Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-14 / 38. szám

Hz SZKP XXVfl. kongresszusa tiszteletére

fcvcnte 410 ezer pár munkav édelmi kesztyűt készítenek a Bátonyterenyei Egyesült Zagyvavölgye Áfésznál. A tízféle t érmékét százan állítják elő, k üzülük 90-en bedolgozók.- bp Mit sütöttek?

Új termékek,

jövedelmező

Eredményes gazdálkodás Jellemezte a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat elmúlt esztendejét. Az év során elért 241 millió forintos árbevételhez csaknem négymillió forint nyereség társult, mely az előző évinek négy és félszerese. Az árbevétel 77 százalékát egyébként sütőipari termeléssel, 21 százalékát a szaküzletek forgalmával, két százalékát az ipari,' szolgáltatási és közlekedési tevékenységgel produkálták.

Tavaly e vállalat 14 üzemben termelt összesen 15 ezer 20 tonna kenyeret, több mint 53, és fél millió péksüteményt. Kenyérből ugyan kevesebbet sütöttek az előző évinél, sőt, a tervezettnél is, a vásárlói igényeket azonban teljes mértékben kielégítették. A fogyasztói kereslet a drágább kenyerek felé tolódott el. Az elmúlt évben jelentkezett a vállalat a diabetikus korpás- kenyérrel és a rozscipóval, mindkét termék igen gyorsan népszerű lett. Az év során előállított ötvenféle péksütemény kilencven százalékát a mindennapi szükségletet kielégítő zsömle és kifli tette ki, de szerepelt a választékban az ünnepek előtt igen keresett mákos- és diósbeigii is. A sütemények kínálatát ugyancsak 1985-ben bővítették á saitos szendvicsrúddal, a korpáskiflivel — e két termékből

gazdálkodás

csaknem félmillió forint értékű jutott az üzletekbe.

A minőség javításával és a választék gazdagításával az előző évit több mint 50 ezer darabbal meghaladó mennyiségű édesipari terméket készítettek a vállalat üzemeiben tavaly. Nagytortából például 180 ezer darabot, zsűrtortából 104 ezret, dobosból tízezer darabot szállítottak megyei és megyén kívüli vásárlóknak. Ismét bevezették a képviselőfánk, a krémeslap és a pis- kótatekercs sütését, és eredményesnek bizonyult a késztorta forgalmazása is.

A sütőipari vállalat a megyében 14 szakboltot működtet. Ezekben tavaly 51 millió forintos forgalmat bonyolított le.

A megnövekedett feladatokat a vállalat összesen tízfős létszámcsökkenéssel oldotta meg, ezáltal javítva a termelékenységet: az egy ledolgozott fizikai munkaórára eső termelési érték 1985-ben nyolc százalékkal volt nagyobb, mint az előző esztendőben. A jő eredményeknek is betudhatóan az év során

6.5 százalékos keresetfejlesztést hajtottak végre a vállalatnál. Emellett a jóléti alappal való okos gazdálkodással javították a dolgozók élet- és munkakörülményeit, korszerűbb, higiénikusabb munkafeltételeket teremtettek meg.

Nagyobb hatótávolság, könnyebb, szebb kivitel

Két fejlesztett termékkel lép a piacra idén a BRG salgótarjáni rádiótelefongyára. A CB—1001 típusú kézi rádiótelefon kísérleti darabjai beváltották a fejlesztő mérnökök várakozásait, a salgótarjáni gyár megkezdte a nullasorozat előállítását. •A fejlesztett típus hatótávol-, sága az előző CBrrlOO-asnak, mintegy ötszöröse, és szebb, könnvebb kivitelben készül. Jól vizsgáztak a kétwattos, hatcsatornás, FM—503-as

hordozható rádiótelefon mintapéldányai is. Ez utóbbiak hangátvitele tizenöt kilométer. Megkezdődtek e készülék nullasorozatának is az előkészületei.

A gyártmányok fejlesztésével párhuzamosan az idén a gyártás biztonságát, a készülékek megbízhatóságát, nem utolsósorban a beállítást- ellenőrzést végző szakemberek munkájának megköny- nyítését szolgáló több nagy pontosságú NSZK és angol műszert állítottak, illetve állítanak be a termelésbe, ezzel is biztosítva a salgótarjáni gyár termékeinek kifogástalan minőségét.

Náluk ismeretlen az egymásra várás — mutogatás.

A mázsálóhózban kezdjük a beszélgetést Büdi Istvánnal, a Mátraaljai Állami Gazdaság négyszeres aranykoszorús, Kossuth nevét viselő bri. gád vezetőjével, akit a kollektíva 1983-ban választott meg egyhangúlag erre a tisztre. A tömött bajúszú, kedves, közvetlen fiatalember az Eger és Mátra Vidéke Borkombinátot cserélte fel mostani beosztására. Az egész keverő, tároló és szárító ágazat vezetésére vállalkozott.

Másnap

csatlakoztak

— Az Osztyapenko brigád felhívása után, már másnap csatlakoztunk az SZKP XXVIL kongresszusa tiszteletére indított versenyhez — pergeti vissza a naptár lapjait a múlt év közepe tájára. — ígéretünknek megfelelően, kevesebb energiával oldottuk meg a szárítással és tárolással kapcsolatos feladatainkat. Ebben nagy szerepe volt Kiss János gépésznek, akik tanuló korától itt dolgozik, s az ágazat vezető szerelője.

— Elismerésre méltó munkát végzett Herczeg Jenő, a karbantartási feladatokat ellátó villanyszerelő. A 150 va- gonos terménytárolónál a kivitelezéshez szükséges anyagok lerakásában, az acélszer- kezetek mozgatásában működtünk közre. Sikerült is határidő előtt befejezni az előírt munkálatokat. Az új napraforgótermést, az új létesítményben, minőségromlás nélkül fogadtuk. De segédkeztünk a tárolótér bővítése első lépcsőjének kialakításában is. Ügy is fogalmazhatok: — Mindig ott segítettünk, ahol éppen szükség volt ránk.

Mindezt a napi munka mellett oldották meg, amely ugyancsak kemény feladatot és főleg nehéz fizikai munkát jelent. Például a nyári és őszi betakarítás idején nem gondoltak arra, hogy mikor telik le a munkaidő. Szombaton és vasárnap is dolgoztak. Egyszer kettő, máskor meg három műszakban. Mert tudták, hogv a termést át kell venni. Ezzel egyidőben ellátták keveréktakarmánnyai a közvetlen szomszédságukban levő sertéstelepet, a szarvasmarha-ágazatot, ugyanakkor teljesítették a kívülről jövő kívánságokat is. Kemény, jókötésű, olyan férfiak dolgoznak itt, akik egész évben jól bírják a nehéz munkát. Ennek kapcsán a brigád- vezető örömmel jegyzi meg: — A nálunk dolgozó fiatalok szerencsére ritkán kívánkoznak máshová dolgozni.

Vajon miért?

— Tetszik nekem a közösségi szellem, mindannyian aktívan részt veszünk a társadalmi munkában. Előfordul, hogy szakmai kérdésekben véleménykülönbség alakul ki, azonban ezt is demokratikusan, a többség egyetértésével rendezzük — vélekedik Kiss János kiváló dolgozó, aki gépészként most kazánt fűt, mert megbetegedett a kollégája.

— Három éve tartozom a kollektívához — kér szót Herczeg János. — Köztünk igen oldott a légkör, egymás segítése pedig természetes dolog. Mivel kis kollektíváról van szó, jobban meg tudjuk oldani közös tennivalóinkat is.

Madjász István raktáros, régi dolgozója, nagy ismerője a gazdaságnak, úgyis mondhatom, szaktekintély az itteni munkában.

— Nálunk megoszlanak a terhek, vagyis a segítőszándék mindegyikünket jellemez. Nem azt nézzük, mit nem lehet, hanem azt, miként oldjuk meg a kapott feladatokat. A hozzánk kerülő fiatalok is aránylag gyorsan beilleszkednek a kollektívába. Igaz, nem volt köny- nyű elérni, de ma már mindenki elfogadja, hogy nálunk nincs reszortfeladat. Ellenben van vezetői példamutatás. Ha a szükség úgy kívánja, én is beállók zsákolni, mint a brigád többi tagja. De ugyanígy cselekszik a gépész, meg a villanyszerelő is. Örömmel mondhatom, hogy a kollektívában ismeretlen az egymásra várás, az egymásra mutogatás — állítja a szépszál termetű alapító tag.

JA család

Az előbbi gondolatokkal azonban még korai volna lezárni a miértre adandó válaszokat. A brigádvezető javaslatára a nyugdíjasokat is egyenrangú brigádtagnak tekintik.

— Olyanok vagyunk, mint egv jó család — vélekedik Tóth István, aki nyugdíjasként immár a negyedik éve tartozik a kollektívához. — Brigádvezetőnkről — mutat a mellette álló fiatalemberre —

csak jót mondhatok. — Becsüli munkánkat, védi a brigád érdekeit. Jó vezetőnek tartom. Állandóan köztünk van. Akármivel fordulok hozzá, mindig választ kapok kérésemre.

— Hetvennegyedik évemet laposom, öt éve dolgozok a brigádban nyugdíjasként — mutatkozik be a jó erőben levő, kellemes külsejű, barátságos Cseh János. — A zsá. kolástól kezdve mindent elvégzek, sőt még versenyre is hívom a fiatalokat. Ilyen emberből viszont több kellen«

— mutat ő is Büdi Istvánra.

— Amit ígér, azt teljesíti. Barátságos, velünk együtt dolgozik.

Az elismerési« a brigádvezető arcán jóleső mosoly fut végig. Nem az ünneprontás szándékával, csupán kíváncsiságból megkérdem tőle: miként tudja összeegyeztetni a két megbízatást: az ágazat vezetését és a brigád irányítását.

Kicsit elgondolkodik, majd így válaszol: — A kettő szó. rosan összekapcsolódik, mert ami jó' az ágazatnák, az jó a brigádnak is. Közös, egymást segítő munka a miénk, ezért az sem csorbítja az ágazatvezető tekintélyét, ha a napi feladatok jó elvégzése érdekében megfogadja és megvalósítja a brigád tagjainak jó ötleteit, javaslatait, sőt nem szégyelli bevallani azt sem, ha netán nem volt elég jó * döntése. Mert sokrétű felad«- fokról van szó. amit csak a nagy teoasztalatfa! rendelkező. munkájukat szerető, «eaí- tőkész. becsületes kollektívával lehet jól megvalósítani.

Megnövekedett

feladatok

Ha nem-így lenne, az 1986. évi megnövekedett feladató, kát sem t-udnák megoldani. Erről azonban szó sem lehet. A tavalyi 2.5 millió forint eredmény helyett az idén, 3,5 millió forintot kél] elérniük. Teljesítése érdekében növelik a szárítóüzem kapacitásának kihasználását, javítják a tápok minőségét, s amikor a szükség megkívánja, akkor segítenek a beruházási és fejlesztési elképzelések megvalósításában.

Mert « négyszeres arany, koszorús brigád cím és kitüntetés elnyerése újabbak megszerzése után kiált,

Venesz Károly

„Öszvérrel” az elöuajason

idevalósiak!” Mikor eljöttem a

F

ogcsikorgiaitó hideg. A Jó szerencsét utca Bátony- terenye széltépte magaslatán kanyarog „U” alakban; itt még akkor is megmarad a hó, mikor a nagyközség lakói már a vizet tapossák a bevásárló központban. A kis tacskót sem látni, hiába fülel kíváncsian a szomszéd bányászcsalád hatalmas fekete snau- zere. Élvezi az otthon melegét és kivételesen a gazdiét is, aki szerencsétlen balesete folytán „raboskodik” a szépen berendezett lakásban.

A vakítóan fehér hó nem is emlékeztet arra az örök feketeségre, mellyel az utca valamennyi lakója találkozik a bánya mélyén. Két szomszéd Ménkesen, a szemközti Kányá- son dolgozik, ott, ahol Vályi László, az ötös számú ház ideiglenes foglya. Felesége a konyhában serénykedik, mi pedig a társalgónak is beillő szoba langyos levegőjébe burkolózunk.

— 18 évesen kerültem Nóg- rádba — meséli. — Alföldi gyerek vagyok, a családom nagy rész<= most is Poroszlón él. Feleségem szintén földim. de már annyira ideszoktunk hogy sokan megjegyzik: „Jobban beszélsz palócul, mint az

faluból, itt csak két unoka- testvérem dolgozott. Akkortájt nehezen lehetett munkát találni mifelénk.

Ifjúsági brigádba került, vagy ahogy akkor hívták: KlSZ-briigádba. Nagy tekintélye volt az ifjúsági szervezetnek, nekik kellett felkarolni az ifjú vájárokat. Rövid időn belül besorozták. 1965 februárjában a leszerelés után Ka- talin-aknára került, a Molnár Sándor vezette elővájási csapatba.

— Csillésként vettek fel. de szerettem volna vájár lenni. Ehhez azonban bizonyos műszakszámot teljesíteni kellett, és csak utána iskolázták be az embert. Ma örülnek, ha jön valaki, s máris vájárként dolgozhat. így sem a szakmát nem szeretik meg. sem a tudásuk színvonala nem éri el a kívánatost. A „Molnár”-bri- gádfoan sokan megedződtek a maiak közül. Különös figyelemmel volt irántam, mivel hát ő is az Alföldről jött — mondja, miközben megérkezik a háziasszony kitűnő kávéja.

A visszafejlesztés időszakában sok nógrádi bányász került a Dunántúlra, különféle bauxitbányákba. A gépesítés szele hamarabb ért arra a vidékre: itt tanulta meg Vályi László, mennyit könnyít az ember dolgán a jótékony masina. Ismét február, de már 1974-et írunk. Kányáson indul a termelés, szükség van a munkáskézre. Forgács István KISZ-brigádjába kerül, de nem sokáig élvezheti a szénfal melegét; három évre búcsúzik a tárnától, mert munkacsapatokat keresnek az Orenburgból induló gázvezeték építésére. Visszatérése után újra Kányás, ahol a mai napig dolgozik, nem kevés elismerést szerezve mind a munkában,, mind a közéletben kifejtett tevékenységével.

— Egy nagy múltú brigád, az „Április 4.” nevet viselő elővájó csapat tagja lettem. EIMKO típusú angol géppel hajtottuk a bányát, rossz és veszélyes kőzetviszonyok között. Az akkori csapatvezető. Oláh István megbetegedése miatt engem állítottak a csapat

élére 1982-ben. Már akkor elkezdődött egy meglévő elővájó gép átalakítása, alkalmazkodva a mostoha kányási viszonyokhoz. Nagy gondunk ugyanis a laza főte- és talpszerkezet, a víz és a szénfelep- ben tapasztalható vető. A 2 PNB2 típusú jövesztőre szerelték fel egy F—6-os marófejét. Az „öszvér” remekül vizsgázott, amit 1984-ben már mérni is lehetett. Csehszlovák kezdeményezésre beneveztünk a „Döntsünk rekordot!” mozgalomba és felállítottuk az addig hihetetlennek tűnő 295 méteres teljesítményt egy hónap alatt. Sőt még ugyanabban az évben 385,5 métert hajtottunk, jócskán felülmúlva eiőző sikerünket — mutatja büszkén az oklevelet, melyen a „Vállalat kiváló brigádja” felirat bizonyítja a rendkívüli teljesítményt.

Az Április 4. brigád tehát méltó örököse volt az elődök által szerzett hírnévnek. A korábban itt dolgozók nem szakították meg teljesen kapcsolatukat a 15 csapattaggal; könnyített munkát vállaltak, a

kisegítő tevékenységben kötődnek hozzájuk, másokat meghívnak összejövetelekre, rendezvényekre. Azon kevés elővájó kollektívához tartoznak, ahol idős és fiatal egyaránt található.

— Legfiatalabb társunk. Zeke István alig 23 éves. Hamar betanult a szakmába, bár eleinte ódzkodott a nehéz TH- ívek szállításától. Megmutattuk neki a „technikát”, s azóta öreg róka módjára neveti a többieket. Autószerelő-szakmáját jól tudja kamatoztatni a gép karbantartásánál. Ha már itt tartunk, meg kell említenem, hogy a TMK-javításök terén van még teendőnk, hiszen a berendezések éjjelnappal üzemelnek, és bizony gyakori a meghibásodás — magyarázza komor arccal.

Vályi László 1983-ban költöztette családiát 9z új házba. <'7i’k.sé? js volt már rá. mive! két lánya érett felnőtt nővé

a családalapítás kezdeti nehézségeire is.

— A nagyobbik «z egészségügyben dolgozik, a másik vegyipari szakközépiskolát vegez. Valamikor én is vegyész szerettem volna lenni, így hát most mégis lesz vegyész a családban.

Kevés szabad idejét általában szerettei között tölti és gyakran látogatnak el szülőfalujukba is. Emellett jó kikapcsolódási lehetőség kínálkozik a Pásztó melletti 1 hold szőlő és gyümölcsös művelésével. Beszélgetésünk végén szerényen jegyei meg: — Tudja, nem szeretek dicsekedni, ha akarja megírja, hogy tavaly bányásznapra Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést kaptam, előtte november 7-re pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatát.

V

ályi Lászlót a Bányaipa.

■ ti Dolgozók Szakszervezete küldöttnek választotta a ma kezdődő magyar szakszervezetek XXV. kongresszusára. Kívánjuk, hogy eredményesen képviselje a szénmedence 6000 dolgozóját T. Németh László

vált. és bizony számítani kell

NÖGRAD — 1986. február 14„ péntek 3