Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-29 / 75. szám
A kölcsönös előnyökért A város és a nagyüzem r A VII. ötéves terv előkészítése során sokan és sokféleképpen megfogalmazták ugyanazt az igényt: a településfejlesztésben szorosan együtt kell működni a tanácsoknak a gazdasági egységekkel. A megvalósításra szolgáltatnak példát Salgótarjánban, akkor, amikor a városi tanács együttműködési megállapodásokat köt a nagyobb üzemekkel. A város és a síküveggyár közös teendőit a minap fogalmazták meg egy dokumentumban. Az okmányt C. Becker Judit, a városi tanács elnöke és dr. Juhász Gyula, az üvegipari Müvek Salgótarjáni Síküveggyárának igazgatója irta alá. Teljes gőzzel a gáz felé A megállapodás mindenekelőtt leszögezi: a VII. ötéves terv során — a kölcsönös előnyök tiszteletben tartásával — minden olyan tevékenységben együtt kívánnak dolgozni, amely jelentősen kihat, illetve kihathat a város lakosságának és a gyár dolgozóinak hangulatára, a lakóhelyi és a munkahelyi körülményekre. A közös érdekeltség abból indul ki, hogy . a munkahelyi körülményekért a gyár, a lakóhelyért pe- dig alapvetően a tanács felelős. Mindez azonban ' nem zárja ki azt a, kölcsönösen felismert szükségszerűséget, hogy a város általános fejlesztésében, a termelés hatékonyságának fokozása érdekében sokoldalúan segítsék egymást. S, hogy melyek lehetnek az együttműködés területei ? A megállapodásban mindenekelőtt a lakásellátást helyezik előtérbe. A síküveggyár is egyetért a lépcsőzetes lakáshoz jutás láncolatának kiépítésével, s a gyár is igényt tart „első lépcsőként” egyszobás, garzoni elilegű álla- mi, vagy személyi tulajdonú & lakásokra ifjú házasoknak vagy egyedül éK5 időseknek. Ä gyár a lakáshoz jutás más formái iránt is érdeklődést tanúsít — a VII. ötéves tervben előreláthatóan mintegy 100 lakásigénye lesz a nagyüzemnek. A megállapodásban mindezt tudomásul vette a tanács, a megoldások konkrét formáját, helyét, éves ütemezését a városi tanács VTL ötéves tervének jóváhagyása «tán külön megállapodásban rögzítik. A közön feladat ókat sorakoztató dokumentum kiemelt helyen foglalkozik'- a gyermekintézményekkel, hiszen a Gorkij-telepi bölcsőde, a Budapesti úti óvoda és általános iskola megfelelő színvonalú működtetése, szükségszerű' fejlesztése épp úgy érdeke, a városi tanácsnak, mint a síküveggyárnak. A város szándéka, hogv az említett intézmények elsősorban a gyári dolgozók, a körzetben lakók gyermekeinek teremtsenek elhelyezési lehetőséget E szándékot méltányolva a gyár saját eszközeivel támogatni kívánja az intézmények fenntartását, fejlesztését. Ez elsősorban élőmunkával és anyaggal valósulhat meg, az éves feladattervek elkészítésébe bevonják az érintett intézmények vezetőit, s ebkor kitérnek az iskola és a gyár sportszerveinek együttműködésére is. Az ifjúsági ház a rendeltetésszerű hasznosítás mellett évek óta jó színvonalon elégíti ki — szükségmegoldásként — a síküveggyár igényeit, ennek további formáját és feltételrendszerét ugyancsak kidolgozzák. Megfogalmazták az' együttműködési megállapodásban azt is, hogy a „munkásotthon gondolatának ébrentartása” ugyancsak közös érdek. A közművesített szabad terület. a tervdokumentáció a gyár birtokában van, a tanács pedig koordinációs szerepet vállal a megvalósíthatóság vizsgálata érdekében. Fontos szociálpofitikai kérdés — a tanács és a gyár egybehangzóan vélekedik az öregek napközi otthonának létrehozásáról. A városnak az a szándéka, hogy a Gorki j- lakótelepen létesítendő ÖNO elsősorban a térségben lakók — zömmel volt gyári dolgozók, illetve jelenleg is ott dolgozók szülei — mindennapjait könnyítse. A síküveggyár éppen ezért az ÖNO berendezéséhez, felszereléséhez, környezetének rendezéséhez élőmunkával és anyagokkal kíván hozzájárulni. Vizsgálják annak lehetőségét is, hogy a gyár üzemi konyhájáról müven módon lehetne megoldani az otthonba járók majdani étkeztetését. A közös teendők még hosz- szosan sorolhatók. A Buda resti út gyári szakaszán például három fedett autóbuszváró létesítését tartja indokoltnak a gyár. Ezek —együtt megépítéséhez közreműködést ígér. A tanács gondoskodik a tervdokumentációról, annak előkészítéséről, hogy színvonalas, esztétikus építmények létesüljenek. A sor folytatható azzal, hogy a kereskedelmi ellátottság színvonalát a Gorkij-telepen alacsonynak ítéli az üzem, s ennek vizsgálatát kérik. A tanács szakszervei feltárják hz okokat, a megoldás lehetséges módozatait — figyelemmel a VII. ötéves tervben építendő lakások várható hatására is. A környezetvédelem, a köztisztaság, a víz- és a levegő tisztasága, a zajártalom elhárítása, a zöldövezetek megóvása, a parkok gondozása és fejlesztése — természetesen az alaptevékenység mellett — ezentúl is kiemelt feladata a síküveggyárnak, az együttműködés e sokrétű munka közös tendőit is tartalmazza. De figyelemre méltó az az elhatározás is, hogy a síküveggyár részt kíván venni a város sajátos építészeti arculatának kialakításában, az üveg építészeti felhasználásának kiterjesztésében. Ennek érdekében mintakollekciókat mutat be a városépítésben részi vevő tervezőknek. A tanács ennek fejében azt teheti, hogy az itt készülő építészeti üvegtermékek szélesebb körű felhasználására törekszik. A megállapodásihoz hozzátették: keretjelleggel és nyitottan kezelik. Tehát nagy szerepe lesz az éves operatív fel adatterveknek, a eik- h*s során újonnan felmerülő teendőkkel kiegészíthető a most S évre megkötött együttműködési megállapodás. Esztendőről esztendőre sort kerítenek arra is, hogy az aktuális feladatok megfogalmazása mellett értékeljék a korábbi év közös munkáját, elemezzék és levonják a szükséges tanulságokat. A város és a gyár érdekében. Salgótarján és a síküveggyár együttműködése is azt bizonyít ja: nem él külön életet a település és a nagyüzem. A kölcsönös előnyökre épülő együttműködés "e- hetőségeivel pedig m-nden- ki jól jár. A kezdeményezést éppen ezért tovább szélesítik, Salgótarján Város Tanácsa további nagyüzemekkel köt együttműködési megállapodást. (k. g.) A kolóniaidőszak bányagépgyára lassan már a múlté. A gyár valamennyi üzeme, műhelye megújhodott az eltelt 10—15 esztendőben. Hol vannak már a fűtésre használt kis kályhák, maszek tákolmányok! Hiába keresnénk a pár éve még Vígan füstölgő gőzmozdonyt is. melyet a korszerűsítés jegyében állítottak a melegvíz-termelés szolgálatába. — Nem • is tudom, ki adta az ötletet, de az biztos, hogy nem volt haszontalan szerkezet a gőzmozdony — magyarázza Rezgőnyi Nándor főmérnök, a salgótarjáni bányagépgyár vezetője. — Azzal állítottuk elő a hetvenes évek közepén a fűtéshez szükséges gőzmennyiséget. Félig automatizáltuk is. csak hát a környék lakói sokat panaszkodtak a rettenetes füst miatt. Két évig szolgált nálunk a vasúti masina, de emellett már régóta üzemeltek az olajtüzelésű kemencék. Évente 150—200 tonna folyékony tüzelőt használtak és még használnak a gázra való átállás végéig. Mert időközben érkezett meg a telepre a gáz. — A tervek már készen álltak az olajkazán megvalósítására, mikor váratlan fordulat következett be — folytatja a főmérnök. — 1978- ban elérkezett hozzánk a vezetékes gáz. Megépült a fogadóállomás, és átértékeltük A Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat litkei sütőüzemének termékei megyénk határain túlra is eljutnak. Az ínyenc aranygaluskát, piskó- taroládot, képviselőfánkot és a félkész tortalapot a főváros élelmiszerüzleteibe és Aszódra szállítják. Havonta mintegy százhúszezer tojásból és egyéb adalékanyagokból készítik a finom falatokat Útkén. Mintegy hatezer darab aranygaluska gyártásában — bal felső képen — Krisztián Zoltán né is besegít. Csikón d I óránt üzemevezető — jobb felső képen — által kevert tojáshab felhasználásával Huszár Zoltán cukrász — jobb alsó képen — havonta kétezer darab kepviselőfánk és ugyanennyi tortalap sütését végzi. A Snlgó-dohos fantázianevet viselő piskótalan keresett áru az ország üzleteiben Bal alsó kénen Kálmán Jó- z«efné csomagolja a7 ízletes süteményt. a korábban készült terveket. Ügy tűnt, hogy a teljes rekonstrukció a ráfordítások ellenére is megéri, ezért megkezdtük a gázprogram végrehajtását. — Időközben a termékszerkezet is változott; kiderült például, hogy a korábban előállított süveggerenda-meny- nyiségnek csupán a töredékére van igény. Addig két kemencét is üzemeltettek erre a célra, a jövőben elegendő lesz egy is. összesen két kemence marad a négyből, és ezek közül az egyiket úgy alakítják át, hogy a nagyobb átmérőjű száll! ítószalaigdobo- kat is abban lehessen edzeni. — Ezzel a kemencéink kill aszná Itsági foka mindenképpen nőni fog. A gázvezeték kiépítése jelenleg főijük és a kivitelező KGYV ígérete szerint ez év végéig befejezik a munkálatokat — mondja a főmérnök. — A gázkemencék hatásfoka jobb, az olajjal működőkénél — veszi át a szót az energiaosztály vezetője, Mészáros Lajos. — Kíméli a környezetet és számításaink szerint évente 1,2 millió forint megtakarítást eredményez. Ebből 8—900 ezer forint az energiahordozó-váltásból, további 3—400 ezer forint a jobb hatásfokból származik. Tudni kell ugyanis, hogy a kemencék időszakos felújítását amúgv is meg kellene valósítani. Most a két dolgot „összekombináltuk” és áttérj tünk a korszerűbb energia- hordozóra. A teljes költség kétmillió forintot tesz ki. Ha összevetem a megtakarítással, látszik, hogy körülbelül két év alatt a befektetés megtérül. A hét ével ezelőtt elkezdő-; dött gázprogram a teljes kibontakozás előtt áll. Míg az első esztendőben alig 600 ezer köbméter légnemű tüzelőt használtak fel, tavaly már elérték az 1.7 millió köbmétert. Ez a szám gyakorlatilag 1982-től alig változott, miközben bővítések is történtek. Javult ugyanis a hatásfok, megtanulták ügyesen használni a jótékony anyagot. Különösen megkapó a gyári hőközpont látványa. Rendkívüli tisztaság uralkodik az épületben és a kezelőszemélyzet létszáma is meglepően alacsony. — A gáz mellett üzemeltetünk egy elektromos kemencét is, sőt ezen kívül is van néhány nagyfogyasztónk — mondja még erről. Mészáros Lajos. — Mivel ez a legnagyobb, tervezzük egy „energiaőr” beállítását, mellyel a csúcsterhelés túllépését elv°- rüljük. Ezért ugyanis pótdíjat számol fel az ÉMÁ^Z. Beépítésével lehetőség nyűik a szerződött csúcsidei teljesítmény csökkentésére. ez pedig nem kevés megtakarítást jelent. T. Fi. I» 1 — A MOZGALMI MUNKÁT gyerekkoromtól kezdve szerettem és akartam is végezni. Ez volt az életem, a kenyerem — sűríti egybe eddigi életútjának lényegét Bállá Mihály nyugdíjas, aki a jói megérdemelt pihenés időszakában is, felkérésre, Rétságon elvállalta a szak- szervezeti szakmaközi bizottság titkári teendőit. — Ha közösségi dolgokról sran szó, nem tudok nemet mondani... X Az indíttatás a szülői házból történt, amikor édesapja az 1919-es Tanácsköztársaság leverése után azt mondta neki: — Jól gondold meg fiam, mert még bajod lehet belőle... — emlékezik az akkori szülői intelemre. Mert édesapját a fehérterror idején, meg az azt követő időszakban egy-két hétre mindig bevitték a csendőrök. Az akkori gyerekember, Bállá Mihály a felszabadulás után Hugyagról Csepelre ment dolgozni, ahol három evet töltött a Csepel Művekben. Előbb vaslemezt hengereit, majd a legnehezebb munkát bízták rá: kemen-cés és felfogó lett. Itt találkozott először a szervezett munkás- mozgalommal. Gordos nevezetű szakszervzeti Jtká- adta kezébe az első szakszervezeti könyvet, ekkor érezte •ftőször azt is, hogy mit telén! a szakszervezet. Közben üz életem, a kenyerem veit... belépett az Ifjú Gárdába is. A gyárban rendezett egyik nagygyűlés alkalmával az akkori legmagasabb beosztásban lévő pártvezető, a gyár közepén felállított szónoki emelvény felé haladva megállt előtte és megkérdezte: — Fiam, te honnan vagy?... Nóg- rádból — hangzott a válasz. Majd a főtitkár kdvesen fnegpaskolta a fiatalember arcát. — Hengerészek, öntők oltották belém a munkásszemléletet, — mondja büszkeséggel a hangjában, de *tt tanultam meg igazán szál innét. enni. Egy hengeré-z szakmunkás reggelire 30—40 deka szalonnát vágott be a hozzávaló kenyérrel meg a savanyúsággal. Egyikük meg is jegyezte: — annyiba kerül nekem a reggeli, mint a te egész napi kereseted. Bár kemény, nehéz munkát végeztem, de jól éreztem magam. Nyolcvan kilóval mentem el hazulról és 3 hónap múlva 64 kilóval jöttem haza. Három év után édesapám azt mondta: — vagy ott maradsz, vagy pedig hazajössz. Én az utóbbi mellett döntöttem. A visszatéréssel egy újabb fordulat következett be az életemben. A község akkori párttitkára így szólt hozzám: „kinevezünk a terményforgalmi felvásárlójának! Alig múlt el néhány hét, behívtak a járási párt- bizottságra, ahol Orosz János elvtárs azzal fogadott. — Hétfőn reggeltől a tankerületi főigazgatóságon dolgozol. Minek? — kérdeztem.— Odahaza 40 vagon termény van, nem hagyhatom ott. — Majd a családod átveszi a te feladatodat — volt, a válasz. — Bállá Mihály unokabátyám, aki tanácselnök volt, intézte az adminisztratív ügyeket, apám végezte a felvásárlást. Tudtam, hogy a 6 elemimmel itt * nem sokáig rúghatok a labdába, ezért négy hónap után otthagytam. Mivel lehetőség kínálkozott, egy állattenyésztési szakmunkásképző iskola elvégzésére, oda jelentkeztem. Utána szerettem volna hazakerülni, de Heves megyébe küldek, ahol az állattenyésztési igazgatóságon ellenőr lettem egy /körzetben. Ezu'án tartós, másfél éves bentlakásos tanulás következett a Gödöllői Mezőgazdasági Akadémián. Az iskola befejezése előtt a megyebeliek közül mindenki tudta, hogy hová mennek, csak én nem. Egyszer csak hívat az akkori igazgató, Keserű János, és a következőket mondja: — Itt marad tanársegédnek, az állattenyésztési szakon. Egy idő után ez a tanszék feloszlott és átkerültem zisámbék- ra, az elnökképző iskolára, ugyancsak tanársegédnek, majd onnan ha^a. Markovics János, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium akkori személyzeti vezetője Balassagyarmatra juhtenyésztési főága- zatvezetőnek < nevezte ki Balia Miháljd. Később a balassagyarmati járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjeként dolgozott. Az ellenforradalom idején Salgótarjánba került, ahol kar- hatalmistaként is védte a munkáshatalmat. Az ezt követő újabb állomás Rétság, a járási tanács mezőgazdasági osztálya volt, ahol a termelőszövetkezet átszervezésével kapcsolatos előkészítő munkálatokból vette ki részét. Közben elvégezte Budapesten az öt hónapos pártiskolát. A tanácsról a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályára került, ahonnan a Palóc Termelőszövetkezeti Területi Szövetség titkárhelyettesi beosztásába. Ä két szövetség egyesülése után Tolmácsra, a Lókos-völgye Termelőszövetkezetbe, mai nevén Magyar—Szovjet Baráti Tsz-be hívták elnökhelyettesnek, ahonnan 1985. január 1-vel nyugdíjba vonult. Szakmai munkáját jól ötvözte a mozgalmi tevékenységgel. Mint az MSZBT elnöke, a pártvezetőség tagja szolgálta a vele együtt dolgozó közösséget. < — Fájnak a7, ízületeim — tér vissza a jelen valóságára. — Az orvos azt mondta, hogy megkoptak a fogaskerekek. Ez nem betegség. Kisvártatva így folytatja: — Hogy a mozgalomnak tudtam áldozni az életemet, azt döntően a családomnak köszönhetem. Megértő, rendes, szerintem tehetséges feleségem van, aki bármilyen qehéz helyzetben is voltam, mindig mellettem .állt. Konfliktusok nélkül él- 'tünik' és élünk ma is. Kislányunk Pesten jogászkodik, a fiúnk pedig helyben a Fémbútor Ipari Szövetkezetben művezető. — Tudod, mi az, ami most engem nagyon foglalkoztat, így ié mondhatom idegesít? •Meg se várva válaszomat a következőket mondja: — Valamilyen szervezeti megoldást kellene keresni, hogy az üzemi szakszervezeti munka és a területi szakmaközi bizottságok tevékenysége jobban egjunásra találjon. Aztán a jelenleginél nagyobb nyilvánosságot érdemelne ez a munka. Egy mozgalmas élet sikereit, esetenként kudarcait foglalják magukba az elnyert kitüntetések: a Munkás—Paraszt Hatalomért Emlékérem, a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Kiváló szövetkezeti munkáért kitüntetés, a Mezőgazdaság kiváló dolgozója elismerés, és a Munka Érdemrend ezüst fokozata. — EGYÉBKÉNT ELÉGEDETT VAGYOK sorsommal — mondja búcsúzóul a jó. kedélyű, örökké mosolygós arcú, bizalmat kiváltó aktíi közéleti ember, akit a kommunista mozgalom „mérgezett” meg a nyughatatlan tennikarással, a jobbítás, a gyarapodás, a boldogulás, a másoknak való segítés nagyszerű érzésével és gyakorlatával. Venesz Kárai;
