Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-19 / 92. szám

\ Támogatjuk a szovjet leszerelési javaslatokat! Tanácskozik az NSZEP kongresszusa f (Folytatás az L otrlntraL) ezért konkrét megjelenésében sokszínű. Elvi alapja azonban ugyanaz, hiszen a célok kö­zösek, a testvérpártok egy világnézetet vallanak — a kommunista világnézetet Mihail Gorbacsov megelé­gedéssel szólt arról, hogy az SZKP XXVII. kongresszusá­nak határozatai széles körű és kedvező visszhangra ta­láltak a testvérpártokban és országokban. — Barátaink, közös céljainkért küzdő har­costársaink reagálása egy­részt megerősíti a választott át helyességét másrészt lel­kesítő erővel hat ránk. Természetesen a történelem feladata, valamely esemény jelentőségének kimerítő elem­zése — mondotta a felszóla­ló- Az viszont már most vi­lágos, hogy az SZKP XVIL kongresszusa nem szokványos esemény volt a Szovjetunió életében. A kongresszust nagy­fokú igényesség jellemezte. Nyíltan beszéltek a meglévő problémákról és hiányossá­gokról, és ami a legfontosabb, a munka gyökeres megjaví­tásának útjairól. Reális önkritika Számos objektív és szub­jektív ok miatt a Szovjetunió előrehaladása az elmúlt idő­szakban lelassult, kedvezőtlen irányzatok kezdtek hatot Nagy történelmi távlatban a gazdasági, a társadalmi és a szellemi életben elért ered­mények mindenki által elis­mert tények. Most azonban másról van stxx Nevezetesen arról, hogy az elért eredmé­nyekre támaszkodva jóval gyorsabban kell előrehaladni, le keQ küzdeni a gyengeséget, fel kell számolni a szűk ke­resztmetszeteket és a hala­dást gátló tényezőket. — Időnként felteszik a fcédést: nem vittük e túlzás­ba az önhirá tatot, nem adunk « tápot eaased a komnwmista- •eJienes propagandának? Meg­győződésűnk, hogy az önkri­tikát nem vittük túlzásba. Marx és Lenin arra tanított, hogy a forradalmi pártnak bírálóan kell viszonyulnia sa­ját tevékenységéhez — ez si­kerének elengedhetetlen fel­tétele. Ezt a hagyatékot kí­vántuk követni és ehhez el­nyertük a kommunisták, az egész szovjet nép támoga­tását — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A következőkben szólt ar­ról, hogy az SZKP XXVII. kongresszusainak határozatai előirányozzák a népgazdaság műszaki rekonstrukcióját, a szerkezet- és a besruházás- poiitáka jelentős átalakítását, a gazdasági növekedés minő­ségi tényezőinek előtérbe va­ló helyezéséit. A társadalmi- gazdasági fejlődés meggyor­sításának döntő kérdése — hangsúlyozta a szónok —, az irányítás korszerűsítése. Éve­ken át folyt a kutatás a gaz­dálkodás hatékony formáinak és módszereinek feltárására. Egyes ágazatokban és körze­tekben kísérletek folytak. Most mindez egységes egész* *zé állt össze. 1 Ennek lényege mindenek­előtt az, hogy növelni kell a központ tekintélyét a gazda­sági, társadalmi fejlődés kulcskérdésednek megoldásá­ban, miközben más kérdése­ket helyben oldanak meg. A vállalatokat, a szovhozokat és a kolhozokat valódi önel- számolás rendszerére kell át­állítani, ösztönözve őket ez­zel az önállóságra, a felelős­ségre, és a szocialista vállal­kozó szellemre. A fejlődés meggyorsításának folyama­tába a legszélesebb tömege­ket, minden egyes dolgozó kollektívát, minden embert be kell vonni. A szocializmus politikai rendszere széles lehetőségeket nyújt arra, hogy a dolgozók részt vegyenek a társadalmi Ügyek megoldásában. Tény Azonban, hogy a Szovjetunió­ban nem mindig élték teljes egészében ezzel a lehetőség­gel. Ennek oka a formaliz­musban, a bürokratizmusban ás az önelégültségben kere­sendő. A párt szilárdan el­tökélte e jelenségek felszá­moláséit, a képviseleti demok­rácia további tökéletesítését, a nép saocialista önigazgatá­sának fejlesztését. Az SZKP KB főtitkára megállapítafcta, hogy a XXVIL kongresszus fordulatot jelent a párt tevékenységében és az ország életében. A kongresz- szus nagy politdkaá fellendü­lést váltott ki. A feladat most az, hogy az elgondolások energiája a gyakorlati tettek energiájává változzék. Meg vagyunk győződve a válasz­tott űt helyességéről és arról nem térünk le — húzta alá Mihail Gorbacsov. A szocialista közösség or­szágainak együttműködésé­ről szólva kijelentette: a Szovjetunió jövője elképzel­hetetlen a testvéri országok­kal való szoros együttműkö­dés nélkül. Nemcsak azért, mert az internacionalista meggyőződés ezt diktálja, ha­nem azért is, mert éneikül nem lehet megoldani a kor álltai felvetett bonyolult fel­adatokat. A szocialista orszá­gok most abba a7. időszakba lépnek, amikor együttműkö­désüket magasabb szintre kell emelni. S nem csak egy­két fokkal, hanem egész nagy­ságrenddel. — Ügy tűnik — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a gazdasági kapcsolatok külön ügyeimet érdemeinek. A ko­rábbi években e téren szilárd és tartós alap jött létre. Az integrációs munka nem ke­vés tapasztalata halmozódott fel a KGST-ben. Ma azonban a kérdést ily módon kell fel- vetni: az együttműködés szintje és farméi megfelel­nek-e az előttünk álló új felr ariatokmak•? Felhasználjuk-e az együttműködésben rejlő összes lehetőségeket a fejlő­dés meggyorsítására, a tókés- poaetól való gazdasági sebez- hetetlenség biztosítására? Ügy tűnök, hogy ezekkel a le­hetőségekkel nem teljes mér­tékben élünk. Valamennyiünk érdeke, hogy javítsunk a helyzeten. A legfontosabb feladat most a tudományos szervezetek, vállalatok, egyesülések kö­zötti kapcsolatok széles körű fejlesztése, közös vállalatok létrehozása, jogi és pénzügyi problémák egész sorának megoldása. Lényegét tekintve, az együttműködés új gazda­sági mechanizmusáról van szó. E téren bátor kísérlete­zésre, a bürokratikus akadá­lyok, az elavult gondolkodási sémák leküzdésére van szük­ség. Nem szabad megenged­ni. hogy a gazdasárgi vezetők egy része lebecsülje az együttműködés fontosságát. Komoly mértékben kell tö­kéletesíteni a KGST munká­ját. Tehermentesíteni , kell a szervezetet a felesleges ope­ratív funkcióktól, s a figyel­met a gazdasági integráció nagyszabású, stratégiai kér­désedre kell összpontosítani. Természetesen ezek nem egyszerű kérdések. De meg lehet és meg is kell oldani őket, mivel ez felel meg min­den egyes testvéri ország létfontosságú érdekeinek. E téren politikai akaratra van szükség. Amint a szocialista közösség országai vezetőinek legutóbbi találkozói és tár­gyalásai tanúsítják, ez az akarat megvan. Külpolitikai kérdésekre térve Miaii Gorbacsov meg­állapította: a kommunisták­nak mindent meg kell ten­niük azért, hogy megállítsák a világnak a nukleáris ka­tasztrófa felé sodródását. — Éppen e célokra való törek­vés diktálta Genfbe való utazásunkat, a nukleáris robbantások moratóriuma­it, s azt a januárban előter­jesztett konkrét programun­kat, amely a nukleáris fegy­verzet teljes felszámolását tűzi ki. E nagyszabású kez­deményezések megfelelnek valamennyi nép érdekeinek és erőteljesen támogatták őket, a szövetséges szocialis­ta országok, a világ külön­böző állami. Az emberek reménykedni kezdtek a po­litikai légkör javulásában. Sajnos, e remény manap­ság súlyos megpróbáltatá­soknak van kitéve. Az Egye­sült Államokban uralkodó katonai-ipari komplexum­nak szemmel láthatóan nincs ínyére a nemzetközi helyzet normalizálódására mutató fordulat. A fegyverkereskedők idegessé válnak attól a gon­dolattól, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok meg­állapodhat a leszerelésben. A népek, köztük az amerikai nép legalapvetőbb érdekei ellenére Washington, a gen­fi megállapodások tényleges aláásásának, s olyan akciók­nak az útjára lépett, ame­lyek még tovább bonyolítják az egyébként is feszült vi­lághelyzetet. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: W ashington­ban, az európai fővárosok­ban tisztában kell lenni az­zal, hogy az ilyen lépések közvetlen kárt okoznak a szovjet—amerikai és általá­ban a kelet—nyugati pár­beszédnek. A szovjet—ameri­kai kapcsolatok nem fejlőd­hetnek függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok miként viselkedik a nemzet­közi színtéren és, hogy en­nek következtében milyen helyzet alakul ki. Mindenkinek tisztában kell Venni azzal, hogy ki óhajtja valóban a békét és ki az, aki nukleáris pusztulás felé ta­szítja a népeket Ebben a fe­lelősségteljes pillanatban sen­ki sem térhet ki a ma és a holnap nemzedékeivel szem­beni kötelezettség teljesíté­se elől. A Szovjetunió, a szo­cialista közösség országai a jövőben is felelősségük tel­jes tudatában fognak eljárni. Teljes határozottsággal ki­jelentjük: a nukleáris fegy­verek felszámolására, a fegy­verkezési hajsza megfékezé­se érdekében tett javaslata- ink továbbra is érvényben maradnak. A nyugati orszá­goknak a szavakról át kell térniük a tettekre, ha való­ban aggasztja őket a béke sorsa. Egyelőre ez még nem történt meg. Európa tekintetében a Szovjetunió jelentős enged­ményeket tett, mikor javasol­ta: az egész földrész terüle­téről távolítsák el a köze­pes hatótávolságú szovjet, és amerikai nukleáris raké­tákat. feltéve, hogy. más NATO-tagáliamok — Angtia, és Franciaország — nem nö­velik rakétapotenciáljukat. Most ugyanazok a kormá­nyok, amelyek még a köze’- múltban a szovjet SS—20-as rakétákban a Nyugat-Európít fenyegető fő veszélyt látták, kijelentik, hogy ez kevés, nem szabad meggátolni Angli­át és Franciaországot ra­kétáik és nukleáris robba­nótölteteik további növelésé­ben. Támogaljuk az ^OK követelését Nem látszik a logika az NSZK politikájában sem — húzta alá Mihail Gorba­csov. Bonn állandóan béke- szeretetéről, arról a törek­vésről beszél, hogy fejlessze az együttműködést a szocia­lista országokkal, azt bizony­gatja, hogy az ország terüle­téről sohasem indul ki hábo­rú. De mi a valóság? Éppen az NSZK területén rejtették el a Keletre irányított Pershingeket és robotrepülő­gépeket. Ha úgy tetszik, nincs Nyugat-Európában még egy kormány, amely ennyire hű­ségesen támogatná az ame­rikai SDI militarista . prog­ramot. Mi több. Bonn ezt, még a „csillagháború” euró­pai változatával is kiegészí­tette. Mindez annál is in­kább aggasztó, mert az NSZK-ban az uralkodó osz­tály váltazattewfSí „®émet kérdés”-ről beszél, és nem mondott le revansista szá­mításairól. A Szovjetunió nagy jelen­tőséget tulajdonít az NSZK- val, mint jelentős európai állammal való viszonyának, és kész e kapcsolatokat to­vább is fejleszteni egyen­rangú alapon és a kölcsönös előny érdekében. Ennek azonban mindenekelőtt az a feltétele, hogy Bonn, politiká­ja ténylegesen megfeleljen a béke és a biztonság érde­keinek. Teljes egészében támogatjuk az NDK-nak az NSZK-val szembeni jogos követelését azt, hogy a kö­zöttük, mint egyenrangú szuverén államok között fennálló kapcsolatok teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi Jog általánosan elismert normáinak. Egymásután hatodszor a Vörös Vándorzászló KlSZ-küldöttgyűiés a kerületparancsnokságon Csökkenteni a szembenállást Az európai helyzetről to­vábbi nagy probléma, hogy ezen a földrészen hagyomá­nyos fegyverzettel ellátott jelentős fegyveres erők áll­nak szemben egymással. Eu­rópában a fegyveres erők, két 3 milliós csoportosulá­sa néz farkasszemet, a leg­korszerűbb páncélosokkal, rakétákkal, repülőgépekkel felszerelve. Ráadásul az úgynevezett hagyományos fegyvereket szüntelenül tö­kéletesítik. azok egyre pusz- títóbbak és erősebbek lesz nek, harci jellemzőik tekin­tetében a tömegpusztító esz­közökhöz közelednek. Az SZKP KB főtitkára így folytatta: azt mondják nekünk, hogy Nyugat-Euró­pa nem mondhat le az atom­fegyverről, közte az ameri­kairól sem, mert ebben az esetben kisebb bizontoság- ban erezné magát a Varsói Szerződés országai fegyveres erőivel és ' hagyományos fegyverzetével szemben. Pe­dig az Európában tárolt atomfegyverek felszámolása új helyzetet teremtene nem csak a Nyugat számára, ha­nem a mi számunkra is, Nem .felejthetjük el, hogy az atomkorszak előtt, még­hozzá nem is egyszer, a nyu­gati irányból törtek be te­rületünkre. — Szeretnék innen a szo­cialista NDK fővárosából azzal a felhívással fordulni, Nyugat-Európa népeihez: ne higgyenek a Szovjetunió ag­resszivitásáról terjesztett ál­lításoknak. Országunk soha, semmilyen körülmények kö­zött nem indít hadművelete­ket Nyugat-Európa ellen, hacsak nem válunk egy NATO-támadás célpontjává. Ezt az álláspontot szeretnénk új kezdeményezéssel alátá - masztamí, amely most már a hagyományos fegyverzetre és fegyveres erőkre vonatko­zik. A Szovjetunió javasolja: állapodjunk meg abban, hogy jelentősen csökkentjük az európai államok szárazföldi erőinek és harcászati légi­erőinek valamennyi összete­vőjét, és ennek megfelelően- az Európában elhelyezett amerikai és kanadai erők ha­sonló összetevőit. A csökken - tés alá eső katonai egysége­ket és alegységeket leszerel­nék, fegyverzetüket megsem­misítenék, vagy nemzeti terü­leten tárolnák. A csökkentés alá eső földrajzi övezethez tartozna természetesen egész Európa — az Atlanti -óceán­tól az Uráiig. A hagyományos fegyverekkel egyidejűleg csökkentenék a hadműveleti­harcászati atomfegyvereket is. Ami a folyamat valamennyi szakaszának megbízható el­lenőrzését illeti, lehet szó akár nemzeti műszaki eszkö­zökről, akár az ellenőrzés nemzetközi formáiról, beleért­ve a szükséges helyszíni fel­ügyeletet. Ez komoly tárgya­lások témája. Feltételezzük, hogy a kérdés határozottabb felvetése lehetővé teszi an­nak a csomónak a kibogozá­sát, amely oly sok éve kés­lelteti a bécsi tárgyalásokat. Ünnepélyes percekkel kez­dődött pénteken délelőtt a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Határőrség balas­sagyarmati bizottságának kül­döttgyűlése. Az alig két hete átvett „BM Határőrség Élen­járó Magasabb Egység” cím után tegnap dr. Király Ist­ván, a KISZ Központi Bizott­sága agitációs és propaganda- OfiZtályábak veassóie sorrend­ben hattytirmr adta át ünne­pélyes kereteit között a ba­lassagyarmati batárőrkerü- let személyi állományának a KISZ KB Vörös Vándor­zászlaját, a velejáró okleve­let, az alegységeknek és az egyéneknek járó különböző el­ismeréseket. Kovács Jenő határőr ezredes a BM Határ­őrség politikai csoportfőnök­ség osztályvezetője az el­múlt év kiemelkedő munká­ja, a XTIT. kongresszus, ha­zánk felszabadulása 40. év­fordulója és a KISZ XI. kongresszusa tiszteletére kez­dem énvezeti szocialista ver­senymozgalomban elért sike­reként a BM Hat ár őrsé" párt­bizottsága megbízásából a kongresszusi oklevelet nyúj­totta át a személyi állomány képviselőjének, a különböző alegységek kollektíváinak. A küldöttgyűlés ezután megkezdte érdemi munkáját, melyben részt vett a KISZ Központi Bizottságának, a BM Határőrség Országos Pa­rancsnoksága képviselete, a BM Határőrség balassagyar­mati kerületpar ancsn oksá ga politikai és szakmai vezetése, az együttműködő gazdasági szervek és intézmények KISZ- bizottságadinak küldöttsége, s a határőrkerület KlSZ-alap- szervezeteinek mintegy 70 küldötte. A KISZ X. kongresszusa határozatainak végrehajtá­sáról, a végzett munka ta­pasztalatairól, előre kikül­dött írásbeli beszámolóhoa Szépiasz Tibor határőr főhad­nagy, a határőrség balassa­gyarmati KlSZ-bizottságá- nak titkára fűzött szóbeli ki­egészítést Az élénk vitában 15 küldött és 6 meghívott mondta el véleményét. Ez­után elfogadták a KISZ-bi­zottság beszámolóját, amely a többi között «»agáilapítja: a határőrség saarw«telei az el­múlt kúádhffifcsnrüiés óta nö­vekvő feieiőmégérzettel lát­ták ed a katonai szolgálati feladataikat. Javultak a fia­talok élet- és szolgálati mun- kaköriiá menyei, korszerűsö­dött és jobb lett az ellátás. A KISZ-szervezetek mozgósító munkájukkal eredmén vesen segítették a szolgálati, kikép­zési és készültségi feladatok végrehajtását. Szó esett a ha­tármenti lakossággal való együttműködésről is. A kül­döttgyűlés megállapította: a kerület KISZ-sezervei az ér­tékelés időszakában tovább erősítették a határmenti la­kossággal, a KlSZ-szerveze- tekkel meglevő jó kapcsola­taikat javították ag, együtt­működés formáit. Részt vett a küldöttgyűlés munkájában dr. Király Ist­ván. aki a KISZ XI. kong­resszusára való felkészülésről adott tájékoztatást elisme­réssel szólt a kerületnél fo­lyó ifjúságnevelő politikád munkáról. Kovács Jenő ha­tárőr ezredes az országos pa­rancsnokság értékelését tóé* mácsolta, Vincze Zoltán ha­tárőr ezredes, kerűletparancs- nok pedig arra kérte a kül­döttgyűlés résztvevőit: le­gyenek méltóak a<* Élenjáró Magasabb Egység címre. A küldöttgyűlés ezután a KISZ-bizottság ti tik áfának ismét Szén! asz Tibor főhad­nagyot választotta meg, aki maid a kongresszuson is kén- viseli a kerület kommunista ifjúságát | Dr. Kiss Árpádra emlékeztek (Folytatás az 1. oldalról) rezte francia filológiából. Kandidátusi dolgozatát 1966- ba.n védte meg. Számos szak­cikkeket és könyvet írt. Te­vékenységét több ízben ma­gas szakmai kitüntetéssel is­merték pl. 1979 szeptemberé­ben bekövetkezett halálával nagy veszteség érte a peda­gógustársadalmat. A tudományos emlékülés résztvevőit Aradi György, a Bajcsy-Zsilinszky Üti Általá­nos Iskola igazgatója köszön­tötte, majd elsőként dr. Si­mon Gyula, a Magyar Peda­gógiai Társaság ügyvezető el­nöke tartott előadást Egy igaz pedagógus életútja cím­mel. Dr. Báthory Zoltán, az Or­szágos Pedagógiai Intézet, fő­osztályvezetője korreferátu­mában Kiss Árpád didaktikai nézeteit összegezte. Dr. Né­zned i Lajos, a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­tem nyugalmazott professzora tanártársként emlékezett visz- sza Kiss Árpád debreceni éveire. Tóth Lajos, a balas­sagyarmati Szántó Kovács János Gimnázium és Szak­középiskola igazgatója, a Ma­gyar Pedagógiai Társaság Nógrád megyei tagozatának társelnöke a Balassagyarma­ton töltött éveket elevenítet­te fel. Czudar Sándor nyug­díjas a hajdani tanítványok nevében mondta el emléke­it, és felolvasta a 90 éves Szász Lajos levelét, amelyben a tanártárs alakját idézte fel. Az emlékülés után a Baj­csy iskolában gyemrtekrajz- kiállítás nyüt. Az intézmény egykori és mai rajztanárai szintén bemutatták munkái­kat. A Kiss Árpád-emlékki­állítást Antal József, a városi tanács osztá 1 wezetó-helyette­se nyitotta meg. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítunk a vegyi fegy­verek felszámolásának. An­nak érdekében, hogy meg­gyorsítjuk az erről szóló nem­zetközi egvezménv megköté­sét. a Szovjetunió a közeli napokban több új' javasla­tot terieszt a leszerelési kon­ferencia elé. azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a meg­lévő véleményeltérések át­hidalását. Mihail Gorbacsov befejezé­sül hangsúlyozta: a kommu­nisták ereje az eszmei meg­győződés, az a készség, hogv önfeláldozóim küzdjenek a béke és az igazság eszményei­ért. a dolgozó emberek bol- dovdásáért. Kongresszusuk, a többi hatalmon lévő kom­munista párt kongresszusához hasonlóan, alátámasztja azt a közös eltökéltségünket, hogy fáradbaitatlanu 1 menká Ikod- junk a szocialista társadalom tökéletesítésén, nr. új tár­sadalmi rend vonzerejének növelésén. A vitában felszólaló delegá­tusok részletesen szóltak * dolgozóik mímkasikereiről és célkitűzéseiről. A péntek délutáni ülésen a külföldi delegációvezetők so­rában Józef Czyrek, a Len­ével Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára üdvözölte a kongresszust. Méltatta az NSZEP és a LEMP széle* körű testvéri együttműködé­sét és hanesűlvozta. bow teljes mértékben támogat i* Mihail Gorbacsov új béke­kezdeménvezéseit. A péntek délutáni tanácskozás befelez- téttel az FT)T ifjúság! szerve­zet tömeggyűlést tartott. Á nagygyűlés résztvevőit Enoti Fonecker, az NS7EP VT* főtitkára rövid beszé-mgj, üdvözölte. (MTT) 1 j

Next

/
Thumbnails
Contents