Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-10 / 34. szám
Az elmúlt év végén helyeztek üzembe egy automata revolver-esztergagépet a szécsényi ELZETT ZárgyártóVállalatnál. A felvételen: Verbói József, a lakatok cilinderházát gyártja a berendezéssel. — bp — Az a bizonyos hat egész hat 3. Mit akarunk a laikus — bár hivatásos, munkaviszonyban álló — betegellenőröktől? — tehető fel a kérdés. A betegség megállapítására, a keresőképtelenség-keresőképesség elbírálására hívatott szakemberek vannak. Ok pedig az orvosok. Könnyű vagy nehéz ma táppénzes állományba kerülni? Egyeseknek könnyű, másoknak nehéz — állítják legtöbben. Tudni nem tudok, de hallani, már hallottam olyan esetről — s lehet, nem csak én —, amikor hízott libát ajánlott fel a beteg egykét hetes betegállományért. Előfordulhatott?! * Nehezen találok valamiféle ejrtrát az esetek között. Vagy konkrétumokkal alá nem támasztott véleményeket hallok, vagy azt a meggyőződést, ami iránt kétséget semmi biztos jel nem támasztott, hogy a betegek valóban betegek, illetve, keresőképtelenek. A múlt évi eset azonban valóban nem átlagos: egyhavi táppénzét vonták meg annak a vállalati dolgozónak, aki betegállományának ideje alatt épületfestést vállalt. Egyébként ugyanerre a munkára találták keresőképtelennek, hiszen a vállalatánál is festői állása volt. Ezt a — nevezzük így — táppénzcsa- lást a társadalombiztosítási 5 gaz gat óság ellenőrei tárták fel. A táppérizélvonáson kívül fegyelmi büntetést is kapott vállalatánál a dolgozó. Nem jártam ugyan utána, de úgy hallottam. táppénzen maradt a dolgozó az eset után is. S mostanára, egyéves táppénzét ki is merítette. Négy hétre járó táppénz elvonása megint más helyen ezért történt, mert a beteg egyáltalán nem akart gyógyulni, nem adatta be magának az előírt injekciókat. (Talán azért — mondják —, mert is rokkantsági nyugdíjához szükséges munkaképessé g- csökkenést kívánta volna elérni, s gondolta, hátha segít ebben a hátráltatott gyógyítás.) A táppénz elvonását a munkáltatónál az üzemorvos kezdeményezte. ~k Az üzemorvosi • vizsgálatok rendszerének következetes — következtetés megszervezése nagyban segítheti a kétes esetek kiszűrését. Példa lehet erre a szénbányák bátonyterenyei gépüzeme. 1984 őszétől a bánya üzemi főorvosa rendkívüli felülvizsgálatokat szervez. A múlt évben a gépüzemnél júniusban és novemberben tartottak ilyen rendkívüli felülvizsgálatot. Nem váratlanul. Az üzem betegeit jó héttel előbb értesítették a felülvizsigálat időpontjáról. Kommentár nélkül a júniusi felülvizsgálat eredményeit mutató számok: felülvizsgálatra berendeltek 49 személyt, időközben megszűnt a betegállománya 33 dolgozónak, táppénzben maradt 14 fő, míg két embernél ez a felülvizsgálat találta úgy, hogy a beteg keresőképes. A Nógrád Volánnál pedig egyszeregyszer azokat a dolgozókat rendelik be rendkívüli felülvizsgálatra, akiknél 30 napnál hosszabb ideig tart a betegállomány. Az említett példák is mutatják, van belső módszer az ellenőrzésre, mégpedig olyan, ami nem a betegek ellen irányul, hanem éppenséggel értük. * Egy-egy helyen és időszakban szöget is üt néha az ember fejébe, miért éppen úgy alakultak ott, és akkor a táppénzes napok, ahogy alakultak. Csak egyet említsünk: a drégelypalánki termelőszövetkezetnél igen , magas az éves táppénzes-arányszám. Májusban—júniusban pedig a legkirívóbb hónapokról, a legtöbb betegről ad hírt a statisztika. Akkortájt érnek arrafelé a bogyós gyümölcsök ... ■fr A tápoénzes napok számának. arányának emelkedését tavaly jogszabályi rendelkezések is elősegítették. Szeptember 1-től a gyermekápolási táppénz igénybevételének lehetőségét a gyermek tízéves koráig terjesztették ki. Jó rendelkezés. A kedvező rendeletváltozást a számok szépen tükrözik. A megvében a múlt év első fél évében ösz- szesen 47 ezer g vermeké oo- lási táppénzes napot tartottak nyilván, az év utolsó negyedévében pedig közel 41 nélkül ezren igényeltek táppénzt gyermekápolás címén. Soknak tűnik, de mégsem sok. Az összes megyei táppénzesek között a beteg gyermekkel otthon maradók, csupán a fél százalékot teszik ki. £ A két üres gyár látványa, álma nem volt tél j esen alaptalan. Az a bizonyos megyei táppénzesátlag, a hat egész hat azt jelenti, hogy Nógrád betegei annyi napot, termelést hiányoznak a munkából, mintha az acélgyár és tűzhelygyár együtt, egész évben zárva tartaná a kapuját. Betegség miatt. Zsély András — Már úgy volt, hogy nem is lesz énnékem munkakönyvem, a háztartásból megyek „nyugdíjba”. A férjem bányász volt, jól keresett, nem hiányzott, hogy én is pénzt vigyek haza. Csakhogy aztán az uramat lerokkantozták, a fiam is nőtt, mind többe került, hát szét kellett mégis néznem. Fodor Lászlóné, a Karancs Szálló konyhájának ötvenöt esztendős kézilánya fáradtan ereszkedik le a székre. Dél van. s ma még egy pillanatra sem ült. Kiporciózta az ebédjegyesek adagját — most már lehet. — No. akkoriban adták át a Karancsot, hallottam. a konyhára van felvétel. Én meg főzni világéletemben nagyon szerettem. Ha a fiam. férjem késő este kitalálta, hogy megenne valamit, akkor is nekiálltam, megcsináltam. Ezt a konvhéí nekem találták ki. gondoltam, hát nem is keresgéltem a he'vet tovább. Erzsikének jó természete van, hamar megszerették itt. Nem vitatkozik, nem pletykál- kodik. végzi, amit kell. Eres dioptriái mögül komolvan néz. a kedves, finom mosoly csak olykor deríti fel tekintetét. — Hogv mit csinál egy kézilány? Nem zöldséget pucol, mint sokan gondolják, mert az az előkészítők dolga. A kézilány főzi meg a iegyes ebédet. Amolyan szakács. csak oersze betanított munkás. Mi itt majdnem ötszáz személyre főzünk előfizetéseset, hát ez már mennyiség, mondhatom. n széncsaták hősei A magyar népi demokrácia történetének nevezetes eseményére emlékeztek szombaton reggel a Tatabányai Szénbányák föld alatti munkahelyein. Negyven évvel ezelőtt, 1946. február 8-án a tatabányai bányászok hirdették meg azt a versenymozgalmat, amelynek nyomán nagyméretű széncsata bontakozott ki az ország bányavidékein, így Nógrádban is. A tatabányai bányászok által meghirdetett széncsata közvetlen előzménye a budapesti munkásoknak az a felhívása volt, amelyben több szenet kértek az ország bányászaitól, hogy ezáltal megelőzzék az újjáépítés sikerét fenyegető veszélyt. A tatabányaiak elsőként válaszoltak a fővárosi munkásság felhívására, s a meghirdetett széncsata rövid időn belül országos méretűvé vált, s a bánya- vállalatok páros versenyt is kezdeményeztek. A tatabányaiak például a salgótarjáni akikai versenyeztek annak érdekében, hogy minél több szenet küldjenek az ország újjáépítéséhez. A február 8-i felhívás után a tatabányai bányászok már április 26-án elérték a megígért 500 vago- nos napi termelést. Szeptemberben már 600 vagon szenet küldtek naponként felszínre. Az egész ország figyelte és köszöntötte a széncsaták hőseit. A széncsata sikeres megvívása jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1946. májusában összeült nemzet- gyűlés a kormány által beterjesztett szénbánya-államosítási törvényjavaslatot elfogadta, majd júniusban törvénybe iktatta. Nagyító alatt A VÁSÁR A kiskereskedelem legnagyobb attrakciói közé t: znak a szezon végi vásárok, noha akciókban ezek nélkül sem szűkölködnek. Az árengedményes készletbe bevont áruk értéke persze évenként változik, nagyrészt a szezonban addig produkált forgalomtól függően, az együttes érték azonban minden esztendőben igen jelentős summát tesz- ki. Kik vásárolnak ilyenkor az üzletekben? A vevőkör egyértelmű meghatározására sokéves tapasztalat után sem vállalkoznak a kereskedők. Ugyanúgy megállítják a böngészdék a magas jövedelemből élő családokat, mint az egészen szerény nívón élőket. Természetes, hogy az árengedmény :s vásár lehetőségével elsősorban a kis keresetből gazdáikéin vevők élnek. Ök nemcsak kihasználják az alkalmat, de elő- spórolással már eleve számítanak rá. Hiszen megvásárolhatják a gyerekek jövő szezonra szóló télikabátját, me! :g nadrágját, kis méretrátartássa! még a bundás lábbelit is Jó lesz a következő szezonra a sapka, sál, kesztyű is! Vásárolni akkor kell, amikor olcsón lehet. A takarékos gazdáikor' is nem csupán a vállalatokra nézve kötelező, hanem mind fontosabb szempont a néogazdaság legkisebb gazdálkodó egységei, a családok számára is. A szezon végi vásár választékának megítélése persze roppant változatos. A butikhoz (bocsánat, divatshophoz!) szokott vásárló esetleg legyint rá, ha másért nem. hát azért, mert úgy véli, ennyivel tartozik „igényességének” (sznob-ágának). Mások gondosan szétnéznek, s néhány darabot minden alkalommal találnak, amire érdemes „lecsapni”. Megint mások viszont ilyenkor öltöztetik fel az egész családot. Nem hinném, hogy különösebb védelemre szorulna a szezon végi vásár kínálata. Hiszen magában az a tény, hogy az ajánlat zöme évről évre elkel, minősít. Annyit azonban mégis érdemes megjegyezni, hogy a kereskedőknek szigorú gazdálkodási érdekük fűződik a szezonális cikkek időben való értékesítéséhez. Az igazán divatos holmikat sem tartogathatják a következő őszig a raktárakban, hiszen a készletezés pénzbe kerül. S hogy ilyenkor már új, szupermenő szezonális holmik nem jelennek meg a kereskedelemben, az egészen magától értetődő, hiszen az üzletek már a ta" vaszra, nyárra készülnek. Az árengedményes vásárok megtartása fontos életszínvonal-politikai kérdés is. Csak a Nógrád Kereskedelmi Vállalat mostani kínálata csaknem ötmillió forintos megtakarítást ajánl a vásárlóknak! Abban a helyzetben, mikor a családok zöme éppen a ruházkodás visszafogásával iparkodik ellensúlyozni megnövekedett költségeit, nem lebecsülendő alkalom a nélkülözhetetlen darabok kedvezőbb beszerzési lehetősége. Az már csak külön ráadás, hogy az idei tél végi vásár éppen akkor hívja a vásárlót, amikor — remélhetőleg utoljára — ismét nekidurálta magát a tél. Kemény fagyokkal, goromba szelekkel ijesztget — élénkítve ugyanakkor a kedvet a meleg holmik vásárlásához. — szendi — Baromfitelepek felújítása Javult, av baromfitermékek külföldi értékesítésének lehetősége és a hazai fogyasztás is növekvőben van. A kereslet kielégítésére a VII. ötéves terv időszakában a nagyüzemű baromfitelepeken rekonstrukciós programot valósítanak meg, s ehhez a gazdaságok — az épületekre és a gépészeti berendezésekre, a keltetőgépek kivételével — ez év január 1-től 30 százalékos állami támogatást vehetnek igénybe. A rekonstrukció számos gazdaságban immár halaszthatatlanná vált. A MÉM adatai szerint a nagyüzemi létesítmények mintegy harmada 1970 előtt épült, s épületeik, gépeik erősen elhasználódtak. A telepelmek valamivel több mint felét 1970—1980 között adták át, s különösen az évtized elején épült istállók állapota miatt van szükség a felújításra. Jobb a helyzet az elmúlt öt évben megindított telepeken, amelyek jobbára korszerű technológiával működnek. A szakemberek szerint ahhoz, hogy a tervidőszakra előirányzott erőteljes termelésbővítést, amely évente 10—20 százalékos lehet, megvalósíthassák, az üzemekben folyamatosan korszerűsíteni kell az állóeszközöket. A terv számol azzal is. hogy a nagyüzemek részesedése az összes termelésből a következő években növekszik, ehhez azonban szükséges a telepek teljesítményének fokozatos növelése. A rekonstrukciót a MÉM és a tervező-beruházó vállalatok — elsősorban az Agrober — központi programokkal segítik. Pályázatot is kiírtak a legjobb rekonstrukciós megoldások kiválasztására. Olyan műszaki módszereket javasolnak, amelyek viszonylag kis költséggel teszik lehetővé az elavult létesítmények átalakítását, az épületek felújítását és a gépek kicserélését. (MTI) Munkáshétköznapok Három fél marék só Kétszáz adag leveshez kilenc- venliteres lábast veszek elő, abba például három fél marék só kell. Kikalkulálnak itt mindent grammra, de ennyi év után már nem méricskél az ember. A szemünk, a tenyerünk megbízható mérlég. Még olyan nem volt. hogy valamit elsóztam, elfűszereztem volna. Én a sósat például nem is szeretem, hát eleve inkáhh kevesebbet teszek az ételbe, hiszen azt pótolni bármikor lehet. A fűszeres ízeket viszont annál jobban! Az adja meg az étel zamatát, hangulatát. Fodorné etesi házában negyed hatkor csörög a vekker. Az ötnegyvenes bányászbusz hozza be őt. fél hétkor már fehérbe öltözötten sürög-forog a konyhán. Kikészíti az edényeket. behordja az előkészítőből a zöldséget, krumplit, és felteszi az ételt a tűzhelyre. Amivel előre lehet dolgozni. az fái nyolckor már ro- tvog a fazékban. A műszak délután háromkor jár le. ötvenöt perccel később már a hazafelé vezető úton buszozik. — Azelőtt' otthon nem túl változatosan főztem. Nálunk a pörkölt ment nokedlival, meg a rántott hús, ezeket szerette a család. Változatosan főzni itt tanultam meg. A párizsit, a brassóit, a fóliás húst. a sütött és főtt tésztákat. Ami nálunk az étlapon szerepel, azt én mind tudom. Persze ettől még nem vagyok szakács, hiszen a képzettség, az hiányzik. Mindig jól bírta az egész napos talpalást, csak utóbb érzi, bizony fárad már. Kivált ilyen napokon, mint ma is, hogy a négy kézilányból egyedül ő tartja a frontot, eszébe ötlik, múlik az idő, halad a kor. Jólesne bizony néha a pihenés, bár tudja az ördög, munka nélkül se lehet kibírni! — Nem is annyira én, mint inkább a lábaim érzik a kort. Nem szabad a rendes testsúlyom fölé szaladni, mert azonnal jeleznek. így aztán este már inkább nem vacsorázok — ha meg tudom állni. Az uram már meghalt szegény, a fiam katonaidejét tölti, én meg együtt élek valakivel, mert''nem jó egyedül senkinek. Kettőnkre főzök hát, mégis a nagy fazekak akadnak a kezem ügyébe, annyira megszoktam már a sokat. Legényfiam eddig Pesten dolgozott. most a katonaság után talán hazajön, örülnék neki. jó fiú volt mindig. A keresetét az utolsó fillérig hazaadJ ta. Erzsiké ideje itt a konyhán szeptemberben jár le. Milyen furcsa... Kezdődik hát a nyugdíjasélet. Ámbár. szóltak már, legalább év végéig meghosszabbíthatná. Elkelne még dolgos két keze. — Sajnálom ezeket a kis íi- atálkákat. Nehéz munka a konyhai, aki kitart mellette, bizony megérdemli a megbecsülést. Hát, majd meglátom. Maradnék talán még egy kicsit. Az is lehet, hogy maid néhány napos munkát vállalok itt. Vagy talán megpróbálkoznék otthon a fóliázással... Nem is tudom. Munka nélkül biztosan nem tudok meglenni. Az a különös, hogy csaknem negyvenesztendős koromig a háztartás volt az egyedüli dolgom, de most márany- nvira megszerettem itt, hogy hirtelen elszakadni nagyon nehéz lenne. Fodor Lászlóné háromszoros kiváló dolgozó, a Kiváló munka konyhai brigád tagja. Ahogyan az etesi házban otthon van, ugyanúgy otthon érzi magát itt is. A szükségszülte kenyérkereset örömet adó munka lett számára. Megbízható, komoly asszony, lehet számítani rá. Ezért hát. hogy becsülik, tisztelik, az nem csupán a gondos, rendbe rakott fehér fürtöknek szól. Szendi Márta NÓGRÁD — 1986. február 10., hétfő
