Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

i Az üveghuta falai az égető gödrökkel Pásztón Üveghuta Pásztón a XII. századból A nagyszámú régészeti le­letanyag még inkább alátá­masztotta ezt a feltevést. A kora Árpád-kori (XII. század eleji) cserépedénytöredékek és állatcsontok mellett salakda­rabokat is találtunk. Zöldes­kék és sötétzöld, könnyű, szi­vacsos, üvegszerű és fekete, súlyos salakdarabok, valamint vörös és szürke színű, már­ványszerű mészkődarabok az épület lelgalsó törmelékréte- geben fordultak elő, a padló- «zrmt felett. Ugyanitt nagy- ;szamba n kerültek elő üveg- * tárgyak töredékei is: sárgás- püid, palackzöldé és fehér ♦övegpohár töredékek, föstszí- *«ű, barna és kék üvegpalack ^töredékek és igen sok apró «ftvegszegély töredék. A nagy mennyiségű «alak üvegtárgy miatt első perc­től arra gondoltunk, hogy üveggyártó műhely maradvá­nyait kutatjuk, de erre biztos ^válasz csak a salakok vegyi ■vizsgálatától remélhetők. E s naäakdarabok ni. nagyon ba~ ■«omliianak a vas olvasztásánál jfceMtaafi salakhoz. A salakok ‘vegyi vizsgálatát — társadal- munkában — a salgótar- Jjémi üveggyár laboratóriumé **wn elvégezték. (Ezúton is ffcöszőnet érte.) A vizsgálat eredménye s®e- »giní. a salak az üveggyártás |«ieUék termékek ént keletke­zett, az itt feltárt műhely te- iSkát üveghuta volt. Három da- mah tüzelöhelyet (égetöke- mencét) tártunk fel az épület belsejében. Az épület és a kemencék korát a régészeti leletanyag a XII. század ele­jére keltezi, ez az üveggyártó műhely tehát a korai — ben­cés — apátsághoz tartozott Pásztón. Ezt az apátságot a XII. század elején (1100 kö­rül) alapították, és építészeti részletei a német román kor felé mutatnak. A korabeli üveggyártás technológiai leírásával Theop- hilus presbyter „Schedula di- versarum artium”, azaz ,.A különféle művességekről” c. gyűjteményes munkájában ta­lálkozunk. A szerző 1100 kö­rül valamelyik német bencés apátságban élő bencés szerze­tes volt (talán a Helmarshau- senben élő Rogerus), aki ma­ga is gyakorolta azokat a mesterségeket, amelyeket le­írt. Külön fejezetet szentel az üveggyártásnak. Ennek alap­ján értelmezhetjük a Pásztón feltárt égetőkemencék ren­deltetését. A korabeli üveggyártás nyersanyaea a homok, a mész­kőliszt és a bükkfahamuból nyert hamuzsír volt. Ezért az üveghuták nagy kiterjedésű bükkfaerdők közelébe települ­tek. Az üveg előállításához két rész hamut, egy részt ho­mokot (vagy apróra tört, kvarc- tartalmú kőzetet) kevertek össze. A homokot (vagy kőze­tet» vízben tisztították, ülepí­tették. Ebhez a munkához sok tn'zre volt szükség, ezért az övoiteiT+ák mindig víz mellé teOenO’tek. Az összekevert PTivnoot ún. tem.nerálóke- tnencében előmelegítették. A masszát különféle ada­Pősztó város műemlékileg ■ védett központjában, az oskola mesteri ház déli oldala előtti szabad téren 1985 nyarán is folyt a régészeti feltárás. A Mágiád megyei honismereti tá­bor régészcsoportjának ifjú ku­tatóival egy 20 méter hosszú, 5 méter széles épület feltárását végeztük. Az épület kőből ké­szült legmagasabban a nyuga­ti fafa maradt meg — a padló- szinttői számítva mintegy más­fél méter és itt tégiófafazást tafáttuck. A délkeleti részére a XVUJ. századbon pincét épí­tettek. így itt a középkori fo­kokat kiszedték. A középkori épület két helyiségből állott. Nyugati és északi falában szo- báfyos távolságban qerenda! va­kokat figyelhettünk meg, az épü­let közepén a podlószintbe mélyülő, kettős cölöpiyuka'kat talál tunk. Mindezek azt matat­ják. hogy az épületet hatóra*ó szilárd falak nem rótok mago­sak. és faiakba kapcsait, közé­pen gerendákra támaszkodó, nyi­tott fedélszékes, ácsolt tetőszer­kezet fedte e házat. Ez a nyo­mok alapján feltételezhető tető­szerkezet eleve azt mutatja, hogy nem lakóépületet tártunk fel, hanem valamilyen műhely­épület maradványait találtuk. lékan ragok hozzáadásával tisztították, egy éjszaka és egy nap tüzelve alatta. Ilyen elő­melegítő, temperálókemence lehetett a kisebbik helyiség­ben talált, körte alakú égető- gödör. Agyagból formált ol­vasztótégelyekbe merítettek a homokkal kevert hamuból és ezt az ún. olvasztókemencé­ben, igen magas hőfokon (1400 “Cl olvasztották, főzték. Ehhez kőből épített kemence kellett. Pásztón a nagyobbik helyi­ség közepén találtunk egy kő­vel körülrakott égetőgödröt, amely körül — még az 1979- es ásatáson — agyagba rakott kőalapot figyelhettünk meg. Ez lehetett az olvasztóke­mence, amelynek tégelyeiből az üvegfúvó munkások a „pi­pával” merítették a folyékony üvegmasszát és fújással készí­tették az üvegtárgyakat. E gödör körül találtuk a legtöbb törött üvegtárgyat. A kész üvegtárgyat az ún. hűtőkemencében 5—600 °C-on hűtötték, feszültségmentessé tették, nehogy szétrepedjen. Ilyen hűtőgödröt az épület északkeleti sarkában talál­tunk. Az ovális formájú ége­tőgödör kisebb hőfokú tüzelés nyomait mutatta. A pásztói bencés apátságot 1190-ben a ciszterci szerzete­sek vették át. Ügy tűnik, az üveggyártó műhely az ő ide­jükben is működött egy dara­big. A XIII. század eleién az egész apátság leégett és a vastag égésréteg tanúsága sze­rint a műhely is ekkor pusz­tult. Amíg az apátság közpon­ti épületeit és a templomot újjáépítették, e műhelvépiile- tet és a mellette feltárt má­sik nagy műhelyépületet nem építették újjá. Az üveggyártó műhely tehát a XIII. század elejéig működött. A Pásztori feltárt üveghuta tudományos és technikatörté­neti szempontból igen jelen­tős. Eddigi ismereteink sze­rint Magyarországon csak a XIV. században kezdődött az üveggyártás, és úgy tudtuk, hogy e korszakig csak import­üveget használtak nálunk. De nemcsak magyarországi ritka­ság e műhelyegyüttes, hanem egész Európában unikumnak számít. A római birodalom fejlett üvegművészetét a bi­zánci és itáliai üveghutáik me­nekítették át. A kora középkorban a kS- Rwféle szerzetesi műhelyek — elsősorban a bencések — vit­ték tovább a mesterséget Kü­lönösen jelentősek voltaik a német bencés apátságok üveg­hutái — amint azt az említett Theophilus-könyv is illusztrál­ja. A németek az trtőbbi idő­ben módszeresen foglalkoz­nak középkori üveghuták fel­tárásával, de ilyen korai üveg­munkáló műhelyt, mint a pásztói, még nem tártak feL A pásztói üveghuta tehát a nemzetközi tudományos közvé­lemény érdeklődésére is szá­mot tarthat Már említettek, hogy a pásztói bencés apátság építé­szeti részletei a német román kor felé mutatnak. Bizonyára német bencés szerzetesek hoz­ták át a mesterség tudását Pásztora, ahol az üveggyártás feltételei biztosítva voltak. Bükkfát a Mátra erdei bizto­sítottak, homokot a Zagyva medrében találhattak, mész­követ is nyerhettek a hegyek­ből. A műhelyépületek alatt folyt a Kövicses-patak ideve­zetett mellékága, az ún. Ma­lom-patak, amely az apátság dombja alatt a malmot is hajtotta. Vizet tehát találtak itt a homok tisztításához. A feltárt műhelyépület fa­lai rossz minőségű mésztufá­ból készültek. Két lehetőség áll a műemlékes szakemberek előtt a maradványokat illető­en : vagy az egész együttest visszatemetik, mert a rossz minőségű falak nem bírják el a romkertszerű bemutatást, vagy az egész együttest védő­tető alatt bemutatják. A ge­renda és cölöplyukak alapján rekonstruálható az ácsolt te­tőszerkezet, amely az itt be­mutatott angliai üveghutához hasonló szerkezetű lehetett. E védőtető költségeit a mű­emléki felügyelőség egyedül nem tudja vállalni. Amennyi­ben partnert találnánk a nóg­rádi üveggyártás mai óriás üzemeiben, akkor e védőtető alatt nemcsak a műhelygöd- nöket lehetne bemutatni, ha­nem egy üvegipari kiállító­helyet lehetne létrehozni Pásztó műemléki központjá­ban, bemutatva a nógrádi üveggyártást. A kiállítóhely szépen bele­illeszkedne a pásztói kiállító­helyek sorába, az oskolames­teri ház és a rövidesen meg­nyíló hatszögű kápolna egy­házművészeti kiállítása mellé. Bizonyára érdeklődésre szá­míthatna nemcsak a tudomány képviselői, hanem a nagykö­zönség körében is. De. Valter D«m Egy különleges könyv Berzsenyi Kincses Emlék-Kalendáriom Amint arról korábban már hírt kaptunk, 1985. május 20- án megalakult Kaposvárott az országos hatáskörű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság, a Kaposvári Váro­si Tanács és a Magyar Írók Szövetsége Berzsenyi Dániel baráti körének szervezésében. Miként azt felhívásukban kö­zölték, a társaság az 1904-ben ugyancsak Kaposvárott ala­kult egyesület hagyományait kívánja folytatni az irodalmi és más művészeti ágak egy­ségének jegyében. Munkáját erkölcsileg és anyagilag a vá­ros, továbbá két megye, Vas és Somogy támogatja. Felhívásukból idézzük: „A Társaság célja a Berzsenyi- hagyományok ápolása, a költő életművének méltó megismer­tetése, munkásságának ébren­tartása, továbbá a mai iroda­lom és művészet közvetítése, mind szélesebb körű, új for­mákban való elterjesztése. Mindezt díjak alapításával, találkozók, művészeti rendez­vények, kiállítások, könyvbe­mutatók. irodalmi és hang­versenyestek közös rendezé­sével, kiadványokkal kíván­juk szolgálni.” Maradjunk ez utóbbinál. Ezekben a napokban jelenik meg egy tartalmilag rendkí­vül gazdag, könyvészetileg is ritkaszép, így a különleges könyvek iránt érdeklődő gyűj­tők számára is minden bi­zonnyal csemegének számító kötet, a Berzsenyi Kincses Em­lék-Kalendáriom. Nyomatott a költő születésének 210. és ha­lálának 150. évfordulója al­kalmából az 1986-os közönsé­ges, de ünnepi esztendőben. Kiadja a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társa­ság. Felelős szerkesztő: Kiss Dénes. A társaság ürrrregi kötete, a Kincses Emlék-Katendáriom, amelyet százezer példányban adtak ki, teljes egészében tár­sadalmi munkában készült, a szerzők — maguk is a társa­ság tagjai — önkéntes szelle­mi közmunkával vállalták az anyagok írását és szervezését, a TYPO ART *84 Művészet- szervező Gazdasági Munkakö­zösség szintén társadalmi munkában végezte a kötet gondozását, ezen belül Kocsis József tipográfus végezte a tervezést s a tipográfiai mun­kát. Dunai Imre grafikusmű­vész készítette az elegáns bo­rítót. A kalendárium veretes ta­nulmányainak egy része, ter­mészetesen, Berzsenyi Dániel életével és munkásságával foglalkozik, s különös hang­súlyt kapnak azok a vissza­emlékezések, összeállítások, irodalmi riportok, interjúk, egyéb közlemények, amelyek témája szintén az életművel, a költő életének helyszíneivel, Berzsenyi klasszikus versei­nek mai továbbélésével, illet­ve a szerves jelenlét hiányos­ságaival kapcsolhatók össze. Hogy néhány példát is említ­sünk. Illés Endre A magány aré­nája című tanulmányában Ber­zsenyi és Kölcsey megrendítő drámáját elemzi s fölmutatja költészetük örök időszerűsé­gét. Kanyar József művelődés- történeti tanulmánya az 1904- ben alakult Berzsenyi Társa­ság történetét dolgozza föl, amely működésének egyes szakaszaiban igen jelentős súllyal volt jelen az ország szeliemi életében, ugyanakkor hullámvölgyektől sem volt mentes. A társaság többször újjá­szerveződött, a felszabadulás után szintén újjáalakult, s felszámolása után múzeumi, levéltári falak között folyta­tódott a Berzsenyi-kultusz ápolása, egészen 1985-ig, ami­kor ismét új távlatok nyílnak a társaság előtt. Fodor András 1947-ben gimnazistaként kap­csolódott be a Berzsenyi Tár­saságba. izgalmas naplórészie­tekkel szolgál most erről az időről. Jancsó Adrienne, Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre Berzsenyi költészetéről nyilat­kozik. Tuomo Lahdelma Ber­zsenyi Dániel finnországi je­lenlétéről számol be. Zákonyi Ferenc a költő és Balatonfü- red kapcsolatáról szól. Má­tyás István egy újabb iroda­lomtörténetére hívja fel a fi­gyelmet a költővel kapcsolat­ban. De olvashatunk részletet Ágh István Dani uraságnak című könyvéből. Mátyás Fe­renc Berzsenyi otthonáról, Da­la József Kemenesaljáról, Vaj­da Lajos, az Egyházhetyei Berzsenyi Dániel Tsz elnök- helyettese a man termelőszö­vetkezeti gazdálkodás körül­ményeiről. Sághy Jenő ifjú­kori Berzsenyi-élményéről, Tasnádi Attila Cs. Kovács T ászló szobrászművész mun­kásságáról. Szalay Ferenc nik- lai benyomásairól. Grandpier- re Attila, a Vágtázó Halott­kémek (VHK) együttess nem­zetközi és hazai fogadtatásá­ról, illetve zenéjük és Berzse­nyi költészetének kapcsolatá­ról, Rab Nóra Berzsenyi ko­rának szakácsművészetéről ír. Közli a kalendárium Kiss Dé­nes, a Berzsenyi Társaság fő­titkára beszédének részleteit is. amit az alakuló ülésen mondott el Kaposváron. Rendkívül izgalmasak azok a történelemmel, zenével, mű­velődéstörténettel stb. foglal­kozó publikációk, amelyek szintén olvashatók az ünnepi kiadványban. Például László Gyula írása arról, hogy mi­lyenek voltak az Árpádok, vagy Dümmerth Dezső Emese álma — Almos születése eírnű tanulmánva. Grandvierre K. Endre kérdésfelvetése ugyan­csak érdekfeszítő, azaz. meg­található-e Attila sírja? Ká­sa Csaba Veres mezőben zöld oroszlán című, az Árpád-házi királyokról szóló könyvéből ad közre részletet. A Liszt Ferenc-év kapcsán több írás is foglalkozik a nagy zeneszezrző munkásságá­val, illetve zenei életünkkel és a zenei neveléssel. Szokolay Sándor a Magyar Kodály Társaság híres nyílt levele nyomán fogalmazza meg gon­dolatait és komoly aggodalma­it ezzel összefüggésben. Forral. Sándor a bolognai rovásbotot, a Székely naptárt mutatja be. Laczkó András Széchenyiről, a Lánchíd körü­li korabeli eseményekről. Jan- kovszky János a Hallév-üstö­kösről ad közre információkat," képzőművészeti kiállításokról, szexuális nevelésről s számos más témáról szintén szó esik az ünnepi kalendáriumban, amelynek versanyaga különö­sen gazdag. Berzsenyi-verse­ken kívül Takáts Gyula. Fo­dor András, Tornai József, Gyurkovics Tibor, Nagy László, Csoóri Sándor. Berták László, Székely Dezső, Czi- gány György, Jánosy István, Dob renter Kornél, Csorba Győ­ző, Kerék Imre, Baranyi Fe­renc. Bella István, Bisztró* Adám verseit. A társaság Berzsenyi Kith­eses Könyvek címmel, esed ünnepi kötethez hasonló to­vábbi kiadványok megjelente-'' tését is tervezi a jövőben, leg­alább évenként egyet. Terv szerint, az első kötik kiadását még ebben az évben tervezik. Ebben főként történelemmel.' honismerettel és néprajzzal kívánnak foglalkozni. T. K. Képek az 1848—49-es évekből Rendhagyó műsorral jelent­kezik március 15-én, nagy nemzeti ünnepünkkor a tele­vízió. Alkotói tovább követik az eseményeket, azt kutatva: mi történt azután? Börtön, száműzetés, kivégzések... és mégis, mindennek ellenére, a Szózat szavainak szellemében: itt élnünk, halnunk kell! A műsor összeállítása során több múzeum anyagait hasz­nálták fel, több történelmi színhelyen forgattak, így Deb­recenben, Kufsteinben. Versek, prózai művek, do­kumentumrészletek hangzanak el. A műsoron végighúzódnak Jókai Mór visszaemlékezései­nek részletei. Hallhatunk Pe­tőfi Sándor naplójából és ver­seiből: Kossuth Lajos 1848 júliusi országgyűlési beszédé­ből, amelyben katonákat kért; Samarjay Károlytól a Harc lesz talán-t; Gyulai Pál Had­nagy uram című versét; röp­laprészletet Buda elfoglalásá­Péntek délutáni zárás a hivatalban. Egy óra van hátra a munkaidő végéig. Van még fontos levél, amit el kell küldeni, elő kell ké­szíteni egy tárgyalás anyagát hétfő reggelre. Már nincsen bent mindenki, van, aki dél­ben bevásárolni ment, (most éppen az 54-es kilométerkő­nél tart Boglárlelle felé), van, aki orvoshoz kapott eltávozást, (most a fodrásznál ül, még tegnap bejelentette magát). Vannak azért néhá- nyan. akik tartják a frontot az ötnapos munkahét végén. Megszólal a telefon. Ideje sincs bejelentkezni a szőke számítástechnikus-nőnek, már hallja a kagylóból: „MeggyiL. frgdffi; vasasnap délután ” Jt ról és visszafoglalásáról, és abból a röplapból, amelyben Ferencz József megbízást adott Haynaunak, valamint Paskievicz röplapjából. Hallhatjuk Kossuth Lajos lemondónyilatkozatát, és az Előszót Vörösmarty tói. Meg­rendítő a hadbíróság ítéletei­ből készült hangmontázs. Mindezeket Mácsai Pál, Papp Zoltán, Csikós Sándor, Raj­hona Adám, Józsa Imre, Új­laki Dénes, Usztics Mátyás, Hirtling István, Balkay Géza, Elekes Pál interpretálja. Kufsteinben vették fel Med- gyesi Lajos Börtön-dalát, ezt Gáti Oszkár adja elő, majd a 40 perces műsort a Szózat zárja, Végvári Tamás előadá­sában. Külön kell szólni a Búcsú­levélről. amelyet Csernák Já­nos mond el. Ezt Kuczka Mi­hály fehérvári kovácsmester (a műsor szarLssjtöjének, KRIMI hívó máris leteszi a telefont. Ki telefonált? Egy nő volt. Mit akart? Meggyilkol va­sárnap délután. Ez egy őrült. A hülye viccet kezdik ele­mezni, amikor újra cseng a készülék. Most a főnök veszi fel. A hang vele is közli: „Meggyilkollak vasárnap dél­után.” De miért hölgyem? „Mert megcsalod a felesége­det.” A hívónál kattan a ké­szülék. Van tehát még másfél nap­juk a merényletig. És gon­dolkodási idő is: Ki lehetett? Miéri? Mostanában ki tetei Kuczka Juditnak ükapja) írt* kivégzése előtt. Kétezer nép­felkelő védte annak idején Fehérvárt, amely — mint ké­sőbb, a II. világháborúban — többszőr cserélt gazdát. A Halesz nevű ligetnél ütköztek meg az osztrákokkal, és bár a túlerő elől menekülniük kel­lett, a város egy időre meg­menekült a megszállástól. So­kukat elfogták, Kuczka Mi­hályt kilencedmagával a Vi­lágos utáni első napon, 1849. augusztus 14-én kivégezték. Búcsúlevelét feleségének irta. Emléküket tábla őrzi a Halesz- ligetben Székesfehérvárott, és a régi Újépület helyén, Buda­pesten. A műsort — Képek az 184& —49-es évekből, alcíme: A hősök és áldozatok emlékére — március 15-én délután 16 óra 25 perces kezdettel sugá­rozza televíziónk az 1-es programban. (e. mJ nekem a szépet? — így a számitástechnikus-nő. A fő­nök is számolgat. A számítástechnikus vasár­nap délben programot java­sol a férjének: menjünk friss levegőre. A főnök is beveszi magát a sportpályák sűrűjé­be. Ott keresse meg a gyil­kos, ha olyan sürgős neki. Éjjel sehol se mászik be senki az erkélyen, nem hal­latszik kaparászás az előszo­baajtón. Hétfőn a titokzatos telefonáló nem kér elnézést, nem jelent be haladékot. Csupán az történt, hogy unatkozott pénteken. Azt hi­szem, itt az ideje, hogy át­térjünk « négynapos munka­hétre. 8 MÖCfiÁO - 1986. március 8-, szombat B. K. .

Next

/
Thumbnails
Contents