Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

PárfbizoHsági ülés Báíonyfe fényén 2. á nyele éra becsülete levél ax Országházbél— A FÜTÖBER hátonyterenyei gyárában rozsdamentes hőcserélőket is készítenek. A me* leg vizet előállító készülék gyártásában Verebélyi Gábor is részt vesz. — fcj — S mÉvei a dolgok pasztán önraaguktöl eddig sem, és várhatóan a jövőben sem változnak, az ipari és mező- gazdasági üzemekben egyfor­mán az a feladat, hogy meg­teremtsék a gyorsabb, a biz­tonságosabb gyarapodás fel­tételeit. S ebben bizony akad teendőjük a párta lapszerve- aeteknek is. I júszámfék bevés A legtöbb atapszervezetben már tavaly „ráéreztek” a párttagok arra, hogy a gaz­dálkodás feltételei nehezeb­bek, mint korábban halmi­kor. Ezért a termelési, a gazdálkodási feladatok telje­sítése is köriütekintöbb ter­vezést, több kezdeményezést, pontosabb és fegyelmezettebb munkát kíván mindenekelőtt a vezetőktől, de a munkapa­doknál, a munkagépekkel dolgozó emberektől is. Bá- tonyterenyén a pártbizottsági öles résztvevői azt erősítet­ték: az idén sem lesz ez másképpen. Ahogy Lonsták Vilmos, a pártbizottság titká­ra magyarázta: sok egyéb tennivaló mellett az érdekek helyes felismerése, azok dolgoznak a termeóésj eétok megvalósításán. Mint kiderült, hasonló in­tézkedések szükségesek a nagybárkányi termelőszövet­kezetben is, hogy megálljt parancsoljanak a nyereség rohamos fogyásának. Mert igaz ugyan, hogy az apadó forintok elsősorban a kiegé­szítő tevékenység visszaesését jelzik. Ám nem nehéz észre­venni mögöttük a szövetkeze­ti vezetők együttműködésének kisebb-nagyobb zavarait. A pártszervezet vezetősége énért akkor cselekszik helyesen, ha a valóban helyes vezetői tö­rekvések megvalósítását tá­mogatja, és erre mozgósítja a párttagokat is. Fegyelmezett, pontos munka Minden bizonnyá! hosszá idő telik ei addig, amíg a bátor, yterenyei és a környező gyárak, gyáregységek vajéban önálló üzemként dolgoznak. Addig sem kell azonban tét­lenkedniük, mindent a válla­lati központtól várni. A gaz­dálkodás önállóságát fejlesz­teni a mostani körülmények között is lehet. A pártbizott- egyeztetése nagyobb konflik- ság ülésén többen is szóvá tusok nélkül, nem kevés tették a fokozottabb jövede- munkát ad. Azon fáradoznak ]em érdekeltségét, az ennek legtöbb üzemben, hogy a kol- megfelelő belső szervezeti lektívák érdekei erőteljeseb- rendszer kiépítését. Olyan bé­ben közeledjenek a népgazda ság célkitűzéseihez. Jól lát­ják, hogy így válik jövedel­mezőbbé gazdálkodásuk, így találja meg igazán számítá­sát az üzemi kollektíva, s annak valamennyi becsület­tel dolgozó tagja. Csakhát mindezt pontosan és jól megvalósítani nem is olyan egyszerű. A jószándék, ha az nem párosul megfelelő intézkedésekkel, igényes mun­kával, bizony kevés hozzá. Bátonyterenyén a Pentamer Ipari és Szolgáltató Szövet­kezetről azt tartják, hogy ne­héz évet hagyott maga mö­gött. Pintér Barna, a szövet­kezet elnöke sem titkolta: nyereségük, a mintegy 2 és fél millió forint csupán arra volt elég, hogy talpon ma­radjanak. Azzal, hogy a párt­rezési formák meghonosítását szorgalmazták, amelyek a teljesítmények egyenletes nö­velésére ösztönzik a mun­kást, a gyáregységek, a gyá­rak vezetőit. Tegve egyértel­műbbé a feladatokat, a fe­gyelmet: pontos munkát. a fő munkaidő ésszerűbb ki­használását mindenki számá­ra. A Fűtőber hátonyterenyei gyárában az önállóság azt je­lent,, hogy a termelés meg­szervezése, a piaci lehetősé­gek felkutatása nem csupán a vállalati központ dolga. Szűcs László, a Fűtőber igaz­gatója azon a véleményen volt, nekik maguknak is új megoldásokat kell keresniük a jövedelmezőbb munka ér­dekében. Az idei esztendőnek úgy indultak, hogy tovább «lapszervezet vezetősége műn- növelik a nyereséget. Mégpe- ksmódszerét nem tudta meg- dig annyira, hogy legalább 7 újítani, hozzáigazítani a gaz- százalékos bérfejlesztésre dálkodás megváltozott körül- nyíljon lehetőségük. Ehhez ménvéihez, segíteni sem tud- pedig az szükséges, hogy pon- ta igazán a helyi gazdasági tosabban tervezzenek nemcsak célkitűzések megvalósítását. A szövetkezeti munka iövedel- jnp^ősége most jó részt azon múlik, mennyire sikerül kor­szerűsíteni a termelőber°n- dezéseket. tudnak-e ésszerűb­ben takarékoskodni az anyag­ival, az energiával és termé­szetesen az emberi erővel, a munkaidővel. Olyan tecmé- knt< «vártása-ra rendezked­nek be. amelyek vevőre t*- lálnck o7 ország határain túl 5s S a z is beb'Znnvosodntt. es*k hasznára válik a gaz­dálkodásnak. ha a szővetke­let vezetői egymást segítve a termeléssel, de a piaccal is. Jobban szervezzék a munkát, fegyelmezettebben dolgozza­nak, visszaadják a nyolc óra becsületét. fiz igények egyre nőnek A pártbizottság úgy foglalt állást: a termelés, a gazdál­kodás jövedelmének egyen­letes gyarapítása azért fon­tos, mert segíti a néogazdasá- gi egyensúly javítását és meg­alapozza a munkások, a ter­melőszövetkezeti tagok etet­és munkakörülményeinek kedvezőbb változását, a tele­pülések fejlődését. Mindenek­előtt új otthonokra van szük­ség, és arra — Borbás János, a vízmű bátonyterenvei üzem- vezetőségének vezetője erő­sítette ezt —, hogy bővítsék az ivóvízhálózatot és korsze­rűsítsék a szennyvíz-elvezeté­sét. Tavaly 90 családi ház épült Bátonyterenyén és kör­nyékén, mert a tervezett ta­nácsi építkezéseket mór ko­rábban befejezték. Javult a telekellátás, a tanácsok job­ban támogatták az építőket, mint eddig bármikor. S az sem utolsó dolog, hogy bol­tot nyitottak a házépítőknek, befejezték a bányavárosi la­kások fűtésének korszerűsí­tését, s tovább haladt az egészségügyi központ rekonst­rukciója. Emellett megújult jó néhány tanácsi kezelésben levő lakóépület is. A lakos­ság ellátását azonban, a bol­tok felújítása sem tette min­denütt zavartalanná. A lakásépítés tehát, ahogy Szabó Nándor, Bátoryterenye tanácselnöke elmondotta, a továbbiakban is a legfonto­sabb. Annál inkább, mert sok a családot alapító fiatal, akr'tore kicsit jobban figyel­nek, amikor elosztják a la­kásokat. Mint ahogy azokra a családokra is, akik több gyer­meket nevelnek. Fontosnak tartják, hogy Bátonyterenyén, a József Attila-lakótelepen az építkezés a terv szerint in­duljon és természetesen kése­delem nélkül be is fejezzék a munkálatokat. Az elképze­lések valóra váltása azt sür­geti, hegy a helyi tanácsok, a gyárak, a gyáregységek és szövetkezetek jobban együtt dolgozzanak, összefogják pénz­eszközeiket. Lehetséges, hogy a külön utak is járhatók, ám az biztos, hogy később érnek célba. (Vége) V. G. GONDOLHATTA TTMUWA, roam, bogy hogy ez a nap ilyen izgat- gott a portán, é* a telefon mat tartogat számára? A után kapott. Az idősebbik lá­megszokott időben indult nyát hívta. De beszélni már munkába. A házuktól a gyá- alig volt ereje, elcsuklott a rig erősen talpalni kell, de hangja. Végül kinyögte, hogy ezt megszokta az elmúlt évek hivatalos az Országházba, alatt. Reggeli tornának is megteszi. Most meg a hideg miatt is szednie kellett a lá­bát. Amikor az R. III. kapu­jának portásfülkéjébe lé­pett, és átvette a szolgálatot, minden figyelmét a bejárat­ra, az áramló forgalomra fordította. Jól ismeri azokat akik ott közlekednek, de a — De édes anyuci, örülni kell... annak — Hát éppen az, hogy na­gyon örülök.. Ki juthatott még az eszé­be, mint a férje, Grolyó Fe­renc, akivel negyedszázada, mindent, ami történt velük rendészeti csoportvezetőnek megosztottak egymással. ö az a dolga, hogy őrködék. Romhányban, a mezőgazdasá- Szereti a munkáját és jó- gj üzemben dolgozik, mint szívvel végzi. Még azt sem szerelő. Iparos ember, min- mulasztja el, hogy figyelmez- (jenhez ért, amihez kell. tesse a rakománnyal útra in- Halk szavú, cselekvő inkább, dúló autósokat, hogy vigyáz- Neki a családja, és a mun- zanak, csúszik az út. Egy in- kaja a legfontosabb és ami tés csupán a köszönet, egy ezen kívül még marad, az a mosoly, de ebben benne van mozgalomé. Tagja, a pártbi­a tisztelet. Így kezdődik a minden­nap a romhányi üzem ka­pujánál. Ahogyan a regge­li forgalom lezajlott és csen­desebbé váltak a percek, megérkezett a postás és már messziről kiabálta: „Etelka, leveled van!” Jó, máskor is érkezett már levél, miért ez a nagy izgalom, gondolta, és átvette a küldeményt. Forgat­ta, megpillantotta a feladót: Elnöki Tanács. Hirtedené- ben semmi más, mint az ju­tott eszébe, hogy valami té­vedés történhetett. Amikor zottságnak Rétságon, és a munkásőrségnek, immár év­tizedek óta. Etelka nagy örömével megterhelve keres­te hát a férjét, hogy meg­könnyebbüljön valamelyest. De sehol a közelben nem ta­lálták. Valakinek eszébe ju­tott, hogy Kétbodonvha ké­szült, valószínű, ott lebet Etelka nem mozdulhatott a portáról, ezért szinte kö- nyörgőre fogta a hangját — Keressétek meg! Hívjá­tok CB-n, de kerítsétek elő... A tsz-beliek már megijed­, ... . .. tek, hogy valami baj lehet, pedig mar tüzetesebben meg- Ismerték> hogy nag }61--te és hangosan olvasni egymással ez a két a dolog, akkor val ami baj is lehet. Bekapcsolták a nézte és hangosan is Apor Etelka, Romhányi Épí­tési Kerámáagyár, rádöbbent, hogy semmi kétség, « a te- készülékeket. Keresték Gro­f Ml lyó Ferencet. Amikor rátalál­itent, csak nem valami buta- 17 ságot tettem? Mert neki, Gro­lyó Ferencnének, az R III, rendészet csoportvezetőjé­nek mi dolga lehet az ELnöki Tanácssal? A bfatotta, ^otTa^árbT Alikor tálán meg izgatottadban, mint ő, hogy bontsa már azt a levelet. Hát bontotta, szépen, hogy ne tépődjék a bo­tak és közölték, hogy a fele­sége keresi nagyon sürgősen, neki is minden eszébe jutott. Legfőképpen, hogy valami baj történt. Sietett, ahogy a levelet elolvasta, felnevetett. — De megijesztettél... Nézték egymást, mert nem rrték, a gondolatai meg kava- tudták, most mit is tegve- rogtak, akár a forgószél. Afe- ágy teherautó gördült kor pirosodott ki az arca, a kapu elé, hogy kibocsátást amikor olvasni kezdte a le- kérjen. Szemét törölgetve velet, amelyből azt értette ment a kocsihoz Etelka. Át- meg, hogy a nemzetközi no- nézte az átnézni valót. De a nap alkalmából rendezett ön- gépkocsivezető észrevette a népségre meghívták a Paria- könnyes szemét. Ismerte a mentbe. Mintha elhagyta férjét is, aki a portásfülkéből volna az ereje, lehanyatlott nézett ki. Rosszat sejtett, a keze. Az arca hol sápadt, hol meg piros lett. — Jaj nekem... — esakeny­nyire futott az erejéből. — Mi történt Etelka? — nevetett a postás. De akkor már Apor Etelka, mint aki nem tudja elbatá­— Etelka néni csak nincs yalami baj? — Nincs fiam csak menjél, de vigyázz, mert csúszik az út ... — már a régi volt. Nem olyan sírós természe­tű Grolyó Ferencné, ahogy esz az esemény megrígatta: Nagyon is kemény ember. Olyan, akit gyerek korától a gyár edzett meg. Akinek nem volt ideje még gyerekkorá­ban sem a ringatódzásra, mert sokgyerekes család­ban mindenkinek dolgozni kellett, ha kenyeret aka-t. Azt szokta mondani, oda szü­letett a gyárba. Pesten talál­tak egymásra Ferenccel, majd kerültek Romhányba, a férje szülőfalujába. Etelka itt a kerámiában is dolgozott. Az­zal vívta ki a tiszteletet, nagy ha valamit rábíztak, azt tisz­tességgel elvégezte. A por­tán sem könnyű ám az élet. Éppen a közelmúltban tör­tént, hogy megy az egyik f a­tal, hogy engedje ki vásá­rolni, valami ennivalót. Etel­kának finom a hallása, kiér- zi a fiú hangjából, a huncut­ságot. Jön is visszafelé nem­soká, kezében csomaggal, de a portásnő nem azt, hanem a kabátján, a dudort nézte. Benyúlt a zsebébe, kivette az üveget: — Ezért neked büntetés jár, és megkapod... Ilyen kemény ember Etel-: ka, ha keK. Azt mondta, az élet neveli az embert kér ménnyé. De ilyen odahaza is; Négy gyereket nevelt fel, nem elkényeztetve, hanem az életre nevelve. Kint laknak a maguk építette házban a Turulnál, ahol az ablakból a szelíden hajló . dombokra néz­nek. Otthon sem a tétlenke­dés az úr, hanem mindenki­nek a maga dolgát kell ellát­nia. Azt mondta a múló éveket idézve: — Most már könnyebb; felnőttek a gyerekek. Esküvő előtt a nagyobbik lány... És, hogy így fordult aa élet, ment a férje után, hogy a munkásőrségben is részié vegyen. Ilyen Apor Etelka; De ott kell lennie, oda vár­ják a Vöröskeresztbe, a nő­bizottságba, a pártvezetőség­be. Mert megnőttek a gyéréé kék és jut ideje erre is. Kér­dezték már, hogy miért ez a nagy igyekezet. Nem haragu­dott meg érte, ellenkezőleg, nyugodtan elmondta, hogy amit ő az élettől kapott, azt így kö­szöni meg. Meg neki is meg­köszönik. Az a fiú akit á múltkoriban lefülelt, az itallal, most a nőnapi for­gatagban egy csokor virággal kereste fel. — Isten éltesse Éti néni! ÉS bocsásson meg... Nézte a fiatalembert, te-í kintetéből melegség sugáré zott. Jó érzés töltötte el. Bobál Gyula Betontermék«!! a lakásépítőknek A Beton- és Vasbetonipari Művek budapesti és vidéki telepein az év első munka­napjától kezdve három mű­szakban gyártják a lakosság építkezéseihez szükséges be­tontermékeket, hogy már a tavaszi idénykezdetre gazdag kínálattal álljanak az építők rendelkezésére. A legjobban keresett E jelű betongerendá- nehézgerenda termelését, és bői —, amely az előző évek­ben még hiánycikk volt — bőségesen fedezik a keresle­tet, ebben az évben a tava­lyinál 74 800 méterrel többet, összesen csaknem 7 és fél millió méternyit készítenek. Lényegesen visszaszorították inkább a könnyebb, korsze­rűbb termékekből készítettek többet. Így a francia licenc alapján meghonosított úgyne­vezett előfeszített födémgeren­dákból 350 ezer 1 méternyit készítenek az idén, 75 szá­lágyvasas betéttel gyártott zalékkal többet a tavalyinál. Egy perc telefon Ki nyerte a Volán pályázatát? A közelmúltban jeligés pá­lyázatot hirdetett a Nógrád Volán új emblémájának megtervezésére. Az elbírálás után néhány pályázó bizo­nyos kételyeknek, fenntar­tásoknak adott hangot. A pá­lyázattal, az elbírálással kapcsolatban éppen ezért kérdeztük meg Tóth Józsefet, a Volán-vállalat főmérnökét. — Hány pályázat érkezett be? — A megadott határidőig 137 pályázó több mint 300 pályamunkát nyújtott be. A kiírás egyik kikötése az volt, hogy az tartalmazza a Nógrád Volán feliratot és a Volán-csigát. — Szerkesztőségünk ben je­lentkeztek panaszosok, akik úgy ítélték meg, hogy a nyertes embléma sok tekin­tetben hasonlít az általuk beadott pályamunkához. Mi erről a véleménye? — A már említett kikötés is alapot adhatott arra, hogy — Háromtagú bizottság nyi­totta fel a borítékokat. Eb­ben a bizottságban a salgó­tarjáni és a balassagyarmati üzemigazgató es én zsűriz­tünk. A 300-nál több pálya­munka átnézése után kilencet találtunk jónak, s ezeket ve­zetői értekezlet elé terjesz­tettük. Ott választották ki ezek közül nyílt szavazással a nyertes emblémát. Külső szakértőt az értékeléshez nem vettük igénybe. Ügy gondol­tuk. mi használjuk majd az emblémát, a mi gépkocsija­inkon lesz látható, ezért ki tudjuk választani a legjobb, kiválasztottuk emblémát. azt az egy — Végül is csak azt tud­juk, hogy az „1986” jeligéjű pályázat nyerte a 10 ezer fo­rintot. Megtudhatnánk a pá­lyázó nevét? — Igen. Salók Gábornak hívják, és a József Attila Művelődési Központban dol­gozik Salgótarjánban. Egyéb­ként a nyertes pályamunka, a Volán-köznontjában. ná­lunk megtekinthető, ha vala­ki kételkednék a pályázat „tisztaságában”. több pályamunka hasonló le- legesztétikusabb megoldást. ,» nv„rt„ , . gyen. Gondolok itt például a Az elbírálás teljesen korrekt, megtudtuk, hogy munkahe­\ o an-csigara, amelyet a fel- ^„bálvos és titkos volt, be- Ivén dekoratőrként dolgozik, tartottuk a ieligés pályázat s ehogy elmondta, nem volt szabályait A nyertes nevét Roh!,'Prn a Vo1án dolgoznia, szaoaiyart. A nyertes nevet _ M1t tehetünk hozzá’ Gra­tartalmazó borítékot csak tulálunk a nyertesnek!! azután bontottuk fel, amikor _ zs _ iratba beépíteni leginkább csak az „O” betű helyére lehet. És valóban, nemcsak egy olyan pályázat volt, amely ezt a megoldást al­kalmazta. — Ki bírálta el a pálya­műveket? NÓGRÁD — 1986. március 8., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents