Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-26 / 48. szám
(Folytatás az 1. ctdatróL) tozásokat, nem ismertük fel, mennyire halaszthatatlan a gazdaság átállítása az intenzív fejlesztés útjára. A gazdaság a tehetetlenségi nyomaték folytán javarészt extenzív módon fejlődött. Mindebből igen komoly ta- taulságokat kell levonni. Az első, hogy a múlt felelős elemzése megtisztítja a jövőbevezető utat, míg a féligazságok hangoztatása, az éles kérdések megkerülése akadályozza a haladást. A második tanulság, hogy a gyakorlati tettekben céltudatosságot és határozottságot kell tanúsítani. A harmadik pedig az, hogy minden nagy ügy megvalósítása attól függ, mennyire tudatosan és aktívan vesznek részt benne a tömegek. A párt és az egész nép elsőrendű feladata a gazdaság feilődésében mutatkozó kedvezőtlen tendenciák felszámolása, s az, hogy a gazdaságnak megfelelő dinamikát adjunk, megnyissuk a teret a tömegek kezdeményezései és alkotóképessége előtt, valamint a forradalmi átalakulás számára. Ezután Mihail Gorbacsov a társadalmi-gazdasági fejlesztés 2000-ig terjedő fő irányvonalának programjára tért át. Rámutatott, hogy ez idő alatt közel kétszeresére kell növelni a nemzeti jövedelmet, meg kell kétszerezni a termelési potenciált, a munka termelékenységét 2,3—2,5-szörö- sére kell növelni, miközben csökkenteni kell a népgazdaság energia- és hyersanyag- felhasználáspt. Mindezen feladatok megvalósításában a legfontosabb szerep a tudomá- nvos-műszaki haladásnak, a társadalom termelőerői gyökeres átalakításának jut. Az eddigi anyagi-technikai bázis alapján ugyanis nem lehet megoldani a kardinális kérdéseket. A megoldást a népgazdaság mélyreható, a tudomány és a technika legúiabb vívmánvainak alapján álló rekonstrukciójában. a gazdaság- iránvítáci rendszer átalakításában látjuk. Uj tudományos-műszaki alapokon ' Mihail Gorbacsov ezek után Borra vette az ipar és a mező- gazdaság feladatait, majd a gazdasági mechanizmus átalakításának szükségességéről szólt. Ennek lényegét abban jelölte meg, hogy az egész termelést a társadalmi szükségletek, az emberek igényei kielégítésének kell alárendel- «ii a vezetés tevékenységének pedig a hatékonyság és a minőség javítására, az ösztönzési rendszer fejlesztésére, a kezdeményezések és a szocialista vállalkozó szellem felkarolására kell irányulnia. A továbbiakban az előadói beszéd a pénzügyi és hitel- politika kérdéseivel foglalko- ®ott és kiemelte az áru- és pénzviszonyok szerepét a tervgazdálkodás körülményei között. Rámutatott, hogy ezek (tagadása bénítólag hat a gaz- «tálkodásra, ezzel szemben a szocialista alapokon való egészséges érvényesülése olyan ■^gazdálkodáshoz vezethet, «amelyben annak eredményei walóban a kollektíva munkájának minőségétől, vezetőinek ^tudásától és kezdeményezőkészségétől függ. A párt kidolgozta a népgazdaság mélyreható átalakításának stratégiáját és megkezdte annak megvalósítását. Nem kétséges, hogy ezek a változtatások lehetővé teszik majd a gazdaság fejlődésének meggyorsítását. Ehhez azonban nem kevés időre van szükségünk. A növekedési ötem gyorsítását azonban halogatás nélkül már ma meg kell kezdenünk. A XII. ötéves tervnek éppen az a sajátossága, hogy a népgazdaság új tudományos-műszaki alapokra helyezését a növekedési ütem gyorsításával párhuzamosan tűzi ki célul. Ezért szükséges, hogy a lehető legnagyobb mértékben mozgósítsuk minden tartalékunkat. Ezek közé sorolta a termelési potenciái jobb kihasználására, a munka hatékonyabb ösztönzésére, a szervezettség es a fegyelem növelésére, az iésszerűtlen gazdálkodás megszüntetésére irányuló törekvéseket Rámutatott ugyanakkor, hogy a hatalmas tartalékok egy részének felhaszná- íásához még nem láttak igazából hozzá. A különböző szintű vezetők jelentős részének gondolkodásmódja a források rendkívüli bőségének időszakában alakult ki. Ez a gazdagság sokakat elkényeztetett, pazarláshoz vezetett. Ám a helyzet régóta megváltozott. 1A korábbiaktól eltérően mar nem áramlik új munkaerő a gazdaságba és drága árat kezdtünk fizetni minden tonna kőolaj, érc, szén felszínre hozásáért és szállításáért. E tények fölött nem hunyhatunk szemet. Mindennel takarékoskodni kell, elsősorban a termelésben és a háztartásokban. A kővetkezőkben Mihail Gorbacsov a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta: ez az a terület, amelyen a gazdasági tevékenység eredményei érvényesülnek, amely a dolgozók létérdekeit érinti, s amelyen testet öltenek a szocializmus legmagasabb eszményei. Ezen a területen láthatóvá válik a szocialista rendszer humanizmusa, minőségi eltérése a kapitalizmustól. Rámutatott az e téren elért eredményekre, s arra, hogy a szociális kérdéseknek nagyobb figyelmet kell szentelni. Az erre vonatkozó tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha mindenki nagy erőbevetéssel és hatékonyan dolgozik. A fizetések szorosan függjenek a végzett munka meny- nyiségétől és minőségétől. A szocialista állam fontos feladata, hogy kitartó harcot folytasson a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. Ma kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a gyenge ellenőrzés és több más ok miatt sokakban eluralkodott a tulajdon hajszolása és a közösségi érdekek elhanyagolása. A dolgozók joggal vetik fel, hogy ezeket a jelenségeket gyökeresen fel kell számolni, és a Központi Bizottság támogatja ezt a törekvést. Eközben nem szabad árnyékot vetni azokra, akik becsületes munkával többletjövedelemhez jutnak. Az állam támogatja a lakossági szükségletek jobb kielégítésére és a szolgáltatások teljesebb megoldására irányuló törekvéseket. Az ilyen munkának teljességgel összeegyfeztethetőnek kell lennie a szocialista gazdálkodás elveivel, s szövetkezeti alapokra, vagy pedig állami vállalatokkal kötött szerződésekre kell épülnie. A jövedelem elosztásának javítására vonatkozó bármilyen erőfeszítés eredménytelen marad azonban, ha nem sikerül telíteni a piacot áruval és szolgáltatásokkal. Ezt a célt szolgálja a fogyasztási cikkek termelésének és a szolgáltatásoknak a tökéletesítésére irányuló program. Gorbacsov ezek után a lakásépítésről szólt, rámutatva arra a célra, hogy az ezredfordulóig minden családnak önálló lakása, vagy háza legyen. Beszélt az oktatás helyzetéről, az egészségügy feladatairól, a környezetvédelem kérdéseiről. Az SZKP KB főtitkára ezt követően arról szólt, milyen jelentőségűek a marxista—leninista párt számára az egyes társadalmi osztályok, rétegek és csoportok közötti kapcsolatok, a nemzeti és nemzetiségi kérdések. A párt biztosítja a társadalom szilárd egységét, egy olyan társadalomért,-----------------------------------—-----------------------------------------------------------(■ 2 NÓGRAD - 1986. február 26. szerda j amelyben a vezető szerep a munkásosztályé. A társadalmi kérdések között foglalkozott a család szerepével, a nők és az idősek helyzetével, majd részletesebben a nemzetiségi kérdéssel. Rámutatott: a problémák megoldásának alapjait a nagy októberi szocialista forradalom rakta le. Az elért eredmények azonban nem jelentik azt, hogy a nemzetiségek, nemzetek közötti kapcsolatok problémamentesek. Az ellentmondások a fejlődés elkerülhetetlen velejárói, s fontos, hogy felismerjük azokat, majd az élet által felvetett kérdésekre keressük, és idejében megadjuk a helyes válaszokat. Az SZKP lenini hagyománya, hogy rendkívüli tapintatot alkalmaz a nemzeti és nemzetiségi politikában, miközben elvi harcot folytat a nemzeti korlátoltság és kérkedés, a nacionalizmus és a sovinizmus minden jelensége ellen. Ezt követően Mihail Gorbacsov a társadalom további demokratizálásának kérdéseiről szólt. Hangsúlyozta, hogy a társadalom fejlesztésében kitűzött feladatokat lehetetlen megvalósítani a szocialista demokrácia határozott továbbfejlesztése nélkül. Tekintettel erre. az SZKP és Központi Bizottsága lépéseket tesz a szocialista rendszer demokratizmusának elmélyítésére. A társadalom irányítása a szocializmusban, a mai körülmények között n.'m lehet csupán a szakemberek szűk körének feladata. A szocialista társadalom csak akkor fejlődhet, ha a nép valóban irányítja saját ügyeit, s az emberek milliói részt vesznek a politikai életben. Ezzel kapcsolatban elemezte a tanácsok munkáját, kiemelve, hogy az SZKP a helyi közigazgatási szervek önállóságának növelésére törekszik. De még ez sem elégséges: egyetlen apparátus sem érhet el eredményeket, ha nerh a tömegekre támaszkodik. A választott szerveknek is igényesebbeknek kell lenni- ök salát munkájukkal szemben. Több példa bizonyítja, hogy ha valaki sokáig ül egy poszton, akkor elveszíti az új dől vök iránti érdeklődését, s a többieket is akadályozza a jobb munkában. Az ország igazgatásába mind aktívabban be kell vonni a társadalmi szervezeteket. A párt új szövegezésű programja célul tűzi ki a közvetlen demokrácia minden formájának fejlesztését. Ennek kapcsán megemlítette, bogy a szovjet alkotmány lehetővé teszi népszavazások megtartását az országot érintő legfontosabb kérdések eldöntésében. Mindenkit szókimondásra, véleménye kinyilvánítására kell ösztönözni — mondotta —, mivel enélkül nem lehet demokráciáról, a tömegek alkotó politikai munkájáról beszélni. Vannak, akik óvatosságra intenek a véleménynyilvánításban azzal, hogy nem kellene ennyit hangoztatnunk hibáinkat, hiányosságainkat, gondjainkat. Erre csak egyetlen választ adhatunk: az igazságra van szükségünk, s az elmúlt egy esztendő megmutatta, milyen határozottan támogatják a tömegek a haladásunk útjában álló minden jelenség megalkuvás nélküli elítélését. A szókimondás csak azoknak kényelmetlen, akik rosszul dolgoznak. A szocialista demokratizmus szélesítése és továbbfejlesztése együtt jár a szovjet emberek társadalmi, politikai és személvi jogainak érvényesítésével. E jogok elmélyítését. szavatolásuk megerősítését a párt és az állam elsőrendű kötelességének tekinti. A szocializmus lényegéből adódóan az állampplgá. rok jogai nem léteznek, s nem is létezhetnek kötelességeik nélkül, pontosan úgy, ahoav nincsenek kötelességek jogok nélkül. A demokrácia a szocialista törvénvesség erősítésének egyik legfontosabb eszköze, a szilárd törvényesség nedíg a demokrácia elválaszthatatlan része. A Szovjetunió alkotmányos rendjének, biztonságának védelméről szólva rámutatott: az SZKP a mai bonyolult nemzetközi helyzetben, a reakciós imperialista körök növekvő aictivitása közepette, lankadatlan figyelmet szentel az ország védelmi képessége erősítésének. A szovjet hadsereg és haditengerészet korszerű fegyverzettel és technikával, jól kiképzett személyi állománnyal rendelkezik és felkészült, a nép iránt feltétlenül hűséges parancsnokok és politikai munkások irányítják. Ezek az erők méltóképpen teljesítik kötelezettségüket a legbonyolultabb, néha nehéz helyzetben. Teljes felelősséggel kijelenthetjük: a Szovjetunió védelmi ereje ma olyan szinten van, amely lehetővé teszi a szovjet emberek békés munkájának és életének megbízható védelmét. r®. Felhívásunk ismételten megerősíti, hogy pártunk nemzetközi tevékenységének középpontjában továbbra is a nukleáris veszély, a fegyverkezési hajsza ellen, az egyetemes béke megőrzéséért és megszilárdításáért vívott harc áll. Ennek a politikának nincs alternatívája. Ez még inkább igaz azokban az időszakokban. amikor kiéleződik a nemzetközi helyzet. A háború utáni évtizedekben valószínűleg soha nem volt olyan robbanásveszélyes a világhelyzet, sőt olyan bonyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felében. Az Egyesült Államokban hatalomra jutott jobboldali csoportok, s legfontosabb NATO-beli kiszolgálóik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőn alapuló politikáig. Tevékenységük alapját olyan doktrínák képezik, amelyek eh utasítják a jó szomszédságot és az együttműködést mint a világfejlődés elveit, mint a nemzetközi kapcsolatok politikai filozófiáját. A washingtoni kormányzatnál továbbra is süket fülekre találnak a fegyverkezési hajsza megállítására. a nemzetközi helyzet egészségesebbé tételére vonatkozó felhívások. Jóakarattal a leszerelés útján Szilárd békében, szabadon Mihail Gorbacsov a továbbiakban a párt külpolitikai stratégiájának alapvető céljairól és irányairól szólt. Rámutatott, hogy az SZKP nemzetközi stratégiáját az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének alapvető feladatai határozzák meg. Ennek fő célja teljesen világos: biztosítani a szovjet nép számára, hogy szilárd békében, szabadon dolgozhasson. Ez a mai körülmények között mindenekelőtt azt jelenti. hogy meg kell állítani a nukleáris háborúra való előkészületeket. Az SZKP a jelenlegi helyzetet sokoldalúan vizsgálva, kidolgozta programját a tömegpusztító fegyvereknek az évszázad végéig történő teljes felszámolására. Ez méreteit és - jelentőségét tekintve. történelmi program. Mint önök tudják — mondta Gorbacsov —, javaslatainkat nemcsak a hagyományos diplomáciai csatornákon továbbítottuk, hanem közvetlenül a világ közvéleményéhez, a népekhez fordultunk. Eljött az ideje annak, hogy teljességében megértsük napjaink kegyetlen valóságát: a nukleáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes eltörölni az emberiséget a föld színéA szovjet hadsereg a nemzetközi béke és biztonság oltal- mazója. Képünkön a légierő egy ifjú pilótája. Lehet, hogy nem érdemes felhánytorgatni a múltat? Főképpen most, amikor a szovjet—amerikai kapcsolatokban mintha a javulás jelei mutatkoznának és egyes NATO- országok vezetőinek tetteiben és hangulatában ismét lassan felbukkannak a realista tendenciák? Mi úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős lehűlése a nyolcvanas évek első felében ismét emlékeztetett arra, hogy semmi sem adódik magától: a békéért állhatatosan és céltudatosan harcolni kell. Még a legkisebb esélyt is fel kell kutatni, meg kell találni és ki kell használni, hogy ameddig még lehetséges, megszüntessük a háborús veszély erősödésének tendenciáját. Ezt megértve az SZKP Központi Bizottsága áprilisi ülésén ismételten elemezte a nukleáris veszély jellegét és mértékét, s olyan politikai lépéseket határozott meg, amelyek a helyzet javulását eredményezhetik. A következő elvi meggondolásokból indultunk ki: 1. Ma olyan fegyverek vannak, hogy csupán katonaiműszaki eszközökkel, vagy bármiféle kiterjedt védelmi rendszerrel egyetlen állam sem reménykedhet abban, hogy megvédheti magát. A biztonság garantálása mindinkább politikai feladat, amit politikai eszközökkel lehet megoldani. Mindenekelőtt jóakaratra van szükség ahhoz, hogy végig lehessen menni a leszerelés útján. A biztonság nem épülhet a végtelenségig a megtorlástól való rettegésre, a „fékentartás és elrettentés” doktrínáira, nem is beszélve egy olyan helyzet abszolút és erkölcstelen mivoltáról, amikor az egész világ a nukleáris fegyverek túszává válik. Ezek a doktrínák bátorítják a fegyverkezési hajszát, amely előbb vagy utóbb kénes kicsúszni az ellenőrzés alól. 2. Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatairól beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nemzetközi kapcsolatok egészet tekintjük, akkor csak általános lehet. Nagyon fontos, hogv figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelentőségét. Az új tömegpusztító fegyverrendszerek megjelenése szüntelenül rövidíti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetőségeit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhassunk a háború és a béke kérdéseiben. 3. A militarizmus húzóereje továbbra is az Egyesült Államok, s annak katonai-ipari gépezete, amely egyelőre nem kívánja a fordülatszámát csökkenteni. Ezt természetesen számításba kell venni. Ám mi jól értjük azt is, hogy a katonai-ipari komplexum érdekei és céljai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel. A világ természetesen sokkal szélesebb az Egyesült Államoknál és külföldi befolyási övezeténél. A világpolitikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — országgal fenntartott kapcsolatokra szorítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti viszony helyzetének és jellegének. Objektív szükségszerűség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon. 4. A világ viharosan változik, és senkinek sincs ereje ahhoz, hogy megőrizze az örök status quo-t. A világ sok tucat államból áll, s mindegyiküknek megvannak a maguk teljesen törvényes érdekei. Kivétel nélkül mindany- nyiuk előtt alapvető jelentőségű feladat áll: látva a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéteket, el kell sa- játítaniok azt a tudományt és művészetet, hogy a nemzetközi küzdőtéren mérsékelt és belátó magatartást tanúsítsanak, civilizáltan, vagyis a korrekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt a* együttműködést tág térségekre terjesszük ki, szükség van a nemzetközi gazdasági biztonság átfogó rendszerére. Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akárcsak a nukleáris háborút, nem lehet megnyerni. E hajsza ki- terjesztése a világűrre felgyorsítja a nukleáris fegyverzet felhalmo ZtiS ának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok akaratától, hanem a technika, a katonai logika fogságába kerül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fölényre való törekvés sem hozhat politikai hasznot senkinek. Mihail Gorbacsov emlékeztetett a legutóbbi idők szovjet békekezdeményezéseire, arra, hogy a Szovjetunió igyekezett új lendületet adni a különböző tárgyalássorozatoknak. Rámutatott, hogy az idén január 15-én közzétett szovjet nyilatkozat célja a világ biztonságának védelme a nukleáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartóan törekedni fog ennek a programnak a megvalósítására, amit a következő években külpolitikája központi elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrínája is. amely egyértelműen védelmi jellegű. A Szovjetunió meggvőző- déses ellenzője a nukleáris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a .csillagháborúval” kapcsolatos szovíet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mondotta —. hogy ez a folyamat visszafordíthatatlanná válik. Nagy szükség van arra. hogy amíg nem késő, valós megoldást találjunk, amely garantálná, hogy a fegyverkezési haisza nem teried át a világűrre. Az ennek útjában álló akadály leküzdését nagymértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni lehetne a nukleáris fegyvertárat. A Szovjetunió kész lépést tenni ebbe az irányba. Gorbacsov bejelentette! tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az amerikai fél a genfi tárgyalásokon is hozzálátott elképzeléseinek részletesebb kifejtéséhez. Természetesen figyelmes- sen tanulmányozunk mindent, (Folytatás a 3. oldalon)
