Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-08 / 33. szám

Csesztvei csendek Madách Imre és Fráter Erzsébet egykori első ottho­na emlékének csendje honol a hólepel alatt a kis cser­háti faluban. Békességet árasztó hangulat árad az év­százados templom alatti házak környékén, lelket pihen- tetöen invitálja a vendéget. — képek: kulcsár józsef — GONDOLATOK a művelődési bizottságok mai szerepéről Az újító szándék — ha előrelépést feltételez — min­dig tiszteletet érdemel' Valószínűleg ilyen szándék vezette az 1976-os OKT— SZOT közös határozatának előkészítőit és alkotóit, ami­kor letették voksukat a vállalati művelődési bizottsá­gok létrehozása mellett. Ta­lán még azt sem túlzás mon­dani, hogy nemcsak a „vájt* fülű” szakmabeliek számára volt nyilvánvaló az ugyan­csak 1976-ban született köz- művelődési törvénnyel való . rezonancia. A törvényben ugyanis kimondatik: „A dol­gozók művelődését minden munkahelyen társadalmi és munkahelyi közösségi érdek­nek kell tekinteni. A vállala­tok kötelesek gondoskodni a dolgozók művelődéséről, álta­lános műveltségük, munka- kultúrájuk, szakmai képzett­ségük fejlesztéséről.” Szervezési nehézségek A valósághoz hozzátartozik azonban, hogy a bizottságok életrehívása mégsem tartozott akkoriban a legnépszerűbb in­tézkedések közé- Először is azért, mert tény — és ezt tu­domásul kell vennünk —, hogy gazdasági szemléletű, teljesítményre orientált világ­ban élünk. Olyan világban, ahol a problémák megoldásá­ra a mielőbbi anyagi ered­mények elérése látszik célra­vezetőnek. S miközben újabb és újabb eredményeket haj­szolunk, és különféle gazdasá­gossági szempontokat érvé­nyesítünk, az emberi ténye­zőkbe való beruházás, a szel­lemi, alkotó energiák felsza­badítása még mindig nem kap elegendő figyelmet. (A közművelődés hetvenes évek­től megújuló programja már más szemléletet tükröz ugyan, de ennek általánossá válása még nem jellemző az éle­tünkre.) Nem csoda, ha sok helyen csak egy adminisztratív in­tézkedést láttak a Valíáíatr művelődési bizottságok meg­alakításában, vagyis egy újabb testület létrehozását, és nem az általa végzendő munkát tartották fontosnak­A fenntartások másik ré­szét azzal indokolhatjuk, hogy a sokféle indíttatású, szerte­ágazó, oktatást — képzést to­vábbképzést, a vállalati és a társadalmi szervek kulturális tevékenységét, valamint a spontán és esetleges önműve­lést is magába foglaló — munkahelyi művelődés kiala­kult rendszerébe kellett (vol­na) valamiféle összhangot, közös nevezőt kialakítani. A művelődéspolitikai célok meg­valósítása természetesen a munkahelyektől is megkíván­ja az egységes értelmezést és alapvető kérdésekben a né­zetazonosságot. Nos, az egységes szemléletű művelődési program kialakí­tása, a tennivalók koordiná­lása nem ígérkezett egysze­rűnek. Nemcsak azért, mert a munkahelyi művelődés egy- egy területén a kívánalmak és a gyakorlat, vagy az ér­dekek olykor szembenállnak, hanem azért is, mert a gaz­dasági vezetés és a szakszer­vezeti bizottságok ilyen irá­nyú együttműködésére nem sok tapasztalat állt rendelke­zésre. Átfogó segítségnyújtás Az SZMT kulturális agitá- ciós és propagandaosztálya kezdettől feladatának tekin­tette a művelődési bizottsá­gok munkájának segítését- Az 1976-os határozat értelmében szorgalmazta a bizottságok megalakítását és figyelemmel kísérte a tevékenységüket. A szakszervezeti tisztségviselői oktatásban több alkalommal nyújtott alapismereti képzést a vrnb-k titkárainak, társel­nökeinek. A munkahelyeken előadásokkal, konzultációkkal, beszélgetésekkel, vitákkal se­gítette a tagokat feladatuk el­látásában. Munkaterveket gyűjtött és elemzett, részt vett a testületi üléseken, ahol véleményével, javaslataival, állásfoglalásával adott ösztön­zést a további munkához. Több módszertani segítséget adó kiadványt és tájékoztatót készített- Gondoskodott a tit­károk időnkénti továbbképzé­séről. A megyében ma 60 fölött van a működő vállalati mű­velődési bizottságok száma. Sokukra jellemző a nagy fluktuáció, a tagok gyakran cserélődnek, ami sajnos hűen ;tükrözi, hogy e munka presz­tízsét — mint-- oly -sok-- más- közművelődési tevékenységét ■— nem sikerült megteremte­ni. Az elmúlt években készült országos elemzések, felméré­sek megállapításait a megyé­ben készült vizsgálatok is alá­támasztják. Rövid összegzés­sel azt is lehet mondani, hogy a bizottságok egy része ép­pen fő feladatának, a koor­dináló, véleményező, javas­lattevő, döntés-előkészítő funkciónak nem tud megfe­lelni- Sok az üresjárat, a for­mális működési elem. Ügy vélem, nem Járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a bizottságok munkájának kulcsa a titkár személye, aki optimális eset­ben agilis közművelődési szakember. Gondot jelent az is, ha olyan emberek töltik be a társelnök: tisztet, akik­nek a munkahelyi hierarchia szerint döntési keletőségeik nincsenek, így nyilvánvalóan nem tudnak érvényt szerezni az amúgy sem könnyen szü­lető állásfoglalásoknak, ja­vaslatoknak- Az is fölösleges „túlbiztosításnak” látszik, hogy néhány helyen az első számú gazdasági, vagy szak- szervezeti vezető (esetleg mindkettő) részvételét indo­koltnak tartják a testület munkájában. Mindezek miatt sok esetben szükséges lenne felülvizsgálni a bizottságok összetételét. Tovább bonyolítja a hely­zetet, hogy egy-egy munka­helyen igen kevesen rendel­keznek a művelődésre vonat­kozó szakmai ismeretekkel. Lényegesen jobb a helyzet ott, ahol az üzem fenntartá­sában önálló szakszervezeti intézmény működik, vagy ahol függetlenített, szatkkén- zett népművelő dolgozik. Me­gyei viszonylatban ez az érin­tett munkahelyek körülbelül 10 százalékára jellemző­A munkahelyi művelődés gyakorlatát figyelve észre kellett venni, hogy a kezdeti bizonytalanságok után a mű­velődési bizottságok egy ré­sze a követelményeknek meg­felelően próbált dolgozni, sőt részt vállalt az irányító, vagy operatív feladatokból is. Más részük a kezdőkörön marad­va, nem tudott lépést tartani a változásokkal. Jogos a kérdés: ha egy­szer ennyi és ilyen természe­tű gondot jelent a vmb-k he­lyének, szerepének megtalálá­sa, tevékenységük helyes irá­nyainak és arányainak eldön­tése, akkor van-e létjogosult­ságuk egyáltalán? Erre a kér­désre, csak akkor válaszolha­tunk, ha nem önkényesen, az adott munka-helyi környezet­ből kiragadva vizsgáljuk te­vékenységüket. Ha elfogadjuk, hogy a bizottságok fő felada­ta a munkahelyi művelődés valasai féle okos stratégiájá­nak kimunkálása — amibe beletartozik például z gazda­sági döntések műveiődésszem- , pontú előkészítése, a muoka- erőmegtartő-xíépesség bí xtosí- .tása, a munkakultúra folya­matos fejlesztése, a technikai és technológiai változásokkal szemben tanúsított rugalmas­ság —, akkor be kell látni, hogy mindaddig amíg ezt a funkciót egyetlen más szer­vezet sem képes betölteni, ad­dig szükség van a vmb-k munkájára. Munkaközösség alakult Véleményem szerint min­den területen, ahol a mun­kahelyi közművelődés kérdé­seivel érdemben foglalkoznak segíteni és támogatni kell, hogy a művelődési bizottsá­gok is megtalálják helyüket, felfedezzék a lehetőségeiket, és alkalmazkodjanak az egy­re gyorsabban változó körül­ményekhez­Az SZMT a segítségnyújtás eddigi formáinak megtartása mellett idén munkaközösséget hozott létre a vmb-titkárok számára. Eddig 26 válla'at,' üzem, gazdálkodó egység je­lezte részvételi szándékát a munkaközösségbe, ami azt mutatja, hogy igény van az új utak keresésére, az értel­mes közös munkára. Szándék kunk szerint rendszeres fóru­mot kívánunk teremteni a tájékoztatásra és tájékozódás­ra, a kapcsolatok felvételére, a helyes módszerek, ötletek és tapasztalatok cseréjére. Az egy évre összeállított előzetes program keretjelle­gű, ami azt jelenti, hogy ab­ba természetes módon be­épülhetnek a résztvevők áúal javasolt témák az igények­nek és az aktualitásnak meg­felelően. Igyekszünk lehetősé­get teremteni a vitára, tennH valóink közös végiggondolá­sára, valamint arra is, hogy a munkaközösség tagjai konk­rétan és részletesen is meg­ismerhessék egy-egy munka­hely, illetve intézmény köz- művelődési munkáját- Ezt a célt kihelyezett rendezvények­kel, üzemlátogatással, szerve­zett tapasztalatcserével kíván­juk biztosítani. , Nagyok a lehetősége : Társadalmi előrehaladásunk alapvetően gazdasági éy.itő- munkánk eredményességétől függ. A párt XIII. kongresz- szusán&k állásfoglalása ugyan­ekkor azt is megerősítette, hogy gazdasági céljainkat esek ideológiai, kulturális fel­adatainkkal, a demokratiz­mus szélesítésével összhang­ban vagyunk és leszünk ké­pesek megvalósítani. A közművelődési munka mini den területén — így a mun­kahelyi művelődésben is — en­nek az összhangnak az elmé­lyítése és a folytonosságot megőrző, állandó megújítása a feladatunk­Nagy Miklósné SZMT-munkatárs .................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................it-miiiimiuiuiiiiimmiiiiiimiMtiiiiiiiuuiuiiimmm........... 1 1. Vannak aztán egészen szép temetőik. Amilyen a ba­lassagyarmati . is. Amiként vannak — már ahol vannak még — egészen szép házak; szépek, régiek, elődeink ke­ze munkái, az élet folytonos­ságának megtestesítői. Né­hol új ruhát öltenek (miként Gyarmaton is), régi fényükben pompáznak, rájuk lehet néz­ni, a városra lehet mutatni „hát igen, ilyen volt régen a főutoa, itt szinte valamennyi házat kereskedők építették”. A szerencsés városok szeren­csések abban is, hogy nem csak a jelenük és jövőjük, a múltjuk is felmutatható. Hogy aztán ez miért érdekes? Nem érdekes. Fontos. A városi tu­dat, a cselekvőkészség lesz erősebb általuk. A gyarmati sírkertben Kovalcsik András tanár úrnak a minap olyan gondo­lata támadt, amitől egyszeri­ben nyugtalan lett. Balassa­gyarmat és környékének iro­dalmi múltját mentő és meg­őrizni szándékozó Esze Tamás- gyűjtemény újabb, múltat fel­táró lapjait rendezgetve talált rá arra a beszédre, amit a század elején a városban lé­tező huther-társaság soros ülésén Gaál Mihály ősagárdi evangélikus lelkész felolvasott. A beszéd egy olyan férfi ér­demeit méltatta, akinek pél- daere’ű-értékű emléke nem csak 1900-ban, hanem mai rohanó valóságunkban is megőrzőre érdemes. Mert hi­szen hajlamosak vagyunk ép­pen a példa-adókat legelőbb elfelejteni és menni a saját fejünk után, nem is mindig jó irányba. Mi marad amúgy az emberből, emlékéből szem­mel láthatóan? Nem sok. Né­hány vésett sor, évszám va­lamilyen ma divatos betonon (műköv’ön). Bánóczy Sámuel valószínűleg Zemplén vár­megyében született 1799-ben, kora ismert gyógyszerésze volt Balassagyarmaton, de ami a nevét ezen túl is megjegyzés­re érdemesnek fémjelzi, az a Sok megyei és más megyéket, a felvidéki városokat is érin­tő különféle jótékony célú alapítvány (közülük volt olyan is, ami évszázadon át „mű­ködött”!). Bánóczy Sámuel 1849-ben. nem sokkal végren­deletének elkészítése után úgyszólván hirtelen halt meg. Előtte hunyt el hajadon nő­vére alig egy hónappal, és neki sem volt családja. Egyet­len igaz társa lehetett még, a sírkertbe. így kerültem én áldani tetteiértl” Együtt vá- is néhány nap elteltével ugyan oda, bokáig érő havat tapodva és azon igyekezve, hogy mindenütt az ő — szá­momra kényelmes — lábnyo­mába lépve, az átázó cipők korában ezt a téli temetői sétát megtegyem. A Bánóczy testvérek és a lelkész szomszédos sírköve előtt táblát találtunk, rajta a felirat „eladva”. Vagyonából 1849 -ben 32 800 (!) véltóíorintot hagyományo­zott közösségi célokra. Sti­pend: u-mként -ös ztöndíjként a szegény sorsú özvegyasszo- metőről készített hézagpótló nvok árváinak taníttatására. és a maga nemében igazi ér- Gyarmatnak hatezer, Selmec- tékmentő jelentőségű munká­ba nyanak és Eperjesnek négy- jában (Korunk Évkönyv 1980) négyezer fői intőt adott és ezek a város történetét tükröző laszto-ttak sírt ők hárman, előtte együtt dolgoztak a vá­rosért, együtt nyűgös znak es — együtt adták el őket! Tör­vényszerűen így kell-e alakul­nia akárcsak e három gyar­mati patrióta közös sorsának majd másfél évszázaddal ha­láluk után? Hát, ha minden nyom eltűrnek eleink után és már csak néhány irat, por­ladó lap őriz valamit, csak keveseknek mutatva magát1— mire nézünk akkor? Gaál György (lám csak, egy másik Gaal, egy mai!) kolozsvári tanárember a Házsongárdi te­a stipendiumok évtizedeken át segítették a tehetséges gye­rekek tanulását. Egyedül Gyar­maton ez vaigy tíz-tizenöt ház­tartást érintett. És vajon helynek nevezi a temetőket. S ha majd már minden tükröt összetörünk, mibe nézünk ak­kor? Nem a semmibe? Tavaly nyáron Naigyvárad- Oradeában találkoztam egy doskodása révén? Sírfeliratán, élénk eszű, nagy kultúrájú, Benedicty Károly evangélikus mennyi tehetséget az árva gye- lelkész. korábban együtt vá- rekek köréből? Ki mindenki lasztottak sírhelyet a Bánó- tanulhatott Bánóczy _ Sámuel czy testvérek, egymás mellé gyarmati gyógyszerész gon­kerültek, közvetlen közelük­ben egy közös, szépen fara­gott kőoszlopos kerítésen be­lül nyugszik a lelkész is.. „Megvan-e a sírjuk a gyar­mati temetőben” — ez a hir­telen támadt gondolat űzte aztán kj Kovalcsik tanár urat a szépen megmunkált magas vórösmárványkő lapján ilyen sorok olvashatók „...És vala­mint éltek könnyebbségére szegénynek. Szintúgy haltá­nak is nagyban ápolva sze­gényt .. .gyámoltalan özve­miinden iránt érdeklődő ko- lozsvári tanárnővel, neki hoz­tam szóba, hogy az említett Gaalnál mit olvastam a ko­lozsvári panteonról (ott nyugszik sok híres nagy ha­lott között Tótfalusi Kis Mik­nyomdászmester is); hogy bár­mily meglepő, hivatalosan egyetlen sír sincs védettség alá helyezve, s hogy ez véle­ményem szerint is oda vezet­het... Határozott volt a vála­sza „mi arra vigyázunk azért, Házsongárddal minden rend­ben...” De a véletlenre, avagy vonatkozóan. Azután egy mindenoldalú és alapos feli mérés következhetne ki ..öl­ve azokat a sírokat (és író-! kát, emlékműveket máig írző egész sorokat), amelyek meg-- őrzése valamilyen szem irat­ból kívánatos, akárcsak a temetői, a sírkerti összhang megőrzésének érdekében. Gyarmathoz, múltjához^ múltbeli értékeihez hozzá­tartozik szép temetője, és ott mindaz, ami a látogatóban felelevenítheti egy-egy élet­gyek, árvák fogják Bánóczyt lós európai hírű betűmetsző meglevő (feltámadó) vagy nem pálya, a város szellemiség ének létező figyelemre nem na- megőrzésre méltó emlékét. gyón lehet, építeni, és nem is _________________ lehet arra számítani, hogy azok akik a régi elhagyott sí- Jártuk aztán a honismereti rókát „kinézik”, megvásárol- munka egyik legfőbb témá­júk, ^ és akik azokat eladják- szávai, Kovalcsik tanár úrral átadják, minden esetben tud- a téli temetőt -hosszasan. Jas- júk. hogy milyen várostörté- kovics Ferenc egykori gimná- neti és egyéb értéket is kép- ziumi iskolaigazgató (1901-től viselnek. Sem olyan lista, ami volt vezetője a Balassi Gim- erre megnyugtató módon utal- náziumnak), múzeumalapító, na, sem olyan összefoglaló a Nagy Iván-féle gyűjtemény jellegű munka nem létezik és hagyaték átvevőjének sírj (vagy nem ismert eléggé), ami ját már nem találjuk. Ma eleve 1 ^ lehetetlenné tenné a még állnak a Vilim és Erdélyi várostörténeti ^ szempontból család elhunyt tagjainak sír­nem kívánt vásárlást, cse- kövei közel a bejárathoz. Egy rét a régi^ sírhelyeken. Eb- kőszív és egy szomszédos kő~ ben segítséget nyújthatna egy pajzs alatt Hummer Ferenc kezdetben általános érvényű és felesége nyugszik (híres közös rendelkezés a tanács és kereskedő volt Franz Hum- az érintett egyháziak között mer), de az „eladva” tábla a gyarmati sikert (lutheránus itt is fenyeget. Horváth Danó. és katolikus, de a szomszé- Csalomjai Pajor István. Az dós gyönyörűen rendben tar- Amingerek, Reményi város- tott zsidótemetőt semmiképpen bíró... Várnak a figyelemre, nem kifelejtve!) védettségére T. P. L. NÓGRÁD - 1986. február 8., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents