Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

A termelőszövetkezeti tagok egyéni és kollektív érdekvédelme A Nógrád Megyei Mező- gazcU-isági Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége el­nöksége decemberi ülésén a termelőszövetkezeti tagok egyéni és kollektív érdekvé­delmének helyzetéről, a to­vábbfejlesztés feladatairól tárgyalt. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek mai ér­dekképviseleti rendszere a gazdaságirányítás új rend­szerének kialakításával pár­huzamosan jelent meg. Sajátosságok A szövetkezeti érdekképvi­selet sajátosságát — más ér­dekképviseleti szervek tevé­kenységével szemben — az adja, hogy a gazdálkodószer­vezet védelme és képviselete, valamint a tagok személyes érdekeivel való törődés egy­szerre és egyidőben van je­len. A termelőszövetkezetek, mint. kettős típusú társadal­mi-gazdasági szervezetek, már a mozgalom kezdetétől fogva kötelességüknek tartot­ták, tevékenységükbe beépí­tették tagjaik érdekeinek vé­delmét, képviseletét, sokolda­lú támogatását. Az egyéni és kollektív ér­dekvédelem három szinten valósul meg. Helyileg a ter­melőszövetkezetekben, me­gyei viszonylatban a TESZÖV tevékenységében, míg orszá­gosan a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa munkája által. A termelőszövetkeze­tekben a demokratikusan vá­lasztott önkormányzati szer­vek, mint közvetlen és köz­vetett tagi fórumok, hivatot­tak a tagság érdekeinek ér­vényesítésére. A szövetkezeti belső szabályzatok döntő többsége ma már nem csak a jogszabályoknak felel meg. de tartalmazza a szervezet sajátosságaiból adódó egyéni megoldásokat is. A termelőszövetkezeti ve­zetőségek önkormányzat! és operatív irányító testületek. A szövetkezet szervezeti rend­szerében elfoglalt helvük. be­töltött szerepük alapján a ta­gi érdekek egyeztetésének, érvényre juttatásának leg­fontosabb fórumai. A számos egyéni kérés, panasz, felve­tés e testületek ülésein kerül megvitatásra. Itt hoznak dön­tést a termelőszövetkezetek lehetőségeinek, a kérelmező munkájának, körülményei­nek ismeretében. Ahol a jogos egyéni, vagy kollektív érdek csorbát szen­ved, a tagsági viták eldönté-' sénél van felelősségteljes sze­repe a szövetkezeti döntőbi­zottságnak. Ezek nem bíró­ságok, tagjaik nem jogi szak­emberek. Elsődleges felada­tuk sem a jogszolgáltatás, hanem a helyi körülmények és a belső szabályzatok is­meretében a tagi érdekek egyeztetése. Munkájuk szín­vonala az elmúlt években látványosan fejlődött. Titka, tagjaik kiválasztásában, a továbbképzések rendszeres­ségében, színvonalában rej­lik. Napjainkra 16 termelőszö­vetkezetben működik a jog­segélyszolgálat. A szövetke­zet dolgozói helyben, díjtala­nul, utánjárás nélkül kap­nak szakszerű jogi tanács­adást, segítséget. elsősorban munkajogi. társadalombizto­sítási, polgári és családjogi kérdésekben. A termelőszö­vetkezetek tagjai, alkalma­zottai a vezetőség gondosko­dását, a velük való fokozott törődésnek új forrná iát is­merik fel a Togsegélyszolgá- laiti tevékenység megszerve­zésében. Közös köte’esség A termelőszövetkezeti tagok érdekvédelmén belül sajátos feladatot jelent az idős, nyug­díjas, dolgozni már nem bíró tagokkal való foglalkozás. Kö­zülük számosán még az ala­pító nemzedék tagjai. Nekik a legkevesebb a szolgálati ide­jük — mivel az 1960 előtti egyéni paraszti munkát a mai szabályok nem tekintik jog­szerző időnek — legalacso­nyabb a nyugdíjuk. A velük való törődés, a róluk történő gondoskodás közös kötelessé­günk. Sokoldalú támogatásuk­nak jól kialakult gyakorlata van. Ugyanakkor — szemléle­ti okokra visszavezethetően — néhány termelőszövetkezeti vezetés, jó gazdasági eredmé­nyei mellett sem támogatja lehetőségei szerint idős tag­jait. Az érdekképviselet és ér­dekvédelem szövetkezeten kí­vüli feladatait megyei szinten a TESZÖV, országosan a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa végzi. A társadalom- biztosítás terén — a ma még meglévő hátrányos megkülön­böztetések ellenére is — sike­rült az érdekvédelemben elő­relépni. — 1985-ben megyénkben 127 alacsony nyugdíjas tsz-tag el­látását emelte fel néhány száz forinttal a megyei társadalom- biztosítási tanács. A megyé­ben jelenleg mintegy 52 700 nyugdíjas van, közülük 13 300 fő tsz-nyugdíjas és -járadékos. Havi ellátásuk összege átlago­san mintegy 700 forinttal ala­csonyabb az ipari nyugdíjak­nál. Az alapvető feladat A termelőszövetkezetek me­gyei szövetsége a városi (he­lyi) rehabilitációs bizottságok­ban eredményesen képviseli a munkában megrokkant, csökkent munkaképességű ter­melőszövetkezeti dolgozók ér­dekeit. E szervek a megma­radt munkaképesség hasznosí­tásának feltételeit biztosítják, vagy ha ez nem megy, jára­dékszerű ellátásukra tesznek intézkedést. A TESZÖV elnöksége aján­lást adott a megye termelő- szövetkezeteinek az egyéni és kollektív érdekvédelem to­vábbfejlesztésére és saját te­endőinek meghatározásán túl, továbbította észrevételeit az országos szervekhez. Mind­ezek mellett megállapította, hogy a jogos érdekek biztosí­tásának — a szemléleti oldal mellett — anyagi feltételei vannak, ezért minden terme­lőszövetkezeti dolgozó, minden szövetkezet alapvető feladata és érdeke a hatékony munka, az eredményes gazdálkodás. Dr. Bőviz László a TESZÖV osztályvezetője Pillanatképek egy brigádról Szakítani a formalitásokkal Néhány esztendővel múlt harmincéves Hegedűs József- né, a salgótarjáni öblösüveg­gyár Farkas Bertalan brigád­jának vezetője. Az általános iskola elvégzése után vették fel üvegfestő szakmunkás- tanulónak. Ritkán indítanak ilyen szakon oktatást a szak­munkásképző intézetben. He­gedűs Józsefné az elsők kö­zött volt, aki üvegfestőnek ta­nulhatott. A kísérleti jellegű osztályban magasak voltak a követelmények. — Kevesen maradtunk az akkori kezdők közül ezen a pályán — emlékezik — az öb- lösüveggyári tanulók közül pedig egyedül én nem lettem „hűtlen”. Soha nem is dolgoz­tam máshol, csak itt. Innen mentem férjhez, az itt töltött évek alatt született meg a kisfiam is, aki azóta már igen­csak felcseperedett, 16 éves. Sajnos, nem az én szakmá­mat választotta, gépipari szakközépiskolába jár. A munkahelyemhez mégis kö­tődik, ugyanis az öblösüveg­gyár futballcsapatában rúgja a labdát. Az üvegfestés pe­dig. .. Ahogy teltek az évek, egyre jobban érdekelt a vilá­gítótestek mintázása. Ma már csak az üvegbúrákra rajzolok. — Előfordult már, hogy el­ment valahová vendégségbe és a saját festésű lámpáját kap­csolták fel a szobában? — Igen, nem is egyszer. Bár ez közös munka, brigádunk minden tagja fest valamit az üvegre. A legritkább esetben fordul elő, hogy valaki telje­sen egyedül dolgozik. — Az utóbbi időben sok kritika érte a brigádmozgal­mat, többen hanyatlónak, ide­jét múltnak tekintik. — El kell ismernünk, hogy a bírálatok egy része jogos. Nálunk is érzékelhető, hogy a brigádok nem mindig talál­ják meg helyüket a hatéko­nyabb, minőségi munkát meg­követelő időkben. Előfordul az is, hogy a munkafeltéte­lek hiányosságai, szervezési és anyagellátási gondok hátráltat­ják a jobb munkát. Az elmúlt évben átdolgoztuk a munka- verseny-szabályzat egy részét, új gazdasági, kulturális és közéleti vállalásokat tettünk. Ennek ellenére néha nehezen tudtunk elszakadni a formális elemektől. Ezzel együtt meg­győződésem, hogy a brigád­mozgalom nagy érték, alkal­mas munkánk javítására. Ösz- szefogottabb irányítással, jobb szervezéssel, az anyagi és er­kölcsi megbecsüléssel a moz­galomnak még jelentős tarta­lékai tárhatók fel. o Fodor Tamásné az egyik legfiatalabb brigádtag. Az idén tölti be huszonnyolcadik életévét, ő az egyetlen betaní­tott munkás a csapatban. — Életem első munkahelyén mechanikus feladatokat lát­tam el, kis alkatrészeket for­rasztottam össze. Ott ismer­kedtem meg a férjemmel, az­tán összeházasodtunk, meg­született a kisfiúnk, aid most készül iskolába. Egyelőre űr­hajós szeretne lenni. Amikor letelt a három év gyermek- gondozási idő, az öblösüveg­gyárba jelentkeztem. Először a csiszológép mellett voltam, aztán az üvegfestők közé kér­tem magam. A brigád meg­alakulásánál már én is itt dol­goztam, s azóta szinte ál­landó a létszámunk. — Mi a magyarázata annak, hogy a Farkas Bertalan bri­gádból senki nem akar elmen­ni? — Az egyik — szerintem ez a fontosabb — a brigádban uralkodó légkör. A másik, hogy lehetőség van a szak­mai továbbfejlődésre. A kö­vetkező üvegfestő-tanfolyamon már én is ott leszek, megsze­rezhetem a szakmunkás-bizo­nyítványt. És — hogy el ne felejtsem — itt mindenki a munkájának megfelelő anya­gi megbecsülésben részesül. © A síküveggyárban volt ta­nuló Besze Mária, üvegcsiszoió és tükörkészítő szakon. — Igen, de abbahagytam. Mert nagyon szerelmes vol­tam az egyik munkatársamba, és állandóan csak vele foglal­koztam. A precíz munka és a nagy érzelem pedig csak egészen ritkán fér meg egy­más mellett. Kamaszfejjel úgy éreztem, hogy most az­tán „megmutatom a világ­nak”, otthagytam az iskolát, a síküveggyárat az utolsó vizs* gák előtt. Ehhez kell csak bá­torság! Sajnos, meg is volt, mert a barátommal együtt ki­léptünk. — Utána összeházasodtak? — Nem. A nagy szerelem szerintem olyan, mint a fagy lalt, hamar elolvad. Kaland­jaim és szüleim intő szavai után jelentkeztem az öblös- üveggyárba. Itt aztán kezd­hettem mindent elölről. Mo­sogattam a piszkos üvegeket, aztán törölgettem, szóval se­gédmunkás lettem. Végül az egyik művezető elvitt a szitá­sokhoz, onnan egyenes út ve­zetett a festőkhöz. Azóta meg­szereztem a szakmunkás-bizo­nyítványt. 0 Kótai Györgyné a brigád szakszervezeti bizalmija, ő is üzemi oktatás révén jutott szakmunkás-bizonyítványhoz. — A kollektíva megalaku­lása óta együtt vagyok a lá­nyokkal, nagyon szeretek ve­lük dolgozni. Komolyan mon­dom, olyanok vagyunk mint egy család. — Milyen szerepet tölt be a munkában a brigád? — Jó minőségű, szép lám­pákat kell készítenünk, még­hozzá a takarékosság jegyé­ben. Figyelünk arra is, meny­nyi festéket keverünk fel, nem hagyjuk kiszáradni más­napra. Mindenki nagyon jól tudja, hogy mi a dolga. Ná­lunk tulajdonképpen senki nem szol bele a másik munká­jába, de mindenki befolyásol­ja azt. Ebben az értelemben függünk egymástól és számí­tunk is egymásra. — A brigádtagok tudása és szorgalma tehát egyenértékű? — Természetesen van élté. rés, ez az évek során mérsék­lődik. De ha valakiben nincs igyekezet, az bizony kimarad közülünk. Vankó Magdolna V ♦ ♦ ♦ V ♦ V V V V ♦ V ♦ V ♦ V V V V ♦ V V V ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ V ♦ V ♦ V ♦ V V V V V V ♦ ♦ V ♦ V ♦ ♦ ♦ ♦ V ♦ ♦ V Vannak „nem fizetők" is A tanácsi tevékenység fon­tos és speciális területe az adóigazgatás, mely az állam pénzügyi döntéseit, akaratát közvetíti és érvényesíti a la­kosságnál. Bátonyterenyén 1985-ben 4500 adózót tartottak nyilván, csaknem minden család, háztartás kapcsolatba került a tanács adóügyi szak- igazgatási szervével. A lakos­ság adófizetési morálja jó, 90—95 százalékban önként tettek eleget fizetési kötele­zettségüknek. Sajnos, még mindig 300 letiltó rendelvényt kellett kiadni, a „nem fize­tők” táborában azonban csök­kent a kisiparosok, kiskeres­kedők száma. Egyébként a rendszeresen nem fizetők közül többen a tanács más szakigazgatási szervével — gyámügyi, sza­bálysértési — is kapcsolatba kerülnek, elsősorban az élet­vitelük miatt. Az elmúlt esz­tendőben 3,7 millió forint adóbevétel volt Bátonytere­nyén, ezzel a tervet 5 száza­lékkal túlteljesítették. Az év végére a 428 000 forintos hát- rálékot 296 000 forintra csök­kentették. Más szervek meg­keresésére összesen 94 000 fo­rint tartozást szedtek be az adózóktól. A helyszínen ellenőrizték !t985-ben a lakások egyharma- dát és 24 esetben összesen 3240 forint házadót vetettek ki. A Nógrád Megyei Illeték­hivatallal közös ellenőrzések eredményeként egy kisiparos­nak 324 000 forint, egy kon­tárnak 109 839 forint adót ír­tak elő. Ügy tapasztalták, hogy a lakosság nem ismerte kel­lően a gépjárműadóval kap­csolatos rendelkezéseket, mert 18 esetben kellett adót és bír­ságot (44 383 forintot) előírni. A városi jogú nagyközségi tanácson a lakossági adózta­tási feladatokat négy főfog­lalkozású ügyintéző látja el. A lakosság jobb tájékoztatása, kiszolgálása érdekében min­den évben fizetési felhíváso­kat küldenek ki. Az adóívek kikézbesítése után és a fize­tési határidők lejárta előtt teljes munkaidőben fogadták az ügyfeleket. A Kisterenyén lakók adóügyeiket helyben intézhették, mert hétfőn és csütörtökön délelőtt a tere- nyei tanácsházán tartanak ügyeletet. 1985-ben 4300 adó­ívet, 708 határozatot adtak ki. A határozatok megalapo­zottak voltak, mert csak két fellebbezést nyújtottak be. A másodfokú eljárás során egyik határozatot helybenhagyták és a másikat megváltoztatták. A ügyintézés során 222 adó- és értékbizonyítványt, 221 nyilatkozatot, 231 adóigazolást és 202 vagyoni költségmentes­ségi nyilatkozatot adtak ki, va­lamint 425 tulajdonjogi válto­zást vezettek át a földköny­vön, 107 üzleti könyvet hite­lesítettek. A városkörnyéki tanácsok adóügyi tevékenysé­ge is megalapozott volt, mert csak 6 fellebbezést kellett el­bírálni. Esztétikus csomagolóanyagok A hazai címkegyártás egyik jelentős bázisa a Nógrád Me­gyei Nyomdaipari Vállalat kisteleki üzeme, ahol az idén 142 millió forint értékű terméket kívánnak előállítani, s ebből 41 milliós nyereséget képezni. Nagyságrendben a bé­késcsabai Kner és a kecskeméti Petőfi nyomdák után kö­vetkeznek a különféle öntapadós és kartoncímkék előállí­tását illetően. A korszerű svájci berendezéseikkel több- színnyomásban állítják elő a csomagoló, édesipari, kozme­tikai cégek számára esztétikus termékeiket, a képen Bakos Károly irányítja az egyik gépet. Hazai viszonylatban csak itt készülnek az öntapadós árazó szalagcímkék. Emellett a Compack vállalat részére a fil­teres teák kartoncímkéit, a Caola gyárnak a samponok, mosogatószerek, szépítők áruismertetőit, a kötöttáruüze­mek cikkeire, motorolajok flakonjaira a termékjelzőket gyártják, hogy csak a legismertebbeket említsük. Fejlesz­tési elképzeléseik között szerepel a csomagolástechnika megnövekedett igényeinek megfelelően, az alufóliára és polietilénre történő nyomás megvalósítása is. Képünkön Gregor János gépmester ellenőrzi a gyártást. — kulcsár —

Next

/
Thumbnails
Contents