Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-12 / 60. szám

Washington erős nyomást gyakorol Amerikai-nyugatnémet tárgyalások az SDI-programról IFar'amentti Ikü'döüségünk Indiában Radzsiv Gandhi fogadta Sarlós Istvánt Szászt Júlia, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Bonni kormánykörökben, el­sősorban Kohl kancellár köz­vetlen környezetében hevesen cáfolják azokat az értesülése­ket, hogy nézeteltérések las­sítják az SDI-val, az amerikai „hadászati védelmi kezdemé­nyezéssel” kapcsolatos nyugat­német-amerikai tárgyaláso7 kát. A kancellár szóvivője út­ján ismételten kifejezésre jut­tatta azt a szándékát, hogy még húsvét előtt aláírásra kész formát öltsön az a keret- megáiiapodás, amely szabá­lyozza az NSZK részvételét az SDI-programban. Eközben in­tenzív tárgyalások folynak. A kancellár Hans-Dietrich Gen­scher külügyminiszterrel és Martin Bangemann gazdasági miniszterrel, a nyugatnémet tárgyalóküldöttség vezetőjével folytatott megbeszélést, amely­nek sem a tényét, sem a tar­talmát nem tették közzé. Az amerikai—nyugatnémet tár­gyalások kisebb megszakítá­sokkal folynak. Még ezen a héten visszautazik Washing­tonba a gazdasági miniszté­rium küldöttsége, Lorenz Schomerus vezetésével. A de­legáció legutóbbi, múlt heti washingtoni tanácskozásairól hazatérve konkrét képet adott a nyugatnémet és az ameri­kai elképzelésekről, amelyek a sajtó véleménye szerint elég piurr^toen eltérnek emmástól. F”'edhe1m Ost kormányszóvi­vő mindamellett az amerikai­ak „párhuzamos javaslatairól” beszél, kerülve a sajtóban használt „ellenjavaslatok” ki­fejezést. Annyi bizonyosnak látszik, hogy Washington erős nyo­mást gyakorol a kancellárra: foglaljon világosan és egyér­telműen állást az SDI politi­kai támogatása mellett. Bonn ezzel szemben változatlanul csak a keretegyezményt sze­retné megkötni, szabad kezet hagyva a feladatokból része­sülő cégeknek, sőt, meghagy­va nekik azt a jogot is, hogy a program keretében kifejtett kutatótevékenységük tudomá­nyos eredményeit maguk is hasznosíthassák. Washington ezekre a kutatási eredmé­nyekre azonban teljes mérté­kig igényt tart, egyúttal hang­súlyozza a program katonai jellegét, olyannyira, hogv pél­dául e katonai tartalom mi­att ragaszkodik a megkötendő szerződés titokban tartásához. Bonn minden módon igyek­szik kerülni a látszatát an­nak. hosry katonai jellegű együttműködésről van szó. ezért ragaszkodik a szerződés nyilvánosságra hozatalához, valamint a tudományos-tech­nológiai szempontok előtérbe helyezéséhez. A nyugatnémet küldöttség hazatérte után bonni megfi­gyelők számára világossá vált, hogy Amerika másodlagos kérdésnek tartja az SDI kap­csán megkötendő egyezményt a technológiaátadásról, oly­annyira. hogy az amerikai küldöttség két részből áll: a technológiai vonatkozásokkal egy másik tárgyalócsapat fog­lalkozik. Bonnban szinte bi­zonyosra veszik, hogy két kü­lönböző megállapodás lesz — egy az SDI-ról, s egy másik a technológiaátadás feltétele­inek javításáról. Az amerikai kormány elzárkózik Genscher korábbi javaslata elől, amely a két kérdést egyazon szerző­désbe kívánta foglalni. Amerikai részről éreztetik, hogy a nyugatnémet ellenve­téseket, a részt vevő cégek ér­dekeinek nyomatékos képvi­seletét, a katonai tartalom hangsúlyozásának elkerülését Kohl belpolitikai „színjátéké­nak” tekintik. Nem tartják elfogadhatónak Genscher kül­ügyminiszter azon tervét sem, amely szerint egy állami szin­tű és hangsúlyozottan fegy­verkezési célzatú csatlakozás súlyos károkat okozna az NSZK keleti politikájának. Az SDI körül megélénkülő hír­verés egyik új mozzanata a bonni General-Anzeiger azon megjegyzése, miszerint úgy tűnik: túlbecsülték azoknak a megbízatásoknak a volume­nét, amiket a nyugatnémet cégek remélhetnek' az Sül­től. A témában a héten in­tenzív tárgyalások várhatóak: március 20—21-én az NSZK- beli Würzburgban tanácsko­zik a NATO nukleáris terve­zőcsoportja, s ebből az alka­lomból Caspar Weinberger hadügvmlniszter is ide érke­zik. Eddig az időpontig mind­két fél szeretne közelebb jut­ni a megállapodáshoz. Sarlós Istvánt, az Ország­gyűlés elnökét, aki parlamen­ti Küldöttség élén tesz hivata­los látogatást Indiában, ked­den fogadta Radzsiv Gandhi kormányfő. Sarlós István a ta- lá-hozón aláhúzta, hogy az or­szágainkat elválasztó több ezer kilométer a kapcsolatokban nem jelent akadályt. Radzsiv Gandhi egyetértett ezzel és hangoztatta: országa rokon- szenvet és megértést tanúsít a szocialista országok iránt. Ki­jelentette: ..Az erőszak ag­gaszt minket. Egyes nagy ál­lamok mindent kezükben akarnak tartani, s megszegik a nemzetközi jog előírásait. Egyetértünk önökkel, hogy tiszteletben kell tartani min­den ország jogait” — mondta. A kétoldalú kapcsolatok bő­vítésének szándékát mindket­ten aláhúzták. A. nemzetközi kérdésekről szólva, Radzsiv Gandhi hasz­nosnak ítélte a legutóbbi szov­jet leszerelési javaslatokat, és hozzáfűzte: sajnos a rájuk adott válasz nem túl ígéretes, ami kezdi szétfoszlatni azokat a reményeket, amelyeket a szovjet—amerikai csúcstalál­kozó után éreztek a világ bé­keszerető erői. A hivatalos indiai látogatá­son tartózkodó országgyűlési küldöttség keddi programját Mahatma Gandhi, Dzsavahar-' lal Nehru és Indira Gandhi hamvasztási emlékművének megkoszorúzásával kezdte. Utána az indiai parlamentbe vezetett a küldöttség útja. Ott Bal Ram Dzsakhar, az alsó­ház elnöke fogadta a vendé­geket. A megbeszélésen hangot kapott: a nép képviselőiből álló parlamentek kapcsolatai nagyon fontosak, mert előse­gíthetik az emberek 'és orszá­gok közötti közeledést és meg­értést. Bal Ram Dzsakhar meleg hangon emlékezett vissza a ta­lálkozón magyarországi élmé­nyeire és tapasztalataira. Meg­bízható és tisztességes part­nernek nevezte Magyarorszá­got, s utalt arra. hogy a nem­zetközi fórumokon hasonló vé­leményeket képvisel Üj-Delhi és Budapest. Sarlós István és Bal Ram Dzsakhar eszmecse­rét folytatott az Interparla­mentáris Unió tevékenységé­ről, egyetértve abban, hogy a két ország küldöttségeinek to­vábbra is határozott elköte­lezettséggel kell szolgálniuk e nemzetközi szervezet tevé­kenységét. A magyar küldöttség tagjait a találkozó után végigkísérték a törvényhozás épületében. Megtekintették a parlamenti könyvtárat, ahol nyilvántar­tanak törvényhozással kap­csolatos magyar kiadványokat is, és most vezetik „be a szá- mítógéoes nyilvántartást. Az éppen ülésező alsó- és felsőházban külön köszöntöt­ték a magyar küldöttséget. A parlamenti látogatást kö­vetően Sarlós István Bat: Ram Bhagat külOstyminiszti^el tár­gyalt. aki elmondta, hogv Űi- Delhiben mindig örömmel fo­gadják Magyarország küldöt­teit, hiszen a kapcsolatok ba­rátiak és felhőtlenek. A mi­niszter eredményesnek minő­sítette. a magyar—indiai vi­szony fejlődését. Báli Rám Bhagat véleménye szerint a parlament küldetése az, hogy nagyítóval vizsgálja a kor­mány politikai — beleértve külpolitikai — tevékenységét, ügyeljen arra, hogy fontos kérdésekben ne szülessen dön­tés jóváhagyása nélkül. Sarlós Tstván kiemelten be­szélt arról, hogy az államok között minden kérdést tárgya­lásos úton kell, és lehet ren­dezni. Szó esett még a két or­szág egészségügyi együttmű­ködésének bővítéséről, kivált­képpen a trópusi betegségek terén. Délután a küldöttség talál­kozott H. K. L. Bhagattaí. ,a parlamenti ügyék miniszteré­vel. akivel . véleménycserét folytattak a törvényalko*ás módszeréről, kiemelve, hogv a társadalmi viták iobb törvé­nyek megszületését teszik le­hetővé. és kifejezik a közhan­gulatot is. Sarlós István később köz­vetlen és köt“tten hangulatú beszélgetést folvt.atott negy­venöt indiai törvényhozóval. Ismertette Magyarország tár­sadalmi-politikai fei’őHésót és a magyar országgyűlés tevé­kenységét, Az indiai képvise­lők kérdései a magyarországi gazdaság', szociális és Vultu­re l;s vonatkoztak Este Rzl Ram Pzsovv,qj* díszvacsorát adott a küldött­ség tiszteletére. ChaUenger-fejleméityek Folytatódnak a meghallgatások Kedvezőtlen időjárási vi­szonyok hátráltatják a Challenger űrrepülőgép otaskabinjának és az űrhajó­sok maradványainak kieme­lését a tenderből. Mint je- Sentetfcük, az utaskabin ron­csaira pénteken bukkantak rá. Bár a hivatalos szervek teljes hírzárlatot rendeltek cl a munkálatok befejezésé­ig s egyelőre azt sem közöl­ték, megtalálták-e valameny- nyi űrhajós holttestét, értesü­lések szerint néhány űrhajós maradványát a hét végén fel­színre hozták s azokat most részletes vizsgálatnak vetik álá. Az trtaskabin erősen ron­csolt állapotban van, de lehet­séges, hogy sikerül megtalál­ni azokat a hang- és adatrög­zítő berendezéseket is, ame­lyek — ebben a részben vol­tak elhelyezve és a repülőgé­pek fekete dobozához hason­lóan — minden adatot felje­gyeznek. Közben a szerencsétlenség okát vizsgáló elnöki külön­bizottság folytatja a meg­hallgatásokat. A bizottság most azt is meg akarja álla­pítani, vajon a program eről­tetett üteme rém volt-e köz­vetve kiváltó oka a hét é'e+et követelő katasztrófának. Az országos űrhajózási és űrkutatási hivatal 1985-ben még csak ötször, tavaly már kilencszer indította el az űr­repülőgépeket, erre az évre pedig 15 rajtot tevezett. A sű­rített programmal igyekeztek gazdaságossá tenni a költséges vállalkozásokat, de mint az űrhajósok vezetője, John Young űrpilóta most közzétett feljegyzése utal rá, a felgyor­sításnak bizonyos értelemben még a biztonsági előírások betartását is alárendelték. (MTI) 1 ----------------------­D jobb, alaposabb tájékoztatásért (Folytatás az 1. oldalról.) zettségéről sem. Ez minden bizonnyal hozzájárul majd ah­hoz, hogy gazdagodjék a tá­jékoztatás tartalma, erősöd­jék a tájékoztatási készség. A magyar újságírók azt vár­ják a sajtótörvény megszüle­tésétől —, amelyet jó szívvel támogatnak —, hogy a kü­lönböző állami és társadalmi szervezetek, szövetkezetek és egyesületek segítségével tel­jesebben elégíthetők ki az olvasók, hallgatók, nézők igényei — hangsúlyozta. A képviselők, újságírók ko­sos vitájában szót kért Eke Károly (Csongrád megye), Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszerkesztője, Benjámin Ju­dit (Budapest), Sztrapák Fe­renc (Bács-Kiskun m.), Var­ya Miklós (Veszprém m.), Réger Antal (országos lista), Varga Imre (országos lista), Bognár Rezső (Hajdú-Bihar m.), Tóth János (Budapest), Bokor László (Budapest), Soltész István, a Magyar Nemzet és Bajnok Zsolt, a Magyar Hírlap főszerkesztő­je. A törvénytervezet egyes paragrafusaihoz fűzött módo­sító javaslatokra válaszolva az igazságügyminiszter hang­súlyozta, hogy az észrevéte­leket a törvényalkotók meg­vizsgálják és a törvényja­vaslat előterjesztésénél figye­lembe veszik. Ezután a kulturális bizott­ság —, amelynek ülésén Bognár Rezső elnökölt —, megtárgyalta és elfogadta idei munkatervét. Ehhez Kállai Ferenc (országos lista), Bo­kor László (Budapest), Zsig- mond. Attila (Budapest) és Lásztity Radomir (Budapest) szólt hozzá. (MTI) 2 NöGRAD — 1986. március 12., szerda I Morcos híveinek kérdőjelei A Marcoe-rezsim utáni át­meneti időszak rendkívül ne­héz problémáival és bizony­talanságaival küszködik Co- razon Aquino kormányzata. Az elnökasszony — aki ti­zennégy nappal ezelőtt ke­rült hatalomra — igyekszik rendszerét alkotmányos ala­pokra helyezni, miközben elveti a korábbi rendszertől örökölt, 1973-ban elfogadott, de még érvényben levő al­kotmányt. Több jel utal ar­ra, hogy az Aquino asszony által meghirdetett nemzeti megbékélési politika végre­hajtása felettébb nehéznek ígérkezik. Noha az országot végül el­hagyó Ferdinand Marcos pártja, a Mozgalom az Üj Társadalomért (KBL) néhány nappal Marcos távozása után támogatásáról biztosította Corazon Aquinót, Marcos leghűségesebb szövetségesei azóta jelezték: nem ismerik el a jelenlegi hatalmi kép­letet. Szóvivőjük és egyben legtekintélyesebb képvise­lőjük Arturo Tolentino egy­kori külügyminiszter. Tolen­tino hétfő este Manilában azt hangoztatta, hogy még mindig Ferdinand Marcos a „törvényes” elnök s ő pedig az alelnök, mert — mint ál­lította — több szavazatot szerzett a Corazon Aquino oldalán indult Salvador Lau- relnél, akit az elnökasszony azóta alelnöki tisztje mellé miniszterelnökké és külügy­miniszterré is kinevezett. (MTI) Thatcher elutasítja a nukleáris erők befagyasztását Baracs Dénes, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Margaret Thatcher angol miniszterelnök Mihail Gor­bacsov januári javaslatataira adott válaszában elutasította a brit nukleáris erők befa­gyasztását egy, a közép-ható- távolságú rakétákról kötendő szovjet—amerikai megállapo­dás részeként. A miniszter- elnök levele, amelyet hétfőn este nyújtott át Malcev szov­jet első külügyminiszter-he­lyettesnek Bryan Cartledge moszkvai angol nagykövet, a brit álláspont módosítását lé­nyegében egy szovjet—ameri­kai hadászati fegyverzet- csökkentési egyezménytől, il­letve más leszerelési intézke­désektől teszi függővé. Mint ismeretes, az SZKP főtitkára januári indítványá­ban az atomfegyverek teljes megsemmisítését kezdemé- • nyezte 2000-ig, hárpm sza­kaszban. Figyelembe véve a korábbi francia és brit ál­láspontot, miszerint a fegy­verzetek mérlegébe nem szá­mítható be ezeknek az or­szágoknak a saját atomereje, a szovjet javaslat azt tartal­mazta csupán, hogy míg az első szakaszban az Egyesült Államok és a Szovjetunió fel­számolja Európában lévő kö­zepes hatótávolságú rakétáit, Washington nem ad át más európai országoknak ilyen fegyvereket, illetve Anglia és 1 Franciaország nem növeli atomfegyverzetét. Margaret Thatcher levele azt hangsúlyozza, hogy a szovjet javaslatokat Nagy- Britannia alaposan tanulmá­nyozta és megvitatta NATO- szövetségeseivel. Az atom­fegyvermentes világ megte­remtését a miniszterelnök „szükségszerűen hosszú távú célkitűzésnek” nevezi, ám azt hangoztatja, hogy rövidebb távon az atomfegyverek elri­asztó ereje továbbra is „alap­vető hozzájárulást nyújt a béke és biztonság fenntartá­sához”. Ezért, fejti ki, a szov­jet javaslatoknak a brit atomfegyverzet szintjének be­fagyasztására vonatkozó fel­tételei London számára nem elfogadhatók —, óár Nagy- Britannia ismét fontolóra venné álláspontját, ha Géni­ben megegyezés születne a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati atomfegyverzet jelentős csök­kentéséről és más leszerelé­si intézkedések is történnének. A brit állásfoglalás szerint az atomfegyverzetek terén az erőfeszítéseket „reális, ki­egyensúlyozott és ellenőriz­hető” korlátozó intézkedések­re kell összpontosítani —, erre London szemében az amerikai javaslatok nyújta­nak módot —, és meg kell szüntetni a hagyományos fegyverek terén a nyugat sze­rint a Varsói Szerződés ja­vára mutatkozó aránytalansá­got. A Thatcher-levél előre­lépést sürget a bécsi tárgya­lásokon, a vegyi fegyverek betiltásáról folyó genfi meg. beszéléseken és a stockholmi tanácskozáson. A Vatikán képviselőinek látogatása Luigi Poggi érsek, pápai mot tartó, időszerű kérd és ek- nuncius és kísérete március ről folytattak érmecserét. A 3-tól 11-ig hazánkban tartóz- Vatikán képviselő' találkoz- kodott. A vatikáni delegációt tak dr. Lékai László bíborss fogadta Miklós Imre állam- érsekkel, a Magyar Katolikus titkár, az Állami Egyházügyi Füspöki Kar elnökével é_ a Hivatal elnöke A szívélyes, püspöki kar többi tagjával, s nyílt légkörű megbeszélésen meglátogatod több egstoúzí kölcsönösen érdek.ődésre sz i- irtézmén*, is. 'M”il Kételyek és remények Afganisztánról szólva hol a kételyek, hol pedig a remé­nyek uralják a világsajtót. Aszerint, hogy az ellenforradal­mi bandák újabb és újabb akcióiról, vagy a diplomáciai erőfeszítésekről érkeznek a híradások. Ezúttal az utóbbi hangvétel a jellemzőbb: Diego Cordovez, az ENSZ főtitkár- helyettese járt az afgán fővárosban, hogy az ottani veze­tőkkel megvitassa a Pakisztánhoz fűződő kapcsolatok állá­sát. , A több mint fél évtizede tartó feszültséget eddig sajnos semmiféle diplomáciai tárgyalásnak nem sikerült fölolda­nia. Pakisztánból változatlanul érkeznek a titkos hegyi ös­vényeken fegyveresek, folyamatosan áramlik a fegyver- és lőszer-utánpótlás. Iszlámábád és Kabul között lére jött ugyan az ENSZ főtitkárának közvetítésével a kapcsol sí- felvéiel, de a tárgyalások eddigi fordulóin érdemleges elő­rehaladás nem történt. Cordovez újabb látogatása a két fővárosban valószínűleg az álláspontok kifürkészését cé­lozza, de a diplomata — miután elhagyta Pakisztánt — meglehetős borúlátással nyilatkozott küldetése eredményes­ségéről. ­Az afganisztáni feszültségben a törzsi ellentétek leg­alább olyan jelentőséget képviselnek mint a politikaiak. , Sokan pedig — és nem alaptalanul — az ellentétek forrá­saként az Afganisztánt Pakisztántól elválasztó kétezer ki­lométeres határt jelölik meg. Ezt a határvonalat meglehe­tősen önkényesen 1883-ban sir Mortimer Durand, akkori brit—indiai külügyi államtitkár húzta meg, azzal a nem titkolt céllal, hogy Afganisztánt ütközőállammá tegye a brit világbirodalom és a cári Oroszország között. Az egykori gyarmatosítók elérték céljukat: a Durand-vonal máig is al­kalmas arra, hogy feszültséget szítson a két szomszédos ál­lam között. Más kérdés, hogy Pakisztán mai vezetői — az Egyesült Államok és más országok támogatásával — félre­értelmezett érdekeiknek megfelelően pénzelik, fegyverzettel látják el és minden eszközzel segítik a kábulj rendszer el­lenfeleit. Az ENSZ főtitkár-helyettesének tehát nincs könnyű dol­ga. Moszkvában nemrég Mihail Gorbacsov fejtette ki a szovjet álláspontot az SZKP kongresszusán. Elmondta: az afgán féllel egyeztették a szovjet csapatok szakaszos ki­vonásának időpontját, amint sor kerül a politikai rende­zésre, amely biztosítja az Afganisztán belügyeibe való kül­ső beavatkozás tényleges beszüntetését. Ez, sajnos, esve-; lőre még várat magára. Gyapay Dénes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents