Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
Eddig senki nem kért jogvédelmet „Ha nevem kitudódik, attól tartok, megtorolják..." Tisztelt Elnök Elvtárs! Önhöz fordulok a feljelentésemmel. Igaz, hogy kihagyok egy lépcsőt, a helyi szervet, de ennek megvan a maga óka. Attól tartok ugyanis, hogy majd engem zavarnak el a vállalattól __ n evemet is ezért nem írtam alá ... tartok a megtorlástól.” Efféle levél évente húszharminc érkezik a nógrádi népi ellenőrzési bizottságokhoz, a közérdekű bejelentések mintegy negyven százalékát ezek teszik ki. Dehát mit is ért a jogi szabályozás közérdekű bejelentésen? Olyan körülményre, hibára vagy hiányosságra hívja fel a bejelentés a figyelmet, amelynek orvoslása, illetve megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgája: De fölhívhatja a figyelmet olyan magatartásra, vagy tényre is, amely jogszabályba ütközik, vagy ellentétes a szocialista erkölccsel, a szocialista gazdálkodás elveivel, illetve más módon sérti vagy veszélyezteti a társadalom érdekét. E kacifántosnak tűnő megfogalmazás tartalma ugyancsak lényeges, s nem téveszthető össze a panasszal, amely egyéni jogsérelemre vonatkozik. De maradjunk a névtelenül bejelentett közérdekű ügyeknél. Sokszor érthetetlen, miért is tartja inkognitóban kilétét egy-egy levélíró, amikor olyan hiányosságot tesz szóvá, mint például a kontártevékenység a rossz árkiírás, a kifogásolható munkavégzés ... Ez utóbbiakat éppenséggel a vásárlók könyvébe is beírhatná, így látványosabb nyoma maradna. Egyébként is, az ügyek egy részénél az intékedésre jogosult és egyben köteles szerv teszi meg a szükséges lépéseket, a népi ellenőrzési bizottság az esetek zömében közvetítő szerepet vállal: mintegy „átteszi” az ügyet az illetékesek asztalára. Nem ritka, amikor a bejelentő valóban tarthat a retorziótól, hisz olyan hiányosságokra hívja föl a figyelmet, amelyek konkrétak, valósak, s jogellenesek. Kötelesek a névtelen bejelentést minden esetben kivizsgálni? — kérdeztük Németh Péter- nét. a Nógrád Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnökét. — A névtelen belentések nem köteleznek bennünket, mi mégsem a formai, hanem a tartalmi szempontok alapján döntünk arról, miként foglalkozzunk az üggyel — említette. — Tehát elsősorban a valóságtartalmat nézzük! Sokat segít, ha ismerjük a levélíró nevét, címét mert így együtt göngyölíthetjük fel az ügyet, s a tapasztalat szerint ezek a vizsgálatok sikeresebbek is. De például a mohorai Drogunion elleni eljárás alapját egy névtelen bejelentés nyújtotta, ennek nyomán sikerült egy jelentősebb visszaélést földeríteni, s büntetőügyként tovább adni az ügyészségnek. Általában minden bejelentés mögött „van valami”, s ha nem is sikerül a visszaélést földeríteni úgy, ahogyan azt leírták, de kisebb-nagyobb mulasztásokat mindig feltárunk, ami viszont jól szolgálja a megelőzést. — És mi lesz a sorsa a bejelentőnek? Hiszen, a népi ellenőrök eljönnek, ő pedig marad... — Senkinek a nevét nem „adjuk ki”, a szolgálati titoktartás erre kötelez bennünket. Hogy mi történik a vizsgálat befejezése után, azt figyelemmel kísérjük. Tény: hosszú évek óta egyetlen bejelentő sem kért tőlünk jogvédelmet! Ebből arra következtetünk, hogy az illető személye nem tudódott ki, nem alkalmaztak vele szemben megtorlást. Az is előfordul, hogy rosszindulatú feljelentés érkezik, nyilvánvalóan kiderül belőle a rágalmazási szándék. Akadt olyan, aki a főnökének 10—15 évvel ezelőtti ügyeit emlegette fel, háromszor is meg- írt-átírt levelében. Egy másik anonymus azt kérdezte, miből telik X. Y-nak hétvégi házra, kocsira? — Tényleg, miért nem foglalkoznak egy-egy ilyen bejelentéssel? — kérdeztük a megyei elnököt. — Csak akkor vizsgáljuk ki, ha konkrétan leírják, milyen visszaélésekkel szerezte X. Y. a hétvégi házra, a kocsira valót. Miért ne örökölhetne valaki százezreket, nyerhetne a lottón?! Sőt, manapság a jövedelemhatárok is kitolódtak, tisztességes munkával Í6 lehet az átlagosnál jóval nagyobb keresetekre szert tenni. Hangsúlyozom tehát: csak konkrét, valóságos és jogellenes ügyekkel foglalkozunk. * Sok vagy kevés a névtelen bejelentés? Évek óta hasonló számban érkeznek, s nagyjából megfelelnek az országos átlagnak — nincsenek hát se többen, sem kevesebben a nógrádi anonymusok, mint hazánk más tájain. Számuk csak úgy csökkenhetne, ha nagyobb előrelépés lenne a társadalmi tulajdon védelmében, a gazdálkodási és a munkafegyelem erősítésében, a belső ellenőrzés hrt- tékonyságában, a felelősség érvényesítésében. De, ez már nem csupán a népi ellenőrzés dolga. Tanka Lásd» Egyetlen gitárral, a megawattok dobhártyarepesztő ereje nélkül lépett színpadra Bródy János, Koncz Zsuzsa salgótarjáni koncertjén. S ettől a „halkságtól” dalai árnyalódtak, sajátos hangulattal telítődtek. A mikrofonba második nagylemezének dalait énekelte. — Nehéz volna megmondanom, hegy melyik a kedvenc számom. Ha Zsuzsával együtt szerepiünk, vigyázok arra, hogy sajátos dallamvezetéséből ne lógjon ki az ón néhány perces műsorom. Nem is tudom, hogy kinek akarok énekelni, az az érzésem, hogy mindenkinek, aki hajlandó meghallgatni. — Amikor annak idején feltűnt, volt egy saját közönsége. .. — így igaz. Akkor olyan nézőseregről beszélhettünk, amely megválasztott minket a saját képviselőjének, de most egyáltalán nem érzem, hogy valaki is kijelölt volna arra a szerepre, amelyet most betöltők. Ezért mondom, hogy mindenkinek énekelek, aki megért engem. — Mennybe érdeklik a mostani tizenévesek? — Érzem, hogy nem köny- nyű a helyzetük, sőt talán sokkal nehezebb, mint a miénk volt. Többet kaptak, mint mi, tehát még kevésbé szólhatnak bele saját sorsuk alakulásába. Igaz, csak azokat ismerem, akik eljönnek hozzám. Ök persze nem a teljes mai fiatalságot reprezentálják. Voltak hatvanas évek. amikor az volt a fontos. Hét végi életképek a csarnokban sr A torjáni piacon... Csendes a téli piac a hét végén is. A vásárcsarnok környéki parkolók üresek, csak a fagyoskodó kenyérsütő kisiparosok kínálják a gömbölyű vekniket. — Bizony, megszenvedünk Syenkor, amikor napközben Ss mínusz tíz fok körül mozog a hőmérő higanyszála — mondja a somlyóbánya-telepi sütőmester. A labdarúgópályának is beillő vásárcsarnokban még hidegebbnek tűnik az dő. Két nyugdíjas, szatyrokkal a kézben szemléli a terepet. Ilyenkor könnyű felmérni a kínálatot, mivel alig van felhozatal. Csak az edzettebbek hozzák el portékájukat. Azt is meleg ruhaneműbe csavarva, hogy kopogóssá ne váljon a répa, a burgonya, és más — a hidegre érzékeny — éra. A terménybolttal szemben ít-hat kofa kínálja a savanyú káposztáját, egymást túllicitálva. — Tessék, tessék a vitamint, a C-vitamint! — mondja az egyik Hasznosról érkezett idős asszonyka. Minden szemlélődőhöz van valami tanácsa, megjegyeznivalója. Pedig kevésbé hiszem, hogy valaha is tanulta volna a kereskedelmet, az áru kínálatát. Vannak azonban, akik ezt tőle tanulhatnák. Egy idősebb férfi végig- kóstolja az egész savanyú- káposzta-felhozatalt. A napi C-vitamin-szükségletét biztosan megoldotta. — Sült tököt keresek régen, de nem tudok hozzájutni, pedig gyermekkorom óta szeretem — mondja egy középkorú hölgy. — Ha hoznak is a piacra, azt is nyersen. Hát hol süssem én meg? — tekint kérdően a vele egykorúnak látszó kísérőjére. Egy őrhalmd férfi takaró alól kínálja a krumplit. — Hidegre érzékeny áru a burgonya, és én sokszor feljárok a tarjáni piacra. Nem szeretném, ha valamelyik vevőnek fagyos árat adnék a szatyrába, mert az egy jó darabig biztosan nem tőlem burgonyát. Az áruvédelem efféle módja elkelne sokszor a nagykereskedelemben is, de ott legfeljebb leírják és kiselejtezik. A tojást egyenként papírba csomagolva árulja egy idősebb, meleg kendőbe bugyo- lált, keresztúri asszonyka. A vevők ugyan drágálják az árát, de egy félórán belül gazdát cserél a több mint száz darab tojás. — A kereskedelem is kínál tojást, viszonylag olcsóbban, de a magánosoktól vásárolt tojás frissebb — mondja az egyik vevő. Lélekbúvárok a kofák és a kiskereskedők. Valahogy fölfedezik a járókelőkön, hogy mit is akarnak vásárolni. Az ő árujuk drágább és szebb is, mint általában az állam! boltokban. A hideg tél vége ellenére fejes saláta, paradicsom, paprika, uborka is kapható. Természetesen igencsak borsos áron. A csarnokban lévő hentesüzletek előtt is alig vannak vevők, pedig az üvegeken keresztül látni a bőséges kínálatot: szebbnél-szebb árak tömege kelleti magát. A hentesüzletekkel szembeni asztalról starking és jonathán almát kínál egy idős bácsi, aki a Balassagyarmat melletti Patvarcról jött. — A fiam hozott föl kocsival és amíg ő elintézi hivatalos ügyeit, addig túl szeretnék adni az árun — mondja. — Olcsóbban adom, hogy mielőbb megszabaduljak a portékától, mert a fiam délután kettőre dolgozni megy. A piaci tejboltban alig van vevő, de a csarnok másik szegletében üzemelő büfében annál több a vendég. Egy 4 tagú, fiatalokból álló társaság, talán a hideg ellen, vagy ki tudja, miért, igencsak be szeszeit. A „kocsmahivatal” előtt a nótás kedvű társaság — többek csitítása ellenére — rá is kezd, hogy ,.A tarjáni piacon libát árul egy asszony...” — kukely — 4 NÓGRÁD — 1986. március 8„ szombat Litkei óvodások Negyvenhét gyermek jár a litkei óvodába, ahol három óvónő irányításával folyik a legkissebbek képzése, nevelése. A községben minden kiskorú gyermek elhelyezését tudják biztosítani az óvodában, amelyet a régi iskola átalakításával hoztak létre. Szakirányú tantervhez meghatározottak alapján nevelik a gyermekeket, ahol Zsély Gyuláné vezető óvónői — jobb alsó képen — irányítása mellett telnek el az óvodások napjai. Felső képen Szabó Tamásné óvónő irányításával a kiscsoportosok testnevelés- foglalkozáson vesznek részt, míg bal alsó képen Kovács Sándorné felügyelete mellett a kézügyességüket fejlesztik az óvodások Litkén. A tanév a számok tükrében Jelenleg 2 millió 254 ezren tanulnak a hazai oktatási intézményekben : az óvodákba és a szakmunkásképző iskolákba kevesebben, az általános és a középiskolákba viszont többen járnak, mint a megelőző tanévben — tűnik ki egyebek között a Tudományszervezési és Informatikai Intézet legfrissebb sta- tisztikaá összefoglalójából. Az 1985/86-os tanévben az ország 4823 óvodájában a tavalyinál 16 ezerrel kevesebb, mintegy 424 600 gyermek jár. Tovább csökkent a gyermekcsoportok átlagos létszáma, mérséklődött a zsúfoltság. Országosan mindösz- sze 1960 gyermek felvételét kellett elutasítani helyhiány miatt. Budapesten viszont minden gyermeket el tudtak helyezni. Az általános iskolákban az előző évinél 11 170-nél tanulnak többen: 3546 iskolába 1297 800 gyermek jár. Ezen belül — 31 ezerrel — tóvá bl» csökkent az 1—4. osztályosok száma, a legnépesebb az ötödik évfolyam, az 5—8 osztályosok 42 ezerrel vannak többen, mint tavaly. Az első osztályokba a tanköteles korba lépő gyermekek 92,5 százaléka iratkozott be. A beiskolázási arányszám tovább! csökkenése mellett figyelemre méltó az általános iskola 8. osztályát időben — 14 éves korban — el nem végzők arányának növekedése is. Bródy János: Kell a magány is... hogy mi a közös bennünk, és voltak hetvenes évek, amikor az, hogy miben különbözünk. A nyolcvanas évekről még ne beszéljünk! — Nemrég jelent meg második nagylemeze „Ne szólj hozzám!” címmel, elmarasztaló kritikát kapott. — Nem olvastam. — Egyik rangos hetilapunk azt írta róla, hogy első nagylemezének gyenge változata. — Nem értek vele egyet! Aki ismeri egyéni munkámat, tudja jól, miről szoktam írni. mik azok a gondolatok, amik izgatják a fantáziámat. Mondjuk inkább úgy —, mert ez a helyes —, a második nagylemezem az első folytatása. Nem foglalkozom azzal, hogy mit írnak rólam a sajtóban, a lemezeladási szám jelzi a közönségsikert. A „Hungarian Blues” aranylemezzé vált, és a másodikból is több mint hetvenezer kelt el a boltok polcairól. — Amikor lemezét hallgatom. az az érzésem támad, hogy Bródy János szegény: elhagyatott, ugyanakkor, ha bejövök az öltözőbe, harminc lány veszi körül... — Harminc? Én csak egvet Iátok — nézett rám szeme sarkából. — Igen. mert Koncz Zsuzsa a színpadon van, hamarosan ön következik, s érthető, hogy rajongói a színházteremben ülnek. — Jól mondta: rajongók ___ A kikből a legritkább esetben válhat igazi jó baráttá valaki. Aki a mi szakmánkban dolgozik, ugyanolyan magányos lehet mint bárki, nem hiszem, hogy ez a foglalkozástól függne. Félünk a magányosságtól, pedig éppen úgy szükségünk van rá, mini a társakra. A baj akkor kezdődik, ha sokkal többet van az ember egyedül, mint szeretné. Ilyenkor aztán kéz- zel-lábbal harcol a társakért, még akkor is, ha már régen a magányt óhajtaná. Molnár Ferencnek van egy érdekes idevágó mondata: Inkább mindig, mint soha egyedül. Az viszont biztos, hogy alkotni csak egyedül lehet! Beülök a szobámba, magamra csukom az ajtót, olyankor ne zavarjon senki, és elmerengek az életemen. Egyedül maradok gondolataimmal, és írok. Saját életemből merítem dalaim történetét. — Evek óta ön nyeri meg az év szövegírója címet__ — Az eltelt évek alatt csak kétszer szorultam a második helyre. Egyszer Földes László, egyszer pedig Dusán előzött meg. Ez valóban elisme: c... mert egyáltalán nem el a szakmában sok időt eh teni, a közönség új arco*. vár. A siker múlandó, ez. megőrizni igazán komoly tei- adat. — Van-e olyan féltve őrzött álma, amiről úgy gondolja, nem valósul meg? — Szükség van vágyakra és célokra, amiért érdemes és kell harcolni, hiszen ezert vagyunk emberek. A szakma; és közönségsikeren kívüi szeretnék egyszer fellépni a párizsi Olimpya színpadán. Talán sikerül is... Valamikor — nézett maga elé, aztán sietve felállt, mert a színházteremben a taps már öt köszöntötte. Vaokó Magdala*
