Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-29 / 75. szám

Könyvek, szerzők sorsa

A Vándor-kórus ötven éve

Beszélgetés Tarnocz Mártonnal, a kiadói főigazgatóság vezetőjével

' — A magyar könyvkiadás irányítója a kiadói főigazgatóság. De mi is a konkrét munkája és feladata?

— A kiadói főigazgatóság a Művelődési Minisztérium keretén belül működik. Hozzánk tartoznak a hivatásos kigdók, vannak olyanok, melyek közvetlenül az irányításunk alá tartoznak, és vannak olyanok, melyek közvetve, csupán ágazati szempontból.

! — Ez alatt mit értsünk?

— Például, hogy az illető kiadó közvetlenül más minisztériumhoz, vagy egy másik ágazathoz tartozik. Például a Képzőművészeti Kiadó csak közvetve tartozik a kiadói fő- igazgatósághoz, mert a Képzőművészeti Alap a gazdája. Vagy ilyen a Magyar Tudományos Akadémia kiadója és nyomdája is, ami az Akadémiáé, de ágazati szempontból a mi irányításunk alá tartozik.

— Hány könyv jelenik meg általában évente Magyarországon?

— Körülbelül hét-nyolcezer és ezeknek túlnyomó többsége a hivatalos kiadóknál, de nagyon nagy számban adnak ki könyveket múzeumok, könyvtárak, kutatóintézetek és egyéb olyan tudományos műhelyek is, amelyek a saját tevékenységük körében publikálnak. Különösen hely- liörtóneti munkák jelennek meg így a megyei múzeumok kiadósában.

— Ezek a munkák szintén mz önök fennhatósága alá tartoznak?

— Mi adjuk az engedélyt, «äe azok a megyei tanácsok, ahová az egyes intézmények tartoznak, végzik a könyvek kiadását, illetve gondozását.

— Milyen tendenciát mattat ön szerint a magyar j könyvkiadásban a műszám-és a példányszám?

4 1 — Sajnos méndkét esetben

M «Bökkenő tendenciáról beszél- * Tíetüiík, de erőteijesetoben yesökken a pétdányszám, mint ?ra müszáim. Ennek az az oka, jc hogy a vásárlóképes kereslet - is csökken a könyvpiacom, és be kell vallanunk, hogy drágábbak a könyvek. A papíros- és nyomdai árak növe- : kedése, és hétköznapi életünkben az áremelkedések olyan i szerepet játszanak, amelyek nem kedveznek a könyvkiadásnak. Elsőrendű kötelességünk bizonyos egyensúly megőrzése, nem termelhetünk raktárra. Szerencsére most- már abban a helyzetben vagyunk, hogy sokkal kevesebb könyv van raktáron, mint amennyit egyéves forgalomban el tudunk adni. Ha azonban a jövőt nézzük, meg kell állapítani, hogy továbbra is a mű- és a példányszám csökkenése váhható. Reálisan gondolkodva körülbelül nyolc-tíz százalékos példányszámesés- sel számolhatunk.

— Ez természetesen az írók és költők — és egyéb szerzők — számára nem éppen bíztató hír, de leginkább talán azok számára okoz gondot, akik mostanság pályakezdők. Mi az 6 reális lehetőségük a megjelenést illetően?

— A könyvkiadásban hosz- szú évek óta különös gondot fordítunk arra, hogy a fiatalabb írók, költők művei megjelenlejenek. Erre egyébként a nyomdákkal megállapodásunk is van; a mai magyar írók műveit, különösen a fiatalokét számítópre visz- szük, úgyhogy pontosan figyelemmel tudjuk kísérni, mennyi idő alatt érkeznek ki a nyomdából.

— Nos, mennyi idő alatt?

— A fiatalok könyvei hétnyolc hónap alatt jelennek meg.

— Számomra úgy tűnik, mintha a gyakorlatban ez egy-két esztendő lenne.

— Sajnos, van egy gátló tényező, ugyanis Magyarországon ma túl sok fiatal pályakezdő van, és anyagi lehetőségeink miatt, hosszabb- rövidebb várakozásra kényszerülnek egyesek. •

— Az utóbbi években, mint tudjuk, elszaporodtak a magánkiadások. Ez az össz- könyvkiadásnak hány százalékát teszi ki?

— Roppant elenyésző szám.

1985-ben körülbelül ötvenhatvan könyv volt, a korábbi években még ennyi sem. De a kifejezést helytelenül használják a köztudatban, mert magánkiadás, magánkiadó nincs Magyarországon. A szerzők saját kiadásban adhatják ki műveiket, de ez nem kiadói tevékenység abban a klasszikus értelemben, ahogy mi a könyvkiadást értjük.

• — Bizonyára ellenőrzik a szerzői kiadásokat is.

— Igen, ez természetes, mi engedélyezzük, aztán a szerző fizeti a nyomdai és egyéb költségeket.

— És mi van akkor, ha az író, a szerző visszakap egy kéziratot egy állami kiadótól, mondjuk a Szépirodalmitól, vagy a Magvetőtől? Ezek után az önök jóváhagyásával saját kiadásban megjelentetheti?

$

— Ennek nincs semmi akadálya. Előfordult, már többször, hogy hivatásos kiadó nem vállalta, és saját kiadásban megjelent a mű.

— Van valami különleges oka annak, esetleg a színvo- náltalanság, ha valaki nem hivatásos kiadónál, hanem végül is saját kiadásában jelenteti meg a könyvét?

— Ennek semmi különleges oka nem volt és nincs, csupán a szerző azért nem szerződött »a hivatásos kiadóval, mert az csak két-három év múlva tudta volna kihozni a könyvét, ő pedig nem volt hajlandó eddig várni.

— Tehát könyvkiadásunkban gyakori a két-három éves várakozás, ami — mint tudjuk — egy költő, de egy prózaíró életében is nemcsak művészi, de gyakorlati élet- szemléletében, életvitelében is döntő befolyással bír. A szerzői kiadás pedig talán még sem olyan egyszerű, hiszen sok pénzbe kerüL

— Ige®, ez kétségtelen, de a jelenlegi helyzetben többen vannak, akik megengedhetik maguknak, és gyakorta nem is fizetnek rá.

— Befejezésül, Imi néhány mondatot szólna a könyvkiadásban is 'létrejött és egyre szaporodó gazdasági munkaközösségekről.

— Gazdasági munkaiközösségek életünk számos területén működnek egyebek között a könyvkiadásban is. Vannak olyan gmk-fc, melyek hivatalos kiadók keretében működnek, és vannak olyanok, melyék nem. Természetesen ezek nem kiadók, feladatuk csupán annyi, hogy a kéziratokat kiadásra előkészítsék. Egyéb önálló joguk nincs.

— Ezek a grak-k színesítik 'a képet, megvan a maguk funkciója, noha helyüket megtalálni, tényleges hatókörüket meghatározni, majd csak a későbbi években lehet.

Gy. L.

A Vándor-kórus Révész László karmesterrel

ötvenéves jubileumát ünnepli egy murakáskórus, a fél illegalitásban született mun. kásmozgalmi hagyományokon nevelkedett, a háború viharát megélt, s napjainkban is sikeres, Vándor-kórus.

Az alapító husz-egynéhány ifjúmunkás 1936-ban vált ki a Szalmás-kórusból, s szerencsésen találkozott Vándor Sándorral, a Tanácsköztársaság idején diákként vállalt szerepe miatt mellőzött karmesterrel. Vándor Sándor nemcsak karnagya, zeneszerzője, hanem szellemi vezetője is lett a kórus tagjainak, akiket elvtársi, baráti kapcsolat fűzött össze. Már ekkor megfogalmazódott mindmáig érvényes célkitűzésük — a kommunista eszmék következetes szolgálata, s a kórus- irodalom értékeinek birtokba' vétele, közvetítése.

E kettős cél vezette a kórust. amikor munkásotthonok parányi színpadáról és a Zeneakadémia, a Vigadó dobogójáról hirdette a társadalmi felszabadulás és a nemzeti függetlenség gondolatát, amikor fasisztaellenes tüntetéseken és József Attila temetésén hangzott fel éneke, és akkor is amikor már a fel- szabadulás előtt a reneszánsz mesterektől Kodályig és Bartókig terjedő műsorpolitikát valósított meg — írja Vágó Béla.

Elkötelezettségüknek Vándor Sándor személye, s az illegális kommunista párttal kapcsolatot tartó kórustagok jelenléte volt a garanciája. Illegális és legális rendezvényeken léptek fel — olykor a cenzúra, olykor a rendőri intézkedés kísérte szereplésüket. — Maguk köré tömörítették a kor- baflndó költőit, zeneszerzőit Vándor Sándor is számos József Attffla verset zenésí tett meg. köztük a máig népszerű Mondd mit érM-t, a Dúddlót. és a Medvetáncot. Részt vett a Vándor- kóros a költő halála után egy évvel, 1938-ban rendezett Szén Szó-emlékesten. Bartók- Kodály-hangversenyt kezdeményeztek akkor, amikor; ez harci tett volt a konzervatív zenei irányzatok efflen. Szorosan összefonódott politikai, munkásmozgalmi és művészi

munkájuk. Segélyalapot hoztak létre börtönbe került elv- társaik és családjuk segítésére. Az éneklést gyakran politikai viták váltották fel, s nemcsak a próbák és fellépések idején, hanem ünnepeken, vasárnapokon is együtt voltak.

Kivették részüket az antifasiszta megmozdulásokból. Szereplői voltak a Hont Ferenc által rendezett vigadóbeli előadásoknak, az 1941-es, politikai tüntetéseken, az emlékezetes 1942-es március 15-i felvonulásnak.

Vándor Sándort 1945 elején Sopronbánfalvánál megölték, sok kórustag lelte halálát koncentrációs táborban, s a háború más hadszínterein. Mégis, a főváros felszabadulása után öt nappal, február 18-án a Vándor-kórus már újból énekelt. . Később is választása rendezvényeken, május 1-jei ünnepségeken, falujárásokon lépett fel a Vándor-kórus. Ekkor aratta első nemzetközi siker.it is Budapesten az 1948-as első nemzetközi immkáskórus- versenyen.

Időközben több gazdája is volt a kórusnak, 1954 óta a Fővárosi Tanács támogatásával működik, a hetventagű sikeres énekkar, vezetője 1949 óta Révész László. Számos hazai és külföldi szereplés jelzi útjukat. Budapesten és vidéken, vállalati ünnepségeken és a Zeneakadémián, állami ünnepeken, a rádióban

a tv-ben lépnek fel rendszeresen. Tizenöt nemzetközi fesztiválon jártak, Európa 11 országában és a versenyeken 25 dijat nyertek a munkásmozgalmi és tömegdalokat, népdalkórusokat énekeltek lemezre. Van három önnálló nagylemezük, kétszer nyerték el a Szocialista kultúráért kitüntetést.

A ré%i korok értékeit és a mindenkori leghaladóbb tendenciákat ötvöző műsorpoli- tikájuikkal magyarázható a Vándor-kórus széles repertoárja. Énekelnek madrigált, motettát, spirituálét, mozgalmi és munkásdalokat, néo- dalkórusokat. Megszólaltatják a hagyományokhoz híven Vándor Sándor, Székely Endre, Tardos Béla kórusait,

Bartók, Kodály vegyes karra írt műveit. De szerepelnek

műsorukban a mai magyar zene képviselőinek (Durkó Zsolt, Lendvay Kamiilló, Maros Rudolf, Petrovics Emil,

Balázs Árpád); vagy a kortárs külföldi szerzők (Penderecki, Tormásé, MuradelU, Bimberg, Kozma József) kórusai.

Április 21-én ünnepi hangverseny színhelye lesz a budai Várban. az MTA kongresszusi terme, a fél évszázados fennálását ünneplő Vádor-kórus a7. elmúlt ötven év legsikeresebb műsoraiból állította össze a koncert programját.

K. M. ,

KOVÁCS JÓZSEFI

A festő

Sakkfigurát: apró fehér / lovacskát dédelget a Mester. Oroszlán-sörény esen is epezöld árnyék gyötri.

Az elmúlt időt, letűnt álmaink Atlantiszát igézi

arcképe

Kárpát-medencére virradt szemekkel. Sorsa kimérve pepita táblán, ragyogóan biztos kézzel elsötétített orcánkért játszik.

Mágikus, piktor, fekete síkon remek vásznakkal tündököletes.

Csontos Gábor:

TÓBIÁS

S

— Látsz

Tatamit?

— Nem.. í

JSmászkált valahová.

— És, ha még alszik?

— Ilyenkor már nem alszik. Március van, emlékezhetsz...

Az asszony nem válaszolt. Az emlékeit élesztgette magában. A férfi is utánagondolt, jóllehet 6 teljesen biztos volt a dolgában. Aztán elmosolyodott. — Én már látom ’Tóbiást.

— Hol?! — Az asszony közelebb lépett a kerítéshez, régimódi cérnakesztyűbe bújtatott apró kezével belekapaszkodott a piszkos dróthálóba. Hunyorgott, majd a fekete bőrretiküíben kezdett kotorászni.

— Mit keresel?

— A tévészemüvegemet. Véletlenül nem te...? De már meg is volt, feltette az orrára a félszárú ócskaságot. A »férfi kis fintorral nézte az asszony igyekezetét, majd az Vjját beállította egy bizonyos irányba.

— Ott, ahogy matatom. Ahol az a nagy kavics vagy mi hever, a víz mellett...!

— Az nem Tóbiás! Az egy másik kavics.

— Ejnye, hogy nem látod! Olyan lapos kavics nem létezik. Látom a lábát is...!

Az asszony erőlködött, feljebb nyomta a csúszni kezdő szemüveget, majd ismét csak rossz irányba nézve, picit sikolt» tt.

— Látom.., Megy! Most indult el...!

— Hiszen egészen másfelé nézel! — dühösködött a férfi. — Mindig mondom, hogy

írass újat.

Közben az asszony arcára

átszellemült mosoly telepedett. Picit megnedvesítette az ajkát, még közelebb vitte arcát a drótokhoz, s alig hallhatóan nyögdócselt. Hirtelen a férfi is meglátta, amit az asszony.

— Egy Tóbiás! De az a másik is ott van. Arrébb vagy másfél méterrel.

— Nekem egy is elég — suttogta az asszony. Aztán, hogy arrébb vitte a tekintetét, megrezzent. — Csakugyan! Ott a másik. Az a nagyobb... ö is megy. Látod?------------------------------------------------—--------------------<

8 b

tÓGRÁD — 1986. március 29-, szombat |

— Látom — dünnyögte a férfi. — Most meg mind a

kettő áll.

— Méláznak.

— így szokták.

Némán bámultak a drótok hálókockáin befelé. A férfi nekitámasztotta tenyerét nagy óvatosan a piszkos kerítésnek, aztán cigaretta után kezdett kotorászni a zsebében.

— Rá ne gyújts itt nekem!

— szólalt meg az asszony, anélkül, hogy ránézett volna.

— Honnan veszed, hogy rá akartam gyújtani?

— Ez a másik, ez teljesen olyan, mint a mi Tóbiásunk...

— S nem törődött a férfi bizonytalanná vált mozdulatával, ahogy a zsebéből előszedett gyújtót a levegőben tartotta, teljesen célját tévesztetten. A tollakat libegtető vizet nézte, s a rajta átvezető apró hidat. Amolyan kacsaméretű és teknőcméretű híd volt. A kacsák ricsajoztak, egy mandarinréce éppen lebukott a víz alá, csak kúpos hátsó része állt ki a mocskos léből.

— Piszkos a víz — állapította meg. — Nálunk Tóbiás a kádban lubickolt.

— Jó kis helye volt — sóhajtott mélyet az asszony, de

a szeméit le nem vette a két

mozdulatlanná vált teknőcról. — Ez a sok liba vagy mi, ezek biztosan zavarják őket. Tóbiás nem volt ilyen ricsajhoz szokva.

— Csak a Zsuzsi háborgatását kellett elviselnie.

— Persze. De őt szerette... Istenem! — Elhomályosodott a tekintete, maszatossá vált kesztyűjével a szeméhez nyúlt.

— Vífeyázz, a. kesztyűd...! Piszkos lett — mondta a férfi.

— Mindegy...! Emlékszel, amikor Zsuzsi rá akart állni Tóbiás hátára? Az meg tűrte.

— Hát el nem szaladhatott. ..

Ezen elgondolkoztak egy csöppet. Nézték a két moccanatlan teknőst, a homokos, baromfitrágyás kis tisztásokat, a köveket, a rönköket, és a rajcsúrozó kacsákat. Nagyon szerették volna, ha az a kettő megy még egy kicsit. Jó sokára az asszony sóhajtott.

— Nem moccan.

— Mélázik. Soká tart, amíg abban a kicsi fejben megterem valamiféle gondolat.

— Napozik.

A férfi felnézett az égre, a csupasz ágak fölött tejfehér párák vibráltak, épp csak sejteni engedték, hogy valahol odafönt süt a nap.

— Hiszen nem is süt — állapította meg végre.

— Csak ellenkedj! Tudom, azt szereted a legjobban, hogy én velem ellenkedi.

— Igaz — lett engedékeny a férfi —v az infrasugarak átjönnek az ilyen vékonyka felhőn. így tavasszal az infra a fontos.

— Hová pakoltad el? — fordult hirtelen feléje az asz- szony. ö nem értette, mit akar tőle, csak pislogott. — Hiába beszélek én neked, te mindig csak pakolsz! Aztán, ha kell, hiába keressük.

— Dehát mit pakoltam el már megint, az istenért?!

— Az infralámpát! És, ha jön Zsuzsi? Hogy egy kicsit felkapcsoljam neki ? Kereshetem! Mert te el méltóztat- tál felejteni, hova raktad.

A férfi nagyot nyelt, pislogott, majd kínosan megkereste pillantásával Tóbiást. Nézte mereven, bűvölte, hogy meginduljon. Aztán nem bírta mellében a keserűsésget.

— Te is tudod, hogy Zsuzsi nem jön...!

— Hallgass! — sziszegett rá hevesen az asszony.

— Egyelőre legalábbis — próbálta menteni a helyzetet. Sajnálta nagyon, hogy eljárt a szája, de az sem lehet, hogy mindig mindent magába nyeljen. Az ábrándvilágnak is vannak határai, aminél beljebb nem szabad merészkedni. — Öt év, hisz tudod... Már csak három, persze. De addig nem jöhetnek.

— Akkor is! Kibírhatatlan, hogy mindent elpakolsz.

— Menjünk? — kérdezte a férfi később csüggedten. Az asszony nem felelt, dacosan nézett befelé a dróthálón. A férfi vigasztalni kezdte: —

Nyugodj meg, ott infralámpá- juk is van. Van nekik mindenük, ne féltsd te őket. Zsuzsi akkor napozik, amikor akar. Ott már van ez a szolárium is, vagy minek mondják. Majd levélben megkérdezzük, van-e már nekik. Mérget veszek rá, hogy van...

— Nézd, megiramodott! Azt nézd meg! Csak beszélsz itt, ahelyett, hogy Tóbiást figyelnéd.

A teknőc valóban nekilendült. Furcsán kalimpált böte lábaival, a páncélja billegett.

— Hogy kopogott a hasa a parkettján! Emlékszel? Ha járt-kelt, • hallottuk, hova igyekszik.

— Megkülönböztető jelzéseket használt — mosolyodott el a férfi. — A fiad szerint legalábbis.

— A te fiad is — hümmö- gött enyhe szemrehányással a hangjában az asszony. Már kiégett a keménység a sokszor elpattintott szónyíl hegyéből. Ahányszor ők ezt az egymásvádolást már végigcsinálták! A te fiad elmenti A te fiad elvitte az unokát! Éppen, hogy a te fiad! Én nem mondtam neki. hogy elvigye! — Ehh, semmi értelme. ..

— Már csak magukban beszéltek. Egymásnak minek mondták volna? Érezték, hiábavaló itt minden szó. Már elhagyták a szigetbejárót, a hír dübörgött alattuk, araikor az asszony megszorította a férfi karját.

4