Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

Kádár János táviratban üdvözölto Mihail Gorbacsovot Történelmi Az SZ Kádár János, a Magyar munista Pártja Központi Bi_ Szocialista Munkáspárt fótit- zottsága főtitkárává történt kára táviratban fejezte ki újraválasztása alkalmából. jókívánságait Mihail Gorba­csovnak, a Szovjetunió Kom- (MTI) XXVII. kongresszusának világvisszhangja A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszter-helyetteseinek találkozója A Varsói Szerződés tagál­lamainak külügyminiszter­helyettesei pénteken Buda­pesten találkozót tartottak, amelyen Viktor Karpov kü­lönleges megbízatású nagykö­vet, a szovjet—amerikai nuk­leáris és űrfegyverekről folyó tárgyalásokon résztvevő szov­jet küldöttség vezetője tájé­koztatást adott a most beíe- jeződött tárgyalási fordulóról. Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkár fogadta a találkozó résztvevőit es ebé­det adott tiszteletükre. (MTI) Várkonyi Péter befejezte kubai tárgyalásait ' Símárdi Tamás, az MTI tm- éosttoya jelesük: Várkonyi Péter külügymt- Biszter március 4—7. között fcidoro Malmierca Peoli ku­bai külügyminiszter meghí­vására hivatalos baráti láto­gatást tett Kubában. Várko- ayi Pétert fogadta Raul Castro Ruz, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának másodtitkára, az lÁüamtanács és a Miniszter­•tanács első elnökhelyettese, «és Jose Rarrxwi Fernandez, a Kubai Kommunista Párt Po­lli titan Bizottságának póttag­gá, a Minisztertanács ehtök- taelyetteatL kfitőgymiuászUa ek kőt- tájékoztatták egy- országaik saocsalista epriómsnkájárá Megefeee- viessel áfiaprtották meg. bogy Wi magyar—kubai kapcaota- flbnk a Pl taz étet. ttai alapján minden területén asen fejlődnek, és tifejezték kormányaik határo­zott szándékát azok további «elmélyítésére. A külügyminiszterek a i nemzetközi helyzet idősze­rű kérdéseiről folytatott, tel­jes nézetazonosságot tükröző ■véleménycseréjükben hang­súlyozták, hogy a két ország a jövőben is következetesen sík rászáll a nemzetközi eny­hülésért. annak a világ vala­mennyi térségére történő Ari térj esztéséért, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésének megszilárdításáért. Kifejezték reményüket, hogy a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményei, az ez év január 15-én közzétett nagy horderejű szovjet javas­latok érdemi előrehaladáshoz vezetnek a fegyverzetkorlá­tozási és leszerelési tárgya­lásokon. Síkraszálltak az európai biztonsági és együtt­működési folyamat további kibontakoztatásáért, a földrész országai közötti építő párbe­széd elmélyítéséért A kül­ügyminiszterek állást foglal­tak a világ különböző része­in támadt konfliktusok mi­előbbi igazságos és békés rendezése, és minden nép azon jogának tiszteletben tar­tása mellett hogy saját ma­ga dönthessen sorsáról. Behatóan foglalkoztak a közép-amerikai és a karib- áengeri térségben kialakult veszélyei helyzettel, és hang­súlyozták a feszültség felszá­molásának szükségességét a szuverenitás és a belügyekbe való be nem avatkozás ma­radéktalan betartása alapján. Kiemelték, hogy a Magyar Népköztársaság és a Kubai Köztársaság nagy jelentősé­get tulajdonít az el nem kö­telezett országok mozgalmá­nak, szolidáris Ázsia Afrika ée Latin-Amerika népeinek az imperializmus, az újgyarma­tosítás és a faji megkülön­böztetés minden formája el­len. a nemzeti és társadalmi felszabadulásért folytatott harcával. Várkonyi Péter hivatalos baráti látogatásra hívta meg Isidore Malmierca PeoKt, aki a meghívást köszönöttel el­fogadta. EGYESÜLT ÁLLAMOK Az amerikai lapok, a rá­dió- és a televíziós állomások péntexen jelentős terjedelem­ben foglalkoztak az SZKP XXVII. kongresszusának befe­jezésével, az ott elfogadott határozatokkal. Bár az ame­rikai tömegtájékoztatás a hangsúlyt elsősorban a sze­mélyi változásokra teszi, s természetszerűleg igen sokat foglalkozik Anatolij Dobrinyin washingtoni szovjet nagykö­vet megválasztásával a Köz­ponti Bizottság titkárává, az első elemzések azt is aláhúz­zák, hogy a kongresszus az élet minden területén jelen­tős újításokat akar megvaló­sítani a Szovjetunióban. Ki­emelik a kongresszus bíráló hangvételét, gazdasági refor­mokat követelő felszólalása­it. A The New York Times pénteken számos megállapí­tást idéz Mihail Gorbacsov zárszavából, aláhúzva, a szovjet—amerikai kapcsola­tokról szóló részben az SZKP KB főtitkára leszögezte: a kedvezőtlen amerikai maga­tartás ellenére a Szovjetunió nem akarja becsapni az aj­tót a tárgyalások, a meg­egyezés lehetősége előtt. Szinte minden lap igen elismerően méltatja Anatolij Dobrinyin személyét. Dobri­nyin 24 éven át volt a Szov­jetunió nagykövete az Egye­sült Államokban és nagy sze­repe volt a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásában. Igen melegen nyilatkozott róla többek között Henry Kissinger és Zbigniew Brze- zinski is. Üj munkaköréről szólva több cikk is arra a kö­vetkeztetésre jut, hogy az Egyesült Államokban szerzett páratlan tapasztalatait jól hasznosíthatja majd az SZKP és a Szovjetunió külpolitikai irányvonalának kialakításá­ban kapott új feladataiban. FRANCIAORSZÁG A francia sajtó pénteken részletes jelentésekben, tudó­sításokban foglalkozott az SZKP XXVII. kongresszusá­nak záró eseményeivel, is­mertette Gorbacsov beszédét és a vezető szervek megvá­lasztását. A mérlegkészítő kommentár még kevés. lé­nyegében csak a Le Figaro és a L’Humanité vállalkozott átfogóbb értékelésre. A polgári Le Figaro érté­kelése szerint a kongresszus fő mondanivalója a szovjet gazdaság mélyreható reformja és modernizálása volt. „Gor­bacsov kettős receptet írt elő erre: korszerűsíteni a termelőeszközöket és az ered­ményekhez igazítani az anya­gi elismerést”. A Le Figaro úgy látja, hogy a hangsúly a műszaki megújulásra került és ennek alátámasztására idé­zi Gurij Marcsuk miniszterel­nök-helyettes beszédéből, hogy a Szovjetunió az ez­redfordulóra utói akarja érni a nyugatot az informatikában. A kommunista L’Humanité a XX. kongresszusához hason­lította a XXVII. jelentőségét. „Ez a kongresszus folytatta az 1956-ban megkezdett, de akkor korlátozott időszerűsí- tések művét. A leglényegesebb újítások a gazdaságot érintik. A Szovjetunió sokkal gyor­sabban és az eddiginél sok­kal nagyobb méretekben akar­ja összekapcsolni a szocializ­must az informatikával és robotikával, röviden szólva házasítani a társadalmi és műszaki forradalmat”. KÍNA A kínai sajtó az Üj Kína hírügynökség moszkvai tudó­sításai alapján beszámol az SZKP kongresszusának befe­jeződéséről. A Zsenmin Zsipao, a Kínai Kommunista Párt központi lapja pénteki számában egy gépelt oldalnyi jelentést kö­zölt. „Befejeződött az SZKP kongresszusa, megválasztot­ták az új vezető testületeket” címmel. A lap ismerteti a Politikai Bizottság és a tit­kárság személyi összetételét, majd rámutat: kongresszusi zárszavában Gorbacsov újólag aláhúzta, hogy a Szovjetunió stratégiai célkitűzése az or­szág társadalmi és gazdasági fejlődésének meggyorsítása. LENGYELORSZÁG A Lengyel Egyesült Mun­káspárt vezetői megelégedés­sel fogadták, hogy az SZKP a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének meg­gyorsítását tűzte ki célul. Ügy ítélik meg. hogy a Szovjet­unió fejlődése előnyös min­den szocialista ország szá­mára, és kedvező feltételeket teremt a lengyelországi re­formok kiszélesítéséhez. Ilyen értelemben méltatta az SZKP kongresszusát Jozef Czrrek. a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára (a lengyel kongresszusi küldött­ség egyik tagia) a lengyel sajtó képviselői előtt. „Minél erősebb a Szovjet­unió, minél több területen jár élen, annál kedvezőbb az egész szocialista közösség szá­mára” — húzta alá Czyrek. Tettek és vélemények ISIincsi beszélgetés a kongresszus ürügyén ' A munkahelyektől az ott­honi beszélgetésekig minde­nütt szóba jönnek a kong­resszuson elhangzottak — említi Makrai István, a te­rületi pártvezetőség titkára, aki Nőtincs, Szendehely, Fel- sőpetény és Ösagárd kom­munistáinak munkáját irá­nyítja. E vidék központja a (estéi környezetben elterülő, a mintegy 1300 lelket szám­láló falucska, Nőtincs. Itt ka­pott helyet a közigazgatást irányító tanácsi szerv, amely­nek élére a múlt év dere­kától Szegner László került. Üj. lendületes, határozott el­képzelésű. személyes példájá­val is elöljáró vezetés — vélik a helybéliek. Érthető hát, ha a világ dolgai iránt is érdeklődő, az eseményeket kölcsönhatásukban szemlélő embereket ismerhettünk meg személvükben. — Rokonszenves ez az őszinte, kritikus, építő jellegű hangvétel — magyarázza Szegner László tanácselnök. — Ez kétségtelenül a megoldás egyik feltétele. De csak az egyik. A megvalósuláshoz szükséges még a következetes végrehajtás ... kinek-kinek a saját munkahelyén. Szembe­tűnő a differenciált rétegpo­litika is, hogy minden réteg gondja-baja egyaránt fontos a pártnak! Igaz, kicsiben, de annál élesebben nálunk is jelentkezik ez a feladat, hi­szen itt a munkásság, a szö­vetkezeti parasztság érdekei, igénvei például éppúgy meg­találhatók. mint a fiataloké, az értelmiségieké, vagy az időskorúaké. A módszer szá­munkra világos, s ezt alátá­masztották a kongresszusi hozzászólások is: élő. eleven mindennapi, közvetlen kap­csolat a vezetők és vezetet­tek között! Világosan kell látnunk — fűzi hozzá Makrái István —, hogy a kedvező változás alapvető feltétele: a béke. A fegyverkezési hajsza vissza­fogása előbb-utóbb az élet- színvonal emelkedését ered­ményezi. És még egy dolgot megerősített bennem a kong­resszus — teszi hozzá a negy­venes éveiben járó párttitkár. — Nevezetesen, hogy a fiata­loknak nagyobb teret kell adni. Ha rájuk merjük bízni határaink őrzését, biztonsá­gunkat, akkor a korszerű technika, a gazdaság fonto­sabb pozícióra is érdemesek! Boróka László, a végrehaj­tó bizottság titkára, a nem­zetiségi politika kérdéseit tag­lalja. Megemlítve, hogy Szen­dehelyen német ajkú, Felső- petényben és Ösagárdon szlo­vák nemzetiségiek élnek. „Minden tanácsi intézkedés magában hordozza a nemze­tiségi politika érvényesítését is” —, fogalmaz a vb-titkár. s hozzá teszi, hogy a szovjet tapasztalatok számos vonása jelentkezik még esv ilyen kis faluban is. mmt Nőtincs. Van a községnek — és kör- nvékénej — egy termelőszövet­kezete, amely az utóbbbi év­tizedben inkább rossz hírét keltette a vidéknek. Aztán az elmúlt két évben bebizo­nyosodott, hogy képes talpra állni, az idén már csaknem ötmillió forintos nyereséget értek el. De jelzi az élénkü­lést, hogy a közösségi élet­ben is kedvező változások láthatók. íme, a legutóbbi, amelyről Takács István laka­tos tájékoztat: — Nemcsak figyelünk a j kongresszusra — jegyzi meg i enyhe mosollyal —, hanem tettekkel is bizonyítjuk cse­lekvőkészségünket. Kilenc brigád 1300 óra társadalmi munkát vállalt, valamint a nyereségterv 300 000 forintos emelését is rögzítettük fel­ajánlásunkban, a minőségia- vításon. s az intézmények tá­mogatásán túl. Az idősebb generáció kép­viselője. Bacsur Ferenc beru­házási előadó több kongresz- szust is megélt, régi párttag. Azt mondja, számára nem volt meglepő ez a kritikai hang. a hibákkal való őszinte szembenézés —, hiszen ez a párt nol’tikáiának lényegéből fakad! Mindez azonban csupán előfeltétel — hangsúlyozza — teljessé akkor válik, ha a végrehajtás, a megvalósítás is ilyen következetes lesz. (tanka) 2 NÓGKÁD — 1986. március szombat (Folytatás az 1. oldalról) a kongresszus és annak idevonatkozó határozata, a* SZKP és a szovjet állam vezetőinek nagyfokú rugal­masságáról, kompromisszumos készségéről tanúsko­dik. Együttműködésre szólítja fel a világ valamennyi népét és államát, mindenekelőtt az amerikai kormányt és nyugati szövetségeseit egy olyan biztonsági rendszer megteremtésé­ben. amelyben nem a haditechnika, nem a fegyverek nyúj­tanak védelmet, hanem a kölcsönös biztonság elvének el­fogadása, s e biztonság garantálása. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az űrkorszakban egyetlen állam sem te­remtheti meg saját maga vagy szövetségesei biztonsagát csupán a katonai erőre támaszkodva. A kérdés korszerű megközelítéséről tanúskodnak azok a szovjet javaslatok, amelyeket ez év január 15-én ter­jesztettek elő, s amelyeket a kongresszus szónoki emelvé­nyéről Gorbacsov megismételt. Ezek konkrét leszerelési el­képzelések, és abból indulnak ki, hogy a szembenállás he­lyett az együttműködésre kell törekedni, a saját biztonság mellett a másik fél biztonságát is figyelembe kell venni. Csakis ezen az úton, politikai és nem katonai eszközök ré­vén valósítható meg a tartós biztonság. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a kongresszus, a szocialista országok együttműködésének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseinek. Ami az előbbit illeti, hangsúlyozta, hogy a szocialista országok együttműködését az eddiginél is jobban össze kell hántol­ni, egyeztetni a nemzeti érdekeket, kizárni a zavaró té­nyezőket. A cél a szocialista országok fejlődésének közös erővel történő felgyorsítása, hogy a társadalom és a gaz­daság fejlesztésében elért eredményeikkel gyakoroljanak vonzást az őket körülvevő világra, azokra az országokra, amelyeknek népei saját útjukat keresik. Hogy milyen utat választanak, az nagyban függ attól, milyen példát mutat­nak nekik a szocialista országok. Ami a nemzetközi kommunista és a munkásmozgalom kérdéseit illeti, a kongresszus hangsúlyozta, hogy nem le­hetséges és nem is szükséges a teljes nézetazonosság vala­mennyi kérdésben. Az álláspontokat elvtársi vitában kell egyeztetni. Az egység tehát nem monolitikus, hanem a köl­csönös tiszteleten és megbecsülésen, a mozgalomhoz tar­tozó pártok gazdag tapasztalatainak cseréjén alapszik. Minthogy a Szovjetunió soknemzetiségű állam, érthe­tő, hogy szó esett a nemzetiségi kérdésekről is. A kong­resszus hangsúlyozta: a kommunista pártoknak különös figyelmet kell tanúsítaniuk a nemzetiségi kérdés lenini ha­gyományoknak megfelelő kezelése iránt. A magyar társa­dalom vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspárt­nak a gyakorlati munkában szerzett tapasztalatai is arról tanúskodnak, hogy szocialista ország számára ez az egye­düli, történelmileg helyes és követendő út. Mindent egybevetve megállapítható: a szovjet kommu­nisták most véget ért kongresszusa a népek sorsáért vi­selt történelmi felelősség tudatában nagy bátorsággal és őszinteséggel elemezte az ország társadalmi és gazdasági helyzetét, a nemzetközi életben mutatkozó veszélyeket, rea­lista szemlélettel közelített valamennyi bel- és külpolitikai problémához. Olyan megoldásokat javasort, amelyek figye­lembe veszik nem csak a szovjet emberek szükségleteit, hanem az egész emberiség legfőbb célját, a béke- és a biztonság megteremtését, a tartós együttműködés útján. E zért is fogalmazott így a magyar nép üdvözletét to4- mácsolva Kádár János; „... A kongresszus állásfog­lalásai nemcsak e hatalmas ország fejlődését fogják meghatározni, hanem sokféle módon hatni fognak az egész emberiség számára legfontosabb kérdés, a béke megőrzése szempontjából.” (Kanyő András) Idejében kell dönteni (Folytatás az 1. oldalról) 14 százaléka az anyagipar­ban dolgozik, a tőkésexport­nak pedig innen kerül ki a 14 százaléka. Az ágazat iránti figyelmet érzékelteti, hogy az említett megyei aránnyal szemben az orszá­gos átlag 3 százalék. A ta­nácskozáson számba vették a nógrádi képviselők, hogy hol tartunk a technológiákkal, melyek a fejlődés lehetősé­gei. Mint hangsúlyozták: szem előtt kell tartani az olcsóbb termelést, a verseny­képesebb árucikkek előállí­tását, s mindezt energiataka­rékos technológiával kell megvalósítani. A korszerűség és a jó minőség mellett nem hanyagolható el az esztétikai követelmények teljesítése sem. A képviselők aláhúz­ták, hogy a szükséges dönté­seket időben kell meghozni, a késedelem ugyanis kárt okoz. A továbbiakban elhangzott, hogy az anyagiparban a mi­nőségre való törekvés mel­lett növelni szükséges a szellemi munka arányát. A lakóházépítések kapcsán ezt úgy fogalmazták meg, hogy az ésszerű építkezés nem­csak hatósági kérdés. a kellő érdekeltség megterem­tése mellett sok múlik a szemlélet formálásán is. A nógrádi képviselők a to­vábbiakban megismerkedtek a salgótarjáni síküveggyár tevékenységével, a fejlesztést szolgáló törekvésekkel is. Dr. Juhász Gyula igazgató veze­tő beosztású munkatársaival arról adott számot, hogy Nógrád megye egyik legna­gyobb gyára az Üvegipari Művek legstabilabb üzemei közé tartozik. A száznyolcvan felsőfokú végzettségű szak­ember átlagéletkora 35 év, s a fejlődés megalapozását je­lenti a termelő kollektívák érdekeltségének megterem­tése is. A lebontott önelszá­moló egységeknek köszön­hető rugalmas szervezet ugyanis segíti a nagyobb fel­adatok teljesítését. Az Üvegipari Művek gyá­rai között mindig dobogós helyezést elérő salgótarjani síküveggyár az elmúlt évek­ben nagy fejlesztéseket haj­tott végre, a jó minőségű alapüveg termelése mellett megteremtették a korszerű feldolgozás lehetőségét is. Üj termékcsoportok gyártására álltak rá, s az igényes szél" védők készítésével csatlakoz­tak a járműprogramhoz, újab­ban pedig az energiaprog­ram teljesítéséhez járulnak hozzá. A gazdaságosság és a jövedelmezőség javult, s a gyár vezetői úgy tájékoztat­ták a képviselőket, hogy to­vábbra is ezt az utat kíván­ják járni. A beszélgetés azt is tanúsította, hogy a gyár vezetői előre tekintenek, az új technológiák bevezetésével arra készülnek, hogy az ez­redfordulón is a korszerűség jellemezze a nagyüzemet. A képviselőcsoportot tájéktt- tatták még az ezzel össze­függő konkrét elképzelési­ről. A fejlesztéscentrikus üze­mi politika továbbra is el­sődlegesnek tartja az ere— giatakarékos felhasználást, a feldolgozásra alkalmas ü"»?, gyártását. Csatlakozni kíván­nak a tervezés alatt álló «”»­mél vgépkocsi -összeszerel é programhoz, je'entős vállal­kozást terveznek a hősziee'e- lésben, fontos finom üveg­gyapot gyártására is. A képviselőcsoport tagjai a tanácskozás - befejezéseként gyárlátogatáson vettek reszt.

Next

/
Thumbnails
Contents