Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-21 / 68. szám

CvüfpiciezcBd]üftf as Országgyűlés tavaszi OltaMkfi Dr. Markóca Imre: Isísrias szsrep a szocialista deaofcrécia kiteljesedésében Markója Imre bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető joga­it és kötelességeit az alkot­mány tartalmazza. Most az egyik legfontosabb alkotmá­nyos jogunknak, az állam­polgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alap­elveit és a legfontosabb jogi garanciát összefoglaló, magas szintű jogszabály tervezete került az Országgyűlés elé. Ez az első olyan szocialista magyar sajtótörvény, amely­nek megalkotásával ismét előrelépünk abban az irány­ban, hogy valamennyi alkot­mányos alapjogunk részletes, törvényi szintű szabályozást kapjon, és ezzel elősegítsük az alkotmányban foglalt ren­delkezések gyakorlati és kö­vetkezetes megvalósulását. Történelmi visszapillantás­ként a miniszter felidézte: a sajtószabadságot, mint az ál­lampolgári szabadságjogok egyikét a polgári forradalmak deklarálták először. Sajtójog régen — Az első magyar sajtó- törvény — az 1848. évi XVIII. törvény — a polgári forra­dalom kiemelkedő vívmánya­ként jött létre. A törvény 1. paragrafusa így fogalmazta meg a sajtószabadságot: „Gondolatait sajtó útján min­denki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti”. Saj­tószabadságon azonban a tör­vény nem azt értette, hogy sajtó útján bármit szabad büntetlenül írni és terjeszteni, hanem csak a tisztességes és a komoly sajtó szabadságát hirdette meg. Ez az ideig­lenesnek készült törvény az akkori történelmi események miatt csak rövid ideig érvé­nyesülhetett. a kiegyezés után azonban újból hatályba lé­pett A sajtójog általános re­frwmjártak gondolata a múlt szá*ad végén merült fel. Megvalósulásához azonban csaknem két évtizedre volt szükség. Az új, az 1914. évi XIV. sajtótörvény számos újitást vezetett be, amelyek egy része a sajtószabadság korlátozásának irányába ha­tott. Bár, emiatt a törvény nem tekinthető valamiféle li­berális jogalkotásnak, mégis több előre mutató jogintéz­ményt is bevezetett. A hely- reigazítási jog biztosítása, a hírlapírók védelmére vonatko­zó új rendelkezések a kárté- tárrtési kötelezettség előírása —, amely a nem vagyoni kár megítélésére is lehetőséget adott — arra mutatnak, hogy a törvénytől nem voltak tel­jesen idegenek a klasszikus polgári elvek sem. Az új törvény 1914 áprilisában lé­pett hatályba. Alig három hónappal ezután kitört az első világháború, aminek kö­vetkezményeként olyan kivé­teles jogszabályok léptek életbe, amelyek igencsak szűk korlátok közé szorították a sajtószabadságot. A magyar sajtójog fejlő­désének igen fontos állomá­sa volt a Tanácsköztársa­ság sajtójoga. A mai magyar szocialista sajtó közvetlen történelmi előzményét ebben a korszakban találjuk meg. A Tanácsköztársaság valósí­totta meg történelmünk során először a munkásosztály saj­tójának szabadságát. Ezzel összhangban a Tanácsköztár­saság 1919. június 28-án el­fogadott alkotmánya kimond­ta: „a Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják”. Talán ez a rövid történeti áttekintés is megfelelően il­lusztrálja azt a szoros össze­függést, amely az adott tár­sadalmi és gazdasági viszó- nvok. a politikai, a közéleti 2 NÓGRÁD - 1986, tevékenység, valamint a sajtó, a tájékoztatás között mindig is fennállt — mondta a miniszter, majd így foly­tatta: — Nem tagadjuk, hogy ez így van a szocializmus kö­rülményei között is. A mi sajtónk is a társadalmi be­rendezkedésünknek megfele­lő eszméket vall, s ezek gya­korlati érvényesítéséért dol­gozik. Ennek során különö­sen kiemelkedő szerepet tölt be a szocialista demokrácia kiteljesítésében. Ehhez egy­részt az Ismeretek közvetí­tésével teremti meg a felté­teleket. Társadalmunkban ugyanis alapvető demokratikus köve­telmény, hogy az építőmun­kában, a hatalom gyakorlá­sában, a közügyek intézésé­ben való aktív részvételhez szükséges ismeretek eljussa­nak a lakosság . széles réte­geihez. Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak. így a mi sajtónknak is politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget min­denkor nyíltan vállalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtópak a szocialista eszmék terjedését, a szoci­alista viszonyok fejlesztését, a szocialista értékrend meg­szilárdítását kell szolgálnia. Semmilyen körülmények kö­zött nem lehet ezért szószóló­ja a szocializmustól idegen, a Magyar Népköztársaság al­kotmányos rendjét sértő esz­méknek és nézeteknek. A sajtószabadságon tehát mi áz alkotmányos és törvényes le­hetőségek olyan kihasználá­sát értjük, amely megfelel haladó társadalmi céljaink­nak, a nép érdekeit szolgáló progresszív törekvéseinknek és a szocialista társadalom felépítését szolgálja. Mankója Imre ezután el­mondta: — A törvényjavaslat elő­készítése többéves, nagy fi­gyelmet és körültekintést igénylő munkáit jelentett. Eb­ben a munkában részt vet­tek a sajtóval és a tájékozta­tással legközvetlenebb kap­csolatban lévő állami és tár­sadalmi szervek képviselői, a munkálatok koordinálására pedig az Igazságügyi Minisz­tériumban — a Tájékoztatási Hivatal közreműködésével — kodifikációs bizottság alakult. A közös munka eredménye­képpen elkészült törvény- tervezetet szakmai-társadal­mi vitára bocsátották. Ennek keretében a tervezetet megvi­tatták a tájékoztatással fog­lalkozó legfontosabb szerveze­tek és a tömegtájékoztatás munkatársai is. A sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy nyújtson hiteles képet a Magyar Nép- köztársaság politikai, gazda­sági, tudományos és kultu­rális életéről, adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, a maga eszközeivel segítse elő a különböző országok és népek jobb megismerését, a kölcsönös megértést és a bé­ke megóvását. A sajtó azonban ne egy­szerűen ismereteket közvetít­sen, hanem feltáró, elemző tevékenységével segítse elő a nemzetközi politikai, a hazai társadalmi összefüggések és folyamatok megértését, moz­gósítson a cselekvésre. A saj­tó feladatai közé tartozik az is, hogy a szocialista társa­dalom fejlődését gátló, nyu­galmát zavaró, a szocialista törvényességet és erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben határozottan fellépjen. E követelmények megvaló­sítása során a sajtónak tar­tózkodnia kell attól, hogy jogosítványait visszaéléssze­rűen gyakorolja. A javaslat ennek legkirívóbb példáit ka­tegorikus tilalmak formájában fogalmazza meg. így a sajtó­ban közölt tájékoztatás nem sértheti a Magyar Népköztár­saság alkotmányos rendjét, nemzetközi érdekeit, az em­március 21-, péntek béri jogokat, valamint az ál­lampolgárok és a jogi szemé­lyek jogait és törvényes ér­dekeit, illetőleg a közerköl­csöt. Amennyiben az adatszolgál­tatásra illetékes személy a tájékoztatást alaptalanul meg­tagadná, vele szemben bírósági jogvédelem igénybevételére, illetve felelősségre vonásra kerülhet sor. Ezáltal megszű­nik a lehetősége annak, hogy a tájékoztatásra kötelezettek a közérdekre történő alapta­lan hivatkozással kizárhassák munkájukból a társadalmi nyilvánosságot és ellenőrzést, megkísérelve ezzel a hibák vagy esetleg a bűnös maga­tartások elleplezését. A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosí­tani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágositást kö­teles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást a jogsza­bályok szintén szankcionál­ják: a jogsérelem jellegétől és fokától függően büntetőjogi, polgári, jogi, vagy munkajogi jogkövetkezmények alkalma­zására kerülhet sor. Természetesen az is előfor­dulhat, hogy a felvilágosítást adó személy védelméről kell gondoskodni. Különösen ak­kor. ha a közérdekkel ellen­tétes tevékenységre vagy mu­lasztásra hívta fel a figyel­met, és ennek következtében hátrányoktól tarthat. A javas­lat ezért a közérdekű bejelen­tést. illetőleg javaslatot tevő személyeket megillető foko­zott védelmet biztosítja a saj­tó részére felvilágositást adó személynek is. A továbbiakban a minisz­ter elmondta: az előkészítés sorén komoly viták folytak arról, hogy a sajtó által nyil­vánosságra hozott közérdek ű bejelentésekre, javaslatoikra az érintett szervek kötelesek 1 egyének-e intézkedni, a sajtóban váüaszobri. A törvény előírja, hogy, ha a sajtó ezt igényli, az érin­tett szervek kötelesek a be­jelentést megvizsgálni és megválaszolni. Természetesen ahhoz is fontos társadalmi érdekek fű­ződnek, hogy a válasz — szükség esetén — ugyanolyan nyilvánosságot kapjon, mint amilyet a közérdekű felvetés kapott. Ezért, ha az érintett szerv kéri, a sajtó nem zár­kózhat el a válasz nyilvá­nosságra hoztala edől. A vá­laszt tartalmi változtatás nélkül kell nyilvánosságra hozni. Nem köteles tehát a sajtó a választ teljes terje­delmében közölni, de csak olyan rövidítést alkalmazhat, amely a válasz lényegét nem változtatja meg. Megnövekedelt szerep A sajtó megnövekedett sze­repe és a sajtóra háruló fo­kozott felelősség kapcsán Markója Imre rámutatott: — A sajtóval szemben tá­masztott növekvő igények szükségessé tették, hogy a törvény rendezze a sajtó szer­vezetének és a sajtó munka­társainak alapvető jogait és kötelességeit. E körben sza­bályoztuk az időszaki lap ala­pításának és kiadásának fel­tételeit, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Ma­gvar Távirati Iroda működé­sének legfontosabb szabályait valamint az újságírók alap­vető jogait és kötelességeit. A szocialista sajtó jellem­zője, hogv az időszaki lapok tartalmukban a társadalom kisebb vagy nagyobb cso­portjainak igényeihez igazod­nak, ezek érdekeit iuttatják kifejezésre Ettől fügően ala­kul az adott sajtóorgánum arculata. szerkesztésmód ia, hangvétele. ígv minden idő­szaki lapnak külön olvasótá­bora alakult ki. amelvnek ízlése és igényei formá l iák a lap sajátos profilját. Annak a követelménynek, hogy az időszaki lap a társadalom meghatározott rétegeihez szín­vonalasan, az igényeknek meg­felelően szólhasson, legfőbb intézményes biztosítéka az a rendelkezés, amely az idősza­ki lapok alapítását a társa­dalom szervezeteire, az álla­mi szervekre, a társadalmi szervezetekre, a gazdálkodó szervezetekre és az egyesüle­tekre bízzla. — A sajtó munkatársainak régi kívánságát teljesíti a törvényjavaslat, amikor rög­zíti az újságírói hivatás gya­korlásával összefüggő jogokat és kötelességeket. A jogok és kötelességek a maguk össze­függésében kifejezik azt a kü­lönleges helyzetet, amelyet az újságíró társadalmunkban el­foglal. Ezek a rendelkezések az információ megszerzésének és felhasználásának, az újság­író és a felvilágosítást adó személy közötti kapcsolat kér­déseinek, végül az újságírói tevékenység önállóságának és függetlenségének szabályai­val foglalkoznak. E szabá­lyozás kialakításánál is a jo­gok és a kötelezettségek össz­hangjának megteremtésére tö­rekedtünk. A javaslat ezért kinyilvánítja, hogy az újság­író bárkitől jogosult felvilá­gosítást kérni, a kapott fel­világosítást azonban csak kel­lő körültekintéssel, minden­oldalú, alapos ellenőrzés után használhatja fel. Az újságíró jogosult a fel­világosítást adó személy ne­vét titokban tartani, ha azonban a tájékoztatás bűn- cselekményre vonatkozott, az informátor neve már nem hallgatható el. Hasonlóan je­lentős az a rendelkezés is, amely arra kötelezi az újság­írót, hogy a közlésre előké­szített nyilatkozatot bemutas­sa a nyilatkozatot adó sze­mélynek. Miután a sajtó tevékeny­sége, a tájékoztatás a szó leg­teljesebb értelmében a köz érdekeit szolgálja, gondoskod­ni kellett ezért az e tevé­kenységet művelők, tehát az újságírók fokozott védelméről is. A javaslat ennek érdeké­ben az újságíró számára ugyanazt, a jógii védelmet biztosítja, amely a közérde­kű bejelentőket megilleti. Ezen túlmenően pedig a sajtó tevékenységének előse­gítésére a törvény végrehaj­tási rendelete új szabálysér­tési tényállást is meghatároz. A jövőben szabálysértést kö­vet el, és ennek alapján pénzbírsággal sújtható az a személy, aki az újságírót tu­sában erőszakkal vagy fenye­getéssel szándékosan akadá­lyozza. Ennek kapcsán azt is hang­súlyozni kell természetesen, hogy az újságirókat is válto­zatlanul felelősség terheli ha­nyag. felelőtlen vagy bűnös magatartásukért, s ezt a bün­tetőjogi, a polgári jogi és a munkajogi szabályok egyaránt szankcionálják. — A javaslat önálló feje­zetet szentel a sajtóigazgatási szabályoknak. A sajtóigazga­tás a sajtójognak a gyakorlat által a legnagyobb érdeklő­désre számot tartó ' területe. Az előkészítés során is a fi­gyelem homlokterében állt ez a kérdés és talán a sajtó- igazgatási szabályok váltot­ták ki a legtöbb vitát. Nem véletlenül, hiszen alanvelően az igazgatási, ezen belül az engedélyezési szabályoktól függ a sajtószabadság alkot­mányos alapelvének, illetőleg a törvényben megfogalmazott elvi rendelkezéseinek a meg­valósulása. Bővülő mozgástér Azzal a problémával állunk itt szemben, hogy e szabad­ságjognak a magas szintű jogszabályokban megfogal­mazott alapelve a gyakorlati megvalósulás során nem for- dul-e a visszájára; csak ünnepélyes, de tartalmatlan kinyilatkoztatás marad-e, vagy a mindennapok élő realitásává válik. Határo­zottan állíthatom, hogy az előterjesztett javaslat idevo­natkozó rendelkezései ez utóbbit segítik elő. E rendelkezések talán leg­többet vitatott része az enge­délyezési rendszer veit. A törvényjavaslat a viták so­rán elhangzott szélsőséges nézeteket elkerülve alapvető elvként azit tartotta fenn. hogy a sajtótermékek előállításá­hoz és nyilvános közléséhez engedélyre van szükség. Az engedélyező hatóságokat a törvény végrehajtási rende­lete lényegében a jelenlegi szabályozással egyezően jelöli meg- Ugyanakkor az enge­délyezés alól mentesített saj­tótermékeket a javaslat lénye­gesen szélesebb körűen és egyértelműbben határozza meg. mint az eddigi szabá­lyozás. A kiindulópont az, hogy a sajtószerv vezetőinek felelős­sége, illetőleg a sajtószerv működéséhez adott engedély szükségtelenné teszi az egyes adások, lapszámok vagy egyéb sajtótermékek előállí­tásához és nyilvános közlé­séhez kiadott egyedi enge­délyt. Mindezek alapján meg­állapítható. hogy az engede- lyezési rendszer nem annyira az egyes sajtótermékekre, hanem általában a sajtóter­mék előállítására és nyilvános közlésére hivatott szervek működésére vonatkozik. Ugyanerre a meggyőződés­re juthatunk, ha megvizsgál­juk a törvényjavaslatnak az engedély megtartására és visszavonására vonatkozó szabályait. Ezeknek a szabá­lyoknak a törvényben történő elhelyezése már önmagában is jelentős lépés a sajtószabad­ság kiteljesítésének iránvá- ban. A törvényi szintű enge­délyezési szabályok biztosít­ják a szubjektív elbírálás ki­zártságát- Ebben a normatív feltételekre épülő engedélve- zési rendszerben az engedély kiadása csak akkor tagadható meg, illetőleg az engedély csak akkor vonható. vissza, ha a törvény azt kifejezetten lehetővé teszi. A sajtószabadság érvénye­sülése szempontjából nagyon fontos, hogy a jogszabály mi­lyen széles körben vonja meg az esetleges tilalmakat. Nos, a mi törvényjavaslatunk ren­delkezései csak akkor teszik lehetővé az engedély megta­gadását, ha annak kiadása a törvény elvi és konkrét ren­delkezéseibe ütközik, vagy ha az előállítás és a nyilvános közlés személyi és tárgyi fel­tételei hiányoznak, illetve ha a sajtótermék útján bűncse­lekmény, illetőleg szabálysér­tés valósul meg. Végezetül arról a kérdés­körről szólt a miniszter, amelynek a jelentősége éppen azáltal növekedett meg. hogy a javaslat szabályai a sajtó mozgásterét, cselekvé­si szabadságát lényegesen megnövelték, ez pedig a saj­tószervek vezetőinek a fele­lőssége. Befejezésül Markója Imre kérte az Országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényjavas­latot fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Befejezésül Markója Imire kérte az Országgyűlést, hogy a sajtóról szóló törvényjavas­latot — a kulturális bizottság beterjesztett módosító javas­lataival együtt — fogadja el.' Á vitában szót kért diri Fodor László, Kállai Ferenc, dr. Südi Bertalan. Ezután Berecz János (Szabolcs-Szat- már megye, 6. vk.) az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra szólalt fel. vatasamak jogszerű gyakorlá­Berecz János: Nemzeti egységre alapozva válhat valóra a szocializmus — Fontos törvény elfogadá­sára készülünk: a sajtóról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rend­szerünk demokratizálódásá­nak, áillaméletünk fejlődésé­nek újabb állomásához ér­keztünk. A meghatározó tár­sadalmi, gazdasági és kultu­rális viszonyokat, az állam­polgárok alapvető jogait és kötelességeit már több tör­vény szabályozza. Fontossá­gát tekintve — elfogadása után — a sajtótörvény is ezek sorába tartozik majd. A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrácia fej­lesztése, a népi-nemzeti egy­ség állandó erősítése magas színvonalú munkát kíván a sajtótól. Kötelességünk, hogy ehhez a jog eszközeivel is megfelelő támogatást 4 nyújt­sunk. Mondhatjuk, hogy e törvényt társadalmunk fejlő­désének gazdag és sokféle tapasztalatai hívják életre, s így olyan közügyben alkotunk jogszabályt, amely a szocia­lizmust építő magyar társa­dalom egészének értékeit őr­zi és érdekeit szolgálja — mondotta elöljáróban — A sajtó munkásainak is köszönhető, hogy néoünk egv- re hitelesebben látja orszá­gunk belső helyzetét, a vi­lágban elfoglalt helvét, fej­lődésének lehetőségeit és aka­dályait. A műveltség, a poli­tikai és a gazdasági tájéko­zottság növekedése a tuda­tosságot erősíti, annak . felis­merését, hogy az elkerülhe­tetlenül ellentmondásos fejlő­dés különböző szakaszaiban miként óvhatjuk meg vívmá­nyainkat. hogyan gyarapíthat- juk eredményeinket. Helyesek, beváltak a sajtó­politika elvei, gazdagok a tapasztalataink, s megérett a helyzet arra, hogy törvény­ben is rögzítődjenek. Közis­mert, hogy nálunk a sajtó irányítását az önállóság, a felelősségvállalás és a köz szolgálatának elvei határoz­zák meg. A továbbiakban el­mondotta: az elmúlt több mint negyedszázadban nem fejlődhetett volna a közéleti demokratizmus a politikai közvélemény tekintélyének növekedése nélkül és ez a folyamat korántsem ért vé­get. A közvélemény politikai erő és nem csupán azért, mert képet ad a politikai, kormányzati döntések fogad­tatásáról, hanem mindenek­előtt azért, mert meghatározó szerepe van a döntések elő­készítésében, a politikai, a társadalmi, a gazdasági fo­lyamatok alakításában. A tár­sadalom életében vezető sze­repet betöltő pártunk az utóbbi évtizedekben az or­szág nyilvánossága elé tárja elképzeléseit gondjait, a megoldásra javasolt intézke­déseket. A közvélemény így minden lényeges döntés előtt tájékozódhat céljainkról, meg­győződhet azok realitásáról, véleményt mondhat, javasla­tokat tehet, tehát részt vesz a döntésekben. Ennek is kö­szönhető, hogy a dolgozóik a nehezebé vált körülmények között is elfogadják a párt egész társadalmunkra kiterje­dő iránymutatását. A sajtó­nak tehát kiemelkedően fon­tos szerepe van egyszerre a közvélemény tükrözésében és a formálásában. Berecz János ezután a tör­vényjavaslat első sorait idéz­te : „A Magyar Népköztársa­ság biztosítja a sajtószabad­ságot. Mindenkinek joga van a sajtó útján közölni nézete­it, alkotásait, amennyiben azok nem sértik a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét.” Ezek a mondatók azt fe­jezik ki, hogy hazánkban gondolat- és véleménynyil­vánítási szabadság van. Ezek a szavak a magvar nemzet évszázados küzdelmeinek egyik fontos cél iát. a saitó- szafoadság biztosítását rögzí­tik. A sajtószabadság egy­aránt tükrözi és szolgál in a társadalom fejlődését. Nem lehet gondja e szabadsági og megfogalmazásával. meeérte- tetésévei annak, aki tisztán látja népünk érdekeit. (Folytatás a 3. oldalon) f

Next

/
Thumbnails
Contents