Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
Mosolygó pomcssz'sfolr Irodalmi játék Balassagyarmaton Talán még soha nem volt hétköznap olyan csendes a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ, mint kedden délután. Egy-két fiatal lézengett a folyosón, az információtárban nem szólt a zene, a ház munkatársai rendezgették a kamaratermet. Csak az irodában lett egyre nagyobb a zsongás. Hat óra: gyülekeznek a csapat tagjai. Kicsit kényszeredett, izgatott mosolyok, esély- latolgatás. Versényi György, a helyi Balassi gimnázium nyugalmazott igazgatója, csapatkapitány egy mondással igyekszik ösz- szefoglalni lelki állapotát: — Mindent tudok, de mindent rosszul! — Harsány nevetés. Vlbrich András, aki Balassagyarmatról vezeti majd az élő rádiós vetélkedőt érdeklődve hallgatja az anekdotákat. Szóba kerül az izgalom, mire Gyócsi Géza, a Füles munkatársa megjegyzi: — Én nem izgulok, mivel nem tudok semmit... Csikasz István a Győrből érkezett ellenőrnek éppen a balassagyarmati börtön történetét, hírességét ecseteli: — Már Petőfi is megemlíti étinaplóiában... Oroszlánná Mészáros Agnes, ti helyi könyvtár munkatársa halkan mondja: — Nem kellene inkább olvasnunk? — Derűs a beszélgetés, bár kicsit izgatott és ezt nem is tagadják. Első rádiós vetélkedőjük lesz a mai. Fél hétkor átsétálnak a kamaraterembe. A technikusok a vonalat próbálgatják. Jelentkezik Pest és Győr is. A csapat tétován lapozgat a könyvekben. Lassan szállingóznak a szurkolók. Ulbrich András igyekszik megnyugtatni a kedélyeket. Mosolyogva cseveg a stúdióval. Negyed nyolc: felhangzik a szignál, majd jelentkezik a stúdió. És innen már milliók hallhatták a történteket. Kulcsár Katalin köszönti a helyszíneket, majd elkezdődik a verseny. Amíg a versenyzők dolgoznak, dr. Kecskeméthy Gyulá- né, a művelődési központ igazgatója elmondja: december óta készül a tanárokból, amatőr művészekből verbuválódott kis csapat, diákos szorgalommal. Szinte a város legismertebb „tudósai” ők: Versényi György, dr. Szabó Károly, Oroszlánná Mészáros Ágnes, Csikasz István. Gellén Zoltán. Gyócsi Géza. Wagner .Béla. Zara Melinda. Csikasz István bemutatkozásán hahotázik a közönség. Majd az első csalódás. Igen. már lassan megnyugodni készült a hangulat, azonban az első feladat oontjait felcserélte a zsűri. Talán az izgalom az oka. talán a tapasztalatlanság. nem óvnak a balassagyarmatiak. Csak a közönség zúeoióüik aztán újra láb- rakap a remény. Ügy tűnik a csapat egyre jobban belejön a vetélkedésbe. Gyócsi Géza „szervezi” a válaszokat, lázasan dolgoznak. Sorra érkeznek a kérdések, s a győri csapat előnye egyre nő. — Nem győri véletlenül Lator László? — ilyen és ehhez hasonló kérdések hangzanak a nézők között, miközben a csapat, erről talán tudomást sem véve, igyekszik a ponthátrányt lefaragni. Minden értékelésnél éles felzúdulás, ám akkor a legnagyobb, amikor Csikasz István igazán művészi játéknak beillő paródiáját a zsűri nem értékeli kellőképpen, noha az Győrben is nagy tapsot kap. — Ha most maximális pontot kapunk — mondja egy néző —, talán van esélyünk a továbbiakban. Nem kapunk. Még három perc a műsoridőből, s ők ott nyolcán még mindig játszanak. Húsz óra huszonöt perc. — Mosolygó Parnasszus cím- f mel a Magyar Rádió irodalmi vetélkedőjének első fordulóját hallották — mondja a bemondó, s véget ér a verseny. A csapat óriása' tapsot kap, nem törődve a zsűri ítéletével és a csaknem húszpontos hátránnyal. Mert arra gondolunk, amit az elején Kulcsár Katalin mondott: szeretnénk, ha nem küzdelem, hanem játék lenne ez a műsorsorozat. Játék volt...' (—hr) Őrségi kópicfonó r 'A szalafői Papszeren él a Hi éves Pethő Imre, akinek kedvenc időtöltése a feóptc- fonás. Ez nem más, mint a •mogyorófa aljnövényzetéből ikészített háncsszerű anyag, amiből a hozzáértők különböző, a háztartásban hasznos használati tárgyakat tudnak fonni. Pethő Imre ezt a régi és hasznos, de egyre inkább feledésbe merülő foglalkozást igyekszik megismertetni a környék fiataljaival is. 'A képen: Robi ellesi a mesterfogásokat Pályázati felhívás A marxizmus—leninizmus esti egyetemre Ä2 MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága az 1986—87- es tanévre felvételi pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus esti egyetem kö" vetkező tagozataira és tanfolyamaira. A hároméves általános tagozatra Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Pásztón, Szécsényben, Bátonyterenyén és Rétsá- gon. (Salgótarjánban — módosított ier matikával — egy osztály propagandisták részére indul.) A hároméves szakosított tagozaton filozófia szakra Salgótarjánban, politikai gazdaságtan szakra Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Szécsényben, nemzetközi munkásmozgalom-történet szakra Salgótarjánban. Továbbképző tagozaton — egy tanévi időtartammal — az alábbi tanfolyamok indulnak; Salgótarjánban ideológiai életünk időszerű kérdései; a szocialista kultúra kérdései; valláselmélet, valláskritika; gazdaságpolitika — vezetéselmélet; közgazdasági elméleti kérdések (szakosítót végzetteknek); agrárpolitika — szövetkezetpolitika; a szocializmus építésének történelmi tapasztalatai; a pártirányítás és pártélet kérdései; káder- es személyzeti munka; ifjúságpolitikai kérdések; a tömegszervezetek pártirányítása. Balassagyarmaton gazdaságpolitika gazdaságirányítás; a pártirányítás és pártélet kérdései; a pártoktatás pedagógiája. Pásztón közoktatás-politika: a szocializmus fejlődésének időszerű kérdései. Szécsényben ideológiai életünk időszerű kérdései; a szocializmus politikai rendszere. Bátonyterenyén gazdaságpolitika — pártépítési kérdések. Rétságon a szocialista kultúra kérdései. A Nógrádi Szénbányák Vállalatnál vezetési ismeretek. Az esti egyetem hallgatója a2 lehet, akit a pártszervezet és a munkahelyi vezetés javasol, és sikeres felvételi vizsgát tesz. (A továbbképző tagozaton felvételi elbeszélgetésen kell részt venni.) Az általános tagozatra jelentkezőknek alapfokú, a szakosított és a továbbképző tagozatra jelentkezőknek középfokú politikai végzettséggel — illetve annak megfelelő ismeretekkel — kell rendelkezniük. Az esti egyetem ■ valamennyi tanfolyamára pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetenként egy alkalommal minden tagozaton kötelező foglalkozás van. A jelentkezéshez szükséges kérdőívet és a felvételi vizsgakérdéseket a városi és a városi jogú nagyközségi párt- bizottságokon szerezhetik be az érdeklődők. A kitöltött kérdőívet, az önéletrajzot, valamint két darab saját névre megcímzett, bélyeggel ellátott borítékot a munkahely szerint illetékes városi, illetve városi iogú nagyközségi pártbizottsághoz kell eljuttatni 1986, április 22-ig. A felvételi vizsgákat — értesítés szerinti időpontban — 1986 május 12—23. között tartjuk. Az eredményről a jelentkezőket június 13-ig értesítjük. MSZMP Nógrád Megyei Bizottsága Oktatási Igazgatósága Kisdobosok és úttörők közművelődése A kisdobosok és úttörők közművelődése sajátos, többoldalú és folyamatos tevékenység. Befolyásolják a gyermekek életkori sajátosságai, valamint az a tény, hogy idejük legnagyobb részét az iskola falai között töltik. Az iskola és az úttörőcsapat gondoskodik a gyermekek szabad idejének hasznos, céltudatos és egyben szórakoztató eltöltéséről. A különböző programok szervezésénél meghatározó, hogy ez a korosztály igényli a legtöbb játékos, érdekes, a figyelmet megragadó és lekötő pprogramot. Arai biztosítja. hogy a gyermek nevelőiskoíába és nemcsak „ismeretnyújtó” intézménybe jár. Célszerű bevonni a nevelőmunkába a különböző közművelődési intézményeket, illetve igazodni műsorkínálatukhoz. A köz- művelődési szakemberek jelentős része, „hálás korosztálynak” könyveli el az általános iskolai tanulókat, mely minősítést sokszor a mozgósításra szűkítik le. Ebből következik, hogy nem mindig felelnek meg az elvárásoknak, hogy az ötnápos munkahét utáni szabadnapokat érdekes, a gyerekeket az intézménybe vonzó programokkal töltsék meg. Még mindig gyakori az otthoni, egész napos tévézés. Jó kapcsolatrendszer alakúit ki a könyvtárak és az iskolák között. Mind a közművelődési, mind pedig az iskolai könyvtárak jelentős szerepet vállalnak a gyermekek olvasóvá nevelésében. Emellett a könyvtárak nagy része rendszeresen szervez foglalkozásokat. A salgótarjáni gyermekkönyvtár 1985- ben 458 programot szervezett, amelyeken 8392-en vettek részt. Több városi és községi könyvtár működtet különböző kiscsoportokat is. Megfelelő színvonalú a múzeumok és az iskolák együttműködése. Jelentős például a Nógrád Megyei és Szécsény Városi Tanács, valamint a MUSZ Nógrád megyei és Szécsény városi elnökségének hagyományosan jó programsorozata, a Palóc szőttes. Ebbe kapcsolódik be a balassagyarmati Palóc Múzeum is, színvonalas vetélkedők szervezésével. A moziüzemi vállalat rendszeresen beindítja gyermekbérleti sorozatait. amit az egész megyére kiterjeszt. A megyei úttörőelnökség mellett működő, ebben a tanévben újjáalakult közművé- lődési szakbizottság ösztönzi, támogatja a hasznos kapcsolatfelvételt és kapcsolat- tartást. A szakbizottság új elnevezése nem csupán formai, hanem tartalmi megújulást is jelent. Ez sokkal tágabö lehetőséget biztosít, hiszen nem szűkíti le a kulturális nevelő munkát a művészeti tevékenységre, hanem helyet ad a legújabb kezdeményezéseknek is, mint a videózás, számítógép-programozás. Egy kis húsvéti kacsa.,. A vének, az aggok, ameg" roggyantak! Igen, csak fck és csakis ők vádolhatnak most engem holmi csalással, plágiummal, netalán: rút tol- vajlással, igen, csak a kimustrált öregek vagy a to- tyakos idősebbek —, hogy hozzájuk finom legyek — szóval igen, efféle szavakkal kizárólag ők illethetnek, mert ők biztosan emlékeznek. Emlékeznek rosszra, jóra, s a tégi, kedves dalocskára: Egy kis kíváncsi kacsa egy este nem ment haza és ebből lett a... nagy tragédia... 7 Ha lehetek őszinte, már nem is vagyok olyan nagyon biztos a szövegben, de any- nyi bizonyos, hogy igen, hogy volt néhány kedves strófája, s fújta boldog-boldogtalan, s néhány percre derűt vairá- sssolt a mégoly nehéz időben is az arcokra. Vetekedni a kíváncsival Égy nem tud és nem is akar az én kis húsvéti kacsám. Mégis, immár négy évtized után felsejlik bennem némi halovány nosztalgia, meggondolván, hogy eredetileg bizony olyan mázsán yi malac volt, s csak metamorfózisok során át lett szegényből kis esetlen sápi-hápi, sárga pihés tityi-totyd, szóval az a kicsi kacsa, a fent emlegetett húsvéti. Történt pedig úgy a negyvenes években, amikor a szegénység nem szégyen volt, hanem állapot, amelyet úgy viseltünk, kényszerűen, mint csikorgó, hideg télben egy üitött-kapott, told ott-foldott, mégis meleg nagykabátot... Történt, hogy szegény apám, aki akkor vasutas volt, s mint ilyen, nemcsak családdal, de lakással is bírt a sínek menti kolónián, szóval egy szép tavaszi napon — nem is nap volt már, inkább este — egy kis srvalkodó szőke malaccal tért haza, nekünk — gyerekeknek — harsány örömére - s édesanyánk rémületére. Csak úgy zúdította szavai áradatát a különben nyugodt, s büszke ember öregünkre. Hogy honnan és miből, és miért, és hogy most mit kezdjünk vele?! Hogy azonnal vigye innen! Hol tartja majd, hogy’ eteti, hiszen már a saját kölykeinek sem tud az ember lassan enni adni. • — Éppen ez az! — így az apánk sejtelmesen —, azért hoztam, mert olcsón kaptam, de igazán, majdnem ingyen, és meglesz majd itt, az udvari kis kutricába’, krumplihéjon, ezen-azon, maradék kis leveseken, de leginkább meg odakint, a sínek menti nagy töltésen. Nem kell ennek semmi, asszony, majd ellesz, legelget. Ügy nő meg, hogy észre sem vesszük. Télre megnő, szép kövérre, és ha eljön a szent karácsony — kap majd egy kis kést a kedves. Képzeljétek csak: hús, zsír, kolbász ... frissen süli finom tepertő, anyátok nem győz sütni-főzni, a sok jóféle falattal mindennap megrakjuk majd a hasunkat. Armuiva, szájtátva hallgattuk apánkat, ahogy lelkesen a bőséges jövendőt ecsetelte, és nyeltük sűrűn a nyálunkat, mert bizony, az, amit nekünk akkor lefestett — igazi eldorádónak tűnt — a krumplileves-, asíroskenyér-, kelkáposztaféle helyzetünk közepette. Még a malac is hallgatott. Talán megérezte az ártatlan, ott, a kolónia kis konyhájában a hirtelen ránk telepedett, ünnepes áhítatot... Azt meg honnan is tudhatta volna, hogy a sok majdani boldogságnak személy szerint ő lészen majd — sajna’ — az egyedüli végvesztese. És telt, múlt az idő, miként a mesékben .. A leg- nagvobb élmény persze nekünk volt, gyerekeknek. Alig győztük kivárni az iskolát, azt pedig talán mondanom sem kell. hogy könyvek helyett a malacot bújtuk inkább. Játszottunk, kér «előztünk, farkát húztok, füle tövét, hasa aljét vakargat- tuik, hogy1 olyan kezes lett az ártatlan, akár, ha bárány lett vblna, oly jól ment nálunk a dolga. És 6 nem is maradt hálátlan, szépen növekedett, fejlődött, még a vaik is láthatta, hogy ebből a kis malackából — ha a jóisten is akarja — szép nagy disznó lesz karácsonyra. Ügy látszik azonban, hogy a föilénk rendelt nem akarta. Már november volt — vagy december? —, csíptek a reggeli fagyok, és mi naponta azon veszekedtünk, hogy ide kolbász, oda sonka, nem érdekelnek a finom faiatok, nagy disznóság volna levágni ezt a szegény, ártatlan, százhúsz kilós kis malacot... És nem is lett belőle semmi ... A téli hajnal fehér csendjét a karácsony előtti hidegben nem tépte szét a szívszaggató visítás, nem kellett kés, és nem volt szalmás pörzsölés, nem dézsmáltuk meg fülét, farkát, nem volt tor. s a kíváncsi szomszédoknak sem küldtünk finom kóstolókat. Jött egy vonat, elkapta, s a mi vesztésre ítélt malacunk egv csapásra megúszta a további tortúrákat. Elmúlta kés volt, de immár a mi szívünkbe. Még évek múltán, mikor sorsunk valamelyest jobbra fordult, még akkor is felsoroltuk — és persze, egymást okoltuk —, hogy s mint volt a malacunk veszte, milyen bánatossá lett egy csapásra a vidámnak — s főleg finomnak — megáldott karácsonyeste... Teltek-múltafc további évek, s nem kés büszkeségemre, engemet városunk tekintélyes lapjához — gyakornoknak felvettek. Még egy évet sem koptattam ott a tollat, karácsony közeledvén, felkértek, hogy egy szép, megható, ünnepi riportot írjak. Nosza, nekem menten eszembe jutott a malac, az éhség, a szegény család, barátságunk röfikéved, s nekiestem, nem kíméltem a papírokat A szerkesztőm megdicsért: — Jói van, még majd lehet belőled valami, fiam ... És én rohantam az akkori — gyönyörű és rám, mint a riporterek gyöngyére csodálattal felnéző — csodálatos m enyass zon vömhöz. — Mindenem. drágám, kedvesem, a karácsonyi számban a tárca én leszek ... 1 ; Nem lettem. — Sok volt az anyag, nem fért bele a malacod — magyarázta az öreg taltnok, s látva, hoev lelombozódtam. vigaszul válton veregetett: — De semmi baj, ne dobd el. jó lesz ez szilveszterre, gyerek. Csak egy kicsit változtass rajta. Újévre elég lesz ... mondjuk egy szép nagy pulyka. Vérzett a szívem — hazugságért, nagyképűségért szerelmem szentesten elhagyott —, de hősiesen átgyúrtam pulykává szegény, régen volt kis malacot. Nem sorolom, az újságnál még ebből sem sütöttem combot, lásd, mint fentebb: sok fontosabb cikk, de azért nincs veszve semmi, farsangra majd egy jó kövér liba. az is jó lesz, de legalábbis megteszi. Húsvétra a szőke disznó, a mérges pulyka, a kövér gúnár ártatlan kis báránykává lényegült szelíden, s én — immár kellő alázattal — gyönyörteljes, gyötre- delmes pályánk áldozati kövére. a szerkesztő asztalára tettem. Nyakán rózsaszín szalagon aranycsengőeske csengetett s a végre várván szegény bárány, bégetett bizony, bégetett. De ez az írás sem jelent meg l/ őzben sok év elröppent *'■ felettem, sok húsvét iött újabb húsvétra. s ebben a nagy kohóban, ebben az egybeolvasztó s mégis átlénye- gítő, átformáló világunkban nekem bizony már nem maradt más, mint ez a kis — húsvéti kacsa. Aki nem hiszi, iárjon utána. Vagy: írjon jobbat — ka-^, rácsonvro Kun Tibor 4 NÓGRÁD — 1986. március 29., szombat
