Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

TanácsScozile az SZKP XXlflI. kongresszusa

f (Folytatás a 2. oldalról.)

amit az amerikaiak előter - jesztenek e kérdésekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén

kaptuk, feltételezzük, hogy az amerikai kormányzat valószínűleg már erről a fórumról értesülni kíván, miként ítéljük meg az amerikai álláspontot. Azt már azonnal megmondhatom: az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változást is eszközöljünk a nemzetközi helyzet értékelésében, amelyet még az üzenet kézhez vétele előtt a kongresszusi beszámolóban megfogalmaztunk. Gorbacsov rámutatott: az amerikai válaszban megfogalmazódnak bizonyos reményt keltő megítélések, de a pozitív kijelentések elvesznek a különböző fajta „kikötések*’ és „feltételek” között, amelyek gyakorlatilag megakadályozzák a leszerelés alapvető kérdéseinek megoldását. Egyszóval: az éppencsak kézhez kapott dokumentumban nehéz felfedezni őszinteséget az amerikai vezetés részéről a nukleáris fenyegetés felszámolása alapvető problémáinak gyakorlati megoldására.

Gorbacsov ezek után rámutatott, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak, egyikkel szemben sincs területi követelése, egyiket sem fenyegeti.

Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékenységében. Rámutatott a helsinki folyamat továbbvitelének, a nukleáris és hagyományos fegyverzet radikális csökkentésének fontosságára. Aláhúzta az ázsiai és a csendes-óceáni térség fontosságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törekszik, hogy közös erővel keressék a kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglévő konfliktnsbelyzetek megoldására.

Mihail Gorbacsov a következőkben azt hangoztatta, bogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden korábbinál szorosabban összefügg a szocializmus világrendszere gazdasági és politikai fejlődésének dinamizmusával. Meg vagyunk győződve arról —, mondotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkívül fontos, hogy aktívabb legyen az együttműködés, amely nem egyszerűen teljesítőképességeink ösz- szeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon lévő kommunista pártok közös fellépése továbbra is a politikai együttműködés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításának, a KGST-országok tudományos-műszaki haladása komplex programja elfogadásának, a szocialista országok népei közötti kapcsolatok szélesítésének jelentőségét Az SZKP az összes kommunista párttal, a szocialista világ- rendszer valamennyi államával becsületes, nyílt kapcsolatokat kíván teremteni, és a velük való elvtársi véleménycseréért száll síkra. Ennek kapcsán elégedettséggel beszélt a Szovjetunió és Kína kapcsolatainak bizonyos mérvű javulásáról.

A kommunista mozgalomról szólva, azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozgalom egységét az osztályszolidaritás, a közös célokért vívott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműködésével lehet és kell megteremteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidaritását a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért küzdő erőkkel.

Mihail Gorbacsov beszédében kifejtette egy mindent átfogó nemzetközi biztonsági rendszer elvi alapjait amelyeket katonai, politikai, gazdasági és humanitárius téren egyaránt meg kell teremteni.

Az SZKP KB főtitkára beszédének további részében ráMifoail Gorbacsov előadói

beszédét követően, Genna- gyij Szizov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolási időszakban a szocialista demokrácia további erősítése és fejlesztése érdekében folyt. Gondos ellenőrzés kísérte a dolgozók leveleinek és beadványainak feldolgozását az SZKP KB osztályain, öt esztendő leforgása alatt ezekhez az osztályokhoz több mint három és fél millió levél futott be, s a Központi Bizottság fogadóirodáján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték.

Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a szövetségi köztársaságok

kommunista pártjai központi bizottságainak első titkárai, valamint a pártkongresszus elnökségének más tagjai, a

mutatott az új szövegezésű pártprogram létrehozásának körülményeire, jelentőségére, majd felhívta a figyelmet, hogy a pártszervezeteknek új módon kell dolgozniok, növelve szerepüket és jelentőségüket a szocialista építőmunkában.

Ennek kapcsán rámutatott a pártszervezetek munkájában kiemelkedő pozitív tapasztalatokra, s élesen bírálta a pártmunka gyengeségeit, formális vonásait, a kádermunka fogyatékosságait Nagy hangsúlyt helyezett az ideológiai munkára, rámutatva arra a követelményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élettel és gazdagodjék az emberek szellemi világa. Felhívta a figyelmet a burzsoá ideológia elleni harc fontosságára. Sorra vette az ideológiai munka eszközeinek feladatait, megfogalmazva a velük szemben támasztott növekvő követelményeket.

Mihail Gorbacsov előadói beszédét befejezve rámutatott, hogy a társadalmi-gazdasági haladás meggyorsításának irányvonala reális, mert marxista—leninista alapokra épül és megfelel az egész szovjet nép érdekeinek, történelmi törekvéseinek.

Gemraagysj Szizov megemlékezett arról is, hogy az SZKP Központi Revíziós Bizottsága szoros kapcsolatokat tartott fenn a testvérpártok revíziós és ellenőrző bizottságaival, s a tapasztalatcsere kölcsönösen hasznosnak bizonyult.

A bizottság elnöke végezetül emlékeztetett arra, hogy a központi revíziós bizottság jelenleg érvényes szabályzatát több mint hat évtizeddel ezelőtt hagyták jóvá, ezért a pártkongresszus küldöttei elé terjesztették egy új szabályzat tervezetét.

határterületi és területi párt- bizottságok első titkárai felkeresték a Lenin-mauzóleu- mot és ott koszorút helyeztek el. A koszorú szalagján ez a felirat volt olvasható: „Vlagyimir Iljics Leninnek — az SZKP XXVII. kongresszusának küldötteitől”.

(MTI)

Á revíziós bizottság jelentése

Koszorúzás Moszkvában

WfSSj

Ä Duna alsó folyásánál épült izmaili kikötőből a szovjet teherszállító hajók a világ több

mint 40 országába indulnak.

Takarékos endrefafvaiak

Szívesen gyűjtik pénzüket a helybeli takaré kszövetkezetben az endrefalvai emberek. A tizenné",ymillió forintos állományban szere pel az ifjúsági takarékbetét és gépkocsH nyerenúénybetét is. Endrefalván a takarékos kodók pénze mellett Balázsné Tőzsér Margit és Kisnyár Jánosné kölcsönök folyósításával is foglalkozik, ami az elmúlt évben megi haladta a négymillió forintot. Ezen felül ők intézik a község biztosítási ügyeit, valamint a személygépkocsik előjegyzését is.

Vevők vagyunk a jó magyar gépekre, iparcikkekre, almára

Beszélgetés V. I. Ocseretyinnel,

a Szovjetunió kereskedelmi képviselőivel

Mire számíthat a magyar almaexport? Hogyan érinti a magyar bor- és egyéb ital- kivitelt a Szovjetunióban folyó alkoholellenes kampány? Milyen gépeket, iparcikkeket vár tűlünk a Szovjetunió? Bővül-e a záhonyi—csopi vasúti átrakőkörzet teljesítő- képessége?...

Csak néhány kérdést soroltunk fel — elöljáróul —, annak érzékeltetésére, hogy lapunk milyen témák kapcsán kért felvilágosítást, véleményt Viktor I. Ocseretyin- től, a Szovjetunió magyar- országi kereskedelmi képviselőjétől.

— Tudjuk, hogy Magyarország 5—6 százalékkal részesedik a Szovjetunió évi külkereskedelmi forgalmának értékéből. Vannak olyan magyar iparcikkek, áruk, amelyeknél lényegesen magasabb ez az arány?

— Először is pontosítanék: a magyar részesedés aránya 1985-en elérte a 6,6 százalékot, S, ami a kérdés érdemi részét illeti: az MNK szállításai fedezték tavaly autóbusz-, hajó- és úszódarubehozatalunk mintegy 90 százalékát, friss alma és

zöldségkonzervimportunk több mint felét, gyógyszer- behozatalunk csaknem egynegyedét. Az idén például mintegy 7500 magyar autóbuszra számítunk. Azt hiszem, e számok, arányok önmagukért beszélnek.

— Ismeretes, hogy viszonzásul Magyarország a Szovjetunióból szerzi be a vasérc- 85—90, a kőolaj- 75—80, a földgáz- 40, a fenyőfűrészáru- szügségletének 60 százalékát, a villamosenergia-igény több mint egynegyedét. S, persze igen sok gépet vásárol. Jelenleg mintegy 500 ezer szovjet gyártmányú személy- és teherkocsi fut Magyarország útjain. Az elmúlt másfél évtizedben 76 ezer traktort, 10 ezer kombájnt, 25 ezer különböző mezőgazdasági gépet, 300 mozdonyt, 310 metrókocsit, 200 elektronikus számítógépet vett tőlünk Magyarország — hogy csak néhány számot említsek.

— Az SZKP XXVII. kongresszusa kapcsán a Szovjetunióban is nyomatékos hangsúlyt kap a termékek minősége. Azt jelenti ez, hogy a magyar áruknál is emelték a mércét?

— Ahogy a világ többi táján is szokás. Márkás csengése van nálunk az Ikarus, Videoton, Rába, Tungsram, Ganz-MÁVAG, Bábolna névnek, szeretnénk, ha még több magyar ipari és mező- gazdasági üzem felsorakozna melléjük. Ezért fogadták megelégedéssel nálunk azt a hírt, hogy 1986—90. között Magyarország Szovjetunióba irányuló gépexportjának csaknem 35 százalékát új gépek alkotják. Más szavakkal: több és jobb elektronikus vezérlésű szerszámgépet, gyógyászati berendezést, illetve dízelmozdonyt, robotot, korszerűbb kőolaj- és földgázkitermelő berendezéseket szerezhetünk be Magyarországról, 1

— A magyar közvélemény meglehetősen tájékozott már a Haladás gázveték építésének részleteiről, illetve arról, hogy magyarok is dolgoznak majd a Kászpi-tenger közelében fekvő Tengizben. Keveset tudunk viszont egy ■ másik beruházásról: mi is részt veszünk a krivojrogi ércdúsítómű építésében. Pedig a magyar kohászati szakemberek szerint ez is igen fontos. Mikor adják át az új üzemet?

— Az új kombinátot 1988-ban avatjuk fel. A kohászok, köztük a magyar kohászok várakozása teljesen érthető: a dúsított érc szállítása kevesebb vagont igényel, feldolgozása jóval energiatakarékosabb, mint a nyersércé.

'•— örömmel olvastuk a szovjet pártdokumentumokban, hogy a vállalatok közötti kapcsolatok kiépítését, bővítését szorgalmazták a Szovjetunió és a KGST többi tagországa között. Milyen kibontakozásra számíthatunk a jövőben?

— Ilyen kapcsolatok már most is vannak, hiszen a magyar vállalatok részt vesznek Moszkva, Leningrád, Kijev, Voronyezs, Lvov, Baku, Jereván cipő-, kötöttáru- és autó- buszgyárainak rekonstrukciójában. A moszkvai Vörös Október szerszámipari műveket a csepeli testvérüzemével, a moszkvai I-es számú . állami csapágyműveket a debreceni GÖCS-csel, a Ívovi autóbusz- gyárat az Ikarussal kötik ösz- sze a kooperációs szerződések. Ami a jövőt illeti, hadd utaljak csak egyetlen tényre: magyar—szovjet vegyes vállalat épül Magyarországon, amelyen magyar részről a Medicor is részt vesz, s korszerű orvosi diagnosztikai berendezéseket és hasonlókat állítanak majd elő.

— Magyarország tetemes mennyiségű bort termel, s égetett szeszt is előállít. Ezért nem érdektelen számunkra a kérdés: hogyan érinti a mi exportkilátásainkat a Szovjetunióban folyó, hosszú távúnak ígérkező antialkoholista kampány?

— Gondolom, magyar barátaink is megértik, hogy nem veszünk tőlük pálinkát, konyakot, általában égetett szeszt. Viszont ellentételezésül nagyobb mennyiségű márkás bor, üdítőital, gyümölcslé, szörp átvételére is készek vagyunk. Veszünk, és a jövőben

is szállítunk Magyarországra pezsgőt, sőt —, ha a magyar fél igényli — vodkát is.

— Az almaexportról! Magyarország bővében van érv! nek a gyümölcsnek, a Szovjetunióban viszont —, amin* ott járva láttuk — több is elfogyna belőle. Mi akadályozza! hát a kölcsönös előnyök jobb kiaknázását?

— A terv szerint 1984-ben 280 ezer, 85-ben 315 ezer tonna almát vásároltunk volna Magyarországtól, ám ebből 84- ben csak 220 ezer, 85-ben pedig 207 ezer tonna realizáló-! dott Tavaly az időjárás sem kedvezett a magyar almatermelésnek. De nem ez a fő erk, hanem a vagonhiány. Óriási mennyiségű áru zúdul át Záhony—Csop között, és fordítva, különösen ősszel, nem volt elég vasúti kocsi és teljesítőképesség. Sokat enyhíthet ezen a gondon, ha mindkét fél hűtőházakat épít, ami közös, elhatározott szándékunk. Az idén 380 ezer tonna almát szeretnénk vásárolni Magyarországról. van tehát piaci lehetőség. Különösen akkor, ha az egyébként kedvelt jonatán mellett más almafajtákat is vehetünk.

— Végül Záhony—Csopróll Nemcsak a magyar almaexport, az egész magyar—szovjet külkereskedelem kulcskérdése, hogy bővíteni tudjuk-e a két határ menti vasúti átrakókörzet teljesítőképességét. Az ezzel kapcsolatos magyar fejlesztéseket, terveket ismerjük, szovjet barátaink döntéseit viszont nem. Mi a szándékuk?

Kezdjük a tényekkel: most évente 11—12 millió, 1990-ben viszont már várhatóan 15—16 millió tonna áru érkezik a Szovjetunióból Magyarországra, a magyar fél jelenlegi évi 5 millió tonnás exportja 5 év múlva elérheti a 7—8 millió tonnát is. (A jugoszláv és osztrák tranzitforgalmat nem is vettem most számításba.) Valójában óriási mennyiség ez, ami bennünket is cselekvésre késztetett. Évek óta építkezünk, fejlesztünk mi is. A magyarok tudják, hogy Záhony neve valójában több falu határára kiterjedő pályaudvar-rendszert foglal magában. Ugyanezt mondhatom Csopról is. Amit mi a csopi átrakókörzetnek mondunk, az már kiterjed Batyevóra, s néhány év múlva Jeszenyre is. Az ezzel kapcsolatos beruházásokban, korszerűsítési munkálatokban magyar barátaink is részt vesznek, s már csak idő kérdése, hogy a vasércet szállító szovjet vasúti szerelvények minden átrakodás nélkül elérhessenek Miskolc, Dunaújváros térségébe.

Magyar László

NÓGRÁD — 1986. február 26. szerda

3