Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-11 / 59. szám

Pékek bére (2.) Bevált módszer a Cóliánból A Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat, baglyasaljai sütemé­nyesüzemében nem fukar­kodtak a demokráciával a bér- fejlesztés eldöntésekor. Noha egyetértési jogot e kérdésben csak a munkahelyi vezető és a vele partner bizalmi élvez, mégis 11-en ültek a forintot osztó megbeszélésen. Kun János üzemvezető sze­rint minél többfajta vélemény csap össze, annál jobb meg­oldás születhet. — Tapasztalatból mondom, hiszen én már a régi Gólián- féle pékségben is így csinál­tam — közli mosolyogva. — Bevált. Hatalmi szóval egyet­len esetben sem akarom dű­lőre vinni a vitás kérdést. Közösen határozunk, közös a felelősség is. A kereken háromórás ^sze­ánszon”. tehát ott volt az üzemvezető-helyettes, a mű­vezető és az összes csoport- vezető is. A kifliüzem hetven dolgozója küzül 56-an kapnak töhb-kevesebb fejlesztést. A többi vagy új felvételes, vagy vai van a fején. De mennyit kapjanak azok, akik benne maradtak a ko­sárban? — Alig akadt olyan név, ahol egy kis párviadalra meg ne álltunk volna — mondja Kun János. — Itt van például Homoki József né takarítónő. Nemcsak a saját munkáját végzi el lelkiismeretesen, ha­nem a termelésben is több mindenhez ért, sokat segít. Az én javaslatomban kétfo­rintos órabéremelés szerepelt, mire a csoportvezetők lehur­rogtak: hármat is megérde­mel! Annyit kapott. — A sokoldalúság fontos szempont volt a döntésnél — tudatja Fehérvári Mihály, a finomsüteményes-csoport ve­zetője. — Nálam legalábbis. Hiába cukkolnak a kollégák, hogy a finomsütemény a szak­mában nudli, mi mégis vagy húszféle terméket készítünk, ugyanennyi hozzávalóból. Gondolja csak el, mi történik, ha csak egyet is kihagyunk! Nálunk sok mindenhez kell értem, nem úgy, mint a kif- liseknéi. Ezzel törlesztett is a kollé­gáknak, ennyivel tartozik a szakmai önérzetnek. Ennél most mégis fontosabb az, hogy Fehérvári csoportjába tartozik például az a Bazsalya Mari­anna, aki az egyik legtekinté­lyesebb órabéremelést mond­hatja magáénak, 2,80-at ka­pott. — Sajnálom, hogy nem ta­lálkozhat vele, éjszakás — mondja a csoportvezető. — Kár, mert megismerhetne egy született péket! Marianna egy kis töpörtyű, az egész lány nincs több negyven kilónál, de fantasztikusan dolgozik! Mindent tud, amit ebben a szakmában tudni lehet, a normáia megvan, a minő­sége kitűnő, s nincs az a plusz­feladat, amiben rá ne lehetne számítani. Most valóban so­kat kapott, de ki, ha az ilyen munkások nem?! Kun János nem véletlenül invitálta a csoportvezetőket a döntéshozatalhoz. Náluk job­ban senki nem ismerheti az embereket. A finomsütemé- nyések még egymás csoport­jaiba is beleszóltak, ugyanúgy a zsömlések is. Csak a zsöm- lések tartózkodtak attól, hogy a süteményesek dolgában vé­leményt mondjanak, és vi­szont, a garast csak abban tették le, amihez valóban ér­tenek. Az üzemvezető egyébként próbára is tette őket. Az ál­tala készített javaslatba —, ami mára úgy tele van radí­rozással, hogy átlátni a papí­ron — szándékosan épített be néhány buktatót. Indokolatla­nul magas fejlesztést indítvá­nyozott néhány embernek, s figyelte, felhorkannak-e a csoportvezetők. Valóságos fel­háborodás tört ki: milyen alapon? Csak tudni akartam, hogy ti is látjátok-e, amit én — válaszolt higgadtan Kun Jánós. Jámbor Csaba a kiűiüzem legfiatalabb szakmunkásai kö­zé tartozik. Húszéves. Ke- mencés, azaz vető a zsömlé- seknél. Kettőhúszas órabér­emelés áll a listán a neve mögött. — Tudja már, hogy meny­nyit kapott? — Épp most mondták — feleli és belepirosodik az örömbe. — Nagyon elégedett vagyok vele. — Véleménye szerint a kif­lisütőknél mi kell ahhoz, hogy valaki kiemelt bérfejlesztést kapjon? — Sok minden. Vigyázni kell a kemence hőfokára, hogy a tészta ne legyen elkelve, hogy a szalagsebesség stim­meljen, elegendő legyen a gőz­Csaba azok közé tartozik, akik a napi nyolc órát lelki- ismeretesen végigdolgozzák. Nehéz munkát végez a vé­kony dongájú fiú. — Bírja erővel? — Most már igen — neveti el magát. — Kezdetben olyan izomlázam volt, alig bírtam felkelni. — Naná, hogy bírja! Töb­bet eszik, mint mi együttvé­ve! — csipkedi meg szere­tettel Fehérvári a légies ter­metű vetőt. A kifliüzem bérelosztásának egyik szimpatikus módszere volt az is, hogy a vitára bo­csátott összegek mellé vész- tartalékot is hagytak. Ha bárki kevesellte a javasolt összeget, nem mástól kellett lecsípni, elővehették a tarta­lékot. Ehhez azonban az is szükséges volt, hogy a 11 fős kupaktanács megszavazza a módosítást. Márpedig all kéz csak meggyőző érvek hatásá­ra lendült a magasba. — Gondolja, hogy az alaoos döntés-előkészítés, a széles körű véleménygyűjtés után is lesz majd reklamáció? — kérdem Kun János üzemve­zetőtől. — Biztos vagyok benne. Anélkül még sose úsztuk meg! Hozzám bárki jöhet bárminémű kifogással. meg fogom magyarázni, miért így döntött a kollektíva, miért nem másként. A bérfejlesz­téssel nemcsak az elmúlt évi munkát ismerjük el, hanem ösztönözni is akarunk. Tanul­jon belőle az is, aki ezúttal nem, vagy kevesebbet kapott! Szendi Márta Hogy a hibák megszűnjenek... Zárszámadások ££2* „s; gazdasági szövetkezeteinknél a legfőbb ese­ményt, s kínéi több, kinél kevesebb nyere­ség maradt egy esztendei kemény munka után Ahol kevesebb, ott az okok elemzésé­be fognak, s leginkább abban egyeznek meg a szakemberek, hogy a súlyos gondokat az időjáráson kívül leginkább a szabályozók idézték elő. Megyénk szövetkezeteinek döntő többsé­ge a kedvezőtlen adottságúak közé tartozik, termőterületeink aranykorona-értéke ala­csony. Gazdálkodásuk biztonságát nem cse­kély állami támogatás segíti. A tavalyi esz­tendőben azután — nem váratlanul ugyan —. a támogatás jóval csekélyebb lett a ko­rábbinál. Ahol az idő szavára figyelitek, még ide­iében gondoskodtak a nyereséget korábban gyarapító állami támogatás pótlásáról. Mert azzal tényként kellett számolniuk a megye szövetkezeteinek is. hogy a mezőgazdaság­nak korábban nyújtott állami támogatások ugyancsak megcsappannak. A gondos gaz­dák megtalálták a hiánypótlás módját: ki a melléküzemági tevékenységet szélesítette, ki a termelési szerkezetet módosította ked­vezőbb nehézségűre. Megint mások — ezt szinte valamennyi nógrádi termelőszövetke­zet megtette — a költségek csökkentését kísérték komoly fievelemmel. Az intézkedé­sek mindenütt eredménnyel jártak. S ha 3 korábbi évek tisztes nyereségét nem is mu­tathatták ki a főkönvvelők, hosszas panasz- kodásira most nincs ok. Néhol persze megkéstek. Nem véletlen: ezeknek a szövetkezeteknek a küldöttgyű­lésein. közgyűlésein gyakran hangzott él a mar ismert indoklás: a szabályozó. Néhol úevmint az „első szám'1'' közellenség”. Pedig ezek a szabályozók egyként érintették a me­gye termelőszövetkezeteit. A háromtucat­nyi közös gazdaság többnyire azonos körül­mények között hasonló aranvkorona-'5’*té- kű földön gazdálkodik, közel azonos felté­telek mellett. Viszont különböző színvona­lon. A szabályozókat a kományzat hozta, ok­kal. Kétségkívül megnehezítette a tavalyi esztendőt a rossz időjárás, a hozzá kapcso­lódó csekélyebb állami támogatás. Az is, igaz, hogy az állattenyésztés nehéz helyzet­be került, s onnan sürget«! előbbre kell lépnie. Ebben az ágazatban a megnehezedett kül­piac1 feltételek miatt kívánták a korábbi központi intézkedések segítségével vissza­fogni a, ten vésztői munkát, s ez a tervezett­nél „erősebbre” sikeredett. Néhol draszti­kusan csökkent az állaflétszánv-ami;» mór a jövőre nézve is káros. Tenni kell tehát va­lamit. De nem azt. amit esvik-másik he­lyütt tettek. Vajon kellőképpen tájékoz­tatták-e a tagságot ott, ahol a beszámolóból kimaradt egy fontos tény. At, hogy alig három éve igénybe vettek nem csekély állami hitelt a szarvasmarha- telep felújítására, tavaly óta viszont üresen álmák az istállók, mert eladták a jószágo­kat Mivé is lett akkor ez az állami hitel? Miféle gazdálkodási szellem ez? Mint a me­zőgazdasági miniszter helyettesétől nem­rég hallhattuk, az így gondolkodó terme­lőszövetkezetek ellen — remélhetőleg veze­tőit sem kihagyva — szigorú szabályok lép­nek majd életbe. Nem a szabályozók tehetnek arról sem, hogy a tavaly még 4500 litert adó tehenek hónapok alatt „elkedvetlenedtek”, s csu­pán évi 3200 litert hajlandók tőgyükből ki­esői gatni. Mindössze annyi történt, hog" » drága pénzen keresztezett állományt bé be adták. Nem éppen tisztességes vállalkozók­nak Ezeken a helyeken mutogatnak. Az el­nök a főkön v vei őre. a főkönyvelő a vállal-: kozóra, a főállattenyésztő a szabályozókra’ és ígv tovább. Nehézség, hiba bőviben. A legutóbbi állattenyésztési aktíván 's megesett ilyesmi — bár a közös gazdaságok szakemberei nem fukarkodtak az önkrviká- vai sem. Hasznát majd jövőre látjuk. De *z is elhangzott, hogy gond volt a tápok és ta­karmányok minőségével. A gabonaforgalmi jelenlévő képviselői je úgy tett. mintha nem is hallott vo’na semmit: szebbnél szebb adatokkal bizonvi- toita. hogy cégük a lehető legmegfelelőbben végezte a dolgát. Hogy nem volt gond a tá­pokkal és takarmányokkal, hogy «n'ndig mmden idejében és a helyén volt. Hosszas felszólalását rövid idő múlva szokatlan morgással nehezményezte a 250 jelenlévő, akiknek ugyan hiába magvarázta a b,zo- nvítvánvt a vállalat mundérját fényesftge- tő fölszólaló. Ok ugyanis a gyakorlatból vették példái ikat és az a bizonyos gyakorlat nem egye- zett a pulpitusról közölt számokkal, ada­tokkal. Olyannvira nem. hogy — ma még ugyancsak szinte szokatlan módon a me­gyei tanács áHalános elnökhelvettese kény­telen volt a fül szólal ás befeiezeztével leg­alább annvit mondani- bizony nem bánta volna senki, ha legalább egv-két mondatot szentel az előadó annak, hogyan szüntetik meg a tavalyi hibákét! Ilpvl ez s lénypy» A mutogatás ' segít: csak a közös gondolkodási az egvetakarás. A megyének, az országnak szüksége van a húsra, a tojásra, ezután is; a mostani közgazdasági feltételek mellett; Az állattenvésztés elmaradt rekonstrukci­óját mihamarabb pótolni kell. hogy a ne-ev értékű tenvészáüománv azt adhassa, amire képes A termelőszövetkezetekben. állami gazdaságokban — ezt is nvoroatékkal hanv- stávozta a miniszterhelyettes — a szükséges szellemi tőke rendelkezésére áll. H Z. J Társadalmi munkával a településfejlesztésért Ülést tartott tegnap Sal­gótarjánban a Hazafias Nép­front megyei elnöksége. El­sőként Romasz Adolf, a me­gyei tanács elnökhelyettese ismertette a megjelentekkel Nógrád megye VII. ötéves terület- és tanácsi gazdaság- fejlesztési tervét, és válaszolt az ezzel kapcsolatos észrevé­telekre. Ezután Szabó Fe­renc, a HNF megyei bizott­ságának munkatársa szá­molt be a tavalyi évre meg­hirdetett társadalmimunka- akció tapasztalatairól. Ennek értelmében a megyében 533 millió forint volt a társadal­mi munka értéke, 11 száza­lékkal több az előző évinél, örvendetes, hogy a pénzösz- azeg hetven százaléka a la­kóhelyi szervezésű mozgal­makból tevődik össze, vala­mint az önkéntes pénzbeli hozzájárulásból (közműtár­Rekorder Száz. körül van már a 10 ezer liter fölötti tejhozamot produkáló, „rekorder” tehe­neknek a száma az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát el- zamajori és felsőcikolai tehe­nészeti telepén. A valóságos „tejgyárként” működő jószá­gok közül a legtöbb — 300 napos laktáoióban — 10 500— 11 000 liter tejet ad. A leg­nagyobb hozamú egyedek termelése meghaladja a 12 ezer litert, sőt a felsőcikolai telepen az egyik jószág ta­valy 12 800 literes átlagot produkált. A rekordereket nem tartják különistállóban, sulás, -társulat). A községek közül kiemelkedő eredmé­nyeket értek el Rétságon, Nagyorosziban, Taron, Nóg- rádmegyerben. Sikeresnek bizonyult a népfront által meghirdetett fásítási akció, melynek során 370 ezer fo­rint értékű cserjét, dísz- gyümölcsfát ültettek el me- gyeszerte. A hasznos hul­ladékgyűjtési akcióban Nóg­rád megye országosan a má­sodik helyezést érte el. Az előadó végezetül javas­latot tett a VII. ötéves terv megvalósítását segítő telepü­lésfejlesztési társadalmi mun­ka feladataira, melynek cél­ja az eddigiekhez hasonlóan, hogy segítse elő a lakóhelyi infrastruktúra bővítését. a lakosság életkörülményeinek javítását, a települések kor­szerűsítését. tehenek takarmányadagjuk minősé­ge is azonos társaikéval, csu­pán az egészségüket óvják fokozottabb gonddal. Hama­rabb leveszi ugyanis őket a lábukról egy-egy betegség, fertőzés, mint a gyengébb hozamú társaikat. Az Agárdi Mezőgazdasági Kombinátban egyébként évek óta egyenle­tesen emelkedik a tejhozam: tavaly 9,2 millió litert fejtek 1400 jószágtól. Az 1 tehénre jutó tejtermelés — a 300 na­pos lektációs ciklusban — 7390 liter volt, az idén a ge­netikai munka további javí­tásával igyekeznek tovább növelni a hozamokat. Folytatódik a vasútvonalak villamosítása Tavaszt jelző nyári ludak A tavaszt jelző első ma­dárvendégek, a nyári ludak előőrsei megérkeztek a Hor­tobágyi Nemzeti Parkba. A kunkápoinási mocsár, vala­mint a halastavak környékén nagyobb csapatokban figyel­ték meg a ritka madarakat a természetvédelmi felügye­lők. Érkezés után, a nyári ludak párokba rendeződve, keresik a fészkelési helyet; ez az egyetlen vadlibafajta, amely nálunk költ. A nemzeti park megalaku­lása előtt elvétve lehetett látni nyári ludat a pusztán, most pedig már csaknem 150—200 pár fészkelésére, il­A MÁV-nál megkezdődött a VII. ötéves tervidőszak vil­lamosítási munkálatainak el­ső szakasza: a Tárnok—Mar- tonvásár—Kápolnásnyék kö­zötti vonalszakaszon már alapozzák és állítják a felső- vezeték-tartó oszlopokat. Hazánkban jelenleg össze­sen 1900 kilométernyi vasút­vonal van villamosítva, a tel­jes vasúti hálózat egynegye­de. A szállításban betöltött szerepe azonban ennél na­gyobb arányú, ugyanis itt bonyolódik le a vasúti áru- szállításnak több mint a fele. A gazdaságossági számítások alapján kidolgozott villamo" sítási terv szerint az elkövet­kező időszakban a legfonto­sabb feladat a Budapest— Székesfehérvár—Baiatonszent- györgy—Gyékényes, illetve a Dombóvár—Kaposvár—Gyé­kényes közötti — mintegy 350 kilométernyi — vonalszaka­szok villamosítása. A ter­vek a MÁV Tervező Intézet­ben készültek, a kivitelező szintén MÁV-cég, a Villamos Felsővezeték Építési Főnökség. A munkálatokat négy ütem­ben végzik; az első ütemben Budapest—Székesfehérvár— Szabadbattyán között terem­tik meg a villamos vontatás feltételeit. A beruházásnak ez a része 740 millió forintba ke­rül — a teljes VII. ötéves tervi villamosítási programra összesen 1,8 milliárd forintot szán a MÁV. A tervek szerint az első ütem 1987 végére fe­jeződik be, vagyis ekkor in­dulhat meg a villamos vonta­tás Budapest és Székesfehér­vár között. A hideg ellenére tervsze­rűen haladnak a munkák az első szakaszon, alapozzák és már állítják is a felsővezeték­tartó oszlopokat. A munkate­rület kijelölésénél figyelem­be vették, hogy ugyanezen a vasútvonalon pályakorszerű- sítési munkák is folynak, és a villamosítást célszerű a már felújított pályán végezni. A későbbi építéseket úgy üte­mezik, hogy semmiképpen se zavarják a Velencei-tavi, a balatoni nyári üdülőforgal­mat. Ebben az időszakban a kevésbé frekventált dombó­vár—gyékényesi szakaszon dolgoznak majd. A számítások szerint a 350 kilométeres vasútvonal villa­mosításának beruházási költ­ségei 4 év alatt megtérülnek, nem utolsósorban a jóval ol­csóbb üzemeltetési mód kö­vetkeztében; a villamos von­tatás költségei mindössze egy- harmadát teszik ki a dízel- vontatásénak. Népgazdasági szempontból különösen ked­vező, hogy drága importgáz- olajat — a VII. ötéves tervi villamosítás elvégzésével évente 38 ezer tonnányit — lehet megtakarítani, ugyan­akkor évi 300 millió forinttal csökkennek az üzemeltetési költségek. Előnyös az is, hogy a villamos mozdonyoknak egy­szerűbb és olcsóbb a karban­tartása, mint a bonyolultabb szerkezetű dízelmozdonyoké, s javításuk, szerelésük kisebb létszámmal is megoldható. Az. utazókat várhatóan az érinti majd a legkedvezőbben, hogy a villamosítás elvégzé­sével a személyvonatok mint­egy 20 perccel hamarabb érik el a Balatont, mint most. Kör­nyezetvédelmi szempontból is örvendetes, hogy hamaro­san villanymozdonyok vált­hatják fel a dízeleket: meg­szűnik az olaj- és füstszenv- nyezés és — ami a vízparti települések lakóit leginkább zavarja — az erős zaj. A vil­lamosítás egyébként más kör­nyezetvédelmi problémákat is felvet: a felsővezeték lé­tesítése miatt ugyanis több helyen fákat kell kivágni. Az építők igen gondosan járnak el, ahol csak tehetik megkímé­lik a fákat, különösen a vé­dett és a tájra jellemző egve- deket. MÓGRÁD — t986. március 11., kedd 3 letve költésére számítanak. Balassagyarmat kivételével a megye összes cukrásztanulója a bátonyterenyei cukrászüzemben tartja gyakorlati foglal­kozását. A megye 120 üzletének szállító üzem így nagyban hozzájárul a szakma utánpótlásának nevelésében. J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents