Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

Ynnqcslcoziic az SZKP StMUII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) Szibériával, ennek a zord éghajlatú, de természeti erő­forrásokban hallatlanul gazdag vidéknek a problé­máit tárta a kongresszus elé Szergej Manyakin, az omszki területi pártbizottság első tit­kára. Rámutatott a Szibéria ».hasznosítása” és „élettel va* ló megtöltése” közötti kü­lönbségre, arra, hogy az utóbbi feladatot kell, még­pedig nagyon ésszerűen és körültekintően megoldani. Szibéria „megfiatalodásával” egyébként sajátos tennivalók is jelentkeznek. Omszk la­kosságának átlagéletkora je­lenleg 31 év. Név szerinti bírálatot ka­pott a péntek délelőtti ülésen a közlekedésügyi miniszter el­ső helyettese. „Milyen felelős­ség ez az önre bízott ügyért, Eevzenko elvtárs?” — kér­dezte a vitában felszólaló Alekszandr Szuharov, az egyik moszkvai metróépítő brigád vezetője, felidézve, hogy mi­közben az új ötéves tervidő­szakban 40 százalékkal több munkát kell elvégezniök a szovjet főváros metróépítőinek, a programok egyharmadához még mindig hiányzanak a ter­vek és a költségvetések. Szovjet Örményország vi­rágzásáról, a köztársaságok közötti együttműködés üdvös hatásáról beszélt felszólalásá­ban Karen Demircsjan, az Örmény KP Központi Bizott­ságának első titkára, öt Vik­tor Misin, a Komszomol Köz­ponti Bizottságának első tit­kára követte a szónoki emel­vényen. Rámutatott, hogy a szovjet fiatalok méltó módon kiveszik részüket az ország társadalmi és gazdasági fej­lesztéséből. a vezető iparágak fellendítéséből, a technikai fel­újításból. de a Komszomol munkastílusán járvitáin kell. Emellett sok a nevelési gond, ez ifjúság szabad ideiének ész­szerű és hasznos eltöltésével kapcsolatos probléma. Az élesen bíráló hangvétel folytatódott a szovjet kultu­rális miniszter felszólalásában. Pyotr Gyemicsev. aki egyben póttagja az SZKP KB Politi­kai Bizottságának, kifakadt azok eilen a pénzügyi és ter­vező szervek ellen, amelyek a fogutóbbi időkig a gazdaság­ra nehezedő nem jövedelme­ző terhet láttak a kulturális épftőnrmrrkában. Magatartásuk következeiében az elmúlt öt évben visszaesett a kulturális beruházások üteme. Gyetni­csev miniszter elmondta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 622 színház működik, ez kevesebb a háború előtti számnál. A miniszter ugyanakkor je­lezte, hogy az országban im­már meglehetősen sok olyan művészeti alkotás születik, amelyek az új típusú kezde­ményező szellemet mutatják be, segítik az előrehaladást fékező tényezők felszámolását. Szemjon Grosszu, a Moldo­vai KP KB első titkára a köz­társaság ötéves tervének tel­jesítését elemezve szóvá tette, hogy a részleges elmaradás egyes pártszervezetek formá­lis munkastílusára, a döntési bátorság hiányára vezethető vissza, ami különösen az in­tenzív gazdálkodásra való át­térésben okoz következetlen­séget. Egy üzbegisztáni bentlakásos iskola igazgatónője, Marjam Jakubova szólalt fel ezután. Ez a hatgyermekes idős asz- szony. aki három és fél évti­zede dolgozik a pedagóguspá­lyán, visszatért a politikai be­számolónak arra a részére, amelyben a pártszervezetek szerepének és felelősségének fokozásáról volt szó egy olyan fontos területen, mint a jó er­kölcsi-hangulati légkör fenn­tartása a családban, az isko­lában, a munkahelyen. Jaku­bova asszony bírálta a tan- könyvkiadást és az iskolák el­látását. A délelőtti ülés utolsó szov­jet felszólalója a volgográdi területi pártbizottság első tit­kára volt. Vlagyimir Kalas- nyikov ipari sikerekről szá­molt be. Közölte, hogy elkez­dődött egy új traktortípus, a „Volgar” gyártása, s e gép teljesítménye kétszer akkora, miht elődjéé. Kalasnyikov bí­ráló hangnemben szólt a te­rületi építőipar szervezési gyengeségeiről. A péntek délelőtti ülésen üdvözölte a kongresszust Men- gisztu Hailé Mariam, az Eti­óp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsá­nak elnöke, Gaston Plissonni- er, a Francia KP Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára és Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokrati­kus Párt KB főtitkára, az Af­gán Demokratikus Köztársaság forradalmi tanácsának elnöke. A péntek délutáni ülés első és nagy érdeklődéssel várt szónoka Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere volt. Eduard Sevardnadze * Elsősorban a szovjet—ame­rikai kapcsolatokról, a fegy­verkezési hajsza megfékezésé­vel összefüggő kérdésekről be­szélt a kongresszuson elhang­zott beszédében Eduard Se­vardnadze, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere. Leszögezte: a korszerű fegyverek nyújtotta lehetőség és a fegyverek jellege olyan, hogy egyszerűen értelmetlen­né teszi a konfrontáció és a párharc politikáját. Kiemelte a Mihail Gorbacsov januári nyilatkozatában szereplő, a tömegpusztító fegyverek ma­radéktalan megsemmisítését szolgáló program jelentőségét, s felhívta a figyelmet arra, hogy Nyugaton még mindig megvannak a nukleáris fegy­verek prókátorai, akik meg­próbálják bebizonyítani, hogy szükség van az ilyen fegyverekre. Eduard Sevardnadze fel­idézte azt az értékelést, ame­lyet az SZKP kongresszusán elhangzott politikai beszámo­ló adott az Egyesült Államok nukleáris fegyverkezéssel kapcsolatos álláspontjáról. Leszögezte: ennek az értéke­lésnek helyessége maradékta­lanul bebizonyosodott azt kö­vetően, hogy a genfi tárgyalá­sokon részt vevő amerikai küldöttség kiegészítő magya­rázatot adott a washingtoni álláspontról. „Üj vagy a ko­rábbinál konstruktívabb ele­meket nem találtunk ebben az álláspontban” — mutatott rá a szovjet külügyminisz­ter. Az európai közepes ható- távolságú rakétákra vonat­kozó szovjet javaslattal kao- csolatos nyugati magatartás­tól szólva Sevardnadze hang­súlyozta: korábban a NATO- államok vezetői a kétoldalú kapcsolatok javítását attól tették függővé, hogy a Szov­jetunió kész-e eltávolítani Európából közepes hatótá­volságú rakétáit. Most, hogy a Szovjetunió kifejezte erre irányuló készségét, ezek a politikusok szemmel külön­böző kibúvókhoz, kerteléshez folvamodnak. Meg akarják nehezíteni a megállapodást, s ezért mes­terségesen bevonják a meg­vitatandó problémák körébe az ázsiai katonai egyensúly kérdését. Ennek megoldását a megfelelő szakaszban a Szov­jetunió által előterjesztett bé­keprogram előirányozza. Az egyetlen dolog, amit Francia- országtól és Nagy-Britanniá- tól akarunk, az, hogy ne gya­rapítsák megfelelő nukleáris fegyverzetüket, ha létrejön a megállapodás az Egyesült Ál­lamokkal. Minden, e kérdés­körbe tartozó problémát köz­vetlenül is megvitathatnánk Franciaországgal és Nagy- Britanniával — szögezte le a szovjet külügyminiszter. A szovjet nukleáris lesze­relési program ellenzőinek nem tetszik, hogy e program egybekapcsolja a hadászati nukleáris eszközök csökken­tését a csapásmérő űrfegvve­rek létrehozásának tilalmával. Ennek pedig igen egvszerű oka van: hiába is próbálják védelmi célokat szolgálónak feltüntetni a csillagháborús programot, az a legenyhébben fogalmazva is ikertestvére a nukleáris fegyvereknek. A szónok a legnagyobb képmu­tatásnak nevezte azt az ame­rikai próbálkozást, hogy egv- békaoesolják a nukleáris le­szerelés kérdését a regionális konfliktusok megoldásával A regionális konfliktusokat olya­nok emlegetik, akik maguk segítik elő fennmaradásukat és kiterjedésüket A Szovjetunió meggyőző- déses híve a komoly és be­csületes párbeszédnek. Erről pontosan, világosan szólt a kongresszuson elhangzott po­litikai beszámoló is — mon­dotta Sevardnadze. A tár­gyalásokra kölcsönös megál­lapodás értelmében, az egyen­lőség alapján került sor. Mi érdekeltek vagyunk a megbe­szélések eredményességében, ezért arra törekszünk, hogy tökéletesítsük a tárgyalási mechanizmust. Úgy akarunk tárgyalni, hogy érzékelhető legyen javaslataink megala­pozottsága, s mindig a gya­korlati eredmények elérését tartjuk szem előtt. Az utóbbi időben egyre gyakrabban szemünkre ve­tik, hogy nyilvánosságot biz­tosítunk külpolitikai lépése­inknek, és azzal vádo’nak bennünket, hogy propagandát folytatunk. Mi valóban ha­talmas jelentőséget tulajdo­nítunk a nyílt diplomáciának. Mihail Gorbacsov a leghaté­konyabban alkalmazta ezt pá­rizsi és genfi közszereplése idején. Nyugaton a propagan­da fogalmát a demagógiával és a szónoki assággal kapcsol­ják össze. Számunkra a pro­paganda a szavak és a tettek egységét jelenti és azt, hogy közvetlenül fordulhatunk a világközvéleményhez — mu­tatott rá beszédében Eduard Sevardnadze. ☆ A bányászlakás-építés fény­es árnyoldalait tárta a kongresszus elé egy Donyec- medencei bányász, Jurij Sata- lov, beszámolva egyfelől ar­ról, hogy az elmúlt évben itt 15 ezer bányászcsalád jutott új lakáshoz, másfelől arról, hogy a bányászlakótelepeken nem épülnek sport- és kultu­rális létesítmények. A kongresszusi palotást ez­után a különböző köztársasá­gok iskolásai, komszomolis- tái népesítették be. Üdvözöl­ték a kongresszus küldötteit és vendégeit, s átnyújtották az elnökségnek a lenini Kom- szomoi szimbolikus jelentését a fiatalok eredményeiről. Dmitri) G agar or, a szovjet Távol-Keleten fekvő primőr­jei határterület pártbizott­ságának első titkára rámu­tatott, hogy évszázadunk vé­gére itt lesz a Szovjetunión belül a legdinamikusabb az energia-, a fűrészáru- és a szinesíémtermelés növekedé­se. Ugyanakkor a közelmúlt­ban visszaesés mutatkozott ezekben az ágazatokban. Ga- garov bírálattal illette az állami tervbizottságot, amely egy évtizede halogat­ja egy bánya- és kohóipari komplexum létrehozását szovjet Távol-Keleten, helyi nyeresanyagbázisra építve. A kerületi párttitkárok hétköznapjairól adott képet ezután Zsanna Fjodorova, a voronyezsi területről, majd Szapar Nyijazov, a Türkmén KP KB első titkára emel­kedett szólásra. Az SZKP KB politikai beszámolója is­meretes módon e köztársaság pártvezetését is elmarasz­talta. Nyijazov elismerte a bírálat jogosságát, és ígére­tet tett a köztársaságban elég hosszú ideje megfigyel­hető gazdasági pangás fel­számolására. Lev Kulidzsanov, a szov­jet filmművészszövetség vezetőségének első titkára az emberi tényező szerepé­ről, a film nevelési felada­tairól beszélt. Elismerte, hogy az utóbbi időben joggal bí­rálják a szovjet filmgyár­tást: a filmek egy része tartalmatlan, a forgatóköny­vek gyatrák, kevés mű szól a munkásokról, nem elég a gyermekfilm. A péntek délutáni ülésen a külföldi vendége^ közül Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke és Gus Hall, az Egyesült Ál­lamok Kommunista Pártjá­nak főtitkára üdvözölte a kongresszust, amely ezzel zár­ta pénteki tanácskozását. Az SZKP XXVII kong­resszusa ma is ülésezik. (MTI) Ulganovszkba látogatott a magyar miniszterelnök Barátsági nagygyűlés a szerszámgépgyárban Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagy­követ — az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő ma­gyar pártküldöttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Uljanovszkba érkeztek. A magyar vendégeket Moszk­vából elkísérte Alekszandr Bolsov, az uljanovszki területi tanács elnöke és Borisz Sztu- kalin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Az uljanovszki repülőtéren a delegációt Vla­gyimir Gurinovics, a területi pártbizottság titkára és más helyi vezetők köszöntötték. Népviseletbe öltözött fiatal lá­nyok a vendégszeretet hagyo­mányos jeleként kenyérrel és sóval fogadták a magyar kül­döttség tagjait. Pénteken délután a küldött­ség virágkosarat helyezett el az uljanovszki Lenin-emlék- műnéi. Ezután az SZKP ul­janovszki területi bizottságá­nak székházában Alekszandr Bolsov tájékoztatta a magyar vendégeket a közép-volgavi- déki terület politikai és gaz­dasági életéről. Lázár Györgv tájékoztatást adott a szocialista építőmun­ka magyarországi tapasztalata­iról. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovszki egyedi nehézszerszámgép-gyár­ba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt. Alekszandr Martiooy vezér- igazgató a vendégeknek tájé­koztatást adott a 36 országba — köztük Magyarországra is — szállító gyár tevékenységé­ről. A gyár első részlege 1955. decemberében lépett üzembe. Vertikális marógépek és hosszmegmunkáló gépek soro­zatgyártására, valamint külön­leges szerszámgépekre szako­sították. Napjainkban a gyár számjegyvezérlésű szerszám­gépeket, megmunkálóközpon­tokat és nagy termelékenysé­gű speciális szerszámgépeket gyárt. 1986-tól áttérnek a ru­galmas gyártómodulok és rugalmas gyártórendszerek, va­lamint a mozgóportálos nehéz­szerszámgépek termelésére. Ez a berendezés 2—4-szeresére növeli a termelékenységet. Termékeiket a nehézgépgyár­tási, az atomenergetikai, a közlekedés-gépgyártási és más ágazatoknak szállítják, mind szocialista, mind tőkésorszá­gokba exportál iák. A gyár egyik szerel őcsar-' nokában tartott barátsági gyűlésen Alekszandr Bolsov beszédében hangsúlyozta, hogy az uljanovszki terület lakosságát örömmel töltik el a szocialista Magyarország eredményei. Meggyőződését feiezte ki, hogv a magyar dolgozók az MSZMP XIII. kongresszusán hozott határo­zatokat, a VII. ötéves terv céljait is valóra váltják. Be­széde végén további sikereket kívánt a magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A nagygyűlés részvevőinek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre Lázár György. Lázár György beszéde Lázár György bevezetőben átadta a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XXVII. kong­resszusára érkezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívélyes üdvöz­letét — Ezekben a napokban a világ közvéleményének fi­gyelme Moszkva felé fordul, ahol az SZKP XXVII. kong­resszusa végzi történelmi je­lentőségű munkáját — mon­dotta. — A Központi Bizott­ság politikai beszámolója, amelyet Mihail Gorbacsov elvtárs terjesztett elő. az ed­dig meghallgatott feLszóla'á- sok mély benyomást tettek ránk. A beszámoló és a kül­döttek igényes marxista—le­ninista elemzései nagy fele­lősséggel szólnak a Szovjet­unió beiső életéről, külpoli­tikájáról, a világ mai hely­zetéről. Meggyőző képet ad­nak arról, hogy a szovjet nép lenini pártja vezetésével az elmúlt öt esztendőben is to­vább haladt a hét évtizede megkezdett úton és a koráb­binál nehezebb körülmények között is olyan eredményeket ért el a szocializmus építésé­ben, amelyekre méltán büszke lehet. A kongresszus ugyan­akkor hűen tükrözi az élet minden területére kiterjedő megújulás igényét, az embe­rek tenniakarását, vonzó és lelkesítő programot ad a jö­vő számára. Küldöttségünk nagy figye­lemmel kísérte és teljes egyet­értéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról a kongresszuson adott elem­zést, állásfoglalást és prog­ramot, amely számunkra is fontos tanulságokkal, szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szerte a vilá­gon. Az önök városában tett látogatás alkalmat ad szá- munkra, hogy itt, a szülőhe­lyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyimir Ujics Lenin emléke előtt. Le­nin életműve új iránvt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alakulá­sát meghatározó társadalmi és politikai folyamatoknak, eszmei hagyatéka pártjaink és minden forradalmi erő szá­mára ma is az elméleti tájé­kozódás és a gyakorlati mun­ka biztos és kimeríthetetlen kincsestára. Emlékeztetett rá, hogy Ul- janovszk a magyar és a szov­jet nép barátságának is egyik szimbóluma. Népünk számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szocia­lista forradalom idején száz­ezernyi magyar internacio­nalista fogott fegyvert azért, hogy oroszországi osztálytest- véreivel együtt védelmezze a fiatal szovjethatalmat. A magyar internacionalisták ott voltak és helytálltak Szdm- birszkben is. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatai­ról szólva Lázár György el­mondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte hely­zetünket és meghatározta ten­nivalóinkat. Számba véve a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tarta­lékaink feltárásával, a haté­konyság, a munkafegyelem, a minőség gyökeres megja­vításával. a műszaki haladás meggyorsításával, a KGST tagállamaival folytatott együttműködés elmélyítésé­vel teremtsük meg a feltéte­lét egv lendületesebb előre­haladásnak. Ebben a szellem­ben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végrehajtá­sát. — A kitűzött cél elérése, a magasabb követelmények teljésítése új megoldásokat, új módszereket is igényel. Eb­ből kiindulva határoz*uK el, hogy a szocializmus általános törvényszerűségeire alapozva, nemzeti adottságainkat fi­gyelembe véve és a közös ta­pasztalatok felhasználásával tovább fejlesztjük gazdaság- irányítási gyakorlatunkat. En­nek keretében növelni kíván­juk a hatékony gazdálko­dásban való anyagi érdekelt­séget, a szocialista demokrá­cia további kibontakoztatásá­val pedig tág teret szándéko­zunk nyitni a dolgozó kollek­tívák alkotó kezdeményezései számára — Népünket a megbontha­tatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcsola­tok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden te­rületét — meghatározó szere­pe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja interna­cionalista elvtársi együtt­működésének. Erről tanús­kodnak a magyar párt- és kormányküldöttség 1983 jú­liusában a Szovjetunióban tett látogatásakor született megállapodások és az a meg­beszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Kádár János és Mihail Gorbacsov elvtár­sak áttekintették a magyar— szovjet kapcsolatok vala­mennyi lénveges kérdését. — A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennállá­sa óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot ho­zott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. év­fordulójáról az elmúlt évben az egész haladó emberiség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető lenini külpoliti­kájának, békekezdeményezé­seinek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés út­jára való visszatérésért foly­tatott harcban. — A Magyar Népköztársa­ság külpolitikájának sarok­köve volt és marad barátsá­gunk és szövetségi kapcsola­taink erősítése a Szovjetunió­val. a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a test­véri szocialista országokkal. Barátainkkal együtt a jövő­ben is következetesen síkra- szállunk a nemzetközi fe­szültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásáért, a különböző tár­sadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásá­ért. — A jövőben is maradék­talanul támogatjuk és ma­gunkénak valljuk a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés bé­kekezdeményezéseit. Mint ki­emelkedően fontos eseményt, üdvözöltük a genfi csúcsta­lálkozót és a Gorbacsov elv­társ január 15-i nyilatkoza­tában megfogalmazott, a nagy horderejű leszerelési javasla­tokat, amelyek cél ja az atom­fegyverek teljes és általános megsemmisítése, az emberi­ségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadí­tása. a világűr militarizálá- sának megakadályozása. A XXVIT. kongresszuson meg­ismételt és megerősített prog­ram a Szovjetunió békesze­rető külpolitikájának olyan meggyőző bizonyítéka, amely méltán számíthat az embe­rek millióinak rokonszenvére és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommunis­ták. egész dolgozó népünk ne­vében további kiemelkedő si­kereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVTI. kongresszuson hozandó hatá­rozatok végrehajtásához, a XTT. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott be­széde után Lázár György át­nyújtotta a gvár vezetőinek Öcsai-Kiss István „Fiatal munkás” című szobrát. A vendéglátók a látogatás em­lékéül egy számjegyvezérlésű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kor­mányfőnek. A barátság-' gyű­lés a két nép megbonthatat­lan . barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldött- ség tagjai részt vettek a T.e- nin-múzeum és -emlékkomp­lexumban rendezett ünnepi hangversenyen.

Next

/
Thumbnails
Contents