Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám
es blzenyos hat egész hat 1. Alom és valóság (utóbbi az öblösüveggyárban) ÉrdeBcegyezteftes — magasabb szinuonaEon Hajnali riportra indulok a gyárba. A buszon feltűnően kevesen vannak. Ám, még semmi nem gyanús. Álmos, sötét az utca. Műszakkezdés előtt negyedórával, rajtam kívül senki sem halad a gvárkapu felé. Zárva a kapu. Bentrő! nem hallatszik moraj. gépzúgás, nem látszik s°mmi mozgás. Üres a porta is. Ablakra ragasztott nagy p'afeát hirdeti: Betegség miatt zárva. Sebaj, gondolom, van a városban másik nagy gyár is. Odamegyek. Ugyanaz a kép fogad. Csak itt még nagyobb a csend, szorítóbb a mozdulatlanság. De lehet, hogy csupán bennem fuldoklók mindez. Mégis tisztán látom a feliratot itt is a bejáratnál. BETEGSÉG MIATT Z \RVA. Mellbe vág a felfedezés. Verejték ömlik rólam. Felébredek. Álom volt mindez. ☆ Hajnali riportra indulok. A salgótarjáni öblösüveggyárban a pódiumon dolgozó üvegesek mozdulatain, az egymást követő munkafázisok szervezett rendjén észre sem venni, hogy még alig múlt hat óra. A nyolctagú csapat egy- másrautaltan dolgozik. Mindegyik ember kezében fordul a szerszám, míg az izzó gömbből szalagra kerül a termék: az üveapohár. — Mindig előfordul, hogy valaki megbetegszik — mondja Kovács Károly korsósmester, a brigád vezetője. — Ma reggel ugyanazzal a csapattal kezdtünk, akikkel tegnap is. Igaz, egy emberünk már egy hónapja beteg, de van megfelelő helyettese erre az időre. — És, ha nem lenne beugró ember? — Csökkentett létszámmal tudnánk termelni, de nem biztos, hogy azt, ami elő van írva. Harminc éve dolgozom a gyárban, ’73-tól vagyok brigádvezető, úgy látom, tőlem nem mennek el indokolatlanul táppénzre az emberek. Horváth Ferenc művezető műszakjában ezen a napon, reggel nincs különösebb gond a műszakkezdéssel. Az irányítása alá tartozó 83 munkás közül egyelőre nincs első napos beteg, igaz, nyolcán betegállományban vannak, két embernél pedig egyéb távollétet rögzített reggel a műszaknapló. — Még nem tudom, mi van velük. Nem jeleztek sem betegséget, sem valamilyen hivatalos elfoglaltságot — mondja a művezető. — A hiányzók ellenére is a program szerint tudtuk indítani a termelést. Ebből a szempontból jó a nappalos műszak, hiszen a 18 éven aluli fiatalok csak ebben dolgoznak, s velük tudjuk megoldani a helyettesítési gondokat. A délutáni és éjjeli partiban már több problémát okoz a kieső ember, mert nincsenek itt a fiatalok. Így előfordul, hogy muszáj szétszedni a brigádot, s az embereket akár alacsonyabb munkakörben is, de be kell állítani a termelésbe. — Hogyan összesítette a reggeli létszámot Géczi Attila, az 1-es üzem vezetője? — Olyan jellegű helyzetről egyik művezető sem szólt, mely miatt a gyártási programot ma meg kellett volna változtatni — összegez az üzemvezető. — Három napra előre határozzuk meg a brigádoknak, hogy mit gyártsanak. A váratlan hiányzók, betegek távolléte akkor alapvető gond, ha azt a terméket, amit előírtunk, nem tudják gyártani. Az üveggyártásban ugyanis minden brigádtagnak megvan a saját feladata, s ha mással nem tudjuk valamelyiküket pótolni, akkor a tartalék programot kell elővenni. De az is előfordul, hogy egy ember hiánya miatt az egész brigádot szét kell szedni, s ilyenkor egy brigád 30—50 ezer forintnyi termelési értéke is kiesik egy műszakban. Golyófúvók, segédek, szórés taipkészítők egymás munkaműveletei nélkül nem tudnak dolgozni. Néhány brigád vigyáz is arra, hogy közülük Korai még a fejtrágyázás! " A megye néhány gazdaságában — annak ellenére, hogy a szántóföldi táblákat összefüggő hótakaró bontja — már elkezdték az őszi vetések fejtrágyázását, illetve a tavaszi vetésű kultúrák elmaradt alaptrágyázásának pótlását. A jelenleg még igen korai művelet több veszélyt hordoz. A még viszonylag kis lejtésszögű felszíni heterogenitású táblák esetében is — hóolvadás következtében — a műtrágya elosztása rendkívül egyenetlenné válik. A tábla egyes részein káros mennyiségben felhalmozódik, a magas sókoncentráció következtében részleges növénypusztulast okozhat, míg más területeken elégtelen mennyiségű műtrágya marad. Nágyobb iejtésszögű táblák esetében a terület túlnyomó részén nem marad műtrágya, míg a hólé-összefo- lyásókban az intenzív talajbamosódással rendkívüli módon károsítja a környezetet, elsősorban az ivóvíz nitráttartalmának növelésével. Többek között az ilyen fegyelmezetlen és szakszerűtlen műtrágyázás is hozzájárul ahhoz, hogy ma már ivóvizeink nitrátszennyezettsége oszágos viszonylatban talán a legkedvezőtlenebb képet mutatja. Szakszerűtlen továbbá az ez idő szerinti fejtrágyázás azért is, mert a növények tápanyagfelvétele gyakorlatilag szünetel és mire a vegetáció beindul az évről évre dráguló műtrágya jelentős része a felszínen elfolyik, elpárolog, illetve a talajvízbe kerülve a növény számára elvész és mint környezeti veszélyforrás jelentkezik. Legfontosabb kenyérgabona-növényünk a búza esetében bebizonyosodott és köztudottá vált. hogy a nitrogénre legnagyobb mennyiségben a tavaszi vegetáció megindulása után van szüksége, méghozzá folyamatosan viszonylag hosszú ideig. Ezért kell gondoskodni a folyamatos nitrogénellátásról, ami megosztott adagolással érhető el. Napkitörés és távvezetékek Egyesült államokbeli ku- kőzetek (például gránit) altatók megfigyelték, hogy a kotják. mert ebbe a mágne- ragy feszültségű távvezetéke- ses erőtér mélyebbre hatolhat ken — különösen Alaszkában be. Mivel a mágneses térés Kanada északi részén — erősség észak—déli irányú, a napkitörések alkalmával zava- napszél a kelet—nyugati irá- rok támadnak. A kutatók nyú távvezetékekre van a leg- s zárni tógépes vizsgálatokkal nagyobb hatással, megállapították, hogy a nap. A feszültség változása az szél lengéseket kelt a föld üzemi feszültségnél sokkal mágneses erőterében, s ezek lassúbb, ezért gyakorlatilag indukálnak feszültséget a táv- egyenáram keletkezik, amellyel vezetékekben. Ez a feszültség szemben a transzformátorok- annál nagyobb, minél hosszabb naik kicsiny az ellenállásuk, a vezeték, és minél nagyobb Márpedig az egyenáram hatá- a vezeték és a föld alkotta sára a vasmag telítődik, s hurok. Ez utóbbit növeli az, ez a zárlathoz hasonló jelen- ha a talajt rosszul vezető ős- ségeket okoz. csak nagyon indokolt esetben menjen táppénzesállományba bárki is. Volt eset rá, hogy a gyakori táppénzre járóval nem volt hajlandó együtt dolgozni a csapat, s az elkerült a brigádból. A táppénzeshelyzet azonban mégis igen rossz az öblösüveggyárban, az arányszóm jóval nyolc százalék felett van. Ez a 2400 fős üzemben azt jelenti, hogy havonta 460—500 táppénzesnap esik ki a termelésből. •k A Kisterenyei Mátra Mezőgazdasági Termelőszövetkezetbe azért megyek, mert a statisztikát böngészve, megakadt a szemem a múlt év májusán: táppénzesarányszám kettő egész hét tized százalék! Még az éves megyei átlag felét sem éri el. — Jó év volt az 1985-ös —, ekképp is fogad Fodor Istvánná ügyintéző. — Legtöbb betegség az év első három hónapjában fordult elő, amikor megfázás, meghűlés miatt mentek orvoshoz az emberek. Jó időben, június— júliusban már alig van valaki táppénzesállományban. Ötödik éve foglalkozom táppénzesügyekkel, de egyetlen esetre sem mondhatom, hogy szimuláns beteg iratai voltak az asztalomon. Kétségbe vonni ezt botorság lenne. Ám, hogy mégsem any- nyira szép a menyasszony, hamar kiderül... — Az említett statisztika csak a termelőszövetkezet alkalmazottairól szól. A tagok, akik betegségi segélyt, s nem táppénzt kapnak, nem szerepelnek abban. Havonta átlagban 80—90 napra fizetünk betegségi segélyt a tagoknak. Így, ha az összes beteget egybeszámoljuk, mi is elérjük a megyei átlagot. Úgy látszik tehát, nehéz kivételt találni... Zsély András (Folytatjuk: 2. Ha jönne a betegellenőr) Gázkeverékben tárolt hús A baktériumoknak a friss húsban való szaporodása, és ezzel a húsnak a megbarnulá- sa több mint egy hétig megakadályozható ha a húst olyan műanyag fóliába hegesztik bele, amelyet 20 százalék széndioxidból és 80 százalék oxigénből álló gázkeverékkel töltötték meg. A széndioxid a hús felszínének nedvességében oldódva szénsavat képez, s ez elviselhetetlen környezet a baktériumoknak. A széndioxid ugyan a bámulást előmozdítja, de a sok oxigén végül is megakadályozza ezt. Beszélgetés Sólyom Ferenccel, a SZOT tilkárával A közelmúlt- oan értek véget az ágazati szakszerveztek tanácskozásai. Az elhangzott beszámolókban, vitákban központi helyet foglalt el népgazdaságunk helyzete, hangsúlyozva, hogy az elmúlt években nehezebb körülmények, rosz- szabb feltételek között kellett dolgoznunk. Részben ez okozta. hogy vállalt feladatainknak nem is tudtunk mindig eleget tenni. Így, nem csoda, ha a választások és az ágazati kongresszusok sokat foglalkoztak a gazdálkodással, a termeléssel, a bérekkel, az életszínvonallal. Vajon mi a véleménye erről a szakszervezeti vezetőnek? — A mi tapasztalataink és véleményünk szerint a szak- szervezeti választásokon és a kongresszusokon is a többi témához viszonyítva helyes _ a z élet által meghatározott — arányban, s kiemelt módon foglalkoztak a szakszervezeti tagok, a küldöttek a termelés. gazdálkodás kérdéseivel. Ennek okát aligha szükséges elismételnem, mindenki előtt ismert: kül- és belgazdasági problémák miatt népgazdaságunk minden szintjén a vártnál több és nehezebb feladatot kellett és kell a jövőben is megoldanunk. Úgy ítéljük még azonban, hogy e fontos tanácskozások mégsem váltak termelési tanácskozássá, mert sajátos, szakszervezeti megközelítéssel tárták fel és tették szóvá a hiányosságokat, hangsúlyozták a jövő feladatainak kijelölésében és megoldásában saját felelősségüket, tenni akarásukat. Követelményként állították maguk elé a szak- szervezetek azt is, az eddigieknél is jobban mozgósítsák tagságukat, aktívabban vegyenek részt a gazdasági feladatok megvalósításában, a maguk eszközeivel segítsék a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkavégzés feltételeinek megteremtését, ezáltal a gazdálkodás és a termelés eredményesebbé tételét, mint egyetlen forrósát az elosztható alapoknak. a dolgozók nagyobb keresetének. — Az elmúlt években az érdekvédelmi, érdekképviseleti munka egyre nehezebbé vált, mivel az érdekviszonyok egyre bonyolultabbak lettek. Hogyan tud a SZOT mindennek eleget tenni? — A szakszervezeteknek Sólyom Ferenc, a SZOT-titkára mindig is alapvető feladatai közé tartozott, hogy a tagság sokszor igen különböző érdekeit egyeztesse. a jogos dolgozói igényeket a fontossági sorrendnek megfelelően rangsorolja. Éppen ez munkánk lényege, hogy az egész tagság érdekeinek szem előtt tartósa mellett a kisebb- nagyobb dolgozói csoportok, rétegek valós igényeinek kielégítésén is munkálkodnia kell a szakszervezeteknek. Az elmúlt években, a gazdaságirányítási változásokkal is összefüggésben, az érdekek sokfélesége tovább nőtt. Gondoljunk csak a kisvállalkozásokra, a gazdasági munkaközösségekre, a leányvállalatokra! Az érdekellentétek feloldását — úgy gondoljuk — a hagyományos szakszervezeti érdekvédelmi eszközök és módszerek mellett a gazdasági érdekegyeztetés továbbfejlesztésével is segíteni lehet és kell. Ez alatt azt értem, hogy mind népgazdasági szinten, mind ágazati és vállalati szinten a gazdasági vezetés és a szak- szervezetek között az érdekkonfliktusok feloldásának új módszereit kell alkalmaznunk. Hogy csak egyet említsek: indokoltnak tartjuk, hogy a közeljövőben az ágazati-iparági és ezen belül a rétegérdekek ágazati szinten, esetleg ágazati kollektív szerződésekben is megfogalmazódjanak. Ez garanciát jelenthetne a szakmai érdekek erősebbé érvényesülésére. A jövőben nagyobb gondot kell fordítanunk az egyes társadalmi csoportok, rétegek — többek között az értelmiség, a pályakezdő fiatalok, a nyugdíjasok — valós igényeinek figyelembevételére, különösen az életszínvonal-politikai célok és eszközök véleményezésében, s a megvalósítás során. Ezt a célt a rétegpolitikai bizottságok működtetésével, általában a rétegpolitikai lehetőségeinek jobb kiaknázásával kívánjuk elérni. — Az ágazati kongresszusok alapján, véleménye szerint melyek azok a kérdések, amelyek legékesebben fogalmazódnak majd meg a szakszervezetek XXV. kongresszusán? — Várhatóan a korábbi,' il nagyobb követelményeket támaszt majd a tagság velünk szemben. Azt várják, hogy az eddigieknél hatásosabban mozgósítsuk a tagokat a feladatok megoldására. A szakszervezetnek meg kell újítania, munkamódszerét: legyen határozottabb. markánsabb érdekvédelmi. -képviseleti munka ;a, s ehhez biztosítson nagyobb nyilvánosságot. Határozottabban, türelmetlenebbül, esetenként kevesebb megértéssel teszik majd szóvá többek között hogy állítsuk vissza a főmunkaidő rangját, az ez alatt végzett becsületes munka legyen elegendő a tisztes megélhetéshez; jobb munkaszervezéssel, tartalékaink kihasználásával növeljük a termelés színvonalát, versenyképességünket; őrizzük meg szociálpolitikai vívmányaink reálértékét, a differenciálás alapja pedig a rászorultság legyen. Minden bizonnyal többen is szóvá teszik majd az időskorúak. a pályakezdők. a családalapító fiatalok helyzete javításának szükségességét, s azt. hogy legyen könnyebben elérhető az első lakás. Ott, ahol még nem bevezetett a negyvenórás munkahét, jogosan kívánják ennek megvalósítását. — Ismerve gazdasági, politikai. társadalmi helyzetünket, lehetünk-e a jövőt illetően optimisták, s ha igen. ön szerint ez az optimizmus miből táplálkozhat? — A szakszervezeti mozgalomban lezajlott, a tagsággal folytatott nyílt és őszinte párbeszéd, a dolgozók véleményei az érezhető jobbító szándék és tenni akarás, a javaslatok optimizmussal töltenek el bennünket. Tagságunk reálisan látja az ország, a társadalom, a gazdaság és saját munkahelye helyzetét, a gondokat és a hiányosságokat is. Büszke elért vívmányainkra, azokat tovább akarja gyarapítani. De azt is tudja, hogy egyéni élete, sorsa és boldogulása bár min dann yiumk. de ugyanakkor saját kezében is van, s csak munkája eredményeként javulhat' tovább. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy tagságunk ismeri, érti és támogatja pártunk politikáját. a VII. ötéves tervben megfogalmazott célokat, s kész azok végrehajtásáért dolgozni- Mindezek és a szak- szervezeti mozgalom munkája iránt kifejezett bizalom táplálja optimizmusunkat, de egyben a tagság jövőbe vetett bizakodását is kifeiezi. M. É. Arak — zuhanórepülésben Zárak, lakatok Mi történt? Ezt a kérdést feszegetik az olajtermelők és a -fogyasztók gazdasági köreiben azóta, hogy december végén megkezdődött valami az olajpiacon, amit ma már „fordított árrobbanásnak” is neveznek, utalva a hetvenes évek két olajsokKjára, amikor hét év alatt több mint megtízszereződött a nyersolaj átlagos világpiaci ára, hordónként 2—3 dollárról közel 40 dollárra nőtt. Most viszont december óta mar hordónként 27—28 dollárról majdnem 15 dollárra estek vissza még a legjobb olajfajták — például az északi-tengeri — tőzsdei jegyzései is. Több ma az olaj, mint öt éve? Nem, az olaj nem több, eca'k kevesebb kell belőle. Az energiatakarékosság és az atomerőművek terjedésének korszakában mindenesetre kevesebb, mint amennyit a termelők kínálnak, közöttük azok Olajpiaci felfordulás az új termelőik, akik éppen az elmúlt évtized áremelkedésének köszönhették, hogy a gazdaságosság reményében megnyithatták olajkútjaikat. Akkor — öt évvel ezelőtt — még a hagyományos olajországok, az OPEC — „tizenhármak” adták a világtermelés 60 százalékát. Ezért tornászhatták fel az árakat, a velük kereskedő nyugati olajtársaságok támogatásával. Tavalyra részarányuk majdnem 30 százalékra csökkent. Mégpedig nem utolsósorban azért, mert a többi új, illetve OPEC-en kívüli termelő állandóan növelte exportját, remélve, hogy az OPEC-országok majd megvédik az árakat, saját termelésüket visszafogva. Volt ebben a feltételezésben logika, hiszen kinek állna igazán érdekében az olajárak tartása, ha nem azoknak az országoknak — az OPEC tagjainak —, amelyek külföldi bevételeiket 75—95 százalékban az olajból szerzik? Az OPEC mostani fő vetélytársa. Nagy- Britannia számára ez az arány 55 százalék körül mozog. Csakhogy az OPEC tavaly év végére megúnta, hogy kizárólag tagállamai vállára nehezedjék ennek a soha meg nem kötött nyersanyag- egyezménynek a mások által ráruházott súlya. Tavaly már alig napi 14 hordó olajat termeltek, sokuk gazdaságát válság fenyegette, mégis valószínűtlennek bizonyult, hogy tartani lehet a hordónként 27—28 dolláros árat. Decemberi értekezletükön meghirdették: szabad a vásár, mindenki annyit értékesít, ameny- nvit tud. nnnvlért. amennviért tudja. Éppen ez történik ezekben a napokban. exportra A jói előkészített alkatrészgyártás és -termelés eredményeként a januári termelési érték 8,9 százalékkal volt magasabb a tervezettnél az ELZETT Zár- és Lakatgyár Szécsényi Gyáregységében. Az áruk 52 százaléka került exportra, a belföldi piacra mintegy 14 millió forint értékben szállítottak. Javította a hazai üzletek ellátását a 178 ezer cilinderes bútorzár, és a 20 ezer ajtózár. Dollárelszámolású megrendeléseikben bevéső, biztonsági és cilinderes bútorzárféleségek szerepeltek, összesen 455 ezer darab. Emellett szintén külföldi partnerek részére készült 112 ezer darab lakat is. A belföldön keresett biztonsági és cilinderes lakatból 161 ezer darabot szereltek össze. j NÖGRAD - 1986. február 7., péntek $
