Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-08 / 33. szám
Hem „szelep" és nem „pétiéit* A sport és a Jó érzés minden magyar számára, ha egy- egy sportoló világ- vatgy Európa-bajnoki győzelme nyomán felhangzik a Himnusz. Ilyenkor önmagunk sikerét is ünnepeljük: magyar sikert! Sűrű egymásutánban születtek tavaly ismét a nagy világversenyen — mégpedig úgynevezett klasszikus versenyszámökban, nagy ellenfelek ellen — magyar elsőségek. Kezdetnek — igaz, hogy Himnusz nélkül, mert az Wimbledonban nem szokás — Taró- czy Balázs párosgyőzelme örvendeztetett meg bennünket, aztán Barcelonában Nébald György ragyogtatta meg a magyar kard közmondásosan régi fényét. S, jött Darnyi a maga két Európa-bajnokságával; Csípés Ferenc, valamint egy kajaknégyes és egy kenukettes aranyérme Mechelenben; az öttusa-világbajnokságon Mizsér Attila csodálatosnak jellemezhető diadalát jelentették Melbourne-ből, (és a csapat második helye is örvendetes, nagy sikernek számít.) Balázsfi Zoltánnak a szakításban szerzett aranyérme után, Szanyi Andor a legerősebb mezőnyűnek számító, 100 kilogrammos súlycsoportban nemcsak a szakításban, hanem a lökésben és az összetettben is a világ legjobbjának bizonyult a svédországi Söder tál jében. Még élénken emlékezetünkben él .az is, hogy a legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban Magyarország csapata elsőként harcolta ki a jövő évi vb-n való indulás jogát. Ugyanazokban a hónapokban minden •második szerdán szinte az egész ország székesfehérvárivá vált, hiszen a Videoton remek mérkőzések egész során át jutott el az UEFA Kupa döntőjéig, ahol ráadásul, ha nem is a kupát, de az egyik mérkőzést megnyerte. Kevesen akadnak honunkban, akik nem tudják és nem tartják számon ezeket az eredményeket — tulajdonképpen felesleges is volt őket elismételni. De, ha olyan jólesik még egyszer leírni, felsorolni! Annyira örülünk, ha a magyar sportolók ilyen eredményekkel lépnek elő! Bizony, az ilyesmi jókedvűvé tesz — jó órákat, kellemes napokat élünk át honfitársaink sikerei nyomán. Hiszen megint akadtak magyar fiatalemberek, akik bebizonyították, hogy néha képesek vagyunk magunk mögött hagyni a világot... Ez az öröm egyben alkalmat kínál arra, hogy elgondolkozzunk: vajon hogyan lesz a sport közhangulat-alakító erő? Hiszen ez az ereje vitathatatlan... Nem szeretjük, ha kudarcok érnek bennünket, s ha a sportolók a világversenyeken, nemzetközi mérkőzéseken nem váltják be a szereplésükhöz fűzött várakozásunkat, ingerültek leszünk. A legtermészetesebb, hogy az egész magyar sportot hibáztassuk. Pedig a sportban nagyon sok múlik a véletlenen, a pillanatnyi forközhangulat mán, és egyre keményebb, nagyobb a nemzetközi verseny. Ennek ellenére néha olyan teljesítményeket kérünk számon a magyar versenyzőktől, amelyeket képtelenek elérni. Ilyenkor mégis hiibáztatjuk az egész magyar sportvezetést, a különböző sportágak edzőit, vezetőit, a versenyzőket — e torz felfogás szerint nekik kötelességük győzni. Ha nem sikerül — az mulasztásnak számít. Megtorlást igényel tehát, s ennek nem egyszerűen az az oka, hogy az ellenfelek jobbak, hanem a gyanú: bizonyára súlyos mulasztások lelhetők fel a kulisszák mögött. Nemrég még ez a légkör vette körül a sportot, ilyenfajta dühök kaptak legtöbbször hangot. A józanabbak közül sokan próbálták ennek az okát keresni. Némelyek arra a torz következtetésre jutottak, hogy nálunk azért hagyják ezt, mert „a sport afféle gőzkieresztő szelep”, ha valamiért nagy az elégedetlenség, azt legjobb, ha kiélni hagyjuk a sportban. Nincs szükség ilyen „szelepre”. Dőreség lenne, hiszen a győzelmek vagy vereségek a nemzetközi küzdőtéren nem irányíthatók. Aztán a legutóbbi remek győzelemsorozat sem mentesít bennünket a gazdasági gondoktól. Mi több: még azoknak a feladatoknak a megoldásától sem, amelyeket a testnevelési és sportmozgalom bajainak orvoslására szabtunk magunk elé. Változatlanul érvényes, hogy tömeges szabadidő-sportra van szükség, tűrhetetlen, hogy a lakosság többsége ennyire tunyán éljen, ennyire ne törődjék egészségével. A versenysport, az élsport szervezésével, az anyagi ösztönzéssel, a feltételek biztosításával, az eredmények számon kérésével is következetesebben és okosabban kell foglalkoznunk. Még azokban a sportágakban is, amelyekben magyar versenyzők világbajnokok vagy Európa-bajnokok lettek, van mit tennünk. Vagy fordítva: a kudarcokból éppúgy tanulni kell, mint az elsőségekből. A legutóbbi hetek magyar sportsikerei a szakemberek, de mások számára is megszívlelendő tanulságokat hordoznak. Ami a szakértőket illeti: ők majd elemzik a maguk számára az eseményeket. Ml, többiek, akik nem ezzel foglalkozunk, annyit tanulhatunk egy-egy sportolótól, hogy a kemény munka, a fegyelmezettség. az akaraterő sikert hozhat. Bárhol tevékenykedik valaki, ha eredményre törekszik, ezeket a nemes tulajdonságokat nem nélkülözheti. Akkor egy-egy sporteredményt is mindenki annak értékel, ami. Nem társadalmi levezető szelepnek, nem sikerpótléknak. Sporteredménynek. P. I. Kosárlabda Középiskolák megyei küzdelme Kosárlabdában elkezdődött a középfokú iskolák országos bajnokságának Nógrád megyei küzdelemsorozata. A leányoknál és fiúknál egyaránt 4—4 középiskola vesz részt a bajnokságban, Az 1969. szeptember 1-én, vagy később született tanulók szerepelhetnek, akik iskolájuk diák sportkörének igazolt játékosai. A bajnokságban versenyen kívül szerepel az SKSE serdülő- és a Kossuth Lajos Általános Iskola fiú-, valamint leánycsapata. EREDMÉNYEK Leányok: Táncsics M. Szak- középiskola—Bolyai J. Gimn. 16—69 (5—31). V.: Básü, Tóth P. Ld.: Koperla (7), ill.: Voj- tárek (24), Tóth É. (22), Ma- gócs (13). Madách I. Gimn.—SKSE serd. 26—112 (8—67). V.: Bósti, Tóth A. Ld.: Dömsödi (14), ill.: Hóvári (39), Sípos (34), Szert (25), Bagyinszki M. (12). Fiúk: Madách I. Gimn.— Bolyai J. Gimn. 45—63 (14—36). V.: Básti, Tóth A. Ld.: Kocsis (20), Takács (11), ill.: Loingauer (15), Rados (15), Gyenes (14), Halmos (12). Stromfeld A. Szakközép- isk.—Táncsics M. Szakközép- isk. 49—40 (23—13). V.: Bán, Tóth P. Ld.: Pünkösdi (9), Klement (9), Ml.: Országú (20), Bagyinszki Gy. (12). Labdarúgás Farsangi Kupa Balassagyarmaton Ma délután 14 órától, vasárnap-reggel 8 órától folytatódik a balassagyarmati városi sportcsarnokban a Farsangi Kupa teremlabdarúgó- torna. A résztvevők meghívásos alapon a körzet megyei I. és II. osztályú csapatai. A tíz együttes: Érsekvadkert, Bércéi, Cserhátsurány. Bgy. Penomah, Szügy, örhalom, Patak, Dejtár, Nógrádmarcal és Becske. A csapatok 2x5-ös csoportban kergetik a labdát. A csoportok első és második helyezettjei elődöntőt vívnak, a győztesek az első-második, a vesztesek a harmadik-negyedik helyért játszanak. A győztes elnyeri a Farsangi Kupát, a többiek tárgyjutalomban részesülnek. Mit tervezett 1985|86-ra Tőzsér István Tőzsér Istvánnak, a Szak- szervezetek Nógrád Megyei Tanácsa sportbizottsága vezetőjének nagy elismerést hozott a tavalyi év: a megyében egyedül őt tüntették ki Sport Érdemérem arany fokozatával. — Tizenhat éve dolgozom a szakszervezeti sport területén. Nagyon sok harc árán sikerült elismerést szerezni a tömegsportnak. Azon munkálkodtunk, hogy minden alapszervezetben foglalkozzanak a dolgozók testedzésével. Eredményeinkben sok ember munkája fekszik, a kitüntetést is, bár én kaptam, kollektívnak érzem. A múlt évről szólva sem a személyes tevékenységemről, hanem közös munkánk eredményeiről beszélek inkább. — Örülök annak, hogy 1980 óta, amikor a munkahelyi olimpiát bevezettük, határozott fejlődés mutatkozik. Az üzemekben, intézményekben ma már szinte mindenütt gondoskodnak a mozgáshoz szükséges feltételek megteremtéséről. Nagyon sok kispálya, sportobjektum épült, javult a felszereltség. Örvendetes, hogy ha lassan is, de fokozatosan nő a rendszeresen sportolók száma. Egyre több a fiatal. Szívesebben kapcsolódnak be a sportba a szocialista brigádok. A kon- dícionálótornákon, az aero- bicfoglalkozásokon és más, zenés, szórakoztató mozgásformákon sok nő vesz részt. Változás látszik a szemléletben a sportot szerető és szervező káderek kiválasztásakor. — Mik az idei tervek? — A hibákat és fehér foltokat szeretnénk megszűntetni. Persze, ehhez kevés egy év. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az alkalomszerűen, spontán megrendezett eseményeket folyamatossá, egész évben tartóvá tegyük. Különös figyelmet fordítunk az agitá- cióra és a propgandára az egészséges életmód kérdéseiben. Segítjük, még népszerűbbé akarjuk tenni a sport szórakoztató, kötetlen formáit. Kiemelten foglalkozunk azzal, hogy kiszélesítsük a szakmunkástanulók versenyzési lehetőségeit, Szintén az előbbrelépést keressük a természetjárásban. Sok feladat, sok megoldandó probléma áll előttünk. Szeretnénk, ha szép elképzeléseink minél előbb megvalósulnának a gyakorlatban. Döntött a második harmad Csütörtökön egy jégkorong- bajnoki mérkőzést játszottak Jászberényben, a rájátszás keretében a 4—7. helyért. A vendég fővárosi fiatalok második harmadban nyújtott jó teljesítményükkel érdemelték ki a két pontot. KSE—Jászberényi Lehel 7—6 (1—1, 5—2, 1—3). Cserenkov, Protaszov, Blohin és Gyemjanyenko... Hét végi sportműsor Szerda óta Mexikóban tartózkodik a szovjet laibdarúgó- váloigatott. Eduard Malofejev szövetségi kapitány Mexikóvárosiban nyilatkozott, az EFE spanyol hírügynökség munkatársának. — Játékosaim kedvelik a támadó futballt. Az utóbbi években tudatosan olyan stílust igyekeztem kialakítani, amely az európai erőlabdarúgás és a szellemes dél-amerikai játék elegye — mondta Malofejev. A január 15-én Las Pal- masban Spanyolországtól elszenvedett 2—0-ás vereségről a szövetségi kapitány elmondta: együttese korántsem volt formája csúcsán. Az eredmény nem törte le a szákvezetőt, hiszen minden összecsapás fontos tapasztalatokkal szolgál — ilyen vagy elvan előiellel — a világbajnokság előtt. Ismert: a vb-n Magyarország, Franciaország és Kanada lesz a Szovjetunió csoportellenfele León és Ira- puato városában. Malofejev véleménye az esélyekről: — Franciaország és Magyarország hasonló erőt képvisel. Mindkét gárda a legjobbak közé tartozik. Kettejük összecsapása a vb egyik látványosságának ígérkezik. Nem szabad azonban megfeledkeznünk Kanadáról sem. Bár nem ismerem játékukat, stílusukat, döntőbe jutásuk puszta ténye mutatja, hogy tudnak futballozni. Arra a kérdésre, hogy ki lesz a világbajnok, Malofejev kitérő választ adott. Befejezésül azt kérték a szakembertől, nevezze meg csapata sztárjait. Malofejev szerint a 25 év átlagéletkorú szovjet gárdában mindenki képes nagy feladatok megoldására. Kiemelkedő tudású labdarúgói : Cserenkov, Protaszov, Blohin és Gyemjanyenko. SZOMBAT LABDARÚGÁS Előkészületi mérkőzések: SBTC—Ózdi Kohász, Salgótarján, tóstrandi pálya, 9.30 óra. St. Síküveggyár—SKSE, Zagyvapálfalva, .Sugár úti salakpálya, 10.30 óra. Ifjúsági és serdülő teremfoci torna, Salgótarján, városi sport- csarnok, 8 óra. RÖPLABDA Farsang Kupa, női teremtorna, Salgótarján, Pénzügyi és Számviteli Főiskola, 10 óra. TEKE NB TI. Keleti csoport, férfi: Mátranovák—St. Síküveggyár, Mátranovák, 10 óra. TERMÉSZETJÁRÁS Nyílt túra Szilváskőre. A túra Salgótarjánból az 1-es autóbusz-végállomástól indul 8.30 órakor. Nyílt túra Salgó- vár környékére. A túra Salgótarjánból a 6-os autóbusz központi megállóhelyétől indul 9 órakor. TÖMEGSPORT Az St. Síküveggyár téli tömegsportnapja. Teke: Öblös- üveggyári pálya, 8 óra. Teremfoci: Petőfaivi Lajos Ált. Isk. 10 óra. Légfegyveres lövészet: Petőfaivi Lajos Ált. Isk., 10 óra. VASÁRNAP LABDARÚGÁS Ifjúsági és serdülő teremfocitorna, Salgótarján, városi sportcsarnok, 8 óra. TEKE NB II. Keleti csoport, férfi: Somoskőújfalu—Egri Agria, Somoskőújfalu, 8 óra. 6 NÓGRÁD - 1986. február 8., szombat magyar A megszólítások rendje Régen megszabott rendje volt a megszólításoknak: a fiatalabb testvér magázta az idősebbeket, s természetesen a szüleit, — a kedves szülémet, az édes szülémet, a kedves atyámat, az édes atyámat, már ki-ki ahogy nevezte őket —, egyáltalán azdkiat, akik öregebbek voltak nála. A korosabbak a fiatalt viszont legény-, nagyleány- koráig tegezték, azután nem, kivéve a benső rokonságot, mert abban mindig is te maradt. A férj tegezte a feleségét, az viszont magázta a férjeurát. hacsak nem porolt vele valamiért. amikor is könnyen tegezésre járt a nyelve. Tehát a megszólítás, az igeszemély használatónak külön szigorú rendje, illeme volt, amit áthágni, megbontani nagy véteknek számított: megütköztek rai- ta, igen rossz néven vették. Móricz Zsigmond Á boldog ember című regényében Joó György, a falusi mesélő, a század eleién fölmegy Budapestre, a Nyugati pályaudvar tetejét kifesteni. Nem a munkával akad gondja, hanem a beszéddel: „Elébb sok bajom volt eggyel-mással, mert Budapesten másképp beszélnek, mint falun. Azt mondja Lieb úr: — Gyuri, hozza csak, kérem, a kendert. — Nézek körül, ki az a Gyuri, mert minálunk nem szokták gyurizrai a kisgyereket se, hanem megadják a nevét. ..” Máskor az történik vele, hogy összeismerkedik egy kislánnyal a szomszéd faluban, s rögtön össze is melegszenek, rosszalkodnak is egy kicsit odafcünn az udvaron, ' de úgy illik, hogy benn, a többiek előtt ma- gázódjanak, mert különben kitudódik az Összemelege- dés. Joó György szól a kislánynak, azonban vigyázatlanul — Móricz Zsigmond szavával — testuzva, vagyÁrtalmas Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, lapozzuk fel A magyar nyelv értelmező szótárát! Ártalom: „Valamely külső ártó behatás következtében előállott (testi) állapot; károsodás”. A meghatározásból világos, hogy az orvosi nyelvben ennek a szónak összefoglaló jellege van; az orvos számára a rendszerezést, a kórmegállapítást könnyíti meg. A tudálékos nyelvhasználat átvette ezt a szót az orvosi nyelvből, de a mostanában hallható szókapcsolatokban épp fordított a helyzet: pontosan a lényeget homá- lyosítják el az általánosítással. A fagyártalom szó például egy sereg szót szorít ki a nyelvünkből, kezdve az enyhe meghűléstől, egészen a csonttá fagyásig, a fagyhalálig. Az ellenkező értelmű szó is hasonló szerepet tölt be. A höár- talmat szenvedett emberről igazán nem tudhatjuk, hogy csak a feje fájdult meg a napozástól, vagy pedig szénné égett. Így tehát célszerűnek látszik megmondani az ártalom, azaz a károsodás mértékét akkor is, ha a fenti szavaknak már párjuk is akadt: meleg-, illetve hidegártalom. Hatásukra alakultak ki a következők: zajártalom, sugárártalom, foglalkozási ártalom. Egyikről sem tudunk meg közelebbit, csupán az ártalom általános jellegét. ( Létrejöttek olyan változatok is, amelyekről még ezt az általános jelleget sem tudjuk megállapítani. Egy másik, már megszokott — és természetesen az értelemnek megfelelően használt — szót helyettesítenek vele. A füstmérgezés szinonimájaként, talán még használható a füstártalom, hiszen nagyjából ugyanarra a károsodásra is tegeződve. Mindenki elJ csendesedett, György a suttyólegény elvörös . őtt, de a kislány elnevette magát, és ő is tegezve mondott neki valamit. Nem kis dolog esett: fölborult a rend, annyira, hogy Joó György még nagy idő múlva is elmeséln-ivalónak tartja: „Ejha, ez már aztán valami, hogy még a jány is tegez”. Kiváltképp a szinte néprajzi hitellel dolgozó régi írók könyveiben sok példát lelhetünk a megszólítás, a tegeződés, a magázódás hajdani használatára. A hagyományokhoz ragaszkodóbb családokban még ma is magázza a gyermek a szüleit, bár az is előfordul, nem egyszer tapasztaltam, hogy az édesanyát tegezi, az édesapát viszont nem. Apóst, anyóst — ipáit, napát — egykor nem testuz- ta, sőt általában még ma sem tegezi a vő vagy a meny, de már ez is fölborult. Egyre gyakoribb, hogy meglett emberek azt köve* telik a gyetektől, hogy tegezzék. azt meg végképp ne mondják neki, hogy néni, bácsi. Suhamcok azzal szólítanak meg már redős homlokú férfiakat: — Légy szíves, adjál már tüzet! Még jó, hogy ilyen szépen kérik. Joó Györgyként csodálkozunk tehát a „budaoesti” beszéden, azaz egy egész ország megszólítási kuszaság gán, új tegeződési, magú. zódási szokásain. A nyelv* figyelőnek ajánlania kellene valamit, de mit javasoljon. Lieb úr azzal adta meg a tiszteletet Joó Györgynek, hogy „Gyuri, kérem...!” Joó György falujában pedig egészen más járta, ám ebben is, abban is benne volt a tisztelet. S a javaslat ennyi: tiszteld a másikat, kedves olvasóm! J Makai Tóth Mária ártalom utal mind a kettő. Az ólomártalom már kissé szokatlannak, mesterkéltnek látszik. Erősen homályosító szerepe van a nikotinár- talom és az alkoholártalom szavaknak; ezeket hallva egyáltalán nem biztos, hogy a nikotin-, illetve az alkoholmérgezésre gondolunk. A „gombaártalom’’ legfeljebb a nyelvi humor kelléktárában fordul csak elő. Olykor a tériszony helyett hallható a térártalom is. Kajánkodva megkérdezhetnénk: vajon a víziszonyból vízártalom, a tömeghisztériából pedig tömegártalom lesz egyszer? Magát a betegség szót is felcserélhetik az ártalommal. Például a jármű rázkódása következményeként a gépkocsivezetők, a traktorosok károsodást szenvedhetnek. Ezt a köznyelv sofőrbetegségnek, az orvosi nyelv vibrációs ártalomnak nevezi. Azután a kettő összevonódott, és megszületett a sofőrárta- lom szó. Előfordulhatnak olyan kifejezések is, amelyek egész mondatot helyettesítenek. Ez még nem lenne baj, csakhogy itt az ártalom szónak igen erős homályosító szerepe van. Amikor azt halljuk: könyvár- talom,, többnyire arra gondolunk, hogy a könyv szenvedett károsodást. Pedig épp az ellenkezőjéről van szó: egy-egy ember lelki, gondolkodásbeli eltorzulását jelenti, amit egy, (vagy több) könyv elolvasása okozott. Hatására már kialakult a filmártalom, illetve a tévéártalom kifejezés is. Végezetül elmondhatunk, hogy az ártalom bizony ártalmas lehet, mivel közlésünk érthetőségét, mondanivalónk tisztaságát károsítja meg. , Mizser Lajos
