Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-28 / 74. szám
Ahol nincs nk panaszra Ügyesebben a szabályzóknál Ostoróczky József negyvenegy éves. Harmadik esztendeje elnöke a Nagyoroszi Egyetértés Mezőgazdasági Termelő- szövetkezetnek. Azt mondja, sok minden szólt emellett a szövetkezet mellett, amikor a homokterenyei évek után csomagoltak. Megnőttek a gyerekek, innen könnyebb iskoláztatni őket — ezalatt a gyakoribb „láthatást” érti —, meg azután kérték is a feladat ellátására. Jól érzi magát a munkájában, de a településen is — ezek az ő szavai. De nem ezért ültünk le beszélgetni. Jó esztendőt tud maga mögött a már régen nemcsak a mezőgazdasággal foglalkozó közös gazdaság, s nem csupán árbevételi tervüket teljesítették túl, hanem a nyereség is több lett a korábba* papírra vetettnél. Ezért kezdem a kérdések sorát így: — Másutt csökkent a nyereség, ebben a szövetkezetben nem. Különlegesek az adottságaik? — Elsősorban a növénytermesztés eredménye volt lényegesen jobb, mint azt előre kalkuláltuk. Sikerült ellensúlyoznunk a megnövekedett költségeket. Rögtön hozzáteszem, hogy a többi ágazat is teljesítette illetve túlteljesítette azt, amit közösen elképzeltünk: — Nyilván egyéb intézkedések is segítették a nyereség növelését. — Gyakori szó mostanában a gazdálkodás berkeiben a racionalizálás. Nekünk szintén ésszerűsítenünk kellett a költséggazdálkodást. alkatrésszel, energiával átgondoltan, a szűk. séghez szorosan igazítva bántunk. — Kimutatható eredménye? — Körülbelül kétmillió forinttal csökkentettük az ilyesfajta kiadásokat a korábbihoz képest. Nehogy azt gondolja, itt talán korábban mindenki pazarolt! De már az is sokat nyomott a latban, hogy szervezettebbé tettük a gépek, járművek mozgását, ebben sofőrnek, traktorosnak és munkahelyi vezetőnek egyaránt része volt. — Bevezették a szerződéses formát. — Nem ment volna korty- »yen, ha nem tárgyaljuk meg részletesen a gépeken dolgozókkal. Mi már korábban gondoltunk erre, igyekeztünk egyforma fettételeket teremteni a járművekkel dolgozók számára, ezért elfogadható műszaki állapotot teremtettünk. Természetesen más-más feltételek vonatkoznak az új és a több esztendeje szolgáló gépek gazdáira. Nyugodtan mondhatom: gazda, mert most már tényleg gazdái a masináiknak. Sokkal jobban figyelnek munkaeszközükre, fölöslegesen alkatrészt nem cserélnek, de nem is strapái ják le az autókat, erőgépeket. — Lesz, aki nem tnd megfelelni ezeknek az új feltételeknek. Velük mit kezdhet majd a szövetkezet? — Annak le kell szállnia a gépről, mert eljuthat odáig, hogy a munkabéréből le kell vonnunk forintokat. Azt gondolom, kérni fogja magát más beosztásba, vagy másik munkahelyet keres. Nem az a célunk, hogy bárkitől is megváljunk, csupán a lehetőségeink szerinti legjobb munkát várjuk el az emberektől. Segítünk gondjaikon, ha igénylik, mert csak az a jó, ha együtt haladunk. Nézze, megvizsgáltuk a gépesítési ágazat költségeit évekre visszamenően és mit találtunk? Évről évre kétmillióval növekedtek a kiadások, amit ki kellett gazdálkodnunk a közös költségekből. Volt ebben a költség- növekedésben indokolt, hiszen kúsztak fölfelé az üzemanyag- és alkatrészárak, de sok gondot okozott a fegyelmezetlenség is. Ennek — mindkettőnek együtt — gátat kellett szabnunk. Termékeink áraiba ezt az évi kétmilliót nem építhettük be, tehát a többi ágazatot sújtotta. — Beszélgetésünk elején a növénytermesztés jó eredményeit említette. — Húszmilliós árbevétel helyett több mint huszonnyolcmilliót teljesítettek az ott dolgozók. Az őszi búza hektáronkénti öt tonnája egy egész egy tizeddel túlteljesült, a lencse majd két és félszeresét, termette a tervezettnek és mindez a szűkített önköltségeknél is elmondható. A búza mázsáját kétszáznyoleven helyett kétszáztízért, a lencse mázsáját ezer forinttal olcsóbban termeltük meg. — Az állattenyésztés? — A hozamterv túktefjestíft, de a költségek „sebesebben” nőttek. Ennek ellenére is egymillió forintot meghaladóan fölözték az előírtat. Ipari ágazatunk negyvenbétmillió-két százötvenezer forintot hozott a közös kasszába. Ami a negyvenmillió fölött van, az a túlteljesítés. Itt már mutatkoztak gondjaink. Faipari földolgozó üzemünk az árak változásait nem tudta ellensúlyozni. De összességében elmondható: növekedett a konkurencia, nehezebb helytállni, vevőt, piacot találni, s ez vonatkozik a megrendelőkre is. — Kilencszáz anyajuhot tartanak, másutt már a birka nevét is elfelejtették a gazdaságok. Mi a tervük a gyapjasokkal? — Ha a számokat nézzük, föl kéne számolnunk nekünk is. Állami támogatással fejlesztettünk, nem volna tisztességes. Szeretnénk megtartani, mert jó az állomány. Már fejünk is, a tejet értékesítjük, ebben van fantázia. Pleveni egyedekkel kereszteztünk, javítjuk így az állományt. Átmenetileg talán csökkentjük a létszámot és elölről fölépítjük újra a tartási szisztémánkat. Hanem az is tény: a jó, az igazi juhászok már eltűntek, ritkák, mint a fehér holló. — Terveik az esztendőre? Lehet a nehezebb körülmények között a tavalyihoz hasonló eredményt elérni? — Szándékunk! Szigorú költséggazdálkodás mellett az alaptevékenység színvonalát megtartjuk, magasabb hozamokat váriunk a korábbinál. Az ipari ágazaínak hárommillióval nagyobb fedezeti összeget kell biztosítania a tavalyinál. Beruházási forintjainkat gépekre költjük, de távlatban a szarv asm arba te lepet is szem előtt tartjuk. Rendibetéteiét lehetőleg már jövőre elkezdjük. Közel százmilliós összbevétel mellett szeretnénk megközelítem a nrjwiemilliós nyereséget. — Sikerűt? — Miért ne sikerülne? Az Egyetértés Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kéfcszáz- h ász dolgozójából százhúsz aktív tag. A tervet alaposan megbeszélték. Egyetértettek. A teljesítésre sarkallja az is őket, hogy tavaly az átlagkereset: meghaladta az ötvenkét és fél ezer forintot. Egy évvel korábban ez nem érte el az öt- venháromezret. Hortobágyi Zoltán Uj alkalmazástechnikai üzem ' Megkezdődött a próbaüzem • Budalabk Festék- és Műgyantagyár új alkalmazás- technikai üzemében. A mintegy 60 millió forintos költséggel kialakított új létesítményben a gyakorlatban is kipróbálhatják a gyár új termékeit, s így az újdonságok a korábbiaknál jóval hamarabb kerülhetnek nagyüzemi hasznosításra. Az új üzemet felszerelték szinte minden olyan berendezés kisebb méretű változatával, amelyet a gyár felületkezelő anyagainak felhasználói alkalmaznak. Így helyben ellenőrizhetik, hogy a Budalakk újdonságai megfelelnek-e a megrendelő minőségi igényeinek, technológiai adottságainak. A korszerűen felszerelt üzemet oktatásra is hasznosítani kívánják, s azt tervezik, hogy itt más Vállalatok szakembereinek és a szakmunkás- tanulóknak is lehetőséget biztosítanak szakmai ismereteik bővítéséhez, illetve mesterségük gyakorlati elsajátításához. Első lépésként a Ganz- MÁVAG-gal kötöttek együttműködési szerződést, amelynek keretében segítik a nagy- vállalat festő-fényező szakembereinek képzését. Hajócsavar helyett delffinnszony Japánban bemutattak egy olyan hajómodellt, amelyet nem hagyományos hajócsavar, hanem a delfin farkuszonyának mozgását utánzó szerkezet hajt. A gumiszélű, vékony, hajlékony alumíniumlemezből készült „uszonyt” a hajómodell motorja rudakkal és egy bütykös görgővel hajtja meg. A víz alatt az uszony föl-le mozog, s minden csapás —, miként a delfin uszonyáé — egy-egy gyors rántással ér véget. A próbák azt mutatták, hogy kis sebességen az uszonyos hajtás hatásfoka, mintegy 30 százalékkal nagyobb a szokásos hajöcsavamál. Vállalkozóra vár kélszizaiiü O nPtnrPíl me8tartott TESZÖV-elnök- 1ICIIII G${ ségi ülésen, ahoi az elmúlt évi munkáiról, az idei elképzelésekről volt szó, a vita során kiderült, hogy megyénk szövetkezeteinek rendelkezésére álló 200 millió forint kedvezményes hitellehetőség mielőbbi kiaknázására nincs jelentkező. Ez a tény, az első pillanatra meghökkentő, mert az elmúlt években mindig az volt a kifogás, hogy alig lehet pénzhez jutni beruházások céljából. Most meg parlagon hever a lei kínált összeg, nincs rá vállalkozó. Több, az általa irányított gazdaságra és annak eredményére joggal büszke, vállalkozó szellemű, kezdeményező készségű üzem vezetőjétől érdeklődtem, mi az oka a tüntető távolmaradásnak. A véleményekét így kötöttem csokorba. Ha igénybe veszik az állattenyésztés fejlesztésére, korszerűsítésére — mert csak ezt érintik a kedvezmények —, akkor nem tudják úgy rendibe termi az ágazatot, hogy az olyan jövedelmet is hozzon, amelynek nyereségéből az ágazat vissza tudná fizetni az esedékes hitelt és az előírt kamatot. A másik, ami az előbbinél jóval meghatározottabban került szóba, a saját erő kérdése. Ugyanis az igényelt hitelt felvételekor, a tehenészeti telepek korszerűsítését szolgáló összeg 20 százalékát saját erőből kell előteremteni. Ezt pedig sok helyütt nem tudják biztosítani, mert az előző években a. szabályozók évenkénti szigorítása jelentős összegeket vont el az üzemektől. Elég csak az előző esztendőre utalni, amikor az 1984. évi eredmények után képzett fejlesztési alap 14 termelőszövetkezetben általában 1,7 millió forint fejlesztési lehetőséget jelentett. Ugyanakkor egy tehenészeti telep rekonstrukciójára az öt évvel ezelőtti 10—12 millió forinttal szemben jelenleg az igen szerény, de a célt szolgáló korszerűsítésért jóval többet kell fizetni. Ha figyelembe vesszük a tejprémiumot, á visszamaradó amortizációt, a felújításra és karbantartásra szánt összeget, akkor is egyértelmű, hogy nehéz helyzetben vannak az állattenyésztésüket fejleszteni, korszerűsíteni akaró üzemek. A kedvezőbb helyzetben levők közül viszont vannak vállalkozók, bár ők sem dúskálnak a saját erővel. Ú-gy látszik, hogy a kínálkozó, vissza nem térő lehetőséget nem akarják elszalasztani. Több szövetkezetünkben — Bercelen, Diósjenőn stb. — folyik a tehenészeti telepek rekonstrukciójának az előkészítése. Bízunk abban, hogy rajtuk kívül másutt is keresik a kedvezményes hitei igénybevételének lehetőségét, munkálkod nak a szükséges pénz előteremtésén, mert tudják és vallják, hogy a növénytermelés fejlesztése csak az állattenyésztés korszerűsítésével együtt lehetséges és eredményes. Minden elszalasztott lehetőség pedig magában hordozza az újabb kudarcot, s ami ebből fakad: beláthatatlan következménvekkel jár az egyéni és közösségi egzisztenciára. ■ egyetlen gazdaságot sem sí ÖctiiiíÉM wr ■ *> kívánunk erején felüli meggondolatlan, megalapozatlan lépésre ösztönözni. De nem volna tisztességes, ha el- hallé* mánk a gazdálkodás gyengeségeit. He- 1' énként laza fegyelem mellett tervszerű ti e- nül dolgoznak, a vállalkozásokban felütötte tejét a nagyvonalúság. Van ahol indokolatlant;! növekedtek a költségek, előadódik, hogy a kifizetett bérek nincsenek összhangban a teljesítményekkel, késnek a szükséges intézkedések. Mindezek az irányító-vezető munka ilyen jellegű gyengeségeit jelzik. Ezeket nem lehet a szabályozókra fogni, megszüntetésük is csak ott lehetséges, ahol keletkeztek. Ily módon is lehet, sőt kell is több pénzhez jutni. V. K. J Útkeresés Ifsarsxanybcsn A fellebbezés lényege az volt: a megépült út nem szilárd burkolatú. Amikor a szécsényi tanácsról —, ahol a lakók fellebbezését elbírálták — kijöttek, az egyik lakó csákánnyal akarta bizonyítani az állítottak jogosságát: felvágni az utat, s megmutatni, milyen vastag, vagy vékony az útburkolat — Erre az ügyintézők azt felelték: Nem kell, van erre megfelelő fúró, amivel ellenőrizni lehet a burkolatot. Ez az út nem út Fúrtak, nem fúrtak — mélyre fúrtak, vagy csak a felszínt kaparták meg, nem tudni. Az eredmény bizonyos: a 27 lakó fellebbezését elutasították, s a szécsényi tanács határozata tényként állapította meg: a Mikszáth úton 4—4,2 méter széles, 20 centiméter vastagságú itatott asz- falttnakadám készült, s a padka, a csapadékvíz-elvezető árok rendezett, kielégíti a szilárd burkolatú út feltételeit. Az utca lakóinak tehát az útért fizetni kell. Gyorsan szerveződik Var- sányban a Mikszáth utcán a röpgyűlés. Innen is, onnan is előkerülnek az emberek, amikor az útról kérdezősködünk. — Egy új út nem nézhetne ki így, a felső útkereszteEbben az évben, mintegy hétmillió forint árbevételt terveznek a Fővárosi Faipari és Kiállításkiviteleső Vállalat nógrádszakáli telephelyén, ahol több mint tízféle kefe- és ecsetnyeleket készítenek fából. Az Ipolyparti községben csinálják többek között az autómosó, a szőnyegtisztító és a cipőbekenő kefék testjeit, valamint a szegedi ecsetgyár részére gyártanak különböző méretű ecsetnyeleket. Felvételeink az itt dolgozók munkáját mutatja be. Puszta Lászlóné — jobb alsó képen — a kefenyelek marását végzi, míg bal felső képünkön Iván Györgyné. aki tizenegy éve dolgozik az üzemben az autómosó kefenyelet fúrja. Murák István és Gazsi Pálné — bal alsó képen — szalagfűrész segítségével cipőbekenő kefetesteket alakít ki. A jó minőségű elkészült árut Kovács Istvánné és munkatársai konténerbe csomagolják jobb felső képünkön. (tUpá Tibor felvél#eií r-1 ; ződésben nines áteresztő sem. Az egész burkolat olyan, mintha sáros kő lenne lerakva — összegzi véleményét Kollár Jánosné. — Hát lehet ezért ötezer forintot fizetni? — Az árok jó egy méterrel került beljebb az út közepe felé. Hiába építettem meg a kapubejáróhoz az átereszt, most az már hasznavehetetlen — mondja a páratlan oldal egyik lakója, Szita András. — Az út elején már rendben van az árok vonala, mert amikor láttuk, hogyan csinálják, szóvá tettük. — Sánc mellett sáncot csináltak — summázza röviden véleményét az új útról egy idősebb asszony. — Harmincöt éve lakunk itt, fizetjük a községfejlesztési hozzájárulást, abból már márványkőből rakhatták volna ki ezt az utcát —, így vélekedik másikuk. A Mikszáth út lakói — többségükben — úgy vélekednek, hogy a múlt évben készített burkolat nem megfelelő. Ezért az ötezer forintos közműfejlesztési hozzájárulást, amelyet a varsányi tanács határozatban állapított meg. s kötelezte a lakókat annak megfizetésére, nemigen akarják befizetni. Az érintett, több mint 40 család közül a helyi tanács határozata ellen 27-en nyújtottak be fellebbezést. A panaszt elbírálták s a lakók beadványát alaptalannak találták. Eszerint az út jó, az ötezer forintot fizetni kell. A határozat jogerős. Ha a jogi utak igénybevétele meg is történt, a Mikszáth útiak tovább hömpöly- getik ügyüket. Az ennek kapcsán szerkesztőségünkhöz érkezett panaszos levelet ismét közel harmincán írták alá. S, ha orvoslást nem találnak, a tévé Jogi esetek műsorához fordulnak — írják levelükben. Tanácselnöki vélemény — Megértem, hogy ötezer forintot kifizetni egy-egy családnak, a jelenlegi körülmények között nem könnyű — mondja Szeróczki Bertalan, a varsányi tanács elnöke. — De a tanács sem engedheti meg magának, hogy a közmű- fejlesztésekhez a lakossági bevételekről lemondjon. Különösen érvényes ez az útra, hiszen a községben az ntak felének nincs szilárd burkolata. — A Mikszáth úton lakók kifogása abból fakad, hogy igen rossznak találják a megépített utat. Egy jobb minőségű, alaposabban kivitelezett útért zokszó nélkül kifizetnék a hozzájárulást, ám erre azt mondják, nem ér meg ötezer forintot — vetem közbe. Minőség helyeit mennyiség — Azelőtt traktor tenged lyéig érő sár volt az utcában, ez csak jobb valamivel — feleli az elnök. — Elfogadom, hogy nem kifogástalan minőségű az út, de lényegesen jobbat ebből a pénzből nem lehetett építeni. Késő ősszel készült az út, a kis. kövek még nem kötöttek le rendesen. — És az árok helye? — A készítése közben jeleztek a lakók, hogy nem az eredeti nyomvonalon ássák, ám akkor már késő volt, mert nagyrészt elkészült az árok. Nem tehettük meg azt, hogy nem vesszük át az utat, mert ma nálunk nem az utak minőségén van a hangsúly, hanem azon, hogy minél több legyen a szilárd burkolatú út — összegzi a tanácselnök. Van igazság Szeróczki Bertalan szavaiban, de ugyanannyi lehet a Mikszáth útiak véleményében is. Hiszen az kétségeién, hogy minél több szilárd út kell Varsánvban. de az is ' kétségtelen, hogv az emberek megnézik, nvre adják ki a pénzüket. A dolog azért is elgondolkodtató, mert a tanács és a lakók nem találták meg a közös szót. A Mikszáth űt tavaly az elsők között épült olyan ét a községben, amiért — a jogszabály ugyan erre lehetőséget ad — az ottlakóknak fizetniük kell. De a válaszuk: ők ezt előre nem tudták, mert ha igen. jobban odafigyelnek arra, mit építenek a házuk előtt, a saját pénzükért. Kész az út. Jogerős a határozat. Most már igen nehéz a közös szót megtalálni. Zsély András j NÖGRÁD — 1986. március 28., péntek
