly. Nehéz a föld lepedtek meg. Pál Károlyt, a munka, nehezebb, mint tavaly bánya nem vette vissza, mert volt — mondja hamis mo- amolyan „ökölrázogatónak” sollyal. Hirtelen kisimul az tartották. Rétságon érte a föl- arca. szabadulás is, 1945 januáriá- _ Májusban indulunk, ban Sztrecskó Lajossal együtt — Hová? járták a falut, szervezték a — AZ UNOKÁM elvisz kommunista pártot A malom, minket Belgiumba. Elmegyünk amelyikben raktároskod ott, a városházára te beírattuk most a keze ala került, telep­a volt a belga kommunisták székhelye, mi is be-betértünk. vezető lett. Részese volt lágban, én is írtam levelet A postánkat oda hozták, mert földosztásnak. Belgiumba, küldjenek munka- bennünket szemmel tartottak _ Tudja hol osztottuk a v állalási engedélyt. Küldtek, még ott is Horthvék. Harminc- biriokleveleket? Ahol most a Akkor megszereztem a szűk- egy szeptemberének máso— posta van, az akkor iskola séges papírokat es elindultam, dik vasárnapján kaptam meg volt. Na. eléje kitettünk az Tudta, mi elől menekül, a párttagkönyvemet, amjj útra egy asztalt, egyik olda­Hetente már csak egy-két Andrási Vilmos névre állí­lon a szovjet parancsnok, a azt az ötven esztendőt, amit leéltünk egymás mellett. Meg azután kíváncsi is vagyok a régi helyekre, ahol akkoriban jártunk, éltünk, dolgoztunk. — Nagyon nagy út lesz az! — Ugyan! — legyint a szi­kár férfi, azután belesimít ősz hajába. — Semmi ez ahhoz műszakot dolgozhattak azok tottak ki. A konspiráció ki- pasikon én. Az emberek hú- képest amit már megéltünk' is, akiknek még nem adta ki vánta így. zódoztak nagyon, dehát a föl­az útját a bánya. 1931-et ir- Bütykös ujjával megsimo­tak. a gazdasági világválság gatja a viaszos vásznat a r------------------------------------------———---------------­e gyik esztendejét. Egyel ke- konyhaasztalon, majd vala- [ NÓGRÁD - 1986. április 19., szombat H. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents