Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

A nukleáris robbantások tilalma váljon az államközi kapcsolatok Szovjet— mozambiki Befejeződtek a kongresszusi előkészületek Bulgáriában normáyájá Mihail Gorbacsov tévébeszéde Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szombaton es­te elmondott tévébeszédében közölte: már a közeljövőben kész Londonban, Romában, vagy bármely más európai fő­városban találkozni Ronald Reagan amerikai elnökkel, hogy megállapodást érjenek el a kísérleti atomrobbantá­sok moratóriumáról, A szovjet vezető bejelentette: ha az Egyesült Államok március 31. után nem hajt végre újabb nukleáris kísérleti robbantást, a Szovjetunió továbbra is fenntartja nyolc hónappal ezelőtt életbe léptetett, eddig a dátumig érvényes egyoldalú moratóriumát az atomrobban­tásokra; ellenkező esetben azonban a Szovjetunió felújítja atomkísérleteit. Mihail Gorbacsov bevezető­ben emlékeztetett arra, hogy az Egyesült Államok néhány nappai ezelőtt újabb nukleá­ris robbantást hajtott végre. Nyilvánvaló, hogy az időpont kiválasztása nem volt vélet­len. az egyoldalú szovjet mo­ratórium lejártának közeled- téhez időzítették. Pénteken is­mertté vált, hogy az Egye­sült Államok a közeli napok­ban még egy atomrobbantást szándékozik végrehajtani. Ez a hír — mondotta az SZKP KB főtitkára — felhá­borodást keltett a Szovjet­unióban és világszerte. Az SZKP Központi Bizottságá­hoz számos levél érkezett, amelyeknek szerzői a helyzet értékelésére kérik a testületet, s felteszik a kérdést, hogy mit szándékozik tenni ilyen körül­mények között a szovjet ve­zetés. Nyíltan megmondom, hogy az amerikai kormány csele­kedeteit provokációnak te­kintjük, kihívásnak, amely a Szovjetunió és az egész világ, , minden nép, köztük az ame­rikai nép ellen irányul. Olyan ! körülmények között, amikor ; a világban nukleáris fűtő­anyagból egész hegyek halmo- | zódtak fel, a nukleáris kísér­letek beszüntetésének kérdése óriási jelentőségű. A nukleáris kísérletek be­szüntetése — mondotta Míha- ! fl Gorbacsov — a fegyverke- 1 «érit. hajsza beszüntetéséhez j veaejö legreálisabb út Ilyen kibfef letek nélkül nem lehet riEtaSfetesítení a nukleázüs fegy­vereket és nem Hebet éj «inmfegyverf ajtókat létre­hozni Röviden szólva, ha az Egyesült Államokkal, más nuk­leáris államokkal együtt, megállapodnánk az atomrob­bantások beszüntetéséről, ez lehetővé tenné, hogy elmozdít­suk a nukleáris leszerelés folyamatát a holtpontról. A nukleáris kísérletek foly­tatása hatalmas, talán teljes egészében még fel sem mért károsodást okoz a természet­ben, amelyben valamennyien együtt élünk. Vajon nem kö­telességünk gondoskodni saját otthonunkról ? Ebben a nehéz dologban nem szeretnénk a nulláról in­dulni — hangsúlyozta a szov­jet vezető. Megtettünk bizo­nyos utat, vannak közös ta­pasztalataink. Arra gondolok, hogy már sok éve nem haj­tunk végre nukleáris kísérle­teket a légkörben, a víz alatt és a szárazföldön. Nem volt atomrobbantás a világűrben sem. A Szovjetunió mindezek fi­gyelembevételével, gondosan mérlegre téve mindazt, ami mellette és ellene szólt, nyolc hónappal ezelőtt, Hirosima és Nagaszaki tragédiájának 40. évfordulóján rendkívül fontos kezdeményezést tett: beszüntetett minden — mind katonai, mind békés célú — atomrobbantást, és felszólítot­ta az Egyesült Államokat és a többi atomhatalmat, hogy kövesse példáját: induljon el a nukleáris leszerelés útján. Alkalmam volt már kifej­teni, hogy nem volt egyszerű ilyen döntést hozni olyan kö­rülmények között, amikor a nemzetközi feszültség nem csökken. Ehhez a lépéshez egyaránt szükség volt az atom­hatalmak kormányait térhető felelősség megértésére és meg­felelő politikai akaratra. A szovjet vezetés döntésében ki­fejezésre jutott annak a szov­jet népnek a felhatalmazá­sa, amely tudatában van a béke árának őszintén törek­szik annak megőrzésére és megszilárdítására, az együtt­működésre minden néppel. Ezek voltak az egyoldalú szovjet moratóriumról hozott döntésünk motívumai. Milyen volt az Egyesült Államok kormányának ma­gatartása ? Szavakban az atomfegyverek megsemmisí­tését sürgeti. Több ilyen ér­telmű nyilatkozatot tett. A valóságban azonban ismét szakadék támadt a szavak és tettek között, Washington folytatta atorrumbbantásadt Bizonyos reményeket fűz­tünk az Egyesült Államok el­nökével Genfben tartott ta­lálkozóhoz, arra számítot­tunk, hogy megáfflapadunfc vele erről a kérdésről. A genfi találkozó eredményei arra ösztönöztek bennünket, hogy jóakaratunk jeléül még egy lépést tegyünk: ez év március 31-ig meghosszabbí­tottuk moratóriumunkat. Cselekedeteinket nem as vezérelte, hogy propaganda- pontokat szerezzünk, hanem a szovjet néppel és más né­pekkel szemben a nukleáris fenyegetés felszámolásáért, a béke megőrzéséért és meg­szilárdításáért viselt felelős­ségünk. Februárban hat el nem kö­telezett ország vezetői a köz­véleményben uralkodó han­gulatot kifejezve, azzal a fel­hívással fordultak a Szovjet­unó ás az Egyesült Államok vezetőihez, hogy tartózkodja­nak a nukleáris robbantá­soktól a következő szovjet— amerikai csúcstalálkozóig. Mi ezzel egvetértettünk. Nyilvánvaló: az Egyesült Államok kormányzata a ka­tonai-ipari körök önző ér­dekeit az egész emberiség és saját népe érdekei elé he­lyezte. Egyáltalán nem je­lentéktelen az sem. mind­ezt hogv teszik: demonstra- tívan, gőgösen, semmibe vé­ve a világ közvéleménvét. Sem realitásérzék, sem fele­lősségérzés ! A szovjet politikai veze­tésnek nem egvszerű kérdés­re kell válaszolnia: howan reagáljon az Egvesült Álla­mok magatartására. Álláspontunk világos. Ügy véljük, hogy a világ felelős döntések időszakába lépett. Nem távolodunk el a béke megőrzésének és megszilárdí­tásának irányvonalától, amit teljes határozottsággal meg­erősített az SZKP XXVII. kongresszusa is. Ami az egyoldalú szovjet moratóriumot illeti, változat­lanul március 31-ig érvényes. Ez után az időpont után sem fogunk atomrobbantást vég­rehajtani, ha az Egyesült Ál­lamok is így jár el. Üjabb esélyt adunk az amerikai kormányzatnak arra, hogy felelős döntést hozzon: be­szüntesse az atomrobbantáso- kat. Ellenkező esetben a Szov­jetunió felújitja a kísérlete­ket. Ennek teljes mértékben világosnak kell lennie. Saj­náljuk ezt. de kénytelenek vagyunk így tenni, mert nem mondhatunk le biztonságunk­ról. szövetségeseink bizton­ságáról. Ugyanakkor még egyszer hangsúlyozom: fő törekvé­sünk a nukleáris fegyverke­zési hajsza megállítása. A legegyszerűbb. legvilágosabb és leghatékonyabb lépés eh­hez a nukleáris robbantások beszüntetése lenne. Javasoltuk, hogy haladék­talanul kezdjünk tárgyaláso­kat az atomfegyver-kísérle­tek teljes betiltásáról, be'e- értve az ellenőrzés kérdéseit. A Szovjetunió számára elfo­gadható bármilyen variáns: kétoldalú szovjet—amerikai tárgyalások, háromoldalú tárgyalások Anglia részvéte­lével, sokoldalú tárgyalások a genfi leszerelés« konferen­cia keretében. Arra a következtetésre ju­tottunk, hogy a helyzet, ha­laszthatatlan cselekvést kö­vetel. Kész vagyok már a közel­jövőben taláJkoeni Reagan elnökkel Londoniján vagy Rómában, bármely más eu­rópai fővárosban, ahol haj­landóak fogadni bennünket, hogy megállapodjunk erről a kérdésről. Nem látok leküzd­hetetlen akadályt — sem po­litikait, sem technikait, sem mást — e tekintetben. Meg­felelő politikai akaratra és közös felelősségünk megérté­sére van szükség. Javasoljuk, hogy találkozzunk, cseréljünk véleményt erről a létfontos­ságú problémáról, és adjunk megbízást megfelelő megál­lapodás előkészítésére. Reméljük, hogy a Szovjet­unió javaslatát kellőiképpen értékeli és helvesen fogadja az Egyesült Á'lamok elnöke és az egész világ. Az idő nem vár. A szovjet nép nevében felhívjuk az amerikai népet és kormá­nyát, minden ország népét, és kormányát, hogy aktívan, gyakorlati tettekkel járulja­nak hozzá ahhoz, hogy a nukleáris robbantások tilal­ma tény legyen, az államkö­zi kapcsolatok normájává váljon. Az emberiség nagy felelős­séget követelő határra érke­zett. A nukleáris fegyverke­zési hajsza következménvei veszélyesen megjósolhatat- lanokká válhatnak. Együtt kell cselekedni — ez minden­kire vonatkozik — felezte be tévébeszédét az SZKP fő­titkára. ­tárgyalások Elégedetten nyilatkozott a szovjet—mozambiki kapcso­latok jelenlegi szintjéről és fejlődésének üteméről hétfőn, a Moszkvában tartott, tárgya­lásain Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke, és Samora Machel, a mozambiki FRELTMO párt el­nöke, a Mozambiki Népi Köz­társaság elnöke. A bartság és a kölcsönös megértés szelle­mében lezajlott tárgyalásokon mindkét részről különleges figyelmet szentelnek a két or­szág közötti kapcsolatok haté­konysága növelésének, intéz­kedéseket határoztak meg e cél elérése érdekében. Samora Machel nagyra értékelte a Szovjetunió Mozambiknak nyújtott segítségét. A tárgyalások során szovjet részről megerősítették a mo- zimtoiki néppel vállalt szoli­daritást és kifejezték készsé­güket arra, hogy a jövőben is támogatják Mozambikot az ország függetlenségének 9 és biztonságának erősítésében. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának Elnöksége és a szovjet kormány hétfőn Moszkvában vacsorát adott Samor a Mach élnék, a FRE- L1MÓ párt elnökének, a Mo­zambiki Népi Köztársaság elnökének tiszteletére. A va­csorán Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Sa­mora Machel mondott pohár­köszöntőt. Felmentették Antonorot A Pravda hétfőn kom­mentárban foglalkozik a ró­mai bíróságnak azzal a dön­tésével, hogy bizonyítékok hi­ányában felmentették a II. János Pál pápa elleni me­rénylettel vádolt Szergej Antonov bolgár állampol­gárt. A lap rámutat arra, hogy a reakciós imperialista körök az Antonov-ügyet kommu­nistaellenes kampány szitá­sára igyekeztek felhasználni, s egyúttal befolyást kívántak gyakorolni több nyugat-euró­pai országban lezajlott vá­lasztásra, valamint az ame­rikai Pershing—2 rakétakés manőverező robot-épül őgé- pek nyugat-európai telepíté­se körül akkor folytatott vi­tákra. Az Antonov-ügy nem ma­rad következmény nélkül kezdeményezői számára. A per sok olyan ember szemét nyitotta fel, akik még illú­ziókat tápláltak a burzsoá jogrenddel szemben. Az ügy egyértelműen megmutatta, hogyan szervezik és mit ér a washingtoni propaganda- kampány. A Pravda végezetül meg­állapítja, hogy a Szergej Antonovval vállalt világmé­retű szolidaritás meghátrá­lásra kényszerítette a reak­ciós erőket. Reagan elutasította az új javaslatot Reagan amerikai elnök még szombaton elutasította Mihail Gorbacsov új javasla­tát a nukleáris fegyverkísér­letek felfüggesztésére és egy — az atomkísérletek teljes eltiltásával foglalkozó — csúcstalálkozóra. A kalifor­niai birtokán tartózkodó el­nök nevében sajtóirodája ter­jedelmes nyilatkozatot adott közzé, amelyben kijelenti: az Egyesült Államok álláspontja nem változott meg a nukle­áris kísérletek moratóriumá­ról és szükségesnek tartja sa­ját kísérletei folytatását. A Fehér Ház által kiadott nyilatkozat azt mondja, hogy az Egyesült Államok „több­ször is kifejezésre juttatott álláspontja szerint a nukleá­ris fegyverkísérletek korláto­zása terén most a kölcsönös bizalmat növelő gyakorlati in­tézkedésekre van szükség, amelyek megnövelik a felek képességét a fennálló egyez­mények megtartásának ellen­őrzésére”. A nyilatkozat megismétli, hogy az Egyesült Államok je­lenleg csupán két, korábban megkötött egyezmény ratifi­kálására lenne hajlandó, a kísérleti robbantások felső ha­táráról, illetve a békés célokat szolgáló nukleáris robbantá­sok eltiltásáról — s erre is csupán abban az esetben, ha megállapodás jönne létre a tilalom ellenőrzésének új mód­szereiről. A csúcstalálkozó gondolatát az elnöki nyilatkozat azzal utasítja el, hogy „bármilyen fontos is a nukleáris kísérle­tek kérdése, ez csak egy kér­dés, aminek megoldása rá­adásul szorosan összefügg más kérdésekkel, mindenekelőtt a fennálló nukleáris fegyver- készletek szintjének csökken­tésével és a hatékony ellen­őrzési eljárás megteremtésé­vel. Az Egyesült Államok ezeknek a kérdéseknek ad prioritásit”. Reagan ismételten azt han­goztatja egyébként, hogy bár­miféle csúcstalálkozónak az Egyesült Államokban kell sor­ra kerülnie. 2 NÓGRÁD — 1986. április 1., kedd Bulgáriában befejeződött a BKP XIII. kongresszusára kidolgozott tézisek tervezeté­nek társadalmi vitája. A hozzászólások támogatták a BKP-nak a tézistervezetben is rögzített társadalmi-gazda­sági fejlesztési politikáját, egyetértettek a meghatározott feladatokkal és célokkal. A bolgár pártlap hétfői számában közölte Jordan Jo- tovn^k, a BKP KB PB tag­jának, a KB titkárának, a lap főszerkesztőjének cikkét. Utalt arra, hogy a BKP XIII. kongresszusa pontosan ugyan­azon a napon kezdi munká­ját. amikor 30 évvel ezelőtt ülést tartott 9 párt Közpon­ti Bizottsága. Ezzel is hang­súlyozzák az 1956 áprilisá­tól követett politika történel­mi jelentőségét és folvtonos- ságát. Az áprilisi plénumot elsősorban » .tette történel­mivé, hogv . személyi kul­tusz politik. és gazdasági torzításával leszámolva hely* reállftotta a pártélet !en-H ni normáit, a saséi li sta de­mokráciát és megindítót* a gyorsabb feilődés útját a oasági é'etet. F>. utóbbi folyamatosságé­ra — egyben az áprilisi irányvonal mai fő tartalmára — azok az írások >s utalnak egyebek között, amelyek a Novo Vreme, a BKP KB el­méleti folyóirata kongresz* szusi számában jelentek meg. Ezekben „áprilisi stratégiá­nak” nevezik a ezoeializmus, és a tudományos-műszaki for­radalom összekapcsolásét. Az írások szerzői között van Tó­dor Zsivkov, a BKP KB fő­titkára. az Államtanács el­nöke. Georgl A tan asz ov, a BKP KB PB tagja miniszterel­nök, Grisa FiV.pov, a BKP PB tagja, a KB titkára, va­lamint a bolgár párt- és ál­lami vezetés más tagjai, A Hagyat újságíróknak nyilatkozott a szovjet külügyminiszter-helyettes A szocialista közösség or­szágai közötti kapcsolatok­ról, s más időszerű nemzet­közi kérdésekről nyilatko­zott hétfőn Vagyim Loginov szovjet külügyminiszter-he­lyettes Moszkvában dolgo­zó magyar tudósítóknak. A szocialista országok egyeztetett békepolitikájáról szólva kitért a Varsód Szer­ződés külügyminiszteri bi­zottságának nemrég Varsó­ban megtartott ülésére. Ez megmutatta, hogy a VSZ-tag- államoknak nemcsak a célja­ik azonosak, hanem a tettek­ben is megnyilvánul egysé­gük. amikor a leszerelés át­fogó programjának megvaló­sításáról van szó. Az MTI tudósítójának kér­désére válaszolva Vagyim Loginov kitért arra is, mi­lyen fontos a szocialista or­szágok egységének és egybe- forrottságának állandó erő­sítése. Az indokok között em­lítette a tőkésországok, s el­sősorban az Egyesült Álla­mok szelektív külpolitika: magatartását, amellyel mil»** dig más-más szocialista ál­lamot vesz célba, megpróbál­va nekik a legnagyobb kárt okozni, A szovjet—magyar viszony­ról szólva a külügyminisz­ter-helyettes hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban nagy érdeklődéssel követik hazánk életét, „Nem ártana, ha job­ban odafigyelnének Magyar- országra, azok, akiik oly szí­vesen kérdőjelezik meg a szocializmusnak azt a képes­ségét, hogy megfelelő élet- színvonalat, jó életkörülmé­nyeket tud biztosítani az em­berek számára” — szögez'e le, Loginov kijelentette art is, hogy Moszkvában, fontos­nak tartják, milyen kép a1 )- kul ki a Szovjetunóról *ns szocialista országokban, ígv Magyarországon. Ebből a szempontból komoly elisme­rést váltott kj a szovjet fő­városban az SZKP XXVII. kongresszusáról bőségesen, tartalmasán, s igaz módon tudósító magyar tömegtájé­koztatási eszközök. Kipróbált barátság Az utóbbi években sajnálatosan sokszor szerepelt Len­gyelország neve a magyar újságok első oldalán. Nem kis aggodalommal követtük a varsói beszámolókat, őszinte szív­vel kívántuk a válság rendezését, a minél gyorsabb, minél zökkenőmentesebb konszolidációt. Soha, egyetlen pillanatra sem veszítettük el bizalmunkat, a lengyel nép, a lengyel kommunisták iránt, s készek voltunk segítséget nyújtani a legkritiusabb pillanatokban. Talán ezért is jellemezte így a két ország kapcsolatát a Trybuna Ludu: „kipróbált barátok, szövetségesek és szorosan egyeztető partnerek vagyunk”: A magyar—lengyel kapcsolatok valóban kiemelkedően jók. Évszázados hagyományainkon nyugvó, kölcsönös szimpáti­ánk számos komoly megpróbáltatást állt már ki, s az utóbbi évtizedekben minőségileg új szakaszba jutott: a közös cé­lok és a közös elvek, az azonos szövetségi rendszer kiszé­lesítette jóviszonyunk politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális alapjait. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben kiemelkedő jelentősége van a szocialista országok egységes fellépésének, közösen kialakított álláspontjuk elvszerű, következetes kép­viseletének. Ezért nagyon fontos, hogy a két ország telje­sen azonosan ítéli meg a mai világpolitikai szituációt, a nemzetközi légkör javításának lehetséges módjait. A kö­zelmúlt átmeneti megtorpanása után rendkívüli ütemben fejlődnek a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok — az elvi, elméleti szinttől kezdve egészen a mindennapos meg­feszített munkáig az üzemekben, az építkezéseken. Mindkét fél számára gyümölcsözőek azok a megállapodások, amelye­ket az 1990-ig szóló együttműködési komplex program fog­lal keretbe. A két ország, a két párt legfelsőbb szintű vezetői rend­szeresen találkoznak egymással, s ilyen értelemben Kádár János múlt heti látogatása nem számított rendkívüli ese­ménynek. Rövid volt ez a vizit, de éppen ezért mentes mindenféle protokolláris megkötéstől, és módot adott a ven­déglátó Wojciech Jaruzelski és Kádár János közti elmé­lyült, intenzív megbeszélésekre. A munkalátogatás ténve és légköre jól jellemezte a két ország kapcsolatait: kölcsö­nös érdekeltség alapján, szívélyes, baráti atmoszférában, a korábbi hagyományokra építve fejlődik, bővül Magyaror­szág és Lengyelország viszonya. Idén már újra több mint negyedmillió magyar turistát várnak Varsó. Krakkó. Zakopáne szállodái, s jelentősen nő a hozzánk látogató lengyelek száma is. Minden remény megvan arra. hogv bármely eddiginél közelebbinek érez­hesse egymást a két rokonsorsú ország népe, tovább szé­lesedjen és mélyüljön az együttműködés, a barátság. Horváth Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents